Röviden kb. ez a lényege. (Az úrinős finomkodást most magam mögött hagytam, ilyenkor nincs helye a finnyázásnak.)
Nem kezdtünk jól. Eleve a meccs nem kezdődött túl jól. Általában jellemző volt az egész mérkőzésre a pankráció, amit olykor azért félbeszakított némi kosárlabda. Földön hempergések, kakaskodás, lökdösődés, ordítozás, reklamálás, ilyenek.
Az első negyedben az állás percenként változott, bár eleinte a vörösök tűntek erősebbnek. 7:3 volt nekik - tőlünk Milutinov és Lauvergne, tőlük Marjanović. Marjanovićnak van egy kellemetlen tulajdonsága: a Partizan legmagasabb játékosát, Dejan Muslit is túlnövi vagy 10 centivel. A 211 centis Lauvergne-nél vagy másfél emelettel magasabb. Míg a többiek kétségbeesetten ugrottak, nyúlkáltak, blokkoltak, kúsztak-másztak, addig Marjanović csak kinyújtotta az óriási péklapát karját és unott mozdulattal a Partizan hálójába helyezte a labdát. Ez zsinórban azért elég nyomasztó volt. Marjanovićhoz egyszerűen nem létezett semmilyen ellenszer.
Aztán bejött Saša Pavlović.
Az az ember konkrétan a megtestesült gőzhenger volt. A pályára futott és beköszönt egy hárompontossal. Megint a hátára vette a csapatot, rohangált, blokkolt, szórta a pontokat, egymaga betört a CZ védőinek gyűrűjébe a büntetőterületen, aztán már csak egy kinyúló kezet lehetett látni a vörös mezes tömegben és kosár. Ezt többször, végig, mind a négy negyedben. Bearanyozni esetleg, vagy szobrot neki és a Pionir Hall bejáratánál mutogatni... Az illetékeseknek javasolnám, hogy vegyék fontolóra.
Milenko Tepić is szorgalmasan dolgozott Pavlović mellett. A gyenge kezdés ellenére az első negyed végeredménye 20:16 volt a Partizan javára.
A második negyedben Pavlović folytatta a vörösök megsemmisítést. 10:0-ra elhúzott a Partizan, a Zvezda csak 4 perc elteltével tudott egy kosarat bedobni. Milutinov volt a mérkőzés másik hőse, az ő és Bertans (meg természetesen Pavlović) közreműködésével 43:28 volt az állás a félidőben a Partizan javára.
Ízelítő abból, hogy Milutinov mekkorákat alakított a meccs alatt:
Szóval, itt az egyszeri szurkoló hátradőlt és már fogalmazgatta magában a vidám blogbejegyzést, amikor.
A harmadik játékrészben kezdett valami elpattanni. Zavar az Erőben, hiba a Mátrixban, ilyenek. Egyre több lett a szabálytalanság, a fault, a belemenés, a birkózás. A bírók pedig egész érdekesen álltak hozzá az ilyenekhez. Mondhatni, mesésen. A szabálytalanságoknál a lefújás, az így hol volt, hol nem volt. És ha volt, akkor sem volt benne mindig köszönet. Pavlović mintha kifejezetten bökte volna a bírók csőrét, akárcsak Gagić és Milutinov. Itt már inkább a földön fetrengés dominált, a kosárlabdát leginkább a büntetődobások jelentették, a törlőemberek viszont túlórában sikálták a parkettet. Pavlović, Bertans, Gagić sorban radírozták a padlót. De még így is hoztuk a negyedet 53:50-re, bár a Zvezda elkezdett veszélyesen felzárkózni.
Aztán jött az utolsó negyed. Próbálkozott a Zvezda, Simonovićot és Radenovićot küldte csatasorba, tőlünk Bogdanović és Lauvergne támadtak (57:54). Voltak momentumok, nem is kevés. Itt például Saša Pavlović egyik hihetetlen húzása a temérdek közül, Milenko Tepić hathatós közreműködésével.
De valamiért az istennek nem akart működni a dolog. Pedig támadtunk, igyekeztünk, a Zvezda sem tudott sokkal többet felmutatni. A bírók továbbra is mesésen vezették a mérkőzést... Aztán egyszer csak 61:61 lett az állás. Az egyszeri szurkoló hápog, mániákusan ismételgeti a "dafuq is this shit"-mantrát, nem mintha segítene. Pedig volt egy ilyen is, egy zseniális Pavlović-Lauvergne összjáték, érdemes figyelni a lassítást:
Aztán... aztán egyszer csak Pavlović kipontozódik, 5. fault, a bíró nem kegyelmez. Aztán nem tudni, hogyan, de 70:71-re módosult az állás. Aztán... Simonović bevágott egy triplát és már csak 18 mp volt hátra. A Partizan próbált volna mindenáron legalább egy hárompontost bevinni, de csak egy kétpontosra futotta Tepićtől. És vége. 72:75.
- Már megint egy súlyos vereség - kesergett a mérkőzés után Saša Pavlović. - Ez már a második... Nagyon jól kezdtünk, jól játszottunk mindkét félidőben, de nem tudom, hogy engedhettük meg magunknak, hogy a 15 pontos előnyünket elvesztegessük a harmadik és a negyedik negyedben. Azt gondoltuk, hogy ugyanolyan lesz a második félidőben is az iram, mint az elsőben... Akkor biztos nem lett volna probléma.
A montenegrói játékos sántikálva távozott az öltöző felé. - Semmi az egész - mondta. - Csak egy kis húzódás. Remélem, nem komoly.
Van itt egy másik videó is, amin látható, hogy nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül is durván folyt a balhé. A félidőben a CZ szurkolói elkezdték leamortizálni a Pionir Hallt. (Az pedig senkit ne tévesszen meg, hogy a sportal.rs összefoglalóján szinte csak Zvezda-játékosok szerepelnek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése