Üvöltve röhögök és csapkodom az asztalt.
Hát ez nem igaz. Csak végig kell nézni a hírek szalagcímein és máris elillan a nyár végi depresszió, hogy a következő pillanatban az ember már a padlón fetrengjen. A Sors Iróniája.
Bojan Šaranov lelép a Partizantól. Miroslav Radovićot is csak egy paraszthajszál választja el, és ha minden igaz, Bozsinov szekere rúdja is kifelé áll.
Šaranov aláírt az azeri Qarabag csapatához. Radović visszatérne egykori csapatához, a Legia Varsóhoz. (Állítólag látták is Varsóban, valószínűleg idő kérdése az egész. Állítólag a Partizan sem áll a dolog útjába, Radović pedig minél előbb szeretne visszatérni Lengyelországba, vagy inkább elhúzni a szerb bajnokságból.)
Bozsinovot meg egy meg nem nevezett török és egy szintén meg nem nevezett görög csapat is vinné, állítólag mindkettő nagyon csábító ajánlatot tett a bolgár elé. Bozsinov pedig - a Hotsport szerint - nagyon búcsúzkodik a Partizan-szurkolóktól az Instagramján.
Hihetetlen. Elhúz a Lepkefogó, a Nyugdíjas, meg a Nagyképű. Már csak ezt a két brazil idiótát, a tajparaszt Evertont, meg az idegbeteg Leonardót kéne valahogy elsózni (lehetőleg jó messzire, valami távoli bajnokságba, mondjuk az Egyesült Arab Emirátusokba vagy Kínába). Utána tán még nagyobb kedvvel nézném a meccseket.
Egy szó mint száz, rég örültem ennyire annak, hogy játékosok távoznak a Partizantól.
***
Eléggé méltatlan módon megfeledkeztem a kosárlabdacsapatról az elmúlt időben, pedig körülöttük is zajlott az élet rendesen. Először is, szinte az egész csapat távozott. A három amerikai, Jones, Wilson és Williams még a szezon végén elmentek, nekik ott lejárt a szerződésük. Aranitović és Cvetković a spanyol Manresa-hoz igazoltak, Murić Törökországba ment, Magdevski továbbra is kölcsönben az OKK Beograd-nál, Đumić a Sloboda Tuzlához írt alá. Vitkovacról és Veličkovićról egyelőre nem tudni semmit, a fotójuk viszont el lett távolítva a KK Partizan honlapjáról.
Akik maradtak: Adin Vrabac, Mihajlo Andrić, Miloš Koprivica és Vanja Marinković. Érkezett továbbá Branislav Ratkovica, Uroš Luković, a metalacos Đorđe Majstorović, az olimpiát is megjárt Stefan Birčević, valamint két amerikai, Frank Robinson és William Hatcher.
Ráadásul, ha lehet hinni a pletykáknak, Saša Pavlović is szeretne visszatérni.
A csapat most épp felkészülési meccseket játszik, aztán majd ősszel indulni fognak a frissen gründolt kosárlabda Bajnokok Ligájában.
Az ABA Liga október 1-jén fog kezdődni, két újonc lesz a bajnokságban, a macedón Karpoš Sokoli és a montenegrói Mornar BAR.
Őszinte leszek: kutya nehéz lelkesedni egy olyan csapatért, ahol a fél játékosállományt simán pofán tudnám verni, mert nem érdemlik meg a Partizan mezét. (Mert tehetségtelenek, mert kutyaütők, mert másodrendűek, csak épp most valamiért - szerencse és/vagy a körülmények összjátéka miatt - felkapaszkodtak az uborkafára.) 4:0 ide vagy oda, nem tudok kicsattanni az örömtől.
Akik rendszeresen követik ezt a blogot, azok tudják, melyik játékos(ok)ról beszélek. Akik meg nem, azoknak úgyis mindegy.
A mérkőzés egy kisebb ünnepséggel kezdődött. Branko Vućićević, a Partizan pénztárosa szeptember elsejével nyugdíjba vonul, a csapat most búcsúzott tőle.
Utána meg úgy tűnt, bejön a "teljes letámadás az első 20 percben"-taktika. A 3. percben - ez volt a legelső helyzetünk - balról jött a beívelés, ziccer, Bozsinov befejelte. 1:0
Aztán a következő helyzet valamikor a 23. percben jött. A kettő között eltelt 20 percben futkározott a két csapat fel-alá, a Rad mintha egy leheletnyivel többet támadott volna, de helyzet egyik oldalon sem volt. Már itt feszült volt a hangulat a pályán, rugdosták egymást a játékosok. Evertonnak már a 18. percben ment a sárga lap.
Az ilyen meccseken jön elő az, hogy Everton valójában mekkora büdös nagy paraszt (és mennyire hasznavehetetlen). Leonardo meg egy idegbeteg állat, aki többet ordibál, mint amennyit labdába rúg.
Aztán a 23. percben, a második helyzetünknél újabb ziccer jött és sikerült is értékesíteni. Egy szöglet után Milenković befejelte. 2:0
A 32. percben viszont elszabadultak az indulatok. Az volt, hogy Leonardo kapta a labdát a Rad 16-osának a vonalánál, és meg is indult volna, de összecsattant a Rad egyik védőjével, már a 16-oson belül. A bíró nem ítélt 11-est.
Az ArenaSport a jelenetet többször, több szögből is visszajátszotta, kockáról-kockára. Megmondom őszintén, én sem tudnám megmondani, hogy ez mennyire volt 11-es. Az egyik kameraállásból úgy tűnt, hogy a védő bodycheck-kel állította meg Leonardot, tehát szándékos volt, ugyanakkor a másik állásból meg úgy tűnt, hogy Leonardo rohan bele az amúgy vétlen védőbe és hemperedik fel. Az ördög mindig a részletekben rejlik...
Egy szó mint száz, Simović bíró nem mutatott a 11-es pontra, hanem továbbot intett. A játék viszont nem ment tovább, mert mindenki egyszerre kezdett el mindenkivel ordibálni. A Partizan-játékosok 11-est reklamáltak, körülvették a bírót, meg később a tartalék játékvezetőt is.
Bozsinov mondja a magáét, Leonardo csak ott van, bár valószínűleg egy mukkot sem ért az egészből
Aztán Marko Nikolić is beszállt a vitába és ezt nagyon nem kellett volna. Nem tudni, mit mondott (vagy mit nem) a játékvezetőnek, de az biztos, hogy a bíró felmutatta neki a piros lapot és Marko Nikolićnak le kellett vonulnia a pályáról.
Ezen kívül volt még két szabadrúgás, egyik nekünk a 40. percben, másik a Radnak a 43.-ban, mindkettő kimaradt. Meg volt még két baromira feszült, ideges csapat, akik főleg egymást rugdosták a labda helyett.
A második félidőben volt a Rad kapusának az első igazi védése, amikor Bozsinov a 47. percben rálőtt. (Annyira azért nem volt veszélyes.) Rá egy percre Batest kiállította a játékvezető, miután felrúgta Evertont. Batesnek már volt egy sárga lapja, mehetett az öltözőbe duzzogni. Szabadrúgás a Partizannak, Leonardo állt a labda mögé, rálőtt, a kapus csak állt és nézett, 3:0
Aztán az 50. percben debütált a héten szerződtetett Uroš Đurđević, Bozsinov helyett jött fel.
Első labdaérintésre már neki is indult, rá is lőtt, de a kapus védett.
Az 55. percben volt - és maradt ki - a Rad talán legnagyobb helyzete.
Ezen kívül nem is nagyon volt más helyzetük, ez az igazság...
Mladenović kapott egy hatalmas labdát, nekiiramodott, mindenki lemaradt mögötte, tökegyedül felloholt a kapunkhoz, ott rálőtt, ajtó-ablak nyitva volt... és mellé. Utána még Đurđevićnek volt két próbálkozása, mindkétszer a kapus védett.
Nem mondom, hogy jól játszottunk, de most legalább nem volt az az idegtépő punnyadás, mint a korábbi meccseken. Ideges, feszült hangulatú volt a mérkőzés, talán emiatt sem volt olyan sok üresjárat. Támadtunk, a Rad be is szorult a 16-osa elé egy időre.
Már a 79. percben jártunk, a Partizan egymás után kapott vagy négy szögletet. Végül a negyediknél volt az, hogy a labda ide-oda pattogott a 16-oson belül, mint valami flipperben, aztán Radovićról szó szerint bepattant a hálóba. A világ legszarabb gólja volt, eskü, de bent volt. 4:0
A Radnak volt még egy nagyon vérszegény próbálkozása a 85. percben, aztán Stevanović is rálőtt már a vége felé, de mellément.
Gólszerzők: Bozsinov (3.), Milenković (23.), Leonardo (49.), Radović (79.)
Sárga lap: Everton (18.), Milenković (27.), Marjanović (37.), Đurđević (56.), ill. Ćulum (21.), Bates (38.), Veselinović (41.), Jovanović (56.)
Kiállítva: Marko Nikolić (34.) - reklamálásért, ill. Bates (48.) - második sárga lap
Tabella majd holnap lesz.
Update: a bajnokság jelenlegi állása
1. CZ 19 pont
2. Vojvodina 16 pont
3. Metalac 13 pont
4. Radnički Niš 13 pont
5. Spartak Subotica 12 pont
6. FK Voždovac 11 pont 7. FK Partizan 10 pont
8. Napredak 9 pont
9. Mladost 9 pont
10. Rad 9 pont
11. Novi Pazar 7 pont
12. Radnik 6 pont
13. FK Javor 6 pont
14. Čukarički 5 pont
15. Borac 5 pont
16. OFK Bačka 4 pont
Egy év macedón kitérő után (Rabotnički Skopje) Vanja Ilić újra az RK Partizan játékosa. A Balkan Handball szerint a skopjei csapat teljesen tönkrement anyagilag, így Ilić a hazatérés mellett döntött.
Közben több játékos is máshova igazolt: Sretenović a francia Nimes-hez, Radojković a török Besiktashoz, Tomić kapus a szlovén Krka-hoz, míg Popović a spanyol Bidasoa játékosa lett. A távozó játékosoknál mind ugyanaz az érv szerepelt: a csapat nehéz anyagi helyzete.
De ezek szerint még mindig nem annyira rossz, mint Macedóniában.
Az olimpia utolsó napján rendezték meg a férfi maratoni futást. A sportolók zuhogó esőben indultak el, összesen 155-en. 140-en értek célba, Anđelko Rističević 119. lett 2:30:17-tel. A versenyt a kenyai Eliud Kipchoge nyerte 2:08:44-gyel.
Aztán jött a kosárlabda-döntő. Ezen nincs különösebben mit részletezni az 51-es körzet mutáns földönkívülijei amerikaiak 66:96-ra kiütötték a szerb válogatottat.
Viszont ha a pozitív oldaláról nézzük: a szerb csapaton kívül nincs jobb a világon. (Az amerikaiak most nem számítanak, ők olyanok a kosárlabdában, mint a németek a fociban.) Szép volt, fiúk!!!
A kosárlabdacsapat a dobogóról üzent Nemanja Bjelicának, aki az utolsó pillanatban kellett, hogy lemondja az olimpiai szereplést sérülés miatt: ez az érem a tiéd is!
A vízilabdacsapat természetesen ott volt és végig szurkolt
A 2016-os Olimpiai Játékokon Szerbia 2 arany-, 4 ezüst- és 2 bronzérmet szerzett:
Arany - Davor Štefanek (kötöttfogású birkózás, 66 kg), a férfi vízilabdacsapat
Ezüst - Tijana Bogdanović (női tae-kwon-do, 49 kg), a férfi kosárlabdacsapat, a női röplabdacsapat, a Marko Tomičević/Milenko Zorić kettős (férfi kajak kettes 1000 m)
Bronz - Ivana Španović (női hármasugrás), a női kosárlabdacsapat
Ezzel az olimpiai közvetítés véget ért, köszönjük a figyelmet.
Megszakítjuk olimpiai közvetítésünket, hogy egy botrányosan szar futballmérkőzésről tudósítsunk, és ezzel az Önök idegeire menjünk.
Bírom, mikor nagy arccal nyilatkozgat mindenki egy-egy meccs előtt, aztán meg akkora pofára esés a vége, hogy két hétig visszhangzik. Utána meg persze megy a sajtóban a parasztvakítás, hogy "de hát mi nem ezt érdemeltük, nem érdemeltük meg a vereséget" - nem a lófaszt nem, ilyen szar lélektelen játékkal mióta lehet nyerni? Örüljetek inkább, hogy megúsztátok két kapott góllal... Ilyen szart még a magyar bajnokságban sem lehet látni. Jobb lesz sürgősen kihúzni a fejeteket a seggetekből.
Arról már nem is beszélve, hogy a meccs előtt még gyorsan kiárusítottuk a saját nevelésű gyerekeket kilóra (Golubović a Sinđelićhez igazolt, Miladin Stevanovićot eladták Törökországba, és ha minden igaz, Brašanac is elkelt egymillió euróért a Guimaraes-nek), Iliev meg belengette, hogy újabb játékosokat akar leigazolni.
Így kell szétrohasztani egy patinás futballcsapatot. Ezek után csoda, hogy még a szabadkaiaktól is kikapunk?
Egy kaptafára játsszuk a meccseket. Minden mérkőzésen ugyanaz a tizenegy tehetségtelen barom kezdő tizenegy. Ugyanaz nyilván a taktika is. És ugyanúgy, minden meccsen az első kb. 20 percben vehemensen támadunk, aztán leereszt az egész társaság, mindenki egytől-egyig beleszürkül a mezőnybe és onnantól kezdve alibifutball van. Gólt akkor lövünk, ha valamelyik szerencsés kétballábas betalál a hálóba, aztán rendszerint a meccs utolsó 10 percében ébredünk fel és kezdünk focizni.
Ez amúgy a Prva Ligában vagy a belgrádi ligában tökéletesen megfelel. De a szuperligában nem.
Saša Ilić sem nyújtott semmi kiemelkedőt. Egyedül a vadiúj, kikericssárga, Nike-emblémás karszalagja miatt tűnt ki a többiek közül
Szóval, az első 20 percben rohamoztunk. Nagyon szerettünk volna egyből góllal indítani, nem sikerült. Az első igazán nagy helyzet a 15. percben volt, amikor Mihajlović ívelt be jobbról, valaki ráfejelt, de a labda szabályosan megcsúszott Radović fején és kipattant a vonalon.
Valami burleszkbe, vagy ilyen szilveszteri sportbakik-gyűjteménybe talán még bele is férne, a szokásos Benny Hill-féle aláfestő zenével.
Saša Ilić próbálkozott egy távoli lövéssel a 16. percben (fölé), Mihajlović is kihagyta a 19. percben.
Aztán a 20. perc elteltével elkezdett felbátorodni az addig teljesen defenzív futballt játszó Spartak, mi pedig ezzel egyidőben elkezdtünk szép lassan leereszteni.
A nap kérdése: mi a fenének kell Đurđićot erőltetni? A csávó egy iszonyat nagy nulla. Nem tudom, hogy edzésen milyen teljesítményt nyújt vagy milyet nem, de az biztos, hogy mérkőzéseken semmilyet. Eddig nemhogy emlékezetes pillanata nem volt, de egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor ért a Partizan eddigi 8 meccsén labdához.
A 36. percben Mudrinski küldött egy lövést a kapunkra. (Az előző akció és eközött eltelt negyedórában nem történt SEMMI.) Utána Vulićević próbálkozott egy távoli lövéssel, fölé.
A szurkolók ezerszer látványosabbak voltak a már az első félidőben ellaposodott meccsnél
A félidő vége felé már teljesen kiegyenlített volt a küzdelem
már ha beszélhetünk küzdelemről...
helyzet viszont egy sem volt.
A második félidőben sem. Na jó, volt két tétova, távoli lövés, egyiket Farkaš lőtte, a másikat Everton, de mindkettő jócskán fölément. Ezen kívül minimalista futball ment, legalábbis a Partizan részéről. Egyáltalán nem tették oda magukat a játékosok. Ha viszont ennyi a maximum, amit nyújtani tudnak, akkor mindenki húzzon el a stadionnak még a környékéről is.
A támadásainkat rutinból csináltuk. Nem volt bennük se tűz, se elképzelés, se semmi. A Spartak meg inkább nem kockáztatott. Azért az 59. percben volt egy újabb kapuralövésük, távoli volt, gyenge is volt, legfeljebb Šaranovot mozgatta át. A 61. percben Everton lőtt rá messziről, a kapus hatalmasat védett, közvetlenül utána Bozsinov is rálőtt, fölé.
Aztán a 68. percben Makarić szerelte Evertont, majd nekiiramodott és 17 méterről rálőtt. Šaranov valahol az 5-ös környékén bóklászott, a labda úgy elszállt felette, mint a parancsolat. 1:0
A 74. percben egy szöglet után Balažic ráfejelt, Radović a gólvonal előtt még megtolta a labdát - tudnám, hogy minek, mert így hajszálpontosan mellé ment. Ráadásul Radović még össze is ütközött a Spartak kapusával.
A 79. percben meg az történt, hogy Leonardo váratlanul rátűzte messziről, a Spartak kapusa elbambult, a labda meg behullott a hálóba. Kissé potyagól-íze volt, de bement. 1:1
Nem örülhettünk sokáig a döntetlennek.
És az is sokat elárul, hogy a döntetlennek is örülni kellett...
A 82. percben Milić bevágta a Spartak második, egyben győztes gólját. A védők lemaradtak a Spartak játékosa mögött, Šaranov kiszaladt a kapuból, Milić pedig egy laza mozdulattal átemelte fölötte, aztán már mehetett is ünnepelni. 2:1
Az utolsó percekben kétségbeesetten rohamozott a Partizan, de teljesen eredménytelenül. Itt is az volt, ami már annyi más meccsen: az összes próbálkozásunkat játszva lepattintották a védők. Ha meg sikerült átverekednünk magunkat a védelmen, akkor Janošević kapus védett vigyorogva. A kezünket összetehetjük, ha nem zúgunk ki szezon végén a szuperligából.
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Karađorđe stadion, Novi Sad
Nézőszám: 4000
Vezette: Milorad Mažić (partjelzők: Milovan Ristić, Dalibor Đurđević - tartalék játékvezető: Nenad Minaković)
FK Partizan: Šaranov, Vulićević, Balažic, Milenković, Miletić, Everton, Radović, S. Ilić (Leonardo, 72.), Mihajlović (Vlahović, 67.), Đurđić (Stevanović, 54.), Bozsinov
Vezetőedző: Marko Nikolić
Gólszerzők: Makarić (68.), Milić (82.), ill. Leonardo (79.)
Sárga lap: Farkaš (63.), ill. Đurđić (43.), Bozsinov (88.)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 16 pont
2. Vojvodina 13 pont
3. Spartak Subotica 12 pont
4. Metalac 10 pont
5. Radnički Niš 10 pont
6. FK Voždovac 10 pont
7. Rad 9 pont
8. Mladost 9 pont
9. Napredak 8 pont
10. Novi Pazar 7 pont 11. FK Partizan 7 pont
12. Radnik 6 pont
13. Borac 5 pont
14. Javor 5 pont
15. Čukarički 4 pont
16. OFK Bačka 1 pont
Micsoda meccs volt.
Gyakorlatilag kimentek és elsüllyesztették a horvát csapatot. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ki fog nyerni.
Egyedül a meccs legelején sikerült még úgy-ahogy tartani a horvátoknak a tempót. 0:1 után még kiegyenlítettek, de utána már nem sikerült. Egyszer sem.
2:3-ra vezetett Szerbia az első negyed elején. Mitrović kapus már itt hihetetlen figurákat meg védéseket produkált. Mindent kivédett. A lehetségest és a lehetetlent is. Eskü, a bekapott gólokat is csak merő felebaráti szeretetből engedte be. Hogy azért már mégse legyenek annyira elkenődve ezek a szegény szomszédok. 19 kapura lövésből 12-t (!!!) kivédett.
A félidőben már 3:6-ra vezettek a szerbek.
A meccs másik hőse Dušan Mandić volt. A Partizan egykori csapatkapitánya a pokol összes kénköves ördögét maga mögé utasította és olyan sistergős gólokat lőtt, hogy kiszáradt a medence. Közelről is, távolról is, mindenhonnan. Csak annyit lehetett látni, hogy felforr a medence vize, mint amikor piranhák közé dobnak egy nyers húscafatot, aztán kiemelkedik egy roppant bal kéz, lóbál, hajít és rettenetesen nagy gólt vág. Aztán a bal kézhez tartozó Mandić is előbukkant, hogy ünnepeljen.
(kép: mozzartsport.com)
A harmadik negyed végére már 5:9 volt az állás. Pedig a horvátok menet közben még kapust is cseréltek, a teljesen leamortizált Marko Bijač helyett bejött Josip Pavić. Filipović egyből fel is avatta (4:8).
És már itt lehetett látni, hogy kisebb csoda kellene ahhoz, hogy a horvátoknak bármi esélyük legyen akár csak kiegyenlíteni.
Az utolsó negyedre a horvátok felmorzsolódtak. A legjellemzőbb pillanat az volt, amikor 6:10-nél a horvát szövetségi kapitány időt kért, majd amikor visszatértek, fél percre rá Mandić újabb sistergős gólt lőtt. A legutolsó percben már el is kezdődött az ünneplés, aztán amikor végre megszólalt a végét jelző duda...
A férfi 50 km-es gyaloglás versenyszámban Vladimir Savanović a 42. helyen végzett az összesen 80 indulóból. A versenyt 49-en tudták befejezni,
innen is pacsi a másik szerb versenyzőnek, Predrag Filipovićnak, amiért ő is beért végül a célba
de a versenyzőket teljesen kikészítette a 32°C és a 80 %-os páratartalom. Csoda, hogy egyáltalán ennyien be tudtak érni a célba.
Elcsíptem egy interjút az egyetlen magyar befutóval, a 44. helyezett Venyercsány Bencével. Venyercsány arról számolt be - miközben a fülén szedte a levegőt -, hogy ez volt élete legnehezebb versenye, pokoli volt a hőség és az volt a legrosszabb, hogy körülötte sorban dőltek ki a többiek, olykor szó szerint, elájultak verseny közben. A többiek egyszerűen feladták (meg voltak néhányan olyanok is, akiket kizártak).
Hatalmas nagy tisztelgés minden versenyzőnek, de főleg Vladimir Savanovićnak, amiért be tudták fejezni a versenyt. Mindannyian bajnokok vagytok!
Itt pedig Savanović üzenete a szurkolóknak a verseny után.
Este pedig férfi kosárlabda elődöntő, Ausztrália-Szerbia.
A szerb válogatott pedig valami eszméletlen, hihetetlen játékkal lemosta Ausztráliát és 61:87-tel masíroztak be a döntőbe.
Első negyed: 5:16
Második negyed (félidő): 14:35
Az elődöntőben. Ausztrália ellen.
Olyan parádés játékkal, hogy a félidő vége táján még az is belefért, hogy Teodosić elhajítsa a labdát és aztán... ALLEEEEEY-OOOOP!...
És ez így folytatódott, egészen a végéig. Fantasztikus játék, kosárlabda-gála, az ausztrálok a végén már csak fanyar mosollyal asszisztáltak. A döntő vasárnap lesz, Szerbia az Egyesült Államokkal fog játszani az olimpiai bajnoki címért.
Újabb ezüstérem Szerbiának!!!
Óriási gratuláció és tisztelgés Marko Tomičevićnek és Milenko Zorićnak a kajak kettes 1000 méteren szerzett ezüstéremhez!
Asmir Kolašinacnak nem sikerült bejutnia a férfi súlylökés döntőjébe. A B csoportban kezdte a selejtezőt és ott a 8. helyen végzett 20.16 méterrel.
A photo posted by Kolasinac Asmir (@asko_kolasinac) on
A vízilabdacsapat pedig elsöprő, 8:10-es győzelmet aratott az olasz válogatott felett és ezzel bekerültek a döntőbe!!!
Az igazság az, hogy ez teljesen sima meccs volt, azért "csak" kétgólos a különbség, mert a szerbek a végét szabályosan elszórakozták. 0:3 volt az első negyed vége, a félidő már 2:6 volt (de a második negyed közepén még 0:6 volt, az olaszok az első góljukat kevesebb, mint két perccel a félidő vége előtt lőtték). A harmadik negyedben egyetlenegy gól esett (2:7), a negyedikben már 5:10 volt, az olaszok az utolsó 4 percben szereztek három gólt, de úgy, hogy a szerbek már leginkább csak elégedetten hintáztatták magukat a hullámokkal, mert tudták, hogy akármit csinálnak az olaszok, nem fognak tudni még csak kiegyenlíteni sem.
A döntő holnap lesz a horvátok ellen. Igazi rangadó lesz, a legjavából.
Before to leave Rio, I took some time to wish an happy birthday to Bogdan and wish him good luck for the rest of the competition ! ⚪️⚫️
Posted by Joffrey Lauvergne on Thursday, August 18, 2016
Hatalmas nagy gratuláció és tisztelgés Tijana Bogdanovićnak az ezüstéremért és Ivana Španovićnak a bronzéremért!
Bogdanović a női tae-kwon-do 49 kg-os súlycsoportjában csapott össze a döntőben a koreai Kim So-hui-jal - 18 évesen olimpiai döntőbe jutni már önmagában egy győzelem. A következő olimpián már meglesz az arany is :)
Tijana Bogdanović a dobogón
Ivana Španović női hármasugrásban 7.08 méterrel lett a harmadik, előtte két amerikai végzett, a többszörös világ- és olimpiai bajnok Tianna Bartoletta (7.17) és a szintén többszörös, fedettpályás és szabadtéri világbajnok Brittney Reese (7.15).
Ivana Španović bronzérmes ugrása
És most jöjjön a csúcs: a szerb kosárlabda-válogatott vérre menő csatában LEGYŐZTE a horvát válogatottat és bejutott az elődöntőbe!
Az első negyedben egyetlen ponttal vezettek a szerbek (19:20), a félidőre ez 38:32-re módosult.
Aztán jött a Raduljica-Bogdanović-Mačvan trió
PARTIZAN!!!
és felhozták Szerbiát 52:66-ra.
Az utolsó negyedben 61:72 után a horvátok fogcsikorgatva feljöttek 72:74-re. Ráadásul Bogdanović a vége felé ki is pontozódott. A horvátok ott lihegtek a szerbek nyakán (79:80). Az utolsó perc kizárólag a szabálytalanságokról, meg a szabaddobásokról szólt, a játék teljesen széttöredezett. Végül Szerbia nyert 83:86-ra úgy, hogy az utolsó találatok kivétel nélkül szabaddobásból születtek. (Tiszta ABA Liga-fíling...) Szerbia így bejutott az elődöntőbe, ahol Ausztráliával fognak játszani a döntőbe jutásért.
Megvan az első szerb olimpiai érem!!! És ráadásul aranyérem!!!
Óriási gratuláció és tisztelgés Davor Štefanek kötöttfogású birkózónak, aki a 66 kg-os súlycsoportban olimpiai bajnok lett!!!
A döntőben az örmény Migran Arutyunyant győzte le. Először az örmény vezetett 0:1-re, miután leszorította Štefaneket a szőnyegről, de a meccs vége felé megintették, ez a szerb birkózónak jelentett pontot. A szabályok értelmében döntetlen esetén az nyer, aki legutoljára kap pontot, az örménynek pedig már nem volt ideje javítani.
Štefanek az aranyéremmel
Himnusz közben
Ott van, bizony, ott a szerb zászló, legfelül...
Pózolás a fotósoknak. Egyedül a bronzérmes grúz Bolkvadze volt hajlandó együtt fotózkodni vele. Az örmény sportoló annyira kiborult a végeredménytől, hogy nem volt hajlandó még kezet fogni sem Štefanekkel. (Mintha az azeri sem lenne túl boldog.)
De Szerbia aranyérmes és ezt nem veheti el tőle senki
Ami pedig a Partizan sportolóit illeti, a pólósok Spanyolországgal csaptak össze a negyeddöntőben és úgy elverték őket, mint a négyfenekű dobot. Meglehetősen sima meccs volt, félidőben már 7:3-ra vezetett Szerbia. A harmadik negyedben a spanyolok feljöttek ugyan 7:5-re, de a szerbek a hajrában lemosták őket, 10:7 lett a végeredmény.
Filipović ünnepel
Mandić (a kép jobb oldalán) a partról biztatja a csapatot
Egységben az erő
A nap kérdése: hogy került oda az a jugoszláv zászló?...
Egyetlenegy versenyszám volt, amiben Partizan-sportoló szerepelt, a férfi 110 méteres gátfutás. Milan Ristić az ötödik futamban állt rajthoz. A futamot az amerikai Ronnie Ash nyerte 13.31-gyel, Ristić a hatodik lett (13.66), nem tudott bekerülni a középdöntőbe.
A mezőny a rajthoz készülődik, Ristić épp a pályát méregeti
A startpisztoly eldördült...
...a mezőny lohol, Ristić jobb oldalán a brazil Souza, bal oldalán a kanadai Kaba...
...már csak pár lépés a célig...
Célfotó
(kép: rio2016.com)
Akárhányadik is lettél, nekünk te vagy az olimpiai bajnok
(jelöletlen képek: Facebook/Olimpijski komitet Srbije)
A kosárlabda- és a vízilabdacsapat lejátszotta az utolsó csoportmérkőzését. Az uszodában a pólósok egy simának tűnő meccs keretében 12:8-ra legyőzték a japánokat. Valójában egy lidérces álom lehetett. Az első negyed végén a japán csapat vezetett 2:5-re.
2:5-re. A szerbek ellen.
A világ- és Európa-bajnok szerbek ellen.
Tetszenek érteni.
Lefogadom, hogy Jakšić, Filipović, Mandić, meg a többiek ezt életük végéig emlegetni fogják. Mintha kb. az FK Partizan vezetne a Real Madrid ellen 3:0-ra a 30. percben.
Fogalmam sincs, mi történhetett, nézegetem itt a statisztikákat, de semmi olyan, hogy kihagyott helyzet a szerbektől, vagy épp túl sok emberelőny a japánoknak. Valószínűleg valami nagyon súlyos vízi pankráció lehetett, a japán csapat meg eleve az esélytelenek nyugalmával szállt be a medencébe, tudták, hogy nekik már így is, úgy is véget ért az olimpia, úgyhogy akkor már bulizzanak egy jót.
A második negyedben fogcsikorgatva kiegyenlítettek a szerbek, de azt is úgy, hogy közel 6 percig az égvilágon semmi nem történt. Aztán kb. az utolsó két percben a szerb csapat bevágott három gólt. A harmadik negyedre aztán már végre-valahára átvették a vezetést (9:7), visszaállt a világ rendje, hogy aztán a végére 12:8-ra leiskolázzák a japánokat.
Fuhhh. (megkönnyebbült sóhaj)
Szóval, a vízilabdacsapat is továbbjutott a legjobb nyolc közé, holnap, azaz 16-án, itteni idő szerint 21:30-kor játszanak a spanyolokkal.
Mindent bele!!!
A kosarasok Kínával csaptak össze, meg is nyerték, ahogy kell, 90:64-re és továbbjutottak a legjobb 8 közé. Az még egyelőre nem dőlt el, hogy kivel fognak játszani a következő fordulóban.
A japánok elleni meccs után az egész vízilabdacsapat átrongyolt a kosárlabdacsarnokba, hogy szurkoljanak a fiúknak
Himnusz
Akarok én is egy ilyen zászlót, hol lehet szerezni/venni/kapni/lopni/rabolni?
