Jövő héten kezdődik az olimpia. Ott lesz mindenki, aki számít (meg az is, aki nem) és két hétig Rio de Janeiro körül fog forogni a világ.
Ott lesznek a Partizan sportolói is. Közülük egy csomóan most indultak el Rióba.
Ott lesznek a Partizan Evezős Klub (Veslački Klub Partizan) sportolói, Nenad Beđik és Miloš Vasić (férfi páros)
...továbbá Andrija Šljukić és Marko Marjanović (férfi kétpárevezős)
Ott lesz a Partizan Lövész Klub (Streljački Klub Partizan) sportolója, Andrea Arsović (balra - 10 m légpuska, 50 m puska 3 pozíció)
A teljes szerb férfi kosárlabdacsapat Milan Mačvannal, Bogdan Bogdanović-tyal (és valahol ott rejtőzik a képen Miroslav Raduljica szakálla is)
Ott lesz továbbá a férfi vízilabdaválogatott - a képen gondosan elrejtettük Miloš Ćukot, Filip Filipovićot, Nikola Jakšićot és Dušan Mandićot
Filip Filipović vesz búcsút a családjától indulás előtt
Dušan Mandićnak biztos szóltak, hogy vigyázzon a csomagokra, amíg elmennek egy kávéért a büfébe (mellette Dejan Savić szövetségi kapitány)
Rajtuk kívül pedig ott lesz még a Partizan Atlétika Klub (Atletski Klub Partizan) három sportolója: Milan Ristić (110 m gát), Anđelko Rističević (maraton), Vladimir Savanović (50 km gyaloglás) és Asmir Kolašinac (súlylökés). Ott lesz Ivan Stević kerékpáros, a Partizan Kerékpár Klub (Biciklistički Klub Partizan) egykori sportolója, aki egyéni országútiban indul. Ott lesz Velimir "Velja" Stjepanović úszó, a Partizan Úszó Klubtól (Plivački Klub Partizan), 100, 200 és 400 m gyorsúszásban fog indulni. És természetesen ott lesz Ana Ivanović és Nenad Zimonjić, akik a Teniski Klub Partizanban kezdték annak idején a pályafutásukat.
És mellettük nagyon szurkolunk még Viktor Troicki teniszezőnek és Milica Mandić tékvandósnak, mert ők is mindig nagyon szurkolnak a Partizannak.
Életének 76. évében Belgrádban elhunyt Vladimir "Vladica" Kovačević, a Partizan és a jugoszláv válogatott egykori csatára, a '66-os nemzedék egyik prominens tagja.
Vladica Kovačević a Partizan játékosaként
(kép: seebiz.eu)
Vladica Kovačević tavaly, a Partizan alapításának 70. évfordulóján
Hétvégén a Partizan a Napredak ellen fog játszani idegenben. Ma kedd van és ma így néz ki a Napredak-stadion gyepe:
(képek: mozzartsport.com)
Mivel a futball úgyse igazán megy mostanában, így javaslom, hogy az egész csapat (beleértve az edzői stábot és a menedzsereket is, a hájpacni Vazurával meg a kokós Ilievvel együtt) szépen, puszta kézzel túrja fel a stadiont és ültessenek krumplit. Legalább lesz is valami hasznuk.
Senki ne gondolja, hogy jólesik így fikáznom a csapatot. Nagyon-nagyon szeretnék győzelmekről, klassz meccsekről, tehetséges játékosokról, harcos és elkötelezett együttesről írni. De nem tudok. Ami nincs, arról nem tudok írni... Dühös vagyok, keserű és torkig vagyok a vezetőség orbitális cinizmusával meg a nagy rakás falábú, Partizan-mezben menőző majommal, akik nap mint nap szembeköpik a csapatot meg a szurkolókat. És nagyon tartok attól, hogy messze még a vége.
Mi a lófasz volt ez?...
Botrány. Szégyen. Antifutball. Egy rakás töketlen, tehetségtelen faszfej lötyögése 90 percen keresztül. Eskü, bazmeg, jobban járt volna mindenki, ha meccs helyett az egész banda (edzőkkel, stábbal együtt) elmegy inkább a városba pokémonokat vadászni.
Félórát kellett várni az első olyan helyzetre, amikor konkrétan a kapu felé tudtuk küldeni a labdát. Közben a Bačka több helyzetet is kidolgozott, bátrak voltak, támadtak - és jól tették. Legalább ők futballoztak, ha már mi nem... A 9. percben Bjeloš lőtt is egy hatalmas kapufát egy elég klassz akció végén. Nem Šaranovon múlt, hogy nem ment be...
Több Partizan-játékost legszívesebben páros lábbal rúgtam volna le a pályáról (az volt a kurva nagy szerencséjük, hogy jó messze voltam Újvidéktől...). Nem tudom, Radović hogy a túróba tudja megcsinálni azt, hogy még véletlenül se érjen a labdához közel egy félidőn keresztül. Gogoua egy rakás szerencsétlenség, megint sikerült úgy eladnia a labdát, nem először, hogy abból akár komoly veszély is lehetett volna (végül Šaranov mentett, szívszélhűdés-közeli állapotban). Milenković pedig folyton arra rúgta a labdát, amerre éppen állt...
És nem támadtunk.
NEM TÁMADTUNK.
Töketlenkedünk. Tötyörésztünk. Mint egy rakás nyugdíjas. Ilyen nincs, a szentségit neki, ilyen legfeljebb a megyei III-ban elfogadható, az is csak úgy, hogy a csapat fele még másnapos az előző napi buli után. De ti profik vagytok, a kurva életbe, ti ebből éltek!!! Takarodjatok árkot ásni, mind!
Közben jöttek a Bačka helyzetei, nem túl sűrűn, de ahhoz képest, amit mi produkáltuk futball címén, ahhoz képest határozottan és karakánul játszottak. Végül a 31. percben jött az, amikor sikerült végre a kapu felé kotornunk a labdát egy szöglet után
helyzetnek azért túlzás lenne nevezni...
a védők ugyan tisztáztak, de Đurđić valahogy visszakotorta az 5-ösre. Ott viszont Radović egy akkora luftot lőtt, hogy a labda zokogva gurult ki az alapvonalon.
A dühös szurkolók egyre hangosabban skandáltak. Először csak annyit, hogy "igrajte fudbal" (kb. ugyan focizzatok már), utána a 40. percben már Saša Ilićet követelték a pályára. A félidő lefújásakor pedig füttykoncert és szitkok özöne zúdult a csapatra, de úgy, hogy Brašanacnak kellett odamennie lecsitítani a tomboló drukkereket.
Most őszintén. Egy rakás ember kiadott egy csomó pénzt és rááldozta a szabadidejét arra, hogy ezt a szart végignézze. És akkor az egyebekről már ne is beszéljünk... Ki ne lenne baromi dühös a helyükben?...
A második félidőben egyből kettős cserével indított a Partizan. Lejött az addig önmaga árnyékaként csak tengő-lengő Mihajlović és végre-valahára feljött Saša Ilić, továbbá lecserélték a végig nyugdíjas tempóban őgyelgő Radovićot és debütált a nagy csinnadrattával idehozott brazil Leonardo.
Akkor most tisztázzunk pár dolgot.
Nem tudom, melyik játékos volt szarabb, Radović vagy Leonardo. De az biztos, hogy a brazil már az első pár percben belekötött az élő fába is, az állítólagos futballtudását viszont valószínűleg elkobozták a határon.
Ne szépítsük: Leonardo egy tehetségtelen idióta és egy primitív seggfej keveréke volt ezen a meccsen. Milyen remekül össze fognak illeni a másik büdös bunkó brazil suttyóval, Evertonnal. Már most látom lelki szemeim előtt, ahogy gyűjtögetik a sárga meg a piros lapokat és versenyeznek, hogy kinek van több.
Leonardo - vele is csak eggyel többen voltunk a pályán
(kép: hotsport.rs)
Egyébként a 49. percben volt egyetlen olyan szituáció, ami kicsit talán kérdéses volt. Brašanacot elgáncsolták a Bačka 16-osánál, a bíró szabadrúgást ítélt. Többen 11-est reklamáltak, de az igazság az, hogy a lassítás tisztán, egyértelműen mutatta, hogy a szabálytalanság a 16-oson kívül történt. (Viszont Brašanac fantasztikus röppályát írt le, ahogy beesett a 16-os területére.) Leonardo vágtatott oda fickósan, hogy majd ő lövi a szabadrúgást. Neki is futott és teljes erővel a sorfalba vágta.
Ezt egyébként később többször is eljátszotta. Minden szabadrúgáshoz ő kocogott fel, és mindegyiket elcseszte. Kezdem sejteni, hogy az Anzsi miért vágta ki úgy, mint macskát piszkítani...
A 70. perc hozta a legnagyobb helyzetet a Partizannak
ki is maradt, ahogy kell...
Brašanac kapta a labdát, két lépésről belevágta a kapusba. A labda Đuričković elé pattant, ő pedig az ötösről mellélőtte.
Nem mintha a látott játék alapján megérdemeltük volna a gólt, a győzelemről már nem is beszélve...
Aztán a mélypont akkor jött el, mikor a kispadon ülő Bojan Ostojić kapott egy sárga lapot szövegelésért. Morálisan is fejlődik a csapat, igaz, Ivica?...
Aztán amikor a 74. percben Đuričković helyett feljött Bozsinov, akkor majdnem kikapcsoltam a streamet. Hát ilyen már végképp nincs. Ez kész. Szar helyett még szarabbat. Ez a csere volt kb. a Partizan jelenlegi keresztmetszete.
A hátralévő negyedórában Bozsinov - biztos, ami biztos - kihagyott még egy pár helyzetet, meg Bjeloš megkapta a második sárgáját, egyúttal automatikusan a pirosat, mert a 16-osunk előtt Evertonnal ütközött, fel is hemperedett, de a játékvezető szerint csak színészkedett.
Az utolsó 5 percben kétségbeesetten rohamoztunk, de az égvilágon semmi eredménye nem volt.
És most, itt veszek egy mély levegőt és kijelentem: a Bačka megérdemelten szerezte meg az egy pontot. Gratulálok nekik. Ez volt az első mérkőzésük a szuperligában, egyből megkapták a nagyágyúkat és nem csinálták össze magukat. Játszottak, támadtak, szereltek, lelkesek voltak. Legalább ők játszottak...
Saša Ilić a mérkőzés után
(kép: hotsport.rs)
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Karađorđe stadion, Novi Sad
Nézőszám: 5000
Vezette: Novak Simović (partjelzők: Srđan Milutinović, Ivica Stojanović - tartalék játékvezető: Nemanja Gajdobranski)
FK Partizan: Šaranov, Vulićević, Gogoua, Milenković, Bogosavac, Everton, Brašanac, Mihajlović (S. Ilić, 46.), Đuričković (Bozsinov, 73.), Radović (Leonardo, 46.), Đurđić
Vezetőedző: Ivan Tomić
Sárga lap: Bjeloš (24.), N. Ilić (49.), Rogač (90.), ill. Ostojić (71.)
Kiállítva: Bjeloš (80.), második sárga lap
A bajnokság jelenlegi állása:
1. Mladost 3 pont
2. Radnički Niš 3 pont
3. Metalac 3 pont
4. Napredak 1 pont
5. FK Javor 1 pont
6. CZ 1 pont
7. Mladi Radnik 1 pont
8. FK Voždovac 1 pont 9. FK Partizan 1 pont
10. Spartak Subotica 1 pont
11. OFK Bačka 1 pont
12. Novi Pazar 0 pont*
13. Vojvodina 0 pont*
14. Rad 0 pont
15. Čukarički 0 pont
16. Borac 0 pont
*A Novi Pazar - Vojvodina mérkőzést elhalasztották más időpontra.
Katasztrofális vereség tegnap, hülyeségáradat ma. Iliev, Vazura meg az egész társaság rászabadult a mindig pletykaéhes sajtóra és fostengert zúdítottak az amúgy is dühös, elkeseredett szurkolókra.
Iliev például a Mozzartsportnak kijelentette (itt lehet olvasni az egész nyilatkozatot), hogyaszongya
A vezetőség nem felelős a vereségért. Ők megtettek minden tőlük telhetőt, hogy támogassák a csapatot. Minden téren igyekeztek megfelelni az elvárásoknak. Véleményem szerint ők vétlenek mindenben. Soha nem szóltak bele a dolgok üzleti részébe, mindig pozitív volt a hozzáállásuk és kitűnő körülményeket biztosítottak a csapatnak. Ezt így is kell. Hát, sajnos, nem volt szerencsénk.
Várjál, nincs még vége. Most jön az önfényezés.
Továbbra is vállalom a felelősséget a munkámért. A maximumot várják el tőlem, a maximumot nyújtom. [...] És ismételten mondom, nem kaptunk ki, csak épp nem jutottunk tovább.
Ja. Persze. Te sem vagy elmebeteg, csak elgurult a gyógyszered, mi?...
Ezek után a Fantasztikus Sportigazgató még azt is közölte, hogy a vezetőség továbbra is maximálisan megbízik a vezetőedzőben.
A csapatunk folyamatosan fejlődik, mind erőnlétileg, mind technikailag, mind morálisan.
Ne röhögj!...
Az elmúlt fél évben Ivan mindent elért, amit egy vezetőedző elérhet, kupát nyert, második lett a bajnokságban. Most pedig fantasztikusan felkészítette a szezonra a csapatot, a lengyelek elleni első mérkőzésen lehetett is látni ennek az eredményét.
Ja, bazmeg, de pont hogy a második meccsen kellett volna ezt látni, te kretén. Az első meccset a hajunkra kenhetjük...
Sajnos a végeredmény túszai vagyunk.
Igen bazmeg. Ez így megjelent, nyomtatásban, nyilvánosan. "Nažalost, taoci smo rezultata." Ezt mondta, bazmeg, volt hozzá pofája ezt így nyilatkozni. KURVA ANYÁD, ILIEV! TAKARODJ A PARTIZANTÓL, SOHA TÖBBÉ MÉG CSAK A KÖZELÉBE SE GYERE! Te rohadt, elmebeteg Vazura-csicska, köszönd meg, ha a szurkolók ezek után nem tépik le a fejed dühükben! (Pedig de kurvára megérdemelnéd...)
De a legszebb most jön.
Vazura ugyanis elböfögte magát, aszongya:
Ismétlem, Európa nem prioritás.
Ezt. Így. Európa nem prioritás. Ide is rakom a screenshotot, a mondo.rs-ről szedtem, innen, ide katt.
Nesztek.
(screenshot/mondo.rs)
Erre csak egyet tudok mondani.
DÖGÖLJ MEG.
Eközben a játékosok maguk alatt vannak. Janković a meccs után kiborult, a pályán omlott össze zokogva.
Filip Kljajić, a tartalékkapus kíséri le a meccs után Marko Jankovićot
(kép: partizan.rs)
Nagyon fáj, nyilatkozta Nemanja Mihajlović, aki az egyik tragikus hőse a meccsnek a mondo.rs szerint. Szerintem jobbak voltunk mindkét meccsen, de úgy látszik, ez nem mindig elég. Tudtuk, hogy jobbak vagyunk, de ezt nem tudtuk a pályán is megmutatni.
Arany bogaram, baromi nagy tehetségnek tartalak, de a szomorú igazság az, hogy szarok voltatok. Kurvára nem voltatok jobbak. Tudod, mi lett volna, ha jobbak vagytok? GÓLOKAT LŐTTÖK, GÓLOKAT!!! Nem egyet, nem kettőt, hanem sokat!
Most pedig irány a szuperliga, talán a Bačka Palanka meg a Napredak ellen sikerül is győzni...
Szép volt.
Kiszoptunk a lengyelektől. A világverő Zaglebie Lubin
lesz szíves senki nem félreérteni az iróniát
beárazta a Partizant. Brutálisan szar, lélektelen játékkal, gyakorlatilag 210 percen keresztül nem tudtunk nekik gólt lőni.
És akkor a meccs előtt jöttek a nagyképűbbnél nagyképűbb nyilatkozatok, hogy győzni jöttünk Lublinba, meg a Partizan jobb csapat, meg a kilátások kedvezőek, optimisták vagyunk, blablabla.
Kezdjük akkor az elején.
ILIEV, TAKARODJ!!!
VAZURA, TAKARODJ!!!
VUČELIĆ, TAKARODJ!!!
VULETIĆ, TAKARODJ!!!
Ivan Tomić pedig sürgősen mondjon le, ha még van benne egy szemernyi önbecsülés.
A játékosok pedig MIND, egytől egyig leadják a mezeiket a szertárban és húzzanak kapálni. Kutyaütő, falábú, lelketlen banda, egyiktek sem érdemli meg, hogy a Partizan mezét viselje!!!
Továbbá itt és most kijelentem: a lengyelek megérdemelten jutottak tovább és csak a kurva nagy mázlinak köszönhetjük, hogy nem vertek minket péppé rendes játékidőben.
Az a monoton, unalmas bunkerfutballt játszó Zaglebie, akiket Belgrádban lehetett látni, az teljesen eltűnt. Egy bátran, tökösen, aggresszíven játszó Zaglebie volt a pályán, akik nagyon jól tudták, hogy mit akarnak és néhány rövid szakasztól eltekintve végig a kezükben tartották a meccset. A Partizannak nem volt ideje passzolgatni, meg gondolkodni, mert a lengyelek pillanatok alatt szerelték őket és már ott is voltak a kapunknál.
Ugyanaz volt a kezdőcsapat, mint az előző meccsen. Bármibe lefogadnám, hogy a taktika is ugyanaz volt
Radovićtól többször is kiborultam. Ő volt az egész csapatban a leggyengébb láncszem. A mérkőzés elején volt néhány megmozdulása, az is minek - lassú volt, körülményes és baromi ügyetlen, aztán egészen a lecseréléséig (azzal is miért kellett annyit várni?...) láthatatlanná vált.
Ki hozta őt ide és miért? Egy megyei öregfiúk-meccsen több tűz és lelkesedés van, mint Radovićban. Esküszöm, még Babović is százszor jobb nála.
Babović egy Matthäus hozzá képest.
A lengyelek sorra dolgozták ki a helyzeteiket, támadtak, kapura lőttek, hol Šaranovnak kellett nagyot védenie, máskor meg éppen csak hogy mellément. Nekünk csak annyi maradt, hogy Đurđićot lekönyökölték, fel is hasadt a feje, kapott egy gézturbánt, arról lehetett látni, hogy a pályán van, mert egyébként másról nem igazán.
A második félidőben Mihajlovićnak volt néhány említést érdemlő próbálkozása.
Az igazság az, hogy a 82. percben volt az ELSŐ valamirevaló helyzetünk, egy kb. 20 méteres bomba Mihajlovićtól. A 82. PERCBEN. Három nappal a bajnokság kezdete előtt egy tétmeccsen a 82. percben tudunk NORMÁLIS kapuralövést produkálni. Feloszlatni a csapatot a picsába, mars vissza az amatőr ligába, semmi keresnivalónk a profik között. Ez vicc.
Nemanja Mihajlović
És akkor Radović egy passzt kapott volna, de ő meg lespárgázott a fűre a semmi közepén, mint valami kibaszott balerina, úgy, hogy tökegyedül volt. Se előtte, se mögötte, sehol nem volt senki más. ILYEN NINCS, NINCS, NINCS, NINCS!
És akkor ebből még plusz 30 percet elviselni. Eskü, ezzel a meccsel vallatni lehetne, olyan szinten volt szar és idegesítő.
Az első pozitív momentum itt következett, ugyanis végre beállt Saša Ilić (Radović meg lejött), lett is egy helyzetünk egyből, Brašanac hagyta ki.
Eskü, egy idő után már azon imádkoztam, hogy valaki lőjön már egyetlen rohadt gólt. Mindegy, hogy ki, csak mehessünk már haza.
Nem lőttek.
Kubicki hagyott ki egy helyzetet, aztán Vlahović lőtt mellé (előtte Brašanac lőtt rá balról, de az ő lövését a kapus kivédte, a labda viszont kihullott a kezéből, egyenesen a kis csatár elé, de ő is kihagyta).
Jöhettek a 11-esek.
Elsőnek Brašanac lőtt. Fölé. 0:0
Utána Janus jött, belőtte. 1:0
Saša Ilić következett. Hidegvérrel, mint a parancsolat. 1:1
Guldan. Sima ügy. 2:1
Đuričković. Ahogy kell. 2:2
Todorovski. Šaranov kivédte!!! 2:2
Janković. 2:3
Wozniak. 3:3
Mihajlović. És kihagyta!... Rálőtt, a kapus bele tudott még érni és kapufára pofozta. 3:3...
Utolsó ember. Vlasko. Nekifutott... és belőtte.
4:3
Ennyi volt.
Viszlát Európa.
Itt meg lehet nézni a tizenegyespárbajt. Janković a végén teljesen összeomlott :(
Ivan Bandalovski immár hivatalosan is elhagyta a Partizant. A hátvéd az Instagramon búcsúzott a csapattól és a szurkolóktól.
"A mai nap az egyik legnehezebb nap az életemben. Csodálatos másfél évet töltöttem szeretett klubomnál, ahol minden energiámat a pályára koncentráltam, minden erőmet beleadtam az összes rúgásba, az összes gólba, az összes megszerzett pontba. Büszke vagyok, hogy ezekkel a fiúkkal bajnokságot és Szerb Kupát nyerhettem, hogy európai kupasorozatokban játszhattam. Ezeket soha nem fogom elfelejteni, és nem felejtem el a Déli Szektor biztatását, támogatását és tapsát! Büszke vagyok minden pillanatra, amit a Sírásók előtt tölthettem a pályán. Az élet kiszámíthatatlan és az embernek készen kell állnia, hogy útra keljen. A bőröndjeim tele lesznek a Partizan iránt érzett szeretettel és a leggyönyörűbb emlékekkel. Nem megyek el örökre, csak egy kicsit búcsút intek, mert nekem ti vagytok a legnagyobb szurkolók a világon! Hajrá Partizan, a győzelemig!"
Az ember felmegy az internetre, végigfutja a híreket és olyan csuda dolgokat láthat, hogy a fal adja a másikat. Ilyenkor kell ezt, gyerekek, pár nappal a bajnokság kezdete előtt, meg úgy, hogy nyakunkon a Zaglebie elleni visszavágó, aminek az első meccse nem sikerült valami fényesen, és akkor még finom voltam.
Kiderült, hogy a frissen igazolt brazil játékos Leonardo nem fog játszani a lengyelek elleni visszavágón. Nem játszott már az első meccsen sem, és a dolog úgy fest, hogy még jó darabig egyetlen mérkőzésen sem fog szerepelni. Az ok (a mondo.rs szerint): Leonardo nincs olyan fizikai állapotban, hogy bírná a 90 percen keresztül tartó megterhelést.
Az előző csapatával, az Anzsi Mahacskalával ez év februárjában szerződést bontott. Azóta gyakorlatilag nem lépett pályára, arról nincs infó, hogy az eltelt időben edzett-e egyáltalán vagy sem. Felmerül a kérdés, hogy ki és miért akart idehozni a Partizanhoz egy súlyosan formán kívüli játékost, akinek valószínűleg még hetekbe telik, mire összeszedi magát.
Leonardo (teljes nevén Leonardo da Silva Souza) a Nikola Tesla reptéren
(kép: mondo.rs)
Pedig a hírek szerint nem volt egyszerű leigazolni Leonardo-t, nehezen állt kötélnek, hosszas tárgyalások után sikerült végül három évre szerződtetni. Sajtóértesülések szerint Ivica Iliev (ki más...) erőltette mindenáron a brazil leigazolását. Iliev mindenfelé hangoztatta, hogy mennyire jó lenne a csapatnak egy "klasszikus 10-es" játékos, és ő valamiért Leonardo-ban látta megvalósulni élete nagy álmát.
Ezek után kaptunk egy olyan játékost, akinél még én is jobb formában vagyok.
Érdekelne, már csak a kíváncsiság miatt is, hogy Iliev milyen képet vágott, amikor kiderült, micsoda hiányosságok vannak a brazilnál.
És ha már itt vagyunk, ajánlanék Iliev úr figyelmébe néhány "klasszikus 10-es" játékost. Hátha valamelyiket sikerülne leszerződtetni.
(kép: sports.terra.com)
Eközben a két bolgár játékosnak eléggé kifelé áll a szekere rúdja. Bandalovski állítólag mindenképpen el szeretne menni a Partizantól
azt mondják, hogy a dolog nem új keletű, már a téli felkészülési időszak alatt is szóba került a távozása, de most az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a Zaglebie ellen Vulićević szerepelt a kezdőcsapatban, és nem ő
Bozsinovot pedig a szombati edzés után Ivan Tomić az öltözőben szúrta le úgy, mint a pengős malacot. Az egyik ok az volt, hogy a bolgárnak még mindig van súlyfeleslege, a másik okot diszkréten csak "taktikai elképzelések"-ként emlegették a sajtóban,
el tudom képzelni, gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek feltűnt, hogy Bozsinov tempója kb. egy megyei II-es öregfiúknak felel meg
viszont a mondo.rs értesülése szerint Tomić kiadta az ukázt, hogy még az átigazolási időszak vége előtt sürgősen találni kell a csapatnak egy csatárt.
És most jön a slusszpoén, direkt hagytam a végére.
A Partizan vezetősége kiadott egy hivatalos közleményt azzal kapcsolatban, hogy a stadionban a közeljövőben átépítések lesznek az UEFA hatályos rendelkezései értelmében. A csapatnak ezért pénzügyi támogatásra volt szüksége, amit meg is kaptak a Szerb Futballszövetségtől - a Partizan pedig nem győz ezért hálálkodni a szövetség elnökének, Slaviša Kokezának,
annak a Slaviša Kokezának, aki nem is olyan rég még a Crvena Zvezda alelnöke volt.
Annyira édesek, nem? Morzsoljuk el mindannyian a meghatottság könnyeit a szemünk sarkában.
A kezdő 11-ből kb. a feléről azt se tudtam, hogy kicsoda.
Azt árulja már el nekem valaki, hogy miért jó az, ha minden egyes szezon előtt összeharácsolunk egy teljes csapatnyi új játékost, akikről azt sem lehet tudni, hogy ki fia-borja, és főleg, hogy ki és miért akarta őket a Partizanhoz igazolni. Egyik se klasszis, egyik se húzónév, viszont a saját nevelésű fiataljainkat meg egyből eladjuk, ha kell papíron még azelőtt, hogy nagykorúvá váltak volna.
A közönség már a meccskezdés előtt rázendített a "Vučiću pederu"-rigmusra. Semmi új, semmi extra, csak folytatjuk, ahol az előző szezonban abbahagytuk, igaz?
Kezdőcsapat
Kispad
(képek: partizan.rs)
Tisztelettel feltenném azért a kérdést Ivan Tomićnak, hogy ha már Európa Ligában játszunk, akkor miért kellett Saša Ilićnek egész végig a cserepadon ülnie?
Aztán elkezdődött a meccs és mi passzolgattunk. Meg passzolgattunk. Továbbá passzolgattunk. Remekül birtokoltuk a labdát, még fel is jutottunk a lengyelek 16-osáig, de ott aztán megállt a tudomány. Elvileg Đurđić volt elöl csatárposzton, de neki az első 20 percben talán egyszer hallottam a nevét.
A Zaglebie teljesen defenzív játékra rendezkedett be. Valószínűleg mindenképpen meg akarták úszni az első mérkőzést kapott gól nélkül. A 24. percben volt az első olyan alkalom, amikor támadást vezettek és kapura is lőttek. Ezen kívül a Partizan passzolgatott tovább, minden különösebb eredmény nélkül.
Az utolsó 10 percben kezdett izgalmas lenni a meccs. Először Radovićnak volt egymás után két próbálkozása is, aztán Mihajlović hagyott ki egy ordító helyzetet úgy, hogy az utolsó pillanatban megpattant egy védőn a labda és irányt változtatott, hogy aztán kb. két milliméterrel kerülje el a kaput. Bogosavacnak is volt egy nagyon nagy helyzete, a kapufát találta el, Đurđić pedig már-már bozsinovi magasságokba emelkedett, amikor a 41. percben sikerült 3 lépésről elrontani egy helyzetet. (Aztán még kakaskodott is egy sort Todorovskival.)
A pillanat, amikor rájössz, hogy vége az Európa-bajnokságnak és mostantól fogva be kell érned a szuperligával
(kép: partizan.rs)
Gondolom, az mindent elmond, hogy már az 50. percben azt vártam, hogy legyen vége ennek a meccsnek. Több helyzet is kimaradt (Đurđić, Radović). Az 55. percben Papadopulos megkapta a 2. sárga lapját, innentől kezdve a Zaglebie 10 emberrel játszott.
És így sem tudtunk nekik gólt lőni. Pedig próbálkoztunk, ráadásul a lengyelek nem is nagyon erőltették meg magukat, beálltak védekezni. A 61. percben volt egyetlenegy helyzetük, még Evertont is sikerült megfektetniük. Nem sokkal ment mellé.
A cserék cseréje. Đurđić le, Bozsinov fel. Mit nekünk hatékonyság, nemde? Lényeg, hogy jól nézzünk ki a pályán és menő legyen mindenkinek a sérója
(kép: partizan.rs)
A 75. percben már kezdett fáradni a csapat. Lelassultak a játékosok, egyre körülményesebbek lettek, a lengyelek meg egyre könnyebben szerelték őket. Sőt, még fel is merészkedtek a térfelünkre
egyik alkalommal Gogoua kis híján öngólt is fejelt
de csak gyorsan megmutatták magukat, aztán már loholtak is vissza.
Iliev arckifejezése egyszerűen utánozhatatlan. Ilyen fantasztikusan bamba fejet csak ő tud vágni
(kép: partizan.rs)
Az utolsó pár percre összeszedte a csapat a maradék erejét és elkeseredetten támadta a lengyelek kapuját, sikertelenül Bozsinov hozta a formáját, az utolsó percben sikerült az ötösről az égbe lőnie a labdát.
BotoxBiki (aka Biljana Obradović, a Partizan ún. PR-menedzsere) ott rontotta a levegőt a kapu mögött a stadion déli oldalán. A játékosok helyében én céllövészetet játszottam volna: aki eltalálja a labdával az agyonbotoxolt fejét, annak extra prémium jár meccs után.
Saša Ilić nincs igazán feldobódva
(kép: partizan.rs)
Gól nélküli döntetlen egy olyan csapat ellen, amelyik a második félidő nagy részében 10 emberrel játszott. Kurvára össze kell kapni magunkat a jövő heti visszavágóra, ha szeretnénk európai csapatnak tűnni.
Miroslav Bogosavac és Marko Janković nyújtott elfogadható teljesítményt
Andrija Živković immár végre-valahára hivatalosan is a Benfica játékosa lett. Megtörtént a hivatalos bemutatása, megvolt az első PR-interjú is, valamint egy örömteli találkozás Ljubomir Fejsával.
állítom, sokkal nagyobb bomba volt, mint amit mindenki kedvenc (BRUHAHAHAHAHAHAHA) sportigazgatója, Ivica Iliev bejelentett minden egyes istenverte új játékosigazolásnál
hogy Andrija Živković a napokban leszerződött az SL Benfica csapatához, méghozzá 2021-ig.
Bár szerintem ezt borítékolni lehetett. Azok után, amiket ennek a kölyöknek át kellett élnie a tél folyamán, én azon csodálkoztam volna, ha marad a Humska utcában. Jobban mondva a Teleoptiknál, ahová a teljes tavaszi szezonra száműzte őt a Partizan vezetősége.
Azt is sejteni lehetett, hogy Živković szépen kivárja, amíg lejár a szerződése a Partizannal - ez meg is történt június 30-án -, majd egyből össze is csomagolja a bőröndjét és már utazik is a legközelebbi nagycsapathoz, és fanfárok hangjaitól kísérve úgy leigazol több évre, ahogy kell.
Őszintén? Maximálisan meg tudom őt érteni. Mi több, én is így csináltam volna a helyében. Azok után, hogy meghurcolták, bemocskolták, fenyegették és valótlanságokat állítottak róla, azok után én sem lettem volna hajlandó egy percig sem együttműködni ezzel a tolvaj disznó bandával.
Ráadásul, miután Živković szerződése lejárt, a Benficának egy fityinget nem kellett fizetni a Transfermarkt szerint 6 és fél millió euró értékű középpályásért. Bár egyesek azt pletykálják, hogy 4 millió (mások szerint 5 millió) euró aláíráspénzt perkált le érte a portugál csapat, ebből a Humska utcába egy cent nem fog eljutni, az biztos.
Úgyhogy kedves mindenki ott a vezetőségben, Ilievtől a zsírdisznó Vazurán át a korrupt Vuletićig, ezt most rohadtul beszoptátok. Elherdáltatok egy szikrázóan tehetséges fiatal játékost, akinek ráadásul a szíve-lelke a Partizané volt. Elherdáltátok, mert kurva nagy volt az arcotok és azt hittétek, hogy nektek mindent szabad. Meg is érdemlitek.
Žile,
Neked csak azt kívánom, hogy legyél NAGYON sikeres a Benficánál. Hódítsd meg a szurkolók szívét, cselezz, játssz, lőj gólokat, mutasd meg nekik, hogy mekkora tehetség vagy. És fejlődj minél többet, hozd ki magadból a legjobbat. Legyél világklasszis. Emlegessenek Téged egy napon Alessandro Del Pieróval, Eric Cantonával, Paolo Maldinivel, Marco Van Bastennel. Legyél példaképe a gyerekeknek Szerbiától Japánon át Chiléig. Megérdemled. És aztán majd gyere vissza a Partizanhoz! Miután eltakarítottuk innen ezt a szedett-vedett menedzsmentet...
Sok sikert!
PS: Add át üdvözletünket Šaponjának :)
Végezetül pár kép, amint Živkovićot a Benfica csapatorvosai vizsgálják:
