SREĆAN ROĐENDAN!!!
2015. február 27., péntek
Születésnap
Ma ünnepli 28. születésnapját Milenko Tepić, a kosárlabdacsapat irányítója, szíve és lelke.
2015. február 26., csütörtök
Minden egyben (kézilabda, röplabda, jégkorong, vízilabda, hírek)
Egy rakás eredménnyel és hírrel adós vagyok, ezeket most egyben bepótolom.
Még 20-án a kézilabdacsapat örökrangadót játszott a vörösökkel a szuperliga 14. fordulójában és egy kifejezetten élvezetes, izgalmas meccs keretében le is győzték őket 36:30-ra.
Nem volt pedig egyszerű a dolog, döcögősen indult, az első félidőben majdnem végig a Zvezda vezetett. Valamikor a 25. perc után egyenlítettünk (14:14), Vanja Ilić szerelte a Zvezda egyik játékosát, felrohant a kapujukhoz és irgalmatlanul bevágta. 16:14-gyel mentünk félidőre.
A félidőben volt egy kis ünnepség. Vasárnap ünnepelte ugyanis a születésnapját Miša Tumbas, a kézilabdacsapat pedig felköszöntötte őt, kapott tőlük ajándékot is.
Ezek után a srácok kifutottak második félidőre és rommá alázták a vörösöket. Felmorzsolták a Zvezda eleinte sziklakemény védelmét, átvették az irányítást és végig vezettünk. Az 56. percben 33:28 volt, 7 gólos különbség. A végeredményt Radojković állította be. A meccs hőse Igor Mršulja volt, 9 találattal.
Itt pedig cukiságbomba: marcona Sírásók vs. gyerekek.
A mérkőzés teljes egészében fenn van Youtube-on, az első félidőt itt, a másodikat itt lehet megnézni.
A bajnokság jelenlegi állása:
1. Spartak Vojput 21 pont
2. Jugović 20 pont
3. Metaloplastika 19 pont
4. Partizan 17 pont
5. Železničar 16 pont
6. CZ 15 pont
7. Požarevac 12 pont
8. Planinka 11 pont
9. Rudar Kostolac 9 pont
10. Kolubara 0 pont
Továbbra is veretlen a röplabdacsapat. Szombaton a Radnički csapatával találkoztak és simán verték a kragujevaciakat 3:0-ra. A Marko Nikolić-Milija Mrdak kettős ismét kitett magáért, előbbi 15, utóbbi 14 pontot szerzett. Az első két szettet mindkétszer 25:20-ra nyertük. A harmadik elején a vendégcsapat felszívta magát és 6:13-ra elhúzott. A Partizan összekapta a sorait, csináltunk egy 7:0-ás sorozatot, kiegyenlítettünk 18:18-ra és innentől kezdve nem volt megállás. Meg is nyertük az utolsó játszmát 25:18-ra.
A bajnokság jelenlegi állása:
1. Partizan 45 pont
2. CZ 40 pont
3. Vojvodina 36 pont
4. Novi Pazar 25 pont
5. Ribnica 21 pont
6. Spartak Ljig 19 pont
7. Inđija 17 pont
8. Radnički 15 pont
9. Mladi Radnik 13 pont
10. Đerdap 9 pont
Vasárnap volt Miša Tumbas 61. születésnapja. Ezt pedig annak rendje és módja szerint meg kellett ünnepelni.
A még mindig romos, de már lassan alakuló házban (örök hála az adományozóknak!) gyűltek össze Sírásók és a Grupa JNA tagjai, hogy Mišát felköszöntsék. Vittek mindenféle finomságot, sütöttek tortát és a képek (meg a videó) tanúsága szerint remekül érezték magukat.
A Miša Tumbas háza körüli munkálatoknak még messze nincs vége. Továbbra is várják az adományokat az alábbi számlaszámra:
Továbbá lehet ilyen pólót is venni, a befolyt összeget teljes mértékben Miša Tumbas megsegítésére fordítják. A póló ára 1000 dinár, rendelést egyelőre csak a lejjebb látható telefonszámon lehet leadni.
Szerdán a Triglav Ligában vereséget szenvedett a vízilabdacsapat a Mornartól. A félidőben már 6:7-re vezetett a spliti csapat,, ebből a 3. negyed végére 6:10 lett, és ugyan dobtunk 3 gólt a fináléban, de ez messze nem volt elég. 9:11 lett a vége. Nikola Jakšić szerezte a legtöbb gólt, szám szerint hármat. Ezzel a vereséggel lecsúsztunk a 7. helyre, mögöttünk egyetlen csapat van csak, a Crvena Zvezda. Nekünk is, nekik is 7-7 pontunk van.
A jégkorongcsapat 6:5-re győzött a Szegedi Tisza Volán ellen, szétlövéssel. A rendes játékidőben 5:5 lett a mérkőzés eredménye. Az első játékrészt megnyertük 2:0-ra Ogrizović (gólpassz: Brkušanin) és Čuković (gólpassz: Filipović) találataival. A második harmadban 4:2-re vezettünk Raković (gólpassz: Pajević) és Ristić góljaival, a Tisza Volántól Ambrus és Fülöp találtak be. A harmadik harmadban kiegyenlítettek a szegediek. Tőlünk csak Raković talált be (Ristić asszisztjával), a Tisza Volántól Strenk, Pápa és Salánki lőtték a gólokat.
A szétlövést Komazec kezdte, be is talált (1:0). Egyed következett, kihagyta. Filipović betalált (2:0), ahogy Strenk is (2:1). Janković lövését védte a kapus, Pápáé viszont elkerülte a kaput.
A futballcsapat körüli hercehurca továbbra sem csitul. Egyrészt egyes pletykák szerint Ćirić távozása után Ljubiša Tumbaković széke is megingott. Állítólag Zoran Popović elnök tárgyalásokat folytatott Nenad Bjeković-tyal, akit egyesek Tumbaković utódjának gondolnak. Természetesen az összes érintett tagad mindent.
Eközben nyilvánosságra került, hivatalosan is, hogy a Partizan összes tartozása több, mint 14 millió euróra rúg. A legnagyobb összeggel a szerb adóhatóságoknak tartoznak, összesen 4,7 millió euróval. A játékosoknak és dolgozóknak a ki nem fizetett járandóság 3,314 millió euró. A különböző menedzsmenteknek és játékosügynökségeknek 2.534.800 euró, a különböző egyéb cégeknek több, mint másfél millió a tartozás. A Partizan Travelnek (akik a csapatot utaztatják ide-oda) 1,189 millió euróval tartoznak. Az egyéb pénzügyi követelések 1,03 millióra rúgnak, végül az UEFA felé ki nem fizetett bírságok összege 585 600 euró.
Ez van most.
Eközben Sírásók egy csoportja felment a zemuni Teleoptik-pályára, ahol a csapat a szokásos edzését tartotta, és ahogy mindig, MINDIG, most is elárasztották a szeretetükkel (meg pár fáklyával) a fiúkat.
Még 20-án a kézilabdacsapat örökrangadót játszott a vörösökkel a szuperliga 14. fordulójában és egy kifejezetten élvezetes, izgalmas meccs keretében le is győzték őket 36:30-ra.
Nem volt pedig egyszerű a dolog, döcögősen indult, az első félidőben majdnem végig a Zvezda vezetett. Valamikor a 25. perc után egyenlítettünk (14:14), Vanja Ilić szerelte a Zvezda egyik játékosát, felrohant a kapujukhoz és irgalmatlanul bevágta. 16:14-gyel mentünk félidőre.
A félidőben volt egy kis ünnepség. Vasárnap ünnepelte ugyanis a születésnapját Miša Tumbas, a kézilabdacsapat pedig felköszöntötte őt, kapott tőlük ajándékot is.
Ezek után a srácok kifutottak második félidőre és rommá alázták a vörösöket. Felmorzsolták a Zvezda eleinte sziklakemény védelmét, átvették az irányítást és végig vezettünk. Az 56. percben 33:28 volt, 7 gólos különbség. A végeredményt Radojković állította be. A meccs hőse Igor Mršulja volt, 9 találattal.
Itt pedig cukiságbomba: marcona Sírásók vs. gyerekek.
A mérkőzés teljes egészében fenn van Youtube-on, az első félidőt itt, a másodikat itt lehet megnézni.
A bajnokság jelenlegi állása:
1. Spartak Vojput 21 pont
2. Jugović 20 pont
3. Metaloplastika 19 pont
4. Partizan 17 pont
5. Železničar 16 pont
6. CZ 15 pont
7. Požarevac 12 pont
8. Planinka 11 pont
9. Rudar Kostolac 9 pont
10. Kolubara 0 pont
***
Továbbra is veretlen a röplabdacsapat. Szombaton a Radnički csapatával találkoztak és simán verték a kragujevaciakat 3:0-ra. A Marko Nikolić-Milija Mrdak kettős ismét kitett magáért, előbbi 15, utóbbi 14 pontot szerzett. Az első két szettet mindkétszer 25:20-ra nyertük. A harmadik elején a vendégcsapat felszívta magát és 6:13-ra elhúzott. A Partizan összekapta a sorait, csináltunk egy 7:0-ás sorozatot, kiegyenlítettünk 18:18-ra és innentől kezdve nem volt megállás. Meg is nyertük az utolsó játszmát 25:18-ra.
.jpg)
(kép: zurnal.rs)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. Partizan 45 pont
2. CZ 40 pont
3. Vojvodina 36 pont
4. Novi Pazar 25 pont
5. Ribnica 21 pont
6. Spartak Ljig 19 pont
7. Inđija 17 pont
8. Radnički 15 pont
9. Mladi Radnik 13 pont
10. Đerdap 9 pont
***
Vasárnap volt Miša Tumbas 61. születésnapja. Ezt pedig annak rendje és módja szerint meg kellett ünnepelni.
A még mindig romos, de már lassan alakuló házban (örök hála az adományozóknak!) gyűltek össze Sírásók és a Grupa JNA tagjai, hogy Mišát felköszöntsék. Vittek mindenféle finomságot, sütöttek tortát és a képek (meg a videó) tanúsága szerint remekül érezték magukat.
Készül a torta (a felirat rajta: a Sírásók szeretnek Téged)
Miša ajándéka: Duško Vujošević arcképe. A kosárlabdacsapat vezetőedzője Miša egyik pártfogója
Öröm, ünnep, meghatottság
A Grupa JNA társaságában
A Miša Tumbas háza körüli munkálatoknak még messze nincs vége. Továbbra is várják az adományokat az alábbi számlaszámra:
Továbbá lehet ilyen pólót is venni, a befolyt összeget teljes mértékben Miša Tumbas megsegítésére fordítják. A póló ára 1000 dinár, rendelést egyelőre csak a lejjebb látható telefonszámon lehet leadni.
(képek: Facebook/Restoran stadiona Partizan, Гробари ЈУГ!!!)
***
Szerdán a Triglav Ligában vereséget szenvedett a vízilabdacsapat a Mornartól. A félidőben már 6:7-re vezetett a spliti csapat,, ebből a 3. negyed végére 6:10 lett, és ugyan dobtunk 3 gólt a fináléban, de ez messze nem volt elég. 9:11 lett a vége. Nikola Jakšić szerezte a legtöbb gólt, szám szerint hármat. Ezzel a vereséggel lecsúsztunk a 7. helyre, mögöttünk egyetlen csapat van csak, a Crvena Zvezda. Nekünk is, nekik is 7-7 pontunk van.
***
A jégkorongcsapat 6:5-re győzött a Szegedi Tisza Volán ellen, szétlövéssel. A rendes játékidőben 5:5 lett a mérkőzés eredménye. Az első játékrészt megnyertük 2:0-ra Ogrizović (gólpassz: Brkušanin) és Čuković (gólpassz: Filipović) találataival. A második harmadban 4:2-re vezettünk Raković (gólpassz: Pajević) és Ristić góljaival, a Tisza Volántól Ambrus és Fülöp találtak be. A harmadik harmadban kiegyenlítettek a szegediek. Tőlünk csak Raković talált be (Ristić asszisztjával), a Tisza Volántól Strenk, Pápa és Salánki lőtték a gólokat.
A szétlövést Komazec kezdte, be is talált (1:0). Egyed következett, kihagyta. Filipović betalált (2:0), ahogy Strenk is (2:1). Janković lövését védte a kapus, Pápáé viszont elkerülte a kaput.
(képek: hockeyserbia.com)
***
A futballcsapat körüli hercehurca továbbra sem csitul. Egyrészt egyes pletykák szerint Ćirić távozása után Ljubiša Tumbaković széke is megingott. Állítólag Zoran Popović elnök tárgyalásokat folytatott Nenad Bjeković-tyal, akit egyesek Tumbaković utódjának gondolnak. Természetesen az összes érintett tagad mindent.
Eközben nyilvánosságra került, hivatalosan is, hogy a Partizan összes tartozása több, mint 14 millió euróra rúg. A legnagyobb összeggel a szerb adóhatóságoknak tartoznak, összesen 4,7 millió euróval. A játékosoknak és dolgozóknak a ki nem fizetett járandóság 3,314 millió euró. A különböző menedzsmenteknek és játékosügynökségeknek 2.534.800 euró, a különböző egyéb cégeknek több, mint másfél millió a tartozás. A Partizan Travelnek (akik a csapatot utaztatják ide-oda) 1,189 millió euróval tartoznak. Az egyéb pénzügyi követelések 1,03 millióra rúgnak, végül az UEFA felé ki nem fizetett bírságok összege 585 600 euró.
Ez van most.
Eközben Sírásók egy csoportja felment a zemuni Teleoptik-pályára, ahol a csapat a szokásos edzését tartotta, és ahogy mindig, MINDIG, most is elárasztották a szeretetükkel (meg pár fáklyával) a fiúkat.
Videó itt, a sportnetwork.rs-ről egy rémálom az embed funkció.
2015. február 25., szerda
Lemondott Dragan Ćirić
Tegnap jött, ilyen derült égből hidrogénbomba jelleggel, hogy lemondott Dragan Ćirić, az FK Partizan frissen megválasztott sportigazgatója.
Mindenki roppant szűkszavú. Ćirić kiadott egy hivatalos nyilatkozatot, amelyben főleg arról beszél, hogy amikor anno Tumbaković felkérte őt sportigazgatónak, ő hittel és lelkesedéssel látott neki a munkának, reménykedve, hogy visszaadhat valamit anyaegyesületének, amelytől oly sok mindent kapott és amiért örökké hálás. Viszont a hit és a lelkesedés nem elég a mai szerb futball jelenlegi helyzetében. Mert ha az ember egy olyan futballóriásnál dolgozik, mint a Partizan, akkor a szerb futballnak is a szerves részévé válik, annak a szerb futballnak, ami tele van ellentmondásokkal, személyes érdekekkel, bizonytalansággal és számítással. Neki pedig ehhez nincs gyomra. Ő egy egykori sportoló, jelenleg üzletember és köszöni, ő maradna is jelenleg ennél. Zárásként hozzáteszi, ő most és mindörökké elkötelezettje marad a Partizannak.
Drága Ćirić úr,
Emberileg mélységesen megértem magát. Pont erről pofáztam én is itt valamelyik nap, bár egészen biztos vagyok abban, hogy Ön sokkal mélyebben és alaposoabban átlátja a helyzetet, mint én. Az Ön közleménye megerősített abban az elképzelésemben, hogy a szerb futballt, elsősorban a vezetését áthatja a 70-es évekből visszamaradt amatőrizmus, amikor a csókosok meg a haverok kerülnek pozícióba a hozzáértők helyett. Megerősített abban is, hogy az egyetlen megoldás az, hogy az egész garnitúrát el kell hajtani a büdös francba és sürgősen privatizálni kell az egész bajnokságot, a Partizantól a legutolsó vidéki kiscsapatig. Addig pedig még egészen biztosan lesz néhány Önhöz hasonló személy, akinek az elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, de előbb-utóbb bedarálja a rendszer és kénytelen lesz bedobni a törülközőt, ha másért nem, hát a saját egészsége miatt. Közben tehetetlenül nézi, ahogy a korrupt disznók széthordják a csapatot az utolsó szögig.
És hogy a foscunami még jobban tetőzzön: Saša Ilić is megszólalt. Nem rejtette véka alá a csalódottságát, amiért Ćirić távozott.
- Ćirić sokkal több tiszteletet érdemelne. Nagyon jó játékos volt, ismeri a szurkolókat is, és ami a legfontosabb, nagyon szereti a klubot. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből - mondta. Hozzátette: nem ez az első eset, hogy egy nagy nevű személy távozik a klubtól.
- Azt hittem, azoknak az időknek már vége. Évek óta ismerem Ćirićet, együtt is játszottunk, a legkorrektebb emberek egyike, akit valaha is ismertem. Nagyon sajnálom, hogy ez megtörtént. A Partizan egy nagy csapat és nem lenne szabad megengednie magának, hogy újra elkövesse a régi hibákat.
A Partizan hivatalos közleménye Ćirić távozásáról itt olvasható.
Mindenki roppant szűkszavú. Ćirić kiadott egy hivatalos nyilatkozatot, amelyben főleg arról beszél, hogy amikor anno Tumbaković felkérte őt sportigazgatónak, ő hittel és lelkesedéssel látott neki a munkának, reménykedve, hogy visszaadhat valamit anyaegyesületének, amelytől oly sok mindent kapott és amiért örökké hálás. Viszont a hit és a lelkesedés nem elég a mai szerb futball jelenlegi helyzetében. Mert ha az ember egy olyan futballóriásnál dolgozik, mint a Partizan, akkor a szerb futballnak is a szerves részévé válik, annak a szerb futballnak, ami tele van ellentmondásokkal, személyes érdekekkel, bizonytalansággal és számítással. Neki pedig ehhez nincs gyomra. Ő egy egykori sportoló, jelenleg üzletember és köszöni, ő maradna is jelenleg ennél. Zárásként hozzáteszi, ő most és mindörökké elkötelezettje marad a Partizannak.
Drága Ćirić úr,
Emberileg mélységesen megértem magát. Pont erről pofáztam én is itt valamelyik nap, bár egészen biztos vagyok abban, hogy Ön sokkal mélyebben és alaposoabban átlátja a helyzetet, mint én. Az Ön közleménye megerősített abban az elképzelésemben, hogy a szerb futballt, elsősorban a vezetését áthatja a 70-es évekből visszamaradt amatőrizmus, amikor a csókosok meg a haverok kerülnek pozícióba a hozzáértők helyett. Megerősített abban is, hogy az egyetlen megoldás az, hogy az egész garnitúrát el kell hajtani a büdös francba és sürgősen privatizálni kell az egész bajnokságot, a Partizantól a legutolsó vidéki kiscsapatig. Addig pedig még egészen biztosan lesz néhány Önhöz hasonló személy, akinek az elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, de előbb-utóbb bedarálja a rendszer és kénytelen lesz bedobni a törülközőt, ha másért nem, hát a saját egészsége miatt. Közben tehetetlenül nézi, ahogy a korrupt disznók széthordják a csapatot az utolsó szögig.
És hogy a foscunami még jobban tetőzzön: Saša Ilić is megszólalt. Nem rejtette véka alá a csalódottságát, amiért Ćirić távozott.
- Ćirić sokkal több tiszteletet érdemelne. Nagyon jó játékos volt, ismeri a szurkolókat is, és ami a legfontosabb, nagyon szereti a klubot. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből - mondta. Hozzátette: nem ez az első eset, hogy egy nagy nevű személy távozik a klubtól.
- Azt hittem, azoknak az időknek már vége. Évek óta ismerem Ćirićet, együtt is játszottunk, a legkorrektebb emberek egyike, akit valaha is ismertem. Nagyon sajnálom, hogy ez megtörtént. A Partizan egy nagy csapat és nem lenne szabad megengednie magának, hogy újra elkövesse a régi hibákat.
A Partizan hivatalos közleménye Ćirić távozásáról itt olvasható.
2015. február 23., hétfő
KK Partizan - KK Crvena Zvezda 67:76 (Korać Kupa, elődöntő)
Ha nem lett volna elég a focisták által beszedett, Voždovactól kapott saller, akkor az aznap esti kosármeccs végképp bevitte a gyomrost az egyszeri szurkolónak. Pláne, hogy a teljes vörös csíkos garnitúra hozta a szokásos csiribunkó formáját, Blažić-tyal az élen.
Először elhúztunk 7:4-re, Pavlović 0:2-ről fordított Milosavljević asszisztálásával. Đumić is hozzájárult, közben rekordot döntött, az első 2 percben begyűjtött 2 db személyi hibát. A Zvezda viszont fordított (7:8). Már itt is, de egész végig, a mérkőzés legvégét jelző dudáig a genyóság összes olyan formáját bevetették, ami még a szabályosság határán belül volt. Jobban mondva, nem lehetett ráfogni, hogy szabálytalan. Plusz ott volt nekik az iszonyatosan gyors Williams, továbbá Boban Marjanović, az Embertelen Emberhegy, a maga 2 méter 22 centijével, lehetetlenül hosszú karjaival, amikkel egyszerűen bárhonnét betalált. Továbbá őt egyszerűen képtelenség volt hatástalanítani. Ha mégis, az felért minimum két személyi hibával, természetesen egyszerre.
Viszont eszméletlen látvány volt, ahogy a halálmegvető bátorságú Partizan-játékosok rácsimpaszkodtak a kétszeres életnagyságú Marjanovićra, a Zvezda-játékos pedig óriásit nyekkenve elterül a földön, miközben az 52-es lábai az égnek merednek. Ha nem lett volna ez a meccs ilyen tragikus, sírva röhögtem volna.
Az első negyedben tartottuk a lépést 14:14-ig, egy kifejezetten izgalmas, pörgős meccs volt. Aztán a fent említettek miatt a vörösök elhúztak, 18:26-tal zártuk a negyedet.
A második negyedben már bunyó is volt, egyelőre csak a labdáért.
És ugyan a Zvezda továbbra is vezetett (20:28), a játékvezetők itt látták elérkezni a pillanatot, hogy ők is beszálljanak a játékba.
Nem a mi oldalunkon, miért is.
Szomorú ezt így kijelenteni, de a Zvezda sajnos iszonyatosan a markában tartotta a mérkőzést. Durvák voltak, aggresszívek, erőszakosak, de mindig pont úgy, hogy ne lehessen rájuk fogni a szabálytalanságot. Közben az előnyük már 10 pontra nőtt (23:33) Röpködtek a faultok, a különbséget nem sikerült lefaragni (28:39), közben Mačvan megsérült, be kellett kötözni a könyökét. (Utána bepólyált könyökkel jött vissza játszani. A hős.)
A nézőtéren közben a tetőfokán volt a hangulat, mint mindig. A Sírásók fáklyákkal a kezükben, édes anyanyelvük legelképesztőbb sziporkáit szórták a Zvezda és a drukkerei felé.
De annyira, hogy a meccs hevében a bírók leállították a játékot és Milosavljevićnek úgy kellett a hangosbemondón keresztül megkérni őket, hogy sportszerűen, a családfát, felmenőket, elsődleges és másodlagos nemi jellegeket mellőzve szurkoljanak.
Kapitány, szeretünk, de akkor azt is el kéne valahogy intézni, hogy ez a kis féreg ilyet ne csinálhasson.
Vagy ha igen, olyat kapjon vissza, hogy két hétig csak makogni tudjon.
Mert Szlovénia szégyene, Jaka Blažić újfent nem a felkészültségével, meg a sportszerűségével hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy a legtaplóbb, legbunkóbb seggfejeket megszégyenítő megnyilvánulásai voltak, nem először. Arra lennék egyébként kíváncsi, hogy ilyenkor vajon kap valami büntetést a drágalátos csapatától? Vagy Čović bácsi nyom egy barackot a fejére és elintézik egy ejnyebejnyével? (Vagy ami még szebb, és véleményem szerint a leginkább valószínű, az egész banda, Čović-tyal az élen a hasát fogja a röhögéstől és még biztatják is ezt a kis patkányt, hogy még, még, még, ennyi nem elég?)
34:43-mal zártuk a negyedet és mehettünk félidőre, miután egy hihetetlenül látványos összjáték végén Saša Pavlović bezúzott egy giganagy hárompontost.
A harmadik negyedre felpörögtünk, fel is jöttünk 41:45-re. Aztán rengeteg helyzet kimaradt, ennek következtében a Zvezda feljött 42:50-re. Közben Milosavljevićet fellökték, a bírók nem fújtak, de amikor Andrić csúnyán nézett a vörösök egyik amerikai játékosára, már repült is a büntető... 44:56-nál Mačvan megelégelte a szarakodást és a negyed végére felhozta a csapatot 50:56-ra, valami elképesztő teljesítménnyel.
A fináléban pedig folytatta, először bezúzott egy kosarat (52:56), majd Đumić találata után (54:58) a szurkolók elé ugrott és integetett, hogy ordítsanak még hangosabban. Aztán Tepićet fellökték, természetesen (?) a Zvezda kapott büntetőt... Majd 57:65-nél Pavlović kipontozódott, miután önfeláldozóan, egy bodicsekkel blokkolta az előretörő Marjanovićot. Utána szinte csak büntetőből tudtunk betalálni, nem, nem azért, mert bénák vagyunk, hanem mert annyi volt a szabálytalanság ellenünk. 62:69-nél Milutinov is kipontozódott, aztán 62:70-nél Murić ellopta Blažićtól a labdát. Válaszként úgy fellökték a Partizan szlovén játékosát a palánk alatt, hogy csak úgy nyekkent, a lassítás pedig mutatta, hogy állati rondán kifordult a bokája. Murićot úgy kellett letámogatni (Pavlović és Milutinović segítettek neki), nem tudott lábra állni. Milosavljević felhozott minket 65:70-re, majd a Zvezda produkált egy 6 pontos sorozatot (65:76). Az utolsó találatot Tepić vitte be és be is állította a végeredményt. (67:76)
A Sírásók pedig, mint mindig, mint MINDIG, úgy fogadták a játékosokat, mintha legalábbis megnyerték volna a bajnokságot. Lehet látni, hogy a közönség már javában távozik, de ők még mindig ott énekelnek.
Gigareszpekt.
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Dragan Milosavljević példát mutatott emberségből és sportszerűségből.
- Gratulálok a Zvezdának a győzelmükhöz és a remek játékukhoz. Mi nem játszottunk jól, ötlettelenek voltunk. A vereség miatt én vagyok a felelős, nem játszottam jól sem a védekezésben, sem a támadásban.
És most felállsz és tisztelegsz neki.
Itt a végén pedig 13 perc masszív eksztázis.
Még a mérkőzés előtt: himnusz
(kép: Facebook/KK Partizan)
Először elhúztunk 7:4-re, Pavlović 0:2-ről fordított Milosavljević asszisztálásával. Đumić is hozzájárult, közben rekordot döntött, az első 2 percben begyűjtött 2 db személyi hibát. A Zvezda viszont fordított (7:8). Már itt is, de egész végig, a mérkőzés legvégét jelző dudáig a genyóság összes olyan formáját bevetették, ami még a szabályosság határán belül volt. Jobban mondva, nem lehetett ráfogni, hogy szabálytalan. Plusz ott volt nekik az iszonyatosan gyors Williams, továbbá Boban Marjanović, az Embertelen Emberhegy, a maga 2 méter 22 centijével, lehetetlenül hosszú karjaival, amikkel egyszerűen bárhonnét betalált. Továbbá őt egyszerűen képtelenség volt hatástalanítani. Ha mégis, az felért minimum két személyi hibával, természetesen egyszerre.
Viszont eszméletlen látvány volt, ahogy a halálmegvető bátorságú Partizan-játékosok rácsimpaszkodtak a kétszeres életnagyságú Marjanovićra, a Zvezda-játékos pedig óriásit nyekkenve elterül a földön, miközben az 52-es lábai az égnek merednek. Ha nem lett volna ez a meccs ilyen tragikus, sírva röhögtem volna.
Az első negyedben tartottuk a lépést 14:14-ig, egy kifejezetten izgalmas, pörgős meccs volt. Aztán a fent említettek miatt a vörösök elhúztak, 18:26-tal zártuk a negyedet.
A második negyedben már bunyó is volt, egyelőre csak a labdáért.
(kép: Facebook/KK Partizan)
És ugyan a Zvezda továbbra is vezetett (20:28), a játékvezetők itt látták elérkezni a pillanatot, hogy ők is beszálljanak a játékba.
Nem a mi oldalunkon, miért is.
Szomorú ezt így kijelenteni, de a Zvezda sajnos iszonyatosan a markában tartotta a mérkőzést. Durvák voltak, aggresszívek, erőszakosak, de mindig pont úgy, hogy ne lehessen rájuk fogni a szabálytalanságot. Közben az előnyük már 10 pontra nőtt (23:33) Röpködtek a faultok, a különbséget nem sikerült lefaragni (28:39), közben Mačvan megsérült, be kellett kötözni a könyökét. (Utána bepólyált könyökkel jött vissza játszani. A hős.)
A nézőtéren közben a tetőfokán volt a hangulat, mint mindig. A Sírásók fáklyákkal a kezükben, édes anyanyelvük legelképesztőbb sziporkáit szórták a Zvezda és a drukkerei felé.
De annyira, hogy a meccs hevében a bírók leállították a játékot és Milosavljevićnek úgy kellett a hangosbemondón keresztül megkérni őket, hogy sportszerűen, a családfát, felmenőket, elsődleges és másodlagos nemi jellegeket mellőzve szurkoljanak.
Kapitány, szeretünk, de akkor azt is el kéne valahogy intézni, hogy ez a kis féreg ilyet ne csinálhasson.
Vagy ha igen, olyat kapjon vissza, hogy két hétig csak makogni tudjon.
(kép: Twitter)
Mert Szlovénia szégyene, Jaka Blažić újfent nem a felkészültségével, meg a sportszerűségével hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy a legtaplóbb, legbunkóbb seggfejeket megszégyenítő megnyilvánulásai voltak, nem először. Arra lennék egyébként kíváncsi, hogy ilyenkor vajon kap valami büntetést a drágalátos csapatától? Vagy Čović bácsi nyom egy barackot a fejére és elintézik egy ejnyebejnyével? (Vagy ami még szebb, és véleményem szerint a leginkább valószínű, az egész banda, Čović-tyal az élen a hasát fogja a röhögéstől és még biztatják is ezt a kis patkányt, hogy még, még, még, ennyi nem elég?)
34:43-mal zártuk a negyedet és mehettünk félidőre, miután egy hihetetlenül látványos összjáték végén Saša Pavlović bezúzott egy giganagy hárompontost.
Klasszikus Dávid és Góliát-jelenet: Marjanović vs. Pavlović
(kép: Facebook/KK Partizan)
A harmadik negyedre felpörögtünk, fel is jöttünk 41:45-re. Aztán rengeteg helyzet kimaradt, ennek következtében a Zvezda feljött 42:50-re. Közben Milosavljevićet fellökték, a bírók nem fújtak, de amikor Andrić csúnyán nézett a vörösök egyik amerikai játékosára, már repült is a büntető... 44:56-nál Mačvan megelégelte a szarakodást és a negyed végére felhozta a csapatot 50:56-ra, valami elképesztő teljesítménnyel.
(kép: Facebook/KK Partizan)
A fináléban pedig folytatta, először bezúzott egy kosarat (52:56), majd Đumić találata után (54:58) a szurkolók elé ugrott és integetett, hogy ordítsanak még hangosabban. Aztán Tepićet fellökték, természetesen (?) a Zvezda kapott büntetőt... Majd 57:65-nél Pavlović kipontozódott, miután önfeláldozóan, egy bodicsekkel blokkolta az előretörő Marjanovićot. Utána szinte csak büntetőből tudtunk betalálni, nem, nem azért, mert bénák vagyunk, hanem mert annyi volt a szabálytalanság ellenünk. 62:69-nél Milutinov is kipontozódott, aztán 62:70-nél Murić ellopta Blažićtól a labdát. Válaszként úgy fellökték a Partizan szlovén játékosát a palánk alatt, hogy csak úgy nyekkent, a lassítás pedig mutatta, hogy állati rondán kifordult a bokája. Murićot úgy kellett letámogatni (Pavlović és Milutinović segítettek neki), nem tudott lábra állni. Milosavljević felhozott minket 65:70-re, majd a Zvezda produkált egy 6 pontos sorozatot (65:76). Az utolsó találatot Tepić vitte be és be is állította a végeredményt. (67:76)
(kép: Facebook/KK Partizan)
A Sírásók pedig, mint mindig, mint MINDIG, úgy fogadták a játékosokat, mintha legalábbis megnyerték volna a bajnokságot. Lehet látni, hogy a közönség már javában távozik, de ők még mindig ott énekelnek.
Gigareszpekt.
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Dragan Milosavljević példát mutatott emberségből és sportszerűségből.
- Gratulálok a Zvezdának a győzelmükhöz és a remek játékukhoz. Mi nem játszottunk jól, ötlettelenek voltunk. A vereség miatt én vagyok a felelős, nem játszottam jól sem a védekezésben, sem a támadásban.
És most felállsz és tisztelegsz neki.
Itt a végén pedig 13 perc masszív eksztázis.
FK Partizan - FK Voždovac 3:3 (Jelen SuperLiga 16. forduló)
Az ember ilyenkor egy kicsit elérzékenyül, mikor újraindul a szezon és a fiúk kifutnak a gyepre. Mennyire hiányzott már a foci, a stadion, a közvetítések, az éneklő szurkolók...
Marko Nikolić a lelátóról figyelte a mérkőzést, Zvonko Varga helyettesítette a kispadon.
Az első említésre méltó jelenet a 4. percben jött, amikor Lukač túlságosan messze kalandozott a kapujától, a Voždovac támadói pedig hirtelen megjelentek a 16-osnál. A kapus bedobott egy becsúszó szerelést és kivágta a labdát a vonalon túlra. (Aztán vágtatott is egyből vissza a kapujába.) Nem sokkal később már Ninković száguldhatott fel a bal oldalon, de a beadását elkapták a védők.
Aztán a 14. percben Babović ívelt előre Kojićnak, aki a 16-oson belül fejjel továbbította a labdát, egyenesen az ott ólálkodó Ninkovićnak. Džigi köszönte szépen és besétált vele a kapuba. 1:0
A 17. percben ismét rajtunk volt a sor. Živković küldte Volkovnak, aki balról ívelte Brašanac felé, de kimaradt a helyzet.
5 perc múlva már a Voždovac jött fel a kapunk felé. A támadást sikerült hatástalanítani, de itt jött egy szakasz, ami leginkább a Partizan-játékosok rugdosásáról szólt. Živković több időt töltött a füvön fekve, mint futva, aztán a 24. percben Kojićot rúgták fel irgalmatlanul (még a streamen keresztül is hallatszott a csatár fájdalmas üvöltése).
Jött a 25. perc. A Voždovac nigériai játékosa kapta középen a labdát, kettőt cselezett és lepasszolta Karaklajićnak. A középpályás beszaladt a 16-osra és beívelte középre. Lukač pedig döbbenten nézte, amint a szlovén Škerjanc a háta mögül felbukkant és befejelte a labdát a hálóba. 1:1
A 30. percben megint a Voždovac támadott. Odita küldte rá vagy 20 méterről, hálistennek fölément. Már indulhattunk is a kontratámadásra, de Ninković beadása elszállt.
Közben a déli szektorból zúgott a Sírásók "Uprava napolje"-kórusa. (Kb. "vezetőség, takarodj!")
A 37. percben Ninković megint kihagyott egy helyzetet, aztán 3 perc múlva már Bandalovski küldött egy lövést a Voždovac kapujára. A lövésből szöglet lett, amit Volkov végül melléfejelt.
A 42. percben megint Bandalovski került a figyelem középpontjába, bár nem kifejezetten úgy, ahogy azt elképzelte. A Voždovac egyik játékosa lerántotta, ráadásul még ezek után a vendégek kaptak szabadrúgást. Lukač védett. Két perc múlva már nálunk volt a labda és a szabadrúgás. Drinčić küldte be balról, Volkov estében zúdította rá a kapura, de Supić kivédte.
Már a hosszabbításban jártunk, ismét szabadrúgás nekünk, kb. 20 méterre a gólvonaltól. Drinčić állt a labda mögé, de a lövése lepattant a sorfalról. Živković azonnal lecsapott rá és ellőtte vagy 25 méterről. A kapusnak egy robinzonáddal sikerült szögletre piszkálnia.
Még az utolsó percbe belefért egy Voždovac-támadás, Odita lőtt rá vagy 15 méterről, fölé.
A második félidő egyből azzal indult, hogy Volkovot lerúgták A 49. percben szögletet kaptunk. Drinčić beívelt, a labdára lecsapott Volkov, de a kapus lábbal hárított - egyenesen Branko Ilić elé. Ilić rábólintott, a labda pedig a hálóba zúdult. 2:1
Az 53. percben a Voždovac támadott. Jobbról érkezett a labda középre, úgy 25 méterre a gólvonaltól. A lövés lepattant az egyik védőről, egyenesen Zlatković elé, ő pedig kapásból rálőtt. Lukač lendült és védett. Szögletre ment a labda, végül Brašanac tisztázott. Két perc múlva szabadrúgáshoz jutottak, Kojić fejelte szögletre. Az 57. percben egy újabb szöglet után indulhattunk kontratámadásra. Živković küldött egy remek beadást balról Kojićnak, aki fölé fejelt.
A 61. percben Ninković csikart ki egy szögletet. A szögletet végül tisztázták, de a labda nálunk maradt. Volkov fejelt kapura, a kapus Kojić elé öklözött, a csatár fölélőtt. Két perc múlva egy szöglet után kontratámadást indított a Voždovac, Bandalovski avatkozott közbe. A 68. percben ugyanő egy hatalmas szólót vágott le és passzolta Ninkovićnak, aki fölélőtte a labdát. Rá egy percre Drinčić szögletét hárította a kapus éppenhogy egy újabb szögletre. A vendégek megszerezték a labdát és indultak volna kontratámadásra, de újra a miénk lett a labda. Živković jobbról beívelta Babovićnak, aki melléfejelt.
A 72. percben egy kontratámadás után kavarodás lett a Partizan kapuja előtt. Balról érkezett egy lövés, a védők végül szögletre hárítottak. Egy perc múlva Bandalovski dobott be egy szívszaggató sprintet, miközben a Voždovac egyik támadója loholt a kapunk felé. Végül a bolgár védő győzött. A labda kicsorgott az oldalvonalon túlra. Bedobás következett, majd a támadó beívelte az ötös vonalához. Ott épp Odita állt két védő között. A beadás rémes volt, a védők fejjel le is szedték, de a labda pont a nigériai játékos elé pattant, ő meg bevágta. 2:2
A 79. percben Lovrenčić kb. 8 méterről lőtte fölé. A kirúgás után a labda újra a Voždovachoz került (a Partizan egyik védője konkrétan elvesztette a labdát), ők meg nem sokat vacakoltak, Džugurdić rázúdította a labdát vagy 20 méterről, az meg Lukač kezéről a hálóba pattant. 2:3
A Voždovac maroknyi szurkolótábora örömtáncot járt a lelátón, a déli szektorból viszont minden eddiginél hangosabban zúgott az "Uprava napolje".
A 85. percben egy egészen hihetetlen sor cselezgetés és passzolgatás után Volkov fejelt egyenesen a kapusba. Szinte azonnal Ninković vágtatott fel a jobb oldalon és passzolt az időközben csereként beállt Šaponjićhoz. Šaponjić felment egészen az alapvonalig, majd beívelt középre, de az ott várakozó Partizan-játékost megelőzte a Voždovac egyik buzgó védője, akiről a hálóba pattant a labda. Öngól. 3:3
A 88. percben Marinković eresztett meg egy távoli lövést, de mellé ment. Két perc múlva már a Voždovac vezetett egy veszélyes támadást, amit csak nagy üggyel-bajjal tudott a védelem hárítani. Még a 92. percre maradt egy Partizan-szabadrúgás, a bíró vagy négyszer küldte odébb Drinčićet, mert szerinte a középpályás nem milliméterre pontosan oda állt, ahol a szabálytalanság történt... Drinčić végül beívelte középre, de kimaradt a helyzet.
A meccs végén az ilyenkor szokásos éneklő ünneplés helyett a drukkerek gúnyosan üvöltő kórusa szidta tovább a csapat vezetését, közben a maroknyi Voždovac-szurkoló a bőréből majd' kibújt örömében, hogy elrabolhattak tőlünk egy pontot. A helyzet pedig az, hogy hálásak lehetünk, amiért nem vitték magukkal egyből mind a hármat és nem szaladtunk bele rögtön a szezon kezdetén egy megalázó vereségbe.
Update: állítólag a mindig szófukar, alig-alig beszélő Saša Ilić rendesen kifakadt az öltözőben a mérkőzés után, leszedte a csapatról a keresztvizet, néhány játékos külön-külön is megkapta a magáét. Nem mondom, hogy nem érdemelték meg.
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Partizan Stadion, Belgrád
Nézőszám: 5000
Vezette: Srđan Jovanović (partjelzők: Nemanja Petrović, Jovica Milin - tartalék játékvezető: Milan Mihajlović - gólbírók:Nenad Đokić, Igor Stojilković)
FK Partizan: Lukač - Bandalovski, Ćirković, B. Ilić, Volkov - Brašanac (S. Ilić, 77.), Drinčić - Babović, Ninković, A. Živković (Marinković, 83.) - Kojić (Šaponjić, 77.)
Vezetőedző: Marko Nikolić
FK Voždovac: Supić - Kitanovski (Stanimirović, 82.), Nikolić, Stojković, Zlatković - Jokić (Sinđić, 88.), Pavlović - Karakljajić, Lovrenčić, Škerjanc (Džugurdić, 76.) - Odita
Vezetőedző: Zoran Milinković
Gólszerzők: Ninković (14.), B. Ilić (49.), Stanimirović (85., öngól), ill. Škerjanc (25.), Odita (73.), Džugurdić (78.)
Sárga lap: Kojić (38.), B. Ilić (90.), ill. Zlatković (26.), Kitanovski (33.), Pavlović (87.)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. Partizan 39 pont
2. Crvena Zvezda 32 pont*
3. Čukarički 31 pont
4. Vojvodina 30 pont
5. Jagodina 24 pont
6. Novi Pazar 23 pont
7. OFK Beograd 23 pont
8. Rad 19 pont
9. Mladost 19 pont
10. Spartak Zlatibor Voda 18 pont
11. FK Voždovac 17 pont
12. Napredak 16 pont
13. Borac 16 pont
14. Donji Srem 16 pont
15. Radnički Niš 12 pont*
16. Radnički 1923 10 pont
A *-gal jelzettek hétfőn fognak játszani
Marko Nikolić a lelátóról figyelte a mérkőzést, Zvonko Varga helyettesítette a kispadon.
.jpg)
(kép: blic.rs)
Az első említésre méltó jelenet a 4. percben jött, amikor Lukač túlságosan messze kalandozott a kapujától, a Voždovac támadói pedig hirtelen megjelentek a 16-osnál. A kapus bedobott egy becsúszó szerelést és kivágta a labdát a vonalon túlra. (Aztán vágtatott is egyből vissza a kapujába.) Nem sokkal később már Ninković száguldhatott fel a bal oldalon, de a beadását elkapták a védők.
Aztán a 14. percben Babović ívelt előre Kojićnak, aki a 16-oson belül fejjel továbbította a labdát, egyenesen az ott ólálkodó Ninkovićnak. Džigi köszönte szépen és besétált vele a kapuba. 1:0
A 17. percben ismét rajtunk volt a sor. Živković küldte Volkovnak, aki balról ívelte Brašanac felé, de kimaradt a helyzet.
5 perc múlva már a Voždovac jött fel a kapunk felé. A támadást sikerült hatástalanítani, de itt jött egy szakasz, ami leginkább a Partizan-játékosok rugdosásáról szólt. Živković több időt töltött a füvön fekve, mint futva, aztán a 24. percben Kojićot rúgták fel irgalmatlanul (még a streamen keresztül is hallatszott a csatár fájdalmas üvöltése).
Jött a 25. perc. A Voždovac nigériai játékosa kapta középen a labdát, kettőt cselezett és lepasszolta Karaklajićnak. A középpályás beszaladt a 16-osra és beívelte középre. Lukač pedig döbbenten nézte, amint a szlovén Škerjanc a háta mögül felbukkant és befejelte a labdát a hálóba. 1:1
A 30. percben megint a Voždovac támadott. Odita küldte rá vagy 20 méterről, hálistennek fölément. Már indulhattunk is a kontratámadásra, de Ninković beadása elszállt.
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
Közben a déli szektorból zúgott a Sírásók "Uprava napolje"-kórusa. (Kb. "vezetőség, takarodj!")
A 37. percben Ninković megint kihagyott egy helyzetet, aztán 3 perc múlva már Bandalovski küldött egy lövést a Voždovac kapujára. A lövésből szöglet lett, amit Volkov végül melléfejelt.
A 42. percben megint Bandalovski került a figyelem középpontjába, bár nem kifejezetten úgy, ahogy azt elképzelte. A Voždovac egyik játékosa lerántotta, ráadásul még ezek után a vendégek kaptak szabadrúgást. Lukač védett. Két perc múlva már nálunk volt a labda és a szabadrúgás. Drinčić küldte be balról, Volkov estében zúdította rá a kapura, de Supić kivédte.
Már a hosszabbításban jártunk, ismét szabadrúgás nekünk, kb. 20 méterre a gólvonaltól. Drinčić állt a labda mögé, de a lövése lepattant a sorfalról. Živković azonnal lecsapott rá és ellőtte vagy 25 méterről. A kapusnak egy robinzonáddal sikerült szögletre piszkálnia.
Még az utolsó percbe belefért egy Voždovac-támadás, Odita lőtt rá vagy 15 méterről, fölé.
Bandalovski akcióban. A bolgár hátvéd remekül játszott
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
A második félidő egyből azzal indult, hogy Volkovot lerúgták A 49. percben szögletet kaptunk. Drinčić beívelt, a labdára lecsapott Volkov, de a kapus lábbal hárított - egyenesen Branko Ilić elé. Ilić rábólintott, a labda pedig a hálóba zúdult. 2:1
Az 53. percben a Voždovac támadott. Jobbról érkezett a labda középre, úgy 25 méterre a gólvonaltól. A lövés lepattant az egyik védőről, egyenesen Zlatković elé, ő pedig kapásból rálőtt. Lukač lendült és védett. Szögletre ment a labda, végül Brašanac tisztázott. Két perc múlva szabadrúgáshoz jutottak, Kojić fejelte szögletre. Az 57. percben egy újabb szöglet után indulhattunk kontratámadásra. Živković küldött egy remek beadást balról Kojićnak, aki fölé fejelt.
A 61. percben Ninković csikart ki egy szögletet. A szögletet végül tisztázták, de a labda nálunk maradt. Volkov fejelt kapura, a kapus Kojić elé öklözött, a csatár fölélőtt. Két perc múlva egy szöglet után kontratámadást indított a Voždovac, Bandalovski avatkozott közbe. A 68. percben ugyanő egy hatalmas szólót vágott le és passzolta Ninkovićnak, aki fölélőtte a labdát. Rá egy percre Drinčić szögletét hárította a kapus éppenhogy egy újabb szögletre. A vendégek megszerezték a labdát és indultak volna kontratámadásra, de újra a miénk lett a labda. Živković jobbról beívelta Babovićnak, aki melléfejelt.
A 72. percben egy kontratámadás után kavarodás lett a Partizan kapuja előtt. Balról érkezett egy lövés, a védők végül szögletre hárítottak. Egy perc múlva Bandalovski dobott be egy szívszaggató sprintet, miközben a Voždovac egyik támadója loholt a kapunk felé. Végül a bolgár védő győzött. A labda kicsorgott az oldalvonalon túlra. Bedobás következett, majd a támadó beívelte az ötös vonalához. Ott épp Odita állt két védő között. A beadás rémes volt, a védők fejjel le is szedték, de a labda pont a nigériai játékos elé pattant, ő meg bevágta. 2:2
A 79. percben Lovrenčić kb. 8 méterről lőtte fölé. A kirúgás után a labda újra a Voždovachoz került (a Partizan egyik védője konkrétan elvesztette a labdát), ők meg nem sokat vacakoltak, Džugurdić rázúdította a labdát vagy 20 méterről, az meg Lukač kezéről a hálóba pattant. 2:3
A Voždovac maroknyi szurkolótábora örömtáncot járt a lelátón, a déli szektorból viszont minden eddiginél hangosabban zúgott az "Uprava napolje".
A 85. percben egy egészen hihetetlen sor cselezgetés és passzolgatás után Volkov fejelt egyenesen a kapusba. Szinte azonnal Ninković vágtatott fel a jobb oldalon és passzolt az időközben csereként beállt Šaponjićhoz. Šaponjić felment egészen az alapvonalig, majd beívelt középre, de az ott várakozó Partizan-játékost megelőzte a Voždovac egyik buzgó védője, akiről a hálóba pattant a labda. Öngól. 3:3
A 88. percben Marinković eresztett meg egy távoli lövést, de mellé ment. Két perc múlva már a Voždovac vezetett egy veszélyes támadást, amit csak nagy üggyel-bajjal tudott a védelem hárítani. Még a 92. percre maradt egy Partizan-szabadrúgás, a bíró vagy négyszer küldte odébb Drinčićet, mert szerinte a középpályás nem milliméterre pontosan oda állt, ahol a szabálytalanság történt... Drinčić végül beívelte középre, de kimaradt a helyzet.
A meccs végén az ilyenkor szokásos éneklő ünneplés helyett a drukkerek gúnyosan üvöltő kórusa szidta tovább a csapat vezetését, közben a maroknyi Voždovac-szurkoló a bőréből majd' kibújt örömében, hogy elrabolhattak tőlünk egy pontot. A helyzet pedig az, hogy hálásak lehetünk, amiért nem vitték magukkal egyből mind a hármat és nem szaladtunk bele rögtön a szezon kezdetén egy megalázó vereségbe.
Update: állítólag a mindig szófukar, alig-alig beszélő Saša Ilić rendesen kifakadt az öltözőben a mérkőzés után, leszedte a csapatról a keresztvizet, néhány játékos külön-külön is megkapta a magáét. Nem mondom, hogy nem érdemelték meg.
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Partizan Stadion, Belgrád
Nézőszám: 5000
Vezette: Srđan Jovanović (partjelzők: Nemanja Petrović, Jovica Milin - tartalék játékvezető: Milan Mihajlović - gólbírók:Nenad Đokić, Igor Stojilković)
FK Partizan: Lukač - Bandalovski, Ćirković, B. Ilić, Volkov - Brašanac (S. Ilić, 77.), Drinčić - Babović, Ninković, A. Živković (Marinković, 83.) - Kojić (Šaponjić, 77.)
Vezetőedző: Marko Nikolić
FK Voždovac: Supić - Kitanovski (Stanimirović, 82.), Nikolić, Stojković, Zlatković - Jokić (Sinđić, 88.), Pavlović - Karakljajić, Lovrenčić, Škerjanc (Džugurdić, 76.) - Odita
Vezetőedző: Zoran Milinković
Gólszerzők: Ninković (14.), B. Ilić (49.), Stanimirović (85., öngól), ill. Škerjanc (25.), Odita (73.), Džugurdić (78.)
Sárga lap: Kojić (38.), B. Ilić (90.), ill. Zlatković (26.), Kitanovski (33.), Pavlović (87.)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. Partizan 39 pont
2. Crvena Zvezda 32 pont*
3. Čukarički 31 pont
4. Vojvodina 30 pont
5. Jagodina 24 pont
6. Novi Pazar 23 pont
7. OFK Beograd 23 pont
8. Rad 19 pont
9. Mladost 19 pont
10. Spartak Zlatibor Voda 18 pont
11. FK Voždovac 17 pont
12. Napredak 16 pont
13. Borac 16 pont
14. Donji Srem 16 pont
15. Radnički Niš 12 pont*
16. Radnički 1923 10 pont
A *-gal jelzettek hétfőn fognak játszani
2015. február 20., péntek
KK Partizan - KK Vojvodina 81:54 (Korać Kupa, negyeddöntő)
Sima ügy volt. Pedig egy darabig úgy nézett ki, hogy ezt a meccset se tesszük ki a kirakatba.
Az eleje egész frankó volt. 7:0, aztán Tepić úgy helyezte a hálóba a labdát, olyan főúri mozdulattal, hogy csak a szmoking hiányzott róla (9:2). A Vojvodina viszont kiegyenlített (9:9), miután kihagytunk egy csomó helyzetet, és látszott, hogy mindenáron át akarják venni a vezetést is, meg az irányítást is.
Nem sikerült.
Összerántottuk a védelmet - ezt demonstrálta is Saša Pavlović a Hónap Blokkolásával, majd ha már nála volt a labda, nekiiramodott és be is zúzta (14:9). A pontot az i-re pedig Boris Dallo tette fel. Ezt csak nézni szabad, erre szavak már rég nincsenek.
Ez a meccs egyébként is Dallo jutalomjátéka volt, a kis francia elképesztő dolgokat produkált. De még előtte Marinković egy laza és szemtelen figurával növelte az előnyünket (21:13). Aztán jött egy szakasz, amikor semmi nem jött össze egyik csapatnak sem. A Vojvodina rengeteg helyzetet kihagyott, köztük egy rakás hárompontost, közben nagyon sokat szabálytalankodtak, mi viszont az ezekből megítélt büntetőket hagytuk ki. Mindenesetre egy fantasztikus Tepić-Mačvan összjáték után 10+ pontnyi lett a különbség (26:15) és kb. innentől lehetett látni, hogy kezdenek beindulni a dolgok. 33:17-tel mentünk félidőre.
Aztán visszajöttünk szünetről és Milosavljević a hóna alá vágta a csapatot. Felszántotta a parkettet, bevágott 3 azaz három db hárompontost és 20 pontra növelte a különbséget (44:24). Dallo is sziporkázott (47:26). A Vojvodina edzője állandóan időt kért, de nem tudta gatyába rázni a csapatát. Pavlović is megvillant, 59:31 lett az állás. És még hol volt a vége...
A Vojvodina összeomlott. A részünkről pedig itt már gála volt, a közönség kedvére. Dallo és Đumić lelkesen szórakoztatták a nagyérdeműt (65:36), az utolsó negyedben pedig sikerült átlépni a 30 pontos határt Murić büntetőjével (67:36). Kész. A Vojvodina már nem volt ellenfél ezen a ponton, de a Partizan játékosai nem voltak hajlandóak lejjebb adni a tempót. Bezbradica villogott, kosarat dobott, óriásit blokkolt, majd Kouzeloglou is feljött kicsit a végére, hogy ő is megszórja a vajdaságiakat. Folytatás szombaton, majd holnap dől el, hogy ki lesz az ellenfél.
Ide tartozik még, kosaras hír, hogy Joffrey Lauvergne az NBA-ba igazolt, méghozzá a Denver Nuggets csapatához. Lauvergne Twitteren jelentette be a hírt, de ami a legszebb: utána szerb nyelven mondott köszönetet a Partizannak, Duško Vujoševićnek és a szurkolóknak.
Meccs előtt: Kouzeloglou bemelegít
(kép: Twitter)
Az eleje egész frankó volt. 7:0, aztán Tepić úgy helyezte a hálóba a labdát, olyan főúri mozdulattal, hogy csak a szmoking hiányzott róla (9:2). A Vojvodina viszont kiegyenlített (9:9), miután kihagytunk egy csomó helyzetet, és látszott, hogy mindenáron át akarják venni a vezetést is, meg az irányítást is.
Nem sikerült.
Összerántottuk a védelmet - ezt demonstrálta is Saša Pavlović a Hónap Blokkolásával, majd ha már nála volt a labda, nekiiramodott és be is zúzta (14:9). A pontot az i-re pedig Boris Dallo tette fel. Ezt csak nézni szabad, erre szavak már rég nincsenek.
Ez a meccs egyébként is Dallo jutalomjátéka volt, a kis francia elképesztő dolgokat produkált. De még előtte Marinković egy laza és szemtelen figurával növelte az előnyünket (21:13). Aztán jött egy szakasz, amikor semmi nem jött össze egyik csapatnak sem. A Vojvodina rengeteg helyzetet kihagyott, köztük egy rakás hárompontost, közben nagyon sokat szabálytalankodtak, mi viszont az ezekből megítélt büntetőket hagytuk ki. Mindenesetre egy fantasztikus Tepić-Mačvan összjáték után 10+ pontnyi lett a különbség (26:15) és kb. innentől lehetett látni, hogy kezdenek beindulni a dolgok. 33:17-tel mentünk félidőre.
(kép: Facebook/KK Partizan)
Aztán visszajöttünk szünetről és Milosavljević a hóna alá vágta a csapatot. Felszántotta a parkettet, bevágott 3 azaz három db hárompontost és 20 pontra növelte a különbséget (44:24). Dallo is sziporkázott (47:26). A Vojvodina edzője állandóan időt kért, de nem tudta gatyába rázni a csapatát. Pavlović is megvillant, 59:31 lett az állás. És még hol volt a vége...
(kép: Facebook/KK Partizan)
A Vojvodina összeomlott. A részünkről pedig itt már gála volt, a közönség kedvére. Dallo és Đumić lelkesen szórakoztatták a nagyérdeműt (65:36), az utolsó negyedben pedig sikerült átlépni a 30 pontos határt Murić büntetőjével (67:36). Kész. A Vojvodina már nem volt ellenfél ezen a ponton, de a Partizan játékosai nem voltak hajlandóak lejjebb adni a tempót. Bezbradica villogott, kosarat dobott, óriásit blokkolt, majd Kouzeloglou is feljött kicsit a végére, hogy ő is megszórja a vajdaságiakat. Folytatás szombaton, majd holnap dől el, hogy ki lesz az ellenfél.
Đumić, Mačvan és Murić
(képek: Facebook/KK Partizan)
(kép: Twitter)
Ide tartozik még, kosaras hír, hogy Joffrey Lauvergne az NBA-ba igazolt, méghozzá a Denver Nuggets csapatához. Lauvergne Twitteren jelentette be a hírt, de ami a legszebb: utána szerb nyelven mondott köszönetet a Partizannak, Duško Vujoševićnek és a szurkolóknak.
Really happy to be officially a new player of @denvernuggets. Proud to be part of this organization @NBA pic.twitter.com/9jVmuSmOGU
— Joffrey Lauvergne (@1JOLOLO) February 19, 2015
Hvala jos jedan put to all @PartizanBC Dule, staff and grobari #ljubav
— Joffrey Lauvergne (@1JOLOLO) February 19, 2015
2015. február 19., csütörtök
Miša Tumbas a Prva TV-n
A Prva TV készített egy riportot Miša Tumbas-szal, ide kattintva meg lehet nézni.
2015. február 18., szerda
Privatizáció - az egyetlen megoldás (elemzés)
Rendhagyó módon ez a poszt nem eredményekről, meccsekről meg eseményekről fog szólni, hanem megkísérlem végignézni azt, amit a futballcsapat jelenlegi és korábbi vezetősége véghezvitt, továbbá, ha nem is vagyok olyan helyzetben, hogy megoldást javasoljak (javasolhatok, csak a kutyát nem fogja érdekelni az illetékesek közül), de legalább alaposan megnézem azt, hogy más, sikeresebb és boldogabb helyeken hogy csinálják.
Elemzést, grafikonokat, precíz és pontos megfogalmazást ne várjon senki. Továbbra is egy szubjektív szurkolói blogon vagytok, ha precizitás és pontosság kell, forduljon mindenki gazdasági szakemberekhez, van belőlük annyi, mint égen a csillag.
A Petar Škuletić eladása körüli cirkusz továbbra sem csitul. Hozzáadódott még az is, hogy esetleg Ivan Šaponjićot is eladják. Az elnökség fejvesztve tagad mindent, ami él és mozog, senki nem tud semmit, a szurkolók forronganak és az összes létező közösségi felületen egy emberként küldik el a vezetőséget melegebb éghajlatra.
Drága Popović és Tumbaković urak, ez irtózatosan nagy szégyen magukra nézve. Maguk a főnökök, maguknak KÖTELESSÉGE lenne mindenről tudni, ami a csapat berkein belül történik. Sőt, maguknak még azt is tudni kellene, ami nem a csapatban történik. Ezt hívják tájékozottságnak. Sőt, ezt hívják - hívnák... - profizmusnak. Hogy képben tetszenek lenni mindazzal, ami a világ sportberkeiben történik.
Persze mindannyian tudjuk, maguk is és mi is, hogy a "nem tudom, miről van szó" irtózatos nagy kamu. Maguk pontosan tudják, hogy miről van szó. Mi pedig tudjuk, hogy maguk hazudnak.
A csapatra meg közben rászakadt az ég. Kiderült, hogy 14 millió eurós adósságunk van, kiderült, hogy jelzálogkölcsönt kellett felvenni a zemuni Teleoptik-sporttelepre, ahol egyébként a teljes utánpótlás-nevelés folyik. Kiderült, hogy az oroszok még egy huncut vasat sem fizettek ki Škuletić vételárából. És ezek után Zoran Popović elnök a legmocskosabb fegyverhez nyúlt: az egészet Dragan Đurić korábbi elnökre kente. A szerb sajtó visszhangzik Popović sárdobálásától, ahogy a mostani elnök azzal vádolja az egykorit, hogy uzsorakamatra vett fel kölcsönöket és ő felel teljes egészében a klub eladósodásáért. Bizonyítékokat ugyan nem hozott elő, de a botrányra éhes nép most ezen csámcsog és nem azon, hogy közben revizorok lepték el a klubot és pontról pontra feljegyezték az összes tartozást a legutolsó vécépapírgurigáig.
És nem azon, hogy évek óta alulról nyaldossuk az európai kupasorozatokat, hogy a dolgozók sztrájkolnak, mert hónapok óta nem kaptak fizetést, hogy a játékosok szerelemből játszanak, mert nekik is többhavi járandóssággal tartozik a csapat. Hogy a tartozásaink miatt a Szerb Labdarúgó Szövetség minimum irtózatosan seggbe fog minket rúgni. Hogy még a felkészülési edzőmeccseken is úgy elkenték a szánkat a külföldi csapatok, hogy csak pislogtunk, és az átlagos szurkoló nem tudott nem gondolni Lukač rezignált megjegyzésére: ez van, a mi helyünk a SuperLigában van, ennél tovább nem tudunk nyújtózkodni.
Közben az ember figyeli, amint az egykori játékosok elhúznak külföldi klubokhoz. Elképedve nézi azoknak a profizmusát, felkészültségét. Az elkötelezettségről nem is beszélve. Mindegy, hogy Lokomotív Moszkva, Anderlecht, Borussia Dortmund vagy Liverpool. Egyvalami közös bennük.
A profizmus.
Az, hogy a klub önálló. Nem állami támogatásokból meg ilyen-olyan, csurranó-cseppenő szponzorpénzekből próbálja fenntartani magát. A vezetői mind üzletemberek, akik mind véresen komolyan gondolják a dolgot. Akik nyereséget akarnak, nemcsak a tabellán, de a bankszámlán is.
Politikus egy sincs körülöttük. Legfeljebb a lelátón, miután törvényesen, sorbanállás után, vagy akár interneten megvette a jegyét.
A vezetőségben nincsenek. És nincsenek masztodonok sem, olyan őslények, akik már Hunyadi idején is a csapat körül forgolódtak. Azok legfeljebb a klub arcképcsarnokába férnek bele, ha egyáltalán. Mindenhol magasan képzett, profi szakemberek vannak, menedzserek, PR-osok, tehetségkutatók, edzők, szakvezetők. Mindenki maximálisan elkötelezett, a szakértelmükhöz kétség sem férhet. Nem haveri alapon kerültek oda és nem azért, mert jókor, jó időben jó helyre dugják a nyelvüket.
Hölgyeim és uraim, az egyetlen megoldás a Partizan esetében ugyanaz, mint minden más klub esetében is.
A privatizáció.
Nem ördögtől való, hogy üzletemberek vegyék át az irányítást és uramatyám, nyereséget termeljenek a klubnak. Ugyanis a helyzet az, hogy amíg politikusok és masztodonok terpeszkednek a vezetőségben, addig az égvilágon semmi nem fog változni. Elárverezik a Teleoptik-sporttelepet, még a kispadot is a seggünk alól és koldusbotra jutunk. Ez kell?
Nem hát.
Így hát, hölgyek és urak, azonnal kirugdalni a vezetőségből az összes idiótát. Nem maradhat egy sem, írmagjuk sem. Senki sem. Mindenkinek mennie kell. Azonnal.
Oda kell engedni a klubhoz az üzletembereket, befektetőket. NEM haveri alapon, hanem elkötelezettségi alapon. Minden egyes pályázó, aki a csapat körül megjelenik, leinformálható kell, hogy legyen. Lehessen tudni a teljes múltját, a vagyona eredetét, a csapattal kapcsolatos elképzeléseit, még az óvodai jelét is. Aki körül csak egyetlen halovány, légypiszok méretű folt van, annak fel is út, le is út.
Nincs helye a kompromisszumnak.
A szurkolókat pedig kiszolgálni, agyonszeretgetni. Ugyanis ők a klub megélhetésének első számú forrása. Csillogó-villogó, színes-szagos webáruház, ahol külföldről is lehet vásárolni. Edzőmeccsek élő közvetítése Youtube-on, a klub saját csatornáján. Több nyelvű tájékoztató mindenhol. (Ugyanis amíg csak szerbül hozzáférhető minden, meg van valami véznácska angol nyelvű akármi, addig marhául nem fog titeket senki sem komolyan venni Európában.) És utánpótlásnevelés, továbbra is, csak még több energiaráfordítással. Nem a sporttelep elárverezésével.
Ja, és brutális, hipermodern infrastruktúra a stadionba. Ne csak a sajtópáholyba, hanem az öltözőkbe, folyosókra is. Olyan, hogy a Real Madrid, meg a Barcelona is megirigyelje. Emellett olyan beléptetőrendszert a kapukba, ami azonnal kiszűri az összes idiótát.
És amíg ez megvalósul, addig kötelező jelleggel átlátszóvá tenni a klub büdzséjét. Ugyanis amíg állami dotációból él a csapat és az adófizetők pénzét költik, addig kutya kötelességük a köznép pénzéről a köznépnek elszámolni. Az utolsó vasig. Az összes bevételt, az összes kiadást és az összes forrást, legyen az állami avagy szponzori. És független revizorokkal folyamatosan ellenőriztetni.
Amíg ez meg nem valósul, addig senki ne várjon eredményeket. Se a pályán, se azon kívül.
Elemzést, grafikonokat, precíz és pontos megfogalmazást ne várjon senki. Továbbra is egy szubjektív szurkolói blogon vagytok, ha precizitás és pontosság kell, forduljon mindenki gazdasági szakemberekhez, van belőlük annyi, mint égen a csillag.
A Petar Škuletić eladása körüli cirkusz továbbra sem csitul. Hozzáadódott még az is, hogy esetleg Ivan Šaponjićot is eladják. Az elnökség fejvesztve tagad mindent, ami él és mozog, senki nem tud semmit, a szurkolók forronganak és az összes létező közösségi felületen egy emberként küldik el a vezetőséget melegebb éghajlatra.
Drága Popović és Tumbaković urak, ez irtózatosan nagy szégyen magukra nézve. Maguk a főnökök, maguknak KÖTELESSÉGE lenne mindenről tudni, ami a csapat berkein belül történik. Sőt, maguknak még azt is tudni kellene, ami nem a csapatban történik. Ezt hívják tájékozottságnak. Sőt, ezt hívják - hívnák... - profizmusnak. Hogy képben tetszenek lenni mindazzal, ami a világ sportberkeiben történik.
Persze mindannyian tudjuk, maguk is és mi is, hogy a "nem tudom, miről van szó" irtózatos nagy kamu. Maguk pontosan tudják, hogy miről van szó. Mi pedig tudjuk, hogy maguk hazudnak.
A csapatra meg közben rászakadt az ég. Kiderült, hogy 14 millió eurós adósságunk van, kiderült, hogy jelzálogkölcsönt kellett felvenni a zemuni Teleoptik-sporttelepre, ahol egyébként a teljes utánpótlás-nevelés folyik. Kiderült, hogy az oroszok még egy huncut vasat sem fizettek ki Škuletić vételárából. És ezek után Zoran Popović elnök a legmocskosabb fegyverhez nyúlt: az egészet Dragan Đurić korábbi elnökre kente. A szerb sajtó visszhangzik Popović sárdobálásától, ahogy a mostani elnök azzal vádolja az egykorit, hogy uzsorakamatra vett fel kölcsönöket és ő felel teljes egészében a klub eladósodásáért. Bizonyítékokat ugyan nem hozott elő, de a botrányra éhes nép most ezen csámcsog és nem azon, hogy közben revizorok lepték el a klubot és pontról pontra feljegyezték az összes tartozást a legutolsó vécépapírgurigáig.
És nem azon, hogy évek óta alulról nyaldossuk az európai kupasorozatokat, hogy a dolgozók sztrájkolnak, mert hónapok óta nem kaptak fizetést, hogy a játékosok szerelemből játszanak, mert nekik is többhavi járandóssággal tartozik a csapat. Hogy a tartozásaink miatt a Szerb Labdarúgó Szövetség minimum irtózatosan seggbe fog minket rúgni. Hogy még a felkészülési edzőmeccseken is úgy elkenték a szánkat a külföldi csapatok, hogy csak pislogtunk, és az átlagos szurkoló nem tudott nem gondolni Lukač rezignált megjegyzésére: ez van, a mi helyünk a SuperLigában van, ennél tovább nem tudunk nyújtózkodni.
Közben az ember figyeli, amint az egykori játékosok elhúznak külföldi klubokhoz. Elképedve nézi azoknak a profizmusát, felkészültségét. Az elkötelezettségről nem is beszélve. Mindegy, hogy Lokomotív Moszkva, Anderlecht, Borussia Dortmund vagy Liverpool. Egyvalami közös bennük.
A profizmus.
Az, hogy a klub önálló. Nem állami támogatásokból meg ilyen-olyan, csurranó-cseppenő szponzorpénzekből próbálja fenntartani magát. A vezetői mind üzletemberek, akik mind véresen komolyan gondolják a dolgot. Akik nyereséget akarnak, nemcsak a tabellán, de a bankszámlán is.
Politikus egy sincs körülöttük. Legfeljebb a lelátón, miután törvényesen, sorbanállás után, vagy akár interneten megvette a jegyét.
A vezetőségben nincsenek. És nincsenek masztodonok sem, olyan őslények, akik már Hunyadi idején is a csapat körül forgolódtak. Azok legfeljebb a klub arcképcsarnokába férnek bele, ha egyáltalán. Mindenhol magasan képzett, profi szakemberek vannak, menedzserek, PR-osok, tehetségkutatók, edzők, szakvezetők. Mindenki maximálisan elkötelezett, a szakértelmükhöz kétség sem férhet. Nem haveri alapon kerültek oda és nem azért, mert jókor, jó időben jó helyre dugják a nyelvüket.
Hölgyeim és uraim, az egyetlen megoldás a Partizan esetében ugyanaz, mint minden más klub esetében is.
A privatizáció.
Nem ördögtől való, hogy üzletemberek vegyék át az irányítást és uramatyám, nyereséget termeljenek a klubnak. Ugyanis a helyzet az, hogy amíg politikusok és masztodonok terpeszkednek a vezetőségben, addig az égvilágon semmi nem fog változni. Elárverezik a Teleoptik-sporttelepet, még a kispadot is a seggünk alól és koldusbotra jutunk. Ez kell?
Nem hát.
Így hát, hölgyek és urak, azonnal kirugdalni a vezetőségből az összes idiótát. Nem maradhat egy sem, írmagjuk sem. Senki sem. Mindenkinek mennie kell. Azonnal.
Oda kell engedni a klubhoz az üzletembereket, befektetőket. NEM haveri alapon, hanem elkötelezettségi alapon. Minden egyes pályázó, aki a csapat körül megjelenik, leinformálható kell, hogy legyen. Lehessen tudni a teljes múltját, a vagyona eredetét, a csapattal kapcsolatos elképzeléseit, még az óvodai jelét is. Aki körül csak egyetlen halovány, légypiszok méretű folt van, annak fel is út, le is út.
Nincs helye a kompromisszumnak.
A szurkolókat pedig kiszolgálni, agyonszeretgetni. Ugyanis ők a klub megélhetésének első számú forrása. Csillogó-villogó, színes-szagos webáruház, ahol külföldről is lehet vásárolni. Edzőmeccsek élő közvetítése Youtube-on, a klub saját csatornáján. Több nyelvű tájékoztató mindenhol. (Ugyanis amíg csak szerbül hozzáférhető minden, meg van valami véznácska angol nyelvű akármi, addig marhául nem fog titeket senki sem komolyan venni Európában.) És utánpótlásnevelés, továbbra is, csak még több energiaráfordítással. Nem a sporttelep elárverezésével.
Ja, és brutális, hipermodern infrastruktúra a stadionba. Ne csak a sajtópáholyba, hanem az öltözőkbe, folyosókra is. Olyan, hogy a Real Madrid, meg a Barcelona is megirigyelje. Emellett olyan beléptetőrendszert a kapukba, ami azonnal kiszűri az összes idiótát.
És amíg ez megvalósul, addig kötelező jelleggel átlátszóvá tenni a klub büdzséjét. Ugyanis amíg állami dotációból él a csapat és az adófizetők pénzét költik, addig kutya kötelességük a köznép pénzéről a köznépnek elszámolni. Az utolsó vasig. Az összes bevételt, az összes kiadást és az összes forrást, legyen az állami avagy szponzori. És független revizorokkal folyamatosan ellenőriztetni.
Amíg ez meg nem valósul, addig senki ne várjon eredményeket. Se a pályán, se azon kívül.
A nap képe: a kézisek meglátogatták Miša Tumbast
A múltkori akció óta a szurkolók folyamatosan igyekeznek Miša Tumbasnak segíteni, hogy a Partizan örök és legnagyobb szurkolója emberhez méltó körülmények között élhessen. A Partizan kézilabdásai pedig ma elmentek Mišához és a támogatásukról biztosították.
(kép: Facebook/Partizan is life)
2015. február 16., hétfő
Metaloplastika - RK Paritzan 29:31
Elkezdődött a kézilabda-bajnokság tavaszi szezonja, ezt pedig a legjobb győzelemmel nyitni. A csapat végig magabiztosan játszott, először elhúztunk 3:6-ra Živković-tyal az élen, aztán a 24. percben már 9:15-re vezettünk.
A második félidőben már egyre inkább edzőmeccs-jellege volt a dolognak (13:20), a šabaci csapat leginkább csak statisztált a tevékenykedésünkhöz. Az utolsó 10 percre sikerült összeszedniük magukat, összezárták a védelmüket és feljöttek 25:28-ra. Végül Popović döntötte el a mérkőzést az utolsó 3 percben.
A mérkőzésre egy csapat Sírásó el is kísérte a Partizant. Šabacon rendőri kíséretet is kaptak. A hangulat egészen fantasztikus volt. Óriási köszönet nektek, srácok, hogy ott voltatok!
A sportuzivo.tv meg rendes volt és felrakta Youtube-ra az egész meccset.
1. félidő:
2. félidő:
A második félidőben már egyre inkább edzőmeccs-jellege volt a dolognak (13:20), a šabaci csapat leginkább csak statisztált a tevékenykedésünkhöz. Az utolsó 10 percre sikerült összeszedniük magukat, összezárták a védelmüket és feljöttek 25:28-ra. Végül Popović döntötte el a mérkőzést az utolsó 3 percben.
A mérkőzésre egy csapat Sírásó el is kísérte a Partizant. Šabacon rendőri kíséretet is kaptak. A hangulat egészen fantasztikus volt. Óriási köszönet nektek, srácok, hogy ott voltatok!
A sportuzivo.tv meg rendes volt és felrakta Youtube-ra az egész meccset.
1. félidő:
2. félidő:
KK Cibona - KK Partizan 64:81 (Adria Liga)
"Rangadó".
(Így volt beharangozva.)
Ehhez képest volt olyan szakasz, hogy 30 (!!!) ponttal vezettünk.
De még előtte kaptok egy rakás bemelegítős képet.
Az elején még kicsit döcögősen indult. 11:10-re tartották magukat a házigazdák. A részünkről Murić, Milosavljević és Milutinov hozták a pontokat, de főleg a Kapitány. Fordítottunk is 11:16-ra, sőt, a negyed végén még Đumić is bemutatkozott. A Cibona igyekezett felszívni magát, de hiába, 21:25-re hoztuk az első játékrészt.
Aztán bevetettük a titkos fegyvert.
Nikola Milutinovot.
Annyira, hogy már 10 ponttal vezettünk. 21:31, aztán 24:34, aztán...
...aztán Saša Pavlović történt.
Sőt.
20 pont lett a különbség, pedig még csak a 2. negyedben voltunk (26:46). Lengő lobogókkal, 28:50-nel mentünk félidőre.
A folytatás még ennél is lehengerlőbb volt. Pavlović és Tepić egy sorozat hárompontossal felvitték a különbséget a 30 pont határára (30:59), aztán egy zseniális kontratámadással, Tepić-tyel az élen sikerült is (30:61). Mačvant csak bodicsekkel lehetett megállítani, a válogatott játékos egy zseniális troll labdalopással "hálálta meg" az akciót. Milutinovot közben sikerült kiiktatni, a center fél lábon ugrálva jött le a pályáról, nem is tudta folytatni a játékot. (Utólag kiderült, hogy "csak" húzódást szenvedett, semmi komoly sérülés nem történt.) Đumić pedig közben bemutatta az Élő Fal című trükköt.
A Cibona felszívta magát és durván ráment a védekezésre (olykor szó szerint...), 41:68-cal zártuk a harmadik negyedet.
A finálét 41:71-gyel indítottuk Mačvan jóvoltából, aztán a Cibona feljött 50:74-re. Az utolsó néhány percre sikerült összeszedniük magukat és feljönni annyira, hogy legalább a megalázó 20 pontos különbségen belül legyenek. (64:81) A mi részünkről így is, úgy is sima ügy volt.
(képek: Twitter)
Update: a teljes meccs.
(Így volt beharangozva.)
Ehhez képest volt olyan szakasz, hogy 30 (!!!) ponttal vezettünk.
De még előtte kaptok egy rakás bemelegítős képet.
Az elején még kicsit döcögősen indult. 11:10-re tartották magukat a házigazdák. A részünkről Murić, Milosavljević és Milutinov hozták a pontokat, de főleg a Kapitány. Fordítottunk is 11:16-ra, sőt, a negyed végén még Đumić is bemutatkozott. A Cibona igyekezett felszívni magát, de hiába, 21:25-re hoztuk az első játékrészt.
Aztán bevetettük a titkos fegyvert.
Nikola Milutinovot.
Annyira, hogy már 10 ponttal vezettünk. 21:31, aztán 24:34, aztán...
...aztán Saša Pavlović történt.
Sőt.
20 pont lett a különbség, pedig még csak a 2. negyedben voltunk (26:46). Lengő lobogókkal, 28:50-nel mentünk félidőre.
Valamikor a meccs közben: Boris Dallo
Milutinov büntetőt dob
A folytatás még ennél is lehengerlőbb volt. Pavlović és Tepić egy sorozat hárompontossal felvitték a különbséget a 30 pont határára (30:59), aztán egy zseniális kontratámadással, Tepić-tyel az élen sikerült is (30:61). Mačvant csak bodicsekkel lehetett megállítani, a válogatott játékos egy zseniális troll labdalopással "hálálta meg" az akciót. Milutinovot közben sikerült kiiktatni, a center fél lábon ugrálva jött le a pályáról, nem is tudta folytatni a játékot. (Utólag kiderült, hogy "csak" húzódást szenvedett, semmi komoly sérülés nem történt.) Đumić pedig közben bemutatta az Élő Fal című trükköt.
A Cibona felszívta magát és durván ráment a védekezésre (olykor szó szerint...), 41:68-cal zártuk a harmadik negyedet.
A finálét 41:71-gyel indítottuk Mačvan jóvoltából, aztán a Cibona feljött 50:74-re. Az utolsó néhány percre sikerült összeszedniük magukat és feljönni annyira, hogy legalább a megalázó 20 pontos különbségen belül legyenek. (64:81) A mi részünkről így is, úgy is sima ügy volt.
"Haters gonna hate" - Marinković egészen lazán
.jpeg)
(képek: Twitter)
Update: a teljes meccs.
OK Partizan - OK Vojvodina 1:3 (Szerb Kupa döntő)
Szentségit.
Egészen idáig veretlenek voltunk. A szombati elődöntőben fél kézzel vertük ronggyá a Radničkit. Erre tessék, pont a döntőben mossa fel velünk a padlót a Vojvodina.
Mindkét csapat baromi idegesen kezdett, az első pár percben mindkét oldalon sikerült 2-2 adogatói hibát csinálni. Az igazság az, hogy az első szettben végig rengeteg hibát csináltunk, nemcsak adogatóit, a Vojvodina simán vitte a játszmát 17:25-re.
A második szettre felszívtuk magunkat. Nem volt egyszerű így sem, vért izzadtunk, de kiegyenlítettünk, igaz, éppen hogy. 25:22 lett a vége, de úgy, hogy a Vojvodina egy brutális sorozatot nyomott le a torkunkon, Átlagszurkoló már tikkelt az idegességtől, mire végre a negyedik (!) játszmalabdával sikerült elhozni az egyenlítést.
A folytatás egy szép álomnak indult. Minden működni látszott, kis különbséggel, de biztosan vezettünk. Aztán jött egy furcsa bírói ítélet, a Vojvodina egyenlített, majd elhúzott, a játszma fináléjában pedig már szinte megalázó parádét alakítottak. Rossz volt nézni. Komolyan. Meg is nyerték 19:25-re.
Az utolsó szettben is az volt, hogy vezettünk, aztán a Vojvodina kiegyenlített, onnantól kezdve meg nem volt megállás. Ahogy elegánsabb körökben mondani szokás, fejben jobbak voltak. Ez van. Megnyerték a szettet, a mérkőzést és a Kupát is.
Nektek, srácok, pedig óriási gratula, hogy eljutottatok a fináléba, aztán a bajnokságban még mindig veretlenek vagyunk, szóval, fel a fejjel.
OK Partizan: Lopar (8), Kostić (1), Mrdak (25), Majstorović (12), P. Nikolić (3), M. Nikolić (13), Rajković (libero), Jokanović, Buša, Ivković (1), Veličković, Popović
Vezetőedző: Vladimir Vasović
OK Vojvodina: Simić (3), Č. Stanković (3), Katić (15), Jovanović (2), Luburić (30), M. Stanković (10), Peković (libero), Bojičić (1), Nadaždin, Petković, Kolarić, Mehić
Vezetőedző: Strahinja Kozić
Biztos, hogy lesz videó, addig kaptok egy képet Mrdak egyik gyilkos erejű leütéséről.
Egészen idáig veretlenek voltunk. A szombati elődöntőben fél kézzel vertük ronggyá a Radničkit. Erre tessék, pont a döntőben mossa fel velünk a padlót a Vojvodina.
Mindkét csapat baromi idegesen kezdett, az első pár percben mindkét oldalon sikerült 2-2 adogatói hibát csinálni. Az igazság az, hogy az első szettben végig rengeteg hibát csináltunk, nemcsak adogatóit, a Vojvodina simán vitte a játszmát 17:25-re.
A második szettre felszívtuk magunkat. Nem volt egyszerű így sem, vért izzadtunk, de kiegyenlítettünk, igaz, éppen hogy. 25:22 lett a vége, de úgy, hogy a Vojvodina egy brutális sorozatot nyomott le a torkunkon, Átlagszurkoló már tikkelt az idegességtől, mire végre a negyedik (!) játszmalabdával sikerült elhozni az egyenlítést.
A folytatás egy szép álomnak indult. Minden működni látszott, kis különbséggel, de biztosan vezettünk. Aztán jött egy furcsa bírói ítélet, a Vojvodina egyenlített, majd elhúzott, a játszma fináléjában pedig már szinte megalázó parádét alakítottak. Rossz volt nézni. Komolyan. Meg is nyerték 19:25-re.
Az utolsó szettben is az volt, hogy vezettünk, aztán a Vojvodina kiegyenlített, onnantól kezdve meg nem volt megállás. Ahogy elegánsabb körökben mondani szokás, fejben jobbak voltak. Ez van. Megnyerték a szettet, a mérkőzést és a Kupát is.
Nektek, srácok, pedig óriási gratula, hogy eljutottatok a fináléba, aztán a bajnokságban még mindig veretlenek vagyunk, szóval, fel a fejjel.
OK Partizan: Lopar (8), Kostić (1), Mrdak (25), Majstorović (12), P. Nikolić (3), M. Nikolić (13), Rajković (libero), Jokanović, Buša, Ivković (1), Veličković, Popović
Vezetőedző: Vladimir Vasović
OK Vojvodina: Simić (3), Č. Stanković (3), Katić (15), Jovanović (2), Luburić (30), M. Stanković (10), Peković (libero), Bojičić (1), Nadaždin, Petković, Kolarić, Mehić
Vezetőedző: Strahinja Kozić
Biztos, hogy lesz videó, addig kaptok egy képet Mrdak egyik gyilkos erejű leütéséről.
(kép: zurnal.rs)
2015. február 14., szombat
Ivan Šaponjić: eladva
Brávó, seggfejek. Ez az. Árusítsátok ki a csapatot. Adjátok el az összes csatárt, középpályást, sőt, adjátok el a gyepet is, meg a kispadot is a seggünk alól. Adjátok el a kölyökjátékosokat is. Mi az nekünk?...
A blic.rs hozta a hírt, hogy Lazović és Škuletić után a 17 éves Ivan Šaponjićot is eladta a Partizan. A vevő az Anderlecht, a vételár 1,2 millió euró. Egyetlen feltételt szabott a klub: a még kiskorú játékosnak 10 mérkőzést le kell játszania a csapat színeiben a tavaszi szezonban, utána mehet Isten hírével.
Gratulálok. Remek munka. Ti rohadt, korrupt seggfejek, kapkodtok össze-vissza, teljes a káosz. Így akartok bajnokságot nyerni, hogy van összesen 1 azaz egy darab csatárunk, Kojić? Marko Nikolić kétségbeesetten tárja szét a karját az újságíróknak, neki az égvilágon semmi beleszólása nincs a dolgokba, a vezetőség viszont egyértelműen rajta fogja elverni a port. Nyilatkozni senki sem hajlandó, az elnökség tagjai rébuszokban beszélnek, ha egyáltalán megszólalnak, a legrohadékabb politikusok is megirigyelhetnék őket. Azt felfogtátok, ti férgek, hogy ez milyen hatással lesz a játékosokra, a csapatmorálra? És már most előre hallom a szemforgató, álságos, negédes mosollyal előadott nyilatkozatokat, hogy nem az elnökség dolga a gólok szerzése, erről a játékosok és az edző tehetnek, igaz, drága Vučelić úr, hogy az Isten rohasztaná magára az eget?!... És mindannyian tudjuk, hogy a fejétől bűzlik a hal és erre az egészre ki adta az utasítást. Ne, drága Tumbaković úr, ne nézzen félre. Maga a főnök. Maga felel ezért az egészért, a patkány seggnyalóival együtt.
Kívánom, hogy derüljön fény az összes disznóságukra és sodorja el magukat egyszer és mindenkorra a szurkolók haragja. Továbbá jöjjön végre egy professzionális vezetőség, üzletemberekkel és ne noname senkikkel, haverokkal, ismerősökkel és hűbéresekkel. Muszáj, hogy profi klub legyünk, különben továbbra is csak messziről integethetünk az európai kupaszereplésnek.
Update: Zoran Popović elnök persze glatt letagadta az egészet a hotsport.rs-nek. Viszont kiderült, hogy a klubnak már öt éve húzódó tartozásai vannak az adóhatóság felé (legalábbis ennyit vallott be az elnök, és ki tudja, mennyi olyan van, amiről nem is beszélnek), a zemuni sporttelepen pedig már jelzálog van. Ja, és persze Popović egészen biztos abban, hogy megnyerjük a bajnokságot.
Rohadtul fáj ilyet mondanom, de ezek után nem akarom, hogy megnyerjük a bajnokságot, ugyanis ez igazolná ennek a mocskos rablóbandának a további működését és folytatnák a csapat lerablását. Hogy takarodnának mindannyian a sittre.
A blic.rs hozta a hírt, hogy Lazović és Škuletić után a 17 éves Ivan Šaponjićot is eladta a Partizan. A vevő az Anderlecht, a vételár 1,2 millió euró. Egyetlen feltételt szabott a klub: a még kiskorú játékosnak 10 mérkőzést le kell játszania a csapat színeiben a tavaszi szezonban, utána mehet Isten hírével.
Gratulálok. Remek munka. Ti rohadt, korrupt seggfejek, kapkodtok össze-vissza, teljes a káosz. Így akartok bajnokságot nyerni, hogy van összesen 1 azaz egy darab csatárunk, Kojić? Marko Nikolić kétségbeesetten tárja szét a karját az újságíróknak, neki az égvilágon semmi beleszólása nincs a dolgokba, a vezetőség viszont egyértelműen rajta fogja elverni a port. Nyilatkozni senki sem hajlandó, az elnökség tagjai rébuszokban beszélnek, ha egyáltalán megszólalnak, a legrohadékabb politikusok is megirigyelhetnék őket. Azt felfogtátok, ti férgek, hogy ez milyen hatással lesz a játékosokra, a csapatmorálra? És már most előre hallom a szemforgató, álságos, negédes mosollyal előadott nyilatkozatokat, hogy nem az elnökség dolga a gólok szerzése, erről a játékosok és az edző tehetnek, igaz, drága Vučelić úr, hogy az Isten rohasztaná magára az eget?!... És mindannyian tudjuk, hogy a fejétől bűzlik a hal és erre az egészre ki adta az utasítást. Ne, drága Tumbaković úr, ne nézzen félre. Maga a főnök. Maga felel ezért az egészért, a patkány seggnyalóival együtt.
Kívánom, hogy derüljön fény az összes disznóságukra és sodorja el magukat egyszer és mindenkorra a szurkolók haragja. Továbbá jöjjön végre egy professzionális vezetőség, üzletemberekkel és ne noname senkikkel, haverokkal, ismerősökkel és hűbéresekkel. Muszáj, hogy profi klub legyünk, különben továbbra is csak messziről integethetünk az európai kupaszereplésnek.
Update: Zoran Popović elnök persze glatt letagadta az egészet a hotsport.rs-nek. Viszont kiderült, hogy a klubnak már öt éve húzódó tartozásai vannak az adóhatóság felé (legalábbis ennyit vallott be az elnök, és ki tudja, mennyi olyan van, amiről nem is beszélnek), a zemuni sporttelepen pedig már jelzálog van. Ja, és persze Popović egészen biztos abban, hogy megnyerjük a bajnokságot.
Rohadtul fáj ilyet mondanom, de ezek után nem akarom, hogy megnyerjük a bajnokságot, ugyanis ez igazolná ennek a mocskos rablóbandának a további működését és folytatnák a csapat lerablását. Hogy takarodnának mindannyian a sittre.
2015. február 13., péntek
A nap képe - Petar Škuletić első napja a Lokomotivnál
(kép: Twitter/fclm_official)
Itt megjegyezném: az oroszok profizmusa elképesztő. Ezúton is millió puszi a teljes PR/kommunikációs részlegüknek, mert ilyen színes-szagos, temérdek képpel, online, élő videókonferenciás közvetítéssel általában a menő nyugati klubok szokták kényeztetni a szurkolóikat. Az még csak hagyján, hogy az összes, de tényleg az ÖSSZES közösségi médiafelületet (Facebook, Twitter, Instagram) elárasztották Petar Škuletić-tyel, de mire az ámuló szurkoló felkaparta az állát a padlóról, már be is jelentették, hogy péntek este, itteni idő szerint 19:30-tól Škuletić élőben fog bemutatkozni és válaszolni a szurkolók kérdésreire, és természetesen az egészet streamelik a csapat saját Youtube-csatornáján.
Ja, és az orosz szurkolók (már amennyit sikerült kihámozni a kommentekből) kifejezetten barátságosan és örömmel fogadták Škuletićet. A videókonferencia teljes anyaga természetesen elérhető a Youtube-on, sőt, a csapat honlapján nem sokkal később meg is jelent egy kivonatolt, írott változata.
Ezúton üzenem az összes illetékesnek, hogy hidrogénezett cicababák helyett inkább profi PR-menedzsereket alkalmazzanak. Ja, meg profi csapatvezetést is. Köszi.
Itt pedig a videókonferencia. A lényegi történés úgy nagyjából 10:00 körül indul.
Születésnap
Miközben dráma és mellébeszélés folyt egész nap a Škuletić-ügyben, a törökországi edzőtáborban a csapat megünnepelte Gregor Balažić és Darko Brašanac születésnapját. Utóbbi a 23., előbbi a 27. szülinapját ünnepelte.
Fotók: partizan.rs
A két ünnepelt együtt
Gregor Balažić
Darko Brašanac
(fogalmam sincs, mi folyhat ott a háta mögött, de inkább nem is akarom tudni)
Volkov már teljesen ellazult, a háttérben az ágyról fetrengve figyel
Fotók: partizan.rs
2015. február 12., csütörtök
A Škuletić-ügy
Megkísérlem összefoglalni. A szartenger már így is hatalmas hullámokat vet, már át is csapott a gátakon és térdig járunk a fekáliában.
A helyzet az alábbi: Petar Škuletić átigazolt a Lokomotiv Moszkva csapatához. A vételár 4 millió euró. A csatár már el is jött Törökországból, ahol a többiek még edzőtáboroznak. Belgrádban részt vett egy rövid sajtótájékoztatón, még van egy pár órája, hogy összecsomagolja a cuccait és a ma esti géppel már megy is Moszkvába.
Néhány hete a franciaországi Lille csapata szerette volna őt szerződtetni, annyira, hogy Škuletić el is ment hozzájuk, részt vett orvosi vizsgálatokon, körbeszeretgették, mindent a legnagyobb rendben találtak. Két és fél millió eurót kínáltak érte. A Partizan újonnan megválasztott elnöksége viszont az utolsó pillanatban közölte, hogy a montenegrói csatár bizony nem eladó. Škuletić menedzsere a fejét fogta, a csatár rezignáltan csak annyit mondott, hogy végül is nem omlik össze a világ, ha nem tud eligazolni, csak annyira szarul áll már anyagilag, hogy a feneke kilátszik a gatyából.
Felmerült egy kínai ajánlat is, de azt Škuletić élből elutasította, mondván, nem akar a Távol-Keletre menni.
Mit ne mondjak, teljesen megértem.
A dolgok elülni látszottak. Škuletić a többiekkel együtt elment edzőtáborozni, részt vett a felkészülési meccseken, az átlagos szurkolónak már rég azon járt közben az esze, hogy mindjárt indul a bajnokság, Škuletić meg a többiek majd tovább szórják a gólokat, már lehet is előre gravírozni a nevünket a bajnoki serlegbe.
Ezek után derült égből jött a hidrogénbomba, meg a hír: Petar Škuletić átigazol a Lokomotiv Moszkva csapatához. 10 nappal a bajnokság kezdete előtt.
Marko Nikolić nem titkolta: kellemetlenül érte a hír, emellett semmi beleszólása nincs és nem is volt a dolgok alakulásába.
A csapat vezetősége pedig azonnal elkezdte mosni a kezeit.
Dragan Ćirić mindösszesen annyit bírt kinyögni a mondo.rs-nek, hogy "hát nekem itt nincs döntéshozó hatalmam."
WTF?...
"Roppant kellemetlen a dolog", tette hozzá. Tetszik érteni. A Partizan Futball Klub sportigazgatója közli, hogy ő nincs abban a pozícióban, hogy felelős döntéseket hozzon. Ćirić egyébként égre-földre esküdözött, hogy az égvilágon semmit nem tudott a dologról.
Vučelić a mozzartsport.com-nak magyarázkodott: - A klub nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Valóban visszautasítottuk a Lille 2,3 millió eurós ajánlatát. Voltak jelentkezők Kínából és Németországból. Még a Sporting Lisboa is jelezte, hogy érdeklődik, de egyik sem volt igazán komoly. Az első ilyen valódi, komoly ajánlat a Lokomotivtól jött, akik ráadásul hajlandók voltak azonnal, egy összegben kifizetni a vételárat.
Beszámolók szerint Belgrádban azonnal összeült a klub elnöksége, hogy megvitassák, mi legyen Škuletić sorsa. A résztvevők 9:3 arányban úgy döntöttek, hogy el kell adni a csatárt. Ljubiša Tumbaković állítólag forgószél-sebességgel távozott az ülésről, nem is nyilatkozott a sajtónak (ő volt az egyik, aki nemmel szavazott), rajta kívül még Dragan Bjelogrlić és dr. Nele Karaljić ellenezték az adásvételt.
Korábban egyébként Tumbaković is jelezte, hogy semmit nem tudott az egészről, végig Törökországban volt a csapattal, amikor megtudta, azonnal indult is Belgrádba, hogy összetrombitálja a menedzsment tagjait egy villámgyors tanácskozásra.
Ezek után felmerült a jogos kérdés: ki a felelős mindezért? Ki az, akinek érdekében áll ennyire meggyengíteni a csapatot, hogy a két legjobb játékost, Škuletićet és Lazovićot ilyen sebbel-lobbal, másfél héttel a bajnokság kezdete előtt eladják? (És ne feledjük, Fofana is kölcsönben van.) Pantićot is sikerült kitúrni a csapatból. Ki fog gólt lőni?
A "ki a felelős ezért"-kérdésre Vučelić roppant titokzatos választ adott.
- Természetesen a vezetőség - mondta. - És az edző.
Az újságíró nyilvánvalóan hökkent arckifejezésére az alábbi magyarázatot adta.
- A menedzsment nem azért van, hogy gólokat lőjön. Sem az edzőnek, sem a játékosoknak nem lehet a végtelenségig a vezetőségre hivatkozni és így alibire játszani. Mindenki tudja, kiknek kell a pályán játszani - közölte.
Adja az Isten, hogy csak a paranoia beszéljen belőlem, de miért, miért van olyan érzésem, hogy az új vezetőség arra utazik, hogy kicsinálja Marko Nikolićot annyira, hogy a tréner végül magától álljon fel?... Még emlékszik rá mindenki, hogy tavaly év végén felmerült Nikolić menesztése, és csak a szurkolók haragja miatt tett le róla végül az új vezetőség.
Škuletić szemmel láthatóan halálosan fáradt, elege van és már alig várja, hogy túllegyen ezen a hercehurcán.
- Ez egy olyan ajánlat volt, amit az ember csak egyszer kap életében - mondta a nap folyamán. - Már korábban jeleztem a csapatnak, hogy el szeretnék igazolni. Az egyetlen, amit bánok, hogy nem tudtam bajnoki címet szerezni a Partizannal. De hiszek abban, hogy a barátaimnak sikerül visszahódítaniuk a címet.
Hozzátette: nagyon örül a Lokomotiv ajánlatának és teljes mértékben elégedett vele.
- Korán reggel jött a hívás az ajánlattal. El se tudtam búcsúzni a csapattól, csak attól a pár embertől, akik már ébren voltak.
Állítólag messze nem volt olyan egyszerű a búcsú, egyesek szerint Škuletić bizony könnyek között vált el a csapattól.
(Ezt nem kellett volna közölni, a szentségit neki, én is mindjárt sírva fakadok...)
A gyönyörű része még csak most jön.
Milorad Vučelić a mondo.rs-nek adott interjúban közölte: semmi nem igaz Ljubiša Tumbaković korábbi kijelentéséből, miszerint az alelnök semmit sem tudott a Lokomotiv ajánlatáról.
- Amikor kedd este megérkezett a Lokomotiv ajánlata, konferenciabeszélgetést tartottunk a menedzsment összes tagjával. Mindenki tudott róla.
Az újságírók megpróbálták szembesíteni a csapat vezetőségét a korábbi kijelentéseikkel, miszerint senkit nem fognak eladni a csapatból (ehhez képest turbó sebességgel adtak túl a két csatáron és Pantićon). Erre Milomir Gligorijević az alábbiakat mondta:
- Nekünk soha, semmilyen körülmények között nem szabad félrevezetnünk a szurkolóinkat. Ilyesmire nem vetemedünk soha.
Még ne röhögj, most jön a java.
- Előbb hagynánk el a klubot, mint hogy ilyet tegyünk, de meg kell értenie mindnekinek, hogy a körülmények időközben megváltoztak - állt elő Gligorijević a Nobel-díjas magyarázattal.
És ha még nem zokogsz, és/vagy nem akarod rágyújtani a házat az összes, mocskos, korrupt, hazug, gyáva disznóra, akkor itt egy kora hajnali videó, mert a SOS Kanal még el tudta csípni a nagyon álmos és nagyon törődött Škuletićet a törökországi indulása előtt, amint Vulićević, a szobatárs kikíséri a kijárathoz és elbúcsúzik tőle.
Petar,
Köszönöm. Köszönök mindent, amit a csapatért tettél, a 21 gólodat, hogy mindig számíthattunk rád. Remélem, visszajössz még Belgrádba. És köszönöm, hogy találkozhattam veled.
Vigyázz magadra!
A helyzet az alábbi: Petar Škuletić átigazolt a Lokomotiv Moszkva csapatához. A vételár 4 millió euró. A csatár már el is jött Törökországból, ahol a többiek még edzőtáboroznak. Belgrádban részt vett egy rövid sajtótájékoztatón, még van egy pár órája, hogy összecsomagolja a cuccait és a ma esti géppel már megy is Moszkvába.
Néhány hete a franciaországi Lille csapata szerette volna őt szerződtetni, annyira, hogy Škuletić el is ment hozzájuk, részt vett orvosi vizsgálatokon, körbeszeretgették, mindent a legnagyobb rendben találtak. Két és fél millió eurót kínáltak érte. A Partizan újonnan megválasztott elnöksége viszont az utolsó pillanatban közölte, hogy a montenegrói csatár bizony nem eladó. Škuletić menedzsere a fejét fogta, a csatár rezignáltan csak annyit mondott, hogy végül is nem omlik össze a világ, ha nem tud eligazolni, csak annyira szarul áll már anyagilag, hogy a feneke kilátszik a gatyából.
Felmerült egy kínai ajánlat is, de azt Škuletić élből elutasította, mondván, nem akar a Távol-Keletre menni.
Mit ne mondjak, teljesen megértem.
A dolgok elülni látszottak. Škuletić a többiekkel együtt elment edzőtáborozni, részt vett a felkészülési meccseken, az átlagos szurkolónak már rég azon járt közben az esze, hogy mindjárt indul a bajnokság, Škuletić meg a többiek majd tovább szórják a gólokat, már lehet is előre gravírozni a nevünket a bajnoki serlegbe.
Ezek után derült égből jött a hidrogénbomba, meg a hír: Petar Škuletić átigazol a Lokomotiv Moszkva csapatához. 10 nappal a bajnokság kezdete előtt.
Marko Nikolić nem titkolta: kellemetlenül érte a hír, emellett semmi beleszólása nincs és nem is volt a dolgok alakulásába.
A csapat vezetősége pedig azonnal elkezdte mosni a kezeit.
Dragan Ćirić mindösszesen annyit bírt kinyögni a mondo.rs-nek, hogy "hát nekem itt nincs döntéshozó hatalmam."
WTF?...
"Roppant kellemetlen a dolog", tette hozzá. Tetszik érteni. A Partizan Futball Klub sportigazgatója közli, hogy ő nincs abban a pozícióban, hogy felelős döntéseket hozzon. Ćirić egyébként égre-földre esküdözött, hogy az égvilágon semmit nem tudott a dologról.
Vučelić a mozzartsport.com-nak magyarázkodott: - A klub nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Valóban visszautasítottuk a Lille 2,3 millió eurós ajánlatát. Voltak jelentkezők Kínából és Németországból. Még a Sporting Lisboa is jelezte, hogy érdeklődik, de egyik sem volt igazán komoly. Az első ilyen valódi, komoly ajánlat a Lokomotivtól jött, akik ráadásul hajlandók voltak azonnal, egy összegben kifizetni a vételárat.
Beszámolók szerint Belgrádban azonnal összeült a klub elnöksége, hogy megvitassák, mi legyen Škuletić sorsa. A résztvevők 9:3 arányban úgy döntöttek, hogy el kell adni a csatárt. Ljubiša Tumbaković állítólag forgószél-sebességgel távozott az ülésről, nem is nyilatkozott a sajtónak (ő volt az egyik, aki nemmel szavazott), rajta kívül még Dragan Bjelogrlić és dr. Nele Karaljić ellenezték az adásvételt.
Korábban egyébként Tumbaković is jelezte, hogy semmit nem tudott az egészről, végig Törökországban volt a csapattal, amikor megtudta, azonnal indult is Belgrádba, hogy összetrombitálja a menedzsment tagjait egy villámgyors tanácskozásra.
Ezek után felmerült a jogos kérdés: ki a felelős mindezért? Ki az, akinek érdekében áll ennyire meggyengíteni a csapatot, hogy a két legjobb játékost, Škuletićet és Lazovićot ilyen sebbel-lobbal, másfél héttel a bajnokság kezdete előtt eladják? (És ne feledjük, Fofana is kölcsönben van.) Pantićot is sikerült kitúrni a csapatból. Ki fog gólt lőni?
A "ki a felelős ezért"-kérdésre Vučelić roppant titokzatos választ adott.
- Természetesen a vezetőség - mondta. - És az edző.
Az újságíró nyilvánvalóan hökkent arckifejezésére az alábbi magyarázatot adta.
- A menedzsment nem azért van, hogy gólokat lőjön. Sem az edzőnek, sem a játékosoknak nem lehet a végtelenségig a vezetőségre hivatkozni és így alibire játszani. Mindenki tudja, kiknek kell a pályán játszani - közölte.
Adja az Isten, hogy csak a paranoia beszéljen belőlem, de miért, miért van olyan érzésem, hogy az új vezetőség arra utazik, hogy kicsinálja Marko Nikolićot annyira, hogy a tréner végül magától álljon fel?... Még emlékszik rá mindenki, hogy tavaly év végén felmerült Nikolić menesztése, és csak a szurkolók haragja miatt tett le róla végül az új vezetőség.
Škuletić szemmel láthatóan halálosan fáradt, elege van és már alig várja, hogy túllegyen ezen a hercehurcán.
(kép: mozzartsport.com)
- Ez egy olyan ajánlat volt, amit az ember csak egyszer kap életében - mondta a nap folyamán. - Már korábban jeleztem a csapatnak, hogy el szeretnék igazolni. Az egyetlen, amit bánok, hogy nem tudtam bajnoki címet szerezni a Partizannal. De hiszek abban, hogy a barátaimnak sikerül visszahódítaniuk a címet.
Hozzátette: nagyon örül a Lokomotiv ajánlatának és teljes mértékben elégedett vele.
- Korán reggel jött a hívás az ajánlattal. El se tudtam búcsúzni a csapattól, csak attól a pár embertől, akik már ébren voltak.
Állítólag messze nem volt olyan egyszerű a búcsú, egyesek szerint Škuletić bizony könnyek között vált el a csapattól.
(Ezt nem kellett volna közölni, a szentségit neki, én is mindjárt sírva fakadok...)
A gyönyörű része még csak most jön.
Milorad Vučelić a mondo.rs-nek adott interjúban közölte: semmi nem igaz Ljubiša Tumbaković korábbi kijelentéséből, miszerint az alelnök semmit sem tudott a Lokomotiv ajánlatáról.
- Amikor kedd este megérkezett a Lokomotiv ajánlata, konferenciabeszélgetést tartottunk a menedzsment összes tagjával. Mindenki tudott róla.
Az újságírók megpróbálták szembesíteni a csapat vezetőségét a korábbi kijelentéseikkel, miszerint senkit nem fognak eladni a csapatból (ehhez képest turbó sebességgel adtak túl a két csatáron és Pantićon). Erre Milomir Gligorijević az alábbiakat mondta:
- Nekünk soha, semmilyen körülmények között nem szabad félrevezetnünk a szurkolóinkat. Ilyesmire nem vetemedünk soha.
Még ne röhögj, most jön a java.
- Előbb hagynánk el a klubot, mint hogy ilyet tegyünk, de meg kell értenie mindnekinek, hogy a körülmények időközben megváltoztak - állt elő Gligorijević a Nobel-díjas magyarázattal.
És ha még nem zokogsz, és/vagy nem akarod rágyújtani a házat az összes, mocskos, korrupt, hazug, gyáva disznóra, akkor itt egy kora hajnali videó, mert a SOS Kanal még el tudta csípni a nagyon álmos és nagyon törődött Škuletićet a törökországi indulása előtt, amint Vulićević, a szobatárs kikíséri a kijárathoz és elbúcsúzik tőle.
Petar,
Köszönöm. Köszönök mindent, amit a csapatért tettél, a 21 gólodat, hogy mindig számíthattunk rád. Remélem, visszajössz még Belgrádba. És köszönöm, hogy találkozhattam veled.
Vigyázz magadra!
2015. február 11., szerda
Spandau - VK Partizan 8:6 (Bajnokok Ligája)
Ezúton is szeretném kifejezni hálámat mindazon tévécsatornának, amelyek NEM közvetítették a mérkőzést. Fájt volna?...
Pedig jól kezdtünk. Vezettünk 0:2-re, Subotić és Vico góljával. Sőt, Stojanović révén 3:1 lett az előnyünk a második negyedben. Csak aztán a németek átvették az irányítást és 4:3-mal mentünk félidőre.
A folytatásban nekiestünk a berlini gárdának, annyira, hogy Stojanović és Tanasković meg is fordították az állást, mi vezettünk 4:5-re.
Innentől kezdve hosszú ideig egy árva gólt nem tudtunk összehozni és ez mocskosul meg is bosszulta magát. A németek feljöttek 8:5-re (főleg a horvát Ćuk góljaival). Mandićnak sikerült összehoznia egyet, nagyjából 1 perccel a vége előtt.
Az sem tud feldobni, hogy a németeknek ez volt a legelső győzelme a Bajnokok Ligájában.
A csoport jelenlegi állása:
1. Szolnok 12 pont
2. Primorje 12 pont
3. Jug Dubrovnik 12 pont
4. Partizan 3 pont
5. Galatasaray 3 pont
6. Spandau 3 pont
Következő forduló: március 4.
Pedig jól kezdtünk. Vezettünk 0:2-re, Subotić és Vico góljával. Sőt, Stojanović révén 3:1 lett az előnyünk a második negyedben. Csak aztán a németek átvették az irányítást és 4:3-mal mentünk félidőre.
A folytatásban nekiestünk a berlini gárdának, annyira, hogy Stojanović és Tanasković meg is fordították az állást, mi vezettünk 4:5-re.
Innentől kezdve hosszú ideig egy árva gólt nem tudtunk összehozni és ez mocskosul meg is bosszulta magát. A németek feljöttek 8:5-re (főleg a horvát Ćuk góljaival). Mandićnak sikerült összehoznia egyet, nagyjából 1 perccel a vége előtt.
Az sem tud feldobni, hogy a németeknek ez volt a legelső győzelme a Bajnokok Ligájában.
A csoport jelenlegi állása:
1. Szolnok 12 pont
2. Primorje 12 pont
3. Jug Dubrovnik 12 pont
4. Partizan 3 pont
5. Galatasaray 3 pont
6. Spandau 3 pont
Következő forduló: március 4.
Hóközi kiárusítás
Friss a hír, mint a gyöngyharmat: állítólag Škuletić is elhagyja a csapatot, most már tényleg. A sportskacentrala.com oldal egy informátorra hivatkozva hozta a hírt, hogy az orosz Lokomotivval folynak tárgyalások. A mozzartsport.com a vételárat is megemlítette, állítólag 4 millió eurót kínálnak az oroszok mindenki kedvenc montenegróijáért. Az oroszok nem erősítették meg, igaz, nem is cáfolták az értesüléseket. A Partizan részéről mélyen hallgat mindenki.
Hogy az Isten rohassza rá az eget az összes felelősre. Mindenkire,az összes korrupt disznóra, aki keni a felelősséget a másikra. (Hallja, Mr. Ćirić?...) Nem adunk el játékosokat, peeeersze. Direkte a vezetőedző kérésére. Azóta már lapátra tettétek Fofanát, Lazović lelépett, Škuletić meg most készül. Mindezt 10 nappal a bajnokság kezdete előtt. Pillanatnyilag van összesen kettő, azaz 2 db csatára a Partizannak: Kojić, és Šaponjić, utóbbi még 18 éves sincs. Komolyan gondolták a tisztelt urak odafenn, hogy ÍGY fogunk kiállni a bajnokság kezdetére? Ja, közben meg ott van még Marko Nikolić eltiltása is, vagyis március közepéig egészen biztosan nem ülhet le a kispadra.
Ki a felelős ezért? Ki vagy kik hagyták, hogy így szétbarmolják a csapatot? Kinek áll ez érdekében és mit akar ezzel elérni (a nyilvánvaló mellett)? Ki az a mocskos áruló, aki beférkőzött a csapat vezetőségébe? És a többiek miért hagyják, hogy bomlassza azt a keveset, ami még van?
Megannyi kérdés, amire úgyse fogok választ kapni, csak jól felhúzom rajtuk magam.
És ha eddig nem kaptál dührohamot (vagy nem fakadtál sírva), akkor itt ez a videó.
Hogy az Isten rohassza rá az eget az összes felelősre. Mindenkire,
Ki a felelős ezért? Ki vagy kik hagyták, hogy így szétbarmolják a csapatot? Kinek áll ez érdekében és mit akar ezzel elérni (a nyilvánvaló mellett)? Ki az a mocskos áruló, aki beférkőzött a csapat vezetőségébe? És a többiek miért hagyják, hogy bomlassza azt a keveset, ami még van?
Megannyi kérdés, amire úgyse fogok választ kapni, csak jól felhúzom rajtuk magam.
És ha eddig nem kaptál dührohamot (vagy nem fakadtál sírva), akkor itt ez a videó.
2015. február 10., kedd
KK Partizan - Levszki Szófia 94:66 (Adria Liga)
A mérkőzés így kezdődött.
Igen, kedves olvasók, szurkolótársak és erre járók, a Sírásók megtapsolták a bolgár játékosokat. Semmi fújolás, semmi füttykoncert. A legnemesebb fair play szellemében.
Konstantin Papazov, a Levszki Trénere teljesen el volt ájulva ettől a fogadtatástól még a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón is. A szurkolók gesztusa azért is lovagias, mert a korábbi, szófiai mérkőzésen tömegverekedés tört ki, a helyiek robbantották ki a balhét és konkrétan lebontották a csarnokot.
A meccs egyébként kifejezetten rossz ómennel indult. Aznap kora délután Todorić elnök autóbalesetet szenvedett és kórházba is kellett vinni. De a meccsen már ő is ott ült a többiek között (pont Đumić mellett), összedrótozva, nyakmerevítővel. De ott volt.
Még a mérkőzés legelején volt egy ilyen, hogy Milosavljević eldobta, Milutinov pedig betunkolta, a Partizan kispadja meg kis híján berohant a pályára.
Igen, kedves olvasók, szurkolótársak és erre járók, a Sírásók megtapsolták a bolgár játékosokat. Semmi fújolás, semmi füttykoncert. A legnemesebb fair play szellemében.
Konstantin Papazov, a Levszki Trénere teljesen el volt ájulva ettől a fogadtatástól még a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón is. A szurkolók gesztusa azért is lovagias, mert a korábbi, szófiai mérkőzésen tömegverekedés tört ki, a helyiek robbantották ki a balhét és konkrétan lebontották a csarnokot.
Az új fiú, Božo Đumić is ott figyelt
(kép: Twitter)
A meccs egyébként kifejezetten rossz ómennel indult. Aznap kora délután Todorić elnök autóbalesetet szenvedett és kórházba is kellett vinni. De a meccsen már ő is ott ült a többiek között (pont Đumić mellett), összedrótozva, nyakmerevítővel. De ott volt.
(kép: kurir.rs)
Még a mérkőzés legelején volt egy ilyen, hogy Milosavljević eldobta, Milutinov pedig betunkolta, a Partizan kispadja meg kis híján berohant a pályára.
Azzal együtt az első negyed nem volt valami rózsás. A Levszki egészen felpörgött, nem hagyták magukat, hiába szórta Mačvan és Milutinov a pontokat, csak a negyed legvégén, 20 másodperccel a duda előtt sikerült egyenlítenünk 22:22-re, miután Dallo kisebb csodát vitt véghez.
A Levszki egész végig vezetett, a védelmünk olyan lyukas volt, mint egy ementáli sajt, egy ponton a kamera mutatta is Duško Vujoševićet, amint a fejét csóválja.
A második negyedben lassan, de biztosan elkezdtük összekapni magunkat. Dallo az elején parádézott egyet (24:24), majd Marinković révén átvettük a vezetést (26:24). Nagyon sok helyzet kimaradt mindkét oldalon (konkrétan elügyetlenkedték ők is, meg mi is), viszont a védelmünk kezdett összeállni, egyre bátrabban blokkoltuk az ellenfél erősebb próbálkozásait. Tepić beállította a kétszámjegyű különbséget (40:29), utána Edo Murić következett.
A Levszki elkezdte szórni a hárompontosokat, fel is jöttek 44:39-re. Saša Pavlović végül 17 másodperccel a vége előtt beállította a félidő eredményét (46:39).
A harmadik negyedben továbbra is kézben tartottuk az irányítást. Bezbradica is betalált (50:39), a Levszki igyekezett hárompontosokkal javítani, de a különbség továbbra is megmaradt (59:50). Aztán mi is hoztunk néhány hárompontost, először Andrić (62:50), aztán Marinković is (65:50). A bolgárok aztán feljöttek 66:58-ra, és már csak 35 másodperc volt hátra, amikor visszaállítottuk a 10 pontos különbséget (68:58).
Az utolsó negyed pedig már parádé volt. Ott volt például az, amikor Murić ráharapta magát az ellenfélre, elcsórta a labdát és bemutatta a meccs nagyjelenetét, a közönség óriási örömére.
A Levszki egyébként becsülettel küzdött, de főleg a végére elsöpörtük őket. A legvégére pedig bejött Ioannis Kouzeloglou, az ifjú görög, és egyből meg is szerezte első kosarát, sőt, az első hárompontosát is. Be is állította vele a végeredményt.
A Levszki egész végig vezetett, a védelmünk olyan lyukas volt, mint egy ementáli sajt, egy ponton a kamera mutatta is Duško Vujoševićet, amint a fejét csóválja.
A második negyedben lassan, de biztosan elkezdtük összekapni magunkat. Dallo az elején parádézott egyet (24:24), majd Marinković révén átvettük a vezetést (26:24). Nagyon sok helyzet kimaradt mindkét oldalon (konkrétan elügyetlenkedték ők is, meg mi is), viszont a védelmünk kezdett összeállni, egyre bátrabban blokkoltuk az ellenfél erősebb próbálkozásait. Tepić beállította a kétszámjegyű különbséget (40:29), utána Edo Murić következett.
A Levszki elkezdte szórni a hárompontosokat, fel is jöttek 44:39-re. Saša Pavlović végül 17 másodperccel a vége előtt beállította a félidő eredményét (46:39).
A harmadik negyedben továbbra is kézben tartottuk az irányítást. Bezbradica is betalált (50:39), a Levszki igyekezett hárompontosokkal javítani, de a különbség továbbra is megmaradt (59:50). Aztán mi is hoztunk néhány hárompontost, először Andrić (62:50), aztán Marinković is (65:50). A bolgárok aztán feljöttek 66:58-ra, és már csak 35 másodperc volt hátra, amikor visszaállítottuk a 10 pontos különbséget (68:58).
Az utolsó negyed pedig már parádé volt. Ott volt például az, amikor Murić ráharapta magát az ellenfélre, elcsórta a labdát és bemutatta a meccs nagyjelenetét, a közönség óriási örömére.
A Levszki egyébként becsülettel küzdött, de főleg a végére elsöpörtük őket. A legvégére pedig bejött Ioannis Kouzeloglou, az ifjú görög, és egyből meg is szerezte első kosarát, sőt, az első hárompontosát is. Be is állította vele a végeredményt.
(kép: Twitter)
Kouzeloglou még jóval a meccs vége után is ott állt a pályán szurkolók gyűrűjében és autogramot osztogatott
(kép: Twitter)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)