3:4-re elhoztuk az első negyedet, a Brazíliából végre-valahára hazatért Slobodan Soro hatalmasakat védett a kapuban, Subotić és Mandić pedig rendre bohócot csinált Šefikből. A félidő is a miénk volt, 4:6-ra vezettünk.
A harmadik negyedet viszont sürgősen el kellene felejteni. Egyszerűen semmi nem jött össze, elkeseredett fel-alá úszkálás volt az egész játékrész. Sovány vigasz, hogy a vörösöknek se igazán sikerült semmi, a negyed egyetlen gólját viszont mégis ők hozták össze nem sokkal a vége előtt. A kapusuk összeszedte magát, a védelmük is összébb húzódott.
Az utolsó rész totál idegösszeomlás lett. Az ellenfél kiegyenlített, sőt, a vezetést is megszerezték (8:7). A kapusuk brutális dolgokat művelt, közben kajánul vigyorgott az elfehéredő Partizan-játékosokra. Végül Jakšićnak lett elege, és 40 mp-cel a vége előtt egyenlített.
A csapat legjobbjai Subotić, Mandić és Stojanović voltak, mindannyian 2-2 gólt szereztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése