Csak azt kívánom mindannyiunknak, hogy nagyon sokszor ünnepelhessük a Partizant az új évben!
2015. december 31., csütörtök
Boldog Új Évet!
Nagyon Boldog Új Évet kívánok minden kedves Olvasónak, Szurkolónak, Sírásónak és erre járónak a 2016-os esztendőre.
Csak azt kívánom mindannyiunknak, hogy nagyon sokszor ünnepelhessük a Partizant az új évben!
Csak azt kívánom mindannyiunknak, hogy nagyon sokszor ünnepelhessük a Partizant az új évben!
2015. december 27., vasárnap
KK Partizan - Igokea 66:73 (Adria Liga, 17. forduló)
Megint eljátszottuk ugyanezt. Remek első félidő után csapnivaló második.
Pedg az elején még duzzadt a csapat az energiától.
Bemelegítettünk...
...aztán kikocogtunk a pályára és 2:3-ról sürgősen 5:3-ra fordítottunk Wilson hárompontosával.
Gyötrelmesen kevés néző ment el a Pionir Hallba. A felső képen lehet látni, hogy mennyire üresen tátonganak a lelátók. A meccs folyamán azért némileg megtelt a nézőtér, de a hivatalos statisztika szerint így sem voltak többen 2500-nál.
Wilsont majd' szétvetette az energia. Végigszaladt a pályán, szórta a pontokat, ha kellett, akkor lepattanóból, ha kellett, akkor büntetőből. A többiek sem maradtak el mögötte, Vrabac, Vitkovac, Cvetković, Jones, Murić mind betaláltak. A negyed végére több, mint 10 pont volt az előnyünk. (22:11)
A második negyedben továbbra is 9 pont körüli volt az előnyünk, de itt már kezdett egy kicsit zavaró lenni, hogy az istenért nem tudtunk egy hárompontost sem dobni.
Utoljára Cvetković dobott egyet még az első negyedben és azt hiszem, nem fogom nagyon elspoilerezni a végét, ha elárulom: még egy jó darabig nem jött össze egy sem.
A hárompontos még csak hagyján, de a sima dobások jó része is vagy lepattant a gyűrűről, vagy blokkolták az Igokea játékosai. Sebaj, simán tartottuk az előnyünket, a legneccesebb rész az volt, amikor az Igokea 4 pontra megközelített minket (28:24), de Wilson, Anđušić, valamint a félidő legvégén Milutinović bebiztosították a mérkőzés állását. 34:28-cal mentünk félidőre.
Az apró szépséghiba mindössze annyi volt, hogy a második negyed vége felé már egyre nehezebben tudtunk betalálni a gyűrűbe. Milutinović találata is büntetőből jött össze. De ne legyünk telhetetlenek, vezetünk 6 ponttal, nem igaz?
Aztán jött a harmadik negyed.
38:28 volt a legelején, még senki sem gondolt semmi rosszra.
Aztán az Igokea feljött 38:34-re, Petar Božić sürgősen időt kért. Utána Wilson dobott is egy kosarat (40:34).
A baj csak az volt, hogy két és fél negyed elteltével az Igokea ezen a ponton jött rá, hogy tudnak ám ők hárompontost is dobni. (40:37).
Nem baj, Milutinović dobott egy kosarat, sőt, egy bónuszdobást is kapott hozzá (43:37).
Az Igokea viszont kiegyenlített. (43:43). Murićnak sikerült bedobnia egy hárompontost (46:43), de még ez sem használt. Az Igokea átvette a vezetést (46:48). Anđušić kiegyenlített (48:48), de a negyed vége előtt az Igokea bedobott egy kosarat. 48:50, szólt is a duda, jöhetett a finálé.
Ha dohányoznék, itt biztos rágyújtottam volna egy fanyar mosoly és egy vállvonás kíséretében. De nem dohányzom. Maradt az ideges dobolás a tollal, amivel jegyzeteltem a meccs alatt, meg a facepalm. Meg a fáradt sóhaj.
Az utolsó negyedet végig az Igokea uralta. Még csak meg sem tudtuk őket közelíteni. A legszorosabb állás a negyed legelején volt Vrabac büntetője után (50:52). Semmi, de semmi nem sikerült. Senki nem nyújtott kiemelkedőt - az elején még talán Wilson, de aztán ő is beleszürkült a mezőnybe.
Anđušićról egyre inkább az a benyomásom, hogy már a háta közepére kívánja az egészet és alig várja, hogy lejárjon a szerződése és mehessen máshova. Kívülről úgy tűnik, hogy még a közösségimédia-profilja ápolgatásába is több energiát fektet, mint a pályán a teljesítményébe. Talán nem véletlenül szerepel egyre kevesebbet a mérkőzéseken.
Fizikai fájdalom volt nézni a Partizan vergődését az utolsó negyedben. Az Igokea egy idő után már 10 ponttal vezetett (52:62). Próbáltunk valahogy szépíteni, de újra 10 pont lett a különbség (56:66). Anđušić hiába dobott hárompontost és lett csak 8 pont a különbség (60:68), az Igokea betalált megint, 60:70. Wilson felhozott minket 66:70-re, jellemzően az összes találata büntetőből született, de kegyelem nem volt. 45 másodperccel a vége előtt az Igokea bedobott egy hárompontost (66:73).
Kész. Ennyi.
Senki nem lenne most Petar Božić helyében.
Ahogy Szurkolótárs roppant találóan megjegyezte a mérkőzés után, itt az ideje imádkozni.
Összefoglaló:
KK Partizan: Cvetković (5), Aranitović (2), Jones (8), Murić (5), Marinković (2), Vitkovac (4), Đumić, Magdevski, Milutinović (6), Vrabac (5), Wilson (20), Anđušić (9)
Igokea: Pašajlić, Krstić (10), Ćapin (8), Pešaković (2), Kesar (5), Mikulić, Booker (12), Milošević (3), Radenović (7), Radivojević (26), Talić
Tabella később lesz.
Update: a Liga jelenlegi állása
1. Budućnost 32 pont
2. Cedevita 31 pont
3. CZ 30 pont
4. Mega Leks 28 pont
5. Krka 25 pont
6. MZT Skopje 24 pont
7. Cibona 24 pont
8. Tajfun Šentjur 24 pont
9. Zadar 24 pont
10. Metalac 24 pont
11. Union Olimpija 23 pont
12. Igokea 23 pont
13. Partizan 23 pont
14. Sutjeska 22 pont
Pedg az elején még duzzadt a csapat az energiától.
35 minuta pre početka meča XVII kola @ABA_League protiv Igokee, igrači Partizana su izašli na zagrevanje. pic.twitter.com/iPyHtt6kj1
— KK Partizan NIS (@PartizanBC) December 27, 2015
Bemelegítettünk...
(képek: Twitter)
...aztán kikocogtunk a pályára és 2:3-ról sürgősen 5:3-ra fordítottunk Wilson hárompontosával.
Gyötrelmesen kevés néző ment el a Pionir Hallba. A felső képen lehet látni, hogy mennyire üresen tátonganak a lelátók. A meccs folyamán azért némileg megtelt a nézőtér, de a hivatalos statisztika szerint így sem voltak többen 2500-nál.
Wilsont majd' szétvetette az energia. Végigszaladt a pályán, szórta a pontokat, ha kellett, akkor lepattanóból, ha kellett, akkor büntetőből. A többiek sem maradtak el mögötte, Vrabac, Vitkovac, Cvetković, Jones, Murić mind betaláltak. A negyed végére több, mint 10 pont volt az előnyünk. (22:11)
(kép: aba-liga.com)
A második negyedben továbbra is 9 pont körüli volt az előnyünk, de itt már kezdett egy kicsit zavaró lenni, hogy az istenért nem tudtunk egy hárompontost sem dobni.
Utoljára Cvetković dobott egyet még az első negyedben és azt hiszem, nem fogom nagyon elspoilerezni a végét, ha elárulom: még egy jó darabig nem jött össze egy sem.
A hárompontos még csak hagyján, de a sima dobások jó része is vagy lepattant a gyűrűről, vagy blokkolták az Igokea játékosai. Sebaj, simán tartottuk az előnyünket, a legneccesebb rész az volt, amikor az Igokea 4 pontra megközelített minket (28:24), de Wilson, Anđušić, valamint a félidő legvégén Milutinović bebiztosították a mérkőzés állását. 34:28-cal mentünk félidőre.
Az apró szépséghiba mindössze annyi volt, hogy a második negyed vége felé már egyre nehezebben tudtunk betalálni a gyűrűbe. Milutinović találata is büntetőből jött össze. De ne legyünk telhetetlenek, vezetünk 6 ponttal, nem igaz?
(kép: aba-liga.com)
Aztán jött a harmadik negyed.
38:28 volt a legelején, még senki sem gondolt semmi rosszra.
Aztán az Igokea feljött 38:34-re, Petar Božić sürgősen időt kért. Utána Wilson dobott is egy kosarat (40:34).
A baj csak az volt, hogy két és fél negyed elteltével az Igokea ezen a ponton jött rá, hogy tudnak ám ők hárompontost is dobni. (40:37).
Nem baj, Milutinović dobott egy kosarat, sőt, egy bónuszdobást is kapott hozzá (43:37).
Az Igokea viszont kiegyenlített. (43:43). Murićnak sikerült bedobnia egy hárompontost (46:43), de még ez sem használt. Az Igokea átvette a vezetést (46:48). Anđušić kiegyenlített (48:48), de a negyed vége előtt az Igokea bedobott egy kosarat. 48:50, szólt is a duda, jöhetett a finálé.
Ha dohányoznék, itt biztos rágyújtottam volna egy fanyar mosoly és egy vállvonás kíséretében. De nem dohányzom. Maradt az ideges dobolás a tollal, amivel jegyzeteltem a meccs alatt, meg a facepalm. Meg a fáradt sóhaj.
(képek: aba-liga.com)
Az utolsó negyedet végig az Igokea uralta. Még csak meg sem tudtuk őket közelíteni. A legszorosabb állás a negyed legelején volt Vrabac büntetője után (50:52). Semmi, de semmi nem sikerült. Senki nem nyújtott kiemelkedőt - az elején még talán Wilson, de aztán ő is beleszürkült a mezőnybe.
Anđušićról egyre inkább az a benyomásom, hogy már a háta közepére kívánja az egészet és alig várja, hogy lejárjon a szerződése és mehessen máshova. Kívülről úgy tűnik, hogy még a közösségimédia-profilja ápolgatásába is több energiát fektet, mint a pályán a teljesítményébe. Talán nem véletlenül szerepel egyre kevesebbet a mérkőzéseken.
Fizikai fájdalom volt nézni a Partizan vergődését az utolsó negyedben. Az Igokea egy idő után már 10 ponttal vezetett (52:62). Próbáltunk valahogy szépíteni, de újra 10 pont lett a különbség (56:66). Anđušić hiába dobott hárompontost és lett csak 8 pont a különbség (60:68), az Igokea betalált megint, 60:70. Wilson felhozott minket 66:70-re, jellemzően az összes találata büntetőből született, de kegyelem nem volt. 45 másodperccel a vége előtt az Igokea bedobott egy hárompontost (66:73).
Kész. Ennyi.
Elcsesztük
Nem kicsit, nagyon
(képek: hotsport.com)
Senki nem lenne most Petar Božić helyében.
(kép: aba-liga.com)
Ahogy Szurkolótárs roppant találóan megjegyezte a mérkőzés után, itt az ideje imádkozni.
Összefoglaló:
KK Partizan: Cvetković (5), Aranitović (2), Jones (8), Murić (5), Marinković (2), Vitkovac (4), Đumić, Magdevski, Milutinović (6), Vrabac (5), Wilson (20), Anđušić (9)
Igokea: Pašajlić, Krstić (10), Ćapin (8), Pešaković (2), Kesar (5), Mikulić, Booker (12), Milošević (3), Radenović (7), Radivojević (26), Talić
Tabella később lesz.
Update: a Liga jelenlegi állása
1. Budućnost 32 pont
2. Cedevita 31 pont
3. CZ 30 pont
4. Mega Leks 28 pont
5. Krka 25 pont
6. MZT Skopje 24 pont
7. Cibona 24 pont
8. Tajfun Šentjur 24 pont
9. Zadar 24 pont
10. Metalac 24 pont
11. Union Olimpija 23 pont
12. Igokea 23 pont
13. Partizan 23 pont
14. Sutjeska 22 pont
2015. december 24., csütörtök
Karácsony
Boldog Karácsonyt kívánok minden blogolvasónak, szurkolónak, Sírásónak, erre járónak, aki most ünnepel!
2015. december 23., szerda
MZT Skopje - KK Partizan 82:78 (Adria Liga, 16. forduló)
Az eddigi szezon már többszörösen kinyiffantott. A futballcsapat (le)szereplése és a körülöttük folyamatosan kirobbanó balhék eléggé kikezdték az amúgy is leharcolt idegeimet. A kosárlabdacsapat szenvedései sem tettek túl jót (a röplabdásokról már ne is beszéljünk).
És akkor vannak az ilyen meccsek, mint ez is.
Egyből egy faulttal indult, már repült is a büntető a Skopjénak (1:0). Sebaj, simán fordítottunk (1:7, Vitkovac, Wilson és Jones találataival). Aztán a hazaiak egyre jobban kezdtek feljönni, majd fordítottak (10:9).
Innentől kezdve a Skopje tartotta a vezetést az első negyedben. Egyetlenegyszer sikerült fordítanunk (12:13), de az sem tartott sokáig. A védelmünk mintha megszűnt volna létezni, ráadásul a makedónok két kézzel szórták a hárompontosokat. Nekünk meg semmi nem sikerült. De tényleg semmi. A hárompontos-kísérleteink közül egy sem talált be (és ez sokáig így is maradt), a Skopje védelme meg olyan brutális volt, hogy még egy nyomorult ziccert sem tudtunk összehozni. 27:19 lett a negyed vége.
A második negyedben már 10 pont volt a különbség a Skopje javára (33:23). Bedobtak két hárompontost, mi meg csak pislogtunk, mint a partra vetett hal. Kínkeservesen feljöttünk 33:29-re (Anđušić + Wilson), a Skopje a gázra lépett (37:29). Szenvedve, vért izzadva kiegyenlítettünk (38:38, megint Anđušić és Wilson), de a Skopje védelme itt összezárt (konkrétan szétblokkolták az agyunkat), dobtak egy hárompontost (41:38). A legvégén Vitkovac betalált, egy pontnyi különbséggel mehettünk félidőre (41:40).
A második félidő elején a hazaiak sürgősen elhúztak 47:40-re. Hiába kért időt Petar Božić, a Skopje újra átlépte a 10 pontos határt (53:42). Szenvedtünk, szinte egyenként kapartuk össze a pontokat. Feljöttünk 53:47-re, de ekkor a Skopje büntetőből javított (55:47). Vrabac hárompontosa után (55:50), mintha kicsit megráztuk volna magunkat, 57:56-ra javítottunk (Cvetković, Đumić és Jones találataival), de itt megint az történt, ami már korábban a mérkőzés folyamán: egy-két pontnyira megközelítjük az ellenfelet, de nem tudunk sem egyenlíteni, sem fordítani, ők viszont villámgyorsan elhúznak. Most is ez történt, ehhez az is kellett, hogy két büntetőt kihagyjunk. 62:56-tal vártuk az utolsó felvonást.
Az utolsó negyedben folytattuk ott, ahol abbahagytunk. Feljöttünk 62:61-re, a Skopje gyorsan elhúzott 66:61-re.
És itt jött a dráma, de Átlagszurkoló már annyira le volt harcolva, hogy a padló kaparása helyett csak fanyar mosollyal nézte a történéseket.
Először kiegyenlítettünk. 66:66, Jones és Milutinović találataival.
Jött Wilson, átvettük a vezetést (66:69).
A Skopje kiegyenlített (69:69). A vezetést is átvették (71:69).
Jones kiegyenlített (71:71).
Átlagszurkoló legfeljebb egyet-kettőt vonaglott így félig ülve, félig fekve. Száj lefittyed, néha kicsit habzik. Már annyira mindegy volt minden.
Alig volt két perc hátra, amikor a legkritikusabb pillanatban a Skopje elveszítette a labdát.
A probléma csak az volt, hogy amikor loholtunk volna fel kontratámadásra, Anđušićot szerelték. Meg is lett a következménye, 74:71.
A Skopje védelme újra betonfallá állt össze. A Partizannál meg mintha elpattant volna valami. Egyrészt az égvilágon semmi sem sikerült megint, se közelről, se távolról nem tudtunk betalálni, ráadásul szabálytalanság ért szabálytalanságot a részünkről, a Skopje meg kapta sorban a büntetőket.
Ráadásul egy szó nem érhette a ház elejét, az összes fault valós volt és jogos, a játékvezetőkre abszolút nem lehet panasz.
78:71-nél Wilson büntetőből betalált (78:73). Ő próbálta még valahogy tartani a lelket a csapatban (79:75). Milutinović egy hárompontossal egészen lecsökkentette a különbséget (80:78), de 7 másodperccel a vége előtt Jones kipontozódott, a Skopje büntetőt kapott és ezzel a találattal meg is nyerték a meccset (82:78).
Itt meg lehet nézni az utolsó másfél percet.
Itt pedig összefoglaló.
MZT Skopje: Protić (8), Ljubičić (8), Mekić, Markovski, Vasiljević, Mladenovski, Drenovac (17), Bunić, Stojanovski (12), Mijatović (10), M. Luković (7), U. Luković (20)
KK Partizan: Cvetković (6), Aranitović, Jones (14), Murić, Marinković (2), Vitkovac (10), Đumić (3), Magdevski, Milutinović (6), Vrabac (5), Wilson (21), Anđušić (11)
Tabella később lesz.
Update: a Liga jelenlegi állása
1. Budućnost 30 pont
2. Cedevita 29 pont
3. CZ 28 pont
4. Mega Leks 26 pont
5. Krka 24 pont
6. MZT Skopje 23 pont
7. Tajfun Šentjur 23 pont
8. Zadar 23 pont
9. Union Olimpija 22 pont
10. Partizan 22 pont
11. Cibona 22 pont
12. Metalac 22 pont
13. Igokea 21 pont
14. Sutjeska 21 pont
És akkor vannak az ilyen meccsek, mint ez is.
Egyből egy faulttal indult, már repült is a büntető a Skopjénak (1:0). Sebaj, simán fordítottunk (1:7, Vitkovac, Wilson és Jones találataival). Aztán a hazaiak egyre jobban kezdtek feljönni, majd fordítottak (10:9).
Innentől kezdve a Skopje tartotta a vezetést az első negyedben. Egyetlenegyszer sikerült fordítanunk (12:13), de az sem tartott sokáig. A védelmünk mintha megszűnt volna létezni, ráadásul a makedónok két kézzel szórták a hárompontosokat. Nekünk meg semmi nem sikerült. De tényleg semmi. A hárompontos-kísérleteink közül egy sem talált be (és ez sokáig így is maradt), a Skopje védelme meg olyan brutális volt, hogy még egy nyomorult ziccert sem tudtunk összehozni. 27:19 lett a negyed vége.
Vitkovac próbálja blokkolni a Skopje egyik játékosát, két oldalról a két amerikai figyeli
(kép: Facebook/KK Partizan)
A második negyedben már 10 pont volt a különbség a Skopje javára (33:23). Bedobtak két hárompontost, mi meg csak pislogtunk, mint a partra vetett hal. Kínkeservesen feljöttünk 33:29-re (Anđušić + Wilson), a Skopje a gázra lépett (37:29). Szenvedve, vért izzadva kiegyenlítettünk (38:38, megint Anđušić és Wilson), de a Skopje védelme itt összezárt (konkrétan szétblokkolták az agyunkat), dobtak egy hárompontost (41:38). A legvégén Vitkovac betalált, egy pontnyi különbséggel mehettünk félidőre (41:40).
A második félidő elején a hazaiak sürgősen elhúztak 47:40-re. Hiába kért időt Petar Božić, a Skopje újra átlépte a 10 pontos határt (53:42). Szenvedtünk, szinte egyenként kapartuk össze a pontokat. Feljöttünk 53:47-re, de ekkor a Skopje büntetőből javított (55:47). Vrabac hárompontosa után (55:50), mintha kicsit megráztuk volna magunkat, 57:56-ra javítottunk (Cvetković, Đumić és Jones találataival), de itt megint az történt, ami már korábban a mérkőzés folyamán: egy-két pontnyira megközelítjük az ellenfelet, de nem tudunk sem egyenlíteni, sem fordítani, ők viszont villámgyorsan elhúznak. Most is ez történt, ehhez az is kellett, hogy két büntetőt kihagyjunk. 62:56-tal vártuk az utolsó felvonást.
Murić próbál blokkolni
(kép: Facebook/KK Partizan)
Az utolsó negyedben folytattuk ott, ahol abbahagytunk. Feljöttünk 62:61-re, a Skopje gyorsan elhúzott 66:61-re.
És itt jött a dráma, de Átlagszurkoló már annyira le volt harcolva, hogy a padló kaparása helyett csak fanyar mosollyal nézte a történéseket.
Először kiegyenlítettünk. 66:66, Jones és Milutinović találataival.
Jött Wilson, átvettük a vezetést (66:69).
A Skopje kiegyenlített (69:69). A vezetést is átvették (71:69).
Jones kiegyenlített (71:71).
Átlagszurkoló legfeljebb egyet-kettőt vonaglott így félig ülve, félig fekve. Száj lefittyed, néha kicsit habzik. Már annyira mindegy volt minden.
Alig volt két perc hátra, amikor a legkritikusabb pillanatban a Skopje elveszítette a labdát.
A probléma csak az volt, hogy amikor loholtunk volna fel kontratámadásra, Anđušićot szerelték. Meg is lett a következménye, 74:71.
A Skopje védelme újra betonfallá állt össze. A Partizannál meg mintha elpattant volna valami. Egyrészt az égvilágon semmi sem sikerült megint, se közelről, se távolról nem tudtunk betalálni, ráadásul szabálytalanság ért szabálytalanságot a részünkről, a Skopje meg kapta sorban a büntetőket.
Ráadásul egy szó nem érhette a ház elejét, az összes fault valós volt és jogos, a játékvezetőkre abszolút nem lehet panasz.
78:71-nél Wilson büntetőből betalált (78:73). Ő próbálta még valahogy tartani a lelket a csapatban (79:75). Milutinović egy hárompontossal egészen lecsökkentette a különbséget (80:78), de 7 másodperccel a vége előtt Jones kipontozódott, a Skopje büntetőt kapott és ezzel a találattal meg is nyerték a meccset (82:78).
Itt meg lehet nézni az utolsó másfél percet.
Itt pedig összefoglaló.
MZT Skopje: Protić (8), Ljubičić (8), Mekić, Markovski, Vasiljević, Mladenovski, Drenovac (17), Bunić, Stojanovski (12), Mijatović (10), M. Luković (7), U. Luković (20)
KK Partizan: Cvetković (6), Aranitović, Jones (14), Murić, Marinković (2), Vitkovac (10), Đumić (3), Magdevski, Milutinović (6), Vrabac (5), Wilson (21), Anđušić (11)
Tabella később lesz.
Update: a Liga jelenlegi állása
1. Budućnost 30 pont
2. Cedevita 29 pont
3. CZ 28 pont
4. Mega Leks 26 pont
5. Krka 24 pont
6. MZT Skopje 23 pont
7. Tajfun Šentjur 23 pont
8. Zadar 23 pont
9. Union Olimpija 22 pont
10. Partizan 22 pont
11. Cibona 22 pont
12. Metalac 22 pont
13. Igokea 21 pont
14. Sutjeska 21 pont
2015. december 21., hétfő
HK Partizan - NS Stars 5:1 (szerb jégkorongliga)
Már nem is tudom, hányadik forduló (vagy hányadiknak kellene lennie...), annyi volt az elmúlt időszakban az elmaradt vagy elhalasztott meccs. Majd a bajnokság legvégén idehegesztem az összesített tabellát, ha más nem, hát az 100 %-ig biztos lesz.
Tegnap a fiaink az újvidéki NS Stars-zal csapott össze. A legelső harmadban még a vendégek vezettek, állítólag betonkemény volt a védelmük.
A legelső harmadban.
Tovább már nem.
Mert a második harmadban Marko Milovanović kiegyenlített (Nemanja Janković és az amerikai tanulmányútról nemrég hazatért, ifjúsági válogatott Lazar Leštarić lelkes asszisztálásával). Öt és fél perccel később már a vezetést is átvettük, Srđan Ristić lőtte a gólt, Marko Brkušanin adta hozzá a gólpasszt. Majd három perccel a harmad vége előtt Dragan Komazec jött, látott és lőtt, 3:1-gyel várhattuk a finálét.
Az utolsó negyedben az újvidékiek sorban kapták a 2 perces kiállításokat és ez rendesen meg is bosszulta magát. A védelmük darabokra tört, Nemanja Janković pedig ezt jól ki is használta (4:1, gólpassz: Marko Milovanović). Végül Marko Brkušanin kapta a korongot, nekilódult és be is vágta, ahogy kell. 5:1
Vannak képek is.
Tegnap a fiaink az újvidéki NS Stars-zal csapott össze. A legelső harmadban még a vendégek vezettek, állítólag betonkemény volt a védelmük.
A legelső harmadban.
Tovább már nem.
Mert a második harmadban Marko Milovanović kiegyenlített (Nemanja Janković és az amerikai tanulmányútról nemrég hazatért, ifjúsági válogatott Lazar Leštarić lelkes asszisztálásával). Öt és fél perccel később már a vezetést is átvettük, Srđan Ristić lőtte a gólt, Marko Brkušanin adta hozzá a gólpasszt. Majd három perccel a harmad vége előtt Dragan Komazec jött, látott és lőtt, 3:1-gyel várhattuk a finálét.
Az utolsó negyedben az újvidékiek sorban kapták a 2 perces kiállításokat és ez rendesen meg is bosszulta magát. A védelmük darabokra tört, Nemanja Janković pedig ezt jól ki is használta (4:1, gólpassz: Marko Milovanović). Végül Marko Brkušanin kapta a korongot, nekilódult és be is vágta, ahogy kell. 5:1
Vannak képek is.
Pavle Ogrizovićot próbálja semlegesíteni az NS egyik játékosa - sikertelenül
Nenad Raković
Marko Brkušanin épp meglép a koronggal
Srđan Ristić egy tömegjelenet kellős közepén, Kravljanac próbál a segítségére sietni, Milovanović távolról figyel
Marko Milovanović megállíthatatlan
Ogrizović, amint a korongért harcol
(képek: Facebook/Hokejaški klub Partizan (Fan page))
2015. december 19., szombat
KK Partizan - Mega Leks 78:85 (Adria Liga, 15. forduló)
Zanzásítva a meccs: az első félidőben bemutattuk, hogy kell kosarazni, a második félidőben meg azt, hogy hogyan nem szabad.
Rohadt nehéz az ilyen meccsekről blogot írni, amikor ilyen oktatófilmesdit játszunk.
A mérkőzés legelején egy kis ünnepség keretében Kosta Perović elbúcsúzott a csapattól.
Perović még a héten korábban bejelentette, hogy visszavonul. Azt mondta, egyrészt a térdsérülése miatt képtelen már tovább játszani, másrészt már nincs motivációja sem.
A meccs akadozva indult. A Mega elhúzott 2:5-re egyből a legelején. Jones ugyan felhozott minket 4:5-re, de a Mega nagyon durván indított. A védelmük betonból volt és baromi aggresszíven támadtak (ez a mérkőzés folyamán semmit sem változott). Mi pedig vagy fennakadtunk a védelmükön, vagy ha épp hárompontossal próbálkoztunk, azok rendre lepattantak a gyűrűről.
Ennek következtében nemsokára már 4:10 volt az állás. Marinković hozott egy hárompontost (7:10), aztán Jones aktivizálta magát és kiegyenlített (10:10). A Mega 10:14-re módosított, Jones és Vitkovac találataival feljöttünk 13:15-re. Majd 15:17-nél Milutinović egy hárompontossal megfordította az állást. 18:17, vezettünk!
A Mega büntetőből kiegyenlített (18:18), és már majdnem vége volt a negyednek, amikor jött Jones.
A második negyedben beindult a nagyüzem. Đumić sziporkázott (25:19), majd jöttek sorban a többiek: Milutinović (27:21), Marinković (29:21) - itt a Mega bepréselt egy kosarat (29:23), de Murić hárompontossal válaszolt (32:23), majd Marinković találatával átléptük a 10 pontos határt (34:23). Ezt aztán tartottuk is. Nagyon erősen, nagyon aggresszíven játszottunk, a Mega jobbára csak asszisztált, bár a bíróktól néha kaptak egy-egy ajándék büntetőt. 41:29-cel mentünk félidőre, és teljesen jogosan gondolhatta bárki, hogy ezek után parádés játékkal, tíz pont feletti különbséggel nyerjük a mérkőzést.
Hja, meg ahogy azt Mórcika elképzeli.
A harmadik negyed elején még senki sem gyanakodott. Tartottuk a 10 pont feletti különbséget (48:35), mindenki csúcsra járatta magát.
Még 55:37-nél sem tűnt úgy, hogy itt bármi baj lenne. Fantasztikus volt a meccs, óriási küzdelemmel, teli torokból ordító szurkolókkal, parádézó játékosokkal, mégis mi kellhet még?
56:41-nél Aranitović még dobott egy hárompontost (59:41). Oké, gyerekek, még két pont és 20 pontos lesz a különbség!
Ja, nem.
Ne kérdezzétek, mi történt, mert fogalmam sincs. A Mega először feljött 59:46-ra. Đumić még betalált büntetőből (60:46), aztán ez volt a Partizan utolsó találata a negyedben.
A Mega pedig produkált egy 11 pontos (!) sorozatot. Feljöttek 60:57-re, miközben nekünk az égvilágon semmi sem sikerült. Ráadásul valami miatt Petar Božić nem kért időt. Épp ideje volt, hogy véget érjen a negyed.
A finálét Aranitović hárompontosa indította (63:57), de nem tartotta túl sokáig életben a reményeket. A Mega nemhogy kiegyenlített, de még a vezetést is átvette (63:64), mi meg egyetlen kosarat sem tudtunk dobni. Az ellenfél pedig vérszemet kapott, 63:68-ra elhúztak. Jones felhozott minket 67:68-ra, majd Wilson kiegyenlített (70:70). Az öröm nem tartott tovább pár másodpercnél, a Mega egy hárompontossal visszavette a vezetést (70:73).
Innentől kezdve mintha minden összeesküdött volna ellenünk. Elkezdtünk kapkodni, rengeteget szabálytalankodtunk, emiatt a bírók két kézzel szórták a büntetőket a Megának. Képtelenek voltunk kosarat dobni, se közelről, se távolról nem sikerült. Wilson tartotta valahogy a lelket a csapatban, bedobott két kosarat, de egyikkel sem sikerült számottevően javítani a helyzetünkön. 78:83-nál Vrabac kipontozódott. 7 másodperc volt már csak hátra. A Mega még dobott egy kosarat, aztán vége lett.
Összefoglaló:
KK Partizan: Cvetković (2), P. Aranitović (11), Jones (21), Murić (3), Marinković (11), Vitkovac (1), Đumić (5), Magdevski, Milutinović (9), Vrabac (2), Wilson (13), Anđušić
Mega Leks: Simić, A. Aranitović (15), Đoković, Jaramaz (13), Veljković (7), Ivanović (12), Pavlović, Luwawu (8), Kaba (2), Simeunović (3), Nikolić (19), Janković (6)
Tabella holnap lesz.
Update: a Liga jelenlegi állása
1. Budućnost 28 pont
2. Cedevita 27 pont
3. CZ 26 pont
4. Mega Leks 25 pont
5. Zadar 22 pont
6. Tajfun Šentjur 22 pont
7. Krka 22 pont
8. MZT Skopje 21 pont
9. Union Olimpija 21 pont
10. Partizan 21 pont
11. Cibona 21 pont
12. Igokea 20 pont
13. Metalac 20 pont
14. Sutjeska 19 pont
Rohadt nehéz az ilyen meccsekről blogot írni, amikor ilyen oktatófilmesdit játszunk.
A mérkőzés legelején egy kis ünnepség keretében Kosta Perović elbúcsúzott a csapattól.
Perović még a héten korábban bejelentette, hogy visszavonul. Azt mondta, egyrészt a térdsérülése miatt képtelen már tovább játszani, másrészt már nincs motivációja sem.
Köszönünk mindent, Kosta!...
(kép: aba-liga.com)
A meccs akadozva indult. A Mega elhúzott 2:5-re egyből a legelején. Jones ugyan felhozott minket 4:5-re, de a Mega nagyon durván indított. A védelmük betonból volt és baromi aggresszíven támadtak (ez a mérkőzés folyamán semmit sem változott). Mi pedig vagy fennakadtunk a védelmükön, vagy ha épp hárompontossal próbálkoztunk, azok rendre lepattantak a gyűrűről.
Ennek következtében nemsokára már 4:10 volt az állás. Marinković hozott egy hárompontost (7:10), aztán Jones aktivizálta magát és kiegyenlített (10:10). A Mega 10:14-re módosított, Jones és Vitkovac találataival feljöttünk 13:15-re. Majd 15:17-nél Milutinović egy hárompontossal megfordította az állást. 18:17, vezettünk!
A Mega büntetőből kiegyenlített (18:18), és már majdnem vége volt a negyednek, amikor jött Jones.
A második negyedben beindult a nagyüzem. Đumić sziporkázott (25:19), majd jöttek sorban a többiek: Milutinović (27:21), Marinković (29:21) - itt a Mega bepréselt egy kosarat (29:23), de Murić hárompontossal válaszolt (32:23), majd Marinković találatával átléptük a 10 pontos határt (34:23). Ezt aztán tartottuk is. Nagyon erősen, nagyon aggresszíven játszottunk, a Mega jobbára csak asszisztált, bár a bíróktól néha kaptak egy-egy ajándék büntetőt. 41:29-cel mentünk félidőre, és teljesen jogosan gondolhatta bárki, hogy ezek után parádés játékkal, tíz pont feletti különbséggel nyerjük a mérkőzést.
Hja, meg ahogy azt Mórcika elképzeli.
Szurkolói transzparens Haris Brkić emlékére
(kép: Twitter)
A harmadik negyed elején még senki sem gyanakodott. Tartottuk a 10 pont feletti különbséget (48:35), mindenki csúcsra járatta magát.
(kép: aba-liga.com)
Még 55:37-nél sem tűnt úgy, hogy itt bármi baj lenne. Fantasztikus volt a meccs, óriási küzdelemmel, teli torokból ordító szurkolókkal, parádézó játékosokkal, mégis mi kellhet még?
56:41-nél Aranitović még dobott egy hárompontost (59:41). Oké, gyerekek, még két pont és 20 pontos lesz a különbség!
Ja, nem.
Ne kérdezzétek, mi történt, mert fogalmam sincs. A Mega először feljött 59:46-ra. Đumić még betalált büntetőből (60:46), aztán ez volt a Partizan utolsó találata a negyedben.
A Mega pedig produkált egy 11 pontos (!) sorozatot. Feljöttek 60:57-re, miközben nekünk az égvilágon semmi sem sikerült. Ráadásul valami miatt Petar Božić nem kért időt. Épp ideje volt, hogy véget érjen a negyed.
Vrabacon három Mega-védő lóg egyszerre
(kép: aba-liga.com)
A finálét Aranitović hárompontosa indította (63:57), de nem tartotta túl sokáig életben a reményeket. A Mega nemhogy kiegyenlített, de még a vezetést is átvette (63:64), mi meg egyetlen kosarat sem tudtunk dobni. Az ellenfél pedig vérszemet kapott, 63:68-ra elhúztak. Jones felhozott minket 67:68-ra, majd Wilson kiegyenlített (70:70). Az öröm nem tartott tovább pár másodpercnél, a Mega egy hárompontossal visszavette a vezetést (70:73).
Innentől kezdve mintha minden összeesküdött volna ellenünk. Elkezdtünk kapkodni, rengeteget szabálytalankodtunk, emiatt a bírók két kézzel szórták a büntetőket a Megának. Képtelenek voltunk kosarat dobni, se közelről, se távolról nem sikerült. Wilson tartotta valahogy a lelket a csapatban, bedobott két kosarat, de egyikkel sem sikerült számottevően javítani a helyzetünkön. 78:83-nál Vrabac kipontozódott. 7 másodperc volt már csak hátra. A Mega még dobott egy kosarat, aztán vége lett.
A nemrég műtött Mihajlo Andrić már visszajött Isztambulból. És mert Andrić egy hős, az első dolga az volt, hogy eljöjjön megnézni a csapatot
(kép: aba-liga.com)
Összefoglaló:
KK Partizan: Cvetković (2), P. Aranitović (11), Jones (21), Murić (3), Marinković (11), Vitkovac (1), Đumić (5), Magdevski, Milutinović (9), Vrabac (2), Wilson (13), Anđušić
Mega Leks: Simić, A. Aranitović (15), Đoković, Jaramaz (13), Veljković (7), Ivanović (12), Pavlović, Luwawu (8), Kaba (2), Simeunović (3), Nikolić (19), Janković (6)
Tabella holnap lesz.
Update: a Liga jelenlegi állása
1. Budućnost 28 pont
2. Cedevita 27 pont
3. CZ 26 pont
4. Mega Leks 25 pont
5. Zadar 22 pont
6. Tajfun Šentjur 22 pont
7. Krka 22 pont
8. MZT Skopje 21 pont
9. Union Olimpija 21 pont
10. Partizan 21 pont
11. Cibona 21 pont
12. Igokea 20 pont
13. Metalac 20 pont
14. Sutjeska 19 pont
2015. december 18., péntek
OK Partizan - Spartak Ljig 3:0 (szuperliga, 9. forduló)
Laza, sima, minden különösebb izgalomtól mentes mérkőzés volt a ljigiek ellen. Na jó, az elején még volt némi izgalom, mert a vendégek 5:8-ra vezettek a legelső szett elején, de aztán az is elmúlt. Azért még az első játékrészben tartotta magát a Spartak, a szett közepén elég szoros, 16:15-ös állás volt, a vége felé is csak három pont volt a különbség (21:18), de aztán csak megnyertük 25:20-ra.
A második szett már jóval simább volt. A különbség egyre nőtt, először 8:5, aztán 16:13, a vége felé már 21:16-ra vezettünk. Az egyre nagyobb Partizan-fölényt kezdte nehezen viselni a Spartak, a szett vége 25:19 lett.
A végére már fesztiválhangulat volt. A Buša-Veličković-Pantić tengely felpörgött, két kézzel szórták a pontokat. Elhúztunk 16:10-re, aztán már 21:12 volt, a Spartak összeomlott. A vége már tűzijáték volt, 25:13-ra elvittük az utolsó játszmát és vele együtt a meccset is 3:0-ra.
A meccs két hőse Boris Buša és Luka Veličković voltak 16-16 ponttal. Őket követi Dimitrije Pantić (12), Dušan Lopar (9), Ivan Kostić (6) és Aleksa Polomac (5).
És most vannak képek is.
Tabellát majd hozok.
Update: a bajnokság jelenlegi állása
1. CZ 24 pont
2. Vojvodina 24 pont
3. Novi Pazar 19 pont
4. Niš 14 pont
5. Partizan 13 pont
6. Spartak Ljig 12 pont
7. Radnički 11 pont
8. Klek 9 pont
9. Ribnica 8 pont
10. Inđija 1 pont
A második szett már jóval simább volt. A különbség egyre nőtt, először 8:5, aztán 16:13, a vége felé már 21:16-ra vezettünk. Az egyre nagyobb Partizan-fölényt kezdte nehezen viselni a Spartak, a szett vége 25:19 lett.
A végére már fesztiválhangulat volt. A Buša-Veličković-Pantić tengely felpörgött, két kézzel szórták a pontokat. Elhúztunk 16:10-re, aztán már 21:12 volt, a Spartak összeomlott. A vége már tűzijáték volt, 25:13-ra elvittük az utolsó játszmát és vele együtt a meccset is 3:0-ra.
A meccs két hőse Boris Buša és Luka Veličković voltak 16-16 ponttal. Őket követi Dimitrije Pantić (12), Dušan Lopar (9), Ivan Kostić (6) és Aleksa Polomac (5).
És most vannak képek is.
A képen háttal, 1-es mezben Boris Buša, mögötte 5-össel Lopar, a hálónál 15-össel Polomac. A kép túloldalán fehér mezben mindenki kedvenc liberója, Bojan Rajković
Csoportos ölelés a végén
(képek: Facebook/Odbojkaški Klub Partizan)
Tabellát majd hozok.
Update: a bajnokság jelenlegi állása
1. CZ 24 pont
2. Vojvodina 24 pont
3. Novi Pazar 19 pont
4. Niš 14 pont
5. Partizan 13 pont
6. Spartak Ljig 12 pont
7. Radnički 11 pont
8. Klek 9 pont
9. Ribnica 8 pont
10. Inđija 1 pont
2015. december 17., csütörtök
FK Partizan - Borac 2:1 (Jelen SuperLiga, 22. forduló - az őszi idény zárófordulója)
Mindenekelőtt óriási köszönet és hála ennek a Youtube-csatornának, amiért feltöltötték teljes egészében a tegnapi mérkőzést. Tegnap ugyanis teljesen kinyírt a technika ördöge, a netemnek valamiért mínuszos volt a sebessége és az összes stream nézhetetlen volt. De még a Partizan hivatalos live score oldala is alig akart olykor bejönni.
Rég lemondtam volna már ezt a szart és kerítettem volna helyette újat, ha nem gyűlölném annyira a gyökkettő-szintű IQ-val rendelkező ügyfélszolgálatos idiótákat, meg az itteni szolgáltatók ilyenkor szokásos gusztustalan húzásait. Viszont, ha minden jól megy, már nem tart sokáig ez az állapot.
Egyébként innen puszilom sok szeretettel azt, aki kitalálta, hogy a szezon zárófordulója hétköznap legyen. Egyáltalán, amiért úgy szervezte meg ezt a bajnokságot, hogy pont szerdára essen az utolsó forduló.
A Partizan zárt kapuk mögött játszotta ezt a mérkőzést. Még a Vojvodina elleni meccs után kaptuk ezt a büntetést azok után, hogy a játékvezetőnek epefakadása lett a szurkolói rigmusoktól és minden bizonnyal telesírta az összes illetékes fülét emiatt az FSS-nél.
Rögtön az első percben már támadott is a Borac, a bal oldalról érkező támadást Fabricio blokkolta.
A 3. percben szabadrúgást kaptunk, kb. 25 méterre a kaputól. Fabricio lőtte, a lövés nem volt túl magas, egyenesen a kapus ölébe sikerült vágnia.
A 6. percben újabb Borac-támadás érkezett, a támadó játékos a bal oldalról átívelte a labdát a pálya túlsó felére, ami végül kicsorgott a vonalon túlra. Bedobás, a labda Mićićhez került, ő rálőtt, elég rossz lövés volt, Kljajić leszedte.
Egy perc múlva Jovanović küldte tovább a labdát a bal oldalon. Valaki a Borac támadói közül rálőtt, gyenge lövés volt, Kljajićnak nem okozott gondot.
Már itt látszott, hogy nincs sok elképzelés a játékunkban. Megint csak a tanácstalan passzolgatás volt, a Borac pedig az egész pályás letámadást alkalmazta, ami úgy tűnt, eléggé megzavarta a Partizan játékosait. Végül a 10. percben Aboubakar kapta a labdát. Tőle Lukićhoz került. Lukić nem tudni, kinek akarta volna passzolni vagy lőni, mindenesetre a labda durván kigurult a bal oldalra. Leković vágtatva utolérte, beküldte középre, Bozsinov ráfejelte, mellé.
De olyan durván mellé, hogy az már szinte fájt.
A 11. percben Lukić kapta a labdát, meg is indult, rá is lőtt, nem is kicsit ment mellé.
Az első negyedóra után az is látszott, hogy ez egy nagyon szar, izzadságszagú mérkőzés lesz. Mindkét csapat erőlködött, támadás vagy kapura lövés nem volt.
Ráadásul valami titokzatos okból kifolyólag Aboubakar meccsenként minimum egyszer elbotlik a labdában, természetesen a támadás közepén. Nem tudom, hogy csinálja... Őszinte leszek, nem vagyok oda különösebben ezért a kameruniért, egydimenziós játékosnak tartom (amire kérik, azt megcsinálja, de ennél se többet, se kevesebbet, fantázia meg végképp nem jellemző rá, kicsit olyan, mint egy robot), és az ilyen akciói után még inkább csökken a szememben a renoméja.
A 17. percben Jovančić ugrasztotta ki Kneževićet. Knežević felszáguldott, Kljajić kirohant a kapuból, Knežević hasra esett benne, a bíró nem fújt, viszont a másik oldalon már érkezett is Milan Jevtović és belőtte a labdát a kapuba. 0:1
Bozsinov szétszaggatta a maradék idegeimet. Ilyen iszonyat lassú, lomha csatárt még életemben nem pipáltam. Az összes védő szereli, lemarad a passzokról, folyamatosan bent ragad lesen, irtózatos mennyiségű helyzetet kihagy, ráadásul egyáltalán nem csapatjátékos. A tehetségért pedig lehet, hogy háromszor is sorbaállt, de egyszer sem került rá a sor... Pályán kívül pedig egy irtózatosan sötét, buta, beképzelt majom, aki vagy a sérójával, vagy a közösségi médiával van elfoglalva. Ha csak feleannyi energiát nyomatna abba, hogy gólokat lőjön, mint abba, hogy az Instagramra tologassa az agyatlan képeit, már akkor előbbre lennénk.
A hőbörgőknek, meg a Bozsinov-fanoknak üzenem, hogy egyrészt le vannak szarva, másrészt amíg ez a nagyképű, falábú majom úgy jött a Partizanhoz, hogy amúgy a kutyának se kellett, és ide is azért hozták, mert nem kellett érte fizetni (mint az összes többi félkegyelműért, akit idecipeltek még a nyáron), addig kussoljanak. (Végig lehet nézni az eddigi pályafutását, a legtöbb idejét mindenhol a fakóban töltötte, a Sportingból meg konkrétan úgy vágták ki, hogy a lába se érte a földet.)
Akik meg azzal nyavalyognak, hogy "de hát gólokat lő, mit vagy ilyen igazságtalan": neki csatárként ez a dolga. Ezért kapja a fizetését, ezért hozták őt ide. A baj az, hogy kurvára nem lövi a gólokat úgy, ahogy kéne.
A Partizan pedig erőlködött tovább. Már akkora méretes aranyere volt a csapatnak, mint ide London, de semmi elképzelés nem volt a játékunkban, támadás meg még mutatóban sem.
A 21. percben Leković kapta a labdát. Beküldte középre Aboubakarnak, ő pedig brutálisan fölélőtte.
A 29. percben Bandalovski végre-valahára feljutott a Borac 16-osáig - igazából még helyzetnek sem nagyon mondható, legfeljebb valami próbálkozásfélének, de legalább történt valami. A kapus mindenesetre elkapta a labdát, bár az égvilágon nem kellett magát megerőltetnie.
Egy perccel később Andrija Živković becselezte magát a 16-oson belülre, rá is lőtt, a védők szögletre blokkoltak.
Ez volt a meccs első szöglete. És mindent elmond a színvonalról az, hogy a mérkőzés alatt összevissza három szöglet volt, kettő a Partizannak, egy a Boracnak.
A 38. percben Lukić kapta a labdát a bal oldalon és továbbpasszolta Petrovićnak. Petrović Brašanacnak küldte, Brašanac átlőtte a túloldalra Andrija Živkovićnak. Žile pedig nagy valószínűséggel megelégelte a tötyörgést, fogta magát, rálőtt és be is zúzta a labdát a hálóba. 1:1
A 40. percben Aboubakar kapta a labdát a bal oldalon. Meg is indult vele felfelé, beadta középre, na ki volt ott? Bozsinov. Na mit csinált? Kihagyta. Sikerült közvetlen közelről belelőnie a kapusba.
Végül, a 43. percben Knežević lőtte rá a labdát hirtelen a bal oldalról. Kljajić nagyot védett, a labda szögletre ment, a beívelt labdát Vujaklija fejelte fölé.
A második félidőben az égvilágon semmit nem javult a mérkőzés színvonala. Annyi volt csak, hogy Brašanac lejött a pályáról, innentől kezdve Andrija Živković viselte a kapitányi karszalagot.
Ismeritek azt az érzést, amikor annyira szar egy meccs, hogy már fizikailag fáj és visszaszámolsz, hogy mennyi van még hátra?
Na, ez a meccs pontosan ilyen volt.
Valamikor az 58. percben volt az első említésre méltó történés. Elvesztettük a labdát, Mićić lecsapott rá, előreívelt, a partjelző nem lengetett, Knežević már ugrott is, rálőtt, fölé.
A 63. percben Aboubakar indult meg a labdával. Felment középen, kipasszolta a Kis Kapitánynak, ő benyomult a 16-oson belülre. A védők egyből körülvették, vissza is passzolta a labdát Aboubakarnak. Aboubakar rálőtt, a kapus hatalmasat védett.
Egy perc múlva Leković indult meg a bal oldalon. Felment a 16-osig, beívelte középre, Bozsinov kapta, ajtó-ablak nyitva volt, a bolgár pedig mellélőtte.
A 66. percben Lukić passzolt Andrija Živkovićnak. Živković rálőtt 17 méterről, fölé.
A meccs egyre inkább kínszenvedéssé vált.
A 77. percben Grbić passzolt Andrija Živkovićnak. Živković becselezte magát majd éles szögből rálőtt, a védők szívrohamközeli állapotban tisztáztak.
A 81. percben Kosović továbbította a labdát Lukićnak egy lágy, remekbeszabott mozdulattal. Lukić megindult, rálőtt, a kapus nagyot védett. A labda visszakerült hozzánk, Andrija Živković lőhetett rá, mellé.
A 83. percben Kosović kapta a labdát. Megindult a jobb oldalon, beadta középre, ott pedig Bozsinov két lépésről nekirúgta egy védőnek.
Egy perc múlva Stevanović küldte előre a labdát Bozsinovnak. Bozsinovnak most óriási szerencséje volt, ugyanis a védők lemaradtak, nem volt kibe lőni a labdát, így sikerült is felmennie a 16-osig és a vetődő kapus mellett belőtte a labdát a hálóba. 2:1
Amúgy jól láttam, hogy a Kopasz a gólja után egyből kirohant az oldalvonal mellé és Vazura nyakába ugrott?...
Mondjátok, hogy nem láttam jól és akkor nem fogok hányni.
A meccs hátralévő részében pedig Stevanović megdöntötte a "hány percen belül tudsz kapni két sárga lapot és kotródhatsz le a pályáról" rekordját. Stevanović ezt három perc alatt megugrotta (első sárga lap: 89. perc, második sárga lap: 90+2. perc).
Eskü, nem is baj, hogy vége a szezonnak.
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Partizan Stadion, Belgrád
Nézőszám: -
Vezette: Vlado Glođović (partjelzők: Dejan Petrović, Olajos-Nagy Matija - tartalék játékvezető: Srđan Kaurin - gólbírók: Novak Simović, Kis-Csepegi Róbert)
FK Partizan: Kljajić - Bandalovski, Ćirković (Grbić, 46.), Fabricio, Leković - Petrović, Lukić - A. Živković, Brašanac (Kosović, 46.), Aboubakar (Stevanović, 69.) - Bozsinov
Vezetőedző: Ljubinko Drulović
Borac: Bajić - Đorđević, Drašković, Tanasin, S. Živković - Mićić (Obradović, 67.), Jovančić - Milan Jevtović, Vukmirović (Milojević, 86.), Knežević - Vujaklija (Đerić, 71.)
Vezetőedző: Milorad Kosanović
Gólszerzők: A. Živković (38.), Bozsinov (84.), ill. Milan Jevtović (17.)
Sárga lap: Grbić (50.), Lukić (73.), Petrović (86.), Stevanović (89.), ill. Milan Jevtović (34.), Vukmirović (40.), Mićić (59.)
Kiállítva: Stevanović (90+2., második sárga lap)
Az őszi idény végeredménye:
1. CZ 62 pont
2. Čukarički 37 pont
3. Borac 37 pont
4. Partizan 36 pont
5. Vojvodina 35 pont
6. Radnički Niš 32 pont
7. Mladost 31 pont
8. Javor 30 pont
9. FK Voždovac 29 pont
10. Surdulica 27 pont
11. Metalac 24 pont
12. Novi Pazar 24 pont
13. OFK Beograd 19 pont
14. Jagodina 19 pont
15. Rad 16 pont
16. Spartak Zlatibor Voda 15 pont
Rég lemondtam volna már ezt a szart és kerítettem volna helyette újat, ha nem gyűlölném annyira a gyökkettő-szintű IQ-val rendelkező ügyfélszolgálatos idiótákat, meg az itteni szolgáltatók ilyenkor szokásos gusztustalan húzásait. Viszont, ha minden jól megy, már nem tart sokáig ez az állapot.
Egyébként innen puszilom sok szeretettel azt, aki kitalálta, hogy a szezon zárófordulója hétköznap legyen. Egyáltalán, amiért úgy szervezte meg ezt a bajnokságot, hogy pont szerdára essen az utolsó forduló.
A Partizan zárt kapuk mögött játszotta ezt a mérkőzést. Még a Vojvodina elleni meccs után kaptuk ezt a büntetést azok után, hogy a játékvezetőnek epefakadása lett a szurkolói rigmusoktól és minden bizonnyal telesírta az összes illetékes fülét emiatt az FSS-nél.
Töküres lelátók előtt melegített be a csapat
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
Rögtön az első percben már támadott is a Borac, a bal oldalról érkező támadást Fabricio blokkolta.
A 3. percben szabadrúgást kaptunk, kb. 25 méterre a kaputól. Fabricio lőtte, a lövés nem volt túl magas, egyenesen a kapus ölébe sikerült vágnia.
Ezen a meccsen Darko Brašanac volt a csapatkapitány
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
A 6. percben újabb Borac-támadás érkezett, a támadó játékos a bal oldalról átívelte a labdát a pálya túlsó felére, ami végül kicsorgott a vonalon túlra. Bedobás, a labda Mićićhez került, ő rálőtt, elég rossz lövés volt, Kljajić leszedte.
Egy perc múlva Jovanović küldte tovább a labdát a bal oldalon. Valaki a Borac támadói közül rálőtt, gyenge lövés volt, Kljajićnak nem okozott gondot.
Már itt látszott, hogy nincs sok elképzelés a játékunkban. Megint csak a tanácstalan passzolgatás volt, a Borac pedig az egész pályás letámadást alkalmazta, ami úgy tűnt, eléggé megzavarta a Partizan játékosait. Végül a 10. percben Aboubakar kapta a labdát. Tőle Lukićhoz került. Lukić nem tudni, kinek akarta volna passzolni vagy lőni, mindenesetre a labda durván kigurult a bal oldalra. Leković vágtatva utolérte, beküldte középre, Bozsinov ráfejelte, mellé.
De olyan durván mellé, hogy az már szinte fájt.
A 11. percben Lukić kapta a labdát, meg is indult, rá is lőtt, nem is kicsit ment mellé.
Az első negyedóra után az is látszott, hogy ez egy nagyon szar, izzadságszagú mérkőzés lesz. Mindkét csapat erőlködött, támadás vagy kapura lövés nem volt.
Ráadásul valami titokzatos okból kifolyólag Aboubakar meccsenként minimum egyszer elbotlik a labdában, természetesen a támadás közepén. Nem tudom, hogy csinálja... Őszinte leszek, nem vagyok oda különösebben ezért a kameruniért, egydimenziós játékosnak tartom (amire kérik, azt megcsinálja, de ennél se többet, se kevesebbet, fantázia meg végképp nem jellemző rá, kicsit olyan, mint egy robot), és az ilyen akciói után még inkább csökken a szememben a renoméja.
A 17. percben Jovančić ugrasztotta ki Kneževićet. Knežević felszáguldott, Kljajić kirohant a kapuból, Knežević hasra esett benne, a bíró nem fújt, viszont a másik oldalon már érkezett is Milan Jevtović és belőtte a labdát a kapuba. 0:1
Bozsinov szétszaggatta a maradék idegeimet. Ilyen iszonyat lassú, lomha csatárt még életemben nem pipáltam. Az összes védő szereli, lemarad a passzokról, folyamatosan bent ragad lesen, irtózatos mennyiségű helyzetet kihagy, ráadásul egyáltalán nem csapatjátékos. A tehetségért pedig lehet, hogy háromszor is sorbaállt, de egyszer sem került rá a sor... Pályán kívül pedig egy irtózatosan sötét, buta, beképzelt majom, aki vagy a sérójával, vagy a közösségi médiával van elfoglalva. Ha csak feleannyi energiát nyomatna abba, hogy gólokat lőjön, mint abba, hogy az Instagramra tologassa az agyatlan képeit, már akkor előbbre lennénk.
A hőbörgőknek, meg a Bozsinov-fanoknak üzenem, hogy egyrészt le vannak szarva, másrészt amíg ez a nagyképű, falábú majom úgy jött a Partizanhoz, hogy amúgy a kutyának se kellett, és ide is azért hozták, mert nem kellett érte fizetni (mint az összes többi félkegyelműért, akit idecipeltek még a nyáron), addig kussoljanak. (Végig lehet nézni az eddigi pályafutását, a legtöbb idejét mindenhol a fakóban töltötte, a Sportingból meg konkrétan úgy vágták ki, hogy a lába se érte a földet.)
Akik meg azzal nyavalyognak, hogy "de hát gólokat lő, mit vagy ilyen igazságtalan": neki csatárként ez a dolga. Ezért kapja a fizetését, ezért hozták őt ide. A baj az, hogy kurvára nem lövi a gólokat úgy, ahogy kéne.
A Partizan pedig erőlködött tovább. Már akkora méretes aranyere volt a csapatnak, mint ide London, de semmi elképzelés nem volt a játékunkban, támadás meg még mutatóban sem.
A 21. percben Leković kapta a labdát. Beküldte középre Aboubakarnak, ő pedig brutálisan fölélőtte.
A 29. percben Bandalovski végre-valahára feljutott a Borac 16-osáig - igazából még helyzetnek sem nagyon mondható, legfeljebb valami próbálkozásfélének, de legalább történt valami. A kapus mindenesetre elkapta a labdát, bár az égvilágon nem kellett magát megerőltetnie.
Egy perccel később Andrija Živković becselezte magát a 16-oson belülre, rá is lőtt, a védők szögletre blokkoltak.
Ez volt a meccs első szöglete. És mindent elmond a színvonalról az, hogy a mérkőzés alatt összevissza három szöglet volt, kettő a Partizannak, egy a Boracnak.
A 38. percben Lukić kapta a labdát a bal oldalon és továbbpasszolta Petrovićnak. Petrović Brašanacnak küldte, Brašanac átlőtte a túloldalra Andrija Živkovićnak. Žile pedig nagy valószínűséggel megelégelte a tötyörgést, fogta magát, rálőtt és be is zúzta a labdát a hálóba. 1:1
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
A 40. percben Aboubakar kapta a labdát a bal oldalon. Meg is indult vele felfelé, beadta középre, na ki volt ott? Bozsinov. Na mit csinált? Kihagyta. Sikerült közvetlen közelről belelőnie a kapusba.
Végül, a 43. percben Knežević lőtte rá a labdát hirtelen a bal oldalról. Kljajić nagyot védett, a labda szögletre ment, a beívelt labdát Vujaklija fejelte fölé.
A második félidőben az égvilágon semmit nem javult a mérkőzés színvonala. Annyi volt csak, hogy Brašanac lejött a pályáról, innentől kezdve Andrija Živković viselte a kapitányi karszalagot.
Ezen a meccsen ő volt az egyetlen játékos, aki megérdemelte, hogy a Partizan mezét viselje
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
Ismeritek azt az érzést, amikor annyira szar egy meccs, hogy már fizikailag fáj és visszaszámolsz, hogy mennyi van még hátra?
Na, ez a meccs pontosan ilyen volt.
Valamikor az 58. percben volt az első említésre méltó történés. Elvesztettük a labdát, Mićić lecsapott rá, előreívelt, a partjelző nem lengetett, Knežević már ugrott is, rálőtt, fölé.
A 63. percben Aboubakar indult meg a labdával. Felment középen, kipasszolta a Kis Kapitánynak, ő benyomult a 16-oson belülre. A védők egyből körülvették, vissza is passzolta a labdát Aboubakarnak. Aboubakar rálőtt, a kapus hatalmasat védett.
Egy perc múlva Leković indult meg a bal oldalon. Felment a 16-osig, beívelte középre, Bozsinov kapta, ajtó-ablak nyitva volt, a bolgár pedig mellélőtte.
A 66. percben Lukić passzolt Andrija Živkovićnak. Živković rálőtt 17 méterről, fölé.
A meccs egyre inkább kínszenvedéssé vált.
A 77. percben Grbić passzolt Andrija Živkovićnak. Živković becselezte magát majd éles szögből rálőtt, a védők szívrohamközeli állapotban tisztáztak.
A 81. percben Kosović továbbította a labdát Lukićnak egy lágy, remekbeszabott mozdulattal. Lukić megindult, rálőtt, a kapus nagyot védett. A labda visszakerült hozzánk, Andrija Živković lőhetett rá, mellé.
A 83. percben Kosović kapta a labdát. Megindult a jobb oldalon, beadta középre, ott pedig Bozsinov két lépésről nekirúgta egy védőnek.
Egy perc múlva Stevanović küldte előre a labdát Bozsinovnak. Bozsinovnak most óriási szerencséje volt, ugyanis a védők lemaradtak, nem volt kibe lőni a labdát, így sikerült is felmennie a 16-osig és a vetődő kapus mellett belőtte a labdát a hálóba. 2:1
Amúgy jól láttam, hogy a Kopasz a gólja után egyből kirohant az oldalvonal mellé és Vazura nyakába ugrott?...
Mondjátok, hogy nem láttam jól és akkor nem fogok hányni.
A meccs hátralévő részében pedig Stevanović megdöntötte a "hány percen belül tudsz kapni két sárga lapot és kotródhatsz le a pályáról" rekordját. Stevanović ezt három perc alatt megugrotta (első sárga lap: 89. perc, második sárga lap: 90+2. perc).
Eskü, nem is baj, hogy vége a szezonnak.
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Partizan Stadion, Belgrád
Nézőszám: -
Vezette: Vlado Glođović (partjelzők: Dejan Petrović, Olajos-Nagy Matija - tartalék játékvezető: Srđan Kaurin - gólbírók: Novak Simović, Kis-Csepegi Róbert)
FK Partizan: Kljajić - Bandalovski, Ćirković (Grbić, 46.), Fabricio, Leković - Petrović, Lukić - A. Živković, Brašanac (Kosović, 46.), Aboubakar (Stevanović, 69.) - Bozsinov
Vezetőedző: Ljubinko Drulović
Borac: Bajić - Đorđević, Drašković, Tanasin, S. Živković - Mićić (Obradović, 67.), Jovančić - Milan Jevtović, Vukmirović (Milojević, 86.), Knežević - Vujaklija (Đerić, 71.)
Vezetőedző: Milorad Kosanović
Gólszerzők: A. Živković (38.), Bozsinov (84.), ill. Milan Jevtović (17.)
Sárga lap: Grbić (50.), Lukić (73.), Petrović (86.), Stevanović (89.), ill. Milan Jevtović (34.), Vukmirović (40.), Mićić (59.)
Kiállítva: Stevanović (90+2., második sárga lap)
Az őszi idény végeredménye:
1. CZ 62 pont
2. Čukarički 37 pont
3. Borac 37 pont
4. Partizan 36 pont
5. Vojvodina 35 pont
6. Radnički Niš 32 pont
7. Mladost 31 pont
8. Javor 30 pont
9. FK Voždovac 29 pont
10. Surdulica 27 pont
11. Metalac 24 pont
12. Novi Pazar 24 pont
13. OFK Beograd 19 pont
14. Jagodina 19 pont
15. Rad 16 pont
16. Spartak Zlatibor Voda 15 pont
VK Partizan - OSC Budapest 5:4 (Bajnokok Ligája, 4. forduló)
Nem semmi meccs volt.
Magyar ellenfél, magyar tévéközvetítés, magyar kommentátor tépte a megviselt idegeimet (a délutáni focimeccs már kinyírta az összes idegemet, egyetlenegy maradt csak, nem tudom, ki volt a kommentátor, Mezei Dániel vagy P. Fülöp Gábor, de akármelyik is volt, azon az egyetlen megmaradt idegszálamon táncolt - és ezért még pénzt is kap, adófizetők pénzét, értitek).
Egyébként valami tutira volt ma a levegőben. A net haldoklott - haldoklik most is, ahogy ezt a blogot írom -, és még a tévéközvetítés is lehalt nem is egyszer. A tévéképernyő fogta magát és elsötétült. Vagy épp laggolt a közvetítés. 80 milliárdból tákolták össze ezt a rohadt közszolgálati sportcsatornát, 80 milliárd ropogós, állami forintból. És ennyire futja belőle. Gratulálok.
Amúgy tisztelettel megkérdezném, szerintetek egy vízilabdaközvetítés előtt ki a halál redves faszát érdekel az elcseszett kézilabdavébéről szóló hatszázhuszonharmadik jajgatás és nyígás?
Elmentek ti 80 milliárdostul a jó édes anyátokba.
Oké, vágás, banjicai uszoda, végre-valahára, a fiúk beplaccsognak a vízbe, Rističević egyből hatalmasat védett.
Amúgy a magyar kommentátor meg sürgősen keressen magának valami jobb logopédust, mert következetesen selypegve ejtette ki a szerb játékosok nevét. Az még csak hagyján, hogy Rističevićet először Čičevićnek titulálta (ez honnét jöhetett...), de a meccs további részében csak "ristisevics"-nek mondta a Partizan kapusát, Subotićot meg hol "subotics"-nak, hol "szubotic"-nak hívta. A fejem fogtam.
Indultunk kontrára, Asanović dobta rá, Bisztritsányi kivédte.
Ha nincs Bisztritsányi, akkor legalább 10 góllal vertük volna meg az OSC-t. Remélem, a meccs után a többiek minimum egyenként leborultak előtte az öltözőben.
De Rističevićet sem kellett félteni. Kapásból kivédett egy lövést, utána a védelem blokkolt egy próbálkozást, és már indultunk is kontrára, Gogov pedig fogta magát és belőtte a Partizan első gólját. 1:0, és már majdnem a negyed felénél tartottunk.
A negyed legvégén Decker belőtt egy emberfórt - a kettő között szétlőttük a kapufát, a Partizan-védelem (Rističević-tyel az élen) pedig csúcsra járatta magát.
A második negyedben újra emberhátrányba kerültünk, de Rističević fogta magát és egész egyszerűen lehúzta a redőnyt, kirakta a "Zárva" táblát és az OSC összes létező próbálkozását kivédte. Nemcsak ezt, de az elkövetkező két negyed összes kapuralövését, akár emberhátrányban voltunk, akár nem.
Itt pedig már indulhattunk is kontratámadásra, Stojanović pedig fogta magát és belőtte. 2:1
Sőt, Jakšić bezúzott még egyet! 3:1!!!
Annyi volt még a végén, hogy Jakšić egy nagyon finom mozdulattal akarta volna beejteni a labdát az egyik támadás végén az OSC kapujába, de az egyik védő lelopta a kezéről, a legeslegvégén, 2 másodperccel a vége előtt meg Rističević dobta el a labdát úgy, hogy kis híján gólt szerzett.
A harmadik negyedben Rističević bemutatta a közvetlen közelről való védés technikáját.
Kis híján szívrohamot kaptam. Először a nagyon veszélyes helyzettől, utána meg Rističević védésétől, amikor a háromtonnás kő lezúdult a szívemről.
Már indultunk is kontrára és Stojanović egy elképesztő, hihetetlen távoli bombalövést vágott az OSC kapujába. Lóbálta, lóbálta, aztán dang, bevágta. 4:1!!!
Az OSC egész pályás letámadással próbálkozott, sikertelenül, mi meg szétlőttük a kapufát, szokás szerint. Jöhetett a finálé.
Az utolsó negyedre az OSC összekapta magát. Lőttek egy gólt (közel két negyed után...), utána szinte egyből egy újabbat. 4:3. Közben kétségbeesetten rohamoztak, viszont megfeledkeztek Gilenről, aki emberelőnyből lőtt egy hatalmas gólt. 5:3
Rističević pedig ezerrel tolta.
A végén az OSC még bepasszírozott egy gólt (5:4). Látszott, hogy nagyon akarnak legalább egy döntetlent, nos, innen üzenem, hogy nem az utolsó negyedben kellett volna, hogy eszetekbe jusson, fiúk.
Ja, és a slusszpoén.
Magyar kommentátor a meccs után, ilyen hitetlenkedő hangon: "A Partizan-játékosok úgy néztek Vujasinovićra, mint az istenre".
MERT EZ A PARTIZAN!!!!
A B csoport jelenlegi állása:
1. Pro Recco 12 pont
2. Szolnok 9 pont
3. Dubrovnik 9 pont
4. Partizan 6 pont
5. OSC 0 pont
6. Galatasaray 0 pont
Magyar ellenfél, magyar tévéközvetítés, magyar kommentátor tépte a megviselt idegeimet (a délutáni focimeccs már kinyírta az összes idegemet, egyetlenegy maradt csak, nem tudom, ki volt a kommentátor, Mezei Dániel vagy P. Fülöp Gábor, de akármelyik is volt, azon az egyetlen megmaradt idegszálamon táncolt - és ezért még pénzt is kap, adófizetők pénzét, értitek).
Egyébként valami tutira volt ma a levegőben. A net haldoklott - haldoklik most is, ahogy ezt a blogot írom -, és még a tévéközvetítés is lehalt nem is egyszer. A tévéképernyő fogta magát és elsötétült. Vagy épp laggolt a közvetítés. 80 milliárdból tákolták össze ezt a rohadt közszolgálati sportcsatornát, 80 milliárd ropogós, állami forintból. És ennyire futja belőle. Gratulálok.
Amúgy tisztelettel megkérdezném, szerintetek egy vízilabdaközvetítés előtt ki a halál redves faszát érdekel az elcseszett kézilabdavébéről szóló hatszázhuszonharmadik jajgatás és nyígás?
Elmentek ti 80 milliárdostul a jó édes anyátokba.
Oké, vágás, banjicai uszoda, végre-valahára, a fiúk beplaccsognak a vízbe, Rističević egyből hatalmasat védett.
Amúgy a magyar kommentátor meg sürgősen keressen magának valami jobb logopédust, mert következetesen selypegve ejtette ki a szerb játékosok nevét. Az még csak hagyján, hogy Rističevićet először Čičevićnek titulálta (ez honnét jöhetett...), de a meccs további részében csak "ristisevics"-nek mondta a Partizan kapusát, Subotićot meg hol "subotics"-nak, hol "szubotic"-nak hívta. A fejem fogtam.
Indultunk kontrára, Asanović dobta rá, Bisztritsányi kivédte.
Ha nincs Bisztritsányi, akkor legalább 10 góllal vertük volna meg az OSC-t. Remélem, a meccs után a többiek minimum egyenként leborultak előtte az öltözőben.
De Rističevićet sem kellett félteni. Kapásból kivédett egy lövést, utána a védelem blokkolt egy próbálkozást, és már indultunk is kontrára, Gogov pedig fogta magát és belőtte a Partizan első gólját. 1:0, és már majdnem a negyed felénél tartottunk.
A negyed legvégén Decker belőtt egy emberfórt - a kettő között szétlőttük a kapufát, a Partizan-védelem (Rističević-tyel az élen) pedig csúcsra járatta magát.
A második negyedben újra emberhátrányba kerültünk, de Rističević fogta magát és egész egyszerűen lehúzta a redőnyt, kirakta a "Zárva" táblát és az OSC összes létező próbálkozását kivédte. Nemcsak ezt, de az elkövetkező két negyed összes kapuralövését, akár emberhátrányban voltunk, akár nem.
Itt pedig már indulhattunk is kontratámadásra, Stojanović pedig fogta magát és belőtte. 2:1
Sőt, Jakšić bezúzott még egyet! 3:1!!!
Annyi volt még a végén, hogy Jakšić egy nagyon finom mozdulattal akarta volna beejteni a labdát az egyik támadás végén az OSC kapujába, de az egyik védő lelopta a kezéről, a legeslegvégén, 2 másodperccel a vége előtt meg Rističević dobta el a labdát úgy, hogy kis híján gólt szerzett.
A harmadik negyedben Rističević bemutatta a közvetlen közelről való védés technikáját.
Kis híján szívrohamot kaptam. Először a nagyon veszélyes helyzettől, utána meg Rističević védésétől, amikor a háromtonnás kő lezúdult a szívemről.
Már indultunk is kontrára és Stojanović egy elképesztő, hihetetlen távoli bombalövést vágott az OSC kapujába. Lóbálta, lóbálta, aztán dang, bevágta. 4:1!!!
Az OSC egész pályás letámadással próbálkozott, sikertelenül, mi meg szétlőttük a kapufát, szokás szerint. Jöhetett a finálé.
Az utolsó negyedre az OSC összekapta magát. Lőttek egy gólt (közel két negyed után...), utána szinte egyből egy újabbat. 4:3. Közben kétségbeesetten rohamoztak, viszont megfeledkeztek Gilenről, aki emberelőnyből lőtt egy hatalmas gólt. 5:3
Rističević pedig ezerrel tolta.
(kép: mozzartsport.com)
A végén az OSC még bepasszírozott egy gólt (5:4). Látszott, hogy nagyon akarnak legalább egy döntetlent, nos, innen üzenem, hogy nem az utolsó negyedben kellett volna, hogy eszetekbe jusson, fiúk.
(kép: waterpolopartizan.rs)
Ja, és a slusszpoén.
Magyar kommentátor a meccs után, ilyen hitetlenkedő hangon: "A Partizan-játékosok úgy néztek Vujasinovićra, mint az istenre".
MERT EZ A PARTIZAN!!!!
A B csoport jelenlegi állása:
1. Pro Recco 12 pont
2. Szolnok 9 pont
3. Dubrovnik 9 pont
4. Partizan 6 pont
5. OSC 0 pont
6. Galatasaray 0 pont
2015. december 14., hétfő
KK Partizan - Metalac 81:70 (Adria Liga, 14. forduló)
Ez a mérkőzés nemcsak azért jelentős, mert úgy elvertük a Metalacot, mint a négyfenekű dobot, hanem azért is, mert közel fél év kihagyás után visszatért Edo Murić.
Itt van az, ahogy bemelegít.
Ezen kívül visszatért Aleksandar Cvetković is, bár neki hálistennek nem kellett ilyen brutálisan hosszú időt kihagynia.
A játékosok ilyen pólóban léptek pályára.
A pólókkal sérült csapattársuknak, Mihajlo Andrićnak küldtek egy nagy pacsit, meg egy jókora szeretetbombát. (Andrićnak kiújult a sérülése, annyira, hogy műteni kellett. Egyenesen Isztambulba küldték az ottani Acibadem Klinikára. A műtét egyébként sikerült, Andrić jól van, de hónapokig eltart még, mire felépül.)
Mihajlo Andrić oda-vissza volt a szeretettől.
Közben Murić melegített tovább...
...Átlagszurkolónak meg lassan rongyolódtak az idegei, mert az ArenaSporton a meccs kezdésének idejében is még az előző, Igokea-Cedevita mérkőzés hosszabbítása folyt. Amikor végre átkapcsoltak a Pionir Hallba, ott már 2:7-re vezetett a Metalac. Gyönyörű, nem?
Sebaj. Marinković és a kezdőcsapatban szereplő Murić sürgősen 7:11-re módosították az állást.
A netem rémesen szaggatott az első félidőben. Nagyjából azért sikerült követni a dolgok alakulását, de előfordulhat, hogy pár dolog így is kimaradt. Mea culpa.
Szép lassan, lépésről-lépésre feljöttünk, majd ki is egyenlítettünk (15:15), elsősorban Wilson találataival. Sőt, Marinković hárompontosával átvettük a vezetést (18:17). A Metalac ezt nem hagyta annyiban (18:19), de ekkor jött megint Wilson.
Aztán Vrabac is beindult. Dobott egy hárompontost (23:19), majd 25:22 után az ő találatával zártuk az első negyedet. (27:22)
A második negyedtől kezdve már magabiztosan vezettünk, egyszer sem engedtük át a Metalacnak az irányítást. Aranitović két kézzel szórta a kosarakat, a félidő 47:43 lett, de az is úgy, hogy 47:40-re vezettünk, aztán a Metalac kapott egy büntetőt (47:41), a legvégén meg Cvetkovićtól ellopták a labdát és Rakićević hajszálpontosan a végét jelző dudánál bedobta.
A harmadik negyed elején kiegyenlítettek a vendégek (47:47). Sürgősen tennünk kellett valamit, Marinković egyből be is vágott egy hárompontost (50:47), mert a Kapitány semmit sem bíz a véletlenre. Vitkovac ezt komolyan fontolóra vette (52:47), majd Vrabac egy hatalmas szóló után bezúzott egyet (54:47). A Metalac itt feljött, produkáltak egy 5 pontos sorozatot, kicsit elkezdtek minket szorongatni (54:52), sebaj, Wilson jött, látott és betalált (56:52)
Aztán itt hosszú percekig az égvilágon semmi nem történt, egyik csapat sem tudott betalálni. Mind a Partizan, mind a Metalac betonkeményre járatta a védelmét, legalább 3 percen keresztül, de lehet, hogy tovább. Végül alig fél perccel a vége előtt Murić betalált (58:52). A túloldalon is lett egy találat, 58:54-gyel mentünk fináléra.
Az utolsó játékrészben tovább szorongattak minket a valjevóiak (60:57), ráadásul Kutlešić a szezon legfaramucibb találatát produkálta.
Sebaj, a válasz egyből jött Aranitovićtól (63:57). Jones és Murić tízpontosra növelték az előnyünket (67:57), Wilson már át is lépte az álomhatárt (69:57), utána asszisztált Aranitović találatához (71:57), a Metalac meg lassan, de biztosan kezdett összeomlani. 74:60, aztán 77:63, Wilson baromira elemében volt. A Metalac büntetőből bepréselt két pontot (77:65), Jones tovább növelte az előnyünket (79:65). Egy Metalac-hárompontos után Vrabac újra betalált (81:68). A legvégén még a vendégek bedobtak egyet (81:70) és beállították a végeredményt.
Lehetett ünnepelni.
KK Partizan: Cvetković, Aranitović (17), Jones (8), Murić (9), Marinković (13), Vitkovac (4), Đumić (4), Magdevski, Milutinović (2), Vrabac (9), Wilson (15), Anđušić
Metalac: Kočović (3), Malešević (7), Badovinac, Čampara, Kutlešić (9), Janković (4), Jevtović (14), Jošilo, Rakićević (13), Bakić (5), Todorović (7), Gabrić (8)
Tabella holnap lesz.
Itt van az, ahogy bemelegít.
Ezen kívül visszatért Aleksandar Cvetković is, bár neki hálistennek nem kellett ilyen brutálisan hosszú időt kihagynia.
A játékosok ilyen pólóban léptek pályára.
(kép: Twitter)
(kép: mozzartsport.com)
(kép: Facebook/KK Partizan)
A pólókkal sérült csapattársuknak, Mihajlo Andrićnak küldtek egy nagy pacsit, meg egy jókora szeretetbombát. (Andrićnak kiújult a sérülése, annyira, hogy műteni kellett. Egyenesen Isztambulba küldték az ottani Acibadem Klinikára. A műtét egyébként sikerült, Andrić jól van, de hónapokig eltart még, mire felépül.)
Mihajlo Andrić oda-vissza volt a szeretettől.
Közben Murić melegített tovább...
...Átlagszurkolónak meg lassan rongyolódtak az idegei, mert az ArenaSporton a meccs kezdésének idejében is még az előző, Igokea-Cedevita mérkőzés hosszabbítása folyt. Amikor végre átkapcsoltak a Pionir Hallba, ott már 2:7-re vezetett a Metalac. Gyönyörű, nem?
Sebaj. Marinković és a kezdőcsapatban szereplő Murić sürgősen 7:11-re módosították az állást.
Murićnak azért még kötés volt a karján
(kép: hotsport.rs)
A netem rémesen szaggatott az első félidőben. Nagyjából azért sikerült követni a dolgok alakulását, de előfordulhat, hogy pár dolog így is kimaradt. Mea culpa.
Szép lassan, lépésről-lépésre feljöttünk, majd ki is egyenlítettünk (15:15), elsősorban Wilson találataival. Sőt, Marinković hárompontosával átvettük a vezetést (18:17). A Metalac ezt nem hagyta annyiban (18:19), de ekkor jött megint Wilson.
Aztán Vrabac is beindult. Dobott egy hárompontost (23:19), majd 25:22 után az ő találatával zártuk az első negyedet. (27:22)
A második negyedtől kezdve már magabiztosan vezettünk, egyszer sem engedtük át a Metalacnak az irányítást. Aranitović két kézzel szórta a kosarakat, a félidő 47:43 lett, de az is úgy, hogy 47:40-re vezettünk, aztán a Metalac kapott egy büntetőt (47:41), a legvégén meg Cvetkovićtól ellopták a labdát és Rakićević hajszálpontosan a végét jelző dudánál bedobta.
A nézőtéren ott ült a Partizan egykori focistája, Petar Škuletić. A szurkolók persze egyből kiszúrták és lerohanták, ő meg lelkesen pózolt a gyerekekkel
(kép: Facebook/KK Partizan)
A harmadik negyed elején kiegyenlítettek a vendégek (47:47). Sürgősen tennünk kellett valamit, Marinković egyből be is vágott egy hárompontost (50:47), mert a Kapitány semmit sem bíz a véletlenre. Vitkovac ezt komolyan fontolóra vette (52:47), majd Vrabac egy hatalmas szóló után bezúzott egyet (54:47). A Metalac itt feljött, produkáltak egy 5 pontos sorozatot, kicsit elkezdtek minket szorongatni (54:52), sebaj, Wilson jött, látott és betalált (56:52)
Aztán itt hosszú percekig az égvilágon semmi nem történt, egyik csapat sem tudott betalálni. Mind a Partizan, mind a Metalac betonkeményre járatta a védelmét, legalább 3 percen keresztül, de lehet, hogy tovább. Végül alig fél perccel a vége előtt Murić betalált (58:52). A túloldalon is lett egy találat, 58:54-gyel mentünk fináléra.
Az utolsó játékrészben tovább szorongattak minket a valjevóiak (60:57), ráadásul Kutlešić a szezon legfaramucibb találatát produkálta.
Sebaj, a válasz egyből jött Aranitovićtól (63:57). Jones és Murić tízpontosra növelték az előnyünket (67:57), Wilson már át is lépte az álomhatárt (69:57), utána asszisztált Aranitović találatához (71:57), a Metalac meg lassan, de biztosan kezdett összeomlani. 74:60, aztán 77:63, Wilson baromira elemében volt. A Metalac büntetőből bepréselt két pontot (77:65), Jones tovább növelte az előnyünket (79:65). Egy Metalac-hárompontos után Vrabac újra betalált (81:68). A legvégén még a vendégek bedobtak egyet (81:70) és beállították a végeredményt.
Lehetett ünnepelni.
(kép: Facebook/KK Partizan)
Összefoglaló:KK Partizan: Cvetković, Aranitović (17), Jones (8), Murić (9), Marinković (13), Vitkovac (4), Đumić (4), Magdevski, Milutinović (2), Vrabac (9), Wilson (15), Anđušić
Metalac: Kočović (3), Malešević (7), Badovinac, Čampara, Kutlešić (9), Janković (4), Jevtović (14), Jošilo, Rakićević (13), Bakić (5), Todorović (7), Gabrić (8)
Tabella holnap lesz.
2015. december 13., vasárnap
Rad - FK Partizan 2:2 (Jelen SuperLiga, 21. forduló)
Komolyan, ezt a döntetlent úgy kellett kiszarni magunkból.
A csütörtöki mérkőzés óta tele van a sajtó mindenféle pletykákkal és találgatásokkal a Partizannal kapcsolatban. Azt már szinte tényként kezeli mindenki, hogy az őszi szezon végén Ljubinko Drulović vezetőedző távozni fog, a helyére a Partizan egykori játékosa és sportigazgatója, Ivan Tomić kerül.
A teljes vezetőség lemondását sajnos még mindig nem erősítették meg...
Köd és közel fagypont fogadta a játékosokat a banjicai pályán. Az első percekben a szurkolók két marokkal szórták a petárdákat a pályára.
A 2. percben Ninković vitte fel a labdát a bal oldalon, beívelt, valaki a 16-oson belül megtolta, egyenesen Brašanac elé. Brašanac rálőtt, mellé.
Az 5. percben megint Ninkovićnál volt a labda. Becselezte magát a 16-oson belülre, majd valaki lerúgta (mások szerint Vico kezezett), mindenesetre a játékvezető a 11-es pontra mutatott és felmutatta Viconak a sárga lapot.
Saša Ilić állt a labda mögé.
Nekifutott...
...és a kapus kivédte.
Tessék. Ennyi, lehúzhatjuk a rolót. Már a Főnök sem tud betalálni 11-esből :(
A 9. percben Ninković ívelt be egy szabadrúgást, a Rad játékosai közül valaki kifejelte, szöglet. A labda Saša Ilićhez került, ő beívelte a középen várakozó Šaponjićnak, de a kapus kiöklözte a labdát.
A 12. percben Brašanac passzolt balra Saša Ilićnek. A Kapitány előreívelt Šaponjićnak, de a kapus megint gyorsabb volt, elkapta. A 15. percben Andrija Živković kapott egy hosszú passzt, de egy védő blokkolta.
Ahogy lehet látni, a játék főleg a Rad térfelén folyt. A gemkapcsos csapat
nem tehetek róla, engem a Rad emblémája egy kiegyenesített gemkapocsra emlékeztet, bocs
nem igazán támadott, valószínűleg annyi volt a taktikájuk, hogy semmiképpen ne engedjenek minket gólt lőni. Cserébe folyamatosan lerúgták a Partizan játékosait.
A 24. percben Ninković lőtt rá hirtelen messziről, a kapus nagyot védett. Egy perccel később ide-oda passzolgattunk a Rad 16-osán belül, végül Ninković kapta a labdát. Rálőtt, fölé.
A 27. percben Leković loholt fel a bal oldalon, beívelt, Saša Ilić rá is lőtt, de egy védő blokkolta. A labda visszapattant a Kapitányhoz, ő megint rálőtt, mellé.
A 29. percben volt a Radnak egy gyengécske helyzete, Denić lőtt rá messziről, de akkorát, hogy a labda eskü, hogy a Vojnomedicinska Akademijáig repült. Két perc múlva már Šaponjić próbálkozott egy lövéssel, de blokkolták.
A 32. percben Ninković ívelt be balról egy szabadrúgást. Šaponjić ráfejelte, fölé.
A 34. percben újra próbálkozott a Rad, jobbról jött a beívelés, de a középen érkező játékos lemaradt.
A 36. percben Bandalovski szöktette magát zseniálisan a Rad 16-osán belül. A labda utána Andrija Živkovićhoz került. Žile lőtt, de nagyon mellément.
Aztán a 37. percben szabadrúgást kapott a Rad, kb. 25 méterre a gólvonalunktól. Trninić állt a labda mögé és egy lapos, hihetetlenül pofátlan lövést küldött a kapunkra. A labda átslisszolt a sorfalon és egyenesen a hálóba vágódott. 1:0
A 40. percben Bandalovski forgolódott a jobb oldalon, majd Andrija Živkovićnak passzolt. Živković rálőtt, a kapus kivédte.
A 44. percre maradt még egy Rad-szabadrúgás, úgy 25-28 méterről. Érkezett a beívelés, Kljajić leszedte.
A második félidőben egy szöglet után Andrija Živković ívelt be. Šaponjić ráfejelt, mellé. Egy perc múlva megint Andrija Živković passzolt Šaponjićnak. Šaponjić lőtt, a védők szögletre blokkoltak. Az 56. percben Andrija Živković indult meg középen és passzolt Stevanovićnak, de Stevanovićot szerelték a védők.
Nagyon nyomtunk, nagyon akartuk a gólt, de az istennek nem akart összejönni. Viszont az 59. percben Trninić lőtt rá jó messziről, alig ment mellé. (Marha nagy szerencsénk volt, Kljajić rendesen bealudt.)
A 60. percben, nos, az igazság az, hogy Saša Ilić rémesen eladta a labdát. Veselinović már rohant is vele a kapunk felé, beívelte, az érkező Denić pedig befejelte. Kész. 2:0
Innentől kezdve a Rad valami rémes időhúzásba kezdett. A játékosaik minden egyes összecsapásnál a földre zuhantak, percekig fetrengtek, a 66. percben konkrétan Trninić játszotta el a hattyú halálát. Az idő ment, na ja, a hazaiak ráértek.
A 67. percben Stevanović futott fel a bal oldalon és ívelt be, a kapus leszedte.
A 71. percben Saša Ilić passzolt Brašanacnak. Brašanac elveszítette a labdát, szöglet lett a vége. A beívelést a Rad védői kirúgták, de a labda továbbra is nálunk volt. Először Andrija Živković lőtt rá, őt blokkolták, majd Stevanović próbálkozott, de fölélőtt. Újból nálunk volt a labda, Andrija Živković átcselezte magát a védőkön a bal oldalon, majd belőtte a labdát középre, az érkező Bozsinovnak csak be kellett vele sétálnia a hálóba. 2:1
A 78. percben Andrija Živković lőtt rá messziről, mellé.
A 80. percben szabadrúgást kaptunk. Andrija Živković állt a labda mögé és belelőtte a sorfalba. A labda visszapattant hozzá, ő megint rálőtt, most a kapus elkapta. (Közben a játékos, akit a labda eltalált, hosszasan haldoklott a gyepen. Közben a Sírásók között mintha néma csend uralkodott volna.)
A 82. percben egy 40 méteres szabadrúgásból íveltünk be, Bozsinov ráfejelt, de nyilván megcsúszott a labda a frissen borotvált, tökkopasz búráján, mert brutálisan fölément a lövés.
Aztán a 84. percben sikerült kiegyenlíteni egy szöglet után. Andrija Živković ívelt be, Ćirković felugrott és egyenesen Bozsinov elé fejelt, a bolgár meg belőtte. 2:2
A 88. percben Brašanacnak volt egy távoli lövése, a kapus nagyot védett.
A mérkőzés végére a játék teljesen szétdarabolódott. Rengeteg volt a szabálytalanság, a bíró egy csomó sárga lapot kiosztott. A Rad játékosai fetrengtek, a szurkolók megint kórusban kiabálták, hogy "Uprava napolje".
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín. I. Péter Király Stadion (Kralj Petar I Stadion), Belgrád
Nézőszám: 1000
Vezette: Srđan Jovanović (partjelzők: Uroš Stojković, Dragan Bogićević - tartalék játékvezető: Vukan Gordić - gólbírók: Marko Popović, Lazar Lukić)
Rad: Budaković - Vico, Đurić, Trninić, Bašanović - Vidić, Ljubinković - Mladenović (Lutovac, 65.), Veselinović, Denić (Kolarević, 82.) - Arsenijević (Nenadović, 72.)
Vezetőedző: Milan Milanović
FK Partizan: Kljajić - Bandalovski, Ćirković, Fabricio, Leković - Jevtović (Golubović, 74.), Brašanac - A. Živković, S. Ilić, Ninković (Stevanović, 46.) - Šaponjić (Bozsinov, 58.)
Vezetőedző: Ljubinko Drulović
Gólszerzők: Trninić (37.), Denić (60.), ill. Bozsinov (72., 84.)
Sárga lap: Vico (3.), Trninić (64.), Đurić (80.), Budaković (82.), Vidić (90+1.), ill. Ninković (39.), Jevtović (52.), Bandalovski (62.), Brašanac (90+1.)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 59 pont
2. Borac 37 pont
3. Čukarički 36 pont
4. Vojvodina 34 pont
5. Partizan 33 pont
6. Radnički Niš 32 pont
7. Javor 30 pont
8. Mladost 30 pont
9. FK Voždovac 28 pont
10. Surdulica 24 pont
11. Novi Pazar 23 pont
12. Metalac 21 pont
13. OFK Beograd 18 pont
14. Rad 16 pont
15. Jagodina 16 pont
16. Spartak Zlatibor Voda 13 pont
A csütörtöki mérkőzés óta tele van a sajtó mindenféle pletykákkal és találgatásokkal a Partizannal kapcsolatban. Azt már szinte tényként kezeli mindenki, hogy az őszi szezon végén Ljubinko Drulović vezetőedző távozni fog, a helyére a Partizan egykori játékosa és sportigazgatója, Ivan Tomić kerül.
Tomić egyébként ott volt a VIP-tribünön
(kép: hotsport.rs)
A teljes vezetőség lemondását sajnos még mindig nem erősítették meg...
Köd és közel fagypont fogadta a játékosokat a banjicai pályán. Az első percekben a szurkolók két marokkal szórták a petárdákat a pályára.
A 2. percben Ninković vitte fel a labdát a bal oldalon, beívelt, valaki a 16-oson belül megtolta, egyenesen Brašanac elé. Brašanac rálőtt, mellé.
Az 5. percben megint Ninkovićnál volt a labda. Becselezte magát a 16-oson belülre, majd valaki lerúgta (mások szerint Vico kezezett), mindenesetre a játékvezető a 11-es pontra mutatott és felmutatta Viconak a sárga lapot.
Saša Ilić állt a labda mögé.
(kép: hotsport.rs)
Nekifutott...
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
...és a kapus kivédte.
Tessék. Ennyi, lehúzhatjuk a rolót. Már a Főnök sem tud betalálni 11-esből :(
A 9. percben Ninković ívelt be egy szabadrúgást, a Rad játékosai közül valaki kifejelte, szöglet. A labda Saša Ilićhez került, ő beívelte a középen várakozó Šaponjićnak, de a kapus kiöklözte a labdát.
A 12. percben Brašanac passzolt balra Saša Ilićnek. A Kapitány előreívelt Šaponjićnak, de a kapus megint gyorsabb volt, elkapta. A 15. percben Andrija Živković kapott egy hosszú passzt, de egy védő blokkolta.
Ahogy lehet látni, a játék főleg a Rad térfelén folyt. A gemkapcsos csapat
nem tehetek róla, engem a Rad emblémája egy kiegyenesített gemkapocsra emlékeztet, bocs
nem igazán támadott, valószínűleg annyi volt a taktikájuk, hogy semmiképpen ne engedjenek minket gólt lőni. Cserébe folyamatosan lerúgták a Partizan játékosait.
A 24. percben Ninković lőtt rá hirtelen messziről, a kapus nagyot védett. Egy perccel később ide-oda passzolgattunk a Rad 16-osán belül, végül Ninković kapta a labdát. Rálőtt, fölé.
A 27. percben Leković loholt fel a bal oldalon, beívelt, Saša Ilić rá is lőtt, de egy védő blokkolta. A labda visszapattant a Kapitányhoz, ő megint rálőtt, mellé.
A 29. percben volt a Radnak egy gyengécske helyzete, Denić lőtt rá messziről, de akkorát, hogy a labda eskü, hogy a Vojnomedicinska Akademijáig repült. Két perc múlva már Šaponjić próbálkozott egy lövéssel, de blokkolták.
A 32. percben Ninković ívelt be balról egy szabadrúgást. Šaponjić ráfejelte, fölé.
A 34. percben újra próbálkozott a Rad, jobbról jött a beívelés, de a középen érkező játékos lemaradt.
A 36. percben Bandalovski szöktette magát zseniálisan a Rad 16-osán belül. A labda utána Andrija Živkovićhoz került. Žile lőtt, de nagyon mellément.
Aztán a 37. percben szabadrúgást kapott a Rad, kb. 25 méterre a gólvonalunktól. Trninić állt a labda mögé és egy lapos, hihetetlenül pofátlan lövést küldött a kapunkra. A labda átslisszolt a sorfalon és egyenesen a hálóba vágódott. 1:0
A 40. percben Bandalovski forgolódott a jobb oldalon, majd Andrija Živkovićnak passzolt. Živković rálőtt, a kapus kivédte.
A 44. percre maradt még egy Rad-szabadrúgás, úgy 25-28 méterről. Érkezett a beívelés, Kljajić leszedte.
(kép: partizan.rs)
A második félidőben egy szöglet után Andrija Živković ívelt be. Šaponjić ráfejelt, mellé. Egy perc múlva megint Andrija Živković passzolt Šaponjićnak. Šaponjić lőtt, a védők szögletre blokkoltak. Az 56. percben Andrija Živković indult meg középen és passzolt Stevanovićnak, de Stevanovićot szerelték a védők.
Nagyon nyomtunk, nagyon akartuk a gólt, de az istennek nem akart összejönni. Viszont az 59. percben Trninić lőtt rá jó messziről, alig ment mellé. (Marha nagy szerencsénk volt, Kljajić rendesen bealudt.)
A 60. percben, nos, az igazság az, hogy Saša Ilić rémesen eladta a labdát. Veselinović már rohant is vele a kapunk felé, beívelte, az érkező Denić pedig befejelte. Kész. 2:0
Innentől kezdve a Rad valami rémes időhúzásba kezdett. A játékosaik minden egyes összecsapásnál a földre zuhantak, percekig fetrengtek, a 66. percben konkrétan Trninić játszotta el a hattyú halálát. Az idő ment, na ja, a hazaiak ráértek.
A 67. percben Stevanović futott fel a bal oldalon és ívelt be, a kapus leszedte.
A 71. percben Saša Ilić passzolt Brašanacnak. Brašanac elveszítette a labdát, szöglet lett a vége. A beívelést a Rad védői kirúgták, de a labda továbbra is nálunk volt. Először Andrija Živković lőtt rá, őt blokkolták, majd Stevanović próbálkozott, de fölélőtt. Újból nálunk volt a labda, Andrija Živković átcselezte magát a védőkön a bal oldalon, majd belőtte a labdát középre, az érkező Bozsinovnak csak be kellett vele sétálnia a hálóba. 2:1
(kép: hotsport.rs)
A 78. percben Andrija Živković lőtt rá messziről, mellé.
A 80. percben szabadrúgást kaptunk. Andrija Živković állt a labda mögé és belelőtte a sorfalba. A labda visszapattant hozzá, ő megint rálőtt, most a kapus elkapta. (Közben a játékos, akit a labda eltalált, hosszasan haldoklott a gyepen. Közben a Sírásók között mintha néma csend uralkodott volna.)
A 82. percben egy 40 méteres szabadrúgásból íveltünk be, Bozsinov ráfejelt, de nyilván megcsúszott a labda a frissen borotvált, tökkopasz búráján, mert brutálisan fölément a lövés.
Aztán a 84. percben sikerült kiegyenlíteni egy szöglet után. Andrija Živković ívelt be, Ćirković felugrott és egyenesen Bozsinov elé fejelt, a bolgár meg belőtte. 2:2
Örülünk, Vincent?
(kép: hotsport.rs)
A 88. percben Brašanacnak volt egy távoli lövése, a kapus nagyot védett.
A mérkőzés végére a játék teljesen szétdarabolódott. Rengeteg volt a szabálytalanság, a bíró egy csomó sárga lapot kiosztott. A Rad játékosai fetrengtek, a szurkolók megint kórusban kiabálták, hogy "Uprava napolje".
(kép: hotsport.rs)
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín. I. Péter Király Stadion (Kralj Petar I Stadion), Belgrád
Nézőszám: 1000
Vezette: Srđan Jovanović (partjelzők: Uroš Stojković, Dragan Bogićević - tartalék játékvezető: Vukan Gordić - gólbírók: Marko Popović, Lazar Lukić)
Rad: Budaković - Vico, Đurić, Trninić, Bašanović - Vidić, Ljubinković - Mladenović (Lutovac, 65.), Veselinović, Denić (Kolarević, 82.) - Arsenijević (Nenadović, 72.)
Vezetőedző: Milan Milanović
FK Partizan: Kljajić - Bandalovski, Ćirković, Fabricio, Leković - Jevtović (Golubović, 74.), Brašanac - A. Živković, S. Ilić, Ninković (Stevanović, 46.) - Šaponjić (Bozsinov, 58.)
Vezetőedző: Ljubinko Drulović
Gólszerzők: Trninić (37.), Denić (60.), ill. Bozsinov (72., 84.)
Sárga lap: Vico (3.), Trninić (64.), Đurić (80.), Budaković (82.), Vidić (90+1.), ill. Ninković (39.), Jevtović (52.), Bandalovski (62.), Brašanac (90+1.)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 59 pont
2. Borac 37 pont
3. Čukarički 36 pont
4. Vojvodina 34 pont
5. Partizan 33 pont
6. Radnički Niš 32 pont
7. Javor 30 pont
8. Mladost 30 pont
9. FK Voždovac 28 pont
10. Surdulica 24 pont
11. Novi Pazar 23 pont
12. Metalac 21 pont
13. OFK Beograd 18 pont
14. Rad 16 pont
15. Jagodina 16 pont
16. Spartak Zlatibor Voda 13 pont
Jugović - RK Partizan 21:21 (szuperliga, 12. forduló)
A kézilabdacsapat ma Kátyra ruccant ki, hogy a Jugović-tyal csapjanak össze. A hazai csapat valamikor szebb napokat is látott, konkrétan a tavalyi szezonban bajnokesélyesek is voltak, idén meg 5 győzelemmel, 5 vereséggel és (immár) 2 döntetlennel eléggé a tabella második felén vannak.
A mérkőzés tökjól indult. (Káty amúgy is egy nagyon szép kisváros lehet ott a Vajdaságban, hangulatos kis utcákkal, simán el lehet sétálgatni a meccs előtt, meginni egy kávét, ilyesmi.) A fiaink kikocogtak a parkettre és egyből 0:4 lett az eredmény (Kukić kezdte a sort, Živković kettőt is lőtt, aztán Popović is hozott egyet). Nem is volt rossz, csak aztán a Jugović kiegyenlített a 17. percben (5:5). Sebaj, Pižurica góljával visszaszereztük a vezetést (5:6). Tartottuk végig, néha a hazaiak kiegyenlítettek (8:8 a 27. percben, majd 9:9 az utolsó percben), majd a duda előtt Živković és Mršulja sürgősen bedobtak egy-egy gólt, így 9:11-gyel mehettünk félidőre.
A második félidőben már jóval magabiztosabban tartottuk a vezetést, aztán a 41. percben, 14:17-es állásnál a Jugović emberelőnybe került (Đuričićnak kellett kiülnie a kispadra 2 percre) és elkezdett feljönni. Beloš hintette a gólokat, egyből 16:17 lett. Radojković gyorsan dobott egy gólt (16:18), de innentől kezdve a Jugović jóval szorosabban lihegett a nyakunkon, legfeljebb egy-két góllal voltak lemaradva. Végül az 54. percben kiegyenlítettek (20:20) és noha Kukić még szerzett egy gólt (20:21), az 57. percben a hazaiak ismét kiegyenlítettek, a hátralévő percekben pedig már egyik csapat sem tudott betalálni.
A mérkőzés hőse a most szombaton 20. születésnapját ünneplő Lazar Kukić lett 8 góllal. Őt követi Nemanja Živković (5), Ivan Popović (4), Igor Mršulja (2), illetve Matija Pižurica és Mihajlo Radojković (1-1).
Képek valószínűleg később lesznek, amint találok, azonnal frissítem a posztot.
Update: képek
A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 21 pont
2. Sloga 18 pont
3. Partizan 16 pont
4. Metaloplastika 16 pont
5. Požarevac 14 pont
6. Jugović 12 pont
7. Rudar Kostolac 9 pont
8. Morava 9 pont
9. Radnički 4 pont
10. Železničar 1949 1 pont
A mérkőzés tökjól indult. (Káty amúgy is egy nagyon szép kisváros lehet ott a Vajdaságban, hangulatos kis utcákkal, simán el lehet sétálgatni a meccs előtt, meginni egy kávét, ilyesmi.) A fiaink kikocogtak a parkettre és egyből 0:4 lett az eredmény (Kukić kezdte a sort, Živković kettőt is lőtt, aztán Popović is hozott egyet). Nem is volt rossz, csak aztán a Jugović kiegyenlített a 17. percben (5:5). Sebaj, Pižurica góljával visszaszereztük a vezetést (5:6). Tartottuk végig, néha a hazaiak kiegyenlítettek (8:8 a 27. percben, majd 9:9 az utolsó percben), majd a duda előtt Živković és Mršulja sürgősen bedobtak egy-egy gólt, így 9:11-gyel mehettünk félidőre.
A második félidőben már jóval magabiztosabban tartottuk a vezetést, aztán a 41. percben, 14:17-es állásnál a Jugović emberelőnybe került (Đuričićnak kellett kiülnie a kispadra 2 percre) és elkezdett feljönni. Beloš hintette a gólokat, egyből 16:17 lett. Radojković gyorsan dobott egy gólt (16:18), de innentől kezdve a Jugović jóval szorosabban lihegett a nyakunkon, legfeljebb egy-két góllal voltak lemaradva. Végül az 54. percben kiegyenlítettek (20:20) és noha Kukić még szerzett egy gólt (20:21), az 57. percben a hazaiak ismét kiegyenlítettek, a hátralévő percekben pedig már egyik csapat sem tudott betalálni.
A mérkőzés hőse a most szombaton 20. születésnapját ünneplő Lazar Kukić lett 8 góllal. Őt követi Nemanja Živković (5), Ivan Popović (4), Igor Mršulja (2), illetve Matija Pižurica és Mihajlo Radojković (1-1).
Képek valószínűleg később lesznek, amint találok, azonnal frissítem a posztot.
Update: képek
Popović lövi épp ronggyá a kátyiak kapuját
Kukić, a nap hőse
Đuričić blokkol
Pižurica a hazaiak egyik játékosa ellen
(képek: srls.rs)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 21 pont
2. Sloga 18 pont
3. Partizan 16 pont
4. Metaloplastika 16 pont
5. Požarevac 14 pont
6. Jugović 12 pont
7. Rudar Kostolac 9 pont
8. Morava 9 pont
9. Radnički 4 pont
10. Železničar 1949 1 pont
2015. december 12., szombat
Klek - OK Partizan 0:3 (szuperliga, 8. forduló)
Akkora szükségünk volt erre a győzelemre, mint egy falat kenyérre. Baromi rosszul állunk ugyanis a bajnokságban, a Partizan röplabdacsapata úgy vágott neki ennek a meccsnek, hogy a tabella 8. helyén állt és összesen két pont választotta el az utolsó előtti helyen lévő Ribnicától.
Állítólag azok a szerencsések, akik ott voltak a kleki Miloš Grbić Általános Iskola sportcsarnokában, azok egy baromi izgalmas, rohadt jó mérkőzést láthattak. Az első szettnél a Klek vezetett 19:18-ra, aztán a Partizan fordított 19:23-ra (!!!). A Klek összeszedte magát, feljöttek 22:24-re, de végül elvittük a szettet 23:25-re.
Nagyjából hasonló volt a második szett is, ott is a végén lett nagy csata. A két csapat annyira késhegyre menő küzdelmet vívott, hogy 26:28-ig meg sem álltak.
Az utolsó játékrészre elfogyott a Klek lendülete. A Veličković-Pantić-Buša trió pedig a hóna alá kapta a csapatot és meg is nyertük a szettet 13:25-re, a mérkőzést pedig 0:3-ra.
A nap hőse Luka Veličković volt 14 ponttal. Őt követi Dimitrije Pantić és Boris Buša (12-12) - Buša emellet még 4 ászt is vágott! - , Dušan Lopar (11), Aleksa Polomac (9), valamint Ivan Kostić (5).
A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 21 pont
2. Vojvodina 21 pont
3. Novi Pazar 16 pont
4. Niš 14 ponts
5. Spartak Ljig 12 pont
6. Radnički 11 pont
7. Partizan 10 pont
8. Klek 9 pont
9. Ribnica 5 pont
10. Inđija 1 pont
Állítólag azok a szerencsések, akik ott voltak a kleki Miloš Grbić Általános Iskola sportcsarnokában, azok egy baromi izgalmas, rohadt jó mérkőzést láthattak. Az első szettnél a Klek vezetett 19:18-ra, aztán a Partizan fordított 19:23-ra (!!!). A Klek összeszedte magát, feljöttek 22:24-re, de végül elvittük a szettet 23:25-re.
Nagyjából hasonló volt a második szett is, ott is a végén lett nagy csata. A két csapat annyira késhegyre menő küzdelmet vívott, hogy 26:28-ig meg sem álltak.
Az utolsó játékrészre elfogyott a Klek lendülete. A Veličković-Pantić-Buša trió pedig a hóna alá kapta a csapatot és meg is nyertük a szettet 13:25-re, a mérkőzést pedig 0:3-ra.
A nap hőse Luka Veličković volt 14 ponttal. Őt követi Dimitrije Pantić és Boris Buša (12-12) - Buša emellet még 4 ászt is vágott! - , Dušan Lopar (11), Aleksa Polomac (9), valamint Ivan Kostić (5).
Csórtam egy képet Boris Bušáról, mert úgy kell lopni, nem igaz, hogy egy rohadék hírportál sem képes arra, hogy rendes, használható képeket közöljenek a röplabdásokról. Vagy hogy úgy általában foglalkozzanak velük.
(kép: uokpl.rs)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 21 pont
2. Vojvodina 21 pont
3. Novi Pazar 16 pont
4. Niš 14 ponts
5. Spartak Ljig 12 pont
6. Radnički 11 pont
7. Partizan 10 pont
8. Klek 9 pont
9. Ribnica 5 pont
10. Inđija 1 pont
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)