Friss hír, szinte még meleg: a Pionir Hallba érkezett Andreja Milutinović, hogy a továbbiakban a Partizan kosárlabdacsapatát erősítse. A hírt maga Duško Vujošević erősítette meg.
- Örömmel jelenthetem be, hogy Andreja mostantól a csapatunkat erősíti - mondta a vezetőedző. - Hiszem, hogy a személyében egy nagyon motivált és ambíciózus játékossal erősödtünk.
Milutinović 23 éves (pár nap múlva tölti be a 24-et), az FMP ificsapatában kezdte, utána egy évet húzott le a Crvena Zvezdánál (!).
Érdekes lesz.
Jó tudom, nem ez az első eset, és nyilván nem is az utolsó, amikor egy volt vörös játékos a Partizanhoz igazol. Látott már ilyet a történelem, nem kell túl messzire menni, ott van a focicsapat volt kapusa, Vladimir Stojković, meg ott volt anno Milko Đurovski, nem beszélve Cléo-ról. Sőt, nem egyszer fordult elő, hogy az egykori Zvezda-játékos a Partizan-szurkolók dédelgetett kedvence lett.
De akkor is. (Hadd legyen már meg a morgás joga, a szentségit neki.)
Visszakanyarodva Milutinovićhoz, a tavalyi évet a spanyol másodosztályú Forca Lleidánál nyomta le, onnan idén januárban átment a görög Apollon Patrashoz és az idény végéig ott is maradt. Most jött vissza Szerbiába és azon frissiben alá is írt a Partizanhoz két évre.
Ha belegondolok, alig maradt valaki a kosárlabdacsapatból.
Bogdanović elhúzott Törökországba, Lauvergne-t eladták az oroszoknak, Westermann visszament Franciaországba (hivatalosan kölcsönbe, de már egészen biztosan nem jön vissza), Bertans kurtán-furcsán elhagyta a csapatot, Muslival és Gagić-tyal kapcsolatban is van (még) néhány nyugtalanító pletyka... Dallo itt van, Tepić is, Milutinov is, Milosavljević most már remélhetőleg felépül... Meg ott vannak a fiatalok, Andrić, Šalić, Bezbradica, Aranitović... Pavlovićról eddig nem sokat lehetett tudni, a csapat honlapján mindenesetre még ott van a fotója a keret tagjai között.
Nehéz lesz.
Ja, és idén nuku Euroliga. Az ABA Ligába azért valahogy beverekedtük magunkat, de azon kívül lófilé. Lesz majd finomságos szerb liga, Gogić-tyal, meg az összes többi széplélekkel.
2014. július 31., csütörtök
PFK Ludogorec (bolgár) - FK Partizan 0:0
Szar meccs volt. Ez az igazság.
De nézzük a jó oldalát: nem kaptunk egy gólt sem. Tavaly ilyenkor földet söpörte a sok lógó orr, miután a bolgárok az első meccsen 2:1-re elkentek minket.
Ugyanakkor a Partizan rohadtul defenzív futballt játszott. Ráálltak a bunkerfutballra, onnantól kezdve se ki, se be, és talán, egyszer-kétszer ha véletlenül eljutottak az ellenfél kapujáig. Talán.
Mindenesetre a retesz bevált, mert egyetlen gólt sem kaptunk. Igaz, nem is tudtunk rúgni se. A bolgárok abban az egyben jók voltak, hogy a térfelünkön tartották a labdát. A Partizanban ennél jóval több kakaó van, csak valahogy aggresszívebbnek kellett volna lennünk.
A fenti egy szurkolói vélemény volt, az ő szíves hozzájárulásával közöltem.
A saját véleményem az, hogy olykor a Magasságos Mennybéli (meg Lukač kapus) óvott meg minket attól, hogy gólt kapjunk. Voltak necces pillanatok, nem is egy.
Most pedig a részletek.
A helyzet az, hogy a kezdés egész jó volt. Kivágtattak a srácok a gyepre, és Brašanac akár egyből be is köszönhetett volna Sztojanov kapusnak Saša Ilić beadása után. Škuletić is próbálkozhatott, neki se sikerült.
Úgy az első pár percben még elég vehemensen támadtott a Partizan, aztán a bolgárok is elkezdtek felmerészkedni a kapunkig. Nem volt vicces, de Lukač a helyén volt. Most hozta a szokásos klasszis formáját, nyomokban sem emlékeztetett a hideglelős feröer-szigeteki meccsre.
Aztán valahogy innentől kezdve lett a dolog kellemetlen. A Partizan beállt defenzívre, a Ludogorec pedig megpróbálta áttörni a védelmet. Néha tényleg nem sokon múlt... A 11. percben a brazil Marcelinhonak volt helyzete, Átlagszurkolót leveri a víz, hálistennek kimarad, oké, mehetünk tovább. Škuletić szót is fogad, nekiiramodik, ez is kimarad. Ez már nem hálistennek, no de sebaj, legyünk optimisták, az eredmény továbbra is 0:0.
Aztán jött a 16. perc és a defibrillátor.
Mihail Alekszandrov nekilódult és úgy döntött, hogy ő akkor most eldönti a meccset. Rálőtte. És be is ment volna, ha Volkov nem vetődik a labda útjába. Aztán Bezjak is rálőtt, de az ő lövése messze elkerülte a kaput.
Innentől kezdve a Partizan elvétve jutott fel az ellenfélnek még csak a térfelére is, a tizenhatosról már nem is beszélve. Nyomult a Ludogorec, Marcelinho is, Vitinha is próbálkoztak, aztán Djakov, de egyiküknek sem sikerült áttörni. Hol Brašanac, hol Volkov, hol egy-egy középpályás - mint pl. Saša Ilić - vetődött közben önfeláldozóan, leghátul pedig mindig ott volt Lukač. Aztán a 29. percben lett volna egy szenzációs helyzet, Andrija Živković kapott labdát Saša Ilićtől, ajtó-ablak nyitva volt, az ifjúsági válogatott középpályás pedig brutális luftot rúgott.
A félidő végéig aztán leginkább egymást rugdosták a játékosok a labda helyett. Helyzet nem volt, a játék (?) leginkább a középpályán, ott is a Partizan térfelén, meg a 16-osuk körül folyt. 1 perc hosszabbítás volt a végén, az is minek.
A második félidő semmivel sem lett jobb. Ott folytatták, ahol abbahagyták. Retesz, egymás rugdalása, aztán az 50. percben a román Moti kapott egy sárgát, mert irgalmatlanul odavágott Lazovićnak. A csatár a vállát fájlalta, de annyira, hogy később le is kellett cserélni.
Aztán innentől kezdve az egymás után röpködő sárga lapok jelentették az egyetlen változatosságot. A 60. perc környékén akadt Lukačnak egy kis munkája, de aztán visszasüppedt a meccs a zakatolós dögunalomba. Futottak, passzoltak, védekeztek, de az egész robotfutball volt. Valószínűleg a játékvezető is unhatta, mert a 72. percben Lukačhoz vágott egy sárga lapot, mert szerinte a kapus húzta az időt egy kirúgásnál.
Aztán Vitinho próbálkozott, majd Marcelinho rúgása vágta úgy fejbe Drinčićet, hogy a középpályás padlót fogott. (Hálistennek nem kellett cserélni.) Aztán a meccs utolsó pár percére a Partizan felpörgött és elkezdett támadni, de már nem volt elég idő ahhoz, hogy komoly helyzetet ki tudjanak alakítani.
Visszavágó jövő hét szerdán, augusztus 6-án a Humska utcában.
Összefoglaló videó egyelőre nincs, ha lesz, majd hozok. addig is kerítettem nektek egy csapatképet, a meccs előtt készült.
Most pedig nóta indul.
De nézzük a jó oldalát: nem kaptunk egy gólt sem. Tavaly ilyenkor földet söpörte a sok lógó orr, miután a bolgárok az első meccsen 2:1-re elkentek minket.
Ugyanakkor a Partizan rohadtul defenzív futballt játszott. Ráálltak a bunkerfutballra, onnantól kezdve se ki, se be, és talán, egyszer-kétszer ha véletlenül eljutottak az ellenfél kapujáig. Talán.
Mindenesetre a retesz bevált, mert egyetlen gólt sem kaptunk. Igaz, nem is tudtunk rúgni se. A bolgárok abban az egyben jók voltak, hogy a térfelünkön tartották a labdát. A Partizanban ennél jóval több kakaó van, csak valahogy aggresszívebbnek kellett volna lennünk.
A fenti egy szurkolói vélemény volt, az ő szíves hozzájárulásával közöltem.
A saját véleményem az, hogy olykor a Magasságos Mennybéli (meg Lukač kapus) óvott meg minket attól, hogy gólt kapjunk. Voltak necces pillanatok, nem is egy.
Most pedig a részletek.
A helyzet az, hogy a kezdés egész jó volt. Kivágtattak a srácok a gyepre, és Brašanac akár egyből be is köszönhetett volna Sztojanov kapusnak Saša Ilić beadása után. Škuletić is próbálkozhatott, neki se sikerült.
Úgy az első pár percben még elég vehemensen támadtott a Partizan, aztán a bolgárok is elkezdtek felmerészkedni a kapunkig. Nem volt vicces, de Lukač a helyén volt. Most hozta a szokásos klasszis formáját, nyomokban sem emlékeztetett a hideglelős feröer-szigeteki meccsre.
Aztán valahogy innentől kezdve lett a dolog kellemetlen. A Partizan beállt defenzívre, a Ludogorec pedig megpróbálta áttörni a védelmet. Néha tényleg nem sokon múlt... A 11. percben a brazil Marcelinhonak volt helyzete, Átlagszurkolót leveri a víz, hálistennek kimarad, oké, mehetünk tovább. Škuletić szót is fogad, nekiiramodik, ez is kimarad. Ez már nem hálistennek, no de sebaj, legyünk optimisták, az eredmény továbbra is 0:0.
Aztán jött a 16. perc és a defibrillátor.
Mihail Alekszandrov nekilódult és úgy döntött, hogy ő akkor most eldönti a meccset. Rálőtte. És be is ment volna, ha Volkov nem vetődik a labda útjába. Aztán Bezjak is rálőtt, de az ő lövése messze elkerülte a kaput.
Innentől kezdve a Partizan elvétve jutott fel az ellenfélnek még csak a térfelére is, a tizenhatosról már nem is beszélve. Nyomult a Ludogorec, Marcelinho is, Vitinha is próbálkoztak, aztán Djakov, de egyiküknek sem sikerült áttörni. Hol Brašanac, hol Volkov, hol egy-egy középpályás - mint pl. Saša Ilić - vetődött közben önfeláldozóan, leghátul pedig mindig ott volt Lukač. Aztán a 29. percben lett volna egy szenzációs helyzet, Andrija Živković kapott labdát Saša Ilićtől, ajtó-ablak nyitva volt, az ifjúsági válogatott középpályás pedig brutális luftot rúgott.
A félidő végéig aztán leginkább egymást rugdosták a játékosok a labda helyett. Helyzet nem volt, a játék (?) leginkább a középpályán, ott is a Partizan térfelén, meg a 16-osuk körül folyt. 1 perc hosszabbítás volt a végén, az is minek.
A második félidő semmivel sem lett jobb. Ott folytatták, ahol abbahagyták. Retesz, egymás rugdalása, aztán az 50. percben a román Moti kapott egy sárgát, mert irgalmatlanul odavágott Lazovićnak. A csatár a vállát fájlalta, de annyira, hogy később le is kellett cserélni.
Aztán innentől kezdve az egymás után röpködő sárga lapok jelentették az egyetlen változatosságot. A 60. perc környékén akadt Lukačnak egy kis munkája, de aztán visszasüppedt a meccs a zakatolós dögunalomba. Futottak, passzoltak, védekeztek, de az egész robotfutball volt. Valószínűleg a játékvezető is unhatta, mert a 72. percben Lukačhoz vágott egy sárga lapot, mert szerinte a kapus húzta az időt egy kirúgásnál.
Aztán Vitinho próbálkozott, majd Marcelinho rúgása vágta úgy fejbe Drinčićet, hogy a középpályás padlót fogott. (Hálistennek nem kellett cserélni.) Aztán a meccs utolsó pár percére a Partizan felpörgött és elkezdett támadni, de már nem volt elég idő ahhoz, hogy komoly helyzetet ki tudjanak alakítani.
Visszavágó jövő hét szerdán, augusztus 6-án a Humska utcában.
Összefoglaló videó egyelőre nincs, ha lesz, majd hozok. addig is kerítettem nektek egy csapatképet, a meccs előtt készült.
(fotó: partizan.rs)
Most pedig nóta indul.
2014. július 29., kedd
Beharangozó - Ludogorec (bolgár) - FK Partizan Bajnokok Ligája-selejtező 3. forduló holnap
A srácok már megérkeztek Bulgáriába, holnap este 8-tól pedig revansot vesznek a tavalyi selejtezőért a Ludogorec Razgrad csapatán.
Ami tuti: összesen 18 játékos utazott el, köztük van az ifjúsági Európa-bajnokságról hazarendelt Andrija Živković. A keretben ott van a két kapus, Živko Živković és Milan Lukač, a védők közül Miroslav Vulićević, az új fiú Branko Ilić, Branislav Trajković, Vojislav Stanković, Vladimir Volkov és Nikola Gulan, a középpályás választék Darko Brašanac, Nikola Drinčić, Saša Ilić, Saša Marković, Petar Grbić, Andrija Živković, Nikola Ninković és Predrag Luka, a két csatár pedig Danko Lazović és Petar Škuletić.
Valamiért megint kimaradt Fofana. Jó lenne ha valaki - bárki - egyszer elárulná, akár ide, kommentbe is, hogy miért hagyja ki folyton Marko Nikolić ezt a szikrázóan tehetséges elefántcsontparti gyereket.
Ja, a másik meg az, hogy miért, miért, MIÉRT kell mindenhová magával cipelnie a csapatnak ezt a Biljana Obradović nevű szörnyeteget? Ki ez a nő, kinek a kicsodája és kinek térdelt le, hogy megkaphassa ezt a pozíciót? Kit kell fölrobbantani, kirúgni, eltiltani, amiért ezt a spinét alkalmazta? Valaki mondjon nekem egy, EGYETLENEGY ésszerű és logikus indokot.
Van videó is, még a Nikola Tesla reptéren készült a srácokkal.
A mérkőzést az RTS 1 élőben közvetíti.
Ami tuti: összesen 18 játékos utazott el, köztük van az ifjúsági Európa-bajnokságról hazarendelt Andrija Živković. A keretben ott van a két kapus, Živko Živković és Milan Lukač, a védők közül Miroslav Vulićević, az új fiú Branko Ilić, Branislav Trajković, Vojislav Stanković, Vladimir Volkov és Nikola Gulan, a középpályás választék Darko Brašanac, Nikola Drinčić, Saša Ilić, Saša Marković, Petar Grbić, Andrija Živković, Nikola Ninković és Predrag Luka, a két csatár pedig Danko Lazović és Petar Škuletić.
Valamiért megint kimaradt Fofana. Jó lenne ha valaki - bárki - egyszer elárulná, akár ide, kommentbe is, hogy miért hagyja ki folyton Marko Nikolić ezt a szikrázóan tehetséges elefántcsontparti gyereket.
Ja, a másik meg az, hogy miért, miért, MIÉRT kell mindenhová magával cipelnie a csapatnak ezt a Biljana Obradović nevű szörnyeteget? Ki ez a nő, kinek a kicsodája és kinek térdelt le, hogy megkaphassa ezt a pozíciót? Kit kell fölrobbantani, kirúgni, eltiltani, amiért ezt a spinét alkalmazta? Valaki mondjon nekem egy, EGYETLENEGY ésszerű és logikus indokot.
Van videó is, még a Nikola Tesla reptéren készült a srácokkal.
A mérkőzést az RTS 1 élőben közvetíti.
2014. július 28., hétfő
Régi idők focija: Partizan - Dinamo Zagreb 1988-ból
Dátum: 1988. május 8.
Eredmény: Partizan - Dinamo Zagreb 2:1
A Partizan második góljánál Vučičević mozdulatát tanítani kellene, ahogy átlépi Klinčarski beadását, Šćepovićnak pedig csak be kell lőnie.
Eredmény: Partizan - Dinamo Zagreb 2:1
A Partizan második góljánál Vučičević mozdulatát tanítani kellene, ahogy átlépi Klinčarski beadását, Šćepovićnak pedig csak be kell lőnie.
2014. július 27., vasárnap
Emir Bekrić aranyérmes
Aranyérmet nyert 400 m gátfutásban Emir Bekrić a 73. Balkáni Játékokon a romániai Pitestiben. Az AK Partizan sportolója 50.08 mp-es idővel verte rommá a mezőnyt, a második a török Jasmeni Capello Escobar lett (50.62), a harmadik a horvát Milan Kotur (51.87).
Itt egy amatőr felvétel, lehet látni, hogy Bekrić a második kanyar előtt már röhögve lehagyja a mezőnyt, különösebben oda sem kell tennie magát és így is szétfutja az egész bandát.
Svaka čast!
Itt egy amatőr felvétel, lehet látni, hogy Bekrić a második kanyar előtt már röhögve lehagyja a mezőnyt, különösebben oda sem kell tennie magát és így is szétfutja az egész bandát.
Svaka čast!
2014. július 26., szombat
Képek Belgrádból
Megkésve ugyan, de hoztam nektek egy rakás képet.
A helyzet az, hogy rágyúrtam marhára arra, hogy kimegyek a BL-selejtezőre, de végül nem jött össze. Részletek nincsenek (illetve vannak, de egyik sem publikus).
De.
A Partizan istenei és a Sírásók összes védőszentje úgy döntött, hogy egy nappal a meccs után mégis beengednek a Stadionba.
Így hát egyfelől végigjártam a Trófeatermet, megnézhettem 70 év összegyűjtött sikerét és dicsőségét, továbbá kimehettem a pályára is.
Bizony. Ki, a gyepre.
Oda. Le.
És hogy az élmény teljes legyen, pár órával később, egy belvárosi Adidas-boltban pacsiztam Petar Škuletić-tyel és Milan Lukač-csal, mert akkor volt a csapat 2014/15-ös mezének bemutatója. (Oda elvileg csak újságírók tehették be a lábukat, de végül nagy kegyesen beengedtek néhány szurkolót is.) Ott volt még Darko Brašanac, az újonc Saša Lukić, továbbá Petar Grbić, sőt, Marko Nikolić is (csak ő éppen nagyon el volt merülve egy beszélgetésben egy másik úrral, pofátlanságnak tartottam volna odamenni, hogy na, izé, gospodine Nikoliću, hát akkor szabad lesz egy fotót? neeeeem).
Ha ide kattintasz, megtalálod az összes képet, amit csináltam. Sőt, amiért ilyen jó fejek vagytok, feltöltöttem nektek néhány tavalyi képet is.
A helyzet az, hogy rágyúrtam marhára arra, hogy kimegyek a BL-selejtezőre, de végül nem jött össze. Részletek nincsenek (illetve vannak, de egyik sem publikus).
De.
A Partizan istenei és a Sírásók összes védőszentje úgy döntött, hogy egy nappal a meccs után mégis beengednek a Stadionba.
Így hát egyfelől végigjártam a Trófeatermet, megnézhettem 70 év összegyűjtött sikerét és dicsőségét, továbbá kimehettem a pályára is.
Bizony. Ki, a gyepre.
Oda. Le.
És hogy az élmény teljes legyen, pár órával később, egy belvárosi Adidas-boltban pacsiztam Petar Škuletić-tyel és Milan Lukač-csal, mert akkor volt a csapat 2014/15-ös mezének bemutatója. (Oda elvileg csak újságírók tehették be a lábukat, de végül nagy kegyesen beengedtek néhány szurkolót is.) Ott volt még Darko Brašanac, az újonc Saša Lukić, továbbá Petar Grbić, sőt, Marko Nikolić is (csak ő éppen nagyon el volt merülve egy beszélgetésben egy másik úrral, pofátlanságnak tartottam volna odamenni, hogy na, izé, gospodine Nikoliću, hát akkor szabad lesz egy fotót? neeeeem).
Ha ide kattintasz, megtalálod az összes képet, amit csináltam. Sőt, amiért ilyen jó fejek vagytok, feltöltöttem nektek néhány tavalyi képet is.
2014. július 24., csütörtök
2014. július 23., szerda
HB Tórshavn (feröer-szigeteki) - FK Partizan 1:3 (összesítve: 1:6)
Továbbjutottunk.
(Az lett volna a szégyen, ha mégsem.)
Az odaút már eleve nem volt egy fáklyásmenet. Elvileg egy laza repülőút lett volna charterjárattal, de a gyakorlat egy masszív, 12 órás (!!!) rémálmot hozott. A csapat gépe hétfőn 13 órakor indult volna, de ehelyett még délután fél 5-kor is ott vakarózott az egész társaság (egyre feszültebben) a Nikola Tesla reptéren. A gép, ami vitte volna őket, lerohadt és "technikai okok miatt" Aberdeenben vesztegelt. Ráadásul belengették azt is, hogy a Feröer-szigeteken akkora köd van, hogy látni se lehet, a repteret is lezárták, mindenki oldja meg, ahogy tudja.
Aztán Zoran Todorović, a Partizan Travel utazási iroda főnöke elkezdett körbetelefonálni és végül sikerült leakasztani egy Fokker gépet valahonnan Zágrábból, a csapat pedig 18:30-kor végre-valahára elindulhatott. A gáz csak az volt, hogy a kis Fokker nem tudta egy húzásra letudni az egész távot, muszáj volt megállni valamikor este 10 körül Koppenhágában üzemanyagért. Végül alig pár perccel éjfél előtt landolt a csapat Tórshavnban.
Vidám lehetett másnap tök kialvatlanul lekocogni edzésre.
A meccs nagyjából tükrözte ezt az egészet. Az első félidő hervatag volt, és akkor még finoman fogalmaztam. Akár a fenti okok miatt, akár másért, de a Partizan harmatgyengén kezdett. A Tórshavn érezte is ezt, kóstolgatta a Partizant, nem mondom, hogy nem voltak néha veszélyesek. Aztán a 12. perc környékén volt egy olyan pillanat, hogy az átlagszurkoló sikoltozva kapart Seduxenért és rohamosan őszült. Történt ugyanis, hogy Lukač kapus olyan szerencsétlenül rúgta ki a labdát, hogy az a tőle kb. két lépésre ácsorgó Edmundson elé pattant, a feröer-szigetekiről pedig kötelességtudóan a kapu felé vette az irányt. Lukač levágott egy kétségbeesett sprintet, hogy a gólvonal felé csorgó labdát megállítsa. Végül sikerült is: egy önfeláldozó vetődéssel, a kapufának vágódva megmentette a csapatot a futball (de legalábbis a Partizan) történetének legszégyenteljesebb góljától, talán egy gondolattal a gólvonal előtt. Az ára viszont egy sérült térd lett, a kapust percekig ápolták.
Rosseb tudja, inkább egy fájós térd, mint egy irtózatos potyagól. Persze én könnyen szövegelek innen, a stream mellől.
Egyébként sok szeretettel puszilom az RTS, meg az összes sportmédia illetékesét, hogy egy rohadt közvetítést nem bírtak kinyomni magukból. A Partizan-szurkolók egy feröer-szigeteki, félamatőr streamet néztek a Youtube-on. Innen is pacsi nekik, hogy megmentették az életünket.
A Partizan azért meg-megvillant. A 18. percben Luka és Škuletić kavart, nem sokkal később Branko Ilić tette a labdát Ninković elé, és ha nincs ott Gestson kapus, már itt vezethettünk volna. Aztán a 28. percben Volkov és Luka összjátéka jött, eredménytelenül.
Aztán a Tórshavn lőtt egy gólt.
1:0
WTF WTF WTF WTF WTF.
És akkor ezt most így hogy?!...
(Ne, ne is kérdezzétek. Átlagszurker kétségbeesetten kapaszkodik a sörösdobozába - hoztam egy kis szarvasos vásárfiát Belgrádból -, a szája széle fehéredik és a pokol legmélyebb bugyrába zuhan. Oké, gyerekek, marha vicces. És akkor most reboot, oké?...)
Balról jött egy beadás, a védelem eltötyörögte az egészet, a feröeri csávó meg köszönte szépen és bebólintotta.
A védelem egy katasztrófa volt. Nem sok dolguk lett volna pedig, de amit lehetett, azt elbaltáztak. Lukač is rettenetes formában volt. Az igazság az, hogy az ellenfél akár korábban is szerezhetett volna gólt. Kizárólag a jószerencsén, meg a Partizan védőszentjein múlt, hogy csak egy góllal vezettek a feröeriek.
Még a félidő vége előtt is volt egy nagy helyzete az ellenfélnek, Ostojić szerencsétlenkedett, az ellenfél lecsapott, de a Magasságos Mennybéli megóvott minket a góltól. Aztán a makedón játékvezető bezavart mindenkit szünetre.
A második félidőre kicsit megrázták magukat a fiúk és elkezdtek támadni. Rögtön a legelején Lazović próbálkozott, tökegyedül volt a kapussal szemben, de mellélőtt. Nem sokkal később Škuletić küldött egy lövést, de fölément. Majd a 49. percben Lazović felkocogott a jobb oldalon, középre adta, a védő egy ütemmel lemaradt, Ninković viszont nem és beküldte a labdát a hálóba. 1:1
Innentől kezdve a Partizan folyamatosan támadott, nem kímélték a feröeri védelmet, de a helyzetek rendre kimaradtak. Ninković és Škuletić végig próbálkozott, de a labda állandóan elzúgott a kapufa mellett.
Néha a Tórshavn is eljutott a Partizan kapujáig, az 57. percben Benjaminsen jött veszélyesen közelre, hálistennek kihagyta. A következő percben Škuletić jött ismét, de pontatlan volt. A Tórshavn még egyszer bepróbálkozott, eredménytelenül, aztán jött egy hosszú csend.
Majd a 70. percben Grbić beadta, Ninković pedig kihagyta.
De legalább kicsit átmozgatták a feröeri kapust. Mert 4 perc múlva az időközben beállt Saša Ilić kiugrasztotta Lazovićot, a csatár kicselezte a kapust és besétált a kapuba a labdával. 2:1, verejték leszárogatása, szívritmusszabályozó visszarakása a fiókba.
Innentől kezdve viszonylag csend volt. Kétszer próbálkozott a Partizan, egyszer Grbić, aztán Ninković. Végül, a meccs vége előtt egy hajszálnyival Grbić megelégelte a próbálkozást és bevarrta a Partizan 3. gólját. A végeredmény 1:3, összesítve 1:6, a Partizan továbbjutott a 3. fordulóba, ahol a Sors iróniájának megnyilvánulásaként ugyanazt a Ludogorecet kapja majd ellenfélnek, akik tavaly (botrányos körülmények között) kiütöttek minket a Bajnokok Ligájából.
Hát, gyerekek, eljött a revans ideje.
Ámen.
(Az lett volna a szégyen, ha mégsem.)
Az odaút már eleve nem volt egy fáklyásmenet. Elvileg egy laza repülőút lett volna charterjárattal, de a gyakorlat egy masszív, 12 órás (!!!) rémálmot hozott. A csapat gépe hétfőn 13 órakor indult volna, de ehelyett még délután fél 5-kor is ott vakarózott az egész társaság (egyre feszültebben) a Nikola Tesla reptéren. A gép, ami vitte volna őket, lerohadt és "technikai okok miatt" Aberdeenben vesztegelt. Ráadásul belengették azt is, hogy a Feröer-szigeteken akkora köd van, hogy látni se lehet, a repteret is lezárták, mindenki oldja meg, ahogy tudja.
Aztán Zoran Todorović, a Partizan Travel utazási iroda főnöke elkezdett körbetelefonálni és végül sikerült leakasztani egy Fokker gépet valahonnan Zágrábból, a csapat pedig 18:30-kor végre-valahára elindulhatott. A gáz csak az volt, hogy a kis Fokker nem tudta egy húzásra letudni az egész távot, muszáj volt megállni valamikor este 10 körül Koppenhágában üzemanyagért. Végül alig pár perccel éjfél előtt landolt a csapat Tórshavnban.
Vidám lehetett másnap tök kialvatlanul lekocogni edzésre.
A meccs nagyjából tükrözte ezt az egészet. Az első félidő hervatag volt, és akkor még finoman fogalmaztam. Akár a fenti okok miatt, akár másért, de a Partizan harmatgyengén kezdett. A Tórshavn érezte is ezt, kóstolgatta a Partizant, nem mondom, hogy nem voltak néha veszélyesek. Aztán a 12. perc környékén volt egy olyan pillanat, hogy az átlagszurkoló sikoltozva kapart Seduxenért és rohamosan őszült. Történt ugyanis, hogy Lukač kapus olyan szerencsétlenül rúgta ki a labdát, hogy az a tőle kb. két lépésre ácsorgó Edmundson elé pattant, a feröer-szigetekiről pedig kötelességtudóan a kapu felé vette az irányt. Lukač levágott egy kétségbeesett sprintet, hogy a gólvonal felé csorgó labdát megállítsa. Végül sikerült is: egy önfeláldozó vetődéssel, a kapufának vágódva megmentette a csapatot a futball (de legalábbis a Partizan) történetének legszégyenteljesebb góljától, talán egy gondolattal a gólvonal előtt. Az ára viszont egy sérült térd lett, a kapust percekig ápolták.
Rosseb tudja, inkább egy fájós térd, mint egy irtózatos potyagól. Persze én könnyen szövegelek innen, a stream mellől.
Egyébként sok szeretettel puszilom az RTS, meg az összes sportmédia illetékesét, hogy egy rohadt közvetítést nem bírtak kinyomni magukból. A Partizan-szurkolók egy feröer-szigeteki, félamatőr streamet néztek a Youtube-on. Innen is pacsi nekik, hogy megmentették az életünket.
A Partizan azért meg-megvillant. A 18. percben Luka és Škuletić kavart, nem sokkal később Branko Ilić tette a labdát Ninković elé, és ha nincs ott Gestson kapus, már itt vezethettünk volna. Aztán a 28. percben Volkov és Luka összjátéka jött, eredménytelenül.
Aztán a Tórshavn lőtt egy gólt.
1:0
WTF WTF WTF WTF WTF.
És akkor ezt most így hogy?!...
(Ne, ne is kérdezzétek. Átlagszurker kétségbeesetten kapaszkodik a sörösdobozába - hoztam egy kis szarvasos vásárfiát Belgrádból -, a szája széle fehéredik és a pokol legmélyebb bugyrába zuhan. Oké, gyerekek, marha vicces. És akkor most reboot, oké?...)
Balról jött egy beadás, a védelem eltötyörögte az egészet, a feröeri csávó meg köszönte szépen és bebólintotta.
A védelem egy katasztrófa volt. Nem sok dolguk lett volna pedig, de amit lehetett, azt elbaltáztak. Lukač is rettenetes formában volt. Az igazság az, hogy az ellenfél akár korábban is szerezhetett volna gólt. Kizárólag a jószerencsén, meg a Partizan védőszentjein múlt, hogy csak egy góllal vezettek a feröeriek.
Még a félidő vége előtt is volt egy nagy helyzete az ellenfélnek, Ostojić szerencsétlenkedett, az ellenfél lecsapott, de a Magasságos Mennybéli megóvott minket a góltól. Aztán a makedón játékvezető bezavart mindenkit szünetre.
A második félidőre kicsit megrázták magukat a fiúk és elkezdtek támadni. Rögtön a legelején Lazović próbálkozott, tökegyedül volt a kapussal szemben, de mellélőtt. Nem sokkal később Škuletić küldött egy lövést, de fölément. Majd a 49. percben Lazović felkocogott a jobb oldalon, középre adta, a védő egy ütemmel lemaradt, Ninković viszont nem és beküldte a labdát a hálóba. 1:1
Innentől kezdve a Partizan folyamatosan támadott, nem kímélték a feröeri védelmet, de a helyzetek rendre kimaradtak. Ninković és Škuletić végig próbálkozott, de a labda állandóan elzúgott a kapufa mellett.
Néha a Tórshavn is eljutott a Partizan kapujáig, az 57. percben Benjaminsen jött veszélyesen közelre, hálistennek kihagyta. A következő percben Škuletić jött ismét, de pontatlan volt. A Tórshavn még egyszer bepróbálkozott, eredménytelenül, aztán jött egy hosszú csend.
Majd a 70. percben Grbić beadta, Ninković pedig kihagyta.
De legalább kicsit átmozgatták a feröeri kapust. Mert 4 perc múlva az időközben beállt Saša Ilić kiugrasztotta Lazovićot, a csatár kicselezte a kapust és besétált a kapuba a labdával. 2:1, verejték leszárogatása, szívritmusszabályozó visszarakása a fiókba.
Innentől kezdve viszonylag csend volt. Kétszer próbálkozott a Partizan, egyszer Grbić, aztán Ninković. Végül, a meccs vége előtt egy hajszálnyival Grbić megelégelte a próbálkozást és bevarrta a Partizan 3. gólját. A végeredmény 1:3, összesítve 1:6, a Partizan továbbjutott a 3. fordulóba, ahol a Sors iróniájának megnyilvánulásaként ugyanazt a Ludogorecet kapja majd ellenfélnek, akik tavaly (botrányos körülmények között) kiütöttek minket a Bajnokok Ligájából.
Hát, gyerekek, eljött a revans ideje.
Ámen.
2014. július 20., vasárnap
Újra itt
Megjöttem.
Részletek később.
Viszont olyan képeket hoztam, hogy a lábujjatokat is megnyaljátok.
Részletek később.
Viszont olyan képeket hoztam, hogy a lábujjatokat is megnyaljátok.
2014. július 11., péntek
Szolgálati közlemény
Kedves Mindenki, szurkolótársak, Sírásók, olvasók, látogatók, erre járók,
Egy darabig (úgy jó másfél hétig) szünetelni fog a blog. Elutazom minden Partizan-drukker Mekkájába és Jeruzsálemébe. Belgrádba megyek. Ti addig legyetek jók, szurkoljatok a Partizannak és nézzétek a jövő hét keddi Bajnokok Ligája-selejtezőt.
Vagy gyertek el ti is Belgrádba. Nem, nem azért, hogy velem találkozzatok, dehogy. Belgrádot nem szabad kihagyni, akkor sem, ha történetesen nem érdekel semmiféle sport. Belgrád a legszebb város a világon és nincs semmi ahhoz fogható, amikor az ember a Kalemegdanból nézi, ahogy a Duna és a Száva találkozik. Menjetek el Belgrádba. Haverkodjatok az ottaniakkal - fantasztikus emberek a belgrádiak, és ha egyszer összebarátkozol velük, az egy életre szól -, sétáljatok a Száva partján, menjetek át a régi hídon, lazuljatok az Ada-tó partján, igyatok Jelen sört, kóstoljátok meg a ćevapit és a gibanicát, és mindenekelőtt a szerb joghurtot, amivel világháborút lehetne nyerni. Bóklásszatok Novi Beogradban, járjátok körbe a Genex-tornyot, a masszív brutalizmus szimbólumát, menjetek el legalább egyszer egy ottani orthodox templomba és csodáljátok meg az ikonosztázt. Élvezzétek, ahogy lüktet körülöttetek a város és ahogy ti is belekerültök a vérkeringésébe. Menjetek el kulturális eseményekre, Belgrádban tényleg folyót lehet belőlük rekeszteni, és mindenekelőtt ne hagyjátok ki a hihetetlen belgrádi street art-ot, amiről itt láthattok is egy ízelítőt egy belgrádi amatőr fotós jóvoltából. Szóval, menjetek el Belgrádba ti is. Érezzétek jól magatokat.
Egy darabig (úgy jó másfél hétig) szünetelni fog a blog. Elutazom minden Partizan-drukker Mekkájába és Jeruzsálemébe. Belgrádba megyek. Ti addig legyetek jók, szurkoljatok a Partizannak és nézzétek a jövő hét keddi Bajnokok Ligája-selejtezőt.
Vagy gyertek el ti is Belgrádba. Nem, nem azért, hogy velem találkozzatok, dehogy. Belgrádot nem szabad kihagyni, akkor sem, ha történetesen nem érdekel semmiféle sport. Belgrád a legszebb város a világon és nincs semmi ahhoz fogható, amikor az ember a Kalemegdanból nézi, ahogy a Duna és a Száva találkozik. Menjetek el Belgrádba. Haverkodjatok az ottaniakkal - fantasztikus emberek a belgrádiak, és ha egyszer összebarátkozol velük, az egy életre szól -, sétáljatok a Száva partján, menjetek át a régi hídon, lazuljatok az Ada-tó partján, igyatok Jelen sört, kóstoljátok meg a ćevapit és a gibanicát, és mindenekelőtt a szerb joghurtot, amivel világháborút lehetne nyerni. Bóklásszatok Novi Beogradban, járjátok körbe a Genex-tornyot, a masszív brutalizmus szimbólumát, menjetek el legalább egyszer egy ottani orthodox templomba és csodáljátok meg az ikonosztázt. Élvezzétek, ahogy lüktet körülöttetek a város és ahogy ti is belekerültök a vérkeringésébe. Menjetek el kulturális eseményekre, Belgrádban tényleg folyót lehet belőlük rekeszteni, és mindenekelőtt ne hagyjátok ki a hihetetlen belgrádi street art-ot, amiről itt láthattok is egy ízelítőt egy belgrádi amatőr fotós jóvoltából. Szóval, menjetek el Belgrádba ti is. Érezzétek jól magatokat.
A nap megnyilvánulása
Kada umerem reciiiceeeeeee, GROBAR bio jeee ooooon, i PARTIZAN jedino je voleeoooo !!! NaNaNaNaNaaaaa !!! 💪👊👌 pic.twitter.com/y6Rldy3ZTV
— Bogdan Bogdanovic (@LeaderOfHorde) July 10, 2014
Bogdan Bogdanović fenti twitje az egyik legismertebb Partizan szurkolói dalt idézi (Dobro pamtim sve). A jelentése, nagyjából: Azt akarom, hogy amikor majd meghalok, azt mondják rólam, hogy GROBAR (Sírásó) volt és csak a PARTIZANT szerette!
A dolog azért ennyire érdekes, mert Bogdanović éppen most igazolt át a Fenerbahce csapatához (potom 5 millió euróért, tán még meg se száradt a tinta a szerződésen) - de a fekete-fehér szív mindig fekete-fehér marad.
Születésnap - Andrija Živković nagykorú
Ma 18 éves a Partizan középpályása, Andrija Živković.
Srećan rođendan! Boldog szülinapot, nagyfiú :)
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
Srećan rođendan! Boldog szülinapot, nagyfiú :)
Letartóztatták a Partizan elnökét
Letartóztatták a Partizan elnökét, Dragan Đurićot. Sajnos vagy hálistennek nem elnöki minőségében. Đurić a Zekstra nevű cég tulajdonosaként és az Állatorvosi Intézet bizottságának elnökeként került a rendőrség látóterébe. Đurić nincs egyedül, két társával, Tihomir Trišić-tyel, az "Akter" magazin tulajdonos-főszerkesztőjével és Milan Divljakkal, a "Staša" tulajdonosával együtt jöttek érte a készenléti rendőrség tagjai (állítólag).
Đurić és társai ellen sikkasztás a vád, állítólag hét és fél millió eurónak megfelelő összeg tűnt el nyomtalanul, amikor a cimboráival együtt eladták a pančevoi Azotara műtrágyaüzemet.
Đurićnak egyébként nem ez az első kalandja a zsarukkal, idén már ült két hetet a hűvösön, mert megkárosította az Állatorvosi Intézetet, de kétmillió eurónak megfelelő óvadékért távozhatott.
Most valószínűleg nem fog.
Đurić és társai ellen sikkasztás a vád, állítólag hét és fél millió eurónak megfelelő összeg tűnt el nyomtalanul, amikor a cimboráival együtt eladták a pančevoi Azotara műtrágyaüzemet.
Đurićnak egyébként nem ez az első kalandja a zsarukkal, idén már ült két hetet a hűvösön, mert megkárosította az Állatorvosi Intézetet, de kétmillió eurónak megfelelő óvadékért távozhatott.
Most valószínűleg nem fog.
2014. július 10., csütörtök
Branko Ilić a Partizan új játékosa
A Partizan futballcsapata hivatalosan is bejelentette, hogy új játékosuk a Szlovéniából ide érkezett hátvéd, Branko Ilić. A hátvéd idáig a Hapoel Tel-Avivban játszott, korábban megfordult a spanyol Betisnél és a Lokomotív Moszkvánál is. Most kétéves szerződést írt alá a Partizannal. Állítólag esélyes, hogy Marko Nikolić beveti őt a jövő heti Bajnokok Ligája-selejtezőben.
Apropó, Bajnokok Ligája. A Partizan ellenfele a jövő hét keddi selejtezőn a feröer-szigeteki HB Tórshavn lesz.
Apropó, Bajnokok Ligája. A Partizan ellenfele a jövő hét keddi selejtezőn a feröer-szigeteki HB Tórshavn lesz.
Branko Ilić
Üdv a fedélzeten.
(fotó: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
2014. július 9., szerda
Emir Bekrić bronzérmes lett a Magyar Atlétikai Nagydíjon
Emir Bekrić bronzérmet nyert tegnap 400 m gátfutásban a székesfehérvári Gyulai István Memorial Magyar Atlétikai Nagydíjon. Az első helyezett a brit David Greene lett (49.89 mp), a második a trinidadi Jehue Gordon (49.89 mp), Bekrić ideje 50.04 mp.
Kórházba került Duško Vujošević
Duško Vujosević kórházban van; a kosárlabdaedzőt ma operálják (vagy már meg is operálták), a szeméről távolítanak el hályogot. A mozzartsport.com szerint rutinműtétről van szó, a tréner a hétvégét valószínűleg már otthon tölti. Ezzel együtt néhány hetet igénybe fog venni a felépülése.
Mielőbbi gyógyulást!
Mielőbbi gyógyulást!
2014. július 8., kedd
FK Partizan - Dravinja (szlovén) 3:0
Már negyedóra után 2:0 volt az állás.
A harmadik percben Fofana köszönt be a szlovéneknek, miután Bogosavac egyenesen elé rúgta a labdát, az elefántcsontparti játékosnak már csak rá kellett bólintania. Aztán a 14. percben Luka fogta magát és besétált a kapuba a labdával. A kettő között a szlovén csapat becsülettel próbálkozott, sikertelenül.
Luka a gólja után szinte azonnal kiugrasztotta Ninkovićot, aki aztán a kapusba lőtt. A lepattanó labdára lecsapott Fofana, de mellément.
Később leszakadt az ég, óriási felhőszakadás zúdult a pályára.
A szlovén játékvezető továbbot intett - közben mindenki kétségbeesetten keresett valami menedéket, a játékosok viszont becsülettel állták a sarat.
Szó szerint.
A Partizan támadott, a 40. percben Saša Marković tört át (úszott?...) a szlovén védelmen és passzolt Fofanához, de a csatár mellélőtt. Aztán Fofanának volt még egy helyzete a félidő letelte előtt, Lukától kapott egy passzt, az ötösről rálőtt, de a kapus kivédte.
A második félidőben, az 53. percben érdekes jelenet játszódott le. A Partizan sorban vagy 5 szöglethez jutott. Először Gulan, majd Šaponjić, aztán Luka, végül Fofana fejelte a labdát a kapu fölé.
Az 57. percben Bogosavac vágott át ismét a szlovén védelmen, de a labda a változatosság kedvéért ismét szögletre ment. Kicsit később Pauljevićet kellett ápolni, két percig állt a játék.
Aztán a 62. percben Luka iramodott meg ismét, egy lehetetlen szögből rálőtt, az egyik szlovén védő pedig besodorta a hálóba a labdát saját magával együtt.
A 77. percben megpróbálkozott az ellenfél, Hrebernik lőtt rá 10 méterről, Živković bravúrral védett.
A Partizan a továbbiakban uralta a mérkőzést, bár helyzet már csak a mérkőzés legvégén adódott, igaz, akkor kettő is. Először Bogosavac indította remekül Šaponjićot, de egy védő közbevetődött, aztán Luka lövése csattant a kapufán.
A harmadik percben Fofana köszönt be a szlovéneknek, miután Bogosavac egyenesen elé rúgta a labdát, az elefántcsontparti játékosnak már csak rá kellett bólintania. Aztán a 14. percben Luka fogta magát és besétált a kapuba a labdával. A kettő között a szlovén csapat becsülettel próbálkozott, sikertelenül.
Luka a gólja után szinte azonnal kiugrasztotta Ninkovićot, aki aztán a kapusba lőtt. A lepattanó labdára lecsapott Fofana, de mellément.
Később leszakadt az ég, óriási felhőszakadás zúdult a pályára.
(kép: partizan.rs)
A szlovén játékvezető továbbot intett - közben mindenki kétségbeesetten keresett valami menedéket, a játékosok viszont becsülettel állták a sarat.
Szó szerint.
A Partizan támadott, a 40. percben Saša Marković tört át (úszott?...) a szlovén védelmen és passzolt Fofanához, de a csatár mellélőtt. Aztán Fofanának volt még egy helyzete a félidő letelte előtt, Lukától kapott egy passzt, az ötösről rálőtt, de a kapus kivédte.
A második félidőben, az 53. percben érdekes jelenet játszódott le. A Partizan sorban vagy 5 szöglethez jutott. Először Gulan, majd Šaponjić, aztán Luka, végül Fofana fejelte a labdát a kapu fölé.
Az 57. percben Bogosavac vágott át ismét a szlovén védelmen, de a labda a változatosság kedvéért ismét szögletre ment. Kicsit később Pauljevićet kellett ápolni, két percig állt a játék.
Aztán a 62. percben Luka iramodott meg ismét, egy lehetetlen szögből rálőtt, az egyik szlovén védő pedig besodorta a hálóba a labdát saját magával együtt.
A 77. percben megpróbálkozott az ellenfél, Hrebernik lőtt rá 10 méterről, Živković bravúrral védett.
A Partizan a továbbiakban uralta a mérkőzést, bár helyzet már csak a mérkőzés legvégén adódott, igaz, akkor kettő is. Először Bogosavac indította remekül Šaponjićot, de egy védő közbevetődött, aztán Luka lövése csattant a kapufán.
2014. július 7., hétfő
Gyász: elhunyt Bora Todorović
84. éves korában elhunyt Bora Todorović szerb színész, a Partizan egyik legnagyobb szurkolója. A színészt ma reggel érte a halál a belgrádi Szerb Központi Klinikán, ahol már napok óta kezelték.
Főleg színházban lépett fel, de szerepelt több komoly jugoszláv, ill. szerb filmben, mint pl. az Underground, a Cigányok ideje, a Maraton család, a Kém, a Balkan Express, a Szent György lelövi a sárkányt, és természetesen a feledhetetlen, kultikus Vruć vetarban, a Forró szélben is feltűnt.
Počivaj u miru!
Főleg színházban lépett fel, de szerepelt több komoly jugoszláv, ill. szerb filmben, mint pl. az Underground, a Cigányok ideje, a Maraton család, a Kém, a Balkan Express, a Szent György lelövi a sárkányt, és természetesen a feledhetetlen, kultikus Vruć vetarban, a Forró szélben is feltűnt.
(partizan.rs)
Počivaj u miru!
Nyugodj békében.
FK Partizan - Rubin Kazany (orosz) 0:0 (barátságos)
Ha még senkinek sem forrt fel a maradék agyvize (vagy olvadt le a CPU-ja) ebben a döglesztő melegben, akkor itt a tegnapi edzőmeccs beszámolója. Egy fikarcnyi gól sem esett. A Kazany kezdett jobban, már a legelején megeresztettek egy lövést, aztán valamikor a 16. perc környékén jött az első komolyabb próbálkozás Drinčićtől. Nem sokkal később Brašanac lőtt rá egy Pantić-Lazović akció után, fölé. Utána jött egy jó 10 perces masszív Kazany-fölény (Lukačnak köszönhetően nem manifesztálódott egyetlen gólban sem, pedig).
Aztán a 43. percben a labda bevágódott a kukoricásba.
Eskü. A Partizan-játékosok úgy gázoltak be utána. Tiszta Falurádió-fíling volt.
A végén még volt egy kis mocorgás a Kazany kapuja előtt. Kuzmin ordas hibáját kihasználta Drinčić, Škuletićnek tálalta a labdát, a csatár bólintott, és ha nincs a gólvonal előtt 1 méterrel egy védő, akkor most 1:0 lett volna az eredmény.
Ja, és ha az öreganyámnak áramszedője lett volna, ő lett volna a trolibusz.
Nyehehehehe.
A folytatásban az 56. percben a fehérorosz Szergej Kiszljak akart volna beköszönni, Lukač hárított. Három perccel később a Partizan indult meg, Lazović indult meg és passzolta Grbić felé, akitől Brašanachoz került, de az oroszok kapusa védett.
Aztán Drinčić lőtt fölé... Aztán Kiszljak egyenesen Lukač ölébe... Aztán Škuletić hemperedett egyet az orosz 16-oson belül, de a bíró nem ítélt 11-est. A 77. percben Drinčić bődületes szabadrúgását védte Nyesztyerenko kapus. A labda Brašanac elé pattant, a középpályás rálőtte, de ez is mellément.
FK Partizan: Lukač, Vulićević, Trajković, Stanković, Petrović, Drinčić, Brašanac, Pantić, Grbić (Ninković, 76.), Škuletić, Lazović (Luka, 76.)
Aztán a 43. percben a labda bevágódott a kukoricásba.
Eskü. A Partizan-játékosok úgy gázoltak be utána. Tiszta Falurádió-fíling volt.
A végén még volt egy kis mocorgás a Kazany kapuja előtt. Kuzmin ordas hibáját kihasználta Drinčić, Škuletićnek tálalta a labdát, a csatár bólintott, és ha nincs a gólvonal előtt 1 méterrel egy védő, akkor most 1:0 lett volna az eredmény.
Ja, és ha az öreganyámnak áramszedője lett volna, ő lett volna a trolibusz.
Nyehehehehe.
A folytatásban az 56. percben a fehérorosz Szergej Kiszljak akart volna beköszönni, Lukač hárított. Három perccel később a Partizan indult meg, Lazović indult meg és passzolta Grbić felé, akitől Brašanachoz került, de az oroszok kapusa védett.
Aztán Drinčić lőtt fölé... Aztán Kiszljak egyenesen Lukač ölébe... Aztán Škuletić hemperedett egyet az orosz 16-oson belül, de a bíró nem ítélt 11-est. A 77. percben Drinčić bődületes szabadrúgását védte Nyesztyerenko kapus. A labda Brašanac elé pattant, a középpályás rálőtte, de ez is mellément.
FK Partizan: Lukač, Vulićević, Trajković, Stanković, Petrović, Drinčić, Brašanac, Pantić, Grbić (Ninković, 76.), Škuletić, Lazović (Luka, 76.)
2014. július 5., szombat
Hivatalos: Bogdanović elhagyja a Partizant
Bogdan Bogdanović elhagyja a KK Partizan NIS csapatát.
Nem, nem Amerikába megy.
Törökországba.
A Fenerbahce állítólag 1 millió eurót (!!!) kínált Bogdanovićért, aki ráadásul azzal a Željko Obradović-tyal dolgozhat együtt Isztambulban, aki a 80-as években szintén a Partizan játékosa volt.
A mozzartsport.com szerint már alá is írták a szerződést, a háttérben pedig semmi más nem állt, mint a Partizan rettenetes anyagi helyzete.
Értjük mi, értjük, persze, hogyne értenénk, hogy most a föld alól is pénzt kell keríteni a klubnak, mert - rohadj meg, Gogić, meg mindenki más, aki felelős ezért - a tönk szélén állnak. De akkor is...
Köszönjük, Bogdan, köszönjük, hogy a hősünk voltál, hogy nekünk játszottál, hogy a legnagyobb szar legmélyéről is kihúztad a csapatot és a Te zsenialitásodnak, kitartásodnak és mindenekelőtt az óriási szívednek köszönhetően lettünk bajnokok, jutottunk be az Euroligában a legjobb 8 közé, az ABA Ligában meg az elődöntőig vittük az idén. ABA Ligát is nyertél nekünk, bajnok lettél velünk, a legnagyobb hős lettél. Példakép lettél. Köszönünk mindent. Rohadtul fogsz hiányozni... De reméljük, bízunk benne, hogy megtalálod a számításaidat és a helyed az új csapatodban, a világ pedig hamarosan a "Bogdan Bogdanović" nevet fogja visszhangzani, mint a legnagyobb, legfantasztikusabb, legtehetségesebb játékosét, akit anya valaha szült.
Minden jót, Bogdan! Vigyázz magadra!...
Azt akarom, hogy mindenkiben ez a kép maradjon meg róla, a sport és a szurkolás legtisztább pillanata, amikor egy kisfiú sírva öleli őt át a Maccabi Tel-Aviv elleni győzelem után, amikor a Partizan 15 pontos hátrányt lefaragva nyerte meg a mérkőzést.
(Na jó, elhoztam a meccs összefoglalóját is, nesztek...)
Update:
A mozzartsport.com szerint Bogdanović 4 évre írt alá a törökökhöz, úgy, hogy 2 évet mindenképpen le kell húznia Isztambulban, utána kaphat lehetőséget, hogy máshová igazoljon. A Fenerbahce összesen 5 millió (!!!) eurót szurkolt le a játékosért, ebből 3,4 millió landol a Partizan bankszámláján. (Ahonnét valószínűleg egyből indul is tovább a szövetség kontójára.)
Nem, nem Amerikába megy.
Törökországba.
A Fenerbahce állítólag 1 millió eurót (!!!) kínált Bogdanovićért, aki ráadásul azzal a Željko Obradović-tyal dolgozhat együtt Isztambulban, aki a 80-as években szintén a Partizan játékosa volt.
A mozzartsport.com szerint már alá is írták a szerződést, a háttérben pedig semmi más nem állt, mint a Partizan rettenetes anyagi helyzete.
Értjük mi, értjük, persze, hogyne értenénk, hogy most a föld alól is pénzt kell keríteni a klubnak, mert - rohadj meg, Gogić, meg mindenki más, aki felelős ezért - a tönk szélén állnak. De akkor is...
Köszönjük, Bogdan, köszönjük, hogy a hősünk voltál, hogy nekünk játszottál, hogy a legnagyobb szar legmélyéről is kihúztad a csapatot és a Te zsenialitásodnak, kitartásodnak és mindenekelőtt az óriási szívednek köszönhetően lettünk bajnokok, jutottunk be az Euroligában a legjobb 8 közé, az ABA Ligában meg az elődöntőig vittük az idén. ABA Ligát is nyertél nekünk, bajnok lettél velünk, a legnagyobb hős lettél. Példakép lettél. Köszönünk mindent. Rohadtul fogsz hiányozni... De reméljük, bízunk benne, hogy megtalálod a számításaidat és a helyed az új csapatodban, a világ pedig hamarosan a "Bogdan Bogdanović" nevet fogja visszhangzani, mint a legnagyobb, legfantasztikusabb, legtehetségesebb játékosét, akit anya valaha szült.
Minden jót, Bogdan! Vigyázz magadra!...
(kép: b92.net)
Azt akarom, hogy mindenkiben ez a kép maradjon meg róla, a sport és a szurkolás legtisztább pillanata, amikor egy kisfiú sírva öleli őt át a Maccabi Tel-Aviv elleni győzelem után, amikor a Partizan 15 pontos hátrányt lefaragva nyerte meg a mérkőzést.
(Na jó, elhoztam a meccs összefoglalóját is, nesztek...)
Update:
A mozzartsport.com szerint Bogdanović 4 évre írt alá a törökökhöz, úgy, hogy 2 évet mindenképpen le kell húznia Isztambulban, utána kaphat lehetőséget, hogy máshová igazoljon. A Fenerbahce összesen 5 millió (!!!) eurót szurkolt le a játékosért, ebből 3,4 millió landol a Partizan bankszámláján. (Ahonnét valószínűleg egyből indul is tovább a szövetség kontójára.)
Petrolul (román) - FK Partizan 1:0 (barátságos)
Nem volt stream, úgyhogy írásos beszámolókra támaszkodom.
A leírás szerint a Partizan kezdett jobban. Lazović és Ninković tüsténtkedtek, sőt, Ninkovićnak volt is egy komoly helyzete a 10. percben, amit a román kapus végül szögletre küldött. Ennek ellenére a 28. percben a Petrolul szerzett vezetést. A gólszerző Adrian Mutu a les határán volt (rossz nyelvek szerint nem volt az annyira határ, nagyon is lesen volt a román játékos), mindenesetre a bíró megadta a gólt. Aztán az első félidő hátralévő részében csak egy sárga lap törte meg a csendet (nem a Partizannak).
Az 51. percben a csereként beállt Kljajić védett nagyot, rá egy percre Ostojićnak volt helyzete. A 64. percben a fél Partizant lecserélték, aztán a 71. percben gólt is lőttünk, de a bíró úgy döntött, hogy ez már les volt és nem adta meg.
A 80. percben Drinčić beadásából Stevanović lőhetett rá, de mellément. Nem sokkal később Bogosavac próbálkozhatott még, eredménytelenül.
FK Partizan: Ž. Živković, Pauljević, Petrović, Ostojić, Trajković, Gulan, Marković, Ninković, Luka, Ilić, Lazović
Játszottak még: Kljajić, Stanković, Brašanac, Stevanović, Fofana, Drinčić, Šaponjić
A leírás szerint a Partizan kezdett jobban. Lazović és Ninković tüsténtkedtek, sőt, Ninkovićnak volt is egy komoly helyzete a 10. percben, amit a román kapus végül szögletre küldött. Ennek ellenére a 28. percben a Petrolul szerzett vezetést. A gólszerző Adrian Mutu a les határán volt (rossz nyelvek szerint nem volt az annyira határ, nagyon is lesen volt a román játékos), mindenesetre a bíró megadta a gólt. Aztán az első félidő hátralévő részében csak egy sárga lap törte meg a csendet (nem a Partizannak).
Az 51. percben a csereként beállt Kljajić védett nagyot, rá egy percre Ostojićnak volt helyzete. A 64. percben a fél Partizant lecserélték, aztán a 71. percben gólt is lőttünk, de a bíró úgy döntött, hogy ez már les volt és nem adta meg.
A 80. percben Drinčić beadásából Stevanović lőhetett rá, de mellément. Nem sokkal később Bogosavac próbálkozhatott még, eredménytelenül.
FK Partizan: Ž. Živković, Pauljević, Petrović, Ostojić, Trajković, Gulan, Marković, Ninković, Luka, Ilić, Lazović
Játszottak még: Kljajić, Stanković, Brašanac, Stevanović, Fofana, Drinčić, Šaponjić
2014. július 3., csütörtök
Bertans elhagyja a Partizant
Elválnak Davis Bertans és a KK Partizan útjai. A tényt a játékos ügynöke jelentette be Twitteren, felzúdulást keltve a szurkolók között.
Vagyis Davis Bertans felfüggesztette a szerződését a Partizannal, szabadon igazolható.
Annyit lehetett korábban is tudni, hogy Bertans körül nagyon szimatolt a Galatasaray, de a dolog végül azért nem jött össze, mert a Partizan kevesellte a lett játékosért felajánlott 200 000 eurót. Hogy mi lehet a mostani hirtelen váltás mögött, csak találgatni lehet. Bertans még nem nyilatkozott, Duško Vujošević is csak szűkszavúan kommentált:
- Részletek nincsenek, bár nem tudom, miért okozott ez meglepetést bárkinek is. A gyerekek előbb-utóbb kirepülnek a fészekből. Van, amelyik hálás, van, amelyik hálátlan. Van, akit úgy hívnak, hogy Lauvergne, van, akit meg úgy, hogy Bertans.
Ja, és még az is ide tartozik, hogy Bogdanović sorsa továbbra is kérdéses. Az NBA-s Phoenix ugyan draftolta, de egyelőre bizonytalan, hogy a következő szezont odaát, avagy Belgrádban, esetleg valahol máshol kezdi (egyes híresztelések szerint körülötte is megjelent néhány török érdeklődő).
Davis Bertans has terminated his contract with Partizan Belgrade! He is now a free agent!
— Artūrs Kalnītis (@ArtursKalnitis) July 3, 2014
Vagyis Davis Bertans felfüggesztette a szerződését a Partizannal, szabadon igazolható.
Annyit lehetett korábban is tudni, hogy Bertans körül nagyon szimatolt a Galatasaray, de a dolog végül azért nem jött össze, mert a Partizan kevesellte a lett játékosért felajánlott 200 000 eurót. Hogy mi lehet a mostani hirtelen váltás mögött, csak találgatni lehet. Bertans még nem nyilatkozott, Duško Vujošević is csak szűkszavúan kommentált:
- Részletek nincsenek, bár nem tudom, miért okozott ez meglepetést bárkinek is. A gyerekek előbb-utóbb kirepülnek a fészekből. Van, amelyik hálás, van, amelyik hálátlan. Van, akit úgy hívnak, hogy Lauvergne, van, akit meg úgy, hogy Bertans.
Ja, és még az is ide tartozik, hogy Bogdanović sorsa továbbra is kérdéses. Az NBA-s Phoenix ugyan draftolta, de egyelőre bizonytalan, hogy a következő szezont odaát, avagy Belgrádban, esetleg valahol máshol kezdi (egyes híresztelések szerint körülötte is megjelent néhány török érdeklődő).
A nap képe - egy kis wellness
Mert megérdemlik :)
A srácok puszilnak mindenkit a szlovéniai edzőtáborból.
Balról jobbra: Predrag Luka, Andrija Živković, Miroslav Bogosavac, Miladin Stevanović és Danilo Pantić.
A srácok puszilnak mindenkit a szlovéniai edzőtáborból.
(kép: partizan.rs)
Balról jobbra: Predrag Luka, Andrija Živković, Miroslav Bogosavac, Miladin Stevanović és Danilo Pantić.
2014. július 2., szerda
Sturm Graz - FK Partizan 0:1 (barátságos)
A meccs előtt az az érdekes helyzet állt elő, hogy mind a hazaiak, mind a Partizan csapata fekete-fehér csíkos dresszben állt ki a pályára (a különbség csak annyi volt, hogy a Sturm Graz-nak keresztbe csíkos volt a meze). Végül a Partizan áthatóan narancs-pirosas színű megkülönböztető trikót húzott magára.
Élmény volt. Egy rakás túlérett barack rohangált a pályán fel-alá.
Viszont a Rittscheintalstadion szépen megtelt szurkolókkal :)
Köztünk legyen szólva: irtózatos dögunalom meccs volt. Oké, nyilván egy felkészülési meccstől ne várjon sokat az ember... Az első, helyzetnek nevezhető valami kb. negyedóra elteltével jött, a hazaiaktól Sandanski küldte rá a labdát, de messzire elkerülte a kaput.
Nagyjából 20 perc után volt a Partizannak egy komolyabb megmozdulása. Drinčić küldött rá egy szabadrúgást 40 méterről, a labda pár méterrel ment mellé.
Aztán amikor az jelenti a változatosságot a különben nem túl gyors iramú (hehe...) és nagyjából kiegyenlített meccsen, hogy Grbić és Beichler összeütköztek és a játék egy kicsit állt, mert mindkettő a földön fetrengett... Ez nagyjából mindent elmond az első félidőről.
A 26. percben Andrija Živković fejelt jócskán fölé egy szöglet után. Beichler iramodott neki egy kicsit később, de Stanković kivágta a labdát, el se ért a kapuig, Lukačnak a kisujját se kellett mozdítania.
Aztán a 32. percben volt valami kavarodás a Sturm 16-osán belül, a beszámoló szerint Grbić ügyeskedte be magát az osztrákok közé, de a vége szöglet lett, a beadott labda pedig szomorúan, egyetlen fejet vagy lábat sem érintve pattogott ki az oldalvonalon túlra.
A 38. percben sárga lapot kapott Trajković
ki más
ez volt egyébként a meccs egyetlen sárga lapja.
A 41. percben volt az, hogy Škuletić megrázta magát - valószínűleg elege lett az NB II-es iramú lötyögésből - és egy indításból kb. 18-20 méterről kapura lőtt. Pliquette kapusnak volt némi szerencséje, hogy végül kirúgás lett. Ezen Andrija Živković felbátorodhatott, mert nem sokkal később ő lőtt nagyjából ugyanonnét, az osztrákok kapusának itt viszont már hárítania kellett.
A játékvezető nagyjából itt vetett véget a szenvedéseknek és lefújta az első félidőt.
A 47. percben a Sturm tadzsik-orosz hátvédje, Sharifi lőtt rá, megint csak pár méterre elkerülve a kaput.
De.
És itt jött a DE.
Andrija Živković személyében.
Egy szöglet utáni beadást a kapus még hárított, de ahogy a védők között pattogott a labda, Živković lecsapott rá és egy kapáslövéssel beküldte a jobb felső sarokba. 0:1
Az 55. percben Offenbacher lőtt a Partizan kapujára vagy 30 méterről, egyenesen Lukač kezébe. Aztán a 61. percben nagyjából az egész Partizant lecserélték, csak Stanković maradt a pályán azok közül, akik az I. félidőben is játszottak. A tempónak némileg jót tett a frissítés, de helyzetek nagyon nem akartak összejönni. Sokat futtotak a Partizan-játékosok, de a támadásaik rendre elhaltak a védőkön.
A 76. percben volt említésre méltó történés, egy Lazović-Ninković akciót akadályozott meg a kapus. Pár perccel később ismét Ninković próbálkozott, ezúttal fölé.
A 82. percben volt egy Gulan-Ninković összjáték, Ninković beadását elkapta Pliquette.
A 84. percben aztán volt még egy osztrák helyzet is, de csak azért, hogy a csereként beállt Kljajić ne gémberedjen el teljesen.
Az jutott eszembe, ahogy a meccset néztem, hogy mekkora iróniája ez a sorsnak, egy osztrák csapat játszik egy szerb csapat ellen, az I. világháború kitörésének 100. évfordulóján, és kikapnak. Micsoda revans.
Sturm Graz: Pliquette, Sharifi, Todorovski, Madl, Klem, M. Stanković, Sandanski, Offenbacher, Schloffer, Djuricin, Beichler
Pályára lépett még: Barbarić, Berič, Lovrić, Rosenberg, Schmerböck, Schnaderbeck, Taisuke
FK Partizan I. félidő: Lukač, Vulićević, Trajković, V. Stanković, Petrović, A. Živković, Brašanac, Pantić, Škuletić, Grbić
FK Partizan 61. perctől: Kljajić, Lazović, Bogosavac, Luka, Ostojić, Stevanović, Ninković, Marković, Gulan, Šaponjić, V. Stanković
Vezette: Alexander Harkam (AUT)
Itt megnézheted az egész meccset, a Sturm Graz tök rendes volt, mert egyrészt az egészet élőben streamelték a Youtube-csatornájukon, másrészt a teljes mérkőzést feltöltötték. Mindenkinek kedves egészségére.
Élmény volt. Egy rakás túlérett barack rohangált a pályán fel-alá.
Viszont a Rittscheintalstadion szépen megtelt szurkolókkal :)
(fotó: partizan.rs)
Köztünk legyen szólva: irtózatos dögunalom meccs volt. Oké, nyilván egy felkészülési meccstől ne várjon sokat az ember... Az első, helyzetnek nevezhető valami kb. negyedóra elteltével jött, a hazaiaktól Sandanski küldte rá a labdát, de messzire elkerülte a kaput.
Nagyjából 20 perc után volt a Partizannak egy komolyabb megmozdulása. Drinčić küldött rá egy szabadrúgást 40 méterről, a labda pár méterrel ment mellé.
Aztán amikor az jelenti a változatosságot a különben nem túl gyors iramú (hehe...) és nagyjából kiegyenlített meccsen, hogy Grbić és Beichler összeütköztek és a játék egy kicsit állt, mert mindkettő a földön fetrengett... Ez nagyjából mindent elmond az első félidőről.
A 26. percben Andrija Živković fejelt jócskán fölé egy szöglet után. Beichler iramodott neki egy kicsit később, de Stanković kivágta a labdát, el se ért a kapuig, Lukačnak a kisujját se kellett mozdítania.
Aztán a 32. percben volt valami kavarodás a Sturm 16-osán belül, a beszámoló szerint Grbić ügyeskedte be magát az osztrákok közé, de a vége szöglet lett, a beadott labda pedig szomorúan, egyetlen fejet vagy lábat sem érintve pattogott ki az oldalvonalon túlra.
A 38. percben sárga lapot kapott Trajković
ki más
ez volt egyébként a meccs egyetlen sárga lapja.
A 41. percben volt az, hogy Škuletić megrázta magát - valószínűleg elege lett az NB II-es iramú lötyögésből - és egy indításból kb. 18-20 méterről kapura lőtt. Pliquette kapusnak volt némi szerencséje, hogy végül kirúgás lett. Ezen Andrija Živković felbátorodhatott, mert nem sokkal később ő lőtt nagyjából ugyanonnét, az osztrákok kapusának itt viszont már hárítania kellett.
A játékvezető nagyjából itt vetett véget a szenvedéseknek és lefújta az első félidőt.
A 47. percben a Sturm tadzsik-orosz hátvédje, Sharifi lőtt rá, megint csak pár méterre elkerülve a kaput.
De.
És itt jött a DE.
Andrija Živković személyében.
Egy szöglet utáni beadást a kapus még hárított, de ahogy a védők között pattogott a labda, Živković lecsapott rá és egy kapáslövéssel beküldte a jobb felső sarokba. 0:1
Az 55. percben Offenbacher lőtt a Partizan kapujára vagy 30 méterről, egyenesen Lukač kezébe. Aztán a 61. percben nagyjából az egész Partizant lecserélték, csak Stanković maradt a pályán azok közül, akik az I. félidőben is játszottak. A tempónak némileg jót tett a frissítés, de helyzetek nagyon nem akartak összejönni. Sokat futtotak a Partizan-játékosok, de a támadásaik rendre elhaltak a védőkön.
A 76. percben volt említésre méltó történés, egy Lazović-Ninković akciót akadályozott meg a kapus. Pár perccel később ismét Ninković próbálkozott, ezúttal fölé.
A 82. percben volt egy Gulan-Ninković összjáték, Ninković beadását elkapta Pliquette.
A 84. percben aztán volt még egy osztrák helyzet is, de csak azért, hogy a csereként beállt Kljajić ne gémberedjen el teljesen.
Az jutott eszembe, ahogy a meccset néztem, hogy mekkora iróniája ez a sorsnak, egy osztrák csapat játszik egy szerb csapat ellen, az I. világháború kitörésének 100. évfordulóján, és kikapnak. Micsoda revans.
Sturm Graz: Pliquette, Sharifi, Todorovski, Madl, Klem, M. Stanković, Sandanski, Offenbacher, Schloffer, Djuricin, Beichler
Pályára lépett még: Barbarić, Berič, Lovrić, Rosenberg, Schmerböck, Schnaderbeck, Taisuke
FK Partizan I. félidő: Lukač, Vulićević, Trajković, V. Stanković, Petrović, A. Živković, Brašanac, Pantić, Škuletić, Grbić
FK Partizan 61. perctől: Kljajić, Lazović, Bogosavac, Luka, Ostojić, Stevanović, Ninković, Marković, Gulan, Šaponjić, V. Stanković
Vezette: Alexander Harkam (AUT)
Itt megnézheted az egész meccset, a Sturm Graz tök rendes volt, mert egyrészt az egészet élőben streamelték a Youtube-csatornájukon, másrészt a teljes mérkőzést feltöltötték. Mindenkinek kedves egészségére.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)