2017. február 28., kedd

Mega Leks - KK Partizan 80:87 (ABA Liga, 24. forduló)

A csapat továbbra is foghíjas, 6 (azaz hat) játékos plusz Aleksandar Džikić továbbra is romokban hever. Ma adtak ki egy hivatalos sajtóközleményt, hogy a kosarasok lényegében több, mint egy hete szalmonellafertőzésben szenvednek, jó részük kórházban is volt és a jóég tudja, mikorra fognak teljesen felépülni.
A Mega Leks ellen mindenesetre nem keztdünk rosszul. 2:5-re vezettünk, a Mega kiegyenlített (5:5), de már itt az elején két kézzel szórták a játékvezetők a faultokat mindkét csapatnak. (Még egy perc sem telt el, Jaramaznak már kettő is volt...) Kicsit át is vették a vezetést (7:5), de semmi gondot nem jelentet 7:12-re módosítani.


Tartottuk az előnyt, nem sokkal (15:20), de tartottuk. A negyed végére a Mega beért minket, ki is egyenlítettek (24:24), de Birčević pont a végét jelző dudánál még bezúzott egyet. (24:26)

Stefan Pot valamikor meccs közben

A második negyedet is végigcsináltuk, és egész jól játszottunk. Egyszer volt egy döccenő, amikor a Mega átvette a vezetést (34:33), de aztán gyorsan visszavettük (34:36) egy remek Pot-Majstorović összjátékkal. Egyetlenegy dolog volt, ami gondot jelentett: baromi sok eladott labdát produkáltunk. A Mega emberfogósat játszott, szépen mindegyik Partizan-játékos megkapta a maga pink mezes "kísérőjét", és nagyon rámentek arra, hogy minél több Partizan-passzt térítsenek el. Ez be is jött, a baromi nagy szerencsénk viszont az volt, hogy a Mega a helyzetei túlnyomó többségét kihagyta. Vezettünk, sikerült 39:45-re is megugrani, a félidő végül 43:47-re végződött.

Andrić remekül játszott

A harmadik negyed már kicsit nehézkesebb volt. Vezettünk, de itt valahogy érezni lehetett, hogy a fél csapat maródi. A Mega így is rengeteg helyzetet kihagyott, mi pedig masszívan tartottuk az előnyünket. Nem játszottunk szépen, nem játszottunk látványosan, viszont mindenki kitette a szívét a parkettre. Ez számított. Más nem. 62:68 lett a negyed vége úgy, hogy a Megának pont a dudánál sikerült bepasszíroznia egy találatot.

Vrabac is csúcsra járatta magát

A negyedik negyed tökjól indult. Majdnem 10 pontra vezettünk (64:73), amiből aztán 68:75 lett. Ebből meg 75:75, és mindez úgy, hogy a Megának egyetlen hárompontos se akart összejönni. Itt megint átvették a vezetést (77:75), de csak egy pillanatra, mert Pot kiegyenlített, aztán Birčević már visza is vette a vezetést (77:79). A Megától Rebić kipontozódott, mi vezettünk (77:82), a hazaiak egyre feszültebbnek tűntek, ezért még sokkal több helyzetet hagytak ki. A meccs végére elértük a 10 pontos különbséget (77:87), aztán alig egy perccel a vége előtt sikerült a Megának egy hárompontost bedobnia, mintegy végszóra (80:87).


Mega Leks: Rebić (2), Jaramaz (8), Spasojević (5), Glogovac, Kaba (18), Zagorac (16), Simeunović, Tejić (2), Novak (14), Kapetanović, Marelja (15), Samardžiski

KK Partizan: Robinson (3), Vrabac (12), Tanasković, Veličković, Majstorović (8), Birčević (20), Andrić (20), Pot (15), Gordon, Luković (9)

Összefoglaló:



A Liga jelenlegi állása:
1. CZ 47 pont
2. Cedevita 42 pont
3. Partizan 42 pont
4. Budućnost 41 pont
5. Igokea 36 pont
6. Cibona 34 pont
7. FMP 34 pont
8. Union Olimpija 34 pont
9. Mega Leks 33 pont
10. Karpoš 33 pont
11. Mornar Bar 32 pont
12. MZT Skopje 32 pont
13. Krka 31 pont
14. Zadar 30 pont

(képek: aba-liga.com)

2017. február 26., vasárnap

FK Partizan - Borac 2:1 (szuperliga, 23. forduló)

Kedves mindenki,
bátran, minden szépítés nélkül kijelenthetem, hogy ez egy kurva jó meccs volt.
Izgalmas volt, lendületes, és ami a legfontosabb, jól játszottunk.
A mérkőzés előtt a szurkolók ezzel a transzparenssel üzentek Evertonnak, biztosítva őt a szeretetükről és a támogatásukról a múltkori rasszista incidenst után. Svi smo mi, Evi - mi mind Evi (Everton) vagyunk.


Az első félidőben lényegében az volt, amit mi akartunk. A Borac beszorult a térfelére és végig bunkerfutballt játszottak. Talán a 13. perc környékén jutottak át először a felezővonalon. (Aztán az se tartott sokáig.) Komoly helyzet nem volt az első 20 percben, csak súlyos Partizan-mezőnyfölény. A Borac néha kontratámadással próbálkozott, sikertelenül. Gyakorlatilag az összes játékosuk a 16-os körül tömörült.
Nem mintha ez segített volna. 
A 26. percben Vulićević beadása érkezett jobbról, a tegnap a 22. születésnapját ünneplő Kosović pedig a legjobb ütemben érkezett és belőtte. GÓÓÓL! 1:0

(kép: mozzartsport.com)

A Borac tovább próbálkozott a kontratámadásokkal, de mind elhalt, a 16-osig sem jutottak el. Közben a 32. percben Janković vágott le nagy szólót és lőtt rá, de a kapus elkapta. 
Majd a 34. percben 11-est kaptunk. Valaki a Borac játékosai közül (Ignjatijević volt, ha jól láttam) ellökte Jankovićot, a játékvezető pedig egyből a 11-es pontra mutatott. Leonardo állt a labda mögé...


...és ahogy a nagykönyvben meg van írva. 2:0


A 36. percben megint Janković próbálkozott egy lövéssel, de ez is a kapusé lett. Rá egy percre hatalmas Borac védelmi hiba után Leonardo lecsapott a labdára, de végül a védők szerelték. 
A 41. percben jött az első említésre méltó Borac-helyzet: egy szöglet után (az első szöglete volt a Boracnak...) Tiago lőtt rá, Kljajić védett, aztán egyből Stefan Mihajlović is rálőtt, Kljajić azt is kivédte.

Tawamba végig aktív volt, tényleg csak a gól hiányzott ahhoz, hogy minden tökéletes legyen

A második félidőben a Borac kitámadt, bátrabban játszott, sokkal nyíltabb lett a mérkőzés, más kérdés, hogy így is maradt a Partizan mezőnyfölénye. Az 54. percben volt egy erősen tizenegyesgyanús helyzet, megint Jankovićot lökték fel a 16-oson belül, de a bíró nem fújta le.
A 60. percben Leonardo cselezett végig a 16-oson, rá is lőtt, a védők szögletre hárítottak. Három perccel később Tawamba kapott passzt Leonardotól, rá is eresztett a kapura egy bombalövést, kár, hogy túl magas volt. 
A 65. percben 11-est kapott a Borac. Janković rúgta le Tiagot épp a 16-os vonalán belül, a čačakiaknak is jutott egy büntető. Stefan Mihajlović állt a labda mögé, be is lőtte. 2:1


Két perc múlva Tiago gondolt egyet és lőtt rá, de jócskán mellément.
A 73. percben szabadrúgást kaptunk, úgy 17-18 méterre a kaputól. Leonardo rá is küldte, a kapus nagyot védett. A 77. percben Nemanja Mihajlović vágott le nagy szólót a bal oldalon. Becselezte magát a 16-osra, beadta középre, Janković fölérúgta. Egy perc múlva megint Neca száguldott fel a bal oldalon, most már ő lőtt rá, de a kapus védett.


A Boracnak egyetlenegy helyzetre futotta, a 84. percben Punoševac lőtt fölé.

Svi kao jedan - Mindenki egyért

Aztán az öltözőben volt egy kis ünneplés, felköszöntötték Kosovićot, aki a meccsen már felköszöntötte magát egy góllal, de most a Kapitánytól is kapott egy tortát, gyertyával.



Tények:

Helyszín: Partizan stadion, Belgrád
Nézőszám: 2500
Vezette: Ilija Brdar (partjelzők: Svetozar Živin, Jovica Milin - tartalék játékvezető: Kis-Csepegi Róbert)

FK Partizan: Kljajić, Vulićević, Milenković, Ostojić, Miletić, Kosović, Jevtović, Janković (S. Ilić, 89.), N. Mihajlović (Đuričkovć, 85.), Leonardo, Tawamba (Jovanović, 90.)
Vezetőedző: Marko Nikolić

Borac: Mišić, Ignjatijević, Marković, Drašković, Kostić (Zoćević, 67.), Marčić (Delić, 46.), Marinković, Tiago, S. Mihajlović, Jovanović (Punoševac, 76.), Živanović
Vezetőedző: Mladen Dodić

Gólszerzők: Kosović (26.), Leonardo (34. - 11-es), ill. S. Mihajlović (65. - 11-es)
Sárga lap: Marković (55.), Punoševac (90+2.)

Összefoglaló:


Tabella majd holnap lesz.

(jelöletlen képek: partizan.rs)

2017. február 23., csütörtök

KK Partizan - PAOK 78:82 (Bajnokok Ligája, play-off, visszavágó)

Ez most nagyon fáj. Pedig karnyújtásnyira volt és a lelkünket kitettük a parkettre.
Az első negyedben nagyon akadozott a gépezet. Pedig a meccs előtt a csapat felköszöntötte Miša Tumbast, akinek most volt a 63. születésnapja.

(kép: mondo.rs)

Ott volt a futballcsapat is, eljöttek szurkolni a kosarasoknak.


(képek: sportske.net)

(kép: mondo.rs)

Marko Nikolićot EKKORA üdvrivalgás fogadta.


A hangulat is remek volt. Zúgott a "PAOK-Partizan", az egész sportcsarnok egyetlen óriási fekete-fehér kavalkád volt.

(kép: basketballcl.com)

Aztán belecsaptunk a lecsóba.
És egyből 2:11-re vezetett a PAOK. Aztán 6:18-ra. Fogalmam sincs, hogyan. Rémes volt.
Aztán jött Andrić és 13:18 lett.
Ezt sem tudom, hogy hogyan, de így lett. Volt a meccsen jópár ilyen szakasz, hogy két pillanat alatt 180°-os fordulatot vettek a történések. Mindenesetre 8 másodperccel a negyed vége előtt Veličković 16:18-ra módosított, ami konkrétan egy 10:0-ás sorozatot jelentett tőlünk. Sokkal vidámabb és biztatóbb, mint a 6:18.

Stefan Pot összeszigszalagozva játszott
(kép: basketballcl.com)

A második negyed mesés volt.
Egy darabig.
Kiegyenlítettünk (18:18). Pot büntetőjével átvettük a vezetést (20:18). Ezen a szakaszon temérdek volt a büntető, de ettől függetlenül sikerült összekapnunk magunkat (25:20). A görögök ezt nem hagyták annyiban, kiegyenlítettek (27:27) és visszavették a vezetést (28:30). A PAOK itt brutálban nyomta, levegőt alig kaptunk. Folyton elvesztettük a labdát, helyzetünk is alig volt. 10 pontra nőtt a hátrányunk (30:40), végül 32:47-tel zártuk a félidőt.

A csapat fele hányással, hasmenéssel és lázzal küszködött, a másik fele totál ki volt facsarva az előző hétvégi kupadöntő után. Így is küzdöttek, ahogy csak tudtak.
Igen. Most felállsz és tisztelegsz.

Mihajlo Andrić, a meccs egyik hőse
(kép: mondo.rs)

A harmadik negyed volt igazán keserves. A PAOK előnye végig több, mint 10 pont volt. Fogcsikorgatva játszottunk, szét voltunk esve, enervált volt az egész csapat. Itt úgy tűnt, minden elveszett és maximum emelt fővel meghalunk. Azért Veličković a legeslegvégén, pont a dudánál bedobott egy kosarat, azt azért jólesett látni. 50:64-gyel vártuk a halált finálét.
Hát gyerekek.
Amit a csapat az utolsó negyedben produkált... hát az nem igaz.
Rögtön Robinson hárompontosával indítottunk (53:64). És elkezdtünk lépésről-lépésre feljönni. 59:68 volt az állás, itt a PAOK rájött, hogy baj lesz, ha nem csinálnak valamit, gyorsan elhúztak 59:76-ra. Itt megint úgy tűnt, hogy mindennek vége. 63:78 volt az állás, Birčevićet valamelyik görög játékos fellökte, Andrić kis híján a görögöt lökte fel... 70:80-nál, alig egy perc volt már csak hátra, amikor a PAOK edzője időt kért.
És akkor visszajöttünk a parkettre.
Veličković beszórt egyet (72:80). 1 perc 8 másodperc van már csak hátra.  Az egész Pionir Hall olyan, mint egy vulkán. Támadnak a görögök, de a bíró lefújja, támadói fault. Mi jövünk. Izzik a levegő, hatalmas harc a pályán. Clanton kipontozódik, büntetőt kapunk (73:82). 44 másodperc van már csak hátra, Andrić hatalmas hárompontost dob (76:82). Az egész csarnok talpon, mindenki torkaszakadtából ordít. A játékosok szabályosan birkóznak a labdáért, a bírók megelégelik, lefújják, a görögök jönnek. De Veličković szereli a görög játékost és be is vágja (78:82). A PAOK edzője megint időt kér. Hárommillió fok van a Pionir Hallban. Hatalmas szívvel küzd az egész csapat. 25 másodperc van hátra. Veličković is kipontozódik. Már csak 23 másodperc. Büntetőt kap a PAOK... és kihagyják! Mind a kettőt!
De az idő lejárt.
Nem tudtunk fordítani.
Ennyi volt.

A hétvégi kupadöntőn is és most is Nenad Čanak helyettesítette Aleksandar Džikićet, akit szintén ledöntött a vírus a lábáról. Nenad Čanak fantasztikus munkát végzett, minden elismerést megérdemel





(képek: hotsport.rs)

KK Partizan: Robinson (7), Ratkovica (2), Vrabac (8), Tanasković, Veličković (19), Majstorović (2), Birčević (11), Andrić (11), Pot (11), Gordon, Luković (7)

PAOK: Chrysikopoulos (2), Koniaris, Tsochlas, Margaritis (12), McFadden (26), Miljenović (2), Glyniadakis (1), Karamanolis, Sibert (16), Papadopoulos, Peniers (15), Clanton (8)

Összefoglaló:



2017. február 21., kedd

A tegnapi futballmeccs utórengései

Még mindig hányingerem van a tegnapi Rad - Partizan futballmeccs óta. Nem ma kezdtem nézni a focit, láttam már nem egy és nem két botrányos szurkolói megnyilvánulást, tahóparaszt ordítozást, trágárnál is trágárabb kifüggesztett molinót. Tudom, mennyire primitívek tudnak lenni a szurkolók és néha azt hiszem, hogy nekem már semmi újat nem lehet mutatni.
Én marha.
Hozzáteszem: tisztában vagyok azzal, hogy Everton nem egy egyszerű eset, nem egyszer és nem kétszer volt már az, hogy dulakodott meccs közben, meg beszólogatott. De a Rad-szurkolók ordenáré suttyósága kiverte a biztosítékot nálam is. Az, hogy ez a nagydarab, sziklakemény játékos sírva jött le a pályáról, ez mindennek a teteje.
A legszebb az, hogy a sztorit felkapta a világsajtó. Egymás után hozta le a The Sun, a Mirror, a Deutsche Welle, a Welt, a Spiegel, a BBC, a holland RTL, az O Globo, de még az Associated Press is. Nagy-Britanniától Németországon és Ausztrián át Brazíliáig, Paraguayig és Indiáig most mindenki ezen csámcsog.
És ezek után a Rad kiadott egy totál érthetetlen sajtóközleményt, amiben az egész felelősséget Evertonra hárította, továbbá kikérte magának a "médiahájpot", ami most őket emiatt körülveszi.
Erre egyetlenegy normális válasz létezik.
Elmentek ti a retkes, repedtsarkú kurva anyátokba mind. Felelősségvállalás? Elhatárolódás? Uramatyám "sajnáljuk, ami történt"? Lófaszt. Hárítás van csak, ezerrel. 
Akkor ezt úgy vettük, hogy egyetértetek a rasszista bekiabálásokkal, és ti is egy rakás fasiszta, neonáci, rasszista seggfej vagytok, pontosan ugyanúgy, mint a drágalátos United Force-os barmok.
(Közben a játékosok is kiadtak egy közös sajtóközleményt. Ez egy fokkal jobb, mert ők legalább sajnálják a történteket és el is határolódnak, bár azért egy kicsit megy itt is a mártírkodás. De ez még így is ezerszer jobb, mint a futballcsapat vezetősége által kiszart kiadott öklendet.)
A Partizan is kiadott egy sajtóközleményt, a csapat elhatárolódik mindenféle rasszizmustól és támogatásáról biztosítja Evertont. 
A Szerb Labdarúgó Szövetség pedig fogta magát, és "további intézkedésig" lezárta a Rad stadionját a vérbe. Úgyhogy az összes United Force-os barom mehet vissza a balettba ugrálni.

Szívből remélem, hogy mocskosul meg fogják büntetni őket, de úgy, hogy megemlegessék.

Megoldás? Nem tudom, hogy mi lenne. Nyilván elsősorban az, hogy mindenfajta rasszista megnyilvánulást nagyon súlyosan büntessenek, akár börtönnel is. Meg az, hogy ehhez legyen meg a megfelelő jogi környezet. Meg az, hogy bizonyos szurkolói körök ne legyenek egyenlőbbek mindenki másnál.
Akarni kéne. Nem nekem, nekünk, szurkolóknak. Hanem a törvényhozóknak is.
Addig meg vigyázzunk már egymásra. 

A két kép, ami bejárta a világsajtót: a könnyező Everton...

...és ahogy Kljajić vigasztalja

2017. február 20., hétfő

Crvena Zvezda - KK Partizan 74:64 (Korać-kupa, döntő)

Ne kérdezzétek, jó?...
Én sem tudom.
Illetve dehogynem tudom. Csak kurvára nem tudok ellene tenni semmit. Amíg ez a rendszer van, addig nem is fog változni semmi.
Az első negyed húzós volt, vezetett az elején a Zvezda, de 12:6-ról feljöttünk 12:16-ra. A bíró (Belošević, hogy ezt a nevet soha nem fogom elfelejteni, hányszor cseszett már ki velünk a szerb ligában, meg az ABA Ligában is) már itt befújt olyanokat, hogy a hajam égnek állt. Mondjuk itt még többé-kevésbé egyenlő arányban osztogatta a faultokat, a végén kezdett eldurvulni, de arról majd később. A Zvezda az első negyed végére fogcsikorgatva kiegyenlített, 23:23.
A második negyedben átvettük a vezetést (23:25, Vrabac) és tartottuk is. Szikrázó, izgalmas meccs volt, a Zvezda egy ponton átvette a vezetést (33:32) és ilyen egy ide-egy oda játék kezdődött. Volt feszültség, volt akció, a közönség folyamatosan egymást hergelte. 36:34 lett a félidő, de itt még az égvilágon semmi nem dőlt el.


A harmadik negyed már kicsit húzósabb volt. Vezetett a Zvezda, de mindig csak egy-két ponttal (42:40). A bíró egyre jobban tépte a Partizan (és a szurkolók) idegeit. Továbbra is ilyen egy pont ide-egy pont oda játék folyt, mind a két oldalon rengeteg hibával, lepattanóval. 47:47-nél Jenkins kipontozódott. A Zvezda játékosai egyre durvábban játszottak, valamiért imádják ezt az ember-ember elleni játékot.
Itt, a negyed vége felé volt az, hogy a Zvezda elrugaszkodott. Ráadásul sikerült benyomniuk egy hárompontost a végét jelző dudánál. 52:47-tel mehettünk fináléra, közben állt a játék, mert a Zvezda szurkolótáborából lerepült egy petárda és pont eltalálta az első sorban ülő egyik nézőt.

Több sajtótermék próbálta úgy eladni ezt a sztorit, hogy a Partizan szurkolóira próbálták kenni a dolgot. Holott több fotó is bizonyította, hogy a sportcsarnoknak azon az oldalán a Zvezda szurkolói voltak. Ők akarták többek között felgyújtani a csarnokot a meccs alatt. 
A rohadt Sportski žurnal meg bekaphatja.

A negyedik negyed maga volt a rémálom.
Tényleg nem tudom, mi történt. A Zvezda teljesen megtáltosodott. Urániumrudakat szopogattak a kispad alól, vagy én nem tudom, de totál feldoppingolva jöttek vissza a parkettre. Kettőt pillantottunk és elhúztak 10 ponttal (!!!). 57:47 volt az állás és mintha minden és mindenki ellenünk esküdött volna össze. A Zvezda, a bírók, a közönség, de még az a rohadt labda is, mert folyton lepattant a gyűrűről. Egyre keservesebb lett, a Zvezda meg egyre jobban elhúzott (62:49). Egyre feszültebb lett a hangulat, kis híján össze is verekedett a két csapat. Semmi sem akart működni, minden próbálkozásunk lepattant, a bírók meg mindent befújtak nekünk. 72:59-nél, amikor már alig két és fél perc volt hátra, ott már lehetett tudni, hogy itt legfeljebb csak annyit tehetünk, hogy emelt fővel meghalunk.
Ennél többet nem tudtunk ebből kihozni.
Ez van.



Crvena Zvezda: Wolters, Thompson (15), Mitrović (12), Lazić (1), Dobrić (1), Simonović (18), Rakićević, Jenkins, Gudurić (18), Jović (5), Kuzmić (2), Bjelica (2)

KK Partizan: Ratkovica (2), Vrabac (12), Tanasković, Veličković (9), Majstorović (2), Birčević (11), Andrić (8), Pot (6), Gordon (8), Luković (6)

képek: kss.rs

2017. február 19., vasárnap

Rad - FK Partizan 0:1 (szuperliga, 22. forduló)

Elvileg örülni és ünnepelni kellett volna, hogy végre-valahára elkezdődött a tavaszi fociszezon, de sikerült tönkretenni ezt is.

Egyfelől baromi szar volt látni Nikola Drinčićet a Rad mezében játszani. Neki a Partizanban van a helye és kész. 
A másfelől majd később.

Drinčić (háttal) már a meccs végén, itt épp Ostojić-tyal pacsizik

A meccs eleje harcos, egészen élvezhető futballt hozott. A Partizan volt bátrabb, először mi próbálkoztunk - a 4. percben Miletić balról beívelt labdáját Leonardo tolta meg, Đurđević rálőtt, fölé - a Rad a 11. percben hozta össze az első próbálkozását, amit végül Jevtović tolt szögletre. A szögletrúgás után nagy kavarodás támadt, végül a védőink tisztáztak. 
Kóstolgatták egymást a csapatok, de az első igazán veszélyes helyzet a 13. percben jött. Támad a Rad, a labda Miletićhez került, aki valamiért (a Partizan 16-osa hemzsegett a Rad-játékosoktól) fejjel haza akart volna adni. A pattogó labdára viszont lecsapott Lukovac - és két lépésről egyenesen belelőtte Kljajićba.
A meccs irama kezdett lelassulni, a Partizan birtokolta ugyan a labdát, de egyre több volt a hátrafelé passzolás, nem mintha a Rad játékosainak több ötletük lett volna, hogy mit kezdjenek magukkal. A 33. percben viszont a Rad hátvédje, Maraš kis híján öngólt lőtt - egy Partizan-beívelést megtolt fejjel, de olyan faramuci módon, hogy kis híján a saját kapujába sikerült emelnie. Filipović kapus bele tudott piszkálni, de kizárólag a Rad szerencséjén múlott, hogy nem lett belőle ordas blama. Három perccel később Drinčić indította Radivojevićet, de ő fölélőtte a labdát.
Az iram leült, a Partizan hátrafelé passzolgatott, a Rad nem zavarta ebben. A félidő utolsó előtti percében még volt egy távoli lövése Stevanovićnak, de a kapusnak nem okozott gondot.

Jevtović és Drinčić

A második félidő elejére felszívta magát a Partizan. Közben elkezdett havazni, de ez nem tartotta vissza Milenkovićot abban, hogy kapura lőjön. Meg Leonardot sem. De még Stevanovićot sem.
Aztán jött Uroš Đurđević és helyére rakta a dolgokat. 55. perc, szöglet, Janković beívelt, nagy kavarodás, a labda a 16-os jobb sarkánál álló Đurđević elé pattant, ő meg egyből rá is lőtte. A lapos lövés végigpattogott a védők között és egyenesen a hálóba vágódott. 0:1


Ez egy kicsit felrázta mind a két csapatot. Az 59. percben Denić lőtt rá vagy 20 méterről, de a labda rendesen elkerülte a kaput.
Közben a Rad szurkolói már itt elkezdték a maguk kis saját műsorát. Kilógattak egy transzparenst, amivel a Partizan azon játékosainak üzentek, akik egykor a Radban játszottak (Đurđević, Kljajić, Mihajlović, Ćirković), hogy szerintük az említettek a "Rad B"-be lennének legfeljebb jók.

Arany apáim, ez az állítólagos Rad B vert titeket ma szarrá. 

Persze a Partizan szurkolóit sem kellett félteni, pár perc múlva már zúgott is a "cigani, cigani"-kórus.
A 65. percben Mihajlović lőtte fölé messziről. Aztán a 75. percben egy Rad-szabadrúgás után Drinčić küldte kapura a labdát, Kljajić nagyot védett (egyes források szerint a kapufát találta el). Már indultunk is kontratámadásra, Leonardo kapta a labdát és már indította is egy hosszú passzal Đurđevićet. Đurđević felloholt, mindenkit maga mögött hagyott (egy védő loholt mögötte lélekszakadva), még a kapus is kifutott, de Đurđević átemelte rajta a labdát és tökegyedül robogott tovább a töküres kapu felé. Rálőtt - és telibe találta a kapufát.
A meccs utolsó 10-15 percében nagyon sokat támadott a Rad, nagyon szerettek volna kiegyenlíteni, de nem jött össze. 
A lefújás után viszont elszabadult a pokol. A Rad szurkolói már a második félidő elejétől folyamatosan inzultálták Evertont, mindenféle rasszista mocskolódást dobáltak a Partizan brazil játékosa felé. Evertonnál pedig elszakadt a cérna - kinél ne szakadna el egy ilyen helyzetben? - és a lefújás után odaszaladt a Rad szurkolói elé és minden kétséget kizáró módon közölte velük, hogy mit csináljanak, kivel és hogyan.

Őszintén? Fogalmam sincs, mit csináltam volna Everton helyében. Lehet, hogy én is elküldtem volna az egész tribünt a kurva anyjába.
Ettől függetlenül elmehet az összes rasszista Rad-szurkoló seggfej a kurva anyjába.

Ráadásul a bíró még ezek után kiosztott Evertonnak egy sárga lapot, de az igazán durva pillanat az volt, amikor a Rad négy játékosa, Ćulum, Denić, Ljubinković és Maraš üvöltve estek neki Evertonnak. Egyből kirobbant a tömegverekedés, mindkét csapat kispadja bezúdult a pályára, a végén a rohamrendőröknek kellett szétválasztani a verekedőket, Everton pedig könnyek között hagyta el a pályát.





Összefoglaló:


Tények:

Helyszín: I. Péter stadion, Belgrád
Nézőszám: 2000
Vezette: Srđan Jovanović (partjelzők: Uroš Stojković, Dragan Bogićević - tartalék játékvezető: Marko Popović)

Rad: Filipović - Ljubinković, Maraš, Pajović, Radivojević - Drinčić, Ćulum (Dimitrijević, 60.) - Lutovac, Denić, Rodić (Petković, 72.) - Đenić (Milošev, 60.)
Vezetőedző: Nebojša Petrović

FK Partizan: Kljajić - Vulićević, Milenković, Ostojić, Miletić - Janković (Mihajlović, 61.), Everton, Jevtović, Stevanović (S. Ilić, 85.) - Đurđević, Leonardo (Tawamba, 89.)
Vezetőedző: Marko Nikolić

Gólszerző: Đurđević (55.)
Sárga lap: Pajović (68.), Maraš (81.), ill. Ostojić (20.), Milenković (57.), Đurđević (89.), Everton (90.)

A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 57 pont
2. Partizan 51 pont
3. Vojvodina 48 pont
4. Mladost 37 pont
5. Napredak 36 pont
6. Javor 32 pont
7. Radnički Niš 30 pont
8. Spartak 30 pont
9. FK Voždovac 28 pont
10. Rad 24 pont
11. Čukarički 23 pont
12. Metalac 22 pont*
13. Radnik 20 pont*
14. OFK Bačka 18 pont
15. Borac 18 pont
16. Novi Pazar 12 pont

(képek: partizan.rs)

Mega Leks - KK Partizan 65:77 (Korać-kupa, elődöntő)

Ahhoz képest, hogy tavaly, a döntőben a Mega Leks szabályosan kettéharapott minket, most egy kifejezetten indiszponált, szétesett csapat volt az ellenfelünk.

A negyeddöntőben a KK Dunav ellen játszottunk. Simán hoztuk a mérkőzést 80:60-ra, a Dunav pedig egy rendkívül szimpatikus csapatnak tűnt. Arról a meccsről nem írtam posztot, valami vírus úgy taccsra vágott tegnap este, hogy azt hittem, kinyiffanok. 

Az első negyed sima volt. 3:10-re vezettünk. Meg 5:15-re. Meg 5:17-re is. Aztán a Mega elkezdett feljönni, szép lassan, lépésről-lépésre. Csináltak egy 9:3-as sorozatot (tőlünk Veličković szerzett egy hárompontost, többre nem futotta), a negyed végére 14:20 lett az állás.

Középkezdés

A második negyedben a Mega feljött 17:20-ra, innentől kezdve szinte végig a torkunkat szorongatták. Legfeljebb 2-3 ponttal voltak mindig mögöttünk, sőt, egyszer még ki is egyenlítettek (24:24). A negyed második felében kicsit próbáltuk enyhíteni a szorítást (31:36), de egyből behozták a lemaradást és újból ott lihegtek mögöttünk. Rengeteg volt a hiba, a hárompontosok valami egészen siralmas módon kimaradtak mindkét oldalon. Itt még úgy látszott, hogy nehéz, súlyos, izzadságszagú meccset vívunk a sremska mitrovicai csapattal. A félidőt végül 36:39-cel zártuk.


A harmadik negyedre ha csikorogva is, de beindult a gépezet. Elkezdtünk elhúzni, sikerült újra 10 pontra növelni az előnyünket (38:48). A Mega Leks nem volt a helyzet magaslatán és ez egyre jobban előjött, ahogy közeledett a mérkőzés vége.

Mi pedig, nos, a ránk az utóbbi időben egyre inkább jellemző, teljesen sallangmentes, gyökkettő-egyszerűségű kosárlabdát hoztuk, de úgy látszik, hogy itt és most, ez ellen a Mega Leks ellen ez most elég volt.

49:62-re hoztuk ezt a negyedet, Veličković dobott egy hárompontost pont a játékrész végét jelző dudánál.

Gondolom, ez a Korać-kupa kabalája

Az utolsó negyedben már majdnem elértük a 20 pontos előnyt (54:73), közben ketten is kipontozódtak - Tejić a Megától, tőlünk Gordon. Valahol a negyed közepe felé jutott eszébe a Mega Leksnek, hogy talán játszani is kellene. Feljöttek 60:73-ra, de már kevesebb, mint 3 perc volt hátra a mérkőzésből. Még négy pontot összehoztunk (Veličković + Ratkovica), holnap este 9-kor pedig döntő a Čović Művekkel (aka Crvena Zvezda).

KK Partizan: Ratkovica (11), Vrabac (5), Tanasković, Veličković (19), Majstorović (6), Birčević (8), Andrić (3), Pot (4), Gordon (10), Luković (11)

Mega Leks: Mushidi (2), Rebić (6), Jaramaz (23), Spasojević, Kaba (12), Zagorac (4), Simeunović, Tejić (6), Novak (10), Kapetanović, Marelja, Samardžiski (2)

(képek: kss.rs)

2017. február 13., hétfő

Cedevita - KK Partizan 79:67 (ABA Liga, 22. forduló)

Jaj.
Ebben az egy szóban benne van ez az egész meccs. Nehéz volt, nyögvenyelős volt, nem játszottunk jól, ki is kaptunk.
Az első negyed még nem volt olyan rossz, bár már ott látszott, hogy nem lesz egyszerű ez a zágrábi menet. A meccs elején pikkpakk bedobáltunk 7 pontot, vezettünk 5:7-re, és aztán két és fél percig nem történt semmi. De tényleg semmi. Na jó, kismillió kihagyott helyzeten kívül mind a két oldalon. A Cedevita aztán a 4. percben egyenlített (7:7) és innentől kezdve egy ilyen pingpong-meccs lett az első játékrész, ide egy kosár, oda egy kosár. De így percenként max. egy találat. Öt és fél perc után 9:7 volt az állás, valamivel több, mint 6 perc után Marinković hárompontosával 9:10. Közel egy perc múlva 11:10. El lehet képzelni. Nem volt látványos játék, nem volt izgalmas, lassú volt és körülményes. De azért az első negyedet megnyertük. 16:16 volt az állás, és fél perccel a vége előtt Andrić szerzett két pontot. (16:18)

Birčević, Koprivica és Hatcher próbálják elállni Žganec útját

A második negyedben a Cedevita úgy döntött, hogy elegük van a cicózásból és kézbe vették az irányítást. Elhúztak 24:18-ra, közben a meccs döcögős irama semmit sem változott. A horvátok vezettek, nekünk az istenért nem jött össze semmi (ennyi lepattanót még életemben nem pipáltam, amennyit ezen az estén produkáltunk), és a nagy szerencsénk az volt, hogy a Cedevita nagyjából hasonlóan pontatlanul dobta a labdákat a gyűrűbe, de valahogy nekik több szerencséjük volt. 30:22 volt az állás, aztán 32:25, megint egy perc-egy kosár hatékonysággal dolgozott a két csapat. A negyed végére a horvátok már 10 ponttal vezettek (36:26), aztán a félidő végére kicsit sikerült összerántani magunkat és produkálni egy 37:30-as eredményt.

A mérkőzés összes fogcsikorgatása egy képben: Birčević birkózik a labdáért Džanan Musával

A harmadik negyedben szoktunk rendszerint kicsit visszaesni, itt ez úgy nézett ki, hogy maradt a nyögvenyelős iram, a temérdek kimaradt helyzet, a Cedevita meg 48:32-re vezetett. Semmi hókuszpókusz nem volt az ő játékukban sem, ugyanolyan döcögősen játszottak, mint mi, ugyanúgy rengeteg hibát csináltak, csak a fene tudja, fejben jobban ott voltak és a temérdek ügyetlenkedés közepette sikerült a saját akaratukat érvényesíteni. A különbség már-már a 20 pontot nyaldosta (55:36), aztán végül nem esett meg velünk ez a szégyen. Birčević (ő volt a legjobb a Partizanból ezen a meccsen) meg Marinković fogcsikorgatva felhúzták a csapatot 57:43-ra, pár másodperccel a negyed vége előtt a horvátok még bepasszíroztak egy kosarat. (59:43)

Vrabac és Birčević veszik körbe a Cedevita játékosát

A negyedik negyedben kicsit feljöttünk (62:50), még a remény is megcsillant, hogy na, na, most jól fel kéne pörögni és akkor meg tudnánk szorongatni a Cedevitát... Gondolom, nem lövöm le a poént, ha azt mondom, hogy nem jött össze. A horvátok végig tartották a 10 pont feletti különbséget, nekünk meg továbbra sem jött össze semmi. Közben Majstorović kipontozódott, de ez már nem osztott és nem szorzott. A horvátok 75:58-ra vezettek, szépítettünk 75:63-ra, de a meccsből már másfél perc sem volt hátra. Hatcher dobott egy kosarat (77:65), még egy horvát találat bement 8 másodperccel a vége előtt, aztán Birčević hajszálpontosan a legvégét jelző dudánál dobta be az utolsó találatunkat (79:67).

Cedevita: James (8), Krušlin (6), Boatright (21), Katić (3), Žganec (10), Musa (2), Bilan (14), Shurna, Begić (1), Rogić, Tomas (3), Arapović (11)

KK Partizan: Ratkovica (6), Vrabac, Marinković (12), Veličković (6), Majstorović (4), Birčević (18), Koprivica (5), Andrić (4), Hatcher (8), Pot, Gordon (2), Luković (2)

Összefoglaló:


A Liga jelenlegi állása:
1. CZ 43 pont
2. Cedevita 38 pont
3. Budućnost 38 pont
4. Partizan 38 pont
5. Cibona 33 pont
6. Igokea 32 pont
7. Union Olimpija 31 pont
8. FMP 31 pont
9. Karpoš 31 pont
10. Mega Leks 30 pont
11. MZT Skopje 30 pont
12. Mornar Bar 29 pont
13. Krka 29 pont
14. Zadar 29 pont

A Partizan - függetlenül a hátralévő mérkőzések eredményétől - bejutott az ABA Liga rájátszásába.

(képek: aba-liga.com)

2017. február 9., csütörtök

PAOK - KK Partizan 74:76 (Bajnokok Ligája, play-off)

Jó volt.
Nemcsak azért, mert nyertünk, hanem mert ilyen fantasztikus hangulatot még semmilyen meccsen nem láttam. Se kosárlabdán, se focin, se sehol.
A két szurkolótábor - a szerb és a görög - összekapaszkodva, egymás vállát fogva buzdította MINDKÉT csapatot. Együtt. Egyszerre. Egymás mellet lengtek a görög és szerb zászlók és zúgott a "PAOK PARTIZAN".



THANK YOU PAOK! See you in Belgrade! #BasketballCL
Posted by KK Partizan on Wednesday, February 8, 2017


Vannak képek is, így nézett ki a tribün:

(kép: basketballcl.com)


(képek: Facebook/KK Partizan)

Innen is temérdek üdvözlet és pacsi a görögöknek, amiért ilyen fantasztikus házigazdák voltak. Nagyon köszönöm/köszönjük. Annyira jó volt látni. 

Ugyanez a békés, teljesen baráti hangulat a parketten is jelen volt. A két csapat a valaha látott egyik legsportszerűbb - ha nem A legsportszerűbb - meccset produkálta. Nem volt semmi harcias ütközet, verekedés, durva összecsattanás, élveboncolás, volt viszont rengeteg trükközés és csel. Öröm volt nézni. Tényleg.
Azért persze volt kosárlabda is. Sőt. Az első negyedben hihetetlen dolgkoat produkáltunk. Laza, fölényes, határozott játékkal elhúztunk 10 pontra (10:20, 12:22). A görögök csendes beletörődéssel figyelték, ahogy Hatcher vagy épp Ratkovica bűvészkedik a labdával. Itt még úgy tűnt, egy laza sörmeccs lesz az este. 14:22 lett a negyed vége.

William Hatcher egyik találata a sok közül 
(27 ponttal, 4 assziszttal és 4 lepattanóval a mérkőzés legjobbja lett)
(kép: basketballcl. com)

A második negyedben már kicsit lelassultunk. Többször is lefújták a bírók az akcióinkat, visszaesett az első negyed lendülete. A görögök elkezdtek szép lassan feljönni, a 16:24-es negyedkezdésből gyorsan 23:27 lett. A nézőtéren itt már fesztiválhangulat volt.


Sikerült visszaállítani a 10 pontos különbséget (25:35), sőt, az állás aztán 27:40 lett. Fieszta volt a tribünön, fieszta volt a parketten, 32:40-nel mentünk félidőre.

Felülnézetből a PAOK-aréna
(kép: basketballcl.com)

A harmadik negyedre kezdtünk egy kicsit leereszteni. A negyed közepére a PAOK feljött 39:44-re és egyre jobban szorongattak minket - annyira, hogy a végére a vezetést is átvették (53:51). Kiegyenlítettünk (53:53), de hajszálpontosan a negyed végét jelző dudánál még bedobtak egy hárompontost. 56:53-mal vártuk a finálét.

Csak óvatosan kérdezem meg, hogy nem lehetne erre valamit kitalálni? Mármint hogy valahogy egyenletesebbnek kellene lennie a teljesítményünknek, hogy elkerüljük ezt a leeresztést itt a harmadik negyed táján. 


Valamelyik időkérés
(kép: basketballcl.com)

Az utolsó negyed elején kiegyenlítettünk Luković hárompontosával, aztán a vezetést is visszaszereztük (56:58). Sikerült egy egészen minimális előnyt kicsikarni, de a PAOK végig ott lihegett a nyomunkban, két-három ponttal lemaradva. Itt már egyre több volt a szabálytalanság, Margaritisnek kifejezetten rossz napja volt, mert zsinórban vagy három támadói faultot fújtak rá. Egyébként az utolsó negyed jó és élvezetes játékot hozott. Már egy perc sem volt hátra, 68:71-re vezettünk, amikor behalt a sportcsarnok kijelzője. Állt a játék, a szurkolók énekeltek, a játékosok békésen beszélgettek egymással, az egész roppant kedélyes volt. Végül sikerült életet lehelni a kijelzőbe, lejátszhattuk az utolsó 48 másodpercet. Azért még itt is volt némi izgalom, 24 másodperc volt hátra, a PAOK feljött két pontra (71:73), Ratkovica 5 másodperccel a vége előtt gyorsan bebiztosította a helyzetet (71:76), a görögöknek még futotta egy hárompontosra az utolsó másodpercekben. (74:76). Lehetett ünnepelni együtt, és külön-külön.


(képek: basketballcl.com)

Visszavágó február 22-én Belgrádban.

PAOK: Chrysikopulos (8), Koniaris (3), Tsochlas (2), Margaritis (7), McFadden (20), Miljenović (5), Glyniadakis, Karamanolis, Sibert (18), Papadopulos, Peiners (7), Clanton (4)

KK Partizan: Robinson (2), Ratkovica (10), Vrabac, Marinković (10), Majstorović, Birčević (10), Koprivica (2), Andrić (8), Hatcher (27), Pot, Karahodžić (2), Luković (5)

Összefoglaló: