2014. június 30., hétfő
Baleset érte Duško Vujoševićet
Ma délelőtt történt, hogy Duško Vujoševićet autóbaleset érte. Valahol Novi Beogradban (helyesbítés: Belgrád Voždovac nevű kerületében) történt, a tréner kocsija összeütközött egy villamossal.
Szerencsére sérülés nem történt, a vezetőedző ezt meg is erősítette a Tanjugnak:
- Valóban balesetem volt, de senki sem sérült meg, sem én, sem a villamos utasai.
A kép alapján a kocsi közepesen megrongálódott (lehetett volna sokkal rosszabb is), Vujoševićnek - az ijedtségen kívül - hálistennek látszólag tényleg semmi baja.
Szerencsére sérülés nem történt, a vezetőedző ezt meg is erősítette a Tanjugnak:
- Valóban balesetem volt, de senki sem sérült meg, sem én, sem a villamos utasai.
A kép alapján a kocsi közepesen megrongálódott (lehetett volna sokkal rosszabb is), Vujoševićnek - az ijedtségen kívül - hálistennek látszólag tényleg semmi baja.
(fotó: Twitter/mozzartsport.com)
Mindenféle hírek, főleg átigazolás
Danko Lazovićot megkörnyékezte a Feyenoord. Konkrétum egyelőre nincs, de a Sport c. napilap körbeszimatolt és azt sikerült kideríteniük, hogy a Feyenoord jelenlegi edzője, Fred Rutten már dolgozott a Partizan támadójával a PSV-s időkben és egyáltalán nem lenne ellenére, ha ez újra összejönne.
A futballcsapat kívánságlistájára időközben rákerült a jelenleg a Sturm Grazban játszó Nikola Vujadinović. A védőnek lejárt az osztrák csapattal a szerződése, szabadon igazolható. (A dolognak van egy olyan pikantériája, hogy a montenegrói játékos elvileg a Crvena Zvezda nevelése, és az ilyesmire a Partizan szurkolói eléggé érzékenyek, de úgy látszik, ez esetben a fenti tény nem zavarja a vezetőséget.)
Marko Nikolić vezetőedző pár szóban kommentálta a mindenféle átigazolással kapcsolatos mendemondákat.
- Korábban szóba került Enver Alivodić és Abubakar Oumaru esetleges leigazolása - kezdte a tréner, - de erről most szó sincs. Nem akarok senkit sem megbántani, de egyikük sem realista opció. Szó volt Tubić leigazolásáról is, de vele nem jutottunk messzire. - Nikolićnak a Lomić-féle esetről is volt mondanivalója. - Hát igen, már egészen biztosak voltunk abban, hogy Lomić nálunk folytatja. Nem számítottunk az oroszok ajánlatára. A hozzánk igazoló játékosoknak el kell fogadniuk azt, hogy néha későn kapják meg tőlünk a fizetésüket. Én lennék a legboldogabb, ha mindez időben megtörténhetne és többet tudnánk nekik fizetni, de pillanatnyilag nem tudunk ennél többet adni.
A csapat jelenleg a szlovéniai Pohorjéban edzőtáborozik. Ha minden jól megy, holnap a Sturm Graz ellen játszanak edzőmérkőzést.
Ami viszont biztos, a Partizan kézilabdacsapatának a kapusa, Mihail Radovanović átigazolt a Bundesligába frissen felkerült Bietigheim csapatához. A németek egy hároméves szerződést kínáltak a kapusnak, aki egyből alá is írt. A Bietigheim menedzsere, Timo Schön szerint Radenović az egyik legnagyobb európai tehetség, és a klub már alig várja, hogy játszhasson náluk; a Partizan játékosa úgy kommentálta a dolgot, hogy ez az eddigi legkomolyabb lépés a karrierjében.
Sok sikert!
***
A futballcsapat kívánságlistájára időközben rákerült a jelenleg a Sturm Grazban játszó Nikola Vujadinović. A védőnek lejárt az osztrák csapattal a szerződése, szabadon igazolható. (A dolognak van egy olyan pikantériája, hogy a montenegrói játékos elvileg a Crvena Zvezda nevelése, és az ilyesmire a Partizan szurkolói eléggé érzékenyek, de úgy látszik, ez esetben a fenti tény nem zavarja a vezetőséget.)
Marko Nikolić vezetőedző pár szóban kommentálta a mindenféle átigazolással kapcsolatos mendemondákat.
- Korábban szóba került Enver Alivodić és Abubakar Oumaru esetleges leigazolása - kezdte a tréner, - de erről most szó sincs. Nem akarok senkit sem megbántani, de egyikük sem realista opció. Szó volt Tubić leigazolásáról is, de vele nem jutottunk messzire. - Nikolićnak a Lomić-féle esetről is volt mondanivalója. - Hát igen, már egészen biztosak voltunk abban, hogy Lomić nálunk folytatja. Nem számítottunk az oroszok ajánlatára. A hozzánk igazoló játékosoknak el kell fogadniuk azt, hogy néha későn kapják meg tőlünk a fizetésüket. Én lennék a legboldogabb, ha mindez időben megtörténhetne és többet tudnánk nekik fizetni, de pillanatnyilag nem tudunk ennél többet adni.
A csapat jelenleg a szlovéniai Pohorjéban edzőtáborozik. Ha minden jól megy, holnap a Sturm Graz ellen játszanak edzőmérkőzést.
***
Ami viszont biztos, a Partizan kézilabdacsapatának a kapusa, Mihail Radovanović átigazolt a Bundesligába frissen felkerült Bietigheim csapatához. A németek egy hároméves szerződést kínáltak a kapusnak, aki egyből alá is írt. A Bietigheim menedzsere, Timo Schön szerint Radenović az egyik legnagyobb európai tehetség, és a klub már alig várja, hogy játszhasson náluk; a Partizan játékosa úgy kommentálta a dolgot, hogy ez az eddigi legkomolyabb lépés a karrierjében.
Sok sikert!
2014. június 29., vasárnap
Születésnap
Ma ünnepli 24. születésnapját Petar Škuletić, az FK Partizan csatára.
A képen bal oldalon maga az ünnepelt, középen Saša Ilić birkózik a gyertyával, a jobb oldalon pedig Predrag Luka asszisztál.
Srećan rođendan!!!
(fotó: Instagram)
A képen bal oldalon maga az ünnepelt, középen Saša Ilić birkózik a gyertyával, a jobb oldalon pedig Predrag Luka asszisztál.
2014. június 28., szombat
Andrea Arsović megnyerte a Szerb Kupát
Andrea Arsović, a Streljacki Klub Partizan versenyzője nyerte meg a Novi Sad-ban tartott sportlövő viadalon a Szerb Kupát. A versenyzőnő 10 m-es légpisztoly kategóriában 446.2 körrel nyert. Mögötte második helyezett lett a feltörekvő, fiatal Milica Babić, a harmadik helyen pedig Ivana Maksimović végzett.
- Nagyon izgalmas volt a finálé, az utolsó három kör döntött arról, hogy ki lesz a győztes - mesélte később a Partizan sportolója. - Megmondom őszintén, nagyon nehéz volt, nagyon erősek voltak az ellenfelek. Gratulálok Milicának és Ivanának a nagyszerű eredményükhöz.
- Nagyon izgalmas volt a finálé, az utolsó három kör döntött arról, hogy ki lesz a győztes - mesélte később a Partizan sportolója. - Megmondom őszintén, nagyon nehéz volt, nagyon erősek voltak az ellenfelek. Gratulálok Milicának és Ivanának a nagyszerű eredményükhöz.
Andrea Arsović
(fotó: sportal.rs)
FK Partizan - Malmö FF 3:3
Még a Malmö elleni meccs előtt, 19 órakor volt egy másik mérkőzés, ahol a Partizan-öregfiúk játszottak az ArenaSport válogatottja ellen.
Remek mérkőzés volt, kétszer 20 perces félidőkkel, lényegében az egészet elhülyéskedték :) Az öregfiúk (akik lehet, hogy öregek, de még mindig rendesen tudják, mi a dörgés) 4:0-ra győztek az ArenaSport csapata ellen.
Vannak képek, meg videó is.
A második gól egészen hihetetlen körülmények között született. 11-est ítélt a bíró a veteránok ellen, a büntetőt pedig az ArenaSport kapusa, Vladimir Stojković akarta (volna) értékesíteni. Stojković felkocogott a 11-es ponthoz, a büntetőt annak rendje és módja szerint kihagyta - Pandurović abszolút rutinos mozdulattal hárított, majd egyből indította is Ćirićet, aki vidáman besétált vele a töküres kapuba.
Aztán jött a tényleges mérkőzés, aminek az első félidője egy lidérces álom volt és messze nem volt az a jótékony célú, vidám sörmeccs, aminek meg volt hirdetve. (A bevételt nyilván jótékony célra fordították, meg biztos volt sör is, de maga a meccs leginkább barátságtalan volt.)
FK Partizan I. félidő: Lukač, Pauljević, Ostojić, Trajković, Petrović, Marković, Brašanac, Pantić, A. Živković, Škuletić, Fofana
II. félidő: Ž. Živković, Vulićević, Ostojić, Stanković, Volkov (Bogosavac, 84.), Gulan, Drinčić, Luka, Ilić, Grbić, Šaponjić
Malmö FF: Olsen, Concha, Helender, Halsti (Hammar, 75.), E. Johansson, Thern, Rakip (P. Johansson, 55.), Molins, Cibicki, Ericsson (Petrović, 88.), Rosenberg
Az egész úgy indult, mint egy lidérces álom. A svédek rohadt gyorsan bevágtak két gólt úgy, hogy még 10 perc sem telt el. A védelmünk, mint olyan, nemigen létezett, tartalékjátékosokkal állt fel a csapat - Andrija Živković és Danilo Pantić a rutinosabbak közé tartoztak és ezzel el is mondtam mindent.
Sőt, a 24. percben már 0:3 volt a svédeknek, mert Ostojić fején megpattant a labda és a Partizan hálójában kötött ki.
Aztán végül a 36. percben, Andrija Živković beadásából Pantić szépített, ráadásul egy kifejezetten szemtelen és zseniális troll góllal, de az átlagszurkoló itt már elkezdte ásni a saját sírját, mert belegondolt abba, hogy ha már most, a felkészülésnél ilyenek vagyunk, mint a mosott rongy, akkor mi lesz a következő szezonban, nem beszélve arról, hogy nyakunkon a BL-selejtező... Mindenesetre épp időben jött a félidő. És nem is ártott, hogy szinte a teljes garnitúrát lecserélték és egy csapat rutinos játékos jött fel a megszeppent kezdők helyett. A svédeket egészen meglepte a ritmusváltás - addig az volt a pályán, amit ők akartak, aztán egyszer csak megjelent egy rakás harcedzett profi, akik piszok gyorsan bevágtak nekik egy gólt. Az 50. percben egy szögletből kipattogott egy labda, egyenesen Vulićević elé, a hátvéd meg nem tökölt, rálőtte. A labda átpattogott a védők között és végül a hálóban landolt. 2:3 volt az állás, de még mindig marhául nem volt megnyugtató a helyzet. Ráadásul Volkov közben kidőlt - kétszer is összeesett a pályán, mindkét alkalommal a derekát fájlalva. (Nem lehetett tudni, mi történt vele, nem volt semmilyen összecsapás előtte, minden valószínűség szerint meghúzódott.) Végül a sebesültszállító kis autó jött be érte, hárman összekaparták és felültették rá. Bogosavac érkezett helyette.
Röpködtek egyébként a sárga lapok a svédeknek, az utolsó kb. 12. percben négyet is kiosztott Vukadinović bíró. A csúcs viszont a hosszabbításban jött: Grbićet buktatta a 16-oson belül egy védő, a bíró 11-est ítélt, a büntetőt Saša Ilić be is vágta, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Gólszerzők: Pantić (36.), Vulićević (50.), Ilić (90. - 11-es), ill. Rosenberg (3.), Molins (6.), Ostojić (24. - öngól)
Remek mérkőzés volt, kétszer 20 perces félidőkkel, lényegében az egészet elhülyéskedték :) Az öregfiúk (akik lehet, hogy öregek, de még mindig rendesen tudják, mi a dörgés) 4:0-ra győztek az ArenaSport csapata ellen.
Vannak képek, meg videó is.
Csoportkép kezdés előtt
Pandurović, a Partizan (egykori) kapusa
Az ArenaSport csapatát erősítette Savo Milošević (középen, narancssárga trikóban, szemből)
Miodrag Ješić, aki már 55 éves, de még mindig tolja - a Partizannak játékosa is, edzője is volt
Goran Pandurović akcióban
Darko Tešović
Tešović, akinek volt egy fantasztikus, kapáslövésből született gólja is
Vladimir Stojković, aki a második félidőre beállt a mezőnybe
Goran Pandurović, a földön Vladimir Stojković
Savo Milošević (jobbra) vs. Miroslav Čermelj
(képek forrása: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
A második gól egészen hihetetlen körülmények között született. 11-est ítélt a bíró a veteránok ellen, a büntetőt pedig az ArenaSport kapusa, Vladimir Stojković akarta (volna) értékesíteni. Stojković felkocogott a 11-es ponthoz, a büntetőt annak rendje és módja szerint kihagyta - Pandurović abszolút rutinos mozdulattal hárított, majd egyből indította is Ćirićet, aki vidáman besétált vele a töküres kapuba.
Aztán jött a tényleges mérkőzés, aminek az első félidője egy lidérces álom volt és messze nem volt az a jótékony célú, vidám sörmeccs, aminek meg volt hirdetve. (A bevételt nyilván jótékony célra fordították, meg biztos volt sör is, de maga a meccs leginkább barátságtalan volt.)
FK Partizan I. félidő: Lukač, Pauljević, Ostojić, Trajković, Petrović, Marković, Brašanac, Pantić, A. Živković, Škuletić, Fofana
II. félidő: Ž. Živković, Vulićević, Ostojić, Stanković, Volkov (Bogosavac, 84.), Gulan, Drinčić, Luka, Ilić, Grbić, Šaponjić
Malmö FF: Olsen, Concha, Helender, Halsti (Hammar, 75.), E. Johansson, Thern, Rakip (P. Johansson, 55.), Molins, Cibicki, Ericsson (Petrović, 88.), Rosenberg
Az egész úgy indult, mint egy lidérces álom. A svédek rohadt gyorsan bevágtak két gólt úgy, hogy még 10 perc sem telt el. A védelmünk, mint olyan, nemigen létezett, tartalékjátékosokkal állt fel a csapat - Andrija Živković és Danilo Pantić a rutinosabbak közé tartoztak és ezzel el is mondtam mindent.
Sőt, a 24. percben már 0:3 volt a svédeknek, mert Ostojić fején megpattant a labda és a Partizan hálójában kötött ki.
Aztán végül a 36. percben, Andrija Živković beadásából Pantić szépített, ráadásul egy kifejezetten szemtelen és zseniális troll góllal, de az átlagszurkoló itt már elkezdte ásni a saját sírját, mert belegondolt abba, hogy ha már most, a felkészülésnél ilyenek vagyunk, mint a mosott rongy, akkor mi lesz a következő szezonban, nem beszélve arról, hogy nyakunkon a BL-selejtező... Mindenesetre épp időben jött a félidő. És nem is ártott, hogy szinte a teljes garnitúrát lecserélték és egy csapat rutinos játékos jött fel a megszeppent kezdők helyett. A svédeket egészen meglepte a ritmusváltás - addig az volt a pályán, amit ők akartak, aztán egyszer csak megjelent egy rakás harcedzett profi, akik piszok gyorsan bevágtak nekik egy gólt. Az 50. percben egy szögletből kipattogott egy labda, egyenesen Vulićević elé, a hátvéd meg nem tökölt, rálőtte. A labda átpattogott a védők között és végül a hálóban landolt. 2:3 volt az állás, de még mindig marhául nem volt megnyugtató a helyzet. Ráadásul Volkov közben kidőlt - kétszer is összeesett a pályán, mindkét alkalommal a derekát fájlalva. (Nem lehetett tudni, mi történt vele, nem volt semmilyen összecsapás előtte, minden valószínűség szerint meghúzódott.) Végül a sebesültszállító kis autó jött be érte, hárman összekaparták és felültették rá. Bogosavac érkezett helyette.
Röpködtek egyébként a sárga lapok a svédeknek, az utolsó kb. 12. percben négyet is kiosztott Vukadinović bíró. A csúcs viszont a hosszabbításban jött: Grbićet buktatta a 16-oson belül egy védő, a bíró 11-est ítélt, a büntetőt Saša Ilić be is vágta, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Gólszerzők: Pantić (36.), Vulićević (50.), Ilić (90. - 11-es), ill. Rosenberg (3.), Molins (6.), Ostojić (24. - öngól)
Sorsolás a röplabda női Bajnokok Ligájában
Sorsoltak a női röplabda Bajnokok Ligájában, a Partizan Vizura az alábbi csapatokkal került egy csoportba:
- VakifBank (Törökország)
- Piacenza (Olaszország)
- RC Cannes (Franciaország)
Az első mérkőzésekre valamikor november táján kerül sor. Ha bármi konkrétumot megtudok, azonnal posztolom.
- VakifBank (Törökország)
- Piacenza (Olaszország)
- RC Cannes (Franciaország)
Az első mérkőzésekre valamikor november táján kerül sor. Ha bármi konkrétumot megtudok, azonnal posztolom.
Napi cuki
Eskü, nem fogom túlzásba vinni ezt a rovatot, mert alapjáraton hányok a neten feltűnő, összes, rózsaszín takonnyal bevont ún. cukiságtól, de EZ, ez kész, ennek nem tudtam ellenállni.
Nem mellesleg, ez nem a szokvány cukiság, hanem.
Hölgyeim és uraim, az egyetlen Saša Ilić, mikor még baba volt :)
Nem mellesleg, ez nem a szokvány cukiság, hanem.
Hölgyeim és uraim, az egyetlen Saša Ilić, mikor még baba volt :)
(kép: Facebook/Гробари ЈУГ!!!)
2014. június 27., péntek
A nap nyilatkozata
"Nem egyszerű eljönni egy olyan helyről, ahol szeretnek, tisztelnek és megbecsülnek. A meccseinket hihetetlen hangulatban játszottuk. Nagyszerűek az emberek. Még nem döntöttem el, hogy a karrierem után Szerbiába költözöm-e, de azt tudom, hogy Belgrádban sokkal jobban éreztem magam, mint Franciaországban."
- Joffrey Lauvergne, a Khimkinek adott bemutatkozó interjújában
- Joffrey Lauvergne, a Khimkinek adott bemutatkozó interjújában
Bogdanovićot draftolta az NBA + hírek futballberkekből
Bogdan Bogdanović immáron a Phoenix Suns játékosa.
[könnyeket visszanyel, gratulál, örül, stb...]
Érdekesség viszont, hogy a mozzartsport.com szerint - ahol idézik a Suns menedzserét, Ryan McDonough-t -, Bogdanovićot visszaküldik Belgrádba legalább egy évre. A Suns visszatartja ugyan a játékos jogait, de a menedzser szavaiból ítélve Bogdanovićnak még fejlődnie kell.
- Bogdanović az egyik legkiválóbb európai játékos - mondta McDonough. - Mind az Euroligában, mind az ABA Ligában bizonyított. Korához képest kitűnő képességekkel rendelkezik. Előrebocsátanánk, hogy Bogdanović most visszatér Európába és a Partizannál fog játszani a továbbiakban. Meggyőződésünk, hogy a későbbiekben jó eséllyel válhat belőle NBA-játékos.
Az amerikaiak egyébként kitettek magukért... Az ESPN tévécsatorna műsorában a Bogdanovićot bemutató résznél sikeresen bevágták a horvát válogatott Bojan Bogdanovićot. Videó itt, 01:54-től.
Azt a népművelt anyádat...
Szóval, lényeg a lényeg, Bogi visszajön még legalább egy évre a Pionir Hallba. Aztán majd lesz valahogy.
Csak diszkréten örülni, nem szétrúgni a ház négy falát... Még nem...
A futballisták háza tájáról érdekes hírek szivárognak. Úgy néz ki, Lomić mégsem lesz a Partizan játékosa. Annak ellenére, hogy részt vett a zlatibori edzőtáborban, és ott volt a Szlovéniába utazók listáján, a játékos az utolsó pillanatban meggondolta magát. A hírek egy baromi zsíros orosz ajánlatról szólnak - az FC Mordovia Szaranszk állítólag egy olyan szerződést tálalt elé, aminek nem tudott ellenállni, összecsomagolt és már el is húzott.
Ide tartozik még az is, hogy az elefántcsontparti Fofana sem tud (egyelőre) Szlovéniába utazni a csapattal, de ő merőben adminisztratív okok miatt maradt le. A helyzet az, hogy nincs vízuma semmilyen más európai országba, ez viszont túl későn derült ki. Abban a pillanatban, hogy megszerzi a szlovén vízumot, már követi is a csapatot a felkészülésre.
Ma pedig gálameccs, este 7 órától. Nézed.
[könnyeket visszanyel, gratulál, örül, stb...]
Érdekesség viszont, hogy a mozzartsport.com szerint - ahol idézik a Suns menedzserét, Ryan McDonough-t -, Bogdanovićot visszaküldik Belgrádba legalább egy évre. A Suns visszatartja ugyan a játékos jogait, de a menedzser szavaiból ítélve Bogdanovićnak még fejlődnie kell.
- Bogdanović az egyik legkiválóbb európai játékos - mondta McDonough. - Mind az Euroligában, mind az ABA Ligában bizonyított. Korához képest kitűnő képességekkel rendelkezik. Előrebocsátanánk, hogy Bogdanović most visszatér Európába és a Partizannál fog játszani a továbbiakban. Meggyőződésünk, hogy a későbbiekben jó eséllyel válhat belőle NBA-játékos.
Az amerikaiak egyébként kitettek magukért... Az ESPN tévécsatorna műsorában a Bogdanovićot bemutató résznél sikeresen bevágták a horvát válogatott Bojan Bogdanovićot. Videó itt, 01:54-től.
Azt a népművelt anyádat...
Szóval, lényeg a lényeg, Bogi visszajön még legalább egy évre a Pionir Hallba. Aztán majd lesz valahogy.
Csak diszkréten örülni, nem szétrúgni a ház négy falát... Még nem...
***
A futballisták háza tájáról érdekes hírek szivárognak. Úgy néz ki, Lomić mégsem lesz a Partizan játékosa. Annak ellenére, hogy részt vett a zlatibori edzőtáborban, és ott volt a Szlovéniába utazók listáján, a játékos az utolsó pillanatban meggondolta magát. A hírek egy baromi zsíros orosz ajánlatról szólnak - az FC Mordovia Szaranszk állítólag egy olyan szerződést tálalt elé, aminek nem tudott ellenállni, összecsomagolt és már el is húzott.
Ide tartozik még az is, hogy az elefántcsontparti Fofana sem tud (egyelőre) Szlovéniába utazni a csapattal, de ő merőben adminisztratív okok miatt maradt le. A helyzet az, hogy nincs vízuma semmilyen más európai országba, ez viszont túl későn derült ki. Abban a pillanatban, hogy megszerzi a szlovén vízumot, már követi is a csapatot a felkészülésre.
Ma pedig gálameccs, este 7 órától. Nézed.
Beharangozó - FK Partizan - Malmö FF barátságos mérkőzés
Holnap (ma... mindegy...) a Humska utcai stadionban pályára lép az FK Partizan a svéd Malmö FF ellen 20:45-től. A mérkőzés teljes bevételét az árvízkárosultaknak utalják.
Ráadásul nemcsak a mostani labdarúgók lesznek ott, hanem egy csomóan a veteránok közül. Ott lesz többek közt Goran Pandurović, Dražen Bolić, Zoran Mirković, Miroslav Čermelj, Zoran Đurić, Nebojša Vičićević, Darko Tešović, Đorđe Tomić, Goran Kadenić, Dejan Rađenović, Dragan Ćirić, Žarko Lazetić, Gordan Petrić, Nenad Đukanović, Zdenko Muf, Tomislav Mitrović, Milan Milijaš, Bojan Zavišić, Branimir Smiljanić vagy Milan Ristić.
Az öregfiúk-mérkőzés a barátságos meccs előtt lesz, 19 órától. Az ArenaSport 1 az egész rendezvényt élőben fogja közvetíteni, ráadásul a sportcsatorna is kiállít egy csapatot, melyben olyan híres személyiségek lesznek jelen, mint Viktor Troicki teniszező, Miroslav Berić kosárlabdázó, Ljubinko Drulović, a szerb válogatott szövetségi kapitánya, Vladimir Stojković, a Partizan volt kapusa, Veljko Paunović labdarúgó, Savo Milošević, a Partizan egykori klasszisa, Milivoje Ćirković, Nenad Vanić és Saša Drakulić labdarúgók. A "Team ArenaSport" edzője pedig Milovan Rajevac lesz.
Az ArenaSport 1 az egész bulit élőben közvetíti 19 órától.
Ráadásul nemcsak a mostani labdarúgók lesznek ott, hanem egy csomóan a veteránok közül. Ott lesz többek közt Goran Pandurović, Dražen Bolić, Zoran Mirković, Miroslav Čermelj, Zoran Đurić, Nebojša Vičićević, Darko Tešović, Đorđe Tomić, Goran Kadenić, Dejan Rađenović, Dragan Ćirić, Žarko Lazetić, Gordan Petrić, Nenad Đukanović, Zdenko Muf, Tomislav Mitrović, Milan Milijaš, Bojan Zavišić, Branimir Smiljanić vagy Milan Ristić.
Az öregfiúk-mérkőzés a barátságos meccs előtt lesz, 19 órától. Az ArenaSport 1 az egész rendezvényt élőben fogja közvetíteni, ráadásul a sportcsatorna is kiállít egy csapatot, melyben olyan híres személyiségek lesznek jelen, mint Viktor Troicki teniszező, Miroslav Berić kosárlabdázó, Ljubinko Drulović, a szerb válogatott szövetségi kapitánya, Vladimir Stojković, a Partizan volt kapusa, Veljko Paunović labdarúgó, Savo Milošević, a Partizan egykori klasszisa, Milivoje Ćirković, Nenad Vanić és Saša Drakulić labdarúgók. A "Team ArenaSport" edzője pedig Milovan Rajevac lesz.
Az ArenaSport 1 az egész bulit élőben közvetíti 19 órától.
2014. június 26., csütörtök
Bogdanović és a balszerencse
Tán még az Isten se akarja, hogy Bogdanović elhagyja Belgrádot... A (még) Partizan-játékos az alábbit twittelte valamikor a délután folyamán, valahonnét New Yorkból:
Fordítás (kb.):
"Nincs nekem szerencsém, elvesztettem a reptéren a csomagomat, most muszáj rohannom, hogy ruhát szerezzek magamnak, vagy ott fogok állni gatyában meg pólóban :D"
Koji sam ja maler , izgubise mi torbu na aerodromu i sada moram da jurim da uzmem novo odelo, inace cu tamo biti u sorcu i majici :D
— Bogdan Bogdanovic (@LeaderOfHorde) June 26, 2014
Fordítás (kb.):
"Nincs nekem szerencsém, elvesztettem a reptéren a csomagomat, most muszáj rohannom, hogy ruhát szerezzek magamnak, vagy ott fogok állni gatyában meg pólóban :D"
Joffrey Lauvergne megérkezett Moszkvába
(kép: Twitter)
Visszanyeled a könnyeidet.
Próbálsz pozitív maradni.
Próbálsz arra gondolni, hogy majd nézed az orosz bajnokságot (is), és szívből szurkolsz Jo kapitánynak, hogy megtalálja a helyét.
Próbálsz NEM arra gondolni, hogy most azonnal Moszkvába rohansz, elrabolod Lauvergne-t és visszacsempészed Belgrádba.
Próbálsz NEM arra gondolni, hogy közben valószínűleg Bogdan Bogdanović is hamarosan csomagol, mert első körben draftolja az NBA, és ha ügyes lesz, akkor lehet, hogy elviszi őt a Phoenix Suns.
Mert az ilyesmi olyan könnyen megy, mi?... Hogy csak úgy fogja magát az ember és nem gondolkodik... Hát persze... :((((
A lényeg: mostantól fogva nézed az orosz kosárlabda-bajnokságot is, a PBL-t és árgus szemekkel lesed a Khimki 17-es számú játékosát.
Kérdés nincs.
Update: a Khimki is indul az Eurocup-ban.
De vicces lesz, ha összefut a Partizannal.
A Partizan indulhat az Eurocup-ban + gálameccs vasárnap
Végül az Eurocup-sorozatba sikerült kvalifikálnia magát a kosárlabdacsapatnak. Az ABA Ligából még a Budućnost VOLI csapata jön velünk. A résztvevők teljes listája július 9 után lesz nyilvános.
Végül is ez is valami...
Ide tartozik az is, hogy vasárnap óriási kosárlabda gálameccs lesz a Pionir Hallban. A rendezvény jótékony célú, a teljes bevételt egy sviljanaci óvodának adják, amit teljesen tönkretett az árvíz.
A résztvevők:
Bogdan Bogdanović, Milenko Tepić, Dragan Milosavljević (KK Partizan NIS);
Vladimir Lučić, a Partizan egykori játékosa, jelenleg a Valencia játékosa;
Nikola Prkačin, a Panathinaikos, a Cibona és a Dinamo Zagreb egykori játékosa;
Nemanja Jaramaz, a Partizan egykori játékosa, jelenleg Lengyelországban játszik;
Miroslav Raduljica, többszörös szerb válogatott, most a Milwaukee Bucks játékosa;
Dejan Milojević, a Partizan egykori játékosa, most a Mega Vizurát erősíti;
Luka Bogdanović és Aleksandar Rašić, a Partizan egykori játékosai, jelenleg Törökországban játszanak;
Duško Savanović, többszörös szerb válogatott, jelenleg a török Anadolu Efes játékosa;
Vladimir Radmanović, aki a Chicago Bulls játékosa is volt;
Milan Gurović, aki jelenleg a Crvena Zvezda másodedzője;
Slavko Braneš, a Partizan egykori játékosa, 230 centijével a világ egyik legmagasabb kosarasa, jelenleg egy iráni csapatban szerepel;
Krešimir Lončar, többszörös horvát válogatott, aki a Khimki Moszkva együttesében Joffrey Lauvergne csapattársa lesz a következő idénytől;
Branko Sinđelić, többszörös jugoszláv válogatott játékos;
Uroš Tripković, a Partizan egykori játékosa;
Marko Kešelj, többszörös szerb válogatott, jelenleg Franciaországban játszik;
Ognjen Aškrabić, a Dinamo Szentpétervár és a Donyeck egykori játékosa;
Vule Avdalović, a Partizan egykori játékosa;
Novica Veličković, a Partizan egykori játékosa, jelenleg a Trabzonsporban játszik;
Goran Ćakić, a Partizan egykori játékosa, jelenleg a Mega Vizura menedzsere;
Slaven Rimac, a Cibona Zagreb jelenlegi edzője;
Dragan Lukovski, a Partizan egykori játékosa;
Petar Božić, a Partizan jelenlegi másodedzője, egykori játékosa;
Miroslav Berić, a Partizan egykori játékosa, egykori szerb szövetségi kapitány;
Žarko Čabarkapa, montenegrói kosárlabdázó, a Phoenix Suns és a Golden State Warriors egykori játékosa.
A csapatok edzői: Duško Vujošević, Miroslav Nikolić, Marina Maljković és Nataša Kovačević. A pont az i-re pedig az ebben a hihetetlen sztárparádéban, hogy ennek a mérkőzésnek a keretében vonul vissza Dušan Kecman, a Partizan egykori játékosa.
A gála vasárnap 17 órakor lesz. A jegy 300 dinárba kerül.
(Imádkozz, hogy valamelyik csatorna közvetítse.)
Végül is ez is valami...
Ide tartozik az is, hogy vasárnap óriási kosárlabda gálameccs lesz a Pionir Hallban. A rendezvény jótékony célú, a teljes bevételt egy sviljanaci óvodának adják, amit teljesen tönkretett az árvíz.
A résztvevők:
Bogdan Bogdanović, Milenko Tepić, Dragan Milosavljević (KK Partizan NIS);
Vladimir Lučić, a Partizan egykori játékosa, jelenleg a Valencia játékosa;
Nikola Prkačin, a Panathinaikos, a Cibona és a Dinamo Zagreb egykori játékosa;
Nemanja Jaramaz, a Partizan egykori játékosa, jelenleg Lengyelországban játszik;
Miroslav Raduljica, többszörös szerb válogatott, most a Milwaukee Bucks játékosa;
Dejan Milojević, a Partizan egykori játékosa, most a Mega Vizurát erősíti;
Luka Bogdanović és Aleksandar Rašić, a Partizan egykori játékosai, jelenleg Törökországban játszanak;
Duško Savanović, többszörös szerb válogatott, jelenleg a török Anadolu Efes játékosa;
Vladimir Radmanović, aki a Chicago Bulls játékosa is volt;
Milan Gurović, aki jelenleg a Crvena Zvezda másodedzője;
Slavko Braneš, a Partizan egykori játékosa, 230 centijével a világ egyik legmagasabb kosarasa, jelenleg egy iráni csapatban szerepel;
Krešimir Lončar, többszörös horvát válogatott, aki a Khimki Moszkva együttesében Joffrey Lauvergne csapattársa lesz a következő idénytől;
Branko Sinđelić, többszörös jugoszláv válogatott játékos;
Uroš Tripković, a Partizan egykori játékosa;
Marko Kešelj, többszörös szerb válogatott, jelenleg Franciaországban játszik;
Ognjen Aškrabić, a Dinamo Szentpétervár és a Donyeck egykori játékosa;
Vule Avdalović, a Partizan egykori játékosa;
Novica Veličković, a Partizan egykori játékosa, jelenleg a Trabzonsporban játszik;
Goran Ćakić, a Partizan egykori játékosa, jelenleg a Mega Vizura menedzsere;
Slaven Rimac, a Cibona Zagreb jelenlegi edzője;
Dragan Lukovski, a Partizan egykori játékosa;
Petar Božić, a Partizan jelenlegi másodedzője, egykori játékosa;
Miroslav Berić, a Partizan egykori játékosa, egykori szerb szövetségi kapitány;
Žarko Čabarkapa, montenegrói kosárlabdázó, a Phoenix Suns és a Golden State Warriors egykori játékosa.
A csapatok edzői: Duško Vujošević, Miroslav Nikolić, Marina Maljković és Nataša Kovačević. A pont az i-re pedig az ebben a hihetetlen sztárparádéban, hogy ennek a mérkőzésnek a keretében vonul vissza Dušan Kecman, a Partizan egykori játékosa.
A gála vasárnap 17 órakor lesz. A jegy 300 dinárba kerül.
(Imádkozz, hogy valamelyik csatorna közvetítse.)
A Partizan helyett a Zvezda kap lehetőséget az Euroligában
Az Euroliga végrehajtó bizottsága döntött így, a nagyságos magasságos ECA, miután a Cibona (az ABA Liga győztese) közölte, hogy nem tud részt venni az Euroligában.
A dolognak az a pikantériája, hogy az Euroligába mindezzel együtt sikeresen beficcent a Levszki Szófia csapata, akik pusztán azzal kvalifikálták magukat, hogy megnyerték a bolgár bajnokságot.
Az egész azért csípi rohadtul a csőröm, mert egyrészt nincs semmiféle hivatalos indoklás arra, hogy miért pont a vörösök és miért pont nem a Partizan, másrészt meg azért, mert a Zvezda ölébe lepottyan egy csomó közvetítési jogdíj meg egyéb anyagi támogatás, a Partizan meg áron alul kell, hogy eladja a legjobb játékosait, mert lassan a villanyszámlát nem tudják kifizetni. Kösz minden illetékesnek ott Barcelonában. Rohadtul szeretünk titeket, és ígérjük, nem felejtjük ezt el nektek.
Duško Vujošević az alábbi kommentárt fűzte a dologhoz:
- Nem ismerem a kritériumaikat, de nekem úgy tűnt, a döntésnek semmi köze a sporthoz, emellett az Euroliga érdekeivel is ellentétes. És most kizárólag a sportról beszélek, az anyagi részét meg sem említem. A Partizan évek óta a liga legjobbjai közé tartozik, de ebből semmi nem látszik meg a pénzügyi helyzetünkön.
A Partizan az elmúlt idényben masszívan a legmagasabb nézőszámot produkálta az Euroligában. Komoly hagyományokkal rendelkező egyesület, fantasztikus játékosokkal, bajnoki címekkel, Euroliga-győzelemmel. Úgy látszik, az uraknak odafenn nem számít semmi, max. az, hogy nem tudunk nagy hirtelenjében félmillió eurót kiizzadni. Kösz. Tényleg.
A dolognak az a pikantériája, hogy az Euroligába mindezzel együtt sikeresen beficcent a Levszki Szófia csapata, akik pusztán azzal kvalifikálták magukat, hogy megnyerték a bolgár bajnokságot.
Az egész azért csípi rohadtul a csőröm, mert egyrészt nincs semmiféle hivatalos indoklás arra, hogy miért pont a vörösök és miért pont nem a Partizan, másrészt meg azért, mert a Zvezda ölébe lepottyan egy csomó közvetítési jogdíj meg egyéb anyagi támogatás, a Partizan meg áron alul kell, hogy eladja a legjobb játékosait, mert lassan a villanyszámlát nem tudják kifizetni. Kösz minden illetékesnek ott Barcelonában. Rohadtul szeretünk titeket, és ígérjük, nem felejtjük ezt el nektek.
Duško Vujošević az alábbi kommentárt fűzte a dologhoz:
- Nem ismerem a kritériumaikat, de nekem úgy tűnt, a döntésnek semmi köze a sporthoz, emellett az Euroliga érdekeivel is ellentétes. És most kizárólag a sportról beszélek, az anyagi részét meg sem említem. A Partizan évek óta a liga legjobbjai közé tartozik, de ebből semmi nem látszik meg a pénzügyi helyzetünkön.
A Partizan az elmúlt idényben masszívan a legmagasabb nézőszámot produkálta az Euroligában. Komoly hagyományokkal rendelkező egyesület, fantasztikus játékosokkal, bajnoki címekkel, Euroliga-győzelemmel. Úgy látszik, az uraknak odafenn nem számít semmi, max. az, hogy nem tudunk nagy hirtelenjében félmillió eurót kiizzadni. Kösz. Tényleg.
2014. június 25., szerda
Videó - Miša Tumbas első pontjai a Partizan színeiben
Ez az, amit Joffrey Lauvergne is említ a levelében. Miša Tumbas, ez az imádnivaló, csupaszív öregúr és a Partizan kosárlabdacsapatának teljes legénysége lejátszanak egy meccset, és Miša bácsi bedobja élete első kosarát, ami ráadásul egy hárompontos. Utána pedig ünneplés van :)
2014. június 24., kedd
Joffrey Lauvergne levele a szurkolókhoz
Amióta hivatalossá vált, hogy Joffrey Lauvergne elhagyja a Partizant, csak úgy ömlik a szeretet, a búcsúzás és a jókívánságok a francia játékos felé az összes közösségi portálon. Erre írta válaszképp Lauvergne az alábbi levelet, ami megjelent a KK Partizan honlapján is.
Drága Barátaim,
Szeretnék most Nektek egy pár szót írni. El kellett, hogy teljen néhány nap ezután a nehéz szezon után, amely érzelmileg is kimerítő volt. Nagyon nehéz most megtalálnom a megfelelő szavakat. Boldog vagyok, mert megnyertük a bajnokságot, és szomorú vagyok, mert el kell hagynom a Partizant. Tudtam, hogy ennek előbb-utóbb meg kell történnie, de próbáltam úgy csinálni, mintha ez soha nem jönne el. A karrierem folytatásához egy ambíciózus orosz csapatot választottam, a Khimkit, és örülök a választásnak.
Amióta megérkeztem a Partizanhoz, azóta, hogy Léo először nyitotta ki az ajtót, azóta egyfolytában olyan volt minden, mint egy álom. Végre megtaláltam azt, amiben hittem, lehetőséget kaptam és ezt ki is használtam, ABA Ligát nyertem, szerb bajnokságot nyertem, Európa-bajnok lettem a válogatottal. Végtelen megtiszteltetésnek érzem, hogy a Partizanban játszhattam, ebben a fantasztikus csapatban, melynek páratlan történelme van. Ennek a klubnak lehettem a katonája, a játékosa, a csapatkapitánya. Most először történt meg az, hogy egy Franciaországon kívüli klubban három fiatal francia játékos játszhatott, és olyan szeretetet, olyan odafigyelést kaptak, amit én még soha sehol nem tapasztaltam idáig, és erre nagyon büszke vagyok. Soha sehol nem éreztük idáig úgy, hogy egy nagy család tagjai vagyunk. Eddig tartott "a három testőr" időszaka, most új idők jönnek. De talán lesz még újra "három testőr" a Partizanban! Duško Vujošević "francia idegenlégiója" (nagyon tetszett, amikor ezt először olvastam valahol), a többiekkel együtt megcsinálta! Ahogy mondják, "át a falon", mert ha kellett, még a falon is áttörtünk.
Nagyon megszerettem nemcsak a klubot, de az embereket, a várost és az egész országot is. Láttam, hogy a Partizan tényleg egy nagy család, és ez nekem olyan, mint egy beteljesülés. Tavaly, amikor a bajnokság után Amerikába mentem a draftra edzeni, a chicago-i reptéren odajöttek hozzám az emberek és gratuláltak a bajnokságunkhoz. Ez egészen sokkoló volt.
Azóta, hogy Duško Vujošević rám bízta a csapatkapitányi posztot, és különösen a Cedevita elleni mérkőzés óta különösen nagy felelősséget éreztem azért, hogy megnyerjük a bajnokságot. Ha nem nyertük volna meg, most aligha lenne erőm elhagyni a csapatot, egészen addig, amíg nem nyernék velük legalább egy bajnoki címet.
Hosszú és nehéz volt a szezon. Több csapattárs megsérült, ők ráadásul mind a közeli barátaim is: Davis, Léo és Dragan. A mostani bajnoki cím elsősorban nekik jár, akik a testi épségüket is feláldozták a közös célért. Mindannyian erősek és vissza fognak térni!
Valóban nagyon kevés fizetést kaptam a Partizannál az idény eleje óta, és az is igaz, hogy elengedtem a klubnak a felém való tartozását. Ez a saját döntésem volt és ezt meg is mondtam a klubnak. Ezt nyilvánosan is kijelentem, és nem azért, mert olcsó reklámot akarok magamnak. Azért tettem, mert szeretném megerősíteni a kapcsolatot a klubbal, és mindazért a szeretetért, amit mindannyian érzünk a klub iránt.
Belgrád és egész Szerbia - köszönöm, hogy a családotok tagja lehettem. Hihetetlen vendégszeretetet, kényelmet és fantasztikus életérzést kaptam Tőletek. Végig úgy éltem itt és úgy éreztem magam, mintha otthon lennék.
Óriási megtiszteltetés volt játszani a csapattársaimmal, mindenkivel, akivel az előző és a mostani szezonban pályára léphettem. Bajtársaim, bajnokaim, minden jót kívánok Nektek! Még találkozunk!
Sírásók, Ti őrült szurkolók - köszönök Nektek minden egyes másodpercet, a szurkolásotokat, amitől olyan sokszor libabőrös lettem, amitől elmúlt a fájdalom és a szomorúság. Köszönöm az összes emlékezetes pillanatot. Ilyet soha, sehol, semmikor nem tapasztaltam még. Maradjatok a csapat mellett, tartsatok ki mellettük jóban-rosszban. Hatalmas főhajtás az összes szurkolónak: a VIP Portal-nak, az Avangarda-nak, a Grobarski Trash Romantizam-nak (óriási köszönet a festményekért és installációkért, amik külön motiváltak), a gyerekeknek, akik velünk voltak és minden meccs után körülöttünk ugráltak, a lányoknak, nőknek és férfiaknak, akik a Pionir Hallt a világ legvadabb, legőrültebb helyévé varázsolták.
És köszönöm Miša Tumbasnak a megtiszteltetést, hogy játszhattam vele egy mérkőzést Partizan-mezben és láthattam, ahogy egy hárompontost dob és megszerzi élete első pontjait a Partizan színeiben.
Minden, ami Partizan, a szeretet, a hangulat, ez valami egészen hihetetlen, egyedülálló és fantasztikus!
Duško Vujošević és az edzői stáb, Toša, Saša és a többiek - nem találok szavakat, amikkel akár csak töredékében elmondhatnám, hogy mit érzek irántatok. Köszönöm, hogy hittetek bennem, hogy dolgoztatok velem, hogy kihoztátok belőlem a legjobbat, emberileg és játékosként is. Megmutattátok nekem, hogy mi a szeretet, a szenvedély és az elkötelezettség, és megtanítottatok hinni magamban.
Partizánjaim - nagyok leszünk és erősek, és soha ne felejtsünk el álmodni! Tovább folytatódnak a dicső napok, itt is és európai szinten is. Előtte, közben és utána is lesznek nehézségek, lesz krízis és pénzhiány. De ez csak meg fog Titeket erősíteni.
Ti vagytok az igazi szeretet, Ti vagytok a vérem, az otthonom, a családom!
Még találkozunk!
...a csapatnak pedig...
Megvolt a tizenharmadik, jöhet a tizennegyedik!
Nagyon fogtok hiányozni és nagyon szeretlek Titeket mind,
Joffrey Lauvergne
A Partizan válasza:
Jo, sok sikert és boldogságot kívánunk a karrieredben és az életedben! A Partizan Beograd mindig is az otthonod lesz. Büszkék vagyunk Rád!
A szurkolók válasza:
Francia testvérünk, köszönünk minden izzadságcseppet, amit értünk ejtettél, minden támadást és védekezést, minden kosarat, amit dobtál, minden meccset, minden győzelmet, legyen az rangadó, Európa, regionális vagy helyi bajnokság... Szeretünk Téged!!!
Drága Barátaim,
Szeretnék most Nektek egy pár szót írni. El kellett, hogy teljen néhány nap ezután a nehéz szezon után, amely érzelmileg is kimerítő volt. Nagyon nehéz most megtalálnom a megfelelő szavakat. Boldog vagyok, mert megnyertük a bajnokságot, és szomorú vagyok, mert el kell hagynom a Partizant. Tudtam, hogy ennek előbb-utóbb meg kell történnie, de próbáltam úgy csinálni, mintha ez soha nem jönne el. A karrierem folytatásához egy ambíciózus orosz csapatot választottam, a Khimkit, és örülök a választásnak.
Amióta megérkeztem a Partizanhoz, azóta, hogy Léo először nyitotta ki az ajtót, azóta egyfolytában olyan volt minden, mint egy álom. Végre megtaláltam azt, amiben hittem, lehetőséget kaptam és ezt ki is használtam, ABA Ligát nyertem, szerb bajnokságot nyertem, Európa-bajnok lettem a válogatottal. Végtelen megtiszteltetésnek érzem, hogy a Partizanban játszhattam, ebben a fantasztikus csapatban, melynek páratlan történelme van. Ennek a klubnak lehettem a katonája, a játékosa, a csapatkapitánya. Most először történt meg az, hogy egy Franciaországon kívüli klubban három fiatal francia játékos játszhatott, és olyan szeretetet, olyan odafigyelést kaptak, amit én még soha sehol nem tapasztaltam idáig, és erre nagyon büszke vagyok. Soha sehol nem éreztük idáig úgy, hogy egy nagy család tagjai vagyunk. Eddig tartott "a három testőr" időszaka, most új idők jönnek. De talán lesz még újra "három testőr" a Partizanban! Duško Vujošević "francia idegenlégiója" (nagyon tetszett, amikor ezt először olvastam valahol), a többiekkel együtt megcsinálta! Ahogy mondják, "át a falon", mert ha kellett, még a falon is áttörtünk.
Nagyon megszerettem nemcsak a klubot, de az embereket, a várost és az egész országot is. Láttam, hogy a Partizan tényleg egy nagy család, és ez nekem olyan, mint egy beteljesülés. Tavaly, amikor a bajnokság után Amerikába mentem a draftra edzeni, a chicago-i reptéren odajöttek hozzám az emberek és gratuláltak a bajnokságunkhoz. Ez egészen sokkoló volt.
Azóta, hogy Duško Vujošević rám bízta a csapatkapitányi posztot, és különösen a Cedevita elleni mérkőzés óta különösen nagy felelősséget éreztem azért, hogy megnyerjük a bajnokságot. Ha nem nyertük volna meg, most aligha lenne erőm elhagyni a csapatot, egészen addig, amíg nem nyernék velük legalább egy bajnoki címet.
Hosszú és nehéz volt a szezon. Több csapattárs megsérült, ők ráadásul mind a közeli barátaim is: Davis, Léo és Dragan. A mostani bajnoki cím elsősorban nekik jár, akik a testi épségüket is feláldozták a közös célért. Mindannyian erősek és vissza fognak térni!
Valóban nagyon kevés fizetést kaptam a Partizannál az idény eleje óta, és az is igaz, hogy elengedtem a klubnak a felém való tartozását. Ez a saját döntésem volt és ezt meg is mondtam a klubnak. Ezt nyilvánosan is kijelentem, és nem azért, mert olcsó reklámot akarok magamnak. Azért tettem, mert szeretném megerősíteni a kapcsolatot a klubbal, és mindazért a szeretetért, amit mindannyian érzünk a klub iránt.
Belgrád és egész Szerbia - köszönöm, hogy a családotok tagja lehettem. Hihetetlen vendégszeretetet, kényelmet és fantasztikus életérzést kaptam Tőletek. Végig úgy éltem itt és úgy éreztem magam, mintha otthon lennék.
Óriási megtiszteltetés volt játszani a csapattársaimmal, mindenkivel, akivel az előző és a mostani szezonban pályára léphettem. Bajtársaim, bajnokaim, minden jót kívánok Nektek! Még találkozunk!
Sírásók, Ti őrült szurkolók - köszönök Nektek minden egyes másodpercet, a szurkolásotokat, amitől olyan sokszor libabőrös lettem, amitől elmúlt a fájdalom és a szomorúság. Köszönöm az összes emlékezetes pillanatot. Ilyet soha, sehol, semmikor nem tapasztaltam még. Maradjatok a csapat mellett, tartsatok ki mellettük jóban-rosszban. Hatalmas főhajtás az összes szurkolónak: a VIP Portal-nak, az Avangarda-nak, a Grobarski Trash Romantizam-nak (óriási köszönet a festményekért és installációkért, amik külön motiváltak), a gyerekeknek, akik velünk voltak és minden meccs után körülöttünk ugráltak, a lányoknak, nőknek és férfiaknak, akik a Pionir Hallt a világ legvadabb, legőrültebb helyévé varázsolták.
És köszönöm Miša Tumbasnak a megtiszteltetést, hogy játszhattam vele egy mérkőzést Partizan-mezben és láthattam, ahogy egy hárompontost dob és megszerzi élete első pontjait a Partizan színeiben.
Minden, ami Partizan, a szeretet, a hangulat, ez valami egészen hihetetlen, egyedülálló és fantasztikus!
Duško Vujošević és az edzői stáb, Toša, Saša és a többiek - nem találok szavakat, amikkel akár csak töredékében elmondhatnám, hogy mit érzek irántatok. Köszönöm, hogy hittetek bennem, hogy dolgoztatok velem, hogy kihoztátok belőlem a legjobbat, emberileg és játékosként is. Megmutattátok nekem, hogy mi a szeretet, a szenvedély és az elkötelezettség, és megtanítottatok hinni magamban.
Partizánjaim - nagyok leszünk és erősek, és soha ne felejtsünk el álmodni! Tovább folytatódnak a dicső napok, itt is és európai szinten is. Előtte, közben és utána is lesznek nehézségek, lesz krízis és pénzhiány. De ez csak meg fog Titeket erősíteni.
Ti vagytok az igazi szeretet, Ti vagytok a vérem, az otthonom, a családom!
Még találkozunk!
...a csapatnak pedig...
Megvolt a tizenharmadik, jöhet a tizennegyedik!
Nagyon fogtok hiányozni és nagyon szeretlek Titeket mind,
Joffrey Lauvergne
A Partizan válasza:
Jo, sok sikert és boldogságot kívánunk a karrieredben és az életedben! A Partizan Beograd mindig is az otthonod lesz. Büszkék vagyunk Rád!
A szurkolók válasza:
Francia testvérünk, köszönünk minden izzadságcseppet, amit értünk ejtettél, minden támadást és védekezést, minden kosarat, amit dobtál, minden meccset, minden győzelmet, legyen az rangadó, Európa, regionális vagy helyi bajnokság... Szeretünk Téged!!!
A nap videója - a SOS Kanal június 23-i "SOS KOŠ" c. műsora (teljes felvétel!)
Tegnap, azaz június 23-án az SOS Kanal nevű szerb sportcsatorna vendége volt Boris Dallo, Saša Pavlović, Bogdan Bogdanović és Đorđe Gagić. A teljes, másfél órás műsort feltöltötték a Youtube-ra.
Megnézed.
Megnézed.
Kosárlabdabörze
Dragan Todorić elnök nem viccel. Legalábbis a mozzartsport.com szerint. A kosárlabdacsapat főnöke komolyan gondolta, hogy kiárusítja a fél csapatot.
Todorić szerint Bogdan Bogdanović pillanatnyilag New Yorkból vár híreket, hogy draftolják-e vagy sem. Bertansra állítólag a San Antonio vetett szemet. Pavlovićnak lejárt a szerződése, szabadon igazolhat bárhová - nem úgy hangzott, mintha a Partizan nagyon marasztalná... Ahogy ki lehetett venni az elnök szavaiból, ő még Milosavljevićet és Westermannt is eladná, de egyelőre mindketten a maródiak listáját erősítik. Milosavljevićnek most jár le a szerződése, de a sérülése miatt egyelőre szóba se jöhet, hogy esetleg eligazoljon.
Remek. Tegye fel a kezét az, aki Belgrádban marad. A takarító néni nem számít...
Boris Dalloról lehet tudni (vagy legalábbis sejteni), hogy marad. A bajnoki döntő után azt mondta: "Maradok. Nekem itt ez olyan, mint a második családom." Úgy legyen...
És még ide tartozik az, hogy a Partizan (egykori) amerikai játékosa, Tarence Kinsey Instagramon gratulált a csapatnak a bajnoki címhez: "Így néz ki egy bajnokcsapat... Gratulálok a Partizannak a sorozatban 13. bajnoki címhez... Megérdemelték. Köszönöm a világ legjobb szurkolóinak, akikkel valaha is találkoztam, az edzőknek, hogy segítettek fejlődnöm, amíg ott voltam, az adminisztrációnak, és mindenekelőtt, a képen lévő srácoknak... Ti, fiúk, kőkeményen dolgoztok és harcoltok, így is kell ünnepelni a végén... Mindenkinek a legjobbakat kívánom a továbbiakban... sok szeretettel."
Todorić szerint Bogdan Bogdanović pillanatnyilag New Yorkból vár híreket, hogy draftolják-e vagy sem. Bertansra állítólag a San Antonio vetett szemet. Pavlovićnak lejárt a szerződése, szabadon igazolhat bárhová - nem úgy hangzott, mintha a Partizan nagyon marasztalná... Ahogy ki lehetett venni az elnök szavaiból, ő még Milosavljevićet és Westermannt is eladná, de egyelőre mindketten a maródiak listáját erősítik. Milosavljevićnek most jár le a szerződése, de a sérülése miatt egyelőre szóba se jöhet, hogy esetleg eligazoljon.
Remek. Tegye fel a kezét az, aki Belgrádban marad. A takarító néni nem számít...
Boris Dalloról lehet tudni (vagy legalábbis sejteni), hogy marad. A bajnoki döntő után azt mondta: "Maradok. Nekem itt ez olyan, mint a második családom." Úgy legyen...
És még ide tartozik az, hogy a Partizan (egykori) amerikai játékosa, Tarence Kinsey Instagramon gratulált a csapatnak a bajnoki címhez: "Így néz ki egy bajnokcsapat... Gratulálok a Partizannak a sorozatban 13. bajnoki címhez... Megérdemelték. Köszönöm a világ legjobb szurkolóinak, akikkel valaha is találkoztam, az edzőknek, hogy segítettek fejlődnöm, amíg ott voltam, az adminisztrációnak, és mindenekelőtt, a képen lévő srácoknak... Ti, fiúk, kőkeményen dolgoztok és harcoltok, így is kell ünnepelni a végén... Mindenkinek a legjobbakat kívánom a továbbiakban... sok szeretettel."
Az egyetlen Joffrey kapitány
Nos, a helyzet az, hogy nagyon úgy néz ki, Joffrey Lauvergne-t tényleg eladja a Partizan. A Khimki Moszkva csapata jelentkezett be érte, és a mozzartsport.com szerint hajlandóak akár félmillió eurót is leszurkolni a franciáért.
Nem túl alacsony ár ez egy ilyen képességű játékosért, ha már úgyis?...
Lauvergne nem a saját elhatározásából megy el, az biztos. Ahogy már említettem, Dragan Todorić elnök megkongatta a vészharangot a klub brutális anyagi helyzetéről. Meglehet az is, hogy nemcsak Lauvergne-től kell megválnia a Partizannak...
Ez az egész dolog teljesen a derült égből jött. Semmi részlet nem derült ki az előzményekről, hogy ki kezdeményezte a tárgyalásokat, ki döntött - mert Lauvergne még egy pár napja azt nyilatkozta, hogy ha netán el is menne, akkor max. az NBA-be és max. akkor, ha aranytálcán hoznak elé egy hét nyelven beszélő szerződést, de egyébként meg egyáltalán nem akar elmenni, mert rohadt jól érzi magát Belgrádban.
Joffrey Lauvergne aranybetűkkel írta magát a KK Partizan történelmébe azzal, hogy ő lett a legelső külföldi csapatkapitány, nem mellesleg a valaha volt legjobb és legeredményesebb külföldi játékosa a csapatnak.
Titokban persze reménykedem, hogy ez az egész végül kb. annyira lesz komoly, mint Pantić átigazolása a Juventushoz, a baj csak az, hogy itt nem egy kiskorú kölyökről van szó, akit mindenáron próbál marasztalni a klub, hanem egy hétpróbás, többszörös válogatott játékosról, aki mellesleg a szurkolók kedvence, és aki francia létére nagyobb zsivány lett itt Belgrádban, mint néhány tőrőlmetszett szerb. Meg arról, hogy ha a Partizan nem kapar össze valamennyi pénzt, akkor lehúzhatja a rolót, és mi a fenét csinálhat ilyenkor egyebet egy sportklub, mint eladja a legjobb játékosait... Szóval, az átlagszurkoló reménykedik, közben meg rohadtul nyeli a könnyeit, mert ez úgy fejbe ütötte, ez az egész így, rögtön a bajnoki cím másnapján, hogy a padlón fekve próbál magához térni és a szíve majd' megszakad.
Jedan je Žofri kapiten... Vigyázz magadra, kapitány, ott, a messzi Oroszországban, és azért néha gondolj ránk. Nagyon köszönünk Neked mindent, feledhetetlen perceket szereztél nekünk. Köszönjük, hogy velünk voltál, köszönjük, hogy a kapitányunk voltál. És tudd, hogy ha bárhol, bármikor, a világ bármely pontján összefutsz egy Sírásóval, akkor testvérrel találkozol. Adieu, Capitaine. Visszavárunk.
Basszus...
:'(
Legyen itt ez a kép búcsúzóul, a legnagyobb, legfantasztikusabb Joffrey kapitányról, amint éppen egy bankjegyet ad át Miša Tumbasnak, a Partizan örökös szurkolójának. És most felemeled magad és vigyázzban állva tisztelegsz ennek a SPORTEMBERNEK.
Nem túl alacsony ár ez egy ilyen képességű játékosért, ha már úgyis?...
Lauvergne nem a saját elhatározásából megy el, az biztos. Ahogy már említettem, Dragan Todorić elnök megkongatta a vészharangot a klub brutális anyagi helyzetéről. Meglehet az is, hogy nemcsak Lauvergne-től kell megválnia a Partizannak...
Ez az egész dolog teljesen a derült égből jött. Semmi részlet nem derült ki az előzményekről, hogy ki kezdeményezte a tárgyalásokat, ki döntött - mert Lauvergne még egy pár napja azt nyilatkozta, hogy ha netán el is menne, akkor max. az NBA-be és max. akkor, ha aranytálcán hoznak elé egy hét nyelven beszélő szerződést, de egyébként meg egyáltalán nem akar elmenni, mert rohadt jól érzi magát Belgrádban.
Joffrey Lauvergne aranybetűkkel írta magát a KK Partizan történelmébe azzal, hogy ő lett a legelső külföldi csapatkapitány, nem mellesleg a valaha volt legjobb és legeredményesebb külföldi játékosa a csapatnak.
Titokban persze reménykedem, hogy ez az egész végül kb. annyira lesz komoly, mint Pantić átigazolása a Juventushoz, a baj csak az, hogy itt nem egy kiskorú kölyökről van szó, akit mindenáron próbál marasztalni a klub, hanem egy hétpróbás, többszörös válogatott játékosról, aki mellesleg a szurkolók kedvence, és aki francia létére nagyobb zsivány lett itt Belgrádban, mint néhány tőrőlmetszett szerb. Meg arról, hogy ha a Partizan nem kapar össze valamennyi pénzt, akkor lehúzhatja a rolót, és mi a fenét csinálhat ilyenkor egyebet egy sportklub, mint eladja a legjobb játékosait... Szóval, az átlagszurkoló reménykedik, közben meg rohadtul nyeli a könnyeit, mert ez úgy fejbe ütötte, ez az egész így, rögtön a bajnoki cím másnapján, hogy a padlón fekve próbál magához térni és a szíve majd' megszakad.
Jedan je Žofri kapiten... Vigyázz magadra, kapitány, ott, a messzi Oroszországban, és azért néha gondolj ránk. Nagyon köszönünk Neked mindent, feledhetetlen perceket szereztél nekünk. Köszönjük, hogy velünk voltál, köszönjük, hogy a kapitányunk voltál. És tudd, hogy ha bárhol, bármikor, a világ bármely pontján összefutsz egy Sírásóval, akkor testvérrel találkozol. Adieu, Capitaine. Visszavárunk.
Basszus...
:'(
Legyen itt ez a kép búcsúzóul, a legnagyobb, legfantasztikusabb Joffrey kapitányról, amint éppen egy bankjegyet ad át Miša Tumbasnak, a Partizan örökös szurkolójának. És most felemeled magad és vigyázzban állva tisztelegsz ennek a SPORTEMBERNEK.
(kép: Facebook)
2014. június 23., hétfő
Pantić marad Belgrádban
Danilo Pantić végül nem megy a Juventushoz. Nem megy semmilyen más külföldi futballcsapathoz sem. Marad a Partizanban.
Ez most már tutifix. Maga Pantić erősítette meg.
Ez most már tutifix. Maga Pantić erősítette meg.
Dragan Gogić visszavág - büntetések a döntő után + átigazolási pletykák
Dragan Gogić nem bírja ki. Muszáj állandóan, mindig, mindenhol fontoskodnia, muszáj a bicepszét mutogatnia és folyamatosan győzködni a szövetséget, a bajnokságban részt vevő csapatokat, meg az egész közvéleményt arról, hogy ki itt a főnök. Más kérdés, hogy már a térdét csapkodja mindenki a röhögéstől, valahányszor sipítani kezd és a büntetésekről csápol.
Ami viszont tény: ez a mai egy olyan kivételes alkalom, amikor a Zvezdát sújtotta nagyobb büntetéssel, mint a Partizant.
A vörösök most 322 000 dinár büntetést kaptak összesen. Az indok: a szurkolók szilárd tárgyakat dobáltak be a pályára, sportszerűtlenül viselkedtek (de finoman fogalmaz...), továbbá pocsék szervezésért. Jaka Blažič pedig külön kapott egy 11 500 dináros csekket, technikai faultért.
A Partizant most "csak" 92 000 dinárra büntette a mindenható elnök, mert a jelen lévő, maroknyi szurkolósereg egy alkalommal pénztárgépszalagot hajított a pálya szélére, továbbá (már az ünneplés alatt) meggyújtottak egy fáklyát.
Ja, és Duško Vujošević sem kerülhette el a sorsát: 34 500 dinár büntetés nem megfelelő öltözékért.
Összedobjuk a zsebpénzt és veszünk Gogićnak egy öltöztethető Vujošević-babát, le- és feladható zakóval.
Ami pedig az átigazolási pletykákat illeti... Ha igaz, akkor nagyon szomorú. :( A KK Partizan el akarja adni - vagy már el is adta - Joffrey Lauvergne-t az orosz Khimki csapatának. Állítólag Todorić elnök maga jelentette be a döntő után, az eladás oka pedig kizárólag a klub rettenetes anyagi helyzete.
Rohadj meg, Gogić. Ez miattad is van.
Én még mindig kétségbeesetten reménykedem, hogy ez csak valami szörnyű pletyka.
Ami viszont tény: ez a mai egy olyan kivételes alkalom, amikor a Zvezdát sújtotta nagyobb büntetéssel, mint a Partizant.
A vörösök most 322 000 dinár büntetést kaptak összesen. Az indok: a szurkolók szilárd tárgyakat dobáltak be a pályára, sportszerűtlenül viselkedtek (de finoman fogalmaz...), továbbá pocsék szervezésért. Jaka Blažič pedig külön kapott egy 11 500 dináros csekket, technikai faultért.
A Partizant most "csak" 92 000 dinárra büntette a mindenható elnök, mert a jelen lévő, maroknyi szurkolósereg egy alkalommal pénztárgépszalagot hajított a pálya szélére, továbbá (már az ünneplés alatt) meggyújtottak egy fáklyát.
Ja, és Duško Vujošević sem kerülhette el a sorsát: 34 500 dinár büntetés nem megfelelő öltözékért.
Összedobjuk a zsebpénzt és veszünk Gogićnak egy öltöztethető Vujošević-babát, le- és feladható zakóval.
Ami pedig az átigazolási pletykákat illeti... Ha igaz, akkor nagyon szomorú. :( A KK Partizan el akarja adni - vagy már el is adta - Joffrey Lauvergne-t az orosz Khimki csapatának. Állítólag Todorić elnök maga jelentette be a döntő után, az eladás oka pedig kizárólag a klub rettenetes anyagi helyzete.
Rohadj meg, Gogić. Ez miattad is van.
Én még mindig kétségbeesetten reménykedem, hogy ez csak valami szörnyű pletyka.
UEFA Bajnokok Ligája - az FK Partizan a második selejtezőkörben
Megvolt az UEFA Bajnokok Ligája selejtezőinek a sorsolása. Ezek szerint a Partizan a 2. selejtezőkörben csatlakozik a többiekhez, ellenfélnek pedig az 1. selejtezőkör FC Lincoln Red Imps (gibraltári) - HB Tórshavn (feröer-szigeteki) mérkőzés győztesét kapja.
A meccs valamikor július 15-én vagy 16-án lesz.
A meccs valamikor július 15-én vagy 16-án lesz.
A nap képe
Lucky Luke és a Dalton fivérek - újratöltve :)))
(kép: Facebook)
(Egy kis segítség, ha esetleg: Bogdanović-tyal szemben, csökkenő sorrendben: Simonović, Nelson, Blažič és Čović elnök.)
2014. június 22., vasárnap
Lovćen Cetinje (montenegrói) - FK Partizan 0:2 (edzőmérkőzés)
Jótékony célú edzőmérkőzést vívott ma 6 órakor a Partizan futballcsapata a montenegrói Lovćen ellen az užičei sportpályán. A bevétel egészét az árvízkárosultaknak ajánlották fel.
Érdekesség, hogy ezt a meccset a Partizan eredetileg a Debrecen ellen játszotta volna, de a Loki valamiért lemondta a mérkőzést még korábban. A másik érdekesség az volt, hogy pályára lépett Lomić, akivel kapcsolatban még mindig nincs semmi végleges, bár Marko Nikolić vezetőedző azt nyilatkozta, hogy Lomić mindenképpen megy velük a szlovéniai túrára.
A mérkőzésre kb. 1000 néző látogatott ki, a meccset Boško Jovanetić vezette.
Lovćen: Perović, Radunović, V. Martinović, Tatar, Simović, Kosović, Merodović, Brnović, Božović, Bogdanović, N. Draganić
Játszottak még: Perović, Vujović, M. Draganić, Đurović, Vušurović, Vujanović, Pejaković, Kirofumi Ueda, I. Martinović
FK Partizan I. félidő: Ž. Živković, Stevanović, Volkov, Ostojić, Stanković, Marković, Drinčić, Pantić, A. Živković, Lazović, Grbić
FK Partizan II. félidő: Kljajić, Pauljević, Lomić, Stanković, Trajković, Gulan, Brašanac, Ilić, Luka, Ninković, Fofana
Gólszerzők: Volkov (24.), Ninković (58.)
Néhány kép (mind a Partizan honlapjáról):
Ja, és holnap déli 12 órakor Bajnokok Ligája-sorsolás. Egy rohadt tévécsatorna sem közvetíti (legalábbis Magyarországon), úgyhogy mindenki irány az uefa.com-ra, ahol - elvileg - streamelik az egészet.
Update: videó a meccsről
Érdekesség, hogy ezt a meccset a Partizan eredetileg a Debrecen ellen játszotta volna, de a Loki valamiért lemondta a mérkőzést még korábban. A másik érdekesség az volt, hogy pályára lépett Lomić, akivel kapcsolatban még mindig nincs semmi végleges, bár Marko Nikolić vezetőedző azt nyilatkozta, hogy Lomić mindenképpen megy velük a szlovéniai túrára.
A mérkőzésre kb. 1000 néző látogatott ki, a meccset Boško Jovanetić vezette.
Lovćen: Perović, Radunović, V. Martinović, Tatar, Simović, Kosović, Merodović, Brnović, Božović, Bogdanović, N. Draganić
Játszottak még: Perović, Vujović, M. Draganić, Đurović, Vušurović, Vujanović, Pejaković, Kirofumi Ueda, I. Martinović
FK Partizan I. félidő: Ž. Živković, Stevanović, Volkov, Ostojić, Stanković, Marković, Drinčić, Pantić, A. Živković, Lazović, Grbić
FK Partizan II. félidő: Kljajić, Pauljević, Lomić, Stanković, Trajković, Gulan, Brašanac, Ilić, Luka, Ninković, Fofana
Gólszerzők: Volkov (24.), Ninković (58.)
Néhány kép (mind a Partizan honlapjáról):
Kezdőcsapatok
Lazović akcióban
Maroknyi lelkes szurkoló
...meg néhány szimpatikus pernahajder :)
Ja, és holnap déli 12 órakor Bajnokok Ligája-sorsolás. Egy rohadt tévécsatorna sem közvetíti (legalábbis Magyarországon), úgyhogy mindenki irány az uefa.com-ra, ahol - elvileg - streamelik az egészet.
Update: videó a meccsről
A nap videója
Igazából egy gif, csak éppen videósítva. Čović (a Zvezda kosárlabdacsapatának elnöke) vs. Vujosević.
Crvena Zvezda - KK Partizan NIS 87:95 - összesítésben: 1:3 BAJNOKCSAPAT!!!! (képek + videók)
Megnyertük.
MEGNYERTÜK!!!!!
Úristen, de durva volt.
Az egész idény nagyon durva volt. Kábé pont annyira, mint a tegnap esti meccs.
De győzött a Partizan-szív. És nem mellesleg, sikerült a legnemesebb módon bosszút állni mindenért, nemcsak a vörösökön, de az egész rohadt rendszeren.
Úgy kezdődött, hogy Blažič már megint a hangyákat nézegette a himnusz alatt, de most legalább nem billegett. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a pont mellette álló Marjanović kiosztana neki egy tockost így hátulról, pont kézre esne. Valószínűleg lefejelné a padlót, viszont egy életre megtanulná, hogy ilyenkor illik egyenesen állni. Csak Marjanović nem olyan.
Itt egyébként hadd álljak meg egy pillanatra és hadd rójam le a tiszteletem a Zvezda két játékosa, Marjanović és Katić előtt. Mindketten egyértelműen klasszis játékosok, mindentől függetlenül, emellett van bennük valami tartás, ami kiemeli őket a többi pitbull közül. Állítom, ha sikerülne eligazolniuk valami semleges (külföldi) csapatba, az kihozná mindkettőjükből a legjobbat. Nem véletlenül vannak benne a válogatottban.
Szóval, elindult a Parni valjak. Gagić hozta a formáját, megállíthatatlanul rombolt, Lauvergne pedig lelkesen asszisztált. 4:5 volt nekünk (a másik oldalról Jenkins és Mitrović serénykedett - utóbbi egyébként talán a legjobbja is volt ma a csapatának).
Aztán jött BOGdanović és 6:10 lett. Radonjić vezetőedző pedig már 5 perc eltelte után időt kért. Végül is, lett eredménye, mert 4 helyett már csak 2 pont hátrányban voltak (10:12) - a Partizan részéről a fáradhatatlan, ezer fokon égő, atommáglya Bogdanović volt a válasz.
Bogdan valami egészen emberfelettit produkált ezen a négy mérkőzésen. Az elsőn vaskosan kivette a részét abból, hogy a Zvezda még a három emberrel felálló Partizan ellen is alig bírt. Az előző meccsen egymaga 33 pontot szórt, a mostanin pedig 36-ot!!!
Aztán a Zvezda valahogy megszerezte a vezetést (18:14). Nem ez volt az első hideglelősebb pillanat, korábban már feljöttek 10:10-re - és nem is ez volt az utolsó. De ez sem sokáig tartott, mert Bogdanović megállíthatatlan volt és letornázta a különbséget 1 pontra. Az első negyed 22:21-gyel zárult, a Partizan 21 pontjából 11-et Bogdanović szerzett.
Jött a második negyed és egyre inkább látszott, hogy mindkét csapat síkideg. A Partizan részéről ez temérdek kihagyott helyzetben nyilvánult meg (Pavlovićnak például egy nyamvadt hárompontos se jött össze, pedig nem egyszer próbálkozott), a Zvezda pedig nagyon sok faultot produkált. Mindkettő megbosszulta magát, mert a Partizan kihagyott helyzeteiből a Zvezda kontratámadást indított és legtöbbször sikerült is betalálni (bár az ő részükről is volt egy csomó elbaltázott sansz), a Partizan pedig kíméletlenül értékesítette a büntetőket. Ezen kívül óvodás hibák is voltak, kétszer indítás, vagy 3 mp-nél tovább tartózkodás az ellenfél büntetőterületén.
Volt egy szakasz, amikor egyik csapat sem tudott egyetlen pontot sem szerezni. Nem válik különösebben a dicsőségünkre, hogy a csendet végül Nelson törte meg. Pavlovićnak volt egy viszontválasza, Jenkins erre ismét bevágott egyet. Fej-fej mellett haladt a két csapat, bár a Partizan szinte kizárólag büntetőkből tudott pontot szerezni, akcióból alig (és nem azért, mert annyira bénák, hanem mert annyi volt a szabálytalanság).
De ott volt Gagić, a faltörő kos, a Romboló Őserő, és Gagić megint feltörte és porrá zúzta a Zvezda védelmét.
Dragićević és Jenkins próbált szépíteni, de ismét, megint és újra csak Bogdanović volt a válasz, a félidő eredménye pedig 35:36 lett.
Átlagszurkoló az első félidőben mindössze hatszor akart rituális öngyilkosságot elkövetni, agyvérzést kapni, mélységes depresszióba zuhanni. És még hol volt a vége...
Volt egyébként a félidőben egy eszméletlenül aranyos jelenet. Egy kislány beszabadult a parkettre, a biztonsági ember pedig hiába üldözte. A csöppség szemmel láthatóan nagyon élvezte a dolgot.
Volt a félidőben egy kevésbé vicces jelenet is, amikor az ellenfél szurkolói egy folyadékkal teli palackkal fejbe dobták Duško Vujoševićet. A felettébb bátor és sportszerű vörös drukkerek elárasztották a Partizan trénerét szeretetük minden további jelével: a vezetőedző felé aprópénzt szórtak, petárdák robbantak, de Vujošević kitartott, nem ment be az öltözőbe.
Egyébként a Sírásóknak valahogy mégis sikerült minden tiltás ellenére besompolyogniuk. Nem voltak sokan, talán maroknyian, a jelenlétükről csak egy cirill feliratú "Grobari - to smo mi" transzparens árulkodott. Csendben, szinte suttogva szurkoltak. A harmadik negyed táján hallatszott kicsit a hangjuk, a Zvezda szurkolóinak a füttykoncertje közepette.
Szóval, a harmadik negyed kezdetén már levert a víz, amikor Jenkins elkezdett mocorogni, a Zvezda előnye meg 39:36 lett. Aztán jött Bertans, és nem lett, mert a lett játékos
ez de szar poén volt
egy hárompontossal büntetett (39:39).
És aztán Bogdanović.
BOGDANOVIĆ.
Jegyezd meg jól.
Amit ez a gyerek produkált, az valami emberfeletti. 45:46 volt az állás, Bogdanović egymaga volt a Parni valjak, de ez már nem is gőzhenger volt, hanem egy őrült, fékevesztett lokomotív. Amikor Dragićević technikai faultot kapott, Bogdanović azt is kihasználta (45:48).
Aztán jött egy felettébb érdekes rész. 49:48 volt az állás, Katićra fújt faultot a bíró, mint kiderült, Gagić ellen szabálytalankodott. A büntetővonalra viszont Milutinov állt. Már be is dobott egyet a két büntetődobás közül, amikor a Zvezda edzőjének világosság (?) gyúlt a fejében és egy kisebb (de annál hevesebb) jelenet közepette kifejtette nemtetszését. A bíró sípolt, elvették Milutinov már megszerzett pontját és szabaddobás a Zvezdának.
Aztán még Lazić bevágott egyet, 52:50 volt az állás a negyedik negyed előtt.
A negyedik negyedben jött a szívinfarktus. Brutálisan indított a Zvezda, elhúztak 63:56-ra. Majd Katić kipontozódott, Gagić pedig ilyeneket produkált...
...de ennek ellenére 67:60 volt az állás oda. Átlagszurkoló defibrillátorért sikolt, majd pengéért, majd...
Majd jött az évszázad feltámadása.
Bogdanović, megint Bogdanović. Jenkins elszúrt két hárompontos kísérletet is, ezek után csinált egy faultot, amit Bogdanović kíméletlenül értékesített (67:68). Aztán 67:70. Lauvergne pedig komplettírozta a sorozatot, hogy 10:0 legyen, mert mindenki szereti a kerek számokat (69:72).
Aztán zavar történt az erőben... Blažič lepaktált a pokol kénköves ördögeivel, mert alig fél perccel a vége előtt bevágott egy hárompontost (72:72). Amikor pedig a Partizan megindult, hogy letapossa és földbe döngölje a vörösöket, a legkritikusabb pillanatban Bogdanović megcsúszott és elesett a parketten. A kontratámadást pedig kihagyta a Zvezda...
Jött a hosszabbítás.
Bogdanović esése után újból felzúgott az "ustaša, ustaša" kórus a vörösök felől. Remélem, Gogić strigulázta ezt is, a félidőben történteket is, meg azt is, ami még hátravolt...
Szóval, jött a hosszabbítás és jött az irgalmatlan gőzhenger. (Frászt, ez már nem gőzhenger volt, a Partizan letolta a Zvezdát, mint egy hóeke.)
Tepić bevágott egy hárompontost, amire a válasz Lazić kétpontos büntetője volt. Lauvergne is betalált, majd Marjanović faultja után (a Zvezda játékosa itt ki is pontozódott), Bogdanović értékesítette higgadtan a büntetőt (74:80). A Zvezda kétségbeesetten próbált egyenlíteni, Nelson és Lazić betaláltak, de Bogdanović ellen egyszerűen nem volt ellenszer. 74:84 volt az állás, majd ugyan Bogdanović is kipontozódott (hadd legyen Húsvét a bíróknak is...), de már semmi sem segített. A végére Pavlović is feltámadt, aztán a kegyelemdöfést Gagić adta meg.
Az összefoglaló videót is érdemes megnézni.
Megkezdődhetett az ünneplés.
Eksztázis, boldogság, ordítás.
Volt itt egy rövid, de igen jellemző közjáték is. Már a díjátadó ceremónia következett volna, amikor kiderült, hogy eltűnt a trófea.
Nem sokkal később előkerült, egy Zvezda-szurkolónál találták meg. Az ürge egészen egyszerűen ellopta és titokban át akarta volna adni a kedvenceinek. A dolog végül nem úgy sült el, ahogy eltervezte... Simonovićnak kellett odamennie hozzá, átvágva magát a vörös szurkolók tömegén,hogy végül visszavigye a pódiumra. A beszámolók szerint Simonović egyáltalán nem volt elájulva a "megtiszteltetéstől", látszott rajta, hogy az egész cirkusz púp a hátára. (Mit ne mondjak, megértem.) Ráadásul a Sírásók gúnyos kórusa kísérte, ami nagyjából úgy hangzott, hogy ez az egyetlen pillanat, Simonović, amikor a kezedben tarthatod a trófeát... (Állítólag a díj egy helyen el is tört a nagy huzakodásban.)
Némi helyreigazítás:
Simonović valóban odament a szurkolóhoz, de amikor átvette tőle a trófeát, a magasba emelte, mintha ők nyerték volna meg a bajnokságot, a vörös szurkolók éljenzése és a Grobari gúnyos füttykoncertje közepette. Simonović akciója minimum kétes volt, páran a játékostársai közül hátat fordítottak az egész jelenetnek és elhagyták a terepet.
Szereztem egy videót is az esetről. Luka Mitrović arckifejezése egyszerűen priceless, de a többiek is ilyen "WTF is going on"-fejjel állnak.
A díjátadás végül a trófea kicsinyített másával történt. Kösz, Delije, igazán. Hála és sok puszi. Nem felejtjük el nektek.
De aztán már semmi nem állíthatta meg a Partizant.
Bogdanović külön meg is köszönte a szurkolóknak.
Emellett MVP-díjat is kapott (Most Valuable Player).
Született egy csomó boldog és/vagy meghatott nyilatkozat.
- Nagyon köszönöm a csapattársaimnak és mindenkinek a klubtól - mondta Saša Pavlović. - Ha nem jöttem volna a Partizanba, az olyan lenne, mintha nem is kosárlabdáztam volna soha, annak ellenére, hogy éveket töltöttem az NBA-ben. Megmutattuk, hogy erősek vagyunk és hogy meg tudjuk csinálni. És hát amit ma Bogdan produkált... Ez a karrierem csúcsa. A szurkolóinknak is nagyon köszönöm.
- Húzós meccs volt - értékelt Milenko Tepić. - Nem mondom, hogy nem érdemelte volna meg a Zvezda a győzelmet, ha történetesen ők győztek volna. Amikor elhúztak 67:60-ra öt perccel a vége előtt, akkor volt egy mélypontunk. Akkor úgy éreztem, hogy el fog menni a meccs. De sikerült visszajönnünk, helyrehoztunk néhány hibát, erősek voltunk... Muszáj megemlíteni Bogdant is. Megmutatta, milyen egy igazi játékos. Neki külön is szeretnék gratulálni.
- Egyértelműen ez a legfantasztikusabb győzelmem - mondta még az irányító. - Mindazok után, amik velünk történtek, a mélypontok után, igen, egyértelműen ez a legkedvesebb bajnoki címem.
- Nagyon örülök, hogy sikerült megnyernünk a bajnokságot - nyilatkozott Duško Vujošević. - Ez egyértelműen a legnagyobb siker, amióta itt edzősködöm, nemcsak azért, mert ez a legújabb, hanem azért is, mert ezért kellett a legtöbbet harcolnunk. Sérülések, katasztrofális anyagi helyzet, nyomás a média felől - mindezek a körülmények komoly nehézségeket okoztak. De ugyanakkor növelték bennem is és a játékosokban is az elszántságot, hogy ennek ellenére megmutatjuk. A játékosaim pedig igazi hősök. - És ha Duško Vujošević, a híresen kemény kezű edző így nyilatkozik a játékosairól, akkor azok tényleg HŐSÖK.
Ha esetleg eddig bárkinek kételyei lettek volna.
A buli pedig folytatódott.
De az igazi meglepetés a Pionir Hallon kívül várta a fiúkat. Egy egész hadseregnyi kint rekedt szurkoló fogadta őket ordítva, énekelve, ugrálva, fáklyákkal ünnepelve.
És valami egészen masszív, hihetetlen szeretet és eksztázis.
MEGNYERTÜK!!!!!
MEGNYERTÜK!!!!!!!!!!!!!!!!!
Úristen, de durva volt.
Az egész idény nagyon durva volt. Kábé pont annyira, mint a tegnap esti meccs.
De győzött a Partizan-szív. És nem mellesleg, sikerült a legnemesebb módon bosszút állni mindenért, nemcsak a vörösökön, de az egész rohadt rendszeren.
Úgy kezdődött, hogy Blažič már megint a hangyákat nézegette a himnusz alatt, de most legalább nem billegett. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a pont mellette álló Marjanović kiosztana neki egy tockost így hátulról, pont kézre esne. Valószínűleg lefejelné a padlót, viszont egy életre megtanulná, hogy ilyenkor illik egyenesen állni. Csak Marjanović nem olyan.
Itt egyébként hadd álljak meg egy pillanatra és hadd rójam le a tiszteletem a Zvezda két játékosa, Marjanović és Katić előtt. Mindketten egyértelműen klasszis játékosok, mindentől függetlenül, emellett van bennük valami tartás, ami kiemeli őket a többi pitbull közül. Állítom, ha sikerülne eligazolniuk valami semleges (külföldi) csapatba, az kihozná mindkettőjükből a legjobbat. Nem véletlenül vannak benne a válogatottban.
Szóval, elindult a Parni valjak. Gagić hozta a formáját, megállíthatatlanul rombolt, Lauvergne pedig lelkesen asszisztált. 4:5 volt nekünk (a másik oldalról Jenkins és Mitrović serénykedett - utóbbi egyébként talán a legjobbja is volt ma a csapatának).
Aztán jött BOGdanović és 6:10 lett. Radonjić vezetőedző pedig már 5 perc eltelte után időt kért. Végül is, lett eredménye, mert 4 helyett már csak 2 pont hátrányban voltak (10:12) - a Partizan részéről a fáradhatatlan, ezer fokon égő, atommáglya Bogdanović volt a válasz.
Bogdan valami egészen emberfelettit produkált ezen a négy mérkőzésen. Az elsőn vaskosan kivette a részét abból, hogy a Zvezda még a három emberrel felálló Partizan ellen is alig bírt. Az előző meccsen egymaga 33 pontot szórt, a mostanin pedig 36-ot!!!
Aztán a Zvezda valahogy megszerezte a vezetést (18:14). Nem ez volt az első hideglelősebb pillanat, korábban már feljöttek 10:10-re - és nem is ez volt az utolsó. De ez sem sokáig tartott, mert Bogdanović megállíthatatlan volt és letornázta a különbséget 1 pontra. Az első negyed 22:21-gyel zárult, a Partizan 21 pontjából 11-et Bogdanović szerzett.
(fotó: mozzartsport.com)
Jött a második negyed és egyre inkább látszott, hogy mindkét csapat síkideg. A Partizan részéről ez temérdek kihagyott helyzetben nyilvánult meg (Pavlovićnak például egy nyamvadt hárompontos se jött össze, pedig nem egyszer próbálkozott), a Zvezda pedig nagyon sok faultot produkált. Mindkettő megbosszulta magát, mert a Partizan kihagyott helyzeteiből a Zvezda kontratámadást indított és legtöbbször sikerült is betalálni (bár az ő részükről is volt egy csomó elbaltázott sansz), a Partizan pedig kíméletlenül értékesítette a büntetőket. Ezen kívül óvodás hibák is voltak, kétszer indítás, vagy 3 mp-nél tovább tartózkodás az ellenfél büntetőterületén.
Volt egy szakasz, amikor egyik csapat sem tudott egyetlen pontot sem szerezni. Nem válik különösebben a dicsőségünkre, hogy a csendet végül Nelson törte meg. Pavlovićnak volt egy viszontválasza, Jenkins erre ismét bevágott egyet. Fej-fej mellett haladt a két csapat, bár a Partizan szinte kizárólag büntetőkből tudott pontot szerezni, akcióból alig (és nem azért, mert annyira bénák, hanem mert annyi volt a szabálytalanság).
De ott volt Gagić, a faltörő kos, a Romboló Őserő, és Gagić megint feltörte és porrá zúzta a Zvezda védelmét.
Dragićević és Jenkins próbált szépíteni, de ismét, megint és újra csak Bogdanović volt a válasz, a félidő eredménye pedig 35:36 lett.
Átlagszurkoló az első félidőben mindössze hatszor akart rituális öngyilkosságot elkövetni, agyvérzést kapni, mélységes depresszióba zuhanni. És még hol volt a vége...
Volt egyébként a félidőben egy eszméletlenül aranyos jelenet. Egy kislány beszabadult a parkettre, a biztonsági ember pedig hiába üldözte. A csöppség szemmel láthatóan nagyon élvezte a dolgot.
Volt a félidőben egy kevésbé vicces jelenet is, amikor az ellenfél szurkolói egy folyadékkal teli palackkal fejbe dobták Duško Vujoševićet. A felettébb bátor és sportszerű vörös drukkerek elárasztották a Partizan trénerét szeretetük minden további jelével: a vezetőedző felé aprópénzt szórtak, petárdák robbantak, de Vujošević kitartott, nem ment be az öltözőbe.
Egyébként a Sírásóknak valahogy mégis sikerült minden tiltás ellenére besompolyogniuk. Nem voltak sokan, talán maroknyian, a jelenlétükről csak egy cirill feliratú "Grobari - to smo mi" transzparens árulkodott. Csendben, szinte suttogva szurkoltak. A harmadik negyed táján hallatszott kicsit a hangjuk, a Zvezda szurkolóinak a füttykoncertje közepette.
Szóval, a harmadik negyed kezdetén már levert a víz, amikor Jenkins elkezdett mocorogni, a Zvezda előnye meg 39:36 lett. Aztán jött Bertans, és nem lett, mert a lett játékos
ez de szar poén volt
egy hárompontossal büntetett (39:39).
És aztán Bogdanović.
BOGDANOVIĆ.
BOGDAN BOGDANOVIĆ.
Jegyezd meg jól.
Amit ez a gyerek produkált, az valami emberfeletti. 45:46 volt az állás, Bogdanović egymaga volt a Parni valjak, de ez már nem is gőzhenger volt, hanem egy őrült, fékevesztett lokomotív. Amikor Dragićević technikai faultot kapott, Bogdanović azt is kihasználta (45:48).
Aztán jött egy felettébb érdekes rész. 49:48 volt az állás, Katićra fújt faultot a bíró, mint kiderült, Gagić ellen szabálytalankodott. A büntetővonalra viszont Milutinov állt. Már be is dobott egyet a két büntetődobás közül, amikor a Zvezda edzőjének világosság (?) gyúlt a fejében és egy kisebb (de annál hevesebb) jelenet közepette kifejtette nemtetszését. A bíró sípolt, elvették Milutinov már megszerzett pontját és szabaddobás a Zvezdának.
Aztán még Lazić bevágott egyet, 52:50 volt az állás a negyedik negyed előtt.
(fotó: mozzartsport.com)
A negyedik negyedben jött a szívinfarktus. Brutálisan indított a Zvezda, elhúztak 63:56-ra. Majd Katić kipontozódott, Gagić pedig ilyeneket produkált...
...de ennek ellenére 67:60 volt az állás oda. Átlagszurkoló defibrillátorért sikolt, majd pengéért, majd...
Majd jött az évszázad feltámadása.
Bogdanović, megint Bogdanović. Jenkins elszúrt két hárompontos kísérletet is, ezek után csinált egy faultot, amit Bogdanović kíméletlenül értékesített (67:68). Aztán 67:70. Lauvergne pedig komplettírozta a sorozatot, hogy 10:0 legyen, mert mindenki szereti a kerek számokat (69:72).
Aztán zavar történt az erőben... Blažič lepaktált a pokol kénköves ördögeivel, mert alig fél perccel a vége előtt bevágott egy hárompontost (72:72). Amikor pedig a Partizan megindult, hogy letapossa és földbe döngölje a vörösöket, a legkritikusabb pillanatban Bogdanović megcsúszott és elesett a parketten. A kontratámadást pedig kihagyta a Zvezda...
Jött a hosszabbítás.
Bogdanović esése után újból felzúgott az "ustaša, ustaša" kórus a vörösök felől. Remélem, Gogić strigulázta ezt is, a félidőben történteket is, meg azt is, ami még hátravolt...
Szóval, jött a hosszabbítás és jött az irgalmatlan gőzhenger. (Frászt, ez már nem gőzhenger volt, a Partizan letolta a Zvezdát, mint egy hóeke.)
Tepić bevágott egy hárompontost, amire a válasz Lazić kétpontos büntetője volt. Lauvergne is betalált, majd Marjanović faultja után (a Zvezda játékosa itt ki is pontozódott), Bogdanović értékesítette higgadtan a büntetőt (74:80). A Zvezda kétségbeesetten próbált egyenlíteni, Nelson és Lazić betaláltak, de Bogdanović ellen egyszerűen nem volt ellenszer. 74:84 volt az állás, majd ugyan Bogdanović is kipontozódott (hadd legyen Húsvét a bíróknak is...), de már semmi sem segített. A végére Pavlović is feltámadt, aztán a kegyelemdöfést Gagić adta meg.
ÉS BAJNOK LETT A PARTIZAN!!!!!
Az összefoglaló videót is érdemes megnézni.
Megkezdődhetett az ünneplés.
Eksztázis, boldogság, ordítás.
Volt itt egy rövid, de igen jellemző közjáték is. Már a díjátadó ceremónia következett volna, amikor kiderült, hogy eltűnt a trófea.
Nem sokkal később előkerült, egy Zvezda-szurkolónál találták meg. Az ürge egészen egyszerűen ellopta és titokban át akarta volna adni a kedvenceinek. A dolog végül nem úgy sült el, ahogy eltervezte... Simonovićnak kellett odamennie hozzá, átvágva magát a vörös szurkolók tömegén,
Némi helyreigazítás:
Simonović valóban odament a szurkolóhoz, de amikor átvette tőle a trófeát, a magasba emelte, mintha ők nyerték volna meg a bajnokságot, a vörös szurkolók éljenzése és a Grobari gúnyos füttykoncertje közepette. Simonović akciója minimum kétes volt, páran a játékostársai közül hátat fordítottak az egész jelenetnek és elhagyták a terepet.
Szereztem egy videót is az esetről. Luka Mitrović arckifejezése egyszerűen priceless, de a többiek is ilyen "WTF is going on"-fejjel állnak.
A díjátadás végül a trófea kicsinyített másával történt. Kösz, Delije, igazán. Hála és sok puszi. Nem felejtjük el nektek.
De aztán már semmi nem állíthatta meg a Partizant.
(fotó: Twitter)
Bogdanović külön meg is köszönte a szurkolóknak.
Emellett MVP-díjat is kapott (Most Valuable Player).
Született egy csomó boldog és/vagy meghatott nyilatkozat.
- Nagyon köszönöm a csapattársaimnak és mindenkinek a klubtól - mondta Saša Pavlović. - Ha nem jöttem volna a Partizanba, az olyan lenne, mintha nem is kosárlabdáztam volna soha, annak ellenére, hogy éveket töltöttem az NBA-ben. Megmutattuk, hogy erősek vagyunk és hogy meg tudjuk csinálni. És hát amit ma Bogdan produkált... Ez a karrierem csúcsa. A szurkolóinknak is nagyon köszönöm.
- Húzós meccs volt - értékelt Milenko Tepić. - Nem mondom, hogy nem érdemelte volna meg a Zvezda a győzelmet, ha történetesen ők győztek volna. Amikor elhúztak 67:60-ra öt perccel a vége előtt, akkor volt egy mélypontunk. Akkor úgy éreztem, hogy el fog menni a meccs. De sikerült visszajönnünk, helyrehoztunk néhány hibát, erősek voltunk... Muszáj megemlíteni Bogdant is. Megmutatta, milyen egy igazi játékos. Neki külön is szeretnék gratulálni.
- Egyértelműen ez a legfantasztikusabb győzelmem - mondta még az irányító. - Mindazok után, amik velünk történtek, a mélypontok után, igen, egyértelműen ez a legkedvesebb bajnoki címem.
- Nagyon örülök, hogy sikerült megnyernünk a bajnokságot - nyilatkozott Duško Vujošević. - Ez egyértelműen a legnagyobb siker, amióta itt edzősködöm, nemcsak azért, mert ez a legújabb, hanem azért is, mert ezért kellett a legtöbbet harcolnunk. Sérülések, katasztrofális anyagi helyzet, nyomás a média felől - mindezek a körülmények komoly nehézségeket okoztak. De ugyanakkor növelték bennem is és a játékosokban is az elszántságot, hogy ennek ellenére megmutatjuk. A játékosaim pedig igazi hősök. - És ha Duško Vujošević, a híresen kemény kezű edző így nyilatkozik a játékosairól, akkor azok tényleg HŐSÖK.
Ha esetleg eddig bárkinek kételyei lettek volna.
A buli pedig folytatódott.
De az igazi meglepetés a Pionir Hallon kívül várta a fiúkat. Egy egész hadseregnyi kint rekedt szurkoló fogadta őket ordítva, énekelve, ugrálva, fáklyákkal ünnepelve.
(képek: mozzartsport.com)
És valami egészen masszív, hihetetlen szeretet és eksztázis.
A nap nyilatkozata
"A bajnoki címemet egy kislánynak ajánlom, akivel a VMA-ban (Vojnomedicinska Akademija) találkoztam, azt hiszem, úgy hívják, hogy Marija Despić. Tegnap meglátogattam őt a kórházban, vittem neki ajándékba mezt. Látszott, hogy nagy fájdalmai vannak, de azt mondta nekem: csak verjétek meg őket holnap. Ez valami hihetetlen motiváció volt."
- Bogdan Bogdanović
- Bogdan Bogdanović
Bajnokcsapat - képgaléria
Beszámoló majd holnap, egyelőre mindenki az ünnepléssel van elfoglalva. Az alábbi fotók a KK Partizan Facebook-oldaláról származnak.
Az alábbi képek Twitterről, Instagramról, innen-onnan származnak.
Lauvergne vs. Simonović
Gagić rombol
Air Bogdan
"Innen nézve ez bizony a 13. bajnoki cím"
Boldogság
Bajnokcsapat
Ünneplés
És amikor Duško Vujošević így mosolyog, akkor tudod, hogy te vagy a legnagyobb bajnok
Bogdan a király
Az alábbi képek Twitterről, Instagramról, innen-onnan származnak.
Davis Bertans ünnepel
(Instagram)
Jedan je Žofri kapiten
(Twitter)
Franciák egymás közt - Joffrey Lauvergne, Boris Dallo és Léo Westermann
(Twitter)
Milenko Tepić - aki megfejti, hogy ki a másik fiatalember, kommentelje ide
(Twitter)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)