MEGNYERTÜK!!!!!
MEGNYERTÜK!!!!!!!!!!!!!!!!!
Úristen, de durva volt.
Az egész idény nagyon durva volt. Kábé pont annyira, mint a tegnap esti meccs.
De győzött a Partizan-szív. És nem mellesleg, sikerült a legnemesebb módon bosszút állni mindenért, nemcsak a vörösökön, de az egész rohadt rendszeren.
Úgy kezdődött, hogy Blažič már megint a hangyákat nézegette a himnusz alatt, de most legalább nem billegett. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a pont mellette álló Marjanović kiosztana neki egy tockost így hátulról, pont kézre esne. Valószínűleg lefejelné a padlót, viszont egy életre megtanulná, hogy ilyenkor illik egyenesen állni. Csak Marjanović nem olyan.
Itt egyébként hadd álljak meg egy pillanatra és hadd rójam le a tiszteletem a Zvezda két játékosa, Marjanović és Katić előtt. Mindketten egyértelműen klasszis játékosok, mindentől függetlenül, emellett van bennük valami tartás, ami kiemeli őket a többi pitbull közül. Állítom, ha sikerülne eligazolniuk valami semleges (külföldi) csapatba, az kihozná mindkettőjükből a legjobbat. Nem véletlenül vannak benne a válogatottban.
Szóval, elindult a Parni valjak. Gagić hozta a formáját, megállíthatatlanul rombolt, Lauvergne pedig lelkesen asszisztált. 4:5 volt nekünk (a másik oldalról Jenkins és Mitrović serénykedett - utóbbi egyébként talán a legjobbja is volt ma a csapatának).
Aztán jött BOGdanović és 6:10 lett. Radonjić vezetőedző pedig már 5 perc eltelte után időt kért. Végül is, lett eredménye, mert 4 helyett már csak 2 pont hátrányban voltak (10:12) - a Partizan részéről a fáradhatatlan, ezer fokon égő, atommáglya Bogdanović volt a válasz.
Bogdan valami egészen emberfelettit produkált ezen a négy mérkőzésen. Az elsőn vaskosan kivette a részét abból, hogy a Zvezda még a három emberrel felálló Partizan ellen is alig bírt. Az előző meccsen egymaga 33 pontot szórt, a mostanin pedig 36-ot!!!
Aztán a Zvezda valahogy megszerezte a vezetést (18:14). Nem ez volt az első hideglelősebb pillanat, korábban már feljöttek 10:10-re - és nem is ez volt az utolsó. De ez sem sokáig tartott, mert Bogdanović megállíthatatlan volt és letornázta a különbséget 1 pontra. Az első negyed 22:21-gyel zárult, a Partizan 21 pontjából 11-et Bogdanović szerzett.
(fotó: mozzartsport.com)
Jött a második negyed és egyre inkább látszott, hogy mindkét csapat síkideg. A Partizan részéről ez temérdek kihagyott helyzetben nyilvánult meg (Pavlovićnak például egy nyamvadt hárompontos se jött össze, pedig nem egyszer próbálkozott), a Zvezda pedig nagyon sok faultot produkált. Mindkettő megbosszulta magát, mert a Partizan kihagyott helyzeteiből a Zvezda kontratámadást indított és legtöbbször sikerült is betalálni (bár az ő részükről is volt egy csomó elbaltázott sansz), a Partizan pedig kíméletlenül értékesítette a büntetőket. Ezen kívül óvodás hibák is voltak, kétszer indítás, vagy 3 mp-nél tovább tartózkodás az ellenfél büntetőterületén.
Volt egy szakasz, amikor egyik csapat sem tudott egyetlen pontot sem szerezni. Nem válik különösebben a dicsőségünkre, hogy a csendet végül Nelson törte meg. Pavlovićnak volt egy viszontválasza, Jenkins erre ismét bevágott egyet. Fej-fej mellett haladt a két csapat, bár a Partizan szinte kizárólag büntetőkből tudott pontot szerezni, akcióból alig (és nem azért, mert annyira bénák, hanem mert annyi volt a szabálytalanság).
De ott volt Gagić, a faltörő kos, a Romboló Őserő, és Gagić megint feltörte és porrá zúzta a Zvezda védelmét.
Dragićević és Jenkins próbált szépíteni, de ismét, megint és újra csak Bogdanović volt a válasz, a félidő eredménye pedig 35:36 lett.
Átlagszurkoló az első félidőben mindössze hatszor akart rituális öngyilkosságot elkövetni, agyvérzést kapni, mélységes depresszióba zuhanni. És még hol volt a vége...
Volt egyébként a félidőben egy eszméletlenül aranyos jelenet. Egy kislány beszabadult a parkettre, a biztonsági ember pedig hiába üldözte. A csöppség szemmel láthatóan nagyon élvezte a dolgot.
Volt a félidőben egy kevésbé vicces jelenet is, amikor az ellenfél szurkolói egy folyadékkal teli palackkal fejbe dobták Duško Vujoševićet. A felettébb bátor és sportszerű vörös drukkerek elárasztották a Partizan trénerét szeretetük minden további jelével: a vezetőedző felé aprópénzt szórtak, petárdák robbantak, de Vujošević kitartott, nem ment be az öltözőbe.
Egyébként a Sírásóknak valahogy mégis sikerült minden tiltás ellenére besompolyogniuk. Nem voltak sokan, talán maroknyian, a jelenlétükről csak egy cirill feliratú "Grobari - to smo mi" transzparens árulkodott. Csendben, szinte suttogva szurkoltak. A harmadik negyed táján hallatszott kicsit a hangjuk, a Zvezda szurkolóinak a füttykoncertje közepette.
Szóval, a harmadik negyed kezdetén már levert a víz, amikor Jenkins elkezdett mocorogni, a Zvezda előnye meg 39:36 lett. Aztán jött Bertans, és nem lett, mert a lett játékos
ez de szar poén volt
egy hárompontossal büntetett (39:39).
És aztán Bogdanović.
BOGDANOVIĆ.
BOGDAN BOGDANOVIĆ.
Jegyezd meg jól.
Amit ez a gyerek produkált, az valami emberfeletti. 45:46 volt az állás, Bogdanović egymaga volt a Parni valjak, de ez már nem is gőzhenger volt, hanem egy őrült, fékevesztett lokomotív. Amikor Dragićević technikai faultot kapott, Bogdanović azt is kihasználta (45:48).
Aztán jött egy felettébb érdekes rész. 49:48 volt az állás, Katićra fújt faultot a bíró, mint kiderült, Gagić ellen szabálytalankodott. A büntetővonalra viszont Milutinov állt. Már be is dobott egyet a két büntetődobás közül, amikor a Zvezda edzőjének világosság (?) gyúlt a fejében és egy kisebb (de annál hevesebb) jelenet közepette kifejtette nemtetszését. A bíró sípolt, elvették Milutinov már megszerzett pontját és szabaddobás a Zvezdának.
Aztán még Lazić bevágott egyet, 52:50 volt az állás a negyedik negyed előtt.
(fotó: mozzartsport.com)
A negyedik negyedben jött a szívinfarktus. Brutálisan indított a Zvezda, elhúztak 63:56-ra. Majd Katić kipontozódott, Gagić pedig ilyeneket produkált...
...de ennek ellenére 67:60 volt az állás oda. Átlagszurkoló defibrillátorért sikolt, majd pengéért, majd...
Majd jött az évszázad feltámadása.
Bogdanović, megint Bogdanović. Jenkins elszúrt két hárompontos kísérletet is, ezek után csinált egy faultot, amit Bogdanović kíméletlenül értékesített (67:68). Aztán 67:70. Lauvergne pedig komplettírozta a sorozatot, hogy 10:0 legyen, mert mindenki szereti a kerek számokat (69:72).
Aztán zavar történt az erőben... Blažič lepaktált a pokol kénköves ördögeivel, mert alig fél perccel a vége előtt bevágott egy hárompontost (72:72). Amikor pedig a Partizan megindult, hogy letapossa és földbe döngölje a vörösöket, a legkritikusabb pillanatban Bogdanović megcsúszott és elesett a parketten. A kontratámadást pedig kihagyta a Zvezda...
Jött a hosszabbítás.
Bogdanović esése után újból felzúgott az "ustaša, ustaša" kórus a vörösök felől. Remélem, Gogić strigulázta ezt is, a félidőben történteket is, meg azt is, ami még hátravolt...
Szóval, jött a hosszabbítás és jött az irgalmatlan gőzhenger. (Frászt, ez már nem gőzhenger volt, a Partizan letolta a Zvezdát, mint egy hóeke.)
Tepić bevágott egy hárompontost, amire a válasz Lazić kétpontos büntetője volt. Lauvergne is betalált, majd Marjanović faultja után (a Zvezda játékosa itt ki is pontozódott), Bogdanović értékesítette higgadtan a büntetőt (74:80). A Zvezda kétségbeesetten próbált egyenlíteni, Nelson és Lazić betaláltak, de Bogdanović ellen egyszerűen nem volt ellenszer. 74:84 volt az állás, majd ugyan Bogdanović is kipontozódott (hadd legyen Húsvét a bíróknak is...), de már semmi sem segített. A végére Pavlović is feltámadt, aztán a kegyelemdöfést Gagić adta meg.
ÉS BAJNOK LETT A PARTIZAN!!!!!
Az összefoglaló videót is érdemes megnézni.
Megkezdődhetett az ünneplés.
Eksztázis, boldogság, ordítás.
Volt itt egy rövid, de igen jellemző közjáték is. Már a díjátadó ceremónia következett volna, amikor kiderült, hogy eltűnt a trófea.
Nem sokkal később előkerült, egy Zvezda-szurkolónál találták meg. Az ürge egészen egyszerűen ellopta és titokban át akarta volna adni a kedvenceinek. A dolog végül nem úgy sült el, ahogy eltervezte... Simonovićnak kellett odamennie hozzá, átvágva magát a vörös szurkolók tömegén,
Némi helyreigazítás:
Simonović valóban odament a szurkolóhoz, de amikor átvette tőle a trófeát, a magasba emelte, mintha ők nyerték volna meg a bajnokságot, a vörös szurkolók éljenzése és a Grobari gúnyos füttykoncertje közepette. Simonović akciója minimum kétes volt, páran a játékostársai közül hátat fordítottak az egész jelenetnek és elhagyták a terepet.
Szereztem egy videót is az esetről. Luka Mitrović arckifejezése egyszerűen priceless, de a többiek is ilyen "WTF is going on"-fejjel állnak.
A díjátadás végül a trófea kicsinyített másával történt. Kösz, Delije, igazán. Hála és sok puszi. Nem felejtjük el nektek.
De aztán már semmi nem állíthatta meg a Partizant.
(fotó: Twitter)
Bogdanović külön meg is köszönte a szurkolóknak.
Emellett MVP-díjat is kapott (Most Valuable Player).
Született egy csomó boldog és/vagy meghatott nyilatkozat.
- Nagyon köszönöm a csapattársaimnak és mindenkinek a klubtól - mondta Saša Pavlović. - Ha nem jöttem volna a Partizanba, az olyan lenne, mintha nem is kosárlabdáztam volna soha, annak ellenére, hogy éveket töltöttem az NBA-ben. Megmutattuk, hogy erősek vagyunk és hogy meg tudjuk csinálni. És hát amit ma Bogdan produkált... Ez a karrierem csúcsa. A szurkolóinknak is nagyon köszönöm.
- Húzós meccs volt - értékelt Milenko Tepić. - Nem mondom, hogy nem érdemelte volna meg a Zvezda a győzelmet, ha történetesen ők győztek volna. Amikor elhúztak 67:60-ra öt perccel a vége előtt, akkor volt egy mélypontunk. Akkor úgy éreztem, hogy el fog menni a meccs. De sikerült visszajönnünk, helyrehoztunk néhány hibát, erősek voltunk... Muszáj megemlíteni Bogdant is. Megmutatta, milyen egy igazi játékos. Neki külön is szeretnék gratulálni.
- Egyértelműen ez a legfantasztikusabb győzelmem - mondta még az irányító. - Mindazok után, amik velünk történtek, a mélypontok után, igen, egyértelműen ez a legkedvesebb bajnoki címem.
- Nagyon örülök, hogy sikerült megnyernünk a bajnokságot - nyilatkozott Duško Vujošević. - Ez egyértelműen a legnagyobb siker, amióta itt edzősködöm, nemcsak azért, mert ez a legújabb, hanem azért is, mert ezért kellett a legtöbbet harcolnunk. Sérülések, katasztrofális anyagi helyzet, nyomás a média felől - mindezek a körülmények komoly nehézségeket okoztak. De ugyanakkor növelték bennem is és a játékosokban is az elszántságot, hogy ennek ellenére megmutatjuk. A játékosaim pedig igazi hősök. - És ha Duško Vujošević, a híresen kemény kezű edző így nyilatkozik a játékosairól, akkor azok tényleg HŐSÖK.
Ha esetleg eddig bárkinek kételyei lettek volna.
A buli pedig folytatódott.
De az igazi meglepetés a Pionir Hallon kívül várta a fiúkat. Egy egész hadseregnyi kint rekedt szurkoló fogadta őket ordítva, énekelve, ugrálva, fáklyákkal ünnepelve.
(képek: mozzartsport.com)
És valami egészen masszív, hihetetlen szeretet és eksztázis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése