Szar meccs volt, ritka szar. Nem elég, hogy a Partizannak nem jött össze semmi (de tényleg semmi az égvilágon), a Zvezda játékosai együtt és külön-külön is összeesküdtek ellenünk, és akkor még ott voltak a játékvezetők is, akik akár fel is húzhatták volna a tartalék piros-fehér csíkos trikókat és beállhattak volna a vendégek közé.
A Zvezda bevetette a nehéztüzérséget erre a meccsre. Marjanović teljes fordulatszámon üzemelt - lomha, nagydarab center, mire megfordul, az RTS 2-n már az ismétlés megy felvételről (ha nem értenéd, katt ide - 3:40-nél, de érdemes az egészet végignézni), de ott van mindenhol, blokkol (az ürge egymagában felér egy retesszel), kosarat szór, közben meg valami megátalkodott kifejezés ül az arcán. A válogatott Katić is bevetette az összes létező trükkjét, Blažić ismét hozta a szokásos suttyó figuráját, és még az amerikai Nelsonból is előjött a csiribunkó.
Marjanović dobta be a meccs első kosarát, amit aztán több is követett. 5:0-ra elhúzott a Zvezda. Aztán jött a legnagyobb, legfantasztikusabb Milenko Tepić, aki amúgy a meccs hőse volt, mert ő - meg Bogdanović - tartották a lelket a szenvedő csapatban.
Mert a Partizan szenvedett, rémesen, egész végig. Egyszer sem sikerült megszerezniük a vezetést. Tepić közbelépése után az állás 3:8 lett, aztán Duško Vujošević sikeresen leakasztott egy technikai faultot - mert miért ne -, a Zvezda pedig elhúzott 10 ponttal. (5:15) A durva az volt, hogy ezt a 10 pont körüli előnyüket szinte végig tartani is tudták. A vége felé Jenkins is megszórta a Partizant egy rakás hárompontossal. Az első negyed vége 10:21 volt és már itt lógott a balhé a levegőben.
A második játékrészben a Partizan igyekezett összeszedni magát. Lassan-lassan beindulni látszott a csapat. Sikerült majdnem a teljes hátrányt ledolgozni, Gagić valami hihetetlen teljesítményt nyújtott, kosarakat dobott, védett, blokkolt, úgyhogy most felállsz és vigyázzállásában tisztelegsz neki.
Neki bizony.
(kép: blic.rs)
De a helyzet az volt, hogy a játékvezetőket nyilván kitörte a frász, hogy a Partizan kezd feljönni, így sürgősen akcióba lendültek. Nem egy és nem két olyan eset volt, hogy a Partizan egy-egy blokkolását befújták faultnak (és természetesen azonnal jött a büntetődobás), a Zvezda játékosai meg simán ledarálták a Partizant a palánk alatt, a bírók továbbot intettek. De ha olyan kedvük volt, befújták támadói faultnak. A lassításokban egyértelműen látszottak a mindenféle disznóságok, színészkedések, a bírók pedig...
(Facebook)
(Tudom, hogy futball-játékvezetők vannak a képen, de most hallgatsz.)
23:32 volt oda, a Partizan meg max. büntetőket tudott dobni, akció rég nem volt. Jenkins egyszerűen megállíthatatlan volt, hárompontosokat szórt, a félidő 32:45 volt. Szinte fájdalmas volt nézni a Partizan vergődését. Kihagyott dobások, gyűrű széléről lepattanó büntetők, eladott labdák, amikre az ellenfél (ellenség?...) csattogó fogakkal veti rá magát... Pavlović próbálta valahogy felrázni a csapatot, sikerült néhány kosarat dobnia, ahogy Bogdanovićnak is, de a legtöbb próbálkozás elhalt vagy befújták a bírók faultnak. (A Zvezda összes genyó kis szabálytalansága felett meg valahogy szemet hunytak.)
A harmadik negyedben sem lett semmivel se jobb.
Sőt.
Ott indult, hogy a Zvezda 14 (!!!) ponttal elhúzott. 36:50 volt, nemhogy megalázó, de pusztító, rettenetes, elviselhetetlen. A vörösök képén kaján vigyor, a játékvezetők össze-vissza csápolnak, közben pedig Bogdanović és Tepić kétségbeesetten próbálnak kosárlabdához hasonlatos cselekvést produkálni. Eredménye volt hálistennek, a Partizan feljött 50:57-re.
Itt szabadult el először a pokol.
Az úgy volt, hogy Blažić (ki más) és Bertans összecsaptak. A vörös eljátszotta a nagyhalált - a lassításban egészen pontosan lehetett látni, hogy Blažić lökdösődik, aztán hirtelen elkezd kapálózni és összeesik, Bertans csak döbbenten néz - Bertansra a bíró azonnal faultot fújt. Duško Vujoševićnél pedig itt elszakadt a cérna, az egész társaságot azonnal az öltözőbe terelte. Itt 53:61 volt az állás.
Kb. 10 perc telt el. A Zvezda játékosai eleinte maflán bámultak maguk elé, aztán a parkettre kocogtak és valami melegítésfélét produkáltak. Tíz perc elteltével megjelent a játékoskijáróban Duško Vujošević, a Partizan pedig a pályára özönlött.
Itt a bírók mindent bevetettek, bosszúból, vagy poénból, vagy mert elunták magukat a 10 perc várakozás alatt, tudja az ördög. A Partizannak minden, MINDEN megmozdulása faultot ért. Egymás után potyogtak a Zvezdának a büntetődobások. De a Partizan részéről ott volt Milenko Tepić, akinek most TISZTELEGSZ,
híró
(sportsviews.com-ról lopva)
és ott volt Bogdanović és Lauvergne, akik - áldott legyen a kezük, sürgősen bearanyozni - véres verejtékkel 62:66-ra küzdötték fel a csapatot a negyed végére.
Aztán jött a finálé.
Bár ne jött volna.
Tepić, a hős bevágott egyet, 64:66.
Remek.
És itt jött egy olyan jelenet, hogy a kénköves pokol hozzá képest fingerli.
Történt ugyanis, hogy Bertans kipontozódott. Nem ő volt az első a Partizan játékosai közül (és nem is az utolsó...), a nagy kavalkádban pedig Milutinov és Nelson egymásnak estek. A lassításban azt lehetett látni, hogy Nelson meglöki Milutinovot, a Partizan játékosa elküldi az amerikait a jó édes anyjába, Nelson pedig válaszképpen fojtogatni (!!!) kezdi Milutinovot. Tömegverekedés lett a vége, Milutinovot valamelyik (tán pont Nelson) úgy földhöz vágta, hogy a center csak úgy nyekkent.
(képek: sportal.rs)
Bármibe le merném egyébként fogadni, hogy Radenović csak erre a pillanatra várt. Úgy nekiesett Milutinovnak és úgy elkezdte csépelni, mintha legalábbis vendettát esküdött volna.
Kitört a balhé, mindenféle tárgyak repkedtek be a nézőtérre (hogy fog örülni Gogić szövetségi elnök...), Dejan Radonjić tréner meg lehet, hogy megijedt, hogy egy eltévedt petárda összekócolja a fantasztikusan piros-fehér csíkos nyakkendőjét, úgyhogy sürgősen beterelte a játékosait az öltözőbe. Kis szünet után a Partizan játékosai is az öltözőbe vonultak, a bírók pedig az ellenőrökkel egyetemben úgy csináltak, mintha tanakodnának azon, hogy az iménti jelenetnek mi legyen a következménye.
A percek teltek, a közönség közben elszállingózott, kivéve egy Sírásókból álló kemény magot, akik még egy darabig ott maradtak és végig énekeltek. (Aztán nekik is távozniuk kellett.) Állítólag a bírók ki akarták üríttetni a csarnokot, amikor már mindenféle kemény, meg puha, meg durranó, meg robbanó, meg egyéb, meghatározhatatlan halmazállapotú anyagok álltak föld körüli pályára, de a Sírásók simán kiröhögték őket és maradtak.
Aztán egy felettébb vicces helyzet állt elő. (Röhögnék is rajta, ha nem lenne ennyire tragikus.)
A Partizan csapatából annyi játékost sújtottak a bírók mindenféle büntetésekkel, hogy gyakorlatilag három emberrel tudtak a folytatásra kiállni (Lauvergne, Tepić, Bogdanović). A Zvezda simán hozta az öt játékost... Az állás 72:78 volt.
És itt jött egy elképesztő utolsó pár perc. Ugyanis a hátralévő, nem egészen negyedóra alatt a Partizan három megmaradt játékosa olyan játékot produkált, hogy 85:88-ra megközelítették a Zvezdát!
A végeredmény 88:97 lett. A HŐSEINK végigcsinálták ezt az egészen szürreális, lehetetlen, szörnyűséges, rémálomnak is beillő cirkuszt. Itt pedig egy videó, amin láthatod, hogy nem három játékvezető volt jelen a meccsen, hanem három korrupt, gyáva, mocskos disznó.
- A játékvezetők egyértelműen nyomás alatt voltak - mondta a mérkőzés után Duško Vujošević. - A nyomás oka pedig nem más, mint az, hogy anyagilag tönkretegyék a Partizant. Nem tudom, ki akarják netán árusítani a csapatot? - tette fel a tréner a költői kérdést, majd folytatta. - Gondoljanak csak bele: a csapatnak elfogy az anyagi fedezete, nincs többé Partizan, nem lesz többé csapat, én sem leszek útban, és onnantól kezdve a Zvezda lesz az egyetlen. Engem valójában az zavar, amikor egyes vezérszurkolók túl nagy hatalomhoz jutnak ebben az országban. A saját embereiket juttatják pozícióba, azok irányítják az országot, a sport pedig miattuk omlik össze - utalt Vujošević arra, hogy Vučić szerb miniszterelnök egyáltalán nem csinál titkot abból, mekkora Zvezda-szurkoló és mennyire szeretné, ha a dédelgetett kis kedvencei nyernék meg az összes létező bajnokságot.
Bogdan Bogdanović elkeseredetten nyilatkozott a meccs után.
- Katasztrofális környezetben, katasztrofális játékvezetés mellett kellett játszanunk. Amit a bírók csináltak, az egyszerűen nem volt fair, nem volt korrekt. De ezt most inkább hagyjuk. - Aztán elgondolkozva folytatta. - Mit mondhatnék még... Igaz szerb vagyok és boldogan játszom a hazámért. De most már nem tudom, hogy akarok-e játszani egy olyan országért, ahol nem győzhetnek a legjobbak. Biztos van valami másik rendszer is, ami itt működik, csak én nem tudok róla. A szövetségi kapitányt nagyon tisztelem, majd leülök vele megbeszélni, hogyan tovább. Ha más nem, hát javasolni fogom, hogy honosítsuk Jenkinst meg Nelsont, meg hátha befér még Lazić vagy Simonović... Ne értsék félre, nem akartam bántani senkit, csak gondoltam, megemlítem.
Folytatás hétfőn 20 órakor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése