Újabb székrekedés-közeli, aranyeres, meccs után a csapatorvoshoz hashajtóért sorban állós meccs.
Persze, persze, nyertünk. Megkaptuk a két pontot, a részleteket meg inkább ne firtassuk, igaz?
Talán nem is kéne.
Az első negyedet elvitte a Mega Leks. Néha már a 10 pontos határt súrolták. Szenvedtünk. Röpködtek a faultok. A játékvezetők sem voltak a helyzet magaslatán, de ezen is valahogy túl kellene már lépnünk, a szentségit... Birčević technikai faultot kapott, miután összeakaszkodott a Mega egyik játékosával. Az állás 2:11 volt, aztán 7:13, egyszer ki tudtunk egyenlíteni (17:17), de egyből válaszolt a Mega egy hárompontossal (17:20). Végül 20:26-tal zártuk az első játékrészt.
A második negyedben szerintem rekordot döntöttünk. 40 másodperc alatt háromszor fújtak ránk faultot. A Mega Leks itt kb. azt csinált, amit akart. (22:29) Aztán valahogy, nagyon nehezen, nagyon lassan, nagyon szorulásosan elkezdtük ledolgozni a hátrányt, de kb. egy gleccser sebességével. 4 perc telt el a negyedből, feljöttünk 29:31-re, majd - csodák csodája - Ratkovica átvette a vezetést (32:31). Nem tartott sokáig (32:33). Iszonyat mennyiségű lépéshibát csináltunk, de ennyit még tényleg egy meccsen se sikerült összehozni. Itt már fej-fej mellett haladt a két csapat, 36:37, 38:37, 40:37, 40:40, aztán Hatcher bedobta (42:40), a Mega viszont 3 mp-el a vége előtt kapott egy szabaddobást, kiegyenlítettek (42:42).
A harmadik negyedben a Mega Leks visszavette a vezetést (42:45) és tartották is jó darabig. Már jócskán a negyed közepe felé jártunk, 46:49 volt az állás, Veličković kicsit felrázta a társaságot.
Az állás itt még nagyjából egyenlő volt (48:51, 51:51), aztán itt a legvégén, úgy két perccel a vége előtt elkezdtünk játszani.
Épp ideje volt. Idáig az, amit csináltunk, csak nyomokban emlékeztetett kosárlabdára. Már ha egyáltalán.
62:54-re módosítottuk az állást (Hatcher még 11 mp-el a vége előtt is dobott egy kosarat), végül 62:57-tel mentünk fináléra, a Mega Leks egyetlenegy másodperccel a vége előtt kapott büntetőt, és be is dobták, mind a hármat.
A negyedik negyedben már egészen olyanok voltunk, mint egy kosárlabdacsapat. Vezettünk, nem túl nagy különbséggel ugyan, de olyan 4-5 pontnyi előny mindig volt. Annak ellenére, hogy néha sikerült baromira túlkomplikálni a dolgokat. De sebaj. A győzelem az győzelem, igaz?
Nem, nem vagyok elájulva. Pocsékul játszottunk három negyeden keresztül, szörnyűséges, lélektelen játékot produkálva, hibát hibára halmozva. Szuper, hogy az amúgy is kicsit gyengélkedő Mega Leks ellen győzni tudtunk. Remek, hogy az ABA Ligában el tudunk lötyögni még egy ilyen performansszal is, de nagyon remélem, senki nem gondolja azt, hogy ez így elég.
Régen volt már meccs, ami ennyire kiborított volna és ennyire széttépte az idegeimet. Persze a Partizan az utóbbi időben folyamatosan próbára teszi a tűrőképességemet, de ennyire talán a magyar válogatott osztrákok elleni EB-meccse után voltam kinyiffanva utoljára.
De az egészen más volt. Az mágia volt, varázslat, ami után az ember egész éjjel nem alszik. Ez után a meccs után meg legfeljebb halk vibrafon jazz-t képes hallgatni az ember, miközben néha még tikkel egyet-egyet.
A 4. percben volt az első próbálkozás, Vukanović lőtt rá, Kljajić védett. Két perc múlva Leonardo próbálkozott egy 25 méteres szabadrúgással, fölé, nem is kicsit.
Ugrás a 18. percre. Leonardo tűzte rá 16-ról, a kapus éppen hogy fölé tudta tornászni a labdát, szöglet lett a vége.
Aztán egy perccel később N'Diaye és Markovski kényszerítőztek a 16-osunknál, az eredménye jó nagy kavarodás és majdnem-bunyó lett. A kavalkádból végül egy kruševaci játékos kipöccintette a labdát egyenesen Gobeljićnek. Gobeljić szabályosan kirobbant a tömegből, a kapura rontott és kérlelhetetlenül bevágta. 0:1
Ideges, pocsék mérkőzés volt. Nenad Đokić játékvezető valószínűleg élete legrosszabb formáját hozta. Kiosztott egy marék sárga lapot már az első fél órában, előnyszabályt ítélt nem egy és nem két olyan esetben, amit simán le kellett volna fújni és képtelen volt kézben tartani a meccset. A játékosok egymásnak mentek, kakaskodtak, rengeteg volt a szabálytalanság, a mérkőzés színvonala pedig egyszerűen csapnivaló volt.
A 29. percben Bozsinov tette próbára a már itt eléggé elkészült idegeket, az ötös sarkáról találta telibe a kapufát. Utána a 36. percben Leonardo cselezett a bal oldalon és küldte be középre - és MINDENKI csak nézte a száját tátva, ahogy átgurul a Napredak 16-osán. Mindenki. Kivétel nélkül. Itt kellett volna megállítani a meccset és az egész bandát sorba állítani, lehajoltatni és mindegyiket jó alaposan valagba rúgni. Megérdemelték volna mind.
Rá egy percre Đurđević indult meg a Napredak 16-osán. N'Diaye ott loholt mögötte, ki is szorította az alapvonalon, aztán Đurđević nagyot esett. A lassítás mutatta, hogy N'Diaye egy kicsit meglökte - épp elég volt ez ahhoz, hogy a csatár orra bukjon. De Đokić játékvezető úgy döntött, hogy Đurđević csak műesést produkált, hátha ki tud csikarni egy 11-est. Fel is mutatta Đurđevićnek a sárga lapot színészkedésért - viszont Đurđević nem sokkal előtte már begyűjtött egy sárgát, úgyhogy a játékvezető egy piros lappal leküldte a pályáról.
Mondani sem kell, a bili kiborult, a Partizan egy emberként támadt neki a játékvezetőnek. Đurđevićet konkrétan egy Napredak-játékos fogta le, hogy ne csináljon valami hülyeséget.
42. perc. Balažic csinált akkora hibát, hogy kihullott a fogam a látványtól, konkrétan egy kurva nagy luftot rúgott. A Napredak pedig gyorsan és alaposan büntetett. Vukanović lecsapott a labdára, meglépett vele, felloholt, átemelte a labdát a kifutó Kljajićon és beküldte a kapuba. 0:2
A 43. percben megint Bozsinov baltázott el egy ajtó-ablak helyzetet, de úgy, hogy Leonardo, akitől a passzt kapta, odaszaladt Bozsinovhoz és élénk, dühös taglejtésekkel szitkozódott. És őszintén szólva, mélységesen meg tudtam érteni a brazilt. Amit az utóbbi meccseken Bozsinov véghezvisz, az egyszerűen förtelmes. Bármelyik magára valamit is adó edző már rég kivágta volna úgy a kezdőcsapatból, mint macskát piszkítani. És nagyon remélem, hogy ezek után Marko Nikolić nemhogy a kezdőcsapatba nem teszi be ezt a tehetségtelen lajhárt, hanem még a kispadra se ülteti le. (Mellesleg kaphatna már a kis Vlahović is több lehetőséget. Százszor, ezerszer ügyesebb, mint ez a buta tök bolgár.)
Már javában a hosszabbításban jártunk, amikor Leonardo bepasszírozta a szépítő gólunkat. Annyi volt, hogy Saša Ilićtől kapta a labdát a félpályánál, meg is indult, közben birkózott egy védővel, a védő el is esett (piszok nagy mákja volt a brazilnak, hogy a játékvezető itt is továbbot intett és nem fújta le), felloholt a 16-osig, ott egy villámgyors passz Saša Ilićnek, a Kapitány visszaküldte neki, Leonardonak meg csak rá kellett lőnie. 1:2
Még utána egy Napredak-támadásra volt idő, Šarac lőtt rá, alig ment mellé.
Ott volt Lazar Ćirković (sárga kapucnis felsőben)
Amikor a csapatok kijöttek a második félidőre, volt némi szórványos fütty és nem feltétlenül a vendégeknek... Nagy lendülettel vágott neki a Partizan a folytatásnak, de a helyzet az volt, hogy a Napredak egyrészt sokkal fegyelmezettebben játszott (már az első félidőben is), ráadásul nagyon jól érezték a Partizan gyengeségeit. Emellett gyors és nagyon jó kontratámadásaik voltak. Nem véletlenül negyedikek a tabellán.
Aztán az 54. percben - legnagyobb meglepetésre - a játékvezető 11-est ítélt a Partizannak, miután Bozsinov akkorát esett a 16-oson belül, mint egy télikabát. Mi több, Leković is megkapta a második sárgáját, neki is le kellett mennie a pályáról.
Leonardo állt a labda mögé, előírásszerűen belőtte. 2:2
Továbbra sem vagyok különösebben elájulva Leonardotól, mert meggyőződésem, hogy voltak nála sokkal jobb játékosai a Partizannak, és még a kevésbé ügyesek vagy tehetségesek is jobbak voltak ennél a brazilnál. A baj viszont az, hogy ugyan Leonardo erősen a "futottak még"-kategória, de ennek ellenére ő az egyetlen, aki az egész csapatból egyáltalán hajlandó kapura lőni. Meg lehet nézni a statisztikákat, botrányosan keveset próbálunk kapura lőni. Márpedig gól csak akkor lesz, ha kapura lő a játékos, mert a labda magától nem fog becsorogni a hálóba, a szentségit.
A Partizan egyenlítő gólja kihozta mindenkiből a síkideg állatot, annyira, hogy az egyik szabadrúgásnál Bozsinov konkrétan a csereként beállt Janković-tyal kezdett kötözködni. (Előtte még Balažic hagyott ki egy helyzetet, Leonardo beívelését fejelte kapura, de a kapus elkapta. Aztán a Napredak már indult is kontratámadásra, Urošević lőtte fölé.) A 75. percben volt egy próbálkozásunk, az egyre haloványabban teljesítő, egyre láthatatlanabb Vulićević passzolt be középre, ott Leonardo fejelt rá, mellé. Utána még Bozsinov is kihagyott egy helyzetet, biztos ami biztos, hogy meglegyen a penzum a második félidőre is.
Aztán már mindenki a végét várta, amikor Stevanović a semmiből egyszer csak rálőtt. Senki sem számított rá, valószínűleg ezért is sikerült gólt szereznie. 3:2, vannak még csodák, úgy látszik.
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Partizan Stadion, Belgrád
Nézőszám: 3000
Vezette: Nenad Đokić (partjelzők: Vladimir Jovanović, Nemanja Petrović - tartalék játékvezető: Igor Stojilković)
FK Partizan: Kljajić, Vulićević, Balažic (Janković, 65.), Milenković, Miletić, Jevtović, S. Ilić, Leonardo (Vlahović, 90.), A. Stevanović, Đurđević, Bozsinov (Ostojić, 87.)
Vezetőedző: Marko Nikolić
Gólszerzők: Leonardo (45+2., 54. - 11-es), A. Stevanović (84.), ill. Gobeljić (19.), Vukanović (42.)
Sárga lap: S. Ilić (26.), Đurđević (34.), Miletić (49.), Milenković (53.), ill. Leković (17.), Markovski (32.), N’Diaye (74.), Miladinović (80.)
Kiállítva: Đurđević (37.), ill. Leković 54.) - mindkettő második sárga lap
Tabella majd holnap lesz.
Update: tabella.
1. CZ 44 pont 2. Partizan 38 pont
3. Vojvodina 38 pont
4. Napredak 31 pont
5. Mladost 31 pont
6. Radnički Niš 27 pont
7. Spartak Subotica 25 pont
8. Javor 23 pont
9. Metalac 20 pont
10. Rad 20 pont
11. FK Voždovac 18 pont
12. Čukarički 17 pont
13. Radnik 16 pont
14. Novi Pazar 12 pont
15. OFK Bačka 11 pont
16. Borac 8 pont
Blama.
Ezen nincs mit részletezni. Remek edzőpartnerei voltunk az athéniaknak. A baj csak az, hogy ez egy Bajnokok Ligája-mérkőzés volt.
Nem baj, biztos szereztünk néhány kellemes percet az AEK-nek.
Középkezdés
Az egyetlen vicces momentum az volt, amikor még a meccs elején voltunk, amerikai kommentátorral néztem a meccset, és az amerikainak állandóan beletört a nyelve a szerb nevekbe. Ezen kívül vajmi kevés ok volt a jókedvre. Az AEK már az első negyedben vezetett. Egyszer átvettük a vezetést (8:9, Koprivica), utána még Hatcher próbálta tartani a tempót (10:11), de hamar elmúlt. Már az elején látszott a különbség. Az AEK sokkal határozottabban játszott, mi meg...
Áh, mindegy, hagyjuk. 22:14 lett a negyed vége, Ratkovica a legutolsó pillanatban kihagyott egy helyzetet.
A második negyedre egyből el is érte az AEK a 10 pontos különbséget (24:14). Egy szakaszon kettő egész percig nem volt egy kosár sem, csak rengeteg elbaltázott helyzet. Bizonyos játékosok (Vrabac, Luković) szó szerint eltűntek. Mások, pl. Robinson vagy Koprivica az idegeimet szaggatták.
Ez történelmi pillanat, mert eddig igyekeztem nem fikázni név szerint a kosárlabdacsapat játékosait. Csak van egy határ, amikor már elszakad a cérna. És közben nem tudok nem arra gondolni, hogy azelőtt, mielőtt szétzüllesztették volna a régi csapatot és kitették Duško Vujoševićet, a pályán folyamatosan öt üvöltő oroszlán rohangált Partizan-mezbe csomagolva és széttépték az ellenfelet, de úgy, hogy azok utána mind elgondolkodtak az élet értelmén. Most meg egy rakás színtelen-szagtalan, jellegtelen senki szaladgál fel-alá, akiknél még egy rakás laborpatkány is jobban teljesítene, eskü. Mert az ABA Ligában még úgy-ahogy elhülyéskedünk, de nemzetközi porondon ez semmire sem elég.
Az AEK masszívan vezetett, 10, de néha több ponttal is. Katasztrofális teljesítményt nyújtottunk, lélektelen, semmilyen játékkal. 42:33 lett a félidő, de azt is úgy, hogy 40:29-ről sikerült valahogy feljönni, aztán az AEK még fél perccel a vége előtt dobott egyet, biztos, ami biztos.
A harmadik negyednek ez volt az egyik említésre méltó momentuma:
De két és fél perccel a vége előtt így is 60:50 volt a hazaiaknak. De így az utolsó egy-két percben sikerült valahogy felpörögni, annyira, hogy 64:62-re megközelítettük az AEK-et. Nem, a vezetést nem sikerült átvenni, de már az nagy szó volt, hogy 4 másodperccel a vége előtt Hatcher bedobott egy hárompontost és így két pontra csökkent a hátrányunk.
Ja, az ember ilyenkor megtanul apró dolgoknak is örülni.
Aztán a negyedik negyedre lehetett látni, hogy az előző játékrész végi teljesítményünk csak pillanatnyi felvillanás volt. Az AEK újra 10 pontra növelte az előnyét (74:64) és onnantól kezdve végig tartottak egy 9 pontos előnyt. Nem tudtunk velük mit kezdeni. De magunkkal sem. Mi több, Aleksandar Džikić még technikai faultot is kapott, amiért 82:73-nál leordította a játékvezetőt.
De már ez sem szorzott vagy osztott. Az AEK azt csinált velünk, amit akart. A játékosok szórakoztak, mi meg fanyar beletörődéssel figyeltük.
Ennyi.
Az E csoport jelenlegi állása:
1. Besiktas 12 pont
2. AEK 10 pont
3. Ludwigsburg 10 pont
4. Partizan 9 pont
5. Dinamo Sassari 8 pont
6. Zielona Gora 8 pont
7. Proximus Spirou 8 pont
8. Szolnoki Olaj 7 pont
Megint egy meccs, ami kicsúszott a kezünkből.
Pedig nagyon jól indult. Sőt, remekül. Vezettünk, a csapatot szétfeszítette az energia.
Aztán 14:7 lett. Erősen kezdtünk, látványosan és jól játszottunk, a Cedevita csak kapkodta a levegőt. Azért csak sikerült kiegyenlíteniük (14:14) meg még a vezetést is átvették (17:20), de az utolsó percben Veličković kétszer is megszerezte a csapatnak a vezetést és az ő találataival, egy pont előnnyel zártuk az első negyedet (23:22).
A második negyed még jobb volt.
Egyre nagyobb volt az előnyünk. 27:23, aztán 32:23... a Cedevita vezetőedzőjénél egy ponton elszakadt a cérna, de annyira, hogy technikai faultot kapott. Ettől annyira kiakadt, hogy kis híján nekiment a játékvezetőknek, végül le kellett mennie a pályáról. A másodedző vette át a helyét, aki eskü, csak erre a pillanatra várhatott. Gianmarco Pozzecco valami fergeteges showműsort alakított a kispad mellől. Ha nem lenne ennyire mérhetetlenül pocsék a kedvem a vereség után, most azt mondanám, hogy Pozzecco for president, meg hogy az ürge összes megnyilvánulását gif formátumban kellene terjeszteni. Itt van vele egy összeállítás, aki akarja, klikkeljen és megnézheti. (Ha nincs túl rossz hangulatod, akkor egész szórakoztató.)
Egyébként nem csalás, nem ámítás: a videó végén látható-hallható, hogy a Partizan-szurkolóktól vastapsot kapott.
Közben már több, mint 10 ponttal vezettünk.
Minden sikerült, az volt, amit mi akartunk. Aztán valahogy két és fél perccel a vége előtt Ratkovicára faultot sóztak a bírók, és mintha ott valahogy megtorpantunk volna. A Cedevita elkezdett feljönni, 49:42-ről kiegyenlítettek, valahogy, nagy nehezen, egy büntetővel végül sikerült megőrizni az előnyünket (51:49) és így mehettünk félidőre.
Hatcher és Koprivica
Aztán jött a harmadik negyed.
Az elején még tartottuk magunkat. Nem tűnt úgy, hogy ebből bármi gond lehet. (61:56) Aztán a Cedevita kiegyenlített (61:61) és meg is szerezte a vezetést (61:63). Itt még kiegyenlítettünk, de a Cedevita újra megszerezte a vezetést (63:68) és innentől kezdve nem volt megállás. 65:73-ra elhúztak a vendégek, közben Veličković kapott egy technikai faultot, mert leordította a bírót (nem mondom, hogy nem alaptalanul...). A negyed végén még kaptunk egy büntetőt, Hatcher az egyiket bedobta, 66:73-mal vághattunk neki az utolsó játékrésznek.
Adin Vrabac
A negyedik negyedet azt inkább hagyjuk.
Nem működött semmi. Idegeskedtünk. Szétestünk. Az ellenfél ezt mind ki is használta. Az irányítójuk, Jackson olyan volt, mintha egyenesen a pokolból küldték volna fel a Pionir Hallba. Villámgyors volt, szanaszét trükközte a Partizan védelmét és két kézzel szórta a pontokat. A Cedevita többi játékosa akár ki is kocoghatott volna a büfébe egy sörre, Jackson azt csinált, amit akart. 73:83-ra vezettek, amikor elkezdtünk lassan, fogcsikorgatva feljönni. Két és fél perccel a vége előtt 84:87 volt az állás, de nem tudtuk őket beérni. Pedig Jackson a végén ki is pontozódott (50 másodperc volt hátra, ez már nem osztott, nem szorzott).
Ja, és annak a néhány, magát szurkolónak képzelő faszparasztnak, akik a meccs végén nekiálltak ordítozni Aleksandar Džikić-tyel, nekik üzenem, hogy szopjanak lovat.
Cedevita: James (8), Krušlin (2), Katić, Babić (9), Žganec (3), Musa, Bilan (19), Begić (3), Tomas (16), Arapović (5), Jackson (32)
A Liga jelenlegi állása:
1. Budućnost 17 pont
2. CZ 16 pont
3. Cedevita 15 pont 4. Partizan 15 pont
5. Cibona 14 pont
6. Igokea 13 pont
7. Mega Leks 12 pont
8. FMP 11 pont
9. Krka 11 pont
10. Zadar 11 pont
11. Mornar Bar 10 pont
12. Karpoš 10 pont
13. MZT Skopje 10 pont
14. Union Olimpija 9 pont
Húzós, idegtépő meccs volt, ráadásul két kulcsember nélkül kellett Splitbe mennünk. Nikola Jakšićot betegség ütötte ki
ezúton is jobbulást
és Đorđe Tanasković sem tudott eljönni.
Mondjuk probléma így sem volt. Stojanović a hátára vette a csapatot, az első negyed közepén már be is lőtte az első gólját (0:1). A horvátok kiegyenlítettek (1:1), aztán át is vették a vezetést egy távoli bombalövéssel, úgy két perccel a vége előtt (2:1).
A második negyedben a horvátok még épp megmártóztak a medencében, amikor Drašović már ki is egyenlített (2:2). Szinte egyből jött rá a válasz Gluhaić góljával (3:2). Utána némi birkózás után Toholj kiegyenlített (3:3).
Volt jópár új név a csapatban, nem árt őket megtanulni. Az egyik ilyen a 19 éves Nebojša Toholj, aki ezen a meccsen két gólt is szerzett, a másik pedig a kapusunk, a 20 éves Lazar Dobožanov, aki nem egy fantasztikus védést produkált, főleg a hajrában.
Két és fél perccel a vége előtt megint vezetett a hazai csapat (4:3), de egy perc múlva a kirobbanó formában játszó Stojanović kiegyenlített (4:4). Ezzel mehettünk félidőre.
Alig jöttünk vissza a szünetről, a horvátok megint megszerezték a vezetést (5:4). De szinte azonnal ki is egyenlítettünk Radojević balkezes bombájával (5:5). Sőt, a vezetést is megszereztük! Drašovićnál volt a labda, jó messzire volt a kaputól, elkezdte lóbálni, lóbálta, lóbálta, a teljes horvát védelem elsüllyedt, mint a Titanic, és Drašović széles vigyorral bedobta. 5:6
Sőt, még az is belefért, hogy Dobožanovnak sikerült kivédenie egy lövést, ami már szinte bent volt a kapuban... Valaki a Jadranból rálőtt, Dobožanov védett, de a labda így lassan elkezdett a kapu felé csorogni. Már-már bent volt, csak egy kósza hullám kellett volna, hogy besodorja, de Dobožanov még éppen a szívszélhűdés és a sikoltozás előtti pillanatban elkapta és megmentette. (Jópár szurkoló életével együtt.)
Aztán a Jadran kihasznált egy kettős emberelőnyt és kiegyenlített (6:6).
Sebaj. Két perccel a vége előtt Toholj megint megszerezte a vezetést (6:7) és ugyan a Jadran büntetőből kiegyenlített (7:7), Drašović 12 másodperccel a vége előtt visszaszerezte a vezetést (7:8). Akármi legyek, ha a horvát játékosok arcán ott oldalt nem kezdett el ugrálni egy olyan kis izom. Jöhetett a finálé.
Átlagszurkoló legalább ötször akart meghalni az utolsó negyedben.
Először is a horvátok kiegyenlítettek, szinte egyből a kezdés után (8:8). Ráadásul Visković góljával megszerezték a vezetést (9:8). Stojanović kiegyenlít (9:9). Az nem igaz, amit ez a 20 éves kölyök ezen a meccsen alakított. Lukić megszerzi nekünk a vezetést (9:10). Sőt, sőtsőt, Stojanović góljával már 9:11-re vezetünk! A Jadran vezetőedzője időt kér. Utána a horvátok nemhogy szépítenek, nemhogy kiegyenlítenek, de visszaveszik újra a vezetést (12:11). Már másfél perc sincs hátra. Stojanović. Megint Stojanović. Kiegyenlít. 12:12. Már egy perc sincs hátra, Átlagszurkoló imádkozik, ez a döntetlen tökéletesen megfelel, tartsatok ki fiúk...
De nekik nem felel meg a döntetlen.
Dobožanov hatalmasat véd. Támad a Partizan. 20 másodperc van már csak hátra. Stojanovićnál a labda... és Stojanović egy irgalmatlan, óriási bombagólt lő, szanaszét szaggatja a hálót, megszerzi a Partizan 13. gólját és az újabb győzelmet. Szép volt, fiúk!
A meccs hőse - természetesen - Ognjen Stojanović, 5 (!!!) góllal. Őt követi Radomir Drašović 4 találattal. Nebojša Toholj 2 gólt lőtt, Filip Radojević és Nikola Lukić egyet-egyet.
A Liga jelenlegi állása:
1. Jug Dubrovnik 12 pont 2. VK Partizan 9 pont
3. Primorje 7 pont
4. Jadran Carine 7 pont
5. HAVK Mladost 6 pont
6. Budva 3 pont
7. Mornar BS 1 pont
8. Vojvodina 1 pont
9. Jadran Split 0 pont
Sima mérkőzés volt, annak ellenére, hogy már megint/még mindig ritka szarul játszottunk és ezt a meccset sem fogjuk kitenni a kirakatba.
Az első negyedben vezettünk, a negyed felénél már 5:14 volt az állás. A látszat csalt, nem voltunk valami lehengerlőek, de a Szolnok még nálunk is jobban szenvedett. Mi kihagytunk egy rakás hárompontost, a szolnokiak rengeteg lépéshibát követtek el a kritikus pillanatokban. 8:16-ra vezettünk a vége felé, aztán 44 másodperccel a vége előtt 13:20 volt, de még Vojvoda Dávid pont a legeslegvégén bedobott egy hárompontost, 16:20 lett a negyed vége.
Birčević volt a mezőny egyik legjobbja
A második negyed egyenes folytatása volt az elsőnek. Lepattanó hárompontosok, kihagyott büntetők
Koprivica, édes öregem, néha veled is csak eggyel többen vagyunk...
ügyetlenségből, figyelmetlenségből elkövetett faultok (l. Hatcher), kihagyott helyzetek, végül két és fél perc után a Szolnok kiegyenlített (20:20)
amennyit bénáztunk, nem is csoda
több, mint egy perc telt el, mire Robinson hárompontosával visszaszereztük a vezetést (20:23).
Annyit azért mindenképpen meg kell jegyezni, hogy lepattanózásban nagyon jók voltunk. De tényleg. Főleg védekezésnél.
Utána meg közvetlen közelről nem voltunk képesek bepasszírozni a labdát a gyűrűbe. (Ezt aztán a Szolnok is eljátszotta).
Három perc volt hátra, a Szolnok egy hárompontossal átvette a vezetést (28:27), Aleksandar Džikić időt kért, aztán valamiért kapott egy technikai faultot. Büntető a Szolnoknak (29:27). Sebaj, Ratkovica kiegyenlített (29:29). Birčević büntetőből visszaszerezte a vezetést (29:30), aztán a mérkőzés hátralévő részére már ki se engedtük a kezünkből. 32:33 lett a félidő eredménye, mindkét csapat kritikán alul teljesített a második negyedben is egy nyögvenyelős, szenvedős, borzalmas mérkőzésen.
A folytatás is ugyanazt hozta, amit az addigi játék. A Szolnok szenvedett, és mi sem voltunk valami hű, de nagy formában. Vezettünk végig, aztán két perccel a vége előtt a Szolnok feljött 43:45-re. Itt kicsit megszorongattak minket (46:47), de újra elkövettek egy csomó lépéshibát, mi meg kicsit stabilizáltuk a helyzetünket (46:51). Aztán 4 másodperccel a vége előtt Kinney akkorát esett, mint egy télikabát, megkaptuk a labdát, Andrić pedig a végét jelző dudával egy időben vágta be a labdát a gyűrűbe. (46:53)
Ott volt egy maroknyi Sírásó is
A negyedik negyedre végképp elfogyott a szusz a hazaiaknál. 10 pontosra növeltük az előnyt (48:58), viszont itt is, akárcsak a korábbi meccseken, percenként dobtunk egy kosarat. (Más kérdés, hogy most még ez is bőven elég volt a győzelemhez.) A Szolnok összeomlott, három és fél perccel a vége előtt már több, mint 10 pont volt az előnyünk (52:64). Semmi izgalmas nem történt már a végéig, itt már kicsit felszabadultabban játszottunk, és megnyertük. Lehetett ünnepelni.
Az E csoport jelenlegi állása:
1. Besiktas 8 pont
2. AEK 7 pont 3. KK Partizan 7 pont
4. Ludwigsburg 6 pont
5. Sassari 6 pont
6. Zielona Gora 5 pont
7. Szolnoki Olaj 5 pont
8. Spirou Charleroi 4 pont
Mindenki óriási örömére (LOL) Charles Jenkinst visszaette a fene Belgrádba. Pedig eskü, nem hiányzott és úgy örültünk, amikor végre lelépett Milánóba. Úgy látszik, ott a kutyának se kellett. Amúgy azt mondja már meg valaki, miért van ennek az üledéknek szerb állampolgársága?... És ha neki van, akkor nekem miért nincs?...
Birčevićet mintha a frász kitörné Jenkins látványától
Az első negyed még egész jó volt. A küzdelem kiegyenlített volt, hol az egyik csapat vezetett, hol a másik, nagyobb különbség nélkül. Bár Hatcher már 5 perc után kapott egy technikai faultot (Jenkins ellen szabálytalankodott, megbocsátjuk), utána Koprivica kapott két faultot is 10 másodpercen belül, az már azért kicsit neccesebb volt. (Sőt, a vége felé megkapta a harmadikat is...) Azért Gudurić is megkapta a maga technikai faultját a negyed vége felé, aztán - már fél perc sem volt hátra -, egy másik Zvezda-játékosra is technikai faultot fújtak. 20:23-ra vezettünk, öt másodperccel a vége előtt a Zvezda bedobott egy kosarat, de a bírók érvénytelenítették lépéshiba miatt. A közönség őrjöngött, fújolt (az egész nézőtér vörös-fehérben izzott, Partizan-szurkolókat csak mutatóban engedtek be, ők is rohamrendőrök gyűrűjében lehettek ott), de kit érdekelt a Zvezda-szurkolók siráma. Vezettünk.
Vanja Marinković
A második negyedben kezdődött el az az - ilyen rangadókon már megszokott - folyamat, hogy a bírók minden szirszart lefújnak, dobálják a faultokat a Partizan játékosaira, a Zvezda meg kismillió büntetőhöz jut és persze, hogy megszerzi a vezetést. Az elején még tartottuk a frontot (22:26), de alig két perc múlva már átvették a vezetést a folyamatos ajándék-büntetők miattt (27:26).
Azt azért hozzá kell tenni, hogy nekünk meg rengeteg kihagyott helyzetünk volt. De tényleg. Fájt látni. Főleg a hárompontosokat hagytuk ki és ez megbosszulta magát.
Végre beszenvedtünk egy találatot (31:28) aztán feljöttünk 34:31-re. A Zvezda viszont kb. két perccel a vége előtt 10 pontosra növelte az előnyét (44:34), miközben mi vergődtünk. A bírók egyre-másra fújták ránk a faultokat, de azt bezzeg nem fújták le, amikor Veličkovićot fellökték... A bíró csak integetett a Partizan csapatkapitányának, hogy ugyan keljen már fel. A negyed legvégén, pont a végét jelző dudánál Hatcher még bedobott egy hárompontost, így 48:39-cel mehettünk félidőre.
Elsőre romantikus kézfogónak tűnik Vrabac és Jović kettőse, de igazából meg akarják fojtani egymást egy kanál vízben
A harmadik negyed az előző kettő egyenes folytatása volt. A bírók szórták ránk a faultokat, egymás után adták a Zvezdának az ajándék büntetőket, nekünk meg semmi sem jött össze. 54:39-re vezetett a Zvezda. A bírók minden egyes hazai támadásnál ránk fújtak egy faultot, mintha összeesküdtek volna ellenünk. 56:43... Valamikor a negyed közepén Aleksandar Džikić időt kért. Eskü, egyszer meg fogja ütni a guta valamelyik időkérés közben, annyit ordítozik a játékosokkal.
Nem értek hozzá, meg amúgy is, innen a partvonal mellől könnyű szövegelni, de valaki megmondaná, hogy miért megy el az időkérés fele azzal, hogy Džikić sokszor minősíthetetlen hangnemben ordítozik a játékosokkal? Nem inkább taktikai megbeszélést kéne tartani, az ordítozást meg majd az öltözőben, zárt ajtók mögött?
A helyzetünk semmivel sem lett jobb. 61:46... Amilyen hibát el lehetett követni, azt mind elkövettük. Meg ilyenek voltak még, hogy Lukovićra ketten csimpaszkodtak, a bírónak szeme se rebbent. De amikor Luković csimpaszkodott rá a túloldalon egy Zvezda-játékosra, már kapta is a faultot. A negyed vége felé már több, mint 20 pont volt a különbség (67:46). Átlagszurkoló már csak fanyar mosollyal figyelte az újabb és újabb faultokat. 70:53 lett a harmadik játékrész vége.
Andrić és Majstorović birkózik a labdáért a földön fekvő Mitrović-tyal. Azt tudja valaki, hogy Andrić miért a harmadik negyed közepén állt először játékba?
És akkor a negyedik negyed elején, 72:53-as állásnál a Zvezda vezetőedzőjének még volt bőr a képén kiverni a hisztit, amikor a Zvezdára támadói faultot fújtak a bírók. (De micsoda hisztit vert ki, édes jó Istenem.) 73:59 volt az állás, a negyed közepe felé járhattunk, mikor Majstorović a földön maradt és fájdalmas arccal összegörnyedt. A lassítás mutatta, hogy valakivel összecsattant és valahol lágyéktájon sérülhetett meg.
A csapatorvos segítségével tudott csak lábra állni
Andrić segítségével támolygott ki a kispadig
Amit viszont mindenképpen meg kell jegyezni: ahogy Majstorović lesántikált, vastapsot kapott a Zvezda-szurkolóktól. Ez szép volt tőletek, srácok. Köszi. Tényleg.
Sportszerűség. Így kell ezt
Aztán folytatódott a meccs, ugyanúgy, ahogy idáig (fault + ajándék büntető oda, kihagyott próbálkozások emitt). 77:61... 82:66... Végül 83:70-nél Vrabac talált be, 24 másodperccel vége előtt, így elkerültük a 10 pontos különbséget. De ezt a mérkőzést sürgősen felejtsük el. Update: úgy néz ki, hogy Majstorovićnak legalább egy hónapot ki kell hagynia a sérülése miatt.
A Liga jelenlegi állása:
1. CZ 16 pont
2. Budućnost 16 pont
3. Cibona 14 pont 4. KK Partizan 14 pont
5. Cedevita 13 pont
6. Igokea 12 pont
7. FMP 11 pont
8. Krka 11 pont
9. Zadar 11 pont
10. Mornar Bar 10 pont
11. Mega Leks 10 pont
12. MZT Skopje 10 pont
13. Union Olimpija 9 pont
14. Karpoš 8 pont
Azt tudtátok, hogy a VIP-tribünön pincér szolgálja ki Őfelsége I. Zsírdisznó királyt (alias Miloš Vazurát), meg az Elaggott Politikust Aki Milošević-tyel Pacsizott Régen (alias Milorad Vučelićet)?
Nem?
Akkor hát most már tudjátok.
Pincér, bazmeg. PINCÉR
Miközben a keleti tribün egyik csendes szárnyában egyedül üldögélt ott valaki...
Igen, ő az. Nikola Drinčić, szerényen, a tribünön, melegítőben
(kép: Facebook/Bianconeri di Belgrado)
Egyes források szerint ott volt Škuletić is, ha lesz róla kép, azt is iderakom, naná.
Hogy a meccsről is legyen szó: egyből támadtunk az első percben, Stevanović ívelt be, de mindenki lemaradt róla. A 3. percben jött a válasz, Čečarić érkezett, Kljajić leszedte. Két percre rá meg akkora mázlija volt, mint egy ház: kirúgta ugyanis a labdát, az meg egy Novi Pazar-játékoshoz pattant (Dimitrijevićhez). Dimitrijević meg is indult, rá is lőtt, Kljajić futott vissza a kapuba, és szerencséjére még épp a gólvonal előtt el tudta kapni a labdát.
Erősen kezdett a Novi Pazar, aztán Đurđević belelőtte a labdát a kapusba a 9. percben. A 17. percben ugyanezt eljátszotta Marjanović. A 24. percben Stevanović ívelt be balról, Đurđević lemaradt, a kapus elkapta.
A 26. percben megszereztük a vezetést. Marjanović indította Stevanovićot. Stevanović megindult felfelé, a 16-oson belül cselezett is egyet, majd lepasszolta Bozsinovnak, aki viszont úgy lemaradt (már megint), mint a borravaló. Viszont Janković a semmiből berobbant és bevágta a hálóba a labdát. 1:0
27. perc, Partizan-szöglet. Na, kinek repült el két milliméterrel a feje felett a labda? Lehet tippelni:
a) Bozsinov
b) a Lajhár
c) a bolgár, aki ezek szerint még pici is
A 30. percben Alivodić próbálkozott, mellé. Utána meg akkora füst lett a pályán, hogy semmit nem lehetett látni. De még a kommentátor is találgatta, hogy az egyik szabálytalankodó Novi Pazar-játékos vajon kapott-e sárgát vagy sem, mert a füsttől semmit sem lehetett látni, max. a játékosok körvonalát.
A 37. percben egy akkora potyagólt kapott a Novi Pazar, hogy Zogović kapus lehet, hogy elgondolkodott azon, hogy miért nem ment inkább kötéltáncosnak. Stevanović megindult, majd Miletićnek passzolt. Miletić egyből vissza is küldte neki, Stevanović rá is lőtt, egy erőteljes lövést küldött a kapura. Zogović kivédte, de a labda lepattant a kezéről és a hálóba csorgott. 2:0
Diszkrét gólöröm
A 41. percben Janković küldte kapura a labdát egy ollózó mozdulattal. Kár, hogy mellément, ha bemegy, már állhatott is volna sorba a Puskás-díjért.
Ja, amúgy ennyien voltak a déli tribünön. Csak úgy hemzsegtek. Összevissza 2500-an voltak ezen a meccsen hivatalosan.
A második félidő elején Marjanović küldte be a labdát jobbról, Bozsinov kb. fél centivel maradt le.
Bozsinov totálisan maga alatt volt ezen a meccsen. Ennyi elcseszett helyzetet már rég produkált. Folyton lemaradt a passzokról, belelőtte a labdát az ellenfél játékosába, belepiszkált a labdába csak azért, hogy az kicsorogjon a vonalon, meg ilyenek. Néha az volt az érzésem, hogy már direkt csinálja. Amúgy ez a fajta baromkodás lehet, hogy mittom egy gálameccsen elmenne, de egy tétmérkőzésen kurvára nem vicces.
Az 54. percben Janković kapott labdát és indult meg, kicselezett egy védőt, rálőtt, de szöglet lett a vége.
Még ugyanabban a percben megszereztük a harmadik gólunkat, de ilyen istenverte bohózatot eskü, nem pipáltam még soha. (Nem volt vicces, inkább szánalmas.)
Marjanović érkezett a jobb oldalon és küldte át a labdát a túloldalra. Ott Bozsinov és Đurđević együtt várták.
Mind a kettő rámozdult a labdára, ilyen fura, balettszerű jelenetet produkáltak...
...mindenesetre a labda a hálóban kötött ki, Bozsinov meg már rohant is, hogy ünnepelje magát...
...a gond csak az volt, hogy a lassítás minden szögből azt mutatta, hogy a gólszerző Uroš Đurđević volt.
Nem te lőtted, pubi
A stadion hangosbemondója azzal együtt Bozsinovot nevezte meg gólszerzőnek, míg a hivatalos meccsbeszámoló Đurđevićet. Mindenesetre az ArenaSport kommentátora szabályosan elröhögte a jelenetet.
Na sebaj. A gól az gól, és ünnepelni kell
Azon azért én is felröhögtem, amikor a tévékommentátor sorba vette a góllövőket. Aszongya "első gól Janković, második Stevanović... aztán, hát nekem itt Đurđević, Bozsinovnak meg... Bozsinov".
Az 57. percben Đurđević kapta (talán Miletićtől?) a labdát, rálőtt, bele a kapusba.
A Novi Pazar első és egyetlen helyzete a második félidőben a 82. percben volt. Đoković lőtt rá jobb oldalról, Kljajić szögletre védett.
Bírom amúgy, hogy Everton mindenkit felrúg, aki közel megy hozzá - a labdához már nem ér annyit... - viszont ha valaki őt rúgja le, akkor percekig fetreng és haldoklik a gyepen. Valaki szóljon már neki, hogy nyafogás helyett inkább a játékkal foglalkozzon, mert néha egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a meccsek alatt hányszor ér labdához.
A 84. percben Đuričković találata végleg eldöntötte a meccset. Sima ügy volt, odapattant a labda a középpályás elé, ő meg 18 méterről rá is lőtte. Bombagól. 4:0
Egy perccel később ugyanezzel a trükkel próbálkozott a túloldalon Micevski, de ő kb. 30 méterről lőtt rá és jócskán fölé. Alivodić is megpróbált legalább egy becsületgólt szerezni, de Kljajić kivédte. Aztán a 89. percben egy szöglet után Ostojić fejelt rá, mellé. Majd végül a hosszabbításban Janković küldött egy távoli lövést a kapura, de neki is mellément.
Saša Ilić. Egy percet sem játszott, de még mindig ő kapja a legnagyobb vastapsot
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Partizan Stadion, Belgrád
Nézőszám: 2500
Vezette: Nenad Đokić (partjelzők: Vladimir Jovanović, Slobodan Pavlović - tartalék játékvezető: Marko Popović)
FK Partizan: Kljajić, Vulićević, Milenković, Ostojić, Miletić, Everton, Marjanović, A. Stevanović (Đuričković, 79.), Janković, Đurđević (Đurđić, 72.), Bozsinov (Mihajlović, 70.)
Vezetőedző: Marko Nikolić
Gólszerzők: Janković (26.), A. Stevanović (37.), Đurđević (54.), Đuričković (84.)
Sárga lap: Milenković (78.), ill. Čečarić (69.), Đoković (77.)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 38 pont 2. Partizan 32 pont
3. Vojvodina 32 pont
4. Napredak 31 pont
5. Radnički Niš 27 pont
6. Mladost 25 pont
7. Spartak Subotica 22 pont
8. Rad 19 pont
9. Metalac 17 pont
10. Javor 17 pont
11. Radnik 15 pont
12. FK Voždovac 14 pont
13. Čukarički 13 pont
14. Novi Pazar 12 pont
15. OFK Bačka 11 pont
16. Borac 8 pont
Olyan volt ez a meccs, mint egy kapitális székrekedés. Ennyi hiábavaló erőlködést még a Budućnost ellen sem produkáltunk, pedig az a meccs is felért egy aranyérrel. De ez a lengyelek elleni... Lefogadom, hogy az egész csapat most sorban áll a csapatorvos rendelőjénél és mindenki receptre kapja a legbrutálisabb hashajtót.
Na nézzük.
Közel 3 perc kellett ahhoz, hogy 3:0 legyen az állás. Ezt is két részletben hoztuk, egy akciógóllal (Birčević), meg egy félig kihasznált büntetővel (Karahodžić). A 3. percben egyenlített a lengyel csapat (3:3). Öt és fél percnél a Zielona Gora 5:9-re vezetett. Olyan labdavesztéseink voltak, hogy az valami hajmeresztő. És az sem jelent semmi vigaszt, hogy a lengyelek semmivel sem voltak jobbak nálunk. Ugyanúgy ügyetlenkedtek és erőlködtek mint mi, a szégyen az, hogy mi ezt egyáltalán nem tudtuk kihasználni.
Följöttünk 10:11-re, aztán a 7. perc körül kiegyenlítettünk (11:11). Jött egy lengyel hárompontos, Veličković egyenlített ki (14:14). 50 másodperc volt már csak a dudáig, újabb hárompontos a Zielonától. Robinson egyenlített ki, 17:17 lett az első negyed vége.
Hatcher lengyel szendvicsben
A második negyed némileg mozgalmasabb volt. A Zielona Gora megint vezetett (19:22), de aztán hamar átvettük a vezetést és ezt szépen meg is tartottuk a félidőig. Magabiztosan játszottunk, itt Átlagszurkoló naivan azt hitte, hogy na, akkor az elején még akadozott a gép, de milyen jó meccs lesz még itt a végére. A 7. perc felé haladva 33:25-re vezettünk, amikor a lengyel csapat elkezdett lépésről-lépésre feljönni. De így tök észrevétlenül, percenként behintettek egy találatot. Nem vicc. Tényleg percenként egy találatot dobtak. És mi meg egyet sem, a szentségit neki. Feljöttek 35:32-re, épp ideje volt, hogy levonuljunk félidőre.
Nem vagyok benne biztos, hogy Birčević most szamárfület akar mutatni a bírónak vagy azt bizonygatja, hogy ő eskü nem ivott 10 sört a meccs előtt
A harmadik negyed egy lidércnyomás volt.
6 pontot dobtunk. HATOT. Nem többet, nem kevesebbet.
Hatot.
Két és fél perc után jött az első találatunk (37:32, Veličković). Egy perc múlva jött a következő találatunk (39:32, Ratkovica). A Zielona Gora edzőjének elege lett és időt kért. Oké. Vissza a pályára. A lengyelek közel négy és fél perc elteltével dobták be az első találatukat a második félidőben, de a probléma az, hogy még így is ők dobtak több kosarat ebben a negyedben. Kb. a 6. percben ki is egyenlítettek (39:39). Marinković bedobta a 6. pontunkat (41:39), aztán így fájront is volt. A hátralévő kb. 4 percben 41:45-re feljöttek a lengyelek, mert iszonyatosan sok helyzetet sikerült elcsesznünk, ezen kívül a labdát is olyan lelkesen adogattuk el, hogy az nem igaz.
Vanja Marinković pontosan olyan képet vág itt, mint amilyen az egész meccs volt
A negyedik negyed sem hozott semmi jót. Mindkét csapat erőlködött, rengeteg, RENGETEG kihagyott helyzet volt mindkét oldalon. Főleg hárompontos.
Duško Vujošević már rég letépte volna az egész csapat fejét és egyenként hajigált volna ki mindenkit a Pionir Hallból. (Leszarom, hogy már nem Pionir Hall a neve hivatalosan, nekem mindig Pionir Hall marad.)
Feljöttünk 44:45-re, aztán Birčević kivételesen szemfüles volt, elcsípett egy kósza labdát, nekilódult, bevágta és megszerezte a vezetést (46:45).
Blokkolásban egyébként egész jók voltunk. Ha a kosárlabdát blokkolásra játszanák, eskü, bajnokok lennénk.
A 6. percben kiegyenlítettünk (48:48). A lengyelek viszont megint átvették a vezetést és egész gyászosnak tűnt a helyzet. Alig volt hátra 2 perc, 50:54-re vezettek, de jött Novica Veličković és kiegyenlített (54:54).
Ma este egyedül ő nyújtott említésre méltó teljesítményt
Sőt, Ratkovica a vezetést is megszerezte büntetőből (56:54).
Fél perc sem volt hátra, a Zielona Gora kiegyenlített (56:56). Támad a Partizan. 11 másodperc van hátra. Novica Veličković bezúzza (58:56). Utolsó támadást indít a Zielona Gora. Már csak egy másodperc van hátra... és Florence a kritikus pillanatban kicsúszik a vonalon. Pont, amikor rádobná. A bíró lefújja az akciót. Miénk a labda, de már vége is a meccsnek.
Épp ideje volt.
PS: Tudja-e valaki, hogy Andrić miért nem játszott egy percet sem?
Az E csoport jelenlegi állása:
1. Besiktas 6 pont
2. AEK 5 pont 3. Partizan 5 pont
4. Zielona Gora 4 pont
5. Dinamo Sassari 3 pont
6. Szolnoki Olaj 3 pont
7. Ludwigsburg 2 pont
8. Proximus Spirou 2 pont
Végigfutottam a meccs statisztikáit és azért egy kicsit szíven ütött, hogy a Partizan egykori játékosa, Dušan Lopar most a Novi Pazarban játszik :(
Nyilván megvan az oka. Az a baj, hogy az égvilágon semmit nem tudok a röplabdaliga-átigazolásokról. Még azt is csak véletlenül tudom, hogy már elkezdődött a bajnokság. Azt is csak tippelni tudom, hogy ki az, aki már nem játszik a Partizanban. Mondtam már, mennyire imádom az információk szabad áramlását?... (Nem mondtam, mert nem áramlanak szabadon az információk, a szentségit neki.)
Szóval.
Elég keményen kezdte az első szettet a Novi Pazar (7:4, 8:5), de aztán sikerült kiegyenlítenünk (10:10) Ristić és Turanjanin pontjaival. Sőt, a vezetést is megszereztük, bár főleg a Novi Pazar hibáinak köszönhetően, de a röplabdát pontokra játsszák, és a végén úgyse érdekel senkit, hogy hogy szerezte a csapat a pontokat, főleg, ha győznek. Túl sokáig nem tartott az örömünk, kiegyenlítettek a hazaiak, a vezetést is átvették, de még itt is sikerült kiegyenlíteni (17:17), hála a Veličković-Ristić duónak. A Novi Pazar megint átvette a vezetést, de valami egészen fogcsikorgató menet lehetett. Turanjanin, Ristić és Buša valószínűleg megjelennek néhány novi pazar-i rémálomban... 24:24. Majd 26:26. Sőt, 26:27, Turanjanin a legjobb tűzfalat megszégyenítő módon blokkolhatott. A Novi Pazar megint kiegyenlít. 27:27. Majd 28:28. Utána 28:29, megint Turanjanin. Szédületes játszma lehetett... Megint kiegyenlít a Novi Pazar, 29:29. Buša szerez pontot, 29:30. Végül Polomac blokkol, 29:31, monstre szett Partizan-győzelemmel.
A második szett megint Novi Pazar-előnnyel indult (5:2, 6:5), de itt is kiegyenlítettünk (7:7). A Novi Pazar egy lépéssel volt csak előttünk (11:10, 12:11), majd Sretenović blokkolt és kiegyenlített (12:12), Ristić pedig átvette a vezetést (12:13). És tartottuk az előnyt! 13:16, 14:18, aztán a Novi Pazar fogcsikorgatva kiegyenlített (18:18). Sebaj, visszavettük a vezetést (18:20, 19:21). Kiegyenlített a Novi Pazar többször is, de végig mögöttünk voltak. Aztán megszerezték a vezetést (27:26) és úgy tűnik, hogy a végén ők bírták jobban idegekkel. 28:26-ra nyerték a szettet és kiegyenlítettek.
A harmadik szettre elfogyott a szusz. Két ilyen gyilkos játszma után nem is csoda, hogy leeresztett a társaság... 7:1, 8:2, 10:4, aztán feljöttünk 12:9-re. Bár itt már a Novi Pazar játékosai is kezdhettek fáradni, egyre több hibát csináltak (ezért is tudtunk feljönni 3 pont különbségre). A hazaiak meneteltek tovább, sima győzelem volt, 25:18 lett a vége.
A negyedik szett elején még próbáltuk magunkat tartani. 5:5, 5:6, 7:7, de a Novi Pazar valahogy mindig jobban jött ki ezekből az egyenlő állásokból. Valahogy 14:10 körül valószínűleg végképp elfáradt a csapat. 20:11, 23:13, a végén szereztünk ugyan néhány pontot, de azt is inkább az ellenfél hibáiból.
Nem baj.
Hősök.
Novi Pazar: Bekrić, S. Ristić (5), Hasan Zatrić, Lopar (14), Oković, Daca (6), Šormaz (3), Žuković (libero), Hamza Zatrić (2), Radosavljević (12), Simić, Hamzagić (29)
Vezetőedző: Saša Stefanović
OK Partizan: Buša (12), Sretenović (2), Nedeljković (libero), Skakić, Batak, A. Ristić (16), Kovač, Dragović (2), Negić (libero), Veličković (7), Polomac (7), Turanjanin (10)
Vezetőedző: Vladimir Vasović
A bajnokság jelenlegi állása:
1. Vojvodina 9 pont
2. Novi Pazar 9 pont
3. CZ 8 pont
4. Ribnica 6 pont
5. Klek 3 pont
6. Niš 3 pont
7. Spartak Ljig 3 pont 8. Partizan 2 pont
9. Radnički Kragujevac 2 pont
10. Jedinstvo 0 pont
Nem semmi mérkőzés lehetett, istenverte nagy mázlista hazai góllal a legutolsó percben, amivel sikerült kiegyenlíteniük. Mert amúgy a meccsen egész végig vezettünk. (Na jó, a legelején még volt egy 1:0, meg egy 2:1, de aztán gyorsan elmúlt.) 4:8, 6:11, 10:14, 12:16, sima első félidőnk volt.
És csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy tele voltunk fiatalokkal, akik mellett a kapitány Igor Mršulja a maga 22 évével veteránnak számított.
Pedig a bírók már itt rendesen szórták kifelé a játékosainkat. (A jelentést elnézegetve a Rudarnak feleannyi kiállítása sem volt, mint nekünk. Áááá, nem, ki mondta, hogy részrehajló volt a játékvezetés? Ugyan már... a szuperligában? A Partizan ellen? Sohaaaaa....)
A második félidőben már sűrűsödtek a dolgok. Röpködtek a kiállítások a Partizannak, ezzel egyidőben a Rudar kapott egy csomó büntetőt. Mi a második félidőben egyet se kaptunk... De azért tartottuk magunkat. 13:18, 15:20, 16:22. Aztán valahogy a 46. perc után a Rudar elkezdett feljönni. Az 50. percben már 24:25 volt az állás, gyorsan 24:27-re ugrottunk, de a Rudar itt már végig a nyakunkon lihegett. Annyira, hogy az 59. percben kiegyenlítettek (29:29), de Komnenić sürgősen vágott egy gólt (29:30).
Aztán Komnenićet kiállították. Két másodperc volt hátra a mérkőzésből.
Meg ne kérdezzétek, miért.
Lényeg a lényeg, a Rudar a legeslegvégén kiegyenlített.
A meccs hőse Lazar Kukić lett 9 góllal. Őt Nemanja Živković követi (7), majd Nikola Perović (6). Igor Mršulja 3 gólt szerzett, Vuk Milenković és Petar Komnenić kettőt-kettőt, Stefan Jokić pedig egyet.
És most vannak képek is.
(képek: srls.rs)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 15 pont
2. Dinamo 14 pont
3. Vojvodina 13 pont
4. Sloga 12 pont
5. Spartak Vojput 11 pont
6. Šamot 65 11 pont 7. Partizan 8 pont
8. Požarevac 7 pont
9. Rudar 7 pont
10. Metaloplastika 6 pont
11. Morava 4 pont
12. Jugović 0 pont
