KK Partizan NIS - Radnički Kragujevac 89:81

1:0 ide.
Úgy indult mint egy álom. Az történt a pályán, amit a Partizan akart. Lauvergne volt megint a csapat (egyik) motorja. Az elején a vendégek még próbálkoztak - volt is egy röpke szakasz, amikor 6:8-ra vezettek -, de aztán Bertans, Bogdanović és Tepić ellentmondást nem tűrően keresztülhúzták a számításaikat (11:8). Rengeteg hárompontossal próbálkozott a Kragujevac, de a labda rendre elrepült a palánk alatt vagy mellett, vagy megpattant a gyűrűn. Ami meg a kontratámadásokat illette, nos, a Partizan remek kontrákat csinált. A Radnički... ők nem. Próbálkoztak, próbálkoztak, de amikor Bogdanović is elkezdett próbálkozni, akkor kő kövön nem maradt (16:14). Sőt, Gagić is próbálkozott.

Aztán összepróbálkozták az első negyedet 27:14-re, egy zseniális, 13:0-ás sorozattal.

A folytatás még remekebb volt. Szóval, amikor az a legnagyobb probléma, hogy az alleey-oop figurát melyik páros csinálja, a Bogi adja és a Žo vágja be, vagy a Boris beadásából menjen... Tetszik érteni. Marinović és Janković próbálták menteni a mundér becsületét, csökkent is a különbség 28:21-re. De valahogy az első félidőben nem ment nekik a szekér. Egyszerűen semmi sem jött nekik össze, még egy vézna büntetődobás sem. Közben Musli, Gagić és Pavlović gálát rendeztek, 34:24. Milutinov jött, látott és betalált, a számláló pörgött (44:27). Aztán Gagić egyszer csak a földön maradt és fájdalmas arccal összegörnyedt. A lassításból nem lehetett látni, hogy mi történt, de mintha a bordája lett volna... Végül ketten szedték össze a center darabkáit és Milutinov letámogatta őt a pályáról.

A Radnički gyorsan bevágott egy hárompontost, Bertans válaszképpen szintén. A félidő utolsó perceiben a vendégek összerántották magukat és még a duda előtt bevágtak egy hárompontost, így 52:39 volt az eredmény a szünet előtt.

A folytatás is olyan volt mint egy álom. Csak ez már leginkább egy lidérces álomra emlékeztetett... A jóég tudja mit mondott Nikolić vezetőedző a kragujevaciaknak az öltözőben, de a rémült kisegerek helyett egy rakás pitbull rohant ki a pályára és elkezdték vagdosni a hárompontosokat. Kb. három perc alatt teljesen lefaragták a több, mint 10 pontos hátrányukat. 14:0-ás (!!!) szériát produkáltak, Mlađant nem lehetett megállítani. Ráadásul olyan huzatos lett a Partizan védelme, hogy a Radnički játékosai ki-be rohangáltak rajta. Az 52:39-ből 52:46 lett, végül Milutinov talált be a vendégekhez (54:46). A Kragujevac teljesen felpörgött. Egyre csak jöttek a hárompontosok (thx 2 Marinović & Mlađan), az állás 54:51 lett, az átlagszurkolóról meg lassan elkezdett csorogni a hideg veríték. Gagić, a hős közben összekaparta magát és vállalta a játékot, de látszott, hogy fájdalmai vannak. Dallo és Bogdanović kicsit növelték az eredményt (58:51), de már megint azok a hárompontosok... Klainić bevágott egyet, de Bogdanović is. Csak hogy el ne bízzák magukat. Nagy pedagógus a Bogi, mondaná erre dr. Kárpáti. Egyik oldalról Marinović, másik oldalról Musli és Tepić támadott (Tepić egyébként remek formában volt), de a félidőhöz képest elég hideglelős lett a negyed vége. 70:64, mindössze 6 pont előny a tizenakármennyi helyett.

Az utolsó negyedben Pavlović kapta össze magát és hintett néhány pontot, a Kragujevac, jobban mondva Mlađan továbbra is hárompontossal felelt (75:69). Mlađan annyira belelendült, hogy az állás 75:74 volt 

ez már ilyen "hol a szívgyógyszerem"-állás

egyébként a Partizan nem volt különösebben béna (a szokásos hibák voltak csak), még a bírók se haragudtak ránk különösebben, egyszerűen a Radnički játékosai két kézzel szórták a hárompontosokat. 

De aztán.

Pavlović. Tepić. És Lauvergne. Žo Lovernj, a kapitány, a LegnagyobbNagyEmber, és természetesen, ki más, mint BOGdanović ilyeneket csináltak:

85:76-nál Tepić

bearanyozni a kezeit

olyan hárompontost vágott, hogy ronggyá szakadt a háló. 89:79-re lendült a számláló, újra megnyugtatóan kétszámjegyű lett az előny. A vendégektől még becsúszott egy találat, a végeredmény 89:81 lett. Visszavágó kedden.
Itt meg egy összefoglaló.