Szuperliga, 19. forduló: Voždovac - FK Partizan 0:1

Nehéz helyzetben vagyok, mert már az összes jelzőt ellőttem. Volt már fostalicska, a “fogalmatlan fasz” már rég a mantrámmá vált, volt már a szar minden formája is.

Asszem, egyébként is nehéz lenne jelzőt találni erre, amit ez a drágalátos csapat foci címén produkált.

Ugyanis nem produkált SEMMIT. A látott játék értéke nulla. (kép: partizan.rs)

Még az elején volt valami futkározás, de már a 15. percben feladták és elfáradtak, meg se várták a 20.-at.

Én meg már a 22.-ben rákezdtem a kedvenc rózsafüzéremre, a “Minek is nézem én ezt a szart?”-kezdetűre.

A meccs egyszem gólja a 26. percben jött, de sz is egy orbitális védelmi hibának köszönhetően. Ožegović megszerezte a labdát, indította Tošićot, aki egy távoli lövést küldött a kapura és be is talált. (0:1)

Eskü, ha a Voždovac védője nem bambul el, akkor 0:0 lett volna a vége.

A kedélyeket az első félidőben csak az borzolta még, hogy a 34. percben Tawamba tört kapura, a partjelző lest lengetett, a lassítás viszont mutatta, hogy egy védő (a pálya túloldalán) bent ragadt, így Tawamba végül is nem volt lesen, mindenesetre a bíró lefújta, szabadrúgás kifelé.

Két dolog ezzel kapcsolatban. Ad 1.,Tawamba az ötösön állt, ajtó-ablak nyitva volt, és tudjuk, hogy Tawamba mennyire hatékony az ilyen ziccerhelyzetekben. Igen, ilyenkor szokta föléfejelni/mellélőni/kapusba vágni a labdát. Élek a gyanúperrel, hogy a taccsbíró merő emberbaráti érzésektől vezérelve emelte fel a zászlóját, mátrírként vállalva ezzel azt, hogy őrá zúdul a népharag a kameruni helyett. Ad 2., az a les, amit a bíró annak fúj be. (Ugyanez vonatkozik a gólra is.)

Ennyi volt az első félidő.

A második még ennyi se volt. Komolyan, bazmeg, ezt a második félidőt akár kínvallatásnál is lehetne alkalmazni. Ha a páciens nem akar vallani, csak megnézetik vele ezt a második félidőt. Aztán azt is bevallja, amit el se követett. Őszinte leszek, én többször bealudtam.

A 70. percben beállt Saša Ilić. Ez volt a 400. alkalom, hogy a Kapitány pályára lépett a Partizan színeiben. Eskü, ez volt a félidő, de az egész meccs fénypontja.

Nem sokkal utána jött a mélypont. Mármint ha ezt a szart lehet még fokozni. 79. perc, 11-est kaptunk, a Voždovac kapusa elsodorta Tawambát. Jevtović állt a labda mögé.

Kihagyta? Ki, bazmeg, naná, hogy kihagyta. Popović kapus egy remek vetődéssel hárított.

Az ilyesmi mindig óriási bravúr egy kapustól, mindentől függetlenül.

Aztán nem tudom, mi volt, visszaaludtam. Szerintem a csapatok is.

A bajnokság jelenlegi állása:

1. Crvena Zvezda 52 pont

2. FK Partizan 46 pont

3. Spartak 36 pont

4. Voždovac 32 pont

5. Čukarički 32 pont

6. Vojvodina 31 pont

7. Radnički Niš 30 pont

8. Napredak 27 pont

9. Radnik 22 pont

10. Mladost 21 pont

11. Zemun 21 pont

12. Mačva 17 pont

13. OFK Bačka 17 pont

14. Borac 14 pont

15. Rad 14 pont

16. Javor 14 pont

Szuperliga, 18. forduló: FK Partizan - FK Spartak 1:1

Nem tudom, mit lehet elmondani erről a meccsről (meg erről a csapatról), amit ne mondtam volna már el kismilliószor.

Szarok voltunk, fogalmatlan faszok voltunk, a meccs végén meg jött az obligát Đukić-féle magyarázkodás az ilyenkor szokásos bullshittel.

El nem tudom mondani,mennyire szívesen pofán verném ezt az alakot valami nagy és nehéz tárggyal, mondjuk egy bontógolyóval. Utána azokat, mind, akik még ezek után is fanolják. Engem egy percig nem érdekel, hogy Đukić micsoda aranyos pofa, meg mekkora játékos volt (nem volt…) még valamikor Csínom Palkó idején. Nem, bazmeg, ide nem haversrác kell, hanem egy vérprofi edző, aki képes csapatot kovácsolni ebből az elbaszott, szedett-vedett bandából.

Az első félidőben az tűnt fel, hogy Soumah nem tűnt fel. De így sehogy. Mintha a pályán se lett volna. Mintha félne a labdától, hogy az megharapja. Alig ért a játékszerhez, ha meg valaki odapasszolta neki, expressz ajánlva igyekezett tőle megszabadulni. És a csávó állítólag csatár.

Ezt a pofát akarta Iliev mindenáron idehozni már tavaly? Ezt a szánalmas barmot? Csillió euróért? Elmegy Iliev a picsába ezzel a balfasszal együtt.

Amúgy az volt, mint mindenkor máskor. Az első 20 percet megnyomtuk, birtokoltuk a labdát

ha a focit labdabirtoklásra játszanák, akkor örökös bajnokok lennénk

sajnos vagy sem, még mindig gólra játsszák

a Spartak viszont készült erre, betömörültek a kapujuk elé, kicsit ilyen bunkerszerűen, mindenesetre a dolog bevált nekik, megúszták gól nélkül, belőlünk meg kifogyott a szusz. A 25. perc után egyre rendszeresebbé váltak a Spartak-támadások, csak Stojkovićnak köszönhető, hogy egyikből se lett gól. Savković két óriási helyzetet is kihagyott, először a 39. percben, utána a 44.-ben, mindkettőt Stojke védte.

A második félidő elején megszereztük a vezetést Tošić góljával. (1:0) Meg ne kérdezzétek, hogyan, mert fogalmam sincs. Mindegy. Bent volt, vannak még csodák.

Utána masszívan nem történt semmi, de így egyik oldalon sem. Mi hoztuk a szokásos fogalmatlan fasz-formánkat, a Spartak meg valamikor a 65. perc körül kezdett ocsúdni. A 69. percben volt a meccs legnagyobb helyzete, szíveskedtünk kihagyni, Solomon vezette fel a labdát tökegyedül, baromi éles szögből rálőtt, a labda elgurult a gólvonal mellett. A 72. percben pedig kiegyenlített a Spartak, egy beívelő szabadrúgást Nikolić befejelt. (1:1)

Felgyorsult az iram a kapott gól után? Egy fikarcnyit se.

Fogalmatlan faszok voltunk? Mint mindig.

Hogy játszott a csapat? Kezdjük ott, hogy amit a csapat produkált, azt aligha lehet játéknak nevezni. Úgy viselkedtek, mintha legalább 5 góllal vezetnénk, továbbá a tabellán is mi lennénk az élen, minimum 6 ponttal a szomszédok előtt.

Ezzel szemben mi az igazság? Az hogy pontosan úgy játszottak, mint akik totál beleszarnak az egészbe.

Ja, és ezek után Đukić kiállt a nyilvánosság elé 24 karátos mosollyal és közölte, hogy azért játszottunk ilyen szarul, merthogy a fiúk fáradtak a csütörtöki meccs után.

Nem, babám, ezek a fiúk nem fáradtak. Ezek a fiúk halálosan utálják az egészet.

(kép: partizan.rs)

Helyszín: Partizan stadion, Belgrád

Nézőszám: 2000

Vezette: Vlado Glođović

FK Partizan: Stojković, Radin, B. Ostojić, Mirtović, Antonov, Everton, Pantić (Ilić, 55.), Tošić, Janković (Đuričković, 45.), Soumah (Solomon, 46.), Tawamba

Spartak: M. Ostojić, Shimura, Jočić (Torbica, 83.), Kerkez, Nikolić, Ivanović, Hajdin, Savkivić, Čečarić (Abaz, 73.), A. Stojković, Ćalasan

Gólszerzők: Tošić (48.), ill. Nikolić (72.)

Sárga lap: A. Stojković (75.), Ivanović (90+1.), M. Ostojić (90+3.)

A bajnokság jelenlegi állása:

1. Crvena Zvezda 49 pont

2. FK Partizan 43 pont

3. Spartak 33 pont

4. Voždovac 32 pont

5. Vojvodina 31 pont

6. Čukarički 31 pont

7. Radnički Niš 27 pont

8. Napredak 26 pont

9. Radnik 22 pont

10. Mladost 20 pont

11. Zemun 18 pont

12. Mačva 17 pont

13. OFK Bačka 16 pont

14. Rad 14 pont

15. Javor 12 pont

16. Borac 11 pont

Európa Liga csoportmérkőzés, 5. forduló: FK Partizan - Young Boys 2:1

Beteg vagyok és az ágyban fetrengve írom ezt a blogposztot. Ezt csak azért írom le, hogy becsüljétek meg kurvára, mit meg nem teszek értetek.

Szóval nyertünk, ja. Egy irtózatosan szar és feszült meccsen, fos játékkal, rengeteg hibával, lényegében nem kevés szerencsével, egy lélektelen és zavarodott Young Boys ellen. A gólokon kívül nem sok minden történt a pályán, a pankrátorkodást leszámítva. A 12. percben lőttük az első gólt, Janković lényegében rárakta Tawamba fejére a beívelő szabadrúgást, a kameruninak meg mázlija volt, mert ezt a ziccert most nem hagyta ki. (1:0) (kép: partizan.rs)

A svájciakat valószínűleg sokkolta a bekapott gól, mert nem törték össze magukat, hogy kiegyenlítsenek. Mindkét csapat kaotikusan rohangált fel-alá a pályán, az egyenlítő gól aztán a 25. percben jött, egy szöglet után Tawamba fel akart szabadítani, ehelyett szabályos gólpasszt adott az ott ácsorgó Moumi Ngamaleunak, aki köszönte szépen és belőtte. (1:1) Ezen kívül gyakorlatilag semmi nem történt a félidőben. Talán egyszer, a 28. perc környékén Janković rálőtt (mellément), ezen kívül csak baromi nagy káosz volt a gyepen. Helyzetek nem voltak egyik oldalon se.

A második félidő semmivel nem volt jobb. Pankráció, egyre növekvő, a robbanás határán lévő hangulat pályán és tribünön egyaránt. A 48. percben volt egy próbálkozása a Young Boysnak, Stojković végül elkapta. A második gólunk az 53. percben jött egy orbitális svájci védelmi hibából, lényegében ez is egy ziccer volt. Tawamba ívelte a labdát előre

ja, néha tud ilyet is

a svájciak védője lemaradt, Pantić kapta, önzetlenül Ožegovićnak passzolt, aki belőtte. (2:1)

Ezek után főleg birkózás folyt a pályán. A 70. perc környékén jöttek rá a svájciak, hogy ennek csúfos vereség lehet a vége, elkezdtek rohamozni, de a Partizan védelme állta a sarat.

Tawamba azért megmutatta magát még egyszer: a 78. percben kihagyott egy ordító helyzetet. Csak a szokásos. Sehol senki, ajtó-ablak tárva-nyitva, ő meg 5 lépésről belebassza a kapusba. Nem lehetne ezek nélkül a kurva magánszámok nélkül, bazmeg?

A fenti helyzet után egyébként iszonyat nagy mákunk volt. Már indult is kontrára a Young Boys, Assalé kapta a labdát, be is lőtte, az volt a baromi nagy szerencsénk, hogy méteres lesen volt, a játékvezető érvénytelenítette a gólt. A hátralévő időben egy svájci próbálkozás volt (Sow lőtte fölé), ezen kívül 22 elmebeteg rohangált össze-vissza a pályán, a labda már nem is érdekelt senkit, csak az, hogy a bíró fújja már le.

Megtette.

A hátralévő egyetlen meccstől függetlenül továbbjutottunk a legjobb 16 közé, utoljára ez valamikor 2004/2005 körül sikerült. A helyzet az, hogy kurva nagy szerencsénk volt a sorsolással, hogy egy viszonylag könnyű csoportba kerültünk, és nem kellett szembenézni se egy AC Milannal, se egy Lyonnal, se egy Arsenallal vagy 1. FC Kölnnel.

A másik az - és tudom, hogy ezzel nem leszek népszerű, de leszarom -, hogy ez még mindig Marko Nikolić munkájának az eredménye. Ezért őt illeti a köszönet és nem mást.

Egyszerre találom viccesnek, groteszknek és végtelenül szomorúnak azt, ahogy Miroslav Đukićot, meg főleg Ivica Ilievet éltetik most. Đukić továbbra sem jó edző, mert nem lesz valaki egy éjszaka leforgása alatt fogalmatlan faszból mesteredző. Learatta Nikolić munkájának a gyümölcsét, jó helyen volt jó időben. Továbbra sincs bennem iránta egy csepp tisztelet vagy elismerés sem. Ilievre pedig nem vesztegetek egy szót sem, itt a blogon többször leírtam róla a véleményem és ehhez tartom magam most is.

Szuperliga, 17. forduló: Javor - FK Partizan 0:2

Imádom Ivanjicát. Mindig elbűvöl ez a kisváros és ha itt játszik a Partizan, sokszor jobban lefoglal az, hogy a futballpályát körbeölelő, ködös hegyeket bámuljam, mint magát a meccset.

El kell jutnom Ivanjicába. Muszáj látnom a hegyeit és a házakat a völgyben. Tessék, itt egy kép a városka főutcájáról (forrás: skyscrapercity.com), gyönyörködjetek benne ti is.

Ami a meccset illeti, piszok nagy mákunk volt, mert a legelső helyzetünkből sikerült gólt lőni. Janković iramodott meg a 10. percben egy kontrából, felszáguldott és belőtte, a kapus csak tátogott, mint hal a szatyorban, már bent is volt a gól. (0:1) Aztán az volt, hogy futni ugyan futottunk, sokat (aztán már egyre kevesebbet…), de helyzet az nem volt egyik oldalon sem. A 23. percben egy szöglet után beszédült ugyan a labda az ivanjicai kapuba, de volt előtte valami lökdösődés, a bíró lefújta (Tawamba csinálhatott valami Istennek nem tetsző dolgot) és középkezdés helyett kirúgást ítélt. A 27. percben volt egy próbálkozása a Javornak, mellément. Aztán Ožegović tépte az idegeimet (nyilván nemcsak az enyémet…), a 31. percben ott volt a kapu előtt, jött balról Tawamba beadása, Ožegović pedig, noš, Ožegović nemes egyszerűséggel leseggelt, a labda pedig elgurult. Jaj. Lelassult a tempó, ami kevés ötletünk volt (BRUHAHA, ötletünk, nekünk?... Év vicce…), az is mind elfogyott. Végül a 37. percben megint Janković volt az, aki “picsába már, nem igaz, hogy ilyen bénák vagytok”-rikkantással nekiiramodott és bevágta a második gólt is. (0:2) (kép: partizan.rs)

Jankovićon sem mindig tudom kiismerni magam. Néha olyan a pályán, mint a hatnapos őszi eső, őgyeleg, rosszkedvű, a labda még véletlenül se kerül hozzá. Máskor meg, mint most is, szalad, lohol, gól(oka)t lő, szervezi a támadásokat is és HASZNÁLJA A FEJÉT, nemcsak fejeléshez,de gondolkodni is. Na ilyenkor kellene egy Marko Nikolić-szerű tréner, aki nemcsak edző, hanem pszichológus, pedagógus és pótapa is egyben.

A második félidőt felejtsük el.

Mindent elmond, hogy a 63. perc körül bekapcsoltam a tévét, ahol a Sport 2 csatornán a szombati Atletico Madrid - Real Madrid meccs ismétlését adták. Kellett valami, ami tényleg foci, nemcsak a nevében az.

Mert emezen a meccsen volt két brutális nagy helyzet, mindkettőt sikerült kihagyni (először a 65. percben a nemkopasz Miletić lőtte 5 méterről mellé, aztán a 75.-ben Tošić vágta 3 lépésről a kapusba), aztán a 80. percben Stojković védett nagyot, amikor Milanović távolról rálőtt.

Ennyi.

A bajnokság jelenlegi állása:

1. Crvena Zvezda 46 pont

2. Partizan 42 pont

3. Spartak 32 pont

4. Voždovac 31 pont

5. Vojvodina 31 pont

6. Čukarički 31 pont

7. Radnički Niš 24 pont

8. Napredak 23 pont

9. Radnik 22 pont

10. Mladost 20 pont

11. Zemun 18 pont

12. Mačva 16 pont

13. OFK Bačka 13 pont

14. Javor 11 pont

15. Rad 11 pont

16. Borac 10 pont

ABA Liga, 9. forduló: KK Partizan - Petrol Olimpija 77:78

Elértük a vicc kategóriát. Idő kérdése volt persze.

Az első negyedben úgy vezettünk 20:9-re, hogy mindkét csapat egy helyben állt és nem csinált semmit. Emellett olyan okádék bénák voltunk, hogy az botrány. Amikor a fél csapat ott tolong a palánk alatt, ütik-pofozzák a labdát minden irányból, az meg még az ötödik-hatodik próbálkozás után is leszédül a gyűrűről, nos, akkor talán hagyni kéne a picsába a kosárlabdát és ideje lenne valami új hobbit keresni. Az Olimpija meg mintha beleszart volna az egészbe, teljesen apatikusan őgyelegtek a pályán.

A második negyed legkiemelkedőbb momentuma az Olimpija időkérése volt valamikor a játékrész közepe táján, a vezetőedzőjük pedig parádés szitoközönt zúdított a játékosokra élő, egyenes adásban. Amúgy lehet, hogy pont ez kellett a láthatóan álmos, depressziós szlovéneknek, mert lassan, fogcsikorgatva elkezdtek feljönni, volt 24:22, meg 26:25 is. Nekem meg új mantrám lett: Veličković, bazmeg, húzz el a picsába nyugdíjba!

Veličković kritikán aluli volt. Valami förtelem, amit ez az ember kosárlabda címén produkál. A csapat egyik leggyengébb láncszeme. Látszik, hogy már semmi sem érdekli, még a látszat se.

A félidőt jelző dudánál Marinković eldobta valahonnan a félpályáról a labdát és sikerült is betalálnia. (!!!) Így lett 45:35 a félidő.

Más körülmények között a bőrömből kibújtam volna és végigcigánykerekezem a házat egy ilyen bombatalálattól. Ez itt most egy szemöldökvonást váltott ki belőlem, nem többet, nem kevesebbet. Nézd már, miket nem tud a kisgyerek.

Elmúlt, persze, hogy elmúlt.

A harmadik negyedet be kellett volna tiltani emberkínzás ürügyén. Valahogy kurvára nem bír feldobni, hogy folyton alulmúljuk magunkat. Mindent elbasztunk, amit csak lehetett. Két perc sem volt hátra a negyedből, amikor az Olimpija átvette a vezetést. (56:57) Őszintén? Egy pillanatig sem lepett meg. Szarok voltunk, lélektelenek, fásultak, a szlovének pedig elkezdtek feltámadni és a negyed hátralévő részében parádéztak. Tartották is a vezetést. (58:61)

A negyedik negyedben egy rövid időre visszavettük a vezetést (65:63), de nem tudtuk tartani (65:66). Hol az egyik csapat vezetett, hol a másik, de max. 1 ponttal. Az utolsó 1-2 percben szinte csak büntetőből talált be mindkét csapat és látszott, hogy az fog nyerni, aki jobban bírja idegekkel.

Gondolom, nem spoilerezem szét a történetet, ha elárulom, ezek nem mi voltunk.

52 másodperc volt hátra. Az Olimpija vezetett 75:76-ra. Williams-Goss bedobott egy kosarat. 77:76, a szlovének edzője időt kér. Visszajövünk. 45 másodperc van hátra. Fogcsikorgatás. A bírók faultot fújnak ránk. Büntető az Olimpijának. Bedobják mindkettőt. 77:78. 19 másodperc van hátra, időkérés nekünk. Visszajövünk ismét a parkettre.

És Novica Veličković az utolsó pillanatban elbassza a kosárra dobást. Air ball.

Győzött az Olimpija. (kép: twitter.com/Starsportphoto)

Megérdemelték? Teljes mértékben.

Mi a tanulság? Az, hogy ha egy csapat 20:9- ről képes kikapni, ott nagyon súlyos gondok vannak, nemcsak az edzővel, de a játékosokkal is.

Ha ez a csapat csak a nevében csapat, akkor a funkcióját tekintve micsoda? Depresszáns. Méghozzá súlyos.

Elmegyünk mi a kurva anyánkba? El bizony, sűrű, tömött sorokban.

Szerb Kupa, nyolcaddöntő: FK Partizan - Rad 3:0

Még szerdán volt ez a meccs - ma péntek van -, erősen gondolkodtam, hogy írjak-e erről a meccsről, mert csak felbasznám magam vele (szokás szerint), de végül a krónikás felülkerekedett az életösztönön.

Van ilyen, na.

A végeredmény ne csapjon be senkit. Ilyen fost nem sokat lehet látni ebben a vén Európában. Kurva hideg volt, ömlött az eső, a meccs színvonala pedig pontosan olyan volt, mint maga az időjárás. Az első félidőben konkrétan 1 (egy) db helyzet volt, azt is a Rad szállította a 24. percben, sikerült telibe találniuk a kapufát. Tőlünk Đuričković kétszer a kapu felé lőtte a labdát, de mindkét lövésről ordított, hogy csak azért csinálja, hogy szó ne érje a ház elejét. Két fájdalmasan motiválatlan csapat pöckölgette a labdát a csuromvizes gyepen a (hivatalos jelentés szerint) 1000 néző előtt. (Kötve hiszem, hogy többen voltak 500-nál.) Olyan is volt…

Tošić szó szerint fizikai fájdalmat okozott. A Rad védői többször röhögve szerelték. Lassú, körülményes és kiszámítható. Ki hozta őt ide (vissza)? Miért? A pontrúgásai miatt? Mert más nemigen jut az eszembe… és hát valljuk be, nem egy Nikola Drinčić.

A második félidőre beállt Saša Ilić, így a Partizan (nyomokban) tartalmazott némi futballt. (kép: partizan.rs)

Igen, bazmeg, a 40 éves veteránnak kell beállni ahhoz, hogy felpörögjön az iram. És még most is lejátssza a fiatalokat a pályáról.

A Rad teljesen apatikusan jött ki a második félidőre, feltartott kezekkel, mint akik tudják, hogy úgyis ki fognak kapni, és leginkább túl akarnak lenni az egészen. A színvonalon ez semmit nem dobott, sőt. 22 fogalmatlan fasz őgyelgett a pályán totál ötlettelenül. Kis híján elaludtam.

Eszembe jutott, hogy kéne főzni egy kávét, aztán letettem róla, este fél 8 után már nem igazán egészséges, meg nem volt kedvem hajnali fél háromig kukorékolni.

Semmi nem történt a pályán, az eső zuhogott és még a gól sem dobott semmi a nyugdíjas tempón. Se az első gól, se a többi… Az első a 61. percben jött, egy kapu előtti kavarodásban Tošić elé pattant a labda, a védők őróla megfeledkeztek, Tošić rálőtt, a lábak erdejében a labda bepattogott a kapuba. (1:0) A 68. percben jött a második, a depressziósan a labdát piszkálgató Rad-védő elvesztette a labdát, kontratámadás, megint Tošić volt a szerencsés nyertes. (2:0) A hulladék színvonal így sem lett jobb, nálunk volt a labda, a Rad térfelén folyt a játék, de kb. semmit nem csináltunk, a Rad játékosai csak ácsorogtak egy helyben, én meg ezredszer is elsóhajtottam a mantrát: minek nézem ezt a szart?

Végül a 80. percben Janković belőtte a harmadik gólunkat, félpályánál kapta az indítást, tökegyedül mehetett fel, átemekte a labdát a kapus felett, csá. (3:0) Kapott utána egy buksisimit a Főnitől, ezért már megérte felkelni aznap reggel. (kép: partizan.rs)

Arról meg külön lehetne blogposztot írni, hogy Miroslav Đukić vezetőedző miket szokott nyilatkozni egy-egy ilyen meccs után. Mintha legalábbis BL-elődöntőt nyertünk volna az Atletico Madrid ellen a Wanda Metropolitanoban 65 000 néző előtt, nem pedig a tabella utolsó előtti helyén tanyázó kiscsapat ellen, ötlettelenül és lélektelenül focizva.

Láttam már ilyet eleget a magyar fociban. Sosem volt jó vége.

Európa Kupa, csoportkör, 6. forduló: KK Partizan - Alba Berlin 80:96

Nem sok minden újat lehet még írni a kosárlabdacsapatról… Amit eddig mondtam (szitkozódtam…), az most is ugyanúgy érvényes, szóról-szóra. Az égvilágon semmi nem változott. Pocsékul játszottunk, motiválatlanul, szürkén, az Alba meg félgőzzel is átlépett rajtunk. Végig vezettek, néha csak pár ponttal, máskor közel hússzal. 19:21 (első negyed), 40:54 (félidő), 58:73 (harmadik negyed).

Apró észrevételek: Veličković egyre jobban kopaszodik, továbbá ennél még a Magyarország - Costa Rica barátságos focimeccs is felemelőbb, pedig.

Két dolog mégis érdekessé tette (bár nem igazán pozitív értelemben) ezt a meccset. Az egyik a legújabb szöveg, ami közszájon terjeng - megbízható forrásból -, miszerint nekünk az Európa Kupa nem prioritás, nekünk az ABA Liga a prioritás, ezért a nemzetközi kupában nem fogjuk annyira odatenni magunkat, mint a regionálisban.

Ezen sikerült jól felbaszni magam. Egyrészt elmegy mindenki a jó kurva anyjába ezzel a szar dumával, másrészt iszonyat átlátszó és fájdalmasan cinikus kifogás/mentegetőzés. Másrészt az ABA Ligában semmivel sem játszunk jobban, csak oda még ez a játéknak nevezett fos is elég (és ez sokat elárul az ABA Ligáról is.

A másik Samardo Samuels kifakadása volt a félidőben. Valami tévés picsa elkapta őt a szünetben egy villámértékelésre, Samuels pedig élő, egyenes adásban dühöngött egy sort, hogy mennyire nem működik a csapatban a kommunikáció.

Samuels aztán az Instagramján füstölgött tovább, és nem fogta vissza magát. (kép forrása: screenshot/b92.net)

Nem vagyok oda Samuelsért, mert nehézkes és lassú, és pillanatnyilag úgy néz ki, hogy nem ő fogja megnyerni a meccseinket. Itt viszont igazat adok neki. Mert valóban kurvára nem működik a csapat (és a játékosok tudják a legjobban, hogy mi nem működik, hiszen ők vannak ott, nem mi), és az edzőnek valóban pályára kellene küldenie az összes mozdítható játékost, pláne akkor, ha az ellenfél közel 20 ponttal vezet, a többiek ügyetlenkednek és fogalmatlanok. És Samuels posztja ugyan vulgáris és primitív, de lehet, hogy pont ez kell ahhoz, hogy felnyíljanak a szemek és vége legyen az önsajnálatnak. Nem kedvelem a jamaikait (mint játékost), de ilyen nyíltan őszinte emberből több kellene.

(kép: Facebook/KK Partizan)

Update: nyilatkozatháború látszik kialakulni, Samuels tovább mondja a magáét Instagramon, és nem mondom, hogy (részben) nincs igaza. Nikolić vezetőedző pedig kiállt a nyilvánosság elé és szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy nem ő a hibás a kialakult helyzetért, hanem a Partizan úgy általában.

Hülye.

Európa Kupa, csoportkör, 5. forduló: KK Partizan - Lokomotiv Kuban 83:93

Pusztán a történeti hűség kedvéért jegyzem le ezt a meccset. Nem akarok sok szót vesztegetni rá, még az is sok, amit idáig leírtam.

Szar meccs volt, szarok voltunk, kikaptunk, megérdemeltük. Ennyi.

Nagyon nehézkesen kezdtünk, a Lokomotiva még nálunk is álmosabban játszott, az első negyedben vezettünk. (24:21) A második negyedre nem emlékszem. Olyan botrányosan unalmas volt, hogy inkább kötögettem, különben bealudtam volna. Itt már mintha átvette volna a vezetést egy-egy időre az orosz csapat, de részleteket nem tudok, talán jobb is. Annyi rémlik, hogy nem sokkal a vége előtt technikai faultot sóztak Williams-Gossra, végül 39:42 lett a félidő. A harmadik negyed kurva idegesítő fej fej mellett haladást hozott, hol ez a csapat vezetett, hol az, mérhetetlen mennyiségű helyzetet hagytunk ki, úgy játszottunk, mint egy rakás amatőr. Messziről ordít, bazmeg, mennyire utálják már a játékosok is ezt a kurva cirkuszt. 57:63 lett a harmadik negyed vége. Lehetett tudni már itt, hogy kurva nagy blamázs lesz ebből is, hacsak nem történik valami csoda.

Nem történt.

Az utolsó negyedben a Lokomotiva rájött, hogy ezt a meccset akár meg is nyerhetik. Felpörögtek és elkezdtek játszani. Na, azért nem kell valami NBA-színvonalra gondolni, csak egy egészen kicsit felélénkült az iram. 2 és fél perccel a vége előtt Samuels kipontozódott, alig 1 perccel a vége előtt megvolt a 10 pontos különbség (79:89), a két amerikainál elszakadt a cérna, idegeskedtek, ordítoztak, a bírók meg az összes ilyet befújták büntetőnek. (83:93)

Ennyi, menjetek aludni.

KK Partizan: Miller (17), Williams-Goss (18), Tadić, Aranitović, Jovanović, Marinković (13), Tomić, Pecarski (5), Andrić (3), Samuels (17), Šalić (5)

Lokomotiv Kuban: Collins (6), Antipov (10), Ragland (23), Baburin, Lacey (13), Ivlev (2), Ilnitskiy, Khvostov, Elegar, Kulagin (17), Qvale (12), Broekhoff (10)

ABA Liga, 7. forduló: KK Partizan - Crvena Zvezda 84:100

Nehéz erről most. Még így közel egy nap után is.

Nem, nem a vereség miatt. Az nagyjából várható volt. Hanem azért, mert ENNYIRE iszonyatosan szarok vagyunk és ENNYIRE nem funkcionálunk csapatként.

A Zvezda jobb volt. Ezen nincs mit vitatni. Bivalyerősek, remek és tapasztalt játékosaik vannak (mint pl. Pero Antić), és heti rendszerességgel játszanak az Euroligában Európa legjobb csapatai ellen. És nem is rosszul, rendszeresen bejutnak a legjobb nyolc közé.

Gyerekek, mondja meg nekem valaki őszintén: mi a lófaszt akartunk mi ellenük? Mit képzetünk magunkról? Hogy ezzel a diszfunkcionális csapattal, ami nekünk van, majd jól megverjük őket? Ezzel, amelyik csak teng-leng a pályán és egy játszótéren összeverbuvált tizenévesekből álló csapat is megverné őket? Semmi, de semmi nem emlékeztetett arra, hogy a KK Partizan egy CSAPAT. Andrić és Marinković olyanok voltak, mintha a büdös életben soha nem dolgoztak volna együtt Duško Vujošević-tyel. Veličković húzzon el és vonuljon már vissza, amíg még van esélye, hogy klasszis játékosként maradjon meg az emberek emlékezetében. Miller, bazmeg, ne! tudom, ki hozta őt ide, de elmegy a kurva anyjába ezzel a fogalmatlan fasszal együtt. Samuels egy tragédia, egy lajhár és egy téli álmából december vége körül felvert medve keveréke. Pecarski tejfölösszájú, az általam teljesen ismeretlen okból körberajongott/szarrá sztárolt Nigel Williams-Goss

a 2013-as Musli és Gagić egyenként is és egyesült erővel is felmosnák vele a padlót, utána még lenyomnának fejenként 50 fekvőtámaszt

pedig a “vakok közt a félszemű a császár” tipikus esete.

Legyünk őszinték: NWG egy erősen közepes játékos. Az égvilágon semmi kiemelkedőt nem tud, amire megkérik, azt becsülettel elvégzi. Ennyi. A nagyon szomorú az, hogy ebben a “csapatban” még ez is elég ahhoz, hogy kiemelkedőt nyújtson.

Ami meg a többieket illeti, még a nevüket se tudom. Ez is sok mindent elárul.

Ami pedig a meccset illeti, eljött több illusztris vendég. Ott volt a fél focicsapat (a képen Ožegović és Tošić, de ott volt a kis Vlahović is, meg Kosović)...

(kép: aba-liga.com)

...meg Saša Pavlović...

(kép: hotsport.rs)

...de a legillusztrisabb vendég Bastian Schweinsteiger volt.

(kép: hotsport.rs)

Eskü, ez volt az egész meccs legjobb része.

A többit inkább hagyjuk. Hoztuk a szokásos formánkat. MINDENT kihagytunk, minden lepattant, olyan air ball-okat produkáltunk, hogy a labda zokogva repült el a palánk előtt. A Zvezda meg már a meccs első negyedében azt csinált, amit akart. És közben két marokkal szórták a hárompontosokat.

Ez egyébként valami félelmetes volt. Hajszálpontosan, kíméletlenül, bárhonnét betalálva. Főleg Bjelica. Az az ember urániumrudat rágcsálhatott meccs előtt, vagy én nem tudom. Megállíthatatlan volt.

De a legszomorúbb a volt, hogy nekünk erre semmiféle válaszunk nem volt. Maflán néztünk ki a fejünkből és tehetetlenek voltunk. A Zvezda végig vezetett. Még valahogy a legelején ki tudtunk egyenlíteni (3:3, igen, ennyire futotta tőlünk), de aztán végig vezettek. 21:26 lett az első negyed vége, a másodikban már 10 ponttal vezettek (21:31) és még az egyre dühösebb, egyre elkeseredettebb Sírásók trágár rigmusai sem billentették ki őket a nyugalmukból. Lejátszottak minket a pályáról.

Egyvalamiért mindenképpen jár nekik a pacsi, tőlem legalábbis: sehol nem volt a korábban rájuk jellemző suttyó, csiribunkó, alattomos játékstílus. Pankráció az volt, nem is kevés, de hála Istennek a felháborító, aljas kis trükkök eltűntek a játékukból. Hát igen. Látszik, hogy már nem Dejan Radonjić az edző.

Röpködtek a faultok, igen, javarészt minket sújtottak, de ez várható volt, nem? Láttam rengeteg kritikát a játékvezetésre, ami egyébként valóban tragikus volt, de ez nem szabad, hogy kifogás legyen. Hány olyan meccset játszottunk és nyertünk meg, ahol a bírók simán felhúzhatták volna az ellenfél mezét? Istenem, régi szép idők, amikor a csapat még tele volt tűzzel és küzdeni akarással. Elmúlt… A Zvezda közben vezetett, mi erőlködtünk, de ha idáig minden meccsen fogalmatlan faszok voltunk, akkor miért pont most táltosodnánk meg? 42:51 volt a félidőben, eszembe jutott, hogy tán meg kéne fűzni Saša Pavlovićot, hogy álljon már be egy kicsit. Tuti, hogy még most is van benne annyi kraft, amivel helyre rakná az egész társaságot.

A második félidő sem hozott semmi meglepetést. A Zvezda továbbra is lehengerlően, gyorsan és erőszakosan játszott, mi továbbra is fogalmatlanok voltunk, de annyira, hogy a harmadik negyed közepén már kezdtem megsajnálni a csapatot. Szerencsétlenek itt erőlködnek, látszik, hogy teljesen hiába, minden és mindenki ellenük van, tehetségtelenek is és ráadásul torkig vannak az egésszel. A harmadik negyed vége annyira széttöredezett, hogy mindkét csapat kizárólag büntetőből tudott betalálni. 63:74-gyel kezdtük a finálét, de addigra a Partizan már teljesen szétesett. A Zvezda szórakozott, elhülyéskedte a támadásokat - tehették, 74:92-re vezettek, mi meg csak ilyen fanyar mosollyal figyeltük őket, közbeavatkozni már nem volt erőnk. A legvégére még ott volt a kegyelemdöfés: pár másodperccel a vége előtt a Zvezda bedobta a 100. pontot. Rohadtul fáj kimondani, de ez van, és őszinte leszek: megérdemelték. Mi meg sürgősen vonjuk le a tanulságot és önsajnálat helyett inkább tanuljunk a hibáinkból.

(kép: aba- liga.com)

KK Partizan: Miller (16), Williams-Goss (17), Aranitović (1), Marinković (7), Veličković (18), Tomić, Pecarski (6), Gavrilović (4), Andrić, Samuels (11), Čakarević, Šalić (4)

Crvena Zvezda: Radičević (2), Dangubić (12), Davidovac, Lazić (2), Antić (13), Dobrić, Feldeine (15), Apić, Rochestie (14), Lessort (11), Jovanović (2), Bjelica (29)

A bajnokság jelenlegi állása:

1. Budućnost 13 pont

2. Crvena Zvezda 12 pont

3. Cedevita 12 pont

4. FMP 11 pont

5. Partizan 11 pont

6. Mega Bemax 10 pont

7. Igokea 10 pont

8. Cibona 10 pont

9. Mornar Bar 10 pont

10. Zadar 9 pont

11. Petrol Olimpija 9 pont

12. MZT Skopje 9 pont

Szuperliga, 16. forduló: Mačva - FK Partizan 1:3

Ezután a meccs után tényleg hányingerem volt. De még órákkal később is. Ez volt a világ legszarabb, legszégyenteljesebb győzelme, és a bíró is nagyban besegített.

Fogalmatlan faszfejek voltunk, agyatlanul játszottunk

volt egyáltalán taktikai megbeszélés, vagy inkább az egész csapat elment Assassin Creed-et tolni?

a Mačva pedig - nagyon okosan - az aggresszív letámadás taktikákát választotta. Ez nem kevés pankrátorkodást eredményezett mindkét oldalon, viszont volt iram, még ha helyzetek nem is, vagy csak nagyon ritkán. (És azokat is inkább jobb volt elfelejteni.) Kb. a 20. perc után aztán lelassult a meccs, egyébként eskü, itt hallottam először Tawamba nevét. A csávó tutira itt ért labdához először. Hosszú percekig nem történt semmi, már épp azon gondolkodtam, hogy tán horgolni kéne inkább, mert ennél még az is érdekesebb lenne… A 35. percben egy Mačva-kontra végén Matić kapta a labdát. Felszáguldott, három Partizan-védő loholt mögötte lélekszakadva, majd Everton a lehető legrosszabb megoldást választotta: felrúgta.

Néha tényleg nem tudom, mit gondoljak Evertonról. Hatalmas szíve van, de iszonyat tajparaszt tud néha lenni.

Az volt Everton kurva nagy mákja, hogy megúszta egy sárgával. Máshol ezért simán kivágta volna a bíró a pályáról. A Mačva így is szabadrúgást kapott. Lazarević odaállt a labda mög és valami óriási bombagólt ragasztott a kapuba. (1:0) Őszinte leszek: hatalmas gól volt és teljesen megérdemelt. Szinte egyből támadtak is megint, Matić mellélőtte.

Aztán a 40. percben lejöttem az életről. Jobban mondva, Tawamba lehozott róla. Az egyik Mačva-játékos elvesztette a labdát. Tawamba TÖKEGYEDÜL megindulhatott és ment is fel, amíg szembe nem került a kapussal. Senki az égvilágon nem volt ott rajtuk kívül. Mit csinál ilyenkor egy átlagcsatár? Kicselezi a kapust, átemeli felette a labdát, így vagy úgy, de belövi.

Mit csinált Tawamba?

Tawamba bazmeg elkezdett totyogni, mint a szaró galamb. Erre totyogott, arra tötyögött, a védők visszaértek, Tawamba labdástul kisodródott jobbra, végül kiharcolt egy szögletet. Jön a beívelés - és Tawamba lemarad róla, a labda kipattogott a túloldalon, kirúgás.

Hogy az Isten rohassza az eget arra a seggfejre, aki idehozta ezt a tehetségtelen lajhár kamerunit. Én komolyan nem gondoltam, hogy lehet Bozsinovot alulmúlni… És tessék. Picsába a kispadra ezzel a bohóccal, de játszani csak akkor engedjék, ha a teljes csatársor, de még a takarító néni is sérült, bazmeg.

A Mačva a második félidőt is erősen kezdte, igazából nem sok kellett volna ahhoz, hogy 2:0 legyen. A magunk részéről Ožegovićnak volt az 51. percben egy végtelenül gyenge próbálkozása, aztán rá egy percre Tawamba megint megmutatta magát, óriási helyzet, ő pedig három lépésre a gólvonaltól egyszerűen seggre ült. Ilyen nincs, bazmeg. Komolyan.

Aztán az 54. percben csak sikerült beszenvednie azt a kurva egyenlítő gólt. Vulićević atompontos beadására csak fel kellett emelkednie és biccentenie kellett egyet. Ziccer volt, naná, ez a “nagymamám két szatyorral”-fajta. (1:1)

Aztán igazából semmire nem emlékszem. Ezek szerint nem történt semmi. Annyi volt, hogy valamelyik seggfej a Partizan-szurkolók közül behajított egy füstbombát a gyepre, percekig állt a játék.

Kurvára szükség volt rá, bazmeg.

A Mačvának volt nem egy veszélyes kontrája, a mi támadásaink rendre fennakadtak a védelmükön.

(kép: partizan.rs)

Tošić volt a másik, akitől kiakadtam. Vagy totál fogalmatlan, vagy olyan szinten nincs benne motiváció, mint egy reumás csigában. Fájt nézni, bazmeg.

Aztán volt egy érdekes szituáció. 84. perc, Taeamba ismételten - sokadjára - elkúr egy helyzetet. A kapus lábbal véd, Átlagszurkoló sommásan megállapítja, hogy továbbra is fogalmatlan faszok vagyunk, magában gratulál a szabácsi kapusnak, aztán Pantić egyszer csak nagyot esik. A bíró meg fogja magát és 11-est ad.

Az ArenaSport minden lehetséges szögből lassította a helyzetet. Én megkockáztatom: Pantić műesést produkált. De az biztos, hogy enyhén szólva is határeset volt. Őszinte leszek: a bíró itt szerintem súlyosat hibázott. Nem véletlenül esett neki üvöltve az egész hazai csapat. A lelátóról meg zúgott a “Lopovi, lopovi”-kórus a Mačva szurkolóitól. Őszintén? Maximálisan megértettem őket.

És szégyelltem magam.

Saša Ilić állt a labda mögé, belőtte. (1:2) A közönség pfújolt, szikozódott, teljesen jogosan. Ez egy kurva gusztustalan és teljesen érdemtelen büntető volt, a dolgot cdak még szomorúbbá tette, hogy a Kapitány lőtte. A 89. percben a kis Jovanović belőtte a harmadikat is (1:3), a hazai közönségnél végképp elszakadt a cérna és még a lefújás után is sjandálták, hogy “lopovi, lopovi”.

Szégyenteljes győzelem, amire senki nem lehet büszke.

Milyen érdekes, hogy az előző szezonban mindenki a Zvezdát szidta meg fikázta, gyakorlatilag ugyanezért, hogy a leggagyibb műeséseket is beszopták nekik a játékvezetők, szinte nem volt meccsük büntető vagy gyanúsan részrehajló bírói ítélet nélkül.

Úgy látszik, most átkerültünk mi is a fasz túlsó oldalára.

Ezt a képet Twitteren találtam. Használjátok egészséggel

A bajnokság jelenlegi állása:

1. Crvena Zvezda 43 pont

2. Partizan 39 pont

3. Vojvodina 30 pont

4. Spartak 29 pont

5. Voždovac 28 pont

6. Čukarički 28 pont

7. Napredak 23 pont

8. Radnički Niš 23 pont

9. Radnik 21 pont

10. Mladost 17 pont

11. Mačva 16 pont

12. Zemun 15 pont

13. OFK Bačka 13 pont

14. Javor 11 pont

15. Rad 11 pont

16. Borac 10 pont

Európa Liga, csoportkör, 4. forduló: FK Partizan - Skenderbeu 2:0

Aztakurvaaaa!

Gyerekek, rég volt már, hogy ennyire feszült és idegbeteg legyek egy meccs előtt. Hogy hiányzott ez az érzés! Ilyenkor döbbenek rá, mennyire.

Az meg egy külön téma, hogy maga a meccsnézés micsoda flúgos futam lett. Az első 10 perc ideges linkkereséssel telt - megbízható forrás szerint az égvilágon semmit nem veszítettem, aztán az egyetlen működő olyan beteg volt, hogy pár perces időközökkel, de folyamatosan összeomlott. De sebaj, koreográfia-képeket azért hoztam nektek. (képek forrása: twitter.com/SerbianUltras)

Nagyon idegesen játszott a két csapat, ami egy percig sem csoda. Everton szorgalmasan aprította az albánokat (emiatt a 21. perc körül jólesően üvöltözött is egy sort a bíróval), ezen kívül túl sok minden nem történt. A 29. percben volt egy egészen faramuci helyzetünk, egy albán védő akart hazaadni, a kapus el is kapta, ki is rúgta, a labda teljes erővel Ožegovićnak vágódott és úgy tűnt, hogy feltartóztathatatlanul gurul a kapu felé. Egyfelől végül elgurult pár centivel a kapu mellett, másfelől a bíró közben már lefújta kezezés miatt. (Tök jogosan, a lassítás mutatta, hogy a labda Ožegović felkarjának ütődött.)

Carlos Del Cerro játékvezető mindenképpen megérdemel egy kalaplengetést. Nagyon nehéz, feszült meccs volt, két ideges csapattal és többezres, felhergelt szurkolótáborral. Ő pedig végig pártatlanul, következetesen tette a dolgát. Köszönet érte, sporttárs!

A 33. percben újabb helyzetet hagytunk ki, jobbról jött egy beívelés, arról maradt le Janković. Aztán a 38. percben szabadrúgást kaptunk, vagy 30 méterre a kaputól. Tošić állt a labda mögé, elrúgta…

(kép: partizan.rs)

És BUMM! Bombagóóóóóól!!!! 1:0!!!

A hátralévő pár percben Stojkovićnak volt még két óriási védése, mintha Tawamba balhézott volna valakivel (csak annyit láttam, hogy a kameruni nagyban mutogat és ordibál, a játékvezető meg próbálja az indulatokat csitítani). A második félidőbem már egyre jobban haldoklott a stream, végül a 60. perc körül megadta magát és végleg összeomlott. Béke poraira.

Szitkozódás, anyázás, kétségbeesett keresés a fellelhető streamoldalakon. Lófasz. Közben látom Twitteren, hogy újabb gólt lőttünk. Tawamba a gólszerző. Mindegy, később majd megnézem a gólt. Sehol egy link, hogy az Isten rohassza rájuk az eget. A kurva közvetlen RTS-streamet meg nem tudom nézni, mert Szerbián kívül nem elérhető. Ó, hogy kapnátok hasmenést valami nyilvános helyen. Sehol semmi. Mit tehet Átlagszurkoló ilyenkor? Fogja magát és átrongyol a MozzartSport szöveges közvetítésére.

Ott aztán a gólt is meg tudtam nézni. 66. perc, Ožegovićtól jött a passz, ajtó-ablak tárva-nyitva, akkora ziccer volt, amit még a nagymamám is belőtt volna, bottal és szatyorral a kezében. Mindegy. Megvolt, ez a lényeg. 2:0

A MozzartSport szerint a továbbiakban már nem sok említésre méltó történt, volt egy kb. 12 perces szakasz, amikor azt hittem, hogy ufók elrabolták a Mozzart újságíróját, mert nem frissült az oldal, aztán kiderült, hogy csak fájdalmasan eseménytelen volt az egész… Még a végén beállt a kis Jovanović, aztán a bíró lefújta a meccset. Lehetett ünnepelni. Ha pedig a YouTube-on fent van a teljes mérkőzés (vagy bárhol máshol), és neked van linked, akkor ott lenn a kommentboxba szépen bemásolód nekem, és akkor imáimba foglallak. (képek: partizan.rs)

Helyszín: Partizan stadion, Belgrád

Vezette: Carlos Del Cerro (partjelzők: Juan Yuste, Roberto Alonso - tartalék játékvezető: Javier Rodriguez - alapvonali asszisztensek: José María Sanchez Martinez, Santiago Jaime Latre)

FK Partizan: Stojković - Vulićević, kopasz Miletić, Mitrović, Miletić - Janković, Everton, Jevtović, Tošić (Pantić, 82.) - Ožegović (Radin, 74.), Tawamba (Jovanović 88.)

Skenderbeu: Shehi - Vangjeli, Radaš, Jashanica, Mici (Aliti, 65.) - Muzaka, Lilaj, Taku (Sahiti, 89.) - Gavazaj (Nešpor, 68.), Sowe, Adeniyi

Gólszerzők: Tošić (39.), Tawamba (66.)

Sárga lap: Jevtović (44.), Tošić (52.), Miletić (71.), ill. Jashanica (65.)