2017. április 2., vasárnap

Radnički Niš - FK Partiza 0:2 (szuperliga, 28. forduló)

Nyugi, élek még. Meg él a blog is. Az elmúlt hetekben hol nem volt energiám blogolni, hol beteg voltam, de továbbra is frissítem, amennyire csak tudom.
Oké, ennyi volt a magánélet. Lássuk a meccset.
Nem szaroztunk. Belecsaptunk ezerrel a lecsóba, úgy letámadtuk a Radničkit, hogy azok csak úgy pislogtak. A 4. percben már kaptunk egy szabadrúgást, Janković küldte kapura, fölé. Egy perccel később Everton is fölélőtt. A 8. percben Tawamba passzolt középre, ott Đurđević kicsit bűvészkedett a labdával, végül szerelték. Három perccel később Janković ívelte be a labdát középre, Leonardo előtt ajtó-ablak nyitva volt, de egyrészt a védők blokkolták, másrészt a partjelző közben lest lengetett. És így tovább. Az első 20 percben folyamatosan támadtunk, egy pillanatra sem hagytuk a hazaiakat levegőhöz jutni. A 22. percben volt egy tizenegyesgyanús helyzet, Janković esett nagyot a 16-oson belül, de végül a játékvezető 11-es helyett Jankovićnak adott sárgát színészkedésért.

Volkov és Janković. Volkov még mindig nagyon jó játékos, a Magasságos rohassza az eget a mindenre alkalmatlan Partizan-vezetésre, hogy nem törték kezüket-lábukat, hogy visszacsábítsák a Partizanhoz, hanem hagyták, hogy - Kojić-tyal együtt - a Radničkihoz igazoljon

Aztán kicsit lelassult a meccs, de továbbra is a Partizan irányított. A 31. percben szabadrúgást kaptunk, Leonardo állt a labda mögé, kapura is zúdította, a kapus óriásit védett. A 35. percben Đurđević cselezett a 16-oson belül, a kapus utolsó pillanatban védett szögletre. A Radnički első említhető helyzete a 37. percben volt, Travančić vitte kapura a labdát, kicselezte Ostojićot, majd rálőtt, nem sokkal ment mellé. Két perc múlva Kojić

vááááá, de szar volt látni őt meg Volkovot úgy, hogy nem Partizan-mez van rajtuk

beadását lőtte rá Stojanović, annak szöglet lett a vége. Végül a 41. percben egy Partizan-szöglet után indult kontrára a Radnički. Megint Travančić vezette rá a labdát, rá is lőtt, mellément.

Sírásók

A második félidőben is folyamatosan támadtunk, birtokoltuk a labdát, már nagyon lógott a levegőben a gól. Egymás után kétszer is volt baromi nagy helyzetünk, mindkétszer Đurđević lőtt rá (és hagyta ki): először a 47. percben az utolsó pillanatban védett előle a kapus, majd egy perc múlva újra nála volt a labda, cselezett, cselezett, majd rálőtt, Átlagszurkoló már majdnem gólt sikoltott, de csak az oldalhálót sikerült eltalálni.

Eskü, fél milliméterrel ment csak mellé. Basszus, muszáj lesz idekészítenem egy defibrillátort a legközelebbi meccsnél, én ezt már nem bírom.

Az 51. percben Kojić lövése ment mellé milliméterekkel.

Ezen kívül nemigen tudtak felmutatni semmit. Kljajić hatalmasakat unatkozhatott a kapuban. Remélhetőleg volt nála legalább valami keresztrejtvény.

Két perc múlva Volkov mentett Tawamba elől az utolsó pillanatban.

Tawamba meg egyre inkább kezd elbozsinovosodni. Ne értsétek félre, nagyon bírom ezt a kameruni srácot - sokkal szerethetőbb, mint a bolgár -, de ennyi kihagyott helyzetet utoljára Bozsinovtól lehetett látni. És azért remélem, hogy Tawamba még fog gólt lőni, nem is egyet.

Támadtunk, bár kezdtünk egyre feszültebbek lenni. Baromi nehéz volt áttörni a Radnički védelmét - hiába, ahol Volkov játszik, ott tankkal nem lehet áttörni a védelmi vonalon - a hazai játékosok kíméletlenek voltak, nem egyszer a sportszerűség határán. Aztán végre-valahára eljött a 69. perc. Janković beívelt balról, Ostojić fejjel megtolta, Đurđević pedig fogta magát és irgalmatlanul belőtte. És bármire mérget vennék, hogy Volkov mintha egy kicsit hagyta is volna, hogy bemenjen. Innen is köszönet és pacsi neki. 0:1

Gólöröm. Ott a kupac mélyén valahol ott van Đurđević

A gól után leült a meccs. Helyzet alig volt, ami volt az is mind kimaradt. A játék is széttöredezett. Az egyetlen említésre méltó esemény az volt, hogy Kojić - miután Ostojić-tyal ütközött és üvöltve rogyott a földre - rendesen elküldte melegebb éghajlatra a játékvezetőt és nem mondom, hogy nem volt igaza. (Pont egy zajmikrofon mellett voltak, az egészet gyönyörűen lehetett hallani.) Aztán már a hosszabbítás ment, mindenki a lefújást várta, kényelmesen megnyugodtunk, hogy megvan a győzelem, amikor Leonardo kapott egy labdát Kosovićtól és egyből kapura is küldte. A távolság alsó hangon is legalább 35 méter volt (egyesek szerint volt az 40 is), látszott a lövésen, hogy Leonardo nem gondolta teljesen komolyan a dolgot, csak úgy rálőtte - a labda pedig úgy bepottyant a kapuba, mint az érett körte. HATALMAS GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!! 0:2

Teljesen megérdemelt ünneplés

Ez már a meccs lefújása után van. Fogalmam sincs, Tawamba honnan kerítette ezt a napszemüveget, de a villanyfényben különösen ideális viselet lehet

"Svi kao jedan"


Összefoglaló:


Tények:

Helyszín: Čair stadion, Niš
Nézőszám: 8000
Vezette: Lazar Lukić (partjelzők: Milan Mihajlović, Dragan Bogićević - tartalék játékvezető: Danilo Grujić)

Radnički Niš: Zogović, Volkov, Živković, Stojanović, Travančić (Apostolović, 74.), Arsić, Petrović, Tomić, Noma (Mrkić, 68.), Kojić (Jovanović, 90.), Perendija
Vezetőedző: Milan Rastavac

FK Partizan: Kljajić, Vulićević, Ostojić, Milenković, Miletić, Jevtović (Kosović, 65.), Everton, Janković, Leonardo (Đuričković, 90+3.), Đurđević (Radin, 90+3.), Tawamba
Vezetőedző: Marko Nikolić

Gólszerzők: Đurđević (69.), Leonardo (90+2.)
Sárga lap: Perendija (43.), Volkov (78.), Kojić (86.), ill. Janković (22.), Milenković (45+1.)

A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 73 pont
2. FK Partizan 67 pont
3. Vojvodina 57 pont
4. Napredak 46 pont
5. Mladost 44 pont
6. Radnički Niš 43 pont
7. FK Voždovac 40 pont
8. FK Javor 39 pont
9. FK Spartak 37 pont
10. Čukarički 36 pont
11. Rad 32 pont
12. Metalac 26 pont
13. Radnik 24 pont
14. OFK Bačka 24 pont
15. Novi Pazar 20 pont
16. Borac 18 pont

(képek: partizan.rs)

2017. március 12., vasárnap

Mladost - FK Partizan 0:2 (szuperliga, 26. forduló)

Vasárnap délután 13:00 órakor kezdődött ez a meccs, ennek megfelelően eléggé vontatott lett a mérkőzés. Ráadásul az ég is szürke volt, lógott az eső lába (a második félidőben el is eredt).

Jönnek ki a csapatok kezdésre


Azért a 3. percben már volt egy helyzetünk, Tawamba passzolt Vulićevićnek, az ő beívelésére Đurđević érkezett, de őt blokkolták a védők. Utána sokáig nem volt semmi. Lassan, álmosan játszott mindkét csapat, de azért ahogy várható volt, a Partizan irányított. Néha a Mladost eljutott a térfelünkre, de sok vizet nem zavartak. A 13. percben kaptunk egy szögletet, a kapus kiöklözte, a labda Leonardo elé pattant, ő rátűzte 16-ról, de fölément. Három perccel később újra Leonardo lőtt rá, szögletre ment a lövése. Milenković lőtte kapura a beívelést, de ennek is szöglet lett a vége. A Mladost első valamirevaló próbálkozása a 21. percben volt, Radivojević 16 méteres lövése ment szögletre. Szóval, elég lassan csordogált a meccs, nyugodtan ki lehetett menni közben a konyhába egy kávéért. A 31. percben volt egy újabb akció, Tawamba kapta a labdát középen Miletićtől, kapásból rá is lőtt, a kapus jó reflexszel védett. Amit viszont a 39. percben Kljajić produkált a túloldalon, az fenomenális volt. Szögletet kapott a Mladost, Šatara ráfejelt, Kljajić pedig egy FANTASZTIKUS robinzonáddal védett. (Az összefoglalóban, ott lent lehet is látni, 0:50-nél.) Aztán a 42. percben érkezett a várva várt gól: Đurđević és Šatara tuszkolódtak a jobb oldalon, majd Đurđević győzött és sikerült beívelnie a labdát középre. Ott Leonardo kapta, kicsit igazított rajta, majd 7 méterről bevágta. 0:1

Honfitársak

Még a félidő legvégén a Mladostnak egyszer sikerült ellopnia tőlünk a labdát, Radivojević rá is lőtt, mellé.
A második félidő legelején, a 46. percben Janković kapta a labdát és indult is meg egyből. 18 méterről rá is lőtt, a kapus elkapta. Aztán volt némi Mladost-nyomás

már ha annak lehetett nevezni azt, hogy kaptak pár szögletet, meg volt egy szabadrúgásuk, de a kaput még csak nem is veszélyeztették egyszer sem

azzal is igazából inkább csak az idő ment. Ugyanolyan álmost volt a tempó, mint az első félidőben. Annyi történt, hogy az 52. percben berepült egy füstgyertya, fehér füst borította el a pályát, kicsit állt a játék. Aztán a 61. percben Tawamba kapta a labdát Leonardotól a bal oldalon, majd továbbította Đurđevićnek. Đurđević rálőtt, blokkolták. Folyamatosan nálunk volt a labda, a Mladost egyre inkább behúzódott bunkerfutballt játszani, semmilyen kockázatot nem vállaltak. A 75. percben azért sikerült feltörni a védelmüket. Leonardo lőtt rá, a kapus védett, a labda Đurđević elé pattant, ő is rálőtt, ez már bement. 0:2

Diszkrét ünneplés

A meccs végét kicsit megnyomtuk. A 77. percben Leonardo próbálkozott egy kapuralövéssel olyan 17-18 méterről, mellé. Három perccel később, egy szöglet után Đurđević elé pattant a labda, ő rálőtt, de kimaradt ez a helyzet is. A 86. percben Đuričković előtt volt lehetőség, miután a kapus egy szöglet után kiöklözte a labdát, ő rá is lőtt, fölé.


Összefoglaló:



Tények:

Helyszín: Mladost stadion, Lučani
Nézőszám: 2000
Vezette: Danilo Grujić (partjelzők: Milan Minić, Ivica Stojanović - tartalék játékvezető: Aleksandar Živković)

Mladost: Krznarić, I. Milošević (Odita, 64.), B. Milošević, Šatara, Pešić, Pejović, Radivojević (Golubović, 79.), Milosavljević, Andrić, Bojović, Pavlović (Gavrić, 71.)
Vezetőedző: Nenad Milovanović

FK Partizan: Kljajić, Vulićević, Ostojić, Milenković, Miletić, Jevtović, Everton, Janković (Kosović, 87.), Leonardo, Đurđević (Jovanović, 88.), Tawamba (Đuričković, 78.)
Vezetőedző: Marko Nikolić

Gólszerzők: Leonardo (42.), Đurđević (75.)
Sárga lap: Pejović (16.), Pavlović (27.), Gavrić (90.), ill. Đurđević (62.)

Tabella majd holnap lesz.

(képek: partizan.rs)

2017. március 5., vasárnap

153. örökrangadó: Crvena Zvezda - FK Partizan 1:1 (szuperliga, 24. forduló)

Ha röviden, tömören, egy mondatban akarnám összefoglalni ezt a rangadót: majdnem sikerült a karhatalomnak kinyiffantania a Partizant, de végül pofára estek.

Mondhattam volna persze sokkal durvábban is, de minek. Így is kb. idáig tartott lecsillapodnom.
De mindent a maga idejében.

Jönnek az aranylábú gyerekek. A háttérben a Zvezda-szurkolók ilyen csillogó piros csomagolópapírral integettek

A rangadó kilencvenvalahány percig tartó, masszív pankrációt hozott. Futball elvétve volt. Verekedés, beszólogatás, provokálás, anyázás annál több. Alig telt el 13 másodperc, Everton már összeakaszkodott Kangával

nem tehetek róla, a csávóról mindig Zsebibaba jut az eszembe

közbevetőleg, árulja már el nekem valaki: mi a hóhér volt az az istenverte siratóének, amire a csapatok bevonultak és ami csak másfél perccel a meccs kezdése után volt hajlandó végleg elhallgatni?
Aztán mikor végre elhallgatott, baromi jó érzés volt hallani, ahogy a Sírásók túlharsogták a Zvezda-szurkolókat.
Szóval, volt futball is. A 4. percben Leonardo indult meg a bal oldalon, de blokkolták (ez volt az első igazi akció a meccsen), két perccel később Vulićević ívelt be, a labda átpattant a túloldalra, Miletić passzolt vissza, szöglet lett a vége. Közben egy Partizan-játékost fellöktek az ötösnél, a bíró sípja néma maradt. Mindegy, szöglet. Leonardohoz került a labda, ő rá is lőtt, éppen csak, hogy kimaradt, a Zvezda kapusa az utolsó pillanatban védett. Közben már lángolt a déli tribün, kellett is egy kis szünetet tartani, biztos Majo Vujović játékvezetőnek csípte a szemét a füst.


Nagyon feszült volt a hangulat a pályán. A 10. percben Đurđević mocorgott, de a kapu előtt blokkolták. A 13. percben volt a Zvezda első olyan helyzete, amire legalábbis az átlagnéző felvonta a szemöldökét: Boakye lőtt rá, de blokkolták a Partizan-védők.
Utána megint volt némi bunyó, úgy tűnt, Everton és Kanga kifejezetten utálják egymást. Beszállt Petković is, tudnám minek, a kutya nem kérte rá.

Marko Nikolićnak kellett közbeavatkozni, hogy a két brazil ne aprítsa fasírozottá Petkovićot

Egyre nagyobb volt a feszültség, akciót nagyítóval kellett keresni. A 17. percben a Zvezda szöglete után Ruizhoz pattant a labda, a costa rica-i játékos meg lendületet vett, rálőtt - és kis híján szétlőtte a kapu mögötti reklámtáblát.
Ezen a szakaszon a Zvezda volt aktívabb, jobban mondva többet birtokolták a labdát, mint mi, de csak hátul passzolgattak egymásnak. A 19. percben viszont Plavšić mindenáron ki akart volna csikarni egy 11-est, fel is vágta magát a Partizan 16-osán belül, de büntető helyett sárga lapot kapott színészkedésért.
A Partizan aztán eljutott néhány szögletig, de a kaput nem sikerült veszélyeztetni. Egyre idegesebb, feszültebb lett mind a két csapat, ment az adok-kapok, a két csapat inkább egymást rugdosta, mint a labdát. Utóbbi inkább a Zvezdánál volt, de ők továbbra is csak ötlettelenül passzolgattak hátul. Vagy épp elvesztették. Ennyi elgurult, kipattogott, elvesztett labda eskü nem volt még derbin.

Leonardo nem vesztette el a labdát

Aztán jött a 34. perc és egy roppant érdekes szituáció.
A Zvezda támadott. Anđelković ívelt előre a bal oldalon Ruiznak. Ruiz nekiiramodott, de a labda kipattogott az alapvonalon.
A játékvezető sípja viszont néma maradt.
A Partizan összes játékosa feltartott kézzel jelezte, hogy kiment a labda a vonalon és hogy mi jönnénk. De sem Majo Vujović játékvezető, sem Srđan Obradović alapvonali asszisztens nem látták, hogy mi történt.
Tetszenek érteni. Kimegy a labda a vonalon, legalább öt Partizan-játékos élénk integetéssel jelez, de sem a bíró, sem a gólbíró nem látják. Egyik sem.
Ruiz pedig odapasszolt Kangának, a gaboni pedig belőtte. 1:0

Ez a screenshot bejárta az egész internetet
(kép: mozzartsport.com)

Erre mit lehet mondani?
Semmit. Már mondani sem kell, mert úgyis mindenki tudja.
A gól mindenesetre gyomron vágta a Partizant. A feszültség csak még nagyobb lett.

Az a pillanat, amikor rájössz, hogy a játékvezető tényleg befújt egy érvénytelen gólt a Zvezdának
(kép: hotsport.rs)

...és amikor rájössz, hogy a partjelzőnek sincs több esze 

A 40. percben egy Zvezda-szöglet után Plavšić próbálkozott (ha jól láttam...), de a védők kipiszkálták, újabb szöglet. A labda megint Plavšićhoz került, ő rálőtt, fölé.
Folyamatos volt a verekedés, a lökdösődés, végül már a hosszabbításban voltunk, amikor a 47. percben Jevtovićot olyan brutálisan felrúgták, hogy a streamen át lehetett hallani, hogy mekkorát ordít. Szabadrúgás nekünk, kb. 20 méterre a kaputól, középről. Leonardo állt a labda mögé, egy jókora bombát küldött a kapura, a kapus nagyot vetődve védett.

Marko Nikolić vezetőedző valamikor a meccs alatt

Amikor a második félidőhöz jött ki a Zvezda meg a bírói ötös, a stadion zúgott a "Lopovi, lopovi" (tolvajok, tolvajok) kórustól.
A félidő elején felszívtuk magunkat. Egyből kaptunk is egy szabadrúgást, Leonardo beívelte a Zvezda kapuja elé, Đurđević rálőtt, a kapus elkapta. Három perc múlva egy szöglet után Ostojić fejelt rá, de ez is fölément. Egy perc múlva újabb szöglet, most Miletić küldte fölé. Az 52. percben Leonardo lőtt rá vagy 35 méterről, fölé. Az 56. percben Leonardo vitte fel a labdát bal oldalon, Đurđević kapta a passzt, de fölélőtte ő is. A Zvezda a 61. percben produkálta az első támadást a második félidőben, Ruiz lőtt rá, mellé.
Aztán nem nagyon történt semmi azon kívül, hogy mind a két csapat rettenetesen feszült volt és ideges.
A 69. percben szabadrúgást kaptunk, Janković beküldte középre, ott Leonardo mellélőtte. A 71. percben Kljajić stoppolt egy Zvezda-kontratámadást. (Ezen kívül kb. semmi dolga nem volt az egész félidőben.) Egyre jobban eldurvult a játék, kezdett tisztára olyan lenni, mint egy túlélőshow.

Átlagszurkolóról szakadt a víz és remegett a keze. Eskü, ennyire még soha nem készültem ki örökrangadó alatt. A meccs végére olyan lettem, mint egy fizikailag és érzelmileg totál lepusztult zombi.

A Zvezda nem viccelt. Akárhányszor a közelükbe jött egy Partizan-játékos, azt lerúgták. A labda már senkit nem érdekelt. Helyzet, akció nem volt, verekedés annál több.

Itt például Kosović kap egy maflást

A mérkőzés telt, Átlagszurkoló pedig egyre jobban elcsüggedt. és már épp a sírfeliratán kezdett gondolkodni.
Aztán jött a 88. perc.
Vulićević tűnt fel a semmiből és száguldott fel a labdával a jobb oldalon. Egy tökéletes beívelést produkált középre, ott pedig Đurđević - miközben két védővel verekedett - egy fantasztikus mozdulattal bebólintotta.
GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!!
GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!!!!
1:1!!!

Az a bizonyos bólintás

...és már lehet is ünnepelni

Ez olaj volt a tűzre. Az a brutális feszültség, azt a robbanásközeli állapot, ami ott a Zvezda-stadionban volt, az valami hihetetlen volt. A Zvezda-játékosoknak teljesen elborult az agya, Átlagszurkoló pedig sűrűn imádkozott, hogy valahogy bírjuk ki ezt a hátralévő pár percet.
Kibírtuk.
Kb. három perc hosszabbítás után Majo Vujović lefújta a találkozót. Mi pedig ünnepelhettünk. Ez a remi felért egy győzelemmel. Nemcsak a Zvezda ellen.
Lehetett ünnepelni. Volt mit.


Én is szeretnék ilyen pólót, mint amilyen Jankovićnak van


Svi kao jedan

Összefoglaló:



Tények:

Helyszín: Mordor Rajko Mitić stadion, Belgrád
Nézőszám: 41 132
Vezette: Majo Vujović (partjelzők: Svetozar Živin, Milan Šutulović - tartalék játékvezető: Srđan Milutinović - alapvonali asszisztensek: Srđan Obradović, Lazar Lukić)

Crvena Zvezda: Manojlović, Petković, Luković, Frimpong, Anđelković, Le Tallec, Donald, Ruiz (Milić, 75.), Kanga (Milijaš, 79.), Plavšić, Boakye (Sikimić, 83.)
Vezetőedző: Miodrag Božović

FK Partizan: Kljajić, Vulićević, Milenković, Ostojić, Miletić, Jevtović (Janković, 64.), Everton, Kosović (Tawamba, 84.), Leonardo, A. Stevanović (Mihajlović, 74.), Đurđević
Vezetőedző: Marko Nikolić

Gólszerzők: Kanga (34.), ill. Đurđević (88.)
Sárga lap: Plavšić (19.), Anđelković (48.), Luković (78.), Milić (88.), ill. Everton (33.), Đurđević (63.)

A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 61 pont
2. Partizan 55 pont
3. Vojvodina 54 pont
4. Mladost 38 pont
5. Napredak 36 pont
6. Radnički Niš 36 pont
7. Spartak 33 pont
8. FK Javor 33 pont
9. FK Voždovac 31 pont
10. Čukarički 29 pont
11. Metalac 26 pont
12. Rad 25 pont
13. OFK Bačka 21 pont
14. Radnik 21 pont
15. Borac 18 pont
16. Novi Pazar 16 pont

(jelöletlen képek: partizan.rs)

2017. február 28., kedd

Mega Leks - KK Partizan 80:87 (ABA Liga, 24. forduló)

A csapat továbbra is foghíjas, 6 (azaz hat) játékos plusz Aleksandar Džikić továbbra is romokban hever. Ma adtak ki egy hivatalos sajtóközleményt, hogy a kosarasok lényegében több, mint egy hete szalmonellafertőzésben szenvednek, jó részük kórházban is volt és a jóég tudja, mikorra fognak teljesen felépülni.
A Mega Leks ellen mindenesetre nem keztdünk rosszul. 2:5-re vezettünk, a Mega kiegyenlített (5:5), de már itt az elején két kézzel szórták a játékvezetők a faultokat mindkét csapatnak. (Még egy perc sem telt el, Jaramaznak már kettő is volt...) Kicsit át is vették a vezetést (7:5), de semmi gondot nem jelentet 7:12-re módosítani.


Tartottuk az előnyt, nem sokkal (15:20), de tartottuk. A negyed végére a Mega beért minket, ki is egyenlítettek (24:24), de Birčević pont a végét jelző dudánál még bezúzott egyet. (24:26)

Stefan Pot valamikor meccs közben

A második negyedet is végigcsináltuk, és egész jól játszottunk. Egyszer volt egy döccenő, amikor a Mega átvette a vezetést (34:33), de aztán gyorsan visszavettük (34:36) egy remek Pot-Majstorović összjátékkal. Egyetlenegy dolog volt, ami gondot jelentett: baromi sok eladott labdát produkáltunk. A Mega emberfogósat játszott, szépen mindegyik Partizan-játékos megkapta a maga pink mezes "kísérőjét", és nagyon rámentek arra, hogy minél több Partizan-passzt térítsenek el. Ez be is jött, a baromi nagy szerencsénk viszont az volt, hogy a Mega a helyzetei túlnyomó többségét kihagyta. Vezettünk, sikerült 39:45-re is megugrani, a félidő végül 43:47-re végződött.

Andrić remekül játszott

A harmadik negyed már kicsit nehézkesebb volt. Vezettünk, de itt valahogy érezni lehetett, hogy a fél csapat maródi. A Mega így is rengeteg helyzetet kihagyott, mi pedig masszívan tartottuk az előnyünket. Nem játszottunk szépen, nem játszottunk látványosan, viszont mindenki kitette a szívét a parkettre. Ez számított. Más nem. 62:68 lett a negyed vége úgy, hogy a Megának pont a dudánál sikerült bepasszíroznia egy találatot.

Vrabac is csúcsra járatta magát

A negyedik negyed tökjól indult. Majdnem 10 pontra vezettünk (64:73), amiből aztán 68:75 lett. Ebből meg 75:75, és mindez úgy, hogy a Megának egyetlen hárompontos se akart összejönni. Itt megint átvették a vezetést (77:75), de csak egy pillanatra, mert Pot kiegyenlített, aztán Birčević már visza is vette a vezetést (77:79). A Megától Rebić kipontozódott, mi vezettünk (77:82), a hazaiak egyre feszültebbnek tűntek, ezért még sokkal több helyzetet hagytak ki. A meccs végére elértük a 10 pontos különbséget (77:87), aztán alig egy perccel a vége előtt sikerült a Megának egy hárompontost bedobnia, mintegy végszóra (80:87).


Mega Leks: Rebić (2), Jaramaz (8), Spasojević (5), Glogovac, Kaba (18), Zagorac (16), Simeunović, Tejić (2), Novak (14), Kapetanović, Marelja (15), Samardžiski

KK Partizan: Robinson (3), Vrabac (12), Tanasković, Veličković, Majstorović (8), Birčević (20), Andrić (20), Pot (15), Gordon, Luković (9)

Összefoglaló:



A Liga jelenlegi állása:
1. CZ 47 pont
2. Cedevita 42 pont
3. Partizan 42 pont
4. Budućnost 41 pont
5. Igokea 36 pont
6. Cibona 34 pont
7. FMP 34 pont
8. Union Olimpija 34 pont
9. Mega Leks 33 pont
10. Karpoš 33 pont
11. Mornar Bar 32 pont
12. MZT Skopje 32 pont
13. Krka 31 pont
14. Zadar 30 pont

(képek: aba-liga.com)

2017. február 26., vasárnap

FK Partizan - Borac 2:1 (szuperliga, 23. forduló)

Kedves mindenki,
bátran, minden szépítés nélkül kijelenthetem, hogy ez egy kurva jó meccs volt.
Izgalmas volt, lendületes, és ami a legfontosabb, jól játszottunk.
A mérkőzés előtt a szurkolók ezzel a transzparenssel üzentek Evertonnak, biztosítva őt a szeretetükről és a támogatásukról a múltkori rasszista incidenst után. Svi smo mi, Evi - mi mind Evi (Everton) vagyunk.


Az első félidőben lényegében az volt, amit mi akartunk. A Borac beszorult a térfelére és végig bunkerfutballt játszottak. Talán a 13. perc környékén jutottak át először a felezővonalon. (Aztán az se tartott sokáig.) Komoly helyzet nem volt az első 20 percben, csak súlyos Partizan-mezőnyfölény. A Borac néha kontratámadással próbálkozott, sikertelenül. Gyakorlatilag az összes játékosuk a 16-os körül tömörült.
Nem mintha ez segített volna. 
A 26. percben Vulićević beadása érkezett jobbról, a tegnap a 22. születésnapját ünneplő Kosović pedig a legjobb ütemben érkezett és belőtte. GÓÓÓL! 1:0

(kép: mozzartsport.com)

A Borac tovább próbálkozott a kontratámadásokkal, de mind elhalt, a 16-osig sem jutottak el. Közben a 32. percben Janković vágott le nagy szólót és lőtt rá, de a kapus elkapta. 
Majd a 34. percben 11-est kaptunk. Valaki a Borac játékosai közül (Ignjatijević volt, ha jól láttam) ellökte Jankovićot, a játékvezető pedig egyből a 11-es pontra mutatott. Leonardo állt a labda mögé...


...és ahogy a nagykönyvben meg van írva. 2:0


A 36. percben megint Janković próbálkozott egy lövéssel, de ez is a kapusé lett. Rá egy percre hatalmas Borac védelmi hiba után Leonardo lecsapott a labdára, de végül a védők szerelték. 
A 41. percben jött az első említésre méltó Borac-helyzet: egy szöglet után (az első szöglete volt a Boracnak...) Tiago lőtt rá, Kljajić védett, aztán egyből Stefan Mihajlović is rálőtt, Kljajić azt is kivédte.

Tawamba végig aktív volt, tényleg csak a gól hiányzott ahhoz, hogy minden tökéletes legyen

A második félidőben a Borac kitámadt, bátrabban játszott, sokkal nyíltabb lett a mérkőzés, más kérdés, hogy így is maradt a Partizan mezőnyfölénye. Az 54. percben volt egy erősen tizenegyesgyanús helyzet, megint Jankovićot lökték fel a 16-oson belül, de a bíró nem fújta le.
A 60. percben Leonardo cselezett végig a 16-oson, rá is lőtt, a védők szögletre hárítottak. Három perccel később Tawamba kapott passzt Leonardotól, rá is eresztett a kapura egy bombalövést, kár, hogy túl magas volt. 
A 65. percben 11-est kapott a Borac. Janković rúgta le Tiagot épp a 16-os vonalán belül, a čačakiaknak is jutott egy büntető. Stefan Mihajlović állt a labda mögé, be is lőtte. 2:1


Két perc múlva Tiago gondolt egyet és lőtt rá, de jócskán mellément.
A 73. percben szabadrúgást kaptunk, úgy 17-18 méterre a kaputól. Leonardo rá is küldte, a kapus nagyot védett. A 77. percben Nemanja Mihajlović vágott le nagy szólót a bal oldalon. Becselezte magát a 16-osra, beadta középre, Janković fölérúgta. Egy perc múlva megint Neca száguldott fel a bal oldalon, most már ő lőtt rá, de a kapus védett.


A Boracnak egyetlenegy helyzetre futotta, a 84. percben Punoševac lőtt fölé.

Svi kao jedan - Mindenki egyért

Aztán az öltözőben volt egy kis ünneplés, felköszöntötték Kosovićot, aki a meccsen már felköszöntötte magát egy góllal, de most a Kapitánytól is kapott egy tortát, gyertyával.



Tények:

Helyszín: Partizan stadion, Belgrád
Nézőszám: 2500
Vezette: Ilija Brdar (partjelzők: Svetozar Živin, Jovica Milin - tartalék játékvezető: Kis-Csepegi Róbert)

FK Partizan: Kljajić, Vulićević, Milenković, Ostojić, Miletić, Kosović, Jevtović, Janković (S. Ilić, 89.), N. Mihajlović (Đuričkovć, 85.), Leonardo, Tawamba (Jovanović, 90.)
Vezetőedző: Marko Nikolić

Borac: Mišić, Ignjatijević, Marković, Drašković, Kostić (Zoćević, 67.), Marčić (Delić, 46.), Marinković, Tiago, S. Mihajlović, Jovanović (Punoševac, 76.), Živanović
Vezetőedző: Mladen Dodić

Gólszerzők: Kosović (26.), Leonardo (34. - 11-es), ill. S. Mihajlović (65. - 11-es)
Sárga lap: Marković (55.), Punoševac (90+2.)

Összefoglaló:


Tabella majd holnap lesz.

(jelöletlen képek: partizan.rs)

2017. február 23., csütörtök

KK Partizan - PAOK 78:82 (Bajnokok Ligája, play-off, visszavágó)

Ez most nagyon fáj. Pedig karnyújtásnyira volt és a lelkünket kitettük a parkettre.
Az első negyedben nagyon akadozott a gépezet. Pedig a meccs előtt a csapat felköszöntötte Miša Tumbast, akinek most volt a 63. születésnapja.

(kép: mondo.rs)

Ott volt a futballcsapat is, eljöttek szurkolni a kosarasoknak.


(képek: sportske.net)

(kép: mondo.rs)

Marko Nikolićot EKKORA üdvrivalgás fogadta.


A hangulat is remek volt. Zúgott a "PAOK-Partizan", az egész sportcsarnok egyetlen óriási fekete-fehér kavalkád volt.

(kép: basketballcl.com)

Aztán belecsaptunk a lecsóba.
És egyből 2:11-re vezetett a PAOK. Aztán 6:18-ra. Fogalmam sincs, hogyan. Rémes volt.
Aztán jött Andrić és 13:18 lett.
Ezt sem tudom, hogy hogyan, de így lett. Volt a meccsen jópár ilyen szakasz, hogy két pillanat alatt 180°-os fordulatot vettek a történések. Mindenesetre 8 másodperccel a negyed vége előtt Veličković 16:18-ra módosított, ami konkrétan egy 10:0-ás sorozatot jelentett tőlünk. Sokkal vidámabb és biztatóbb, mint a 6:18.

Stefan Pot összeszigszalagozva játszott
(kép: basketballcl.com)

A második negyed mesés volt.
Egy darabig.
Kiegyenlítettünk (18:18). Pot büntetőjével átvettük a vezetést (20:18). Ezen a szakaszon temérdek volt a büntető, de ettől függetlenül sikerült összekapnunk magunkat (25:20). A görögök ezt nem hagyták annyiban, kiegyenlítettek (27:27) és visszavették a vezetést (28:30). A PAOK itt brutálban nyomta, levegőt alig kaptunk. Folyton elvesztettük a labdát, helyzetünk is alig volt. 10 pontra nőtt a hátrányunk (30:40), végül 32:47-tel zártuk a félidőt.

A csapat fele hányással, hasmenéssel és lázzal küszködött, a másik fele totál ki volt facsarva az előző hétvégi kupadöntő után. Így is küzdöttek, ahogy csak tudtak.
Igen. Most felállsz és tisztelegsz.

Mihajlo Andrić, a meccs egyik hőse
(kép: mondo.rs)

A harmadik negyed volt igazán keserves. A PAOK előnye végig több, mint 10 pont volt. Fogcsikorgatva játszottunk, szét voltunk esve, enervált volt az egész csapat. Itt úgy tűnt, minden elveszett és maximum emelt fővel meghalunk. Azért Veličković a legeslegvégén, pont a dudánál bedobott egy kosarat, azt azért jólesett látni. 50:64-gyel vártuk a halált finálét.
Hát gyerekek.
Amit a csapat az utolsó negyedben produkált... hát az nem igaz.
Rögtön Robinson hárompontosával indítottunk (53:64). És elkezdtünk lépésről-lépésre feljönni. 59:68 volt az állás, itt a PAOK rájött, hogy baj lesz, ha nem csinálnak valamit, gyorsan elhúztak 59:76-ra. Itt megint úgy tűnt, hogy mindennek vége. 63:78 volt az állás, Birčevićet valamelyik görög játékos fellökte, Andrić kis híján a görögöt lökte fel... 70:80-nál, alig egy perc volt már csak hátra, amikor a PAOK edzője időt kért.
És akkor visszajöttünk a parkettre.
Veličković beszórt egyet (72:80). 1 perc 8 másodperc van már csak hátra.  Az egész Pionir Hall olyan, mint egy vulkán. Támadnak a görögök, de a bíró lefújja, támadói fault. Mi jövünk. Izzik a levegő, hatalmas harc a pályán. Clanton kipontozódik, büntetőt kapunk (73:82). 44 másodperc van már csak hátra, Andrić hatalmas hárompontost dob (76:82). Az egész csarnok talpon, mindenki torkaszakadtából ordít. A játékosok szabályosan birkóznak a labdáért, a bírók megelégelik, lefújják, a görögök jönnek. De Veličković szereli a görög játékost és be is vágja (78:82). A PAOK edzője megint időt kér. Hárommillió fok van a Pionir Hallban. Hatalmas szívvel küzd az egész csapat. 25 másodperc van hátra. Veličković is kipontozódik. Már csak 23 másodperc. Büntetőt kap a PAOK... és kihagyják! Mind a kettőt!
De az idő lejárt.
Nem tudtunk fordítani.
Ennyi volt.

A hétvégi kupadöntőn is és most is Nenad Čanak helyettesítette Aleksandar Džikićet, akit szintén ledöntött a vírus a lábáról. Nenad Čanak fantasztikus munkát végzett, minden elismerést megérdemel





(képek: hotsport.rs)

KK Partizan: Robinson (7), Ratkovica (2), Vrabac (8), Tanasković, Veličković (19), Majstorović (2), Birčević (11), Andrić (11), Pot (11), Gordon, Luković (7)

PAOK: Chrysikopoulos (2), Koniaris, Tsochlas, Margaritis (12), McFadden (26), Miljenović (2), Glyniadakis (1), Karamanolis, Sibert (16), Papadopoulos, Peniers (15), Clanton (8)

Összefoglaló: