2017. december 15., péntek

Szuperliga, 22. forduló: 156. örökrangadó - FK Partizan - Crvena Zvezda 1:1

Itt aztán tényleg minden volt, mint a bazárban. Volt balhé rohamrendőrökkel, volt 11-es a Partizannak (bizony!...), volt feszültség, anyázás, egyvalami nem volt ezen a derbin: futball.

Istenkém, minden nem lehet, nem igaz?

Menjünk szép sorjában.
Erősen kezdett a Zvezda, beszorítottak minket a 16-osunk köré, de a nagy lendület 10 perc után elfogyott. Helyzetük nem volt, csak nagy volt a mezőnyfölényük, közben ömlött az eső, és jellemző volt a feszült légkörre, hogy Tawamba már az 5. percben begyűjtött egy sárgát, amiért megállás nélkül reklamált. De ahogy már megjegyeztem, 10 perc után elfogyott a szusz a Zvezdából - elvileg akár támadhattunk is volna, de gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem támadtunk. A két csapat ehelyett csikorgó fogakkal egymást rugdosta, rendszerint valamelyik Partizan-játékos húzta a rövidebbet, hol Pantić hemperedett fel, hol Everton. (Utóbbi ki is vert egy tök felesleges hisztit.) Aztán a 15. percben Ožegović indult meg és lőtt rá. A lövés lapos is volt, szar is volt, el is kerülte messzire a kaput, de arra jó volt, hogy megmutassuk magunkat. Két perc elteltével már jött is a válasz, Kanga lövése ment fölé.

Tawamba valamikor a meccs folyamán (kép: partizan.rs)



Itt kezdett feltűnni valami egészen furcsa. Nevezetesen az, hogy csak a Zvezda-szurkolók hangját lehetett hallani. Ők amúgy elvoltak, énekeltek, pirotechnikáztak, viszont a déli tribünről egy pissz nem hallatszott. Értitek. Örökrangadó, ráadásul a Partizan otthonában. A déli tribün ilyenkor csak erre az alkalomra kidolgozott koreográfiával meg transzparensekkel készül, és már fél órával a meccs megkezdése előtt lángol a lelátó. Most semmi.
Itt már lehetett sejteni, hogy valami nagyon készül.

Közben az összes link lehalt, kétségbeesett keresés kezdődött, végül egy német nyelvűt (!!!) sikerült találni.

Igen, bazmeg, egy német sportcsatorna közvetítette a szerb rangadót.

A 25. percben Kanga lövését védte Stojković, közben egy kamera a továbbra is néma déli tribünre irányult, ott pedig éppen tömegverekedés volt. Szóval ezért nem énekeltek meg pirotechnikáztak a Sírásók… Az ilyen balhéknak pedig mindig van folytatása.
A meccs irama közben teljesen leült. Csak a 29. percben borzolta Pešić az idegeket, amikor rálőtt, Stojković viszont óriásit védett. A 33. percben ismét.

Stojke (kép: partizan.rs)



Aztán nem történt semmi. Bosszantó lassúsággal csorogtak a percek, teljesen eseménytelenné vált a rangadó, lassan csúszott bele a dögunalomba.
Egyszer csak, úgy a 42. perc magasságában hirtelen azt lehetett látni, hogy egy csapat rohamrendőr vonszol ki a déli tribünről egy maroknyi - talán 6-8 - félmeztelen, szétvert fejű, kigyúrt fickót, a közönség ordítása közepette. A szerb internetet azonnal bejárták a vérző fejű drukkerekről készült képek (nem, nem rakok ide egyet sem, mert ez nekem egészen egyszerűen túl sok volt), a találgatás pedig azonnal megindult.

Mindenki mondott mindent, amit ide írok, abból - egyelőre - semmi sem hivatalos. Az összes értesülésem a sajtóból, meg nem hivatalos forrásokból van.
Szóval, az volt, hogy akiket a zsaruk kicibáltak a déli tribünről, azok mind horvát állampolgárok voltak. Többszörösen büntetett előéletű bűnözők, ráadásul voltak közöttük egykori kick-bokszolók is. A horvát sajtó egyébként meg is nevezte őket mind, állítólag valami spliti bandához tartoznak. Hozzájuk csatlakozott még vagy 20 Zvezda-drukker, és ez a csipet csapat valahogy bejutott a déli tribünre és összebalhéztak a szintén nem kispályás nehézvagányokkal az Alcatraz szurkolói csoportból.
Na most.
Egyből egy sor kérdés felvetődik.
Ki engedte be az országba ezeket a többszörösen büntetett előéletű bűnözőket?
Hol volt a titkosszolgálat? Miért nem tudtak róluk? Vagy ha tudtak, miért nem cselekedtek?
Ki engedte be ezt a rakás bűnözőt a déli tribünre?
Őszinte leszek, engem az kínoz a legjobban, hogy miért nem csinált semmit a titkosszolgálat. Mert olyan nincs, hogy nem tudtak róluk. (Ha tényleg nem tudtak semmit, akkor kirúgni az egész bandát úgy, ahogy van, a miniszterig bezárólag.)
Mert ezek szerint az összes hatóság tétlenül nézte, amint külföldi, büntetett előéletű személyek jönnek be az országba és provokálnak szerb állampolgárokat. Egyes vélemények szerint az, hogy a rohamrendőrök végül lekapcsolták őket, az annak köszönhető, hogy valami amatőr hiba csúszott a valószínűleg gondosan felépített forgatókönyvbe. Mert több, mint valószínű, hogy futni hagyták volna őket.
Ízlelgessük ezt egy kicsit.
Valakik (nyilván nem kispályás személyek, nagy valószínűséggel a legmagasabb politikai körökből) behívnak az országba egy rakás bűnözőt, hogy ott állampolgárokat provokáljanak és megtámadjanak. Majd utána futni engedik (engednék…) őket.
Ha ettől nem futkos a hideg a hátadon, nos, akkor valószínűleg te adtad ki a parancsot azoknak a gengsztereknek az importálására.

Térjünk vissza a meccsre…
A link a második félidő elején újra haldoklott, az 50. perctől tudtam megint rendesen nézni, de ki van zárva, hogy bármi sorsfordító történt volna… A Partizan-szurkolók viszont hallhatóan feléledtek, innentől kezdve már végigénekelték a meccset. Az 52. percben valaki (nem láttam pontosan, hogy ki, de valaki  tőlünk) olyan bődületes, fájdalmas luftot rúgott, amiért jobb helyeken két hétig a fakóval edzene büntetésből. Az 56.-ban Kanga lőtt rá vagy 18 méterről. Lapos volt a lövés, de nem veszélytelen, nem sokkal ment mellé.
Aztán a 60. percben valami egészen elképesztő, váratlan és hihetetlen dolog történt.
11-est kaptunk.
Mi.
Derbin.
Tetszik érteni.
A Partizan derbin utoljára 1995-ben kapott 11-est. 22 éve. Azóta persze számtalan alkalommal történt elkenünk szabálytalanság rangadókon, de a bírók egyszer sem fújták be a büntetőt.
Most viszont Ožegovićot elsodorta egy védő a 16-oson belül, Milorad Mažić játékvezető pedig ellentmondást nem tűrően (és jogosan!) a 11-es pontra mutatott.
Nekünk.
Itt jött az újabb nagy pillanat. Soumah állt a labda mögé.

Soumah amúgy megint nem csinált lófaszt se 70 percen keresztül.

Belőtte.
A 11-est.
Amit mi kaptunk.
A derbin.
(1:0)
A vicces amúgy az volt, hogy Borjan kis híján kivédte. Jó irányba mozdult, bele is tudott érni, de elkapni nem tudta.
Utána igazából már nem nagyon történt semmi kiemelkedő. A csapatok fogcsikorgatva aprították egymást, a 75. percben le is álltak ordítozni meg lökdösődni, a 78. percben Ožegović fölélőtt, aztán a 84. percben jött a kijózanodás. Boakye egyenített egy pofátlan góllal. Jobbról érkezett egy beadás, a védők tisztázni akartak, a labda viszont Donald elé pattant, aki Boakyéhoz passzolt. Boakye a nagy kavarodásban rálőtt, a labda meg a lábak erdejében utat talált a kapuba. (1:1)
A többit meg inkább felejtsük el.

Helyszín: Partizan stadion, Belgrád
Vezette: Milorad Mažić

FK Partizan: V. Stojković, Vulićević, kopasz Miletić, Ostojić, Antonov, Jevtović (Radin, 20.), Everton, Soumah (S. Ilić, 71.), Pantić, Ožegović (Jovanović, 90.), Tawamba

Crvena Zvezda: Borjan, Le Tallec, Krstičić, Kanga (Milijaš, 90.),  Boakye (Gobeljić, 89.), Donald, Rodić, F. Stojković, Pešić, Srnić (Jovičić, 62.), Savić

Gólszerzők: Soumah (62. - 11-es), ill. Boakye (84.)
Sárga lap: Tawamba (5.), Vulićević (14.), Ostojić (35.), Everton (75.), ill. Savić (28.), F. Stojković (51.), Donald (75.)

A bajnokság őszi szezonjának végeredménye:
1. Crvena Zvezda 57 pont
2. Partizan 48 pont
3. Spartak 40 pont
4. Radički Niš 39 pont
5. Čukarički 38 pont
6. Voždovac 36 pont
7. Napredak 34 pont
8. Vojvodina 33 pont
9. Mladost 30 pont
10. Radnik 25 pont
11. Mačva 24 pont
12. Zemun 24 pont
13. OFK Bačka 21 pont
14. Borac 15 pont
15. Javor 15 pont
16. Rad 14 pont

2017. december 11., hétfő

Szuperliga, 21. forduló: Napredak - FK Partizan 2:1

Már tegnap elkezdtek képek keringeni a közösségi oldalakon, hogy Kruševacon hónaljig ér a hó a pályán, elképzelhető akár az is, hogy elhalasztják a meccset. A Napredak vezetősége mindenkit kért, hogy segítsen, ahogy tud, továbbá türelmét kérte a szurkolóknak. Mára sikerült letakarítani a havat, a játékvezetői küldöttség játékra alkalmasnak nyilvánította a pályát, semmi akadálya nem volt a meccskezdésnek.

Elmegy továbbá mindenki a kurva anyjába, aki végig a pályát fikázta, amiért nyakig ért a sár. Egyrészt egy profi labdarúgónak ezt (is) el KELL viselnie, mert ez a munkája, ezért kapja a fizetést. Ha nem tetszik neki, menjen el balerinának. Kettő, nyilván kurvára nem akarta senki ezt a meccset tavaszra halasztani, így nyilván a két csapat vezetősége beleegyezett abba, hogy lejátsszák a meccset, tekintet nélkül a pályán található dagonyára.
Profizmus is van a világon, nemcsak picsogás.

Aztán a meccs úgy kezdődött, hogy nem kezdődött el. Ugyanis pár helyi szurkoló viccesnek találta, hogy Stojkovićot hógolyóval dobálja a lelátóról. Emiatt a két csapat kollektíven levonult a pályáról, 5 percig semmi nem történt, csak az egyre idegesebb szurkolók fütyültek. Aztán amikor a csapatok visszajöttek, a Partizan-szurkolókban tört el valami, behajítottak egy petárdát a pályára.

Már itt eszembe jutott, hogy az FSS meg fog minket baszni, és hol volt még a vége…

Mindegy, végre elkezdhettük a játékot, illetve a sárdagasztást. Erősen kezdtünk, Ožegović lövését védte a kapus a 6. percben, aztán a 12.-ben Pantić beívelő szabadrúgását egy védő kivágta, a labda Radin elé pattant, ő rálőtt, a kapus nagyot védett.
Aztán a 14. percben megint állt a játék. A Partizan-szurkolók kilógattak egy transzparenst a tribünre, amiben elküldték a teljes FSS-t meg a játékvezetői testületet a kurva anyjába, ezen kívül teliszórták a pályát petárdával.

Fogalmam sincs, mit gondoltak azok, akik kiakasztották azt a transzparenst. Komolyan elhitték, hogy az FSS vezetősége majd pont ettől fog hamut szórni a fejére és mély bűnbánattal, testületileg lemondani? Nem, aranyapáim, ettől az FSS úgy fog minket megbaszni, hogy a Brazzersnél mind a tíz ujjukat megnyalják és állítom, hogy még bizonyos százalékot is hajlandóak lesznek fizetni, ha megkapják a jogokat.

Közben a túloldalon Stojkovićot megint elkezdték dobálni hógolyóval a hazaiak. Szóval, ilyen remek, békés, vasárnapi ebéd utáni hangulat volt, kulturált szórakozással.
Ja, nem.
A 18. percben folytatódott a meccs, egyből egy hazai akcióval, Alivodić lódult meg, sikerült szerelni, mehettünk kontrára, Tawambánál volt a labda, a 16-oson belül szerelték, a kameruni nagyot esett, többen 11-est reklamáltak, őszinte leszek, nem láttam tisztán, inkább nem mondok semmit.
Azért a 29. percben csak megvolt a szokásos magánszám… Tawamba kapta a labdát, az összes védő elbambult, Tawamba még a kapust is kicselezte, rálőtt…
...és olyan szarul sikerült rálőnie, hogy a labda messze elkerülte a kaput és zokogva szállt ki a déli tribünre. A 31. percben kopasz Miletić elé pattant a labda egy szabadrúgás utáni kavarodásból. Miletić rálőtt, pár centivel ment mellé.
Aztán… aztán jött a 34. perc. Alivodić száguldott fel a jobb oldalon, középre ívelt, ott Vukanović lecsapott rá, és senkitől nem zavartatva egy óriási gólt lőtt. (1:0)

Tényleg nagy gól volt, ráadásul remek akcióból.

Nem sokkal később Alivodić nagy szóló után lőtt rá, azt már Stojković védte.
Aztán a félidő végéig már csak szenvedtünk. Úgy nézett ki az egész, hogy ha odapottyant a labda az ellenfél kapuja elé, és pont volt ott valaki tőlünk, akkor veszélyesek voltunk, ha nem, akkor nem. Továbbá a védelmünk valami fájdalmasan tragikus volt.

A félidőben a játékosok odamentek a szurkolókhoz, és ugyan nem került nyilvánosságra, hogy miről beszélgettek, de röviden a lényege nyilván az volt, hogy legyenek már olyan drágák a szurkerek és vigyék a picsába az összes transzparensüket, mert a csapat fog (megint) szopni azért, hogy pár barom (megint) nem bír viselkedni. (kép: partizan.rs)


A második félidő újabb Tawamba-magánszámmal indult. 49. perc, ajtó-ablak nyitva, Tawamba mellélőtt…
Az 54. percben újabb gólt szerzett a Napredak, és ez most az előbbinél is látványosabb akció volt. Boranijašević kapott óriási passzt, középre ívelt, sehol nem volt senki, Đerićnek csak be kellett sétálnia a labdával a kapuba. (2:0)

Ez is nagy gól volt, látványos akcióból.
Egy gond volt vele.
Az, hogy nekünk lőtték.

Az 59. percben tudtunk szépíteni, akkor is csak egy 11-esre futotta, és még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy jogos volt-e. A lassításból - nekem - ugyanis az látszott, hogy a Tawambát elsodró védő a labdához ért előbb. Mindegy, a 11-es, (csakúgy mint a gól) az, amit a bíró megad, Milorad Mažić játékvezető a 11-es pontra mutatott, és előállt egy újabb faramuci helyzet.
Senki nem vállalta a büntető lövését. Se Soumah (aki megint láthatatlan volt egész meccsen és szó szerint lófaszt nem csinált 90 percen keresztül), se Ožegović. Végül Jevtović szedte össze magát, odaállt a labda mögé, belőtte. (2:1)
Utána 13 masszív percen át (közel negyedóráig) semmi nem történt. A 72.-ben volt akció, akkor is a Napredak támadott, Vukanović beadásáról maradt le mindenki, ami azért volt nagyon jó, mert a Partizan-védők is lemaradtak.

Sárdagasztás (kép: partizan.rs)



De szinte egyből utána újra támadtak a hazaiak, Eskić lőtt fölé, a védőink megint ki tudja, merre… A 82. percben Solomon fejelt mellé egy szöglet után, de úgy, hogy fájt a látványa.
A meccs legvége hozta a leghihetetlenebb helyzetet. Kaptunk egy szabadrúgást a 90+4. percben. Még Stojković is feljött a kapujából, ott kolbászolt a Napredak 16-osa körül. A probléma az volt, hogy a hazai csapat megszerezte a labdát és Alivodić már száguldott is a töküres kapu felé. Két védő követte őt kétségbeesetten, Stojković sehol, Alivodić megállíthatatlanul száguld, már fel is ér a 16-osig, lenyomva a világ egyik legnagyobb szólóját, rálő…
…és a labda fél centivel a kapufa mellett kicsorog a vonalon túlra. Valószínűleg az égiek szerint ez már túlságosan nagy szégyen lett volna, Mazić játékvezető meg sürgősen véget is vetett a találkozónak.

Helyszín: Mladost stadion, Kruševac
Vezette: Milorad Mažić

Napredak: Nikola Petrović, Boranijašević, Nemanja Petrović, Miladinović, Simonović, Eskić, Alivodić, N. Mitrović, (Vulić, 90.), Vukanović (Ivanović, 90+5.), Sekidika (Milisavljević, 84.)

FK Partizan: Stojković, Vulićević, kopasz Miletić (M. Mitrović, 77.), Ostojić, nemkopasz Miletić, Jevtović, Radin (Solomon, 69.), Pantić, Soumah, Ožegović, Tawamba

Gólszerzők: Vukanović (34.), Đerić (54.), ill. Jevtović (59. - 11-es)
Sárga lap: Nemanja Petrović (74.), ill. nemkopasz Miletić (84.)

A bajnokság jelenlegi állása:
1. Crvena Zvezda 56 pont
2. Partizan 47 pont
3. Spartak 39 pont
4. Radnički Niš 36 pont
5. Voždovac 35 pont
6. Čukarički 35 pont
7. Vojvodina 32 pont
8. Napredak 31 pont
9. Mladost 27 pont
10. Radnik 25 pont
11. Mačva 23 pont
12. Zemun 21 pont
13. OFK Bačka 18 pont
14. Borac 15 pont
15. Javor 15 pont
16. Rad 14 pont

2017. december 10., vasárnap

ABA Liga, 11. forduló: KK Partizan - Cedevita 82:92

Direkt nem írtam a Lietuvos elleni meccsről, ami még kedden volt. Az égvilágon semmi értelmét nem láttam. Kikaptunk, szarok voltunk, csak felbaszta az agyamat a meccs, másra nemigen volt jó.
Nos, ez a mostani se.

Őszinte leszek: az első negyedet úgy, ahogy volt, kihagytam.
Még őszintébb leszek: nem is bánom.

A második negyed érdekes volt, mert helyenként vezettünk. Sőt. Helyenként határozottan kosárlabdára emlékeztető dolgokat csináltunk. Williams-Goss vitte a hátán a csapatot, nemcsak itt, hanem végig, az egész meccsen. Nem kedvelem az amerikait, de most kijár neki egy pacsi. (kép: Facebook/KK Partizan)



44:44 lett a félidő, a Cedevita az utolsó pillanatban kiegyenlített.
A harmadik negyed is meglepően alakult

legalábbis a mindenbe belefáradt, megcsömörlött szurkolónak

ugyanis továbbra is játékra emlékeztető dolgokat csináltunk. Na jó, nem végig, nyilván. De azért úgy volt valami futás, meg iram, meg valami nagyon halvány elképzelés. Nyomokban. Egy darabig fej-fej mellett haladt a két csapat, aztán a zágrábiak elunták a tötyögést és megugrottak. 56:56-ról 59:63 lett az állás. Végül 62:67-tel mentünk fináléra, de a csapat már a negyed második felében a fülén át szedte a levegőt.

Eskü, a legjobb része az egész meccsnek a Cedevita macis reklámja volt valamelyik szünetben.

Az utolsó negyedet meg felejtsük el.
Šalić és Cherry az elején összebalhéztak, ezen kívül olyan döglassan telt az idő, hogy már csak azt reméltem, befejezik a Juve-Inter meccs kezdetéig. (Befejezték, hálistennek.) Azért így is volt egy-két olyan pillanat, ami párját ritkította… Például amikor 74:79-re vezetett a Cedevita, talán két perc volt hátra, Miller elmarta a labdát az egyik horváttól, aztán akkora rössel indult meg, hogy kiejtette a labdát a kezéből, az meg kigurult a vonalon túlra.
Aztán úgy nagyjából egy perccel a vége előtt a Cedevita elérte a 10 pontos különbséget (78:88), és meg is tartották végig.
A lefújás után a feldühödött, elkeseredett Sírásók füttykoncertje zúdult a játékosokra, illetve többen Miroslav Nikolić vezetőedző fejét követelték.
Nem akarok nagyon vészmadárkodni, gyerekek, de kizártnak tartom, hogy itt rövid időn belül bármi változás lesz.

KK Partizan: Miller (15), Williams-Goss (25), Aranitović (2), Tanasković (7), Veličković (2), Tomić, Pecarski, Gavrilović (4), Andrić (7), Čakarević (4), Stevanović (9), Šalić (7)

Cedevita: Ukić (23), Krušlin (8), Perković, Katić, Nichols (12), Žganec (2), Musa (16), Cherry (10), Markota (5), Ramljak, Stipanović (8), Murphy (8)

A bajnokság jelenlegi állása:
1. Budućnost 21 pont
2. Cedevita 19 pont
3. Crvena Zvezda 18 pont
4. FMP 16 pont
5. KK Partizan 16 pont
6. Zadar 16 pont
7. Petrol Olimpija 16 pont
8. Mornar Bar 16 pont
9. Mega Bemax 15 pont
10. Igokea 15 pont
11. Cibona 14 pont
12. MZT Skopje 13 pont

2017. december 8., péntek

EurópaLiga, csoportmérkőzés, 6. forduló: Dinamo Kijev - FK Partizan 4:1

Ez de szar volt, gyerekek. Elkenték a pofánkat, és még csak azt se mondhatom, hogy nem volt jogos.(kép: partizan.rs)



Pedig volt iram és az eleje egész jó volt. Eskü, még élveztem is. Egyik csapat sem kímélte magát, szikrázó összecsapások voltak már az elején, ráadásul Everton az 5. percben kapura küldött egy labdát, ami a keresztlécen csattant és eskü, nem sok hiányzott volna ahhoz, hogy bemenjen.
Egy perc telt el. Egyetlen rohadt perc.
Támadt a Dinamo. Valaki rálőtt, Stojković védte, de nem tudta elkapni. Morozyuk érkezett, tökegyedül volt, semmi mást ne! kellett csinálnia, mint belőnie. Megtette. (1:0)
Utána… nos, utána az volt az érdekes, hogy a fiúk hajtottak. Odatették magukat, futottak, csúszkáltak, összecsaptak - de mindössze egy árva próbálkozásra futotta, Solomon küldte kapura a labdát 16-ról, egyenesen a kapus kezébe. Az összecsapások egyre durvultak, hol Everton fetrengett a földön, hol Tsygankov.
Aztán benyeltünk egy irtózatosan szar gólt.
28. perc. Shepeliev adja be balról, Shaparenko fejjel megtolta,Morozyuk kapta és már adta is tovább önzetlenül Moraesnek, Moraes pedig ellentmondást nem tűrően bevágta. (2:0)
És még ezt is lehetett fokozni…
31. perc, az előző gól üdvrivalgása még el sem ült. Pivarić fejelte előre a labdát, Morozyuk középre adta, az összes védő egy helyben állva, bambán bámult kifelé a fejéből, Moraes érkezett és már csak be kellett sétálnia a labdával a kapuba. (3:0)

25 perc alatt három gól. Egyik szarabb, mint a másik. Rekord, bazmeg. Nem tudom, hogy mikor volt utoljára ennyire fos a védelmünk.

Aztán már csak a félidő legvégén volt akció. A hosszabbítás első percében a Dinamonak volt egy nagy helyzete, Shaparenko végül az oldalhálót találta el. Utána, már a legeskegutolsó percben kaptunk egy 11-est, Soumah-t buktatta egy védő a 16-oson belül.

Eskü, bazmeg, Soumah a egész kurva meccsen láthatatlan volt, lófaszt nem csinált. Ez volt az egyetlen értelmes megmozdulása, bazmeg, hogy pofára esett és kiharcolt egy 12-est.

Jevtović állt a labda mögé, belőtte, szépített. (3:1) Mákja volt egyébként, mert a kapus jó irányba vetődött, de nem tudta elkapni a labdát.
A második félidő elején még volt pár próbálkozás. Az 50. percben Pantić lövésénél védett nagyot a kapus, 5 perccel később Shaparenko vágott le óriási szólót, a végén Stojković védett. És persze az obligát Tawamba-magánszám sem maradhatott el, az 58. percben teljes erőből a kapus arcába rúgta a labdát néhány méterről (Bushchan kapus emiatt kicsit el is szédült, de folytatta aztán a játékot).
Aztán hosszú-hosszú percekig nem történt semmi. Csak erőlködtünk.

Azon tűnődtem - és ez igazából mélységesen el is szomorított -, hogy ezek a srácok most tényleg mindent megtettek a pályán. És ennyire futotta nekik. Nem többre. És nem annyira fizikailag, mint fejben nincs ott az egész társaság.

A 76. percben jött a kegyelemdöfés. Kopasz Miletić meg egy ukrán támadó egyszerre rontott rá a labdára a kapunk előtt. Az ukrán nagyot esett, a bíró pedig azonnal 11-est fújt.
Na most, a lassítás minden szögből azt mutatta, hogy Miletić előbb a labdához ért és csak utána sodorta el az ukránt. Teljesen szabályos szerelés volt, a bíró ezt brutálisan benézte.

Hadd legyek őszinte: abban a helyzetben, amiben ott voltunk - morálisan is -, ez a tizenegyes már nem osztott, nem szorzott.

Moraes belőtte. (4:1) Mesterhármas.
Sőt, lehetett volna 5:1 is… A 87. percben Besedin is belőtte, de méteres lesen volt, a bíró lefújta és kirúgást ítélt.
Aztán végre vége lett.

Helyszín: Olimpiyskyi stadion, Kijev, Ukrajna
Vezette: Pawel Gil (POL)

Dinamo Kijev: Bushchan - Kedziora, Khacheridi, Kádár, Pivarić - Shepeliev, Buyalskiy (Garmash, 66.) - Morozyuk, Shaparenko (Besedin, 77.), Tsygankov (González, 83.) - Moraes

FK Partizan: Stojković - Vulićević, kopasz Miletić, Mitrović, nemkopasz Miletić - Pantić, Everton (Đuričković, 72.), Jevtović, Soumah - Solomon (Ožegović, 66.), Tawamba

Gólszerzők: Morozyuk (6.), Moraes (28., 31., 77. - 11-es), ill. Jevtović (45+4. - 11-es)
Sárga lap: Morozyuk (62.), Shepeliev (90+1.), ill. Everton (40.), nemkopasz Miletić (48.), Đuričković (89.)

2017. december 4., hétfő

Szuperliga, 20. forduló: FK Partizan - Vojvodina 1:1

Na ez érdekes volt. Úgy kezdődött a meccs, hogy nem kezdődött el. Akkora hó volt a pályán, hogy a hókotró munkások meg a szurkolók egyesült erővel lapátolták le a pályáról a havat. (kép: partizan.rs)



Állítólag Vazura és Vućelić is felséges kezeikbe fogták a hólapátot és beálltak takarítani. Remélem, vannak valahol képek, mert röhögni akarok rajtuk. A zsírdisznó meg a vén kommer, ahogy együtt trógerolnak. Igazi tündérmese.
Közbevetőleg megjegyzem: remélem, a játékosok is beálltak havat lapátolni. Egyfelől ők az edzett sportemberek, másfelől remek bemelegítés a hólapátolás. Plusz a csapatszellemet is erősíti.
Apró érdekesség: az összes többi meccs elmaradt, amit Belgrádban rendeztek, ennek az egynek a kivételével. Se a Čukarički, se a Rad pályája nem volt alkalmas játékra. (Ezen kívül Čačakon is elmaradt a meccs, de szegény Borac már annak is örül, hogy egyáltalán még létezik.)

Végül egyórás csúszással, de elkezdődhetett a meccs. Az eleje egész jó volt, volt futás, csúszkálás, akció, még helyzetek is mindkét oldalon.
Úgy kb. 10 percig.
Aztán már nem.
A hó viszont folyamatosan szakadt és ez határozottan feldobta az ellaposodó meccset. Egyrészt azért, mert a pálya is fehér volt meg a labda is, másrészt meg azért, mert egy idő után a pálya vonalai sem látszódtak. Egy nagy fehérség volt az egész, ahol a játékosok fejvesztve rohangáltak valami láthatatlan után. Helyenként tiszta börleszk volt. Ami pedig a játékot illeti, Tawamba megcsinálta a magánszámát a 20. percben, Vulićević atompontos beadását fejelte mellé az ötösről, utána meg a Vojvodinának volt több helyzete. A 30. percben Mesarović lövését védte Stojković, aztán a 37. perc körül két nagy helyzetet is kihagytak. A másodikból kontrára indultunk, a végén Tošić lövését nagy bravúrral védte Rockov.
A második félidőre került egy piros színű labda, meg két hólapátos ember a félidőben végigment a vonalak mentén, így lehetett is látni valamit, nemcsak az idegesen ide-oda rohangáló játékosokat. És úgy tűnik, mákunk volt megint, mert a 48. percben Tošić megszerezte a vezetést. Egy balról érkező beadás végigpattogott a csúszkáló védők között, Tošićra nem figyelt senki, ő lecsapott a labdára, a kétségbeesetten kifutó Rockov elvétette a labdát, Tošić bepöckölte. (1:0)
Aztán a meccs leült, lófasz nem történt azon kívül, hogy szakadt a hó. (kép: partizan.rs)



A Getafe - Valencia meccset néztem közben, ott sütött a nap.

A 64. percben a nemkopasz Miletićet fellökték a 16-oson belül. A lassítás egyértelműen mutatta, hogy a labda még csak a közelben sem volt, Zoran Široki játékvezető viszont 11-es helyett kirúgást ítélt.

Többen felháborodtak, jogosan, én viszont már az ilyenekre csak rezignáltan sóhajtok. Egyébként meg egy megjegyzés, csak így a partvonal mellől: akcióból nem-e lehetne-e betalálni-e? Mert ha 11-eseken múlik a győzelem meg a becsület, akkor ott már rég lőttek mindennek.

Aztán a 70. percben a szurkolók petárdáztak, sokkal látványosabb volt, mint a meccs. A 73. percben pedig hókotrás-szünet volt, bejött két hókortó munkás és láthatóvá tették a pályavonalakat. (kép: partizan.rs)



Megint megkérdezem: a jól megtermett, edzett sportember játékosok miért nem kotorják le a havat? Fáj nekik, vagy mi? Ha már úriemberek nem bírnak lenni, legalább azért tegyék meg, mert addig sem egy helyben toporognak.
És legyünk őszinték: a nagy részük tényleg csak hómunkásnak lenne jó.

Aztán… mindenki a hóesést bámulta, amikor a Vojvodina a semmiből kiegyenlített. 86. perc, jobbról jön a beadás, Stojković csak belepaskolni tudott, az érkező Kojašević köszönte szépen a lehetőséget, lecsapott rá és belőtte. (1:1)

Elbasztuk? El hát, mint mindig.
Bénák voltunk? Mikor voltunk NEM bénák?... (Alternatív válasz: mindig bénák vagyunk, csak néha szerencsénk is van.)
Mit érdemel az, aki a meccs után a hóesésre fogta azt, hogy szarul játszottunk és remiztünk? Faszkorbácsot.
Mit érdemel az, aki folyton a kifogásokat keresi ahelyett, hogy venne egy nagy levegőt, kiállna a nyilvánosság elé és azt mondaná: kedves mindenki, szarok voltunk/vagyunk és ebben én is hibás vagyok, mert… (és itt szépen felsorolná, hogy mit kúrt el)? - Faszkorbácsot, csak épp nagybrutálban.

Helyszín: Partizan stadion, Belgrád
Nézőszám: 3000
Vezette: Zoran Široki

FK Partizan: Stojković, Vulićević, Mitrović, Miletić I., Ostojić, Miletić II., Everton (Radin, 33.), Tošić (Marjanović, 51.), Pantić, Ožegović, Tawamba

Vojvodina: Rockov, Saničanin, Kojašević (M. Zličić, 89.), Lakićević, Antić, Vukašović, Jovančić, Kalezić (L. Zličić, 60.), Mihajlović, Mesarović (Subotić, 66.), Veselinović

Gólszerzők: Tošić (48.), ill. Kojašević (86.)
Sárga lap: Mitrović (38.), ill. Jovančić (81.)

A bajnokság jelenlegi állása:
1. Crvena Zvezda 53 pont
2. Partizan 47 pont
3. Spartak 36 pont
4. Voždovac 35 pon
5. Vojvodina 32 pont
6. Čukarički 32 pont
7. Radnički Niš 30 pont
8. Napredak 27 pont
9. Mladost 24 pont
10. Radnik 22 pont
11. Zemun 21 pont
12. Mačva 20 pont
13. OFK Bačka 18 pont
14. Borac 14 pont
15. Rad 14 pont
16. Javor 14 pont

2017. december 3., vasárnap

ABA Liga, 10. forduló: Budućnost - KK Partizan 86:79

Kitaláltam egy új stratégiát Partizan-meccsekhez. Valahányszor a csapat játszik, keresek a tévében valami ezzel párhuzamosan közvetített meccset (az se baj, ha ismétlés, és lehet bármi, foci, kosár, kézi, vízilabda, Forma 1, vagy akár atlétika, íjászat, tökmindegy, hazai is lehet vagy külföldi), mert ezt a fost már tényleg nem bírom tovább és az élet túl rövid, bazmeg, hogy szar futballra (kosárlabdára, bármire) vesztegessem.
Ezt a kosárlabdának csúfolt förtelmet is úgy néztem, hogy közben ment a tévében a Fradi - Videoton, Marko Nikolić, Marko Šćepović és Danko Lazović premier plánban, még jó, hogy nem hagyom ki.

Nem is bántam meg, egy harcos, szikrázó, élvezetes meccset játszottak, Lazović még gólt is lőtt, de a Fradi jobb volt, erősebb és agresszívebb, megérdemelték a győzelmet. (3:1)

Ami a Partizant illeti…
Á, inkább hagyjuk. Az első negyed nettó emberkínzás volt, a másodikban egy-két alkalommal átvettük a vezetést így 1-2 ponttal, de aztán az is elmúlt. A harmadik úgy volt felejtős, ahogy volt

nézem a meccs alatt készített jegyzeteimet, de csak annyi van bennük, hogy folyton vezet a Budućnost, továbbá “nem történik semmi kiemelkedő”

aztán jött a negyedik.
Ha nincs ez a Fradi-Vidi, meg Lazović góla, lehet, hogy rángógörcsöt kapok. Veličković kihagyott egy akkora ziccert, amit még én is bedobtam volna

pedig kicsi vagyok (170 centi se) és lassú, meg tán utoljára 30 éve volt a kezemben kosárlabda

aztán amikor Átlagszurkoló azt hiszi, hogy ennél nincs lejjebb, Marinković kihagy egy még nagyobbat.
Aranyapáim.
Veličković, bazmeg, ELHÚZOL A PICSÁBA ÉS VISSZAVONULSZ, MOST! Öregem, te már többet ártasz, mint használsz.
Marinković, édes fiam, te meg húzzál el külföldre, ahogy csak tudsz. Bárhova. Olaszokhoz, németekhez, oroszokhoz, törökökhöz, spanyolokhoz, görögökhöz, bárhova. Csak itt ne maradj, mert itt már csak visszafejlődsz.
Ugyanez rád is vonatkozik, Andrić fiam.
Most pedig megosztom veletek a kosárlabdameccs legemlékezetesebb pillanatát.



Igen. Lazović gólja.
Sziasztok.

A bajnokság jelenlegi állása:
1. Budućnost 19 pont
2. Cedevita 17 pont
3. Crvena Zvezda 16 pont
4. Partizan 15 pont
5. FMP 14 pont
6. Igokea 13 pont
7. Petrol Olimpija 13 pont
8. Mornar Bar 13 pont
9. Mega Bemax 12 pont
10. Cibona 12 pont
11. Zadar 12 pont
12. MZT Skopje 12 pont

2017. november 29., szerda

Szuperliga, 19. forduló: Voždovac - FK Partizan 0:1

Nehéz helyzetben vagyok, mert már az összes jelzőt ellőttem. Volt már fostalicska, a “fogalmatlan fasz” már rég a mantrámmá vált, volt már a szar minden formája is.
Asszem, egyébként is nehéz lenne jelzőt találni erre, amit ez a drágalátos csapat foci címén produkált.
Ugyanis nem produkált SEMMIT. A látott játék értéke nulla. (kép: partizan.rs)



Még az elején volt valami futkározás, de már a 15. percben feladták és elfáradtak, meg se várták a 20.-at.

Én meg már a 22.-ben rákezdtem a kedvenc rózsafüzéremre, a “Minek is nézem én ezt a szart?”-kezdetűre.

A meccs egyszem gólja a 26. percben jött, de sz is egy orbitális védelmi hibának köszönhetően. Ožegović megszerezte a labdát, indította Tošićot, aki egy távoli lövést küldött a kapura és be is talált. (0:1)

Eskü, ha a Voždovac védője nem bambul el, akkor 0:0 lett volna a vége.

A kedélyeket az első félidőben csak az borzolta még, hogy a 34. percben Tawamba tört kapura, a partjelző lest lengetett, a lassítás viszont mutatta, hogy egy védő (a pálya túloldalán) bent ragadt, így Tawamba végül is nem volt lesen, mindenesetre a bíró lefújta, szabadrúgás kifelé.
Két dolog ezzel kapcsolatban. Ad 1.,Tawamba az ötösön állt, ajtó-ablak nyitva volt, és tudjuk, hogy Tawamba mennyire hatékony az ilyen ziccerhelyzetekben. Igen, ilyenkor szokta föléfejelni/mellélőni/kapusba vágni a labdát. Élek a gyanúperrel, hogy a taccsbíró merő emberbaráti érzésektől vezérelve emelte fel a zászlóját, mátrírként vállalva ezzel azt, hogy őrá zúdul a népharag a kameruni helyett. Ad 2., az a les, amit a bíró annak fúj be. (Ugyanez vonatkozik a gólra is.)

Ennyi volt az első félidő.
A második még ennyi se volt. Komolyan, bazmeg, ezt a második félidőt akár kínvallatásnál is lehetne alkalmazni. Ha a páciens nem akar vallani, csak megnézetik vele ezt a második félidőt. Aztán azt is bevallja, amit el se követett. Őszinte leszek, én többször bealudtam.
A 70. percben beállt Saša Ilić. Ez volt a 400. alkalom, hogy a Kapitány pályára lépett a Partizan színeiben. Eskü, ez volt a félidő, de az egész meccs fénypontja.
Nem sokkal utána jött a mélypont. Mármint ha ezt a szart lehet még fokozni. 79. perc, 11-est kaptunk, a Voždovac kapusa elsodorta Tawambát. Jevtović állt a labda mögé.
Kihagyta? Ki, bazmeg, naná, hogy kihagyta. Popović kapus egy remek vetődéssel hárított.

Az ilyesmi mindig óriási bravúr egy kapustól, mindentől függetlenül.

Aztán nem tudom, mi volt, visszaaludtam. Szerintem a csapatok is.

A bajnokság jelenlegi állása:
1. Crvena Zvezda 52 pont
2. FK Partizan 46 pont
3. Spartak 36 pont
4. Voždovac 32 pont
5. Čukarički 32 pont
6. Vojvodina 31 pont
7. Radnički Niš 30 pont
8. Napredak 27 pont
9. Radnik 22 pont
10. Mladost 21 pont
11. Zemun 21 pont
12. Mačva 17 pont
13. OFK Bačka 17 pont
14. Borac 14 pont
15. Rad 14 pont
16. Javor 14 pont

2017. november 27., hétfő

Szuperliga, 18. forduló: FK Partizan - FK Spartak 1:1

Nem tudom, mit lehet elmondani erről a meccsről (meg erről a csapatról), amit ne mondtam volna már el kismilliószor.
Szarok voltunk, fogalmatlan faszok voltunk, a meccs végén meg jött az obligát Đukić-féle magyarázkodás az ilyenkor szokásos bullshittel.

El nem tudom mondani,mennyire szívesen pofán verném ezt az alakot valami nagy és nehéz tárggyal, mondjuk egy bontógolyóval. Utána azokat, mind, akik még ezek után is fanolják. Engem egy percig nem érdekel, hogy Đukić micsoda aranyos pofa, meg mekkora játékos volt (nem volt…) még valamikor Csínom Palkó idején. Nem, bazmeg, ide nem haversrác kell, hanem egy vérprofi edző, aki képes csapatot kovácsolni ebből az elbaszott, szedett-vedett bandából.

Az első félidőben az tűnt fel, hogy Soumah nem tűnt fel. De így sehogy. Mintha a pályán se lett volna. Mintha félne a labdától, hogy az megharapja. Alig ért a játékszerhez, ha meg valaki odapasszolta neki, expressz ajánlva igyekezett tőle megszabadulni. És a csávó állítólag csatár.

Ezt a pofát akarta Iliev mindenáron idehozni már tavaly? Ezt a szánalmas barmot? Csillió euróért? Elmegy Iliev a picsába ezzel a balfasszal együtt.

Amúgy az volt, mint mindenkor máskor. Az első 20 percet megnyomtuk, birtokoltuk a labdát

ha a focit labdabirtoklásra játszanák, akkor örökös bajnokok lennénk
sajnos vagy sem, még mindig gólra játsszák

a Spartak viszont készült erre, betömörültek a kapujuk elé, kicsit ilyen bunkerszerűen, mindenesetre a dolog bevált nekik, megúszták gól nélkül, belőlünk meg kifogyott a szusz. A 25. perc után egyre rendszeresebbé váltak a Spartak-támadások, csak Stojkovićnak köszönhető, hogy egyikből se lett gól. Savković két óriási helyzetet is kihagyott, először a 39. percben, utána a 44.-ben, mindkettőt Stojke védte.
A második félidő elején megszereztük a vezetést Tošić góljával. (1:0) Meg ne kérdezzétek, hogyan, mert fogalmam sincs. Mindegy. Bent volt, vannak még csodák.
Utána masszívan nem történt semmi, de így egyik oldalon sem. Mi hoztuk a szokásos fogalmatlan fasz-formánkat, a Spartak meg valamikor a 65. perc körül kezdett ocsúdni. A 69. percben volt a meccs legnagyobb helyzete, szíveskedtünk kihagyni, Solomon vezette fel a labdát tökegyedül, baromi éles szögből rálőtt, a labda elgurult a gólvonal mellett. A 72. percben pedig kiegyenlített a Spartak, egy beívelő szabadrúgást Nikolić befejelt. (1:1)

Felgyorsult az iram a kapott gól után? Egy fikarcnyit se.
Fogalmatlan faszok voltunk? Mint mindig.
Hogy játszott a csapat? Kezdjük ott, hogy amit a csapat produkált, azt aligha lehet játéknak nevezni. Úgy viselkedtek, mintha legalább 5 góllal vezetnénk, továbbá a tabellán is mi lennénk az élen, minimum 6 ponttal a szomszédok előtt.
Ezzel szemben mi az igazság? Az hogy pontosan úgy játszottak, mint akik totál beleszarnak az egészbe.

Ja, és ezek után Đukić kiállt a nyilvánosság elé 24 karátos mosollyal és közölte, hogy azért játszottunk ilyen szarul, merthogy a fiúk fáradtak a csütörtöki meccs után.
Nem, babám, ezek a fiúk nem fáradtak. Ezek a fiúk halálosan utálják az egészet.
(kép: partizan.rs)




Helyszín: Partizan stadion, Belgrád
Nézőszám: 2000
Vezette: Vlado Glođović

FK Partizan: Stojković, Radin, B. Ostojić, Mirtović, Antonov, Everton, Pantić (Ilić, 55.), Tošić, Janković (Đuričković, 45.), Soumah (Solomon, 46.), Tawamba

Spartak: M. Ostojić, Shimura, Jočić (Torbica, 83.), Kerkez, Nikolić, Ivanović, Hajdin, Savkivić, Čečarić (Abaz, 73.), A. Stojković, Ćalasan

Gólszerzők: Tošić (48.), ill. Nikolić (72.)
Sárga lap: A. Stojković (75.), Ivanović (90+1.), M. Ostojić (90+3.)

A bajnokság jelenlegi állása:
1. Crvena Zvezda 49 pont
2. FK Partizan 43 pont
3. Spartak 33 pont
4. Voždovac 32 pont
5. Vojvodina 31 pont
6. Čukarički 31 pont
7. Radnički Niš 27 pont
8. Napredak 26 pont
9. Radnik 22 pont
10. Mladost 20 pont
11. Zemun 18 pont
12. Mačva 17 pont
13. OFK Bačka 16 pont
14. Rad 14 pont
15. Javor 12 pont
16. Borac 11 pont