2014. április 29., kedd

Beharangozó - kosárlabda-rangadó és Nenad Maksić kézilabdaedző debütálása

Holnap 18 órakor kezdődik az RK Partizan-Metaloplastika kézilabda szuperliga mérkőzés a banjicai sportcsarnokban. Egyúttal ez lesz Nenad Maksić edző bemutatkozása is.
- Kicsit váratlanul jött az edzőség - mondta az új tréner. - Felkészületlenül nem ért, csak váratlanul. A vállsérülésem óta nyilvánvaló volt, hogy nem tudom folytatni az aktív játékot. Az elhatározásom az volt, hogy a következő szezontól mindenképpen az edzői gárdát erősítem - de az élet már csak olyan, hogy nem mindig mi döntünk arról, hogy a dolgok mikor történjenek.
A helyzet az, hogy a Partizan jelenleg tökutolsó a rájátszásban. Maksić azt mondta, szeretnének megcsípni egy olyan helyezést, ami jogosítaná a csapatot a SEHA-Ligában való részvételre. - Fejlődést kell mutatnunk, a játékosoknak össze kell szedniük magukat egyénileg is és csapatszinten is - mondta Maksić. - Egyelőre ez a legfontosabb.

A kosárlabdacsapat holnap este 7 órától rangadót vív. Poénkodhatnék, hogy úgy látszik, alacsonyan szállnak a rangadók az évnek ebben a szakában, de inkább nem.

Dől belőlem a temérdek szar poén, és még ráadásul ide is írom őket...

Duško Vujošević még az ABA Liga-fiaskó után mondta, hogy innentől kezdve a csapatnak a szerb szuperliga-győzelem az egyetlen esélye.
- Sportszerű mérkőzést várok a fair play szellemében - nyilatkozta a vezetőedző a holnapi rangadóval kapcsolatban. - Nem minden aggodalom nélkül megyünk neki a meccsnek, de fel kell készülnünk. Ennyi. Nyilván mindenre lehetetlen felkészülni.
- Ha az "örök ellenféllel" játszunk, akkor nemcsak a szokásos motivációval megyünk neki a mérkőzésnek. Nem szívesen használnám a "kötelezettség" szót, de tény, mindannyiunknak van kötelezettsége a csapattal, a szurkolókkal szemben - tette hozzá Vujošević.
Ami tény: a rájátszást jelenleg a CZ vezeti, a Partizan a második. A két csapat különbsége mindössze EGY!!! dobott pont. Aki megnyeri a holnapi derbit, az már többé-kevésbé a markában érezheti a bajnoki címet is.
A holnapi kosárlabdameccset az ArenaSport 1 élőben közvetíti.




2014. április 28., hétfő

Zene

Van ilyen is.
Ha valaki még nem hallott róluk: a Grupa JNA egy belgrádi punkbanda, csupa Partizan-szurkoló zenészekkel. Kizárólag Partizan-dalokat adnak elő. Albumuk is van, 15 dallal, melyet kifejezetten Saša Ilićnek ajánlottak.
Tőlük hoztam most egy dalt, aminek az a címe, hogy "Dajte gol", és amit rendszeresen énekelnek a déli szektorban a meccseken. A szövege nem túl bonyolult, lejjebb megtalálod.
Pogó indul.




'Ajde, 'ajde, dajte gol, hoćemo da skačemo
'Ajde 'ajde dajte gol, pobedu da slavimo
Celu noć da pijemo, to je sve to želimo
Zato sada pevamo, dajte, dajte, dajte gol

Dajte gol, dajte gol,
Crno-beli, dajte gol
Pa da pivo pijemo
Dajte gol, dajte gol,
Crno-beli dajte gol
Celu noć da slavimo

Dajte sada pet komada, 'ajde da ih slomimo
Ajmo crno-beli, neka grmi ceo stadion
Ceo život svoj bi dali, sve za ovu pobedu
Slavićemo sve do jutra, zato
'AJDE, 'AJDE, 'AJDE, 'AAAAAJDE

Dajte gol, dajte gol,
Crno-beli, dajte gol
Pa da pivo pijemo
Dajte gol, dajte gol,
Crno-beli dajte gol
Celu noć da slavimo






Amikor egy kép többet mond minden szónál - 2.

(fotó: mozzartsport.com)

A képen látható két, szemmel láthatóan a legnagyobb barátságban lévő fiatalembert vasárnap fényképezték le a belgrádi Kombank Arenában, az ABA Liga döntőjén. Mint kiderült, korábban mindketten megváltották a jegyet az elődöntőre és a döntőre is, de a Partizan is és a Zvezda is kiestek.

Azért az is megért egy misét, hogy a döntő Belgrádban volt, és a döntőt két horvát csapat vívta. 

A két úr pedig nyilván nem akarta a döntőre megvett, valószínűleg nem olcsó belépőjét veszni hagyni, így mindkettő fogta magát és a saját kedvenc csapata mezében elballagott az Arenába, ha már így alakult. És ha már ott voltak, barátságosan megközelítették egymást és kellemesen eldiskuráltak mindenféléről, rangadóról, fociról, kosárlabdáról, miegyébről. Aztán feltételezhetően a legnagyobb barátságban elváltak és hazamentek.
Szóval, hadd rakjam már fel a kérdést az igen tisztelt politikusoknak, vezetőknek, meg az összes többi illetékes elvtársnak: nem-e lehetne-e ezt így-e, mint itt fenn ez a két úr, hogy barátságosan, sportszerűen, úriemberek módjára, a szurkolókat és legfőképp a sportolókat nem egymásnak uszítva, a fair play összes szabályát betartva megcsinálni ezt az egészet? Mert hiába vinnyog mindenki, hogy ódemilyensok a stadionbeli erőszak, meg a szurkolók egy-egy derbi után lelakják a fél várost; tegye fel a kezét az, aki üres szólamok pufogtatása, nyavalygás, fogadkozás és ígérgetés helyett a SAJÁT példájával járt elöl. És ugyan remek dolog, hogy két szimpatikus fiatalember barátságosan elbeszélget egy semleges meccs alatt, de mikor láthatnánk ezt mondjuk politikusoktól, vagy más vezetőktől (igen, igen, pontosan rájuk gondolok, azokra, akikre te is), hogy a lovagi szabályokat betartva közelítenek egymáshoz? Mert amíg odafent a seggükbe dugják a fejüket és a másikra mutogatnak, addig rohadtul nem lesz változás. Ráadásul a vezetőknek, illetve a vezetőséggel járó pozíciónak van egy olyan - kellemetlen vagy kellemes, kinek hogy tetszik - tulajdonsága, hogy a nép követi a példájukat. Akár rossz a példa, akár jó. Mert ha jó, akkor egyértelmű. De ha rossz, akkor a nép közli, hogy a lótúrót fogjuk mi betartani a megállapodásokat, ha ezek a seggfejek odafenn beleszarnak a közepébe. Így van ez. Nyilván nem mondtam meg ezzel a frankót, mert gondolom, hogy sokan, sokféleképpen megtették már ezt előttem, de a szentségit neki, meddig tart még ez a rohadt ámokfutás, és főleg, kinek az érdekeit szolgálja? (Vagy inkább ne kérdezzek ilyeneket?)
Ja, és még valami. Ahogy mondani szokás, a hajszál ennek az egész takonypürének a tetején az, hogy már a sportolók is nyakig benne vannak ebben az egészben. Na EZT kellene mindenekelőtt megállítani. Mert ezek az emberek hősök, kisgyerekek példaképei. Pont őket nem lenne szabad bedarálni.




2014. április 27., vasárnap

Gyorshír: a Crvena Zvezda kapusedzőjét szívpanaszokkal kórházba szállították a rangadó után

Srđan Maksimovićot, a CZ kapusedzőjét szívproblémákkal vitték kórházba közvetlenül a derbi után. A tréner valószínűleg nem bírta a meccs izgalmait, bár saját bevallása szerint sosem volt problémája a szívével. A mozzartsport.com-nak ő maga nyilatkozott a kórházban, elmondta, hogy pár napra bent kell maradnia és az orvos tanácsára kerülnie kell(ene) a stresszt.
Innen is mielőbbi gyógyulást kívánunk.

Mellesleg jegyzem meg, a félidőben, amikor Maksimović az ArenaSportnak nyilatkozott, még nem látszott rajta semmi különös. Feltűnt ugyan, hogy kicsit nehezen veszi a levegőt, de arra gondoltam, hogy nyilván valami kezdődő szívasztma (baromira nem értek amúgy az ilyenekhez, csak tippelni tudtam), de az edzői pálya általában nem szokott az egészséges foglalkozások közé tartozni. Kiráz a hideg, ha belegondolok, hogy Maksimović edző körül már akkor pályára állt az infarktus. Remélem, mihamarabb meggyógyul.




VK Partizan - Vojvodina 10:1

Úgy mellesleg volt még tegnap egy vízilabdamérkőzés is a rájátszás 3. helyéért. (Mea culpa: egyfelől a rangadó teljesen elvette a maradék eszem, másrészt valamiért - ne kérdezzétek, miért - úgy tudtam, hogy ma lesz a meccs.)
A lényeg a lényeg: a Partizan egyszerűen lemosta a Novi Sad-i gárdát. Dušan Mandić volt a legeredményesebb gólszerző, összesen 4-et lőtt, őt követi Gavril Subotić és Uroš Čučković 2-2 góllal, valamint Lukas Gillen és  Ivan Rackov (1-1 találat). Slobodan Soro kapus kezeit pedig bearanyozni, sürgősen. Úgy látszik, a tegnapi nap a kapusok nagy napja volt.




Képek a tegnapi derbiről

Hoztam néhány képet a tegnapi örökrangadóról. Ezeket főleg a csapat hivatalos Facebook-oldalán találtam, néhány másikat szurkolói oldalakon. Nincsenek feltétlenül időrendi sorrendben.

A két csapat kivonul a pályára

Grobari - a déli szektor híres-hírhedt Sírásói


Andrija Živković valamelyik kihagyott helyzete után

Milan Lukač kivédi az első tizenegyest

Hős

Andrija Živković akcióban

Déli szektor, nem sokkal a gól előtt

...és aztán jött a gól

Az egész kispad a pályára zúdult

Nikola Ninković és Saša Ilić ünnepelnek a gól után

Andrija Živković akadályoztatva van

Saša Ilić feszülten figyel a pálya mellől

Tömegjelenet a második 11-es előtt

Milan Lukač nekikészül a második büntetőnek...

...és rohadtul megfogta!

A labda kicsit elpattant, de Lukač rávetődött és nem engedte

Grobari

A második félidő elején Marko Nikolić többször is kifejezésre juttatta nemtetszését a játékvezetőnek

Ez egy érdekes momentuma volt a mérkőzésnek. Nikola Ninković kap egy pofont hajszálpontosan a tizenhatos vonalánál. Tizenegyes nincs, de még egy árva szabadrúgás se. Sőt, a bíró még csak nem is fújt. (Nem csoda, hogy a vezetőedző többször is éles megjegyzésekkel illette a jv tevékenységét...)

Predrag Luka akcióban

Ez a molinó valamikor a második félidőben jelent meg a déli szektorban, "Mondj nemet az állatkínzásra" felirattal. Diszkrét üzenet az északi tribün vendégeinek...

Kojić belövi a mindent eldöntő gólt

Ez már a mérkőzés lefújása után van, Kojićot rövid úton megszabadították a szurkolók a mezétől

Kojić és Luka pacsiznak meccs után

Voltak olyanok is, akiket egészen legatyásítottak

A két fiatal, Andrija Živković és Danilo Pantić ünnepelnek a meccs után. Mindketten idén fogják betölteni a 18-at.

Saša Ilić is csatlakozott az ünneplőkhöz

Öltözői jelenet: Volkov és Kojić kettőse

Az egykori bajtárs, Ivan Ivanov is bejött gratulálni

Régi kedves ismerősök az öltözőben: Ivan Ivanov és Radosav Petrović - utóbbi 37-szeres válogatott középpályás, a Partizan egykori kiválósága, most Törökországban játszik




GYŐZELEM!!!!!!!

FK PARTIZAN - CRVENA ZVEZDA 2:1!!!!!!
MEGNYERTÜK A 146. ÖRÖKRANGADÓT!!!!!
Mekkora meccs volt, te atyaúristen.
Az egyszeri szurkernek már az is óriási nagy dolog volt, hogy sikerült elcsípni a felvezető műsort.

Nem egyszerű ez, ha az ember Magyarországon rohad, annak is a boldogtalanabbik, értsd, a szerb határtól jó távol eső végében. Sebaj. Megoldottuk.

Óriási hangulat volt a Partizan Stadionban. Ilyenkor szakad meg az ember szíve, hogy nem lehet Belgrádban. A szív egyébként is folyamatosan megszakad, hogy a tulajdonosa nem lehet Belgrádban (legalábbis nem mindig), de ilyenkor különösen.
Telt ház volt. A keleti szektorban volt talán egy-egy foghíj, de az is csak az elején. A játékosok a már említett, fehér színű, "Ne mržnji"-feliratú pólóban jöttek pályára. Talán válaszképpen, talán nem, de az északi tribünön, ahová a vörös csillagosok ultrái voltak besűrítve, megjelent egy óriási molinó (beterítette az egész szektort) egy ráfestett tankkal, amin vörös-fehér csíkos zászló lobogott.
Aztán elkezdődött. Az ötödik percben már a második szögletnél tartott a Partizan... Andrija Živković megeresztett egy lövést, ha nincs ott egy védő, aki kifejeli a labdát, meglehet, már akkor 1:0 lett volna. Aztán a 9. percben Drinčić küldött jobb oldalról egy szabadrúgást, nem sokkal a 16-os csücske mellől. Volkov fejjel megtolta, de a labda elzúgott a felső kapufa felett. Rögtön utána Škuletić találta telibe Bajković kapust.
A 12. perc körül voltunk, folyamatos, kellemetlen nyomás alatt tartotta a Partizan a Zvezdát. Kavarodás támadt a vörösök 16-osa körül, Nikola Ninković rúgott egy irtózatos luftot, ennek ellenére, vagy ezzel együtt a labda továbbpattogott a kapu felé, Škuletićhez. A csatár, ha lehet, még nagyobb luftot rúgott a labdába, ami kicsorgott az alapvonalon túlra. Úgy 6 perc telhetett el, Brašanac is megpróbálkozott. Volkov és Nikola Ninković kényszerítőzött zseniálisan, majd a hátvéd Brašanachoz passzolt. A középpályás kapura lőtt, de a labda elgurult a jobb kapufa mellett.
A 25. perc körül érezhette úgy Dragan Mrđa, hogy eljött az ő pillanata. Támadott a Zvezda (nem túl sűrűn esett ez meg az első 20 percben...), a vörösök csatára nekilendült, Stanković pedig igykezett útját állni. Mrđa akkorát esett az ötös közelében, mint egy télikabát, Mažić bíró pedig rutinosan a 11-es pontra mutatott.
Miloš Ninković állt a labda mögé. A kés megállt a levegőben a feszültségtől... A bíró sípolt, Ninković nekifutott...
...ÉS LUKAČ KAPUS KIVÉDTE!!!!!
A labda egyenesen a kapus kezében landolt. Hihetetlen volt.
A Partizan meglódult. Pár perccel később a bíró szabadrúgást ítélt jó 20 méterre a Zvezda kapujától. Drinčić nekifutott és lőtt. A labda ívben elrepült a sorfal felett és ronggyá szaggatta a vörös csillagosok hálójának bal felső sarkát. 1:0!!!

A szabadrúgás pillanata
(kép: partizan.rs)

A 33. percben újra eljött Dragan Mrđa nagy pillanata. A CZ támadói a Partizan 16-osa körül forgolódtak (nem túl nagy rössel), Pečnik ugyan rálőtte még előzőleg a labdát a kapura, de Lukač simán kivédte. Aztán Milijaš ívelt a Partizan kapuja elé, Mrđa már indult volna érte, amikor Trajković hátulról összekoccantotta a bokáját. Mrđa hasra esett, Mažić játékvezető pedig újra a 11-es pont felé integetett.

Itt már az egyszeri szurkoló a szívgyógyszer után kotorászott...

A Partizan játékosai körülvették Mažićot, de a töpszli kis bíró nem engedett egy jottányit se (közben Darko Lazović diszkréten örömködött a háttérben). Mijailović vállalkozott a büntető értékesítésére.
Mažić sípol...
...ÉS LUKAČ EZT IS KIVÉDTE!!!!!!!!!!!!!

Lukačnak most azonnal szobrot állítani a stadion bejáratánál, a talapzatára felfesteni a "CSODA" feliratot és pénzért mutogatni.

Valami egészen elképesztő volt az, amit a Partizan kapusa ma este produkált. Ilyet még nem láttam, pedig több, mint 20 éve nézek rendszeresen futballmeccseket. Mijailović pedig gazdagabb lett egy sokkoló élménnyel.
Már a második félidőben jártunk, az 55. perc környékén, amikor a Zvezda megindult a Partizan kapuja felé. Gogić küldte be a labdát a 16-osra, a lövést Volkov ugyan lefülelte, de a kipattanó labda egyenesen - na ki elé, így van, Mrđa elé került. Ha most humorharold akarnék lenni, azt mondanám, hogy a csatár végre nem a balett-tudományát prezentálta a gyepen, de a lényeg így is lényeg marad, Mrđa nem tökölt, bevágta a kapuba a labdát, 1:1.
Itt szabályosan lángba borult az északi szektor. Ez azért volt érdekes, mert a találkozó előtt a rendőrség nagy dérrel-dúrral közölte, hogy kőkemény ellenőrzések lesznek a meccs előtt, minden szurkolót végig fognak motozni, és semmiféle pirotechnikai eszközt, még egy nyomorult öngyújtót se engednek be a stadionba. Tény, a déli szektorban, a Sírásók törzshelyén valóban alig lehetett látni bármit is, olykor egy-egy ványadt, görögtűznek látszó valami megjelent, meg talán a keleti oldalon még, ahol a Zabranjeni szokott lenni, ott volt még némi, kisebb pirotechnika. De ahhoz képest, ami az északi fronton volt, a vörös ultrák táborában, ahhoz képest ez pislákoló mécsesláng volt. Úgyhogy innen is puszi az ottani rendőrség összes illetékesének.
Az 58. percben Andrija Živković lőtt egy irtózatos kapufát közvetlen közelről. Aztán a 60. perc körül kicsit leült a különben pörgős és kifejezetten élvezetes meccs. Rengeteg volt az eladott labda. A Partizan védőjátékosai egyébként hihetetlen teljesítményt nyújtottak. Csúsztak-másztak, szereltek, vágtattak, lényegében úgy, ahogy van, az ő érdemük, hogy a CZ támadásaiból alig jutott el pár a kapuig.
A 70. percben Vulićević elégelte meg az öreguras tempót és megeresztett egy lövést a Zvezda kapuja felé - pár centivel zúgott el a jobb kapufa mellett. Utána egy darabig csak a cserék jelentették a változatosságot. Majd úgy 8 perc elteltével Gogić próbálkozott egészen közelről, de a labda kirepült az északi tribün felé.
Nem sokkal később a csereként beállt Kojić tette próbára a Crvena Zvezda védőit, de itt még kipattant a labda az egyikükről. Mint kiderült, a Partizan csatárának ez volt a bemelegítés...
Már a 90. percben jártunk. Drinčić birkózott a Zvezda egyik játékosával; a vörös csillagos a földön maradt, Mažić bíró továbbot intett. Vulićević beívelte középre a labdát, Kojić pedig ráfordult és belőtte a jobb alsó sarokba.
2:1!!!!!! A 90. percben!!!!!
Azt hiszem, Kojić keresve sem találhatott volna jobb alkalmat arra, hogy hosszú sérülése után "visszatérjen".


A mérkőzés után Drinčić - a beszámoló szerint egészen berekedve - nyilatkozott. A montenegrói középpályás Isten ajándékának nevezte a 90. percben szerzett gólt. - Ezért jöttem vissza ide, hogy játszhassak legalább egy ilyen örökrangadón - mondta. - Nem akartam, hogy úgy fejezzem be a karrierem, hogy egyetlen rangadón sem játszom. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy játszhattam, különösen, hogy gólt is rúghattam - tette hozzá.
A lelátón egy régi kedves ismerőst is fel lehetett fedezni. Ivan Ivanov, a Partizan egykori hátvédje, aki most a svájci Baselban játszik, direkt a rangadó kedvéért ült repülőre és jött el megnézni a régi csapatát. A védő nem egy rangadón játszott már korábban.
- Nagyon örülök a győzelemnek! - nyilatkozta. - Most már csak három pont a különbség és szerintem van esély megnyerni a bajnoki címet. Innen a lelátóról nyilván teljesen más érzés végignézni a meccset. Legalább százszor be akartam futni a pályára, hogy segítsek a többieknek... Ígérem, vissza fogok még jönni a Partizanhoz! - tette még hozzá a bolgár védő, aki most sérülés miatt nem játszik a csapatánál, ezért is tudott eljönni Belgrádba.
Az alábbi videón pedig Vladimir Volkov személyesen vezényli a szurkolótábort a meccs után:





2014. április 26., szombat

Kiestünk

Kurva nehéz ezt most.
Ezt így rohadtul nem. Nemhogy most, soha. Sehol. Semmikor.
Nyögvenyelősen indult a meccs. Semmi nem akart összejönni, a horvátok meg pillanatok múlva már el is húztak. Hideglelős volt az egész. 13:2 volt az állás oda, amikor Saša Pavlović (egyébként a meccs egyik hőse) jött és bevágott egy hárompontost. Bogdanović is iparkodott, de minden hiába. Az első negyed végén 27:16 volt az állás. Marhául nem az, amit így szépen elképzeltünk magunknak.
Az a helyzet, hogy a horvátok iszonyat durva kontrajátékot nyomtak. Elég volt egy kicsit félrenézni vagy a labdát kevésbé körültekintően lepasszolni, egyből megjelent egy fehér mezes, lecsapott, mint a vércse és a következő pillanatban már a gyűrűn csimpaszkodott, a számláló meg kettővel előbbre lendült. És ezt így többször egymás után. A mezei szurkoló meg zsinórban ötször meghal a képernyő előtt.
A második negyed sem indult valami fényesen. 29:18 volt. Aztán 33:18. Senki ne kérdezze, hogyan és miért. Hibák, faultok, kontratámadások. Nem véletlen, hogy a horvátoknál játszó Nolan Smith az egyik időkérésnél széles vigyorral vonult le a pályáról.
Nagyjából a negyed felénél tarthattunk, amikor valami megmoccant a Partizan körül. Pavlović a hátára vette a csapatot. Szórni kezdte a hárompontosokat, blokkolt, támadott, az eredmény 34:24-re módosult. Jöttek a többiek is, Bogdanović, Andrić, Tepić, a hibák eltűntek, a támadás szervezettebb lett. A félidőben a különbség már csak 5 pont volt, jellemző volt egyébként a meccs hangulatára, hogy a Partizan a pontjai nagy részét büntetődobásból szerezte. A félidő 40:35 volt a Cedevita javára, a negyed részeredménye 13:19.
A harmadik játékrészben egyszer csak elkezdett minden muzsikálni és a Partizan felpörgött. Pavlović és Lauvergne büntetőket értékesítettek, (ez így nem akart elmúlni, hogy állandóan faultolták a Partizan játékosait, Zubčić és Nurkić valamiért előszeretettel darálták be a belgrádiakat). Aztán jött Gagić és Tepić, az eredmény pedig hirtelen 43:46-ra módosult. Nurkić továbbra is a barlangi troll szerepében tündökölt, a kapott büntetőket pedig a Partizan köszönte szépen és értékesítette (45:51). Itt jött aztán egy rövid megtorpanás, amikor a Ramljak-Babić duó beindult és 52:51-re módosította az állást. De Bogdanović és Bertans gyorsan beszórtak három triplát, így a negyedik negyedet 57:64-es vezetéssel kezdhette a Partizan. (Részeredmény: 17:29)
Aztán jött a negyedik negyed és vele a dráma.
Pedig gyönyörűen indult. Pavlović beszáguldotta a pályát, 59:69 volt már az állás. Itt vezetett először a Partizan 10 ponttal. Aztán 62:73-nál Gagić belement egy horvát játékosba a Partizan büntetőterületén belül, hogy úgy kellett utánuk takarítani. Közben Nurkićot kiállították az 5. faultja után. Az eredmény 67:73 lett, majd Babić és Smith révén 72:73, sőt, egy rövid időre ismét átbillent a számláló 76:74-re. Pavlović és Gagić ismét módosították, immár 78:79-re, az utolsó másfél percben. Már csak másodpercek voltak hátra, amikor Tepić elszúrt egy hárompontost, a lepattanóra meg lecsapott Smith, és a legutolsó másodpercben félpályáról a kosárra lódította.
És bement.
81:79.
Erre nincsenek szavak.

A meccs után a játékosok összetörten nyilatkoztak.
- Egyedül a kezdésünk volt gyengébb, egyébként kihoztuk magunkból a legjobbat - mondta Saša Pavlović. - A szurkolóink előtt amúgy is lehetetlen nem a legjobbat kihozni magunkból. Most legjobban őket sajnálom. Ez a karrierem legszörnyűbb pillanata.
- Semmilyen körülmények közt nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ellenfél 11 ponttal vezessen - kesergett Đorđe Gagić. - Nagyon sok hárompontost kihagytunk, aztán jött az én hibám. Az egész a meccs hevében történt - tette hozzá a riporterek kérdésére. - Pedig nem akartam szándékosan ekkorát véteni. És mégis... a bíró meg persze lefújta.
- Nehéz elhinni, hogy jövőre nem játszunk az Euroligában - mondta Milenko Tepić. - Már az elején elvesztettük az elődöntőt, akkor, amikor az ellenfél 11 ponttal megelőzött minket. Lett volna esélyünk nyerni, de ahhoz jobban kellett volna játszanunk.
- Ez az eddigi legszörnyűbb vereségem - nyilatkozott Duško Vujošević, majd őszintén hozzátette: - Attól tartottam, hogy a végeredmény sokkal nagyobb különbséget fog mutatni az ellenfelünk javára.

Most pedig felállsz, vigyázzállásba vágod magad és tisztelegsz a HŐSÖKNEK.




Jedan je Žofri kapiten


Hősök


Most pedig még mindig állva maradsz, tisztelegsz és ÉNEKELSZ.




2014. április 25., péntek

Cedevita - KK Partizan NIS 81:79



Egy perc néma felállás. Most. Mindenki.

Részletek később.




Gyorshír: megvan Aleksandar Brković utóda

Nenad Maksić lett a Partizan kézilabdacsapatának új edzője. Maksićot kis túlzással a szögről akasztották le Brković távozása után, ugyanis idáig aktív játékosa volt a Partizannak. Még tavaly novemberben megműtötték a vállát és noha úgy nézett ki, hogy most, áprilisban visszatérhet közel 8 hónap kihagyás után, a sérülés miatt valószínűleg abba kell, hogy hagyja a játékot. A 42 éves sportoló az idény végéig vállalta el az edzői posztot.




Beharangozó - 146. örökrangadó

Holnap a Humska utcai stadionban, 19 órakor veszi kezdetét a 146. számú örökrangadó a Partizan és a Crvena Zvezda között.
- Ez lesz edzői karrierem legfontosabb mérkőzése - mondta Marko Nikolić a mai sajtótájékoztatón. - A holnapi meccsen akár a bajnoki cím kiléte is eldőlhet, de az ellenkezője is megtörténhet, hogy teljesen bizonytalan lesz, ki nyeri az idei szezont. Még semmi nem dőlt el, mi pedig nem adjuk fel. Ellenfeleink eredménye egész Európában egyedülálló, 15 mérkőzés óta veretlenek. Ha valakik, hát akkor mi vagyunk azok, akik ezt a szériát megtörhetik - tette hozzá a vezetőedző.
A sajtótájékoztatón jelen volt Saša Ilić, a Partizan csapatkapitánya is, aki sárga lapjai miatt ki kell, hogy hagyja a derbit.
- Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott a rangadón - fogalmazott Ilić. - Csak magamat okolhatom a történtek miatt. De biztos vagyok benne, hogy a csapat megtalálja a módját, hogyan helyettesítsen.
- Ezeknek az örökrangadóknak megvan a maguk sajátos hangulata - tette hozzá a csapatkapitány. - Ezek függetlenek attól, hogy milyen formában vannak a játékosok, és függetlenek attól is, hogy a tabella hányadik helyén állunk. Mondtam a fiúknak, hogy legyenek türelmesek, vonatkoztassanak el a környezettől, ne veszítsék el a fejüket és használjanak ki minden adandó alkalmat. Remélem, hogy nem lesz a holnapi mérkőzésen semmilyen sérülés, a két csapat játékosai pedig barátságos hangulatban, a sportszerűség jegyében hagyják el a meccs után a pályát.
A mérkőzés elején, a kivonuláskor mindegyik játékos egy fehér pólót fog viselni a mezén "Ne mržnji" (kb. "Ne gyűlölködj") felirattal. A sajtótájékoztatón jelen volt Nenad Borovčanin, ifjúsági sportügyi államtitkár.

Saša Ilić (balra) és Nenad Borovčanin a kampánypólóval
(fotó: partizan.rs)


(Megj.: nem vagyok benne biztos, hogy pontosan mi a magyar megfelelője a pozíciójának. Ha rosszul írtam, kommentben pontosítsatok. Kösz.)

- Törekednünk kell arra, hogy ezek az örökrangadók biztonságos események legyenek, olyanok, amelyekre gyerekek és fiatalok is eljöhetnek - mondta Borovčanin. - Sajnos az utóbbi időben a stadionokban elharapódzott az erőszak. Szeretnénk, hogy a mérkőzések kizárólag a sportról szóljanak. Így ezúton kérem a szurkolókat, hogy tartózkodjanak a huliganizmustól. Tartsuk távol a gyűlöletet a stadionoktól.

A mérkőzést holnap az ArenaSport 1 élőben közvetíti, felvezető műsorral, 18 órától.





Emlékeztető

Ma.
20 óra.
Kombank Arena, Novi Beograd.
Cedevita - KK Partizan NIS ABA Liga elődöntő.
Ha akkora mázlista vagy, hogy most Belgrádban lehetsz, akkor már megvetted a jegyed. (Ez nem kérdés, ez kijelentés.)
Ha meg hozzám hasonlóan így a távolból szurkolsz, akkor pillanatragasztót veszel elő, és 19 órától az ArenaSport 1 elé ragasztod magad.

(fotó: Facebook/KK Partizan)





Lemondott Aleksandar Brković

A tegnapi, Železničar elleni vereség után lemondott Aleksandar Brković, a Partizan kézilabdacsapatának edzője.
"Kedves szurkolók, kedves barátaim és mindenki, aki sokat jelent nekem, köszönök mindent, amit az évek alatt együtt elértünk. Mától fogva nem vagyok az RK Partizan edzője. Jobb ez így mindannyiunknak. Innentől kezdve nem tudom tovább segíteni a csapatot, ilyen körülmények között nem maradhatok a csapat edzője. [...] Mindent köszönök az edzőkollégáknak, a játékosoknak és a csapatadminisztrációnak, mert az összes sikerünket együtt értük el. Külön köszönök mindent a szurkolóinknak, akik akkor is mellettünk álltak, amikor nem érdemeltük volna meg."
A fenti közlemény a csapat Facebook-oldalán található.
Aleksandar Brković 2007 óta edzősködik a Partizannál, előtte a csapat aktív játékosa volt. A felnőtt csapatot 2010 óta irányította. 2 kupagyőzelem, 2 bajnoki cím és 2 Szuper Kupa-győzelem fűződik a nevéhez az elmúlt 4 évben, továbbá a vezetésével kétszer tudott indulni a csapat a Bajnokok Ligájában.
Köszönjük mi is, Mester. Hvala na svemu!

Aleksandar Brković
(kép: sportskacentrala.com)





2014. április 24., csütörtök

Železničar - RK Partizan 36:25

Igen. Mindenki jól olvasta. 36:25. Kedves Mindenki, a sereghajtó 11, azaz Tizenegy!!! góllal vert meg minket.
Erre nincsenek szavak. Erre nincs magyarázat. Most kell nagyon sürgősen magunkba szállni és elgondolkozni pár dolgon. Mert nem magyarázat az, hogy a vasutasok a legelső pillanattól kezdve nekünk ugrottak, végig a nyakunkon fityegtek és nem hagytak minket még levegőhöz se jutni. Pont azért mentünk Nišbe, hogy nekünk ugorjanak, a nyakunkon fityegjenek, a vérünket szívják, hogy levegőt se kapjunk, és ennek ellenére győzzünk. Hogy legalább az utolsó helyezett ne alázzon meg minket. Tizenegy gól. TIZENEGY.
Szóval, ez az a pont, amikor el kell dönteni, hogy dédelgetjük-e továbbra is a bajnoki álmokat (bruhaha) és kiderítjük, hogy a fejekben van-e a baj vagy a felkészültségben vagy bármi másban, vagy tudomásul vesszük, hogy ez van, ennyire vagyunk képesek, ennyi van a csapatban és akkor kicsit lejjebb adjuk az elvárásokat, a további pofáraesést elkerülendő.

Ui: Ha lesz fotó, videó, miegyéb, akkor frissítek, bár meglehet, ezt jobb elfelejteni úgy, ahogy van.




Beharangozó - Cedevita-KK Partizan NIS ABA Liga elődöntő

Holnap a Partizan a Cedevita ellen játszik, hogy bekerüljenek az ABA Liga döntőjébe, megvédjék a bajnoki címet, egyúttal kvalifikálják magukat a jövő évi Euroligába.
Ezt így mind egyszerre.
A mai sajtótájékoztatón Duško Vujošević nem csinált titkot abból, hogy saját magukat tartja legesélyesebbnek az ABA Liga megnyerésére. (Ez lehet ilyen diszkrét pszichológiai hadviselés is az összes ellenfél irányába...) Kijelentette: jól ismerik a Cedevita csapatát, hiszen többször találkoztak már velük ebben a szezonban. Hozzátette, nyilván lesznek új elemek az ellenfél játékában, olyanok is, amelyek meglepetést is okozhatnak, de nem ez fogja meghatározni a győztes kilétét.
Ezen kívül külön megkérte a Partizan szurkolóit, hogy jöjjenek el a meccsre és buzdítsák őket. "Nagyon fontos lesz ez a mérkőzés, mert ettől függ, hogy indulhatunk-e jövőre az Euroligában. Azt mindenki tudja, hogy pénzügyi szempontból nekünk a túlélést jelenti az Euroliga, de természetesen magának a sportnak a tekintetében is nagy a motiváció, hogy bejussunk a Ligába. Így megkérek minden szurkolót, hogy segítsenek nekünk a túlélésben. Jöjjenek el, szurkoljanak nekünk a sportszerűség jegyében, nacionalista megnyilvánulások nélkül. Nekünk most erre van a legnagyobb szükségünk."
Drámai szavak. És ismerve Duško Vujoševićet, aki az esetek nagy többségében szigorúan szakmai dolgokról szokott beszélni, kerülve minden más témát, bárki biztos lehet benne, hogy a helyzet nagyon súlyos.
Az ABA Liga oldalán található egy remek videó angol nyelvű hangalámondással a Partizanról. Ide klikkelsz és megnézed, az ABA Liga médiaoldala még mindig nem felhasználóbarát és nem engedélyezi a beágyazást.
Ide tartozik még az a hír is, hogy Joffrey Lauvergne és Bogdan Bogdanović bekerültek az ABA Liga álomcsapatába. Rajtuk kívül a CZ két játékosa, DeMarcus Nelson és Boban Marjanović, illetve a Cibonától Dario Šarić került be a "válogatottba". Egy pár nappal ezelőtt készült Bogdanović-interjú itt olvasható szerb nyelven az elődöntőről, felkészülésről és reményekről.
Még egy, nem túl örömteli hír, hogy egy izraeli újságíró szerint a Partizan szerződést bont az amerikai Tarence Kinsey-vel, de a hírt sem a Partizan, sem Kinsey nem erősítették meg. Kinsey a február 4-i, Cibona elleni mérkőzésen sérült meg. Három hét kihagyás után visszatért, de a sérülése nem akart elmúlni. Jelenleg az Egyesült Államokban kezelik. Kinsey maga többször megerősítette, hogy vissza akar térni Belgrádba. A játékos tegnap az Instagramjára tett ki egy képet a saját bokájáról, amelyen még mindig kötést visel. A képhez fűzött megjegyzésében azt írja: amint az orvos megengedi, hogy újra játszhasson, ő már költözik is azonnal az edzőterembe.
Úgy legyen.
Az elődöntő holnap a belgrádi Kombank Arenában lesz 20 órai kezdettel. A meccset az ArenaSport 1 élőben közvetíti 19 órától (felvezetéssel, mindennel).

Update: A Partizan részéről megerősítették, hogy valóban felfüggesztették Tarence Kinsey szerződését. A klub ezt azzal magyarázta, hogy az amerikai játékos megsértette a szabályzatot, mert nem jelent meg Belgrádban a megbeszélt időpontban.
Kinsey-nek állítólag azt mondta az amerikai kezelőorvosa, hogy az idei szezonban már nem játszhat. Vujošević vezetőedző korábban azt nyilatkozta, hogy visszavárja az amerikait, de Kinsey azóta sem tért vissza Szerbiába.




2014. április 23., szerda

Amikor egy kép többet mond minden szónál

Branislav Trajković és a Sírásók (Grobari) a Napredak elleni meccs után.

(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)




Beharangozó - Železničar-RK Partizan play-off mérkőzés csütörtökön

Holnap 18:30-tól a kézilabdacsapat a Železničarral találkozik a szuperliga rájátszásának 4. fordulójában.
Miloš Kostadinović jobbszélső szűkszavúan nyilatkozott. Annyit mondott: muszáj végre nyerniük, hogy megszakadjon a csapat negatív szériája. Hozzátette, még szerencse, hogy a bajnokság - egyelőre - nyílt és senki nem veheti bizonyosra a végeredményt.
Mind a Partizan, mind a niš-i vasutascsapat összesen egy győzelmet tud idáig felmutatni. Mindkét csapatnak 2 pontja van, a Partizan a jobb gólkülönbségének köszönhetően áll egy hellyel feljebb, mint az ellenfél.
Szóval, holnap este fél 7-től a niš-i Čair sportcsarnokban játszik a csapat. Tényleg, tényleg nagyon jó lenne már végre győzni.



2014. április 22., kedd

Napredak - FK Partizan 2:0

Szóval, ahogy népiesebb berkekben mondani szokás: dafuq was this shit?...
Kurva nehéz most így erről írni. (Később sem lesz egyszerűbb, szóval, inkább most.)
A Partizan az első félidő jó részében igyekezett támadni. A 3. percben a fiatal Pantić eresztett meg egy lövést a kapu felé, nem sokkal később Luka (Brašanac zseniális indításával), majd Škuletić többször is próbálkozott az első 20 percben. A Napredaknak mindössze két támadásra futotta. A játék javarészt a középpályán folyt. A Partizan mintha görcsös lett volna - hiába kötötte a játékosok lelkére Nikolić edző, hogy rangadóról egy szó sem eshet, úgy tűnt, fejben már a szombati derbin járnak a játékosok. A Napredak pedig felszívta magát, hogy majd most ők megmutatják a nagymenő fővárosiaknak, ki a király.
Aztán a 31. percben Mićić robogott fel a bal oldalon. Továbbadta a labdát Trujićnak, az beívelt az ötösre, ahol már várta Vidaković. A csatárnak csak pöccintenie kellett egyet a kapu felé. 1:0
A Partizan nem adta fel. Drinčić, Škuletić, Pantić és Ilić rohamozták a kruševaci kaput, amikor épp nem az ellenfél játékosaival birkóztak a középpályán. Aztán egy perc hosszabbítás után Anđelovski bíró lefújta a félidőt.
A folytatáshoz a Partizan előkotorta a gőzhengert. Nem tudni, mit mondott (vagy mit nem) Marko Nikolić az öltözőben a játékosoknak, de a második félidőben a Partizan szabályosan nekiesett a Napredaknak. Vadul rohamozták a Kruševac kapuját, végig eredménytelenül. Az a helyzet, hogy a Napredaknak a mai meccsen ritka rohadt nagy szerencséje volt. A Partizan ÖSSZES próbálkozása elpattogott a kapuvonal előtt vagy elzúgott valamelyik kapufa felett. Közben a hangulat egyre paprikásabb lett a pályán, annyira, hogy a máskor mindig hűvös, összeszedett, meggondolt és megfontolt Saša Ilić az 55. percben Janičićnak esett, a játékostársak úgy húzták őt félre, nehogy nagyobb balhé legyen. (Ilićen egyébként is végig érezhető volt a feszültség, ráadásul a dulakodás miatt kapott egy sárgát, ezért nem lehet ott a szombati rangadón.)
Škuletić, a frissen beállt Ninković és Drinčić folyamatosan nyomás alatt tartották a Napredak kapuját, eredménytelenül. Minden próbálkozás kudarcot vallott. A kruševaciak alig-alig jutottak el a Partizan kapujáig; az 52. és 54. percben Dimitrov és Mićić próbálkoztak, aztán a 73. percig nagyjából csend volt. Akkor viszont Gavrić megvillant, bár az ő lövését Lukač kapus még hárítani tudta. A kezéről kipattanó labdára azonban lecsapott a csereként beállt Božović. Obradović éppen egy lépéssel maradt le az akcióról. 2:0
A Partizan még most sem adta fel, harcoltak legalább a becsületgólért, de ma valamiért semmi sem sikerült nekik.
Két dolog csípte a csőröm végig a meccs alatt. Az egyik az volt, hogy a Napredak ilyen apró kis szabálytalanságokkal operált. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak annyira, hogy valahányszor egy Partizan-játékosnál volt a labda, azonnal megjelent egy kruševaci, a Partizan játékosa meg utána valahogy mindig a földön maradt. A bíró hol lefújta az ilyeneket, hol meg nem. Még a különben sziklakemény védő Trajković is a füvet radírozta. (Megjegyzem, a kruševaci pálya talaja förtelmes volt, de ez nem befolyásolja azt a tényt, hogy kikaptunk.)
A másik dolog az, hogy a Napredak semmivel sem játszott jobban a Partizannál. Sokkal könnyebb lenne a lelkem, ha kijelenthetném, hogy oké, kikaptunk, de a Napredak jobb volt, klasszabb volt, gyorsabb volt, erősebb volt és megérdemelten győztek, mi meg nézzünk szépen magunkba és készüljünk rohadtul a szombati rangadóra. De nem. Az a helyzet, hogy max. brutalitásban voltak jobbak nálunk, az meg marhára nem dicsőség. Meg szerencséjük volt, egész végig, a kilencvenakárhány perc alatt. Volt összesen, ha öt említésre méltó támadásuk, ebből kettő bejött. A Partizannak volt tizenöt (vagy több), ebből egy se jött be.
Ráadásul még a játékvezetőt sem illetheti különösebb kritika, Anđelovski bíró jól vezette a mérkőzést, igaz, a második félidőben szinte mindegyik kilégzésekor a sípjába kellett fújnia a temérdek szabálytalankodás miatt.
Ez van.
Ha lesz videó, frissítek.

Update:



Ezen kívül kellemetlen pletykák keltek szárnyra Marko Nikolić vezetőedzővel kapcsolatban.
A mozzartsport.com szerint a vezetőedzőnek a bajnokság végével meginoghat a helye a kispadon. Amikor Nikolić tavaly decemberben átvette a csapatot (Vuk Rašović addigi vezetőedző szerződése lejárt és nem hosszabbították meg), a Partizan vezette a tabellát, ők voltak az őszi idény bajnokai. A csapat jelenleg második helyen áll a bajnokságban, a lemaradásuk 6 pont. A mozzartsport.com újságírója nem igazán kíméletes: szerinte az egyik oldalon ott áll a sorozatban 15 mérkőzést megnyerő, éllovas Crvena Zvezda, a másik oldalon a hat pont hátrányban lévő Partizan. Utóbbinak vajmi kevés az esélye, hogy a mostani örökrangadón behozzon a lemaradásból. Meglehet, a bajnoki esélyeknek is búcsút kell inteni, így a mozzartsport.com szerint megtörténhet, hogy Nikolićnak a szezon végén távoznia kell.



2014. április 21., hétfő

Vanja Ilićnek véget ért a szezon

Ez van.
A balszélső lábközépcsontja rapityára tört még a Radnički elleni mérkőzésen. "Szörnyű érzés, hogy nekem már véget ért a szezon, mert nagyon készültem a rájátszásra. Próbálok pozitívan gondolkodni. Most az a legfontosabb, hogy meggyógyuljak", mondta Ilić.
A játékos megígérte a csapatnak, hogy amikor csak tud, elmegy és a lelátóról szurkol nekik. Tartja magát az ígéretéhez.

(kép: Facebook/Rukometni klub Partizan - zvanicna strana)





CZ - RK Partizan 27:21

Ezen nincs mit szépíteni. A vörös csillagosok szétrúgták a seggünket.
A sportal.rs beszámolója szerint az ellenfél nem sokat cicózott. Se bevezetés nem volt, se tárgyalás, egyből az epilóggal nyitottak és elvertek minket, mint nyári zápor a friss taknyot. Egy percre sem engedték át a vezetést. A védelmünk olyan volt, hogy úgy mentek el mellettük, mint a hirdetőoszlop mellett. A vörösök szervezetten támadtak, 5 perccel az első félidő vége előtt 12:8 volt a javukra. Alčaković, Kajganić és Anđelić beledöngöltek minket a betonba. A Partizan részéről Jovanović és Markićević igyekeztek szépíteni. A négygólos előny azzal együtt megmaradt a félidő végéig (15:11).
A folytatásra a Partizan kicsit összerántotta magát, bár ez leginkább azt jelentette, hogy a hátrányunk négy gólról két gólra apadt (19:17). Ez se tartott sokáig, pillanatok múlva 22:18 lett az állás, aztán a finisben a vörös csillagosok alaposan megforgatták bennünk a kést... Hat gólos vereség. HAT. 27:21. Az egészben a legszomorúbb pedig az, hogy a CZ-nek pont ez volt idén az első győzelme a szuperligában...

A bajnokság jelenlegi állása:
1. Metaloplastika 4 pont
2. Vojvodina 4 pont
3. Radnički 4 pont
4. CZ 2 pont
5. Partizan 2 pont
6. Železničar 2 pont

Update: a kép, amely önmagáért beszél. Božidar Markićević vörös gyűrűben.

(kép: Facebook/Rukometni klub Partizan - zvanicna strana)

Update 2: hoztam videót is, ha zokogni akarsz.




Beharangozó - Napredak-FK Partizan kedden

Holnap a Partizan a kruševaci Napredak ellen lép pályára idegenben a Jelen SuperLiga 25. fordulójában. A Humska utcában érezhetően feszült a légkör, fejben már mindenki a szombati rangadóra készül. Marko Nikolić vezetőedző nem is csinál ebből titkot.
- Kijelenthetjük, hogy ez lesz most a szezon legfontosabb és legnehezebb mérkőzése - fogalmazott. - Az összes eddigi munkánknak a Napredak elleni 90 percben kell majd megnyilvánulnia. Itt kell minden játékosnak látnia, hogy rendelkeznek-e a kellő erőnléttel, motivációval és elszántsággal, hogy megnyerjék a meccset. Ez a találkozó talán még fontosabb is, mint a szombati rangadó. Természetesen mindegyik mérkőzésünk nagyon fontos, de ez még a többinél is fontosabb.
A vezetőedző továbbá elárulta, a csapat berkeiben most tilos kiejteni a "rangadó" szót. Jelenleg minden erejükkel a Napredak elleni mérkőzésre igyekeznek koncentrálni. Kijelentette továbbá: hisz abban, hogy a hét végére a Partizan lesz a tabella élén.
- Nem mondom, hogy ez könnyű lesz - tette hozzá. - De jogunk van a reményhez. Hiszek a játékosaimban.
Felmerült a kérdés, hogy a három meccses eltiltását letöltő Nikola Ninković miért csak 15 percet kapott az elmúlt mérkőzésen.
- Minden játékos annyi időt kap, amennyit megérdemel. A pályán egyszerre csak 11 játékos tartózkodhat; van olyan, aki sokkal kevesebb időt kap, mint amennyit érdemelne. Hangsúlyozom azonban, a pályán töltött idő egyenesen arányos az edzésen végzett munkával.
A Napredak elleni mérkőzést Vulićević a sárga lapjai miatt kénytelen kihagyni. A mérkőzést holnap 16 órától élőben közvetíti az ArenaSport 1.




2014. április 20., vasárnap

Beharangozó - kézilabda-rangadó

Kezdjük az elején: hétfőn a kézilabdacsapat rangadót vív a Crvena Zvezdával.
A Crvena Zvezda elleni mérkőzések MINDEN esetben rangadót jelentenek. Akkor is, ha a két klub nyugdíjas portásai rugdosnak egy papírgalacsint a Száva partján. Az ilyen meccseknek nemcsak presztízsük van, az ilyen meccsek emellett olykor nemcsak szabályos háborút jelentenek (a két klub és a szurkolótáboraik között egészen biztosan), az ilyen meccsek nemcsak szimplán élet és halál kérdései: sokkal többek annál. Emellett a sportág népszerűségével arányos médiafelhajtás is kíséri az ilyen találkozókat, bár a futballderbik körül van vitathatatlanul a legnagyobb cirkusz.
Összehasonlításképp: ha valaki még emlékszik a 90-es évek elején a Fradi-UTE meccsek rendőri készültségére (lovasrendőrök, kardlapozás, stb.), az nagyjából sejti ezeknek a rangadóknak a hangulatát. A különbség csak az, hogy itt az évek múlásával nemhogy csökkent a balhék intenzitása, hanem egyre nőtt és egyre elkeseredettebbé vált.

A fentieket egyébként azért sem árt fejben tartani, mert jövő héten szombaton lesz a 146. számú rangadó a két futballcsapat között.

A holnapi kézimeccs előtt Radivoje Ristanović nyilatkozott. A Partizan kapusa nem sokat tökölt, egyből közölte, hogy tudják, hogy a vörös csillagosok sokkal jobban állnak pénzügyileg, mint ők. "Tudjuk, hogy ők most minden szempontból előnyösebb helyzetben vannak nálunk. De nem félünk a rangadóktól", tette hozzá egyből. "Nehéz mérkőzés lesz, nagyon sok fog múlni a védelmünkön. De ha sikerül győznünk, akkor ez lesz a play-off első idegenbeli győzelme - nemcsak nekünk, hanem bajnokság-szinten is. Nagyon remélem, hogy sikerül megcsinálnunk az áttörést."
Fiúk, nyertek, vagy nyertek. Más opció nincs.




Játékosok - Mirko Sandić

Mirko Sandić a Partizan és a jugoszláv vízilabda egyik világklasszisa volt, az 1960-as évek jugoszláv sikercsapatának az egyik sarokköve. 1942. május 9-én született Belgrádban. Már 4 évesen elkezdett úszni. 16 éves korában váltott vízilabdára, egyből a Partizan játékosa lett. Aktív pályafutása alatt végig hűséges maradt a fekete-fehérekhez; több, mint 1000 mérkőzésen játszott, 11-szer lett bajnok a csapattal, hétszeres Jugoszláv Kupa-győztes, ötször nyerte meg a vízilabda BEK-et (akkoriban még nem Bajnokok Ligájának hívták, hanem Bajnokcsapatok Európa-Kupájának) és számos Barátság-Kupa győzelem is fűződik a nevéhez a Partizannal.
A jugoszláv válogatottban 235 alkalommal szerepelt. Minden idők egyik legnagyobb termetű, legrobusztusabb játékosa volt, a válogatottban neki volt a 10-es a száma. Tagja volt az 1968-as mexikói olimpiai bajnok csapatnak, olimpiai ezüstöt nyert 1964-ben Tokióban, és a szófiai Nyári Universiadét is megnyerte a jugoszláv válogatottal 1961-ben.
1971-ben ő lett az Év Sportolója; 1972-ben Tito elnöki kitüntetést adott át neki, ugyanabban az évben megkapta a Belgrád Legjobb Sportolója címet is. 1974-ben hagyott fel az aktív sporttal. Onnantól kezdve a jugoszláv vízilabda-szövetségben dolgozott, tagja volt a Jugoszláv Olimpiai Szövetségnek és a LEN Vízilabda-Szövetségnek. 1997-ben a Nemzetközi Olimpiai Szövetség kitüntetését vehette át. 1999-ben bekerült a Hírességek Csarnokába. 1998-tól haláláig, 2006-ig a Szerb Vízilabda Szövetség elnöke volt. Közben edzősködött is, szövetségi kapitánya volt az egyiptomi, malajziai és szingapúri válogatottnak. Emellett még a JAT légitársaság szingapúri képviselője is volt.

Mirko Sandić
(a képen elöl)
(kép: yugopapir.blogspot.com)

Dr. Kárpáti György "Medencék, gólok, pofonok" c. könyvében így ír arról, hogy milyen érzés volt az, amikor az ember ellenfele Mirko Sandić volt.
1965-ben vagyunk, a Trofeo d'Italia döntője zajlik a margitszigeti uszodában.

"Sosem felejtem el azt az egyórás vízi csatát. Minden mozzanata élesen és tisztán áll előttem, mint valami kínos mesefilm.
Esti meccs, éles világítás, a Szigetről olykor némi virágillat leng át az uszoda fölött. Kinn a sötét sétányokon most kedves kis párok bújnak egymáshoz szelíden, csacska szavakat sugdosnak egymás fülébe.
Hát körülbelül így bújtunk mi is egymáshoz. Csak talán kevésbé szelíden. Egy magyar, egy jugoszláv, egy Dömötör, egy Bonasics. Csacska szavak sugdosásában sem volt hiány, legfeljebb a hangnem változott. De ez sem jelentett semmit, mert úgysem értettük egymást.
Fogtunk, haraptunk, karmoltunk, martunk, ütöttünk és rúgtunk.
A lelátó zsúfolásig megtelt. Még a környező fák csücskéről is elkeseredett sikoltásokat hallottunk. Úszásról szó sem lehetett. Vadul kapaszkodtunk egymásba, kétségbeesetten kerestük az ellenfél kiütési pontjait, vér fröccsent és víz fröccsent. Olyan volt, mint amikor egy kalózfilmen kétszer hét fregatt tüzel közvetlen közelről egymás képébe valamennyi ágyúból.
A negyedik negyedben - hogy mást ne mondjak - harmincnyolc esetben fütyült a játékvezető. A sporthivatal módszertani osztályának munkatársai ott ültek a tribünön, reprezentatív felmérést végeztek, húzták a strigulákat, és csóválták a fejüket.
Öt perc alatt harmincnyolc sípszó. Nyolc másodpercenként egy szabálytalanság. Tetszik kérdezni, vajon póló volt ez még? Szó sincs róla. Tetszik kérdezni, hogy akkor mikor játszottunk? Ezen a meccsen mi már nem játszottunk. A labda gyakran ott himbálódzott a vízen, és csodálkozva nézte a sárga képével, hogyan gyilkolja egymást egy tucatnyi őrült - a világnak körülbelül tizenkét legjobb vízilabdázója.
Néha Szandiccsal birkóztam, ami felért egy bábszínházzal. Szandics két méter volt és százharminc kiló. Én körülbelül a fele. Kétségbeesett kis Gulliver egy gonosz óriás karmai között. Volt ennek a Szandicsnak egy kellemetlen tulajdonsága. Valahogy évről évre nagyobb lett. Kiterjedt. A víz alól úgy láttam, hogy már akkora, mint a Bagdadi tolvaj dzsinnje. A fejét a felhők között hordja, és eltakarja a láthatárt. Rémes jobb kezében mogyoró módjára szorongatta a labdát, rémes bal kezében pedig másik mogyoró módjára szorított engem. Közben meg fújtatott, mint akit kilenc láncon vezettek az arénába. Jó, ez még hagyján. Mert egy óriással azért mindig elbántam a vízben. Valahogy kivackolódtam a karmai közül, és elbújtam a háta mögött. Csakhogy a vízilabda - történelme során először - ezen a tornán nem volt már párok játéka. Emlékszem egy mozzanatra. A jugoszláv kapu előtt öten cibáltuk egymást. Úgy tessék elképzelni, hogy Trumbics a jobb kezével Rusorán Peti bordáin xilofonozott, a ballal pedig az én gégémet szorongatta. Szandics a jobb lábát a nyakam köré akasztotta, két kezével pedig Peti végtagjait igyekezett eltávolítani a törzséről. Időnként Muskatirovics (szintén a Partizan klasszisa - a blogger) is kiugrott a kapujából, és ahol fehér sapkás fejet látott, odasózott.
Na, most vegyük ehhez hozzá, hogy Szandics két emelet magas, Muskatirovics három, Trumbics pedig négy. Ha a parton egymás mellett állnak, mintha jegenyefasorban sétálna az ember. Sivatagi terepen oázist lehetne építeni hármójuk árnyékában.
Ami viszont Rusorán Petit illeti... hát ha azt mondom: mély növésű, akkor még agyba-főbe dicsértem. Hiszen legfeljebb ha néhány centivel magasabb nálam.
Szóval bárki elhiheti, nem kaptunk nevetőgörcsöt ott a jugoszláv kapu előtt, Rusorán Peti meg én. Az erőszakos halál küszöbén ritkán kap ilyet az ember. Hogy valaki halálra röhögi magát, az merő fikció, léha újságírók felelőtlen fantáziálása. A fuldokló egy darabig keményen küzd az életéért, aztán, hogy látja: többé semmi reménye, akkor csendesen feladja.
Velem is ez történt.
Amikor Szandics már ötödik perce tartott egyfolytában a víz alatt, tulajdonképpen bele is nyugodtam. Ott, a nyitott uszoda mélyén elvonult előttem egész addigi életem, a korai gyermekkor rózsás képei, az ifjú ambíciói... az első randevú, az első pofon, az első olimpiai bajnokság... istenem...
És akkor Szandics elengedett egy pillanatra. Észrevette, hogy a labda ott ringatózik a válla mellett, a nyakát súrolja. Egy világklasszisnak ilyenkor kötelességei is vannak. Meg kell fognia a labdát. Szandicsnak választania kellett. Jobb hónaljával az én manduláimat szorongatta, ballal Peti fejét igykezett éppen lesrófolni. A víz alatt is láttam, hogy bosszús kifejezés cikázik át az arcán. A sorsot kárhoztatja, miért nem adott neki három kezet. Hogy a labdát is legyen mivel megfognia azért. Aztán ő is belátta, hogy a tények kemény legények, hát elengedte a gégefőmet, és jobbal nyúlt a labdáért.
Úgy pattantam a víz színére, mint egy pezsgősdugó.
És akkor történt valami.
Muskatirovics éles szemmel figyelte az eseményeket a kapujából. Észrevette, hogy hamarosan fel kell bukkannom, tehát támadó állásba helyezkedett. Készen állt arra, hogy mihelyt felbukkan árva fejem, egy süvöltő balegyenest mér rám, nehogy elbízzam magam. Világéletében nagy pedagógus volt a Muskátli. (a magyar vízilabda-válogatott tagjai "Muskátli"-nak becézték maguk között Muskatirovicsot - a blogger)
Kidugtam a fejem, és ő már tüzelt is. Mint a céllövölde vendége a tojáshéjra. Csakhogy én akkor már elhajoltam. Nem előre megfontolt szándékkal, a világért sem. Még távolról sem volt bennem annyi élet, hogy reagálni és cselekedni tudtam volna. Csak hanyatt feküdtem, hogy még egy utolsó pillantást vethessek a szeptemberi égbolt csillagaira, amelyeket szerettem.
Így aztán Muskatirovics - mit ád az ég - rettenetesen hókon vágta a háttal álló Szandicsot. Tompa puffanást lehetett hallani, és rögtön utána valami furcsa nyögést, mint amikor az oroszlán későn veszi észre, hogy nem az étvágygerjesztő antilopra ugrott, hanem a tüzes sparherdra.
Aztán megfordult, és bőszült szemmel nézett ránk. Akármi legyek, ha nem volt a tekintetében némi elismerés is. Sem tőlem, sem Petitől nem várt volna ekkora pofont. Na nézd csak, mire képesek még ezek a félholt emberkék. Aztán férfias horkantással nekünk esett, és vad zsonglőrmutatványt vitt véghez kettőnkkel. Hol Petit, hol engem hajigált a magasba, és amíg elegáns ívben visszahullottunk, mindig sikerült egy jobb-bal-jobb kombinációt bevinnie. Peti esküszik, hogy egyszer még meg is harapta. A játékvezető egy ideig mélységes csodálattal nézte Szandics produkcióját, eddig legfeljebb a Los Angeles-i delfincirkusz jókedvű virtuózaitól láthatott ilyesmit. Aztán sípolt, és kiállította Szandicsot.
Mirko akkor eleresztett bennünket, sorsára bízta a labdát is, és néhány percig csak a játékvezetőt nézte. Valami csendes és hitetlenkedő fájdalom költözött széles és nyílt vonásaira. A sértett ártatlanság kifejezése. Giordano Bruno nézhetett így a bakóra, amikor a Tüker-alágyújtóst hozta a máglya felé. Hát van igazság ezen a földön? Aztán lassú tempókkal a lépcsőhöz úszott, és kimászott a vízből. Egyébként ez is érdekes látvány volt, Mirko jött és jött és jött. Az ember azt hitte volna, hogy már régen nincsen lépcső, de Mirko még mindig emelkedett, emelkedett és emelkedett. Szűnni nem akaró ember volt."

Te pedig megszerzed a fent idézett könyvet. Feltúrod, megveszed, ellopod, kölcsönkéred és elfelejted visszaadni. Zseniális kötet, tele ilyen és ehhez hasonló sztorikkal, meg egy csomó Partizan-klasszissal, mint amilyen Mirko Sandić, Milan Muškatirović, Zoran Janković vagy Đorđe Perišić.




Húsvét

Minden kedves Partizan-szurkolónak, látogatónak, olvasónak, erre járónak Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!
Ráadásul ez egyike azoknak az éveknek, amikor az orthodoxok és a nyugati keresztények együtt ünneplik a Húsvétot.
Srećan Uskrs! Hristos voskrese.






Metalac - KK Partizan NIS 67:95

A találkozó egyből egyórás szünettel kezdődött. A padló annyira csúszós volt a valjevoi sportcsarnokban, hogy a mérkőzés ellenőre játékra alkalmatlannak találta a helyet. Egy óra alatt hozták rendbe a rendezők a helyszínt annyira, hogy a játékvezetők végül "kielégítőnek" találták a játékteret.
A szünet a Metalacnak kedvezett, az újrakezdés után 6:0-ra elhúztak az amerikai Mitchell vezetésével. Bogdanović és Bertans igyekeztek behozni a lemaradást, de Mitchell nem hagyta érvényesülni a Partizant. Hol Popović, hol Čakarević társaságában szórta a pontokat, hiába jött Pavlović és Lauvergne, az első negyed végén a valjevoiak vezettek 27:19-re.
A második negyedben Pavlović igyekezett megtörni a Metalac védelmét, de a másik oldalon Tomašević és Popović résen voltak és tovább tömték a Partizan kosarát. Az állás itt már 31:23 volt a hazaiak javára és a dolog egyre kevésbé tűnt viccesnek. Bogdanović sürgősen beszórt néhány hárompontost, a Metalac részéről Woolridge és Čakarević jeleskedtek (utóbbi nemhiába volt egykor a Partizan játékosa...). A félidőben már a Partizan vezetett 37:42-re (a negyed részeredménye 10:23).
A folytatáshoz Duško Vujošević átvariálta a csapatot, a pályára a Milutinov-Pavlović-Bogdanović-Lauvergne haderőt sorakoztatta fel. Az eredményen meg is látszott, az állás rövid időn belül 37:57-re változott. Popović próbálkozott, amikor a vendégek már 17:0-ra elhúztak. A híres parni valjakot viszont nem tudta megállítani; a Partizan teljes pályás letámadást intézett a Metalac ellen. Aleksićnek volt egy hárompontos megmozdulása, de Bertans villámgyorsan korrigálta. A harmadik negyed végén az állás 46:73 volt (részeredmény: 9:31).
A végére a Metalac megpróbálta felvenni a kesztyűt. A Mitchell-Tomašević-Bakić trió megpróbált áttörni a Milutinov-Musli-Gagić tengelyen. Az igyekezetük eleinte még érezhető volt (53:77), de a tengelyhez csatlakozott Dallo, Andrić és Šalić, így növelte a Partizan az előnyét 65:91-re. A végeredmény 67:95 lett, a belgrádiak megérdemelten győztek. (Utolsó negyed részeredménye: 21:22)

Metalac: Kužeta (4), Krusčić, Bakić (17), Aleksić (3), Tomašević (6), Mitchell (12), Dujković (2), Woolridge (6), Čakarević (7), Knežević, Kljajević, Popović (10)
KK Partizan NIS: Tepić, Lauvergne (13), Pavlović (14), Dallo (5), Milutinov (9), Bogdanović (18), Gagić (11), Musli (6), Šalić (4), Andrić (2), Bezbradica, Bertans (13)

Tabella:
1. CZ 8 pont
2. Partizan 8 pont
3. Radnički 6 pont
4. FMP 5 pont
5. Metalac 5 pont
6. Mega Vizura 4 pont
7. Borac 3 pont
8. Crnokosa 3 pont

A mérkőzés után Duško Vujošević megjegyezte, komolyan aggódott a játékosok testi épsége és úgy általában a mérkőzés miatt. "A padló nagyon csúszós volt. Nagyon féltem az esetleges sérülésektől, mert már így is tele van a csapat sérültekkel. Sajnos a mérkőzés elhalasztása nem jöhetett szóba, mert nekünk így is nagyon sűrű a programunk." Ezzel a közelgő, szombati ABA Liga-elődöntőre is utalt a vezetőedző. Hozzátette még: "Az elődöntőn múlik az is, hogy szerepelhetünk-e jövőre az Euroligában. Ez most kulcskérdés a számunkra - ha nem sikerülne kvalifikálni magunkat, az nagyon komoly nehézségekhez vezetne. Tudjuk, hogy a szurkolóink tisztában vannak a helyzetünkkel; nekik is köszönhetjük, hogy a Kombank Arena immár a második otthonunk lett." Az ABA Liga-döntőről az alábbiakat nyilatkozta: "Teljesen nyitott kérdés, hogy kik kerülnek a döntőbe. Ami minket illet, mi mindegyik mérkőzésre úgy megyünk, hogy nyerni akarunk, akár a Metalac ellen játszunk, akár az elődöntőben."




2014. április 18., péntek

Petar Škuletićé a 19. forduló legszebb gólja

A Jagodina elleni mérkőzés pénteki sajtótájékoztatóján, kis ünnepség keretében köszöntötték Petar Škuletićet. A csatár a Rad elleni mérkőzés 95. percében szerzett góljával elnyerte a "Forduló Gólja" címet a szerb SOS Kanal "Total Soccer" műsorában. A jutalmat, egy értékes karórát Nebojša Petrović, a "Total Soccer" műsorvezetője adta át.

(kép: partizan.rs)

A szóban forgó gól:





Beharangozó - KK Partizan NIS-Metalac szombaton

Miközben kőkeményen megy a gyúrás a jövő hét pénteki ABA Liga-elődöntőre, a kosarasok még előtte Valjevoba mennek, hogy ott a Metalaccal akasszák össze a bajszot.
A kilátások a Partizannak kedveznek. Az eddigi három fordulóban mind a háromszor nyertek és így a tabella 2. helyén állnak, míg a Metalac a 6., továbbá összesen egy győzelmet tudnak csak felmutatni. Duško Vujošević vezetőedző ennek ellenére a szokásos óvatossággal nyilatkozott - azért is, mert a Metalac két játékosa, Čakarević és Aleksić egykor a Partizan sorait erősítették. Vujošević elmondása szerint amolyan főpróbának tekinti ezt a mérkőzést a Final Four előtt.
A találkozó 19:30-kor kezdődik a valjevoi sportcsarnokban.




FK Partizan - Jagodina 2:0

A mérkőzés előtt egy rövid ünnepség keretében köszöntötték a Partizan válogatott jégkorongozóit, akik tagjai voltak a divízió II-es világbajnokság bronzérmes csapatának.

(kép: partizan.rs)

Aztán elkezdődött a meccs, szakadó esőben. A 2. percben a Partizan már a harmadik szögletnél tartott... Ha most poénos cukipofa akarnék lenni, akkor felrakhatnám a kérdést Vladan Petrovićnak, hogy tényleg így gondolta-e kihúzni a belgrádiak méregfogát, és úgy egyáltalán, akkor ez most a kicsit viccelődés volt-e, vagy a kicsit komolykodás... Mindegy, ugorjunk egy évet.
A Partizan, ahogy a fentiekből sejteni lehet, az első perctől fogva nekirohant a Jagodinának és felöklelte. Nagyjából 13 perc után lassult kicsit az iram, addig a Partizan lélegzetvételhez se engedte jutni a vendégeket. A Jagodinának elsősorban a szerencséjén múlt, hogy nem kaptak gólt, de Đuričić kapus lélekjelenléte is sokat számított.
Egy szusszanásnyi idő után a Partizan ismét vehemensen támadott; Škuletić, Andrija Živković, Drinčić, még Vulićević is a kapu közelébe merészkedett. Vulićević egyébként a mérkőzés egyik legaktívabb játékosa volt, szerelt, támadott, befutotta az egész pályát.
Talán a 26. perc környékén jött az első olyan Jagodina-megmozdulás, ami Živko Živković kapust egy kicsit átmozgatta. Nem, nem kellett vetődnie, csak ki kellett kocognia a kapu mögé, ahová a labda kipattogott. Mázlija volt egyébként a tartalékkapusnak, az égvilágon semmi dolga nem volt az egész meccsen, félő volt, hogy megfázik.
A Partizan végigtámadta az első félidőt. Drinčić próbálkozott a 34. percben, rögtön utána Volkov, majd a 37. percben Vulićević érkezett, két perccel később Škuletić (ő ráadásul berúgta a labdát, de a partjelző integetett, hogy lesen volt), majd a 43. percben Marković, végül a lefújás előtt nem sokkal ismét Drinčić. A Jagodina pedig bearanyozta a kezét a kapusnak, amiért kivédte a Partizan lövéseit. A védők az összes Partizan-támadásnál vagy békésen nézelődtek, vagy körülményesen forgolódtak, de mire megfordultak, valamelyik Partizan-játékos már rég meglépett a labdával.
Szünet után ott folytatták, ahol abbahagyták. A közepes iramúnál gyorsabb mérkőzés volt. Az 50. percben, általános meglepetést keltve, megjelent a Partizan 16-osánál Marko Đurić és kapura lőtt. Legalább Živković nem unta cipóra magát... Aztán jött az 53. perc. Luka vágtatott fel egészen az alapvonalig és betálalta a labdát a 16-osra. Škuletić fejjel megtolta, az érkező Ilić pedig köszönte szépen és besétált vele a kapuba. 1:0
Itt egy kicsit leült az iram. A Jagodina nem igazán iparkodott. Voltak próbálkozásaik, de a legtöbbje elhalt a Partizan védősorán, vagy olyan messze elkerülte a labda a kaput, hogy Živkovićnak meg se kellett moccannia. A Partizannak pedig tökéletesen megfelelt az eredmény. Azért Škuletić megpróbálkozott a 65. percben, de csak a kapus kezét találta el.
A 74. perc környékén a nem sokkal korábban beállt Šušnjar villant kettőt a Partizan kapuja előtt (bár inkább csak pislákolt...), 3 perccel később viszont jött a gőzhenger Škuletić személyében. Vulićević produkált egy tökéletes beívelést, a csatár kapura fejelt, 2:0.
A 85. percben Ilić Volkov elé passzolta a labdát, Volkov kapura lőtt, Đuričić hárította a lövést, a labda egyenesen Živanović elé került. A védő elfejelte a labdát, ami hajszálpontosan a Jagodina felső kapufáján csattant. Kis híján öngól.
A 89. percben hosszú kihagyás után ismét pályára léphetett Nemanja Kojić. A csatár az őszi idény utolsó mérkőzésén sérült meg és egészen mostanáig elhúzódott a felépülése. Pályára lépése után pár perccel, a lefújás előtti pillanatokban azonban még próbára tette a Jagodina kapusának az idegeit.



Számok, nevek, tabella, miegyebek itt.




2014. április 17., csütörtök

Fotó - Joffrey Lauvergne és Miša Tumbas

Egy szurkoló csinálta az alábbi képet a tegnapi KK Partizan-Crnokosa mérkőzésen. A fotón a Partizan csapatkapitánya, Joffrey Lauvergne ünnepel, háttal pedig Miša Tumbas, két lábon járó intézmény, a Partizan örök szurkolója/kabalája, aki nélkül meccs nem kezdődhet soha.






Átigazolási hírek

Vagy legalábbis próbajáték-hírek. Nagy Albert, a Partizan futballszakosztályának sportigazgatója elhintette a mozzartsport.com weboldalnak, hogy nemsokára egyhetes próbajátékra érkezik Macedóniából a háromszoros U-17-es válogatott Benjamin Demir.

(Hosszas kutakodás után sem sikerült tisztázni, hogy Demir melyik klubnak a játékosa. A cikk, amely Nagy Albertet idézi, a Vardar Skopjét említi, mint Demir egyesületét, ugyanakkor más adatbázisok szerint az FK Tetovo játékosa.)

Ha lesz ezzel kapcsolatban bármiféle fejlemény, konkrétum, az rögtön ki fog kerülni a blogra.







Partizan-könyvtár

Olyan is van ám, bizony. Mert a Partizan a szívügyének érzi azt, hogy a kultúrának és a sportnak közelebb kell(ene) kerülnie egymáshoz.
A projekt 2013 elején kezdődött, ennek jegyében a játékosok, ill. a csapat tagjai színházba, moziba látogatnak. A kezdeményezéshez a Laguna Vanja Gavrovski kiadó csatlakozott. A könyvtárat a Partizan és a kiadóvállalat PR-osai nyitották meg április 16-án. Az eseményen megjelent Goran Skrobonja és Pavle Zelić.

A könyvtár

Goran Skrobonja (balra) és Pavle Zelić, szerb írók
(képek forrása: Facebook/Fudbalski klub Partizan)




2014. április 16., szerda

Győzelem a Pionir Hallban és Banjicában!!

A kézilabdacsapat 22:21-re győzött a Radnički Kragujevac ellen!
Ez azért is komoly fegyvertény, mert a csapat végre begyűjtötte első győzelmét és a vele járó 2 pontot. Aleksandar Brković edző szerint "ez a mai meccs igazi rangadó volt". Hozzátette: a csapat még mindig görcsös, de ez meccsről-meccsre engedni fog és a következő fordulóra már sokkal gördülékenyebb lesz minden.

(Kincstári optimizmus, meg minden. Bocs, de ezt muszáj volt. Őszintén remélem egyébként, hogy ez tényleg így lesz.)

Nos, muszáj, hogy gördülékeny legyen, mert a következő meccs már tényleg rangadó lesz, a Crvena Zvezda ellen.
A bajnokság jelenlegi állása:
1. Metaloplastika 4 pont
2. Radnički 4 pont
3. Vojvodina 2 pont
4. Partizan 2 pont
5. Železničar 2 pont
6. CZ 0 pont
Megjegyzés: a Radnički és a Metaloplastika 3 mérkőzést játszott, a többiek kettőt

A kosárlabdacsapat viszont szárnyakat kapott. Robogott a gőzhenger és legázolta 101:71-re (!!!) a Crnokosa együttesét. Nem viccelték el a dolgot a fiúk, az első játékrészt 34:17-tel zárták. Aztán a második negyedben a vendégek részéről Đorđević és Stanojević próbálkoztak, de a válasz mindig csattanós volt. A mostani mérkőzésen Gašić másodedző olyan játékosokat is bevetett, akik idáig nemigen jutottak szóhoz. Pályára lépett többek közt a junior Šalić és a francia Dallo, és mindketten alaposan kivették a részüket abból, hogy az eredmény 42:23-ra módosult. Rondović dobott néhány hárompontost, de Šalić bebiztosította az állást 48:33-ra. Aztán a félidő végén Aranitović és Bezbradica segítségével a Partizan 52:39-es arányú vezetéssel vonulhatott az öltözőbe.
A harmadik negyedben érkezett Bogdanović és Andrić; a 24. percben már 61:41 volt az állás. Majd Milutinov és Dallo következtek, a játékrész végén az állás immár 73:59 volt.
Az utolsó részben Musli is szóhoz jutott (83:61), majd Šalić, Bezbradica és Aranitović tették fel a pontot az i-re (101:71).
Negyedek részeredménye: 34:17, 18:22, 21:20, 28:12.

(kép forrása: sportal.rs)

KK Partizan NIS: Musli (22), Andrić (11), Bogdanović (11), Gagić (10), Lauvergne (10), Šalić (10), Dallo (7), Milutinov (7), Bezbradica (6), Pavlović (5), Aranitović (2), Tepić
Crnokosa: Vujošević (15), Stanojević (12), Janjušević (9), Rondović (8), Ognjenović (6), Đorđević (5), Pavlović (5), Papić (4), Stanimirović (3), Petronijević (2), Radić (2)

A bajnokság állása:
1. CZ 6 pont
2. Partizan 6 pont
3. Radnički 5 pont
4. Mega Vizura 4 pont
5. Metalac 4 pont
6. FMP 3 pont
7. Crnokosa 3 pont
8. Borac 2 pont

Update: néhány fotó a Crnokosa elleni mérkőzésről.

Dejan Musli

Saša Pavlović

Boris Dallo

Bogdan Bogdanović

Mihajlo Andrić
(képek: Facebook/KK Partizan)