A mérkőzés gyászszünettel kezdődött a tragikusan fiatalon elhunyt kosárlabdaedző, Vladimir Arnautović emlékére.
Aztán a fiúk kifutottak a parkettre és egy laza edzőmeccs keretében lenyomták a Vojvodinát. Nem volt semmi extra, nem volt semmi meglepetés. Már a legelső negyedben megvolt a 10 pontos különbség (13:3). Az első negyedben, kb. 6 pec után 15:5 volt az állás és ezt azért akarom kiemelni, mert a Vojvodina a következő kosarát a második negyedben dobta, több, mint 4 perc elteltével. Durván egy egész negyeden keresztül egyetlen találatot sem tudtak szerezni. A Partizan közben lazán dobálgatta a kosarakat, az első negyed vége 21:5 volt. Igazából már itt eldőlt a mérkőzés.
A második negyedben már 30:5 volt, aztán a Vojvodina végre-valahára összehozta azt a bizonyos kosarat (30:8). Már ezen a ponton csak arról szólt a dolog, hogy tartsuk a 20 pontos előnyt. Sikerült, annyira, hogy a félidőre 26 pontos különbséggel mentünk (47:21).
Edo Murić valamikor meccs közben a kispadon
Azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a Vojvodina végig nem adta fel, és emiatt kijár nekik a kalaplengetés. Küzdöttek, harcoltak, de mintha el lettek volna átkozva, semmi nem akart sikerülni, a passzaik sorban lepattantak a gyűrűről. A harmadik negyedben már a 30 pontos különbséghatárt súroltuk (60:32), de végül nem sikerült átlépni. Valahol ezen a ponton rázta meg magát a Vojvodina és kezdett el betalálni a kosárba. 63:34-nél összehoztak egy 2:9-es sorozatot, így 65:43-mal várhattuk a finálét.
Az utolsó játékrészben visszaállítottuk a 25 pontos különbséget (70:45). Glišić is parádézott (75:48). Újból vészesen megközelítettük a 30 pontos határt (83:55), és még az is belefért, hogy némi ökörködés keretében elszúrjunk egy helyzetet. A legvégére maradt Marinković találata (85:57).
Duško Vujošević és a fiai. Azon ritka pillanatok egyike, amikor a Mester elmosolyodik
A L'Avenir.net belga internetes portál sportrovata megszavaztatta az olvasóit a bajnokság végeztével a szezon legjobb játékosairól. A szurkolók a Partizan egykori játékosát, a legjobb góllövőnek járó Golden Bull díjat is elnyert Aleksandar Mitrovićot is beválasztották a 2014/15-ös szezon válogatottjába.
Papírforma, rutingyőzelem. Mindegy, minek nevezi az ember. A szezon egyik legsimább, legzökkenőmentesebb mérkőzése volt.
Már a legelején elhúztunk 6:18-ra. Tepić kezdte, Milosavljević és Mačvan folytatta, Murić feltette a pontot az i-re. A Metalac edzője kétszer is időt kért az első negyedben, de hiába. 6:20 lett, majd 8:22, végül 10:24-gyel zártuk az első szakaszt.
A második negyedben már Andrić is pályára lépett, úgyhogy elkezdtek röpködni a hárompontosok is (14:35). Túlléptünk a 20 pontos különbségen. Magabiztosan, lehengerlően játszottunk, a Metalacnak pedig egyszerűen nem akart összejönni semmi, folyton lepattant a labda a gyűrűről. Az állás 18:39 volt, aztán 21:41, a félidőre 23:46-tal mentünk. 23 pont volt az előnyünk.
A harmadik negyedben pedig folytattuk.
26:52. 26 pontos előny.
Aztán a Metalac kicsit összeszedte magát. 29:54-nél csináltak egy 9:1-es sorozatot (38:55). Dallo azért visszaállította a 20 pontos különbséget (38:58). Innentől kezdve már főleg arról szólt a dolog, hogy tudjuk-e tartani a 20 pontot, vagy sem, esetleg 20 fölé tudjuk növelni az előnyünket. 46:63-mal vágtunk neki a finálénak.
Az igazság az, hogy valahol nagyon csodáltam a Metalac játékosait. Egyértelműen vert helyzetben voltak, és mintha átok ült volna rajtuk, a labda szinte soha nem akart a gyűrűbe hullani. De nem adták fel, küzdöttek, míg a Partizan ráérősen dobálgatta a kosarakat. A 20 körüli ponthatárt masszívan tartottuk, inkább már 20-on belül, mint kívül. A végén 60:80 volt az állás Mačvan hárompontosával, végül a duda előtt nem sokkal, Rakičević büntetőjével a Metalac szépített.
Milutinov egymaga 11 pontot szerzett a csapatnak
(kép: mondo.rs)
Update: a rájátszás jelenlegi állása
1. CZ 22 pont
2. Partizan 21 pont
3. Metalac 17 pont
4. Mega Leks 16 pont
5. Vojvodina 16 pont
6. FMP 14 pont
7. Konstantin 14 pont
12. Tamiš 12 pont
Ezt nem tudom, nem lehet másképp leírni.
Ilyen ordenáré, gusztustalan giccsparádét rég láttam - és csak ilyenkor, amikor az első megrökönyödésből felocsúdik az ember, akkor jön rá, hogy mennyire boldog tudatlanságban élte idáig az életét, enélkül a förtelem nélkül.
Az volt, hogy a futballcsapat meg óhajtotta ünnepelni a 26. bajnoki címét. Az égvilágon nincs ezzel semmi gond. Abszolút megérdemlik az ünneplést, klasszak voltak, hősiesek voltak, a lelküket kihajtották, sokszor meghaltak a pályán. Kijár nekik az ünneplés, a taps, a pezsgő. Ez eddig is így volt, így is lesz. Így van ez mindenhol. És így van jól.
De a szentségit neki.
Nem így, nem ilyen ízléstelenül és harsányan. Nem úgy, hogy az egészet élőben nyomja a Pink 3 nevű bulvárcsatorna, nem úgy, hogy Biljana Obradović összetéveszti az eseményt az Oscar-díj átadójával, nem úgy, hogy az egész igazából semmi másról nem szól, mint Milorad Vučelićről és az ő méretesre hizlalt egójáról.
Amikor végre talált egy működő Pink 3-linket, az elszörnyedt Átlagszurkolót ez a látvány fogadta. Egy rakás, 26-os pólóba öltöztetett dobos.
Az egész cirkusz a belgrádi Crown Palace-ban volt. A színpadra feltaszigálták a játékosokat, miközben Biljana Obradović úgy csinált, mintha ő lenne az est háziasszonya.
Nem tudom, ki álmodta rá azt a ruhát, de annak a valakinek súlyosan lidérces álmai lehetnek.
Amúgy az a kupa alakú micsoda ott középen egy torta. Bizony.
A giccsparádé csúcsa az volt, amikor a kényszeredetten mosolygó játékosok a torta köré gyűltek, valaki a háttérből pedig gitáron elkezdte intonálni a szerb himnuszt.
Utána az Amadeus Band húzta a talpalávalót. Ezt sem értettem: miért nem volt jó a Grupa JNA? Kinek sértette volna az ízlését? (Vagy inkább másképp kérdezem: ki járt ezzel jól?)
...és ezért valaki valahol baromi sok pénzt kapott.
Ott volt mindenki, aki számít...
...és az is, aki nem.
Voltak kifejezetten illusztris, tiszteletre méltó vendégek, mint például Duško Vujošević...
...Momčilo Vukotić...
...vagy Dragan Bjelogrlić színész.
A szivar valamiért roppant menőnek számított az este folyamán.
A nagyfőnök végigjattyolt a játékosokkal...
...aztán volt egy sor smúzolás...
...és az egészet elképedve bámuló játékosok.
Még csak annyi kérdés itt a legvégén felsorakozó uraknak: tessenek mondani, honnét volt erre pénz, élő közvetítésre, Amadeus Band-re, szivarra, anyámkínjára? (Csak nem az Auditól frissen leakasztott szponzorpénzből?...) Ja, és még hadd legyek egy kicsit demagóg és annyit hadd kérdezzek meg, akár maguktól, akár más nagyokosoktól: a vízilabdacsapat mikor fog ilyen ünnepséget kapni, tortával, rezesbandával, Oscar-díj-szerű külsőségekkel? Csak mert ők TÉNYLEG megérdemelnék.
(Képek: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
Update: videó is került erről a fantasztikszenzációs eseményről.
Gyönyörködjetek.
A mennykő csapna bele az összes rohadt sportoldalba, hogy egyik sem képes egy nyomorult hírt lehozni a Partizan kézilabdacsapatának a mérkőzéséről. Egyedül a Sportski Žurnal kegyeskedett egy félmondat erejéig megemlíteni, hogy "a Partizan kikapott a Metaloplastikától", de náluk is inkább a Spartak - Radnički meccs tűnt fontosabbnak. Nem egyszer és nem kétszer küldtem már el az anyjába az összes sporttal foglalkozó oldalt, hogy nemhogy a Partizannal, de úgy általában a kézilabdával egyáltalán nem foglalkoznak. A szentségit, ha már ott van a bajnokság, a játékosok és a szurkolók, akkor már legalább annyival tiszteljék meg őket, hogy foglalkoznak velük.
Azzal együtt a tény még tény marad, kikaptunk. Ráadásul szomorúan kell kijelentenem, hogy a Metaloplastika jobb volt. Az volt a helyzet ugyanis, hogy rengeteg helyzetet kihagytunk végig a mérkőzésen, a Metaloplastika pedig ezt kihasználta.
Az első félidőben mindkét csapat betonfalat húzott fel a büntetőterülete köré. Nagy harc volt a pályán, gól alig esett, kb. 10 perccel a félidő előtt 4:6 volt az állás. A vége felé kezdtek el gólokat hinteni a csapatok, 5 perccel a vége előtt 8:10 volt. Egy ponton sikerült kiegyenlíteni (10:10), ez volt az egyetlen alkalom, amikor beértük a vendégeket. 11:13-mal mentünk félidőre.
A második félidő elején a Metaloplastika már 13:16-ra vezetett, és ebből hamarosan 13:18 lett. Továbbra sem tudtuk belőni a helyzeteinket... Vanja Ilić dobott két gólt, kissé csökkent a hátrányunk (15:18), de továbbra is vezettek a vendégek. A 48. perc körül feljöttünk 21:22-re, de itt már nagyon töredezett volt a játék a rengeteg szabálytalanságtól. Valamelyik Partizan-játékos (nem nagyon lehetett látni távolról, hogy melyikük volt) úgy megsérült, hogy nem tudta folytatni a játékot. (Mršulja állt be helyette.) A Metaloplastika produkált egy négygólos sorozatot (21:26). Talán 2 perc volt hátra a mérkőzésből, amikor mindkét csapat elkezdte hinteni a gólokat. A baj csak az volt, hogy a Metaloplastika többet szórt, mint mi.
A mérkőzés hőse Vanja Ilić volt, 8 góllal. Őt követi Sretenović (4), Marsenić (3), Radojković, Kukić és Popović (2-2), valamint Mršulja és Pavić (1-1). Az első félidőt itt lehet megnézni, a másodikat itt.
A felsőház jelenlegi állása:
1. Vojvodina 18 pont
2. Spartak Vojput 10 pont
3. Partizan 7 pont
4. Metaloplastika 7 pont
5. Radnički 6 pont
6. Jugović 6 pont
Az U20-as szerb válogatott - Andrija Živković-tyal, Ivan Šaponjić-tyal és Miladin Stevanović-tyal - Új-Zélandon van, a korosztályos világbajnokságon vesznek részt. Az egyik ottani középiskola diákjai eljöttek az edzésükre, hogy megtanítsák nekik a hakát, az új-zélandi maori bennszülöttek harci táncát. (Innen ismerős lehet.)
Azért megnézném, amint mondjuk a legközelebbi örökrangadón a Partizan játékosai ezt itt előadják a hökkent ellenfélnek...
Tulajdonképpen problémamentes volt. A legelején, úgy 0:4 erejéig bepróbálkozott az FMP, aztán Andrić és Murić helyrebillentették a kedélyeket (7:7). Kb. 4 perc lehetett hátra a negyedből, addig nagyjából kiegyenlített küzdelem folyt, majd Andrić felhozott minket 15:11-re. Az FMP próbálta tartani az iramot, de mindig egy-két-három ponttal előttük jártunk. A végén Milosavljević és Milutinov növelték az előnyünket (20:14), majd pont a duda előtt Murić dobott még egy hárompontosat. 23:14 lett az első játékrész végeredménye.
Valamikor meccs közben
A második még ennél is simább volt. Gyorsan 10 pontosra növeltük az állást (26:16)
fogadok, Pavlović megint elrágott egy dúsított uránrudat, mielőtt pályára lépett volna
és jöttek sorban a találatok. Marinković (28:18), Đumić (32:20), arra is volt energia, hogy Pavlović és Mačvan fantasztikus összjátékot produkáljanak (34:20). Az FMP részéről Čović volt egyedül aktív, de egy fecske nem csinál nyarat... Azzal együtt a kis kopasz felhozta az ellenfelet 34:26-ra.
Időkérés valamikor a meccs folyamán
Pavlović egy ziccerrel újra 10 pontosra igazította az előnyünket (36:26). Čović nyilván berágott, mert megint dobott egymaga 6 pontot (38:34). Đumić vette kézbe a dolgokat, hol hatalmasat blokkolt, hol kosarat szórt (40:34). 42:38-cal mentünk félidőre, igazából egyedül Čović volt az az ellenfél csapatából, aki fejfájást okozhatott.
Miša Tumbas érkezik lelki támaszt nyújtani
A harmadik negyedben Dallo indított egy hárompontossal (45:38), Milutinov pedig visszaállította a 10 pontos különbséget egy ötpontos sorozattal (50:40). Nagy harc folyt mindkét oldalon, végül a bíró úgy oldotta meg, hogy technikai faultot sózott Milosavljevićre. Ez valamiért felpörgette az FMP-t és fel is jöttek 50:47-re. Milutinov és Tepić találatával 54:47 lett, de a kis kopasz Čović ezt nem hagyta annyiban (54:50).
Bakker, ez a csávó egy egész atomerőművet nyelt le, vagy mi?...
Marinković dobott egy hárompontost (57:50), de az FMP ráállt arra, hogy a legmagasabb játékosuk csak simán kinyújtja a péklapát karját és ellopja a labdáinkat (57:54). Mi viszont bevetettük Marinkovićot (59:54), Murićban még volt annyi kakaó, hogy egy alley-oop figurát is hozzon (61:54), Milutinov felmosta az FMP-vel a Pionir Hall padlóját (63:54 + egy giganagy blokkolás), végül Milosavljević találatával ért véget a harmadik játékrész (65:56).
Kijárt a pacsi Milutinovnak
A finálé Marinković elképesztő, hihetetlen és fantasztikus blokkjával indult. Az FMP játékosa megint azt játszotta, hogy kinyújtja a karját és szemtelenül ellopja a labdánkat, Marinković viszont utánairamodott és lendületből leállította az izgága ellenfelet. Andrić visszaállította a világ rendjét, meg a 10 pontos különbséget (67:57).
Partizan-kispad - Milutinov, Murić és Glišić
Innentől kezdve már simán ment a dolog. Túlléptük a 10-es határt (75:60), miután Milutinov és Murić a kezükbe vették az irányítást. A túloldalról hiába próbálkoztak hárompontosokkal, ezt a győzelmet már nem lehetett tőlünk elvenni.
Amint lesz bármilyen videó a meccsről, frissítem a posztot.
Megérdemelt ünneplés a végén
A rájátszás jelenlegi állása:
1. CZ 20 pont
2. Partizan 19 pont
3. Metalac 16 pont
4. Mega Leks 14 pont
5. Vojvodina 14 pont
6. FMP 13 pont
7. Konstantin 13 pont
8. Tamiš 11 pont
Az ember azt hinné, hogy a bajnokság legutolsó fordulója egész laza lesz, eljátszadozgatunk, simán megnyerjük egy, két, netán három góllal, aztán jöhet a pusziosztás, integetés, és mindenki mehet szépen haza, hogy megkezdhesse a jól megérdemelt pihenőjét.
Hát a nagy túrót, azt.
Tartalékos csapattal vonult ki a Partizan a čačaki pályára. Ismét Ninković volt a csapatkapitány és feltűnt a kezdő 11-ben Predrag Luka is, akit már időtlen idők óta nem lehetett látni.
Az okát nem tudom. Ha te tudod, írd meg kommentbe.
Az első említésre méltó történés a 7. percben volt, akkor is csak annyi, hogy Marković küldött egy távoli, gyenge lövést a Borac kapujára. Ebből indult kontratámadásra a hazai csapat, Jevtović száguldott fel, cselezett egy sort a 16-osunknál és rálőtte, mellé.
A 9. percben szabadrúgást kaptunk. Ninković állt a labda mögé, rá is zúdította, a kapus éppenhogy, ujjheggyel kotorta szögletre. A szögletrúgást Balažic fejelte a kapura, de mellément. Két perc múlva Vulićević küldött egy távoli lövést jobbról a kapura, a kapus elkapta.
A 12. percben szabadrúgást kapott a Borac, kb. 40 méterre a kapunktól. Balról érkezett a beívelés, kavarodás támadt a 16-oson belül, majd a labda Jevtovićhoz került. Ő Lukával birkózott, majd egy hirtelen mozdulattal rárúgta. Živko Živković hihetetlen reflexszel hárított.
A pályát a folyamatos eső teljesen feláztatta, már az első negyedóra után úgy néztek ki a játékosok, mint a kisdisznók. A 17. percben Grbić kapott hatalmas labdát, fel is futott vele a jobb oldalon és beívelte. Ninković egyből rá is lőtt, de Bajić kapus kivédte. A labda Luka felé repült, ő pedig lendült egyet és a hálóba fejelte. GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!! 0:1
A 21. percben újabb szabadrúgást kapott a Borac. Krunić állt a labda mögé, de a lövése kirepült a kapu felett.
A 28. percben Ožegović kapott nagy labdát a félpályáról. A támadó tökegyedül álldogállt ott elöl
lesgyanús volt, de nem derült ki a lassításból, sem az összefoglalóból
Balažic próbálta utolérni, de későn: Ožegović egy lendülettel bevágta a labdát a hálóba. 1:1
Túl sokat nem kellett várni a Partizan válaszára.
A következő percben Vulićević passzolt Markovićnak, ő pedig átlőtte a 16-os másik oldalán álló Marinkovićnak. Marinković pedig fogta magát és 16 méterről rálőtt, bele a kapu közepébe. GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL, ezzazzz, újra vezetünk! 1:2
A 30. percben újabb Borac-szabadrúgás jött, valahol a 16-os vonala és a bal oldalvonal között. Érkezett a beívelés, kavarodás támadt a kapunk előtt, majd Jevtović az égbe lőtte a labdát.
A Borac ezen a ponton felszívta magát és folyamatosan támadott. A 33. percben Jovančić küldött egy lövést a kapunkra vagy 20 méterről, mellé.
Közben felzúgott a rég hallott "uprava napolje"-kórus.
A 36. percben Ninković lőtt kapura balról, mellé.
Három perccel később a Borac szabadrúgása jött kb. 25-28 méterről. A lövés lapos is volt, gyenge is volt, Luka lendületből kivágta.
A 43. percben Lukić produkált egy fantasztikus cselsorozatot és lepasszolta a labdát Grbićnek.
Grbić Lukának továbbította, ő vissza Grbićnek, fantasztikus látvány volt, de a Borac védői szerelték a Partizan támadóját.
A második félidőben, rögtön a legelején volt egy tizenegyesgyanús helyzet. A Borac egyik játékosa esett el a 16-osunkon belül, a bíró
néha azért nekünk is lehet szerencsénk
továbbot intett. A 49. percben szabadrúgást kapott a Borac, 28 méterre a kapunktól, a lövés mellément.
Živko Živković a második félidőben sártengerben védett
Aztán egy perccel később Jevtović kapta az indítást és száguldott a kapunk felé, miközben két védő is cibálta. Felfutott, rálőtt a bal oldalról, Živko Živković kivédte. A labda viszont az észrevétlenül ott ólálkodó Zec elé pattant, ő pedig senkitől sem zavartatva a hálóba küldte a labdát. 2:2
Az 54. percben Petrović kapott egy passzt Grbićtől, rá is lőtt, fölé. Aztán 3 perccel később szabadrúgást kapott a Borac. Stefan Živković ívelte be a 16-osunkra vagy 40 méterről. Ott valaki fejjel megtolta, egyenesen Mutavdžić felé. Mutavdžić felemelkedett, bólintott, a labda pedig a kapunkban kötött ki. Ilyen nincs. 3:2
Az egyébként sem gyors iramú meccs itt kifejezetten lelassult. A Boracnak a lehető legjobb volt az eredmény, mi pedig... nos, ami minket illet, halvány elképzelésünk sem volt, hogy mi legyen.
Oké, értem én, egy erősen tartalékos csapattól nyilván nem lehet csodákat várni, meg az átlagos szurkoló mindig győzelmet, gólokat akar. De erre egyszerűen nincs mentség. 1:2-ről 3:2-re fordítani, ráadásul egy ilyen csapnivaló mérkőzésen, amikor mindenki nagyon jól tudta, hogy a Boracnak a bennmaradás a tét és egészen biztosan a legjobb játékosaikat fogják felvonultatni. Értem azt is, hogy nekünk már tét nélküli volt ez a meccs, de a szentségit neki, ez az ötlettelenül futballozó csapat NEM a Partizan. Ez nekünk megengedhetetlen, még a fakócsapatnak is.
A 61. percben Luka próbálkozott egy lövéssel, de szöglet lett belőle.
Aztán a 67. percben a bíró kiállította Ninkovićot. Második sárga lap. A Partizan innentől kezdve 10 emberrel játszott tovább.
A 75. percben debütált a felnőttcsapatban az ifjú Miloš Kukolj, Luka helyett állt be csereként.
A 77. percben Ožegović indult meg felfelé a labdával és a 16-osunknál lepasszolta Milojevićnek. Milojević visszapasszolt Ožegovićnak, aki rálőtt. A labda megpattant az egyik Partizan-védőn, Živko Živković pedig ismét nagyot védett.
A 79. percben a Borac 16-osán belül Maslać fellökte Petrovićot. Büntető. Teljesen egyértelmű, a bíró már mutatott is a 11-es pontra. Grbić állt a labda mögé és a jobb alsó sarokba rúgta. 3:3
Eskü, ez a 11-es mentett meg minket a totális égéstől.
A 87. percben Kukolj passzolt középre, de a Borac egyik védője előbb fejelt a labdába, mint a Partizan játékosa.
Aztán vége lett, a bíró lefújta a mérkőzést. Bajnokok vagyunk, most már hivatalosan is. Bár én csak remélni tudom, hogy a Bajnokok Ligája selejtezőire ennél ütősebb játékkal fogunk kiállni.
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Borca kraj Morave Stadion, Čačak
Nézőszám: 3000
Vezette: Majo Vujović (partjelzők: Dejan Potočan, Branko Pavlović - tartalék játékvezető: Jovica Milin - gólbírók: Aleksandar Vasić, Dejan Santrač)
FK Partizan: Ž. Živković - Vulićević (Bandalovski, 65.), Balažic, Ćirković, N. Petrović - Lukić (Ostojić, 82.), Marković - Luka (Kukolj, 75.), Ninković, Grbić - Marinković
Vezetőedző: Zoran Milinković
Gólszerzők: Ožegović (28.), Zec (50.), Mutavdžić (54.), ill. Luka (17.), Marinković (29.), Grbić (11-es, 79.)
Sárga lap: Ninković (39.), Petrović (80.)
Kiállítva: Ninković (67., második sárga lap)
A Jelen SuperLiga 2014/15-ös bajnokságának a végeredménye:
1. Partizan 71 pont
2. CZ 64 pont
3. Čukarički 57 pont
4. Vojvodina 52 pont
5. Novi Pazar 47 pont
6. Rad 43 pont
7. Mladost 40 pont
8. OFK Beograd 39 pont
9. Radnički Niš 37 pont
10. Jagodina 35 pont
11. FK Voždovac 34 pont
12. Spartak Zlatibor Voda 34 pont
13. Borac 33 pont
14. Napredak 31 pont
15. Donji Srem 26 pont
16. Radnički 1923 19 pont
Bajnok lett a Partizan
IGEN! IGEN! IGEEEEEEEN!!!!!
és ezzel szerepelhet a Bajnokok Ligája selejtezőjén (ahonnét remélhetőleg továbbjut a csoportmérkőzésekig). A Crvena Zvezda, a Čukarički és a Vojvodina az UEFA Európa Liga selejtezőiben szerepelhet.
Kiesett a Donji Srem és a Radnički 1923. A Prva Ligából feljutott az FK Radnik Surdulica és az FK Javor. A Napredak osztályozót játszik a Metalaccal.
Kedves Mindenki, ennyi volt a Jelen SuperLiga 2014/15-ös bajnoksága. Most mindenki elvonulhat rendbe hozni a megtépázott idegeit, mert azokra még nagy szükség lesz. Jöhet a jól megérdemelt pihenő, aztán ha minden igaz, június 22-én lesz a Bajnokok Ligája selejtezőinek a sorsolása, ahol a Partizan a 2. selejtezőkörben fog bekapcsolódni. A 2. kör mérkőzéseit július 14-15-én, ill. július 21-22-én játsszák. Mindenről időben értesülni fogtok.
Röviden és tömören összefoglalva: az elején megmutattuk, hogy nem szabad kosarazni, a végén meg azt, hogy hogyan kell.
A kettő közt szívroham, depresszió, padló kaparászása és minimum két agyhalál.
Pedig tökjól indult minden. Ezen a mérkőzésen végre újra játszott Saša Pavlović, igaz, csak valamikor a második negyedben állt be.
A legelején fej-fej mellett haladt a két csapat, aztán 7:7-nél a Mega Leks átvette a vezetést.
És aztán ez baromi sokáig így is maradt.
Rémes volt. Nem is az, hogy semmi nem jött össze, hanem inkább az, hogy a Mega Leks egészen egyszerűen jobb volt. Ők irányították a játékot és kihasználták az összes ügyetlenkedésünket. Murić ugyan kiegyenlített a vége felé (16:16), de Krstić a duda előtt, egy óvatlan pillanatban bevágott egy hárompontost. (19:16)
Pont ez volt a Mega Leks titkos fegyvere. Baromi gyorsak voltak a kontráik és ha csak egy kicsit nem figyeltünk oda, már meg is szerezték a labdát. A második negyedben ez már kifejezetten kínos kezdett lenni, amikor 10 pont fölé nőtt az előnyük (27:16). És hiába hozta Marinković a hárompontos dobásokat, hiába égett Mačvan megint ezer fokon, Webster csak kinyújtotta a karját, ellopta a labdát és bedobta (41:30). Közben néha egészen furcsa okok miatt fújtak ránk faultot
Andrić-tyal konkrétan mi bajuk volt a bíróknak ott az időkérés után?...
viszont ha nincs Andrić és a találata pont a végét jelző duda előtt, akkor 10 ponttal mentünk volna félidőre is. Így csak
csak?...
8 pont volt a különbség (42:34).
A sokadik alkalom, hogy a bírók teljesen érthetetlen ítéletet hoznak. Mačvan, Murić és a Mega Leks-es Kešelj veszik körül a játékvezetőt
A harmadik negyedben folytattuk a vesszőfutást.
Ugyanaz történt, ami az első kettőben. A Mega Leks irányította a játékot, szemtelenül ellopták a labdát nem egyszer és be is vágták a gyűrűbe. Miljenović és főleg Jokić megállíthatatlanok voltak. A különbség folyamatosan legalább 5-6 pont volt a javukra. Tepić, Mačvan, Milosavljević és Milutinov mind megfeszültek, és így valahogy 66:61-gyel zártuk a harmadik játékrészt.
Dragan Milosavljević valamikor a meccs folyamán
A negyedik negyed elején sem tűnt úgy, hogy itt bármiféle változás lesz. Ha netán sikerült is bedobnunk egy kosarat, azonnal jött rá a válasz. A mérkőzés hevében Šulović alaposan képen törölte Mačvant, a bíró nem fújt, cserébe 10 pontra nőtt a Mega Leks különbsége (76:66). Átlagszurkoló már kezdte fogalmazni magában a gyászos meccsbeszámolót. Pavlovićra és Tepićre (78:71) egyből Šulović és Jokić volt a válasz (83:71). Sőt, egy büntető után 84:73 lett az állás. A szentségit neki. Rég volt, hogy ekkora különbséggel, ennyire megalázva jöjjünk ki egy meccsből, ráadásul egy egyértelműen jobb csapat ellen.
És ekkor jött Saša Pavlović.
Saša Pavlović nekifutásból csinált egy 5 pontos sorozatot (84:78), de olyat, hogy a Mega Leks edzője azonnal időt kért. Az időkérés arra volt jó, hogy Pavlović még szusszanhatott egyet, hogy aztán folytassa a sremska mitrovicai csarnok felszántását (84:83). Egypontosra csökkent a különbségünk, Pavlović olyan volt, mint aki dúsított urániumot rágcsált a negyed előtti szünetben. Ő volt az, aki a vezetést is megszerezte (84:85), közben a Mega Leks csak döbbenten bámult. Aztán büntetőből egyenlítettek (85:85), Pavlović pedig annyira belejött, hogy a duda előtt egy pillanattal, félpályáról rádobta, de a labda mellément. Jöhetett a hosszabbítás.
Atyaúristen. Itt percenként jött a szívleállás és a sikoltozás. Šulović betalált (87:85), Pavlović kiegyenlített (87:87). Hatalmas a küzdelem, a bíró viszont - ki tudja miért - technikai faultot fúj Pavlovićra. Pavlović az ég összes szentjét tanúnak hívja, de hiába, a bíró hajthatatlan.
Aztán a bíró, ki tudja, miért, Zagoracra is faultot fúj. Mindkét oldal büntetődobást kap. Pavlović megszerzi a vezetést (87:88), a Mega Leks kiegyenlít (88:88). Sőt, megszerzik a vezetést (90:88), Mačvan kiegyenlít (90:90). Újra vezet a Mega Leks (92:90), megint Mačvan az, aki kiegyenlít (92:92). Sőt, még egy plusz büntetőt is dobhat. Vezetünk. (92:93)
A padlón már lassan lyuk fog keletkezni, annyit kapirgálom a feszült pillanatokban.
Újra Mačvan. Nem igaz, hogy micsoda teljesítményt nyújt. (92:95) Ekkor Pavlović kipontozódik. A közönség viszont ordítva skandálja a nevét. 93:95. Sőt, a Mega Leks kiegyenlít. 95:95, talán egy perc lehet már csak hátra a hosszabbításból.
És ekkor büntetődobást kapunk.
Tepić.
95:96.
És vége.
Nyertünk. Micsoda meccs volt.
A rájátszás jelenlegi állása:
1. CZ 18 pont
2. Partizan 17 pont
3. Metalac 14 pont
4. Mega Leks 13 pont
5. Vojvodina 13 pont
6. FMP 12 pont
7. Konstantin 11 pont
8. Tamiš 10 pont
