Rendhagyó módon ez a poszt nem eredményekről, meccsekről meg eseményekről fog szólni, hanem megkísérlem végignézni azt, amit a futballcsapat jelenlegi és korábbi vezetősége véghezvitt, továbbá, ha nem is vagyok olyan helyzetben, hogy megoldást javasoljak (javasolhatok, csak a kutyát nem fogja érdekelni az illetékesek közül), de legalább alaposan megnézem azt, hogy más, sikeresebb és boldogabb helyeken hogy csinálják.
Elemzést, grafikonokat, precíz és pontos megfogalmazást ne várjon senki. Továbbra is egy szubjektív szurkolói blogon vagytok, ha precizitás és pontosság kell, forduljon mindenki gazdasági szakemberekhez, van belőlük annyi, mint égen a csillag.
A Petar Škuletić eladása körüli cirkusz továbbra sem csitul. Hozzáadódott még az is, hogy esetleg Ivan Šaponjićot is eladják. Az elnökség fejvesztve tagad mindent, ami él és mozog, senki nem tud semmit, a szurkolók forronganak és az összes létező közösségi felületen egy emberként küldik el a vezetőséget melegebb éghajlatra.
Drága Popović és Tumbaković urak, ez irtózatosan nagy szégyen magukra nézve. Maguk a főnökök, maguknak KÖTELESSÉGE lenne mindenről tudni, ami a csapat berkein belül történik. Sőt, maguknak még azt is tudni kellene, ami nem a csapatban történik. Ezt hívják tájékozottságnak. Sőt, ezt hívják - hívnák... - profizmusnak. Hogy képben tetszenek lenni mindazzal, ami a világ sportberkeiben történik.
Persze mindannyian tudjuk, maguk is és mi is, hogy a "nem tudom, miről van szó" irtózatos nagy kamu. Maguk pontosan tudják, hogy miről van szó. Mi pedig tudjuk, hogy maguk hazudnak.
A csapatra meg közben rászakadt az ég. Kiderült, hogy 14 millió eurós adósságunk van, kiderült, hogy jelzálogkölcsönt kellett felvenni a zemuni Teleoptik-sporttelepre, ahol egyébként a teljes utánpótlás-nevelés folyik. Kiderült, hogy az oroszok még egy huncut vasat sem fizettek ki Škuletić vételárából. És ezek után Zoran Popović elnök a legmocskosabb fegyverhez nyúlt: az egészet Dragan Đurić korábbi elnökre kente. A szerb sajtó visszhangzik Popović sárdobálásától, ahogy a mostani elnök azzal vádolja az egykorit, hogy uzsorakamatra vett fel kölcsönöket és ő felel teljes egészében a klub eladósodásáért. Bizonyítékokat ugyan nem hozott elő, de a botrányra éhes nép most ezen csámcsog és nem azon, hogy közben revizorok lepték el a klubot és pontról pontra feljegyezték az összes tartozást a legutolsó vécépapírgurigáig.
És nem azon, hogy évek óta alulról nyaldossuk az európai kupasorozatokat, hogy a dolgozók sztrájkolnak, mert hónapok óta nem kaptak fizetést, hogy a játékosok szerelemből játszanak, mert nekik is többhavi járandóssággal tartozik a csapat. Hogy a tartozásaink miatt a Szerb Labdarúgó Szövetség minimum irtózatosan seggbe fog minket rúgni. Hogy még a felkészülési edzőmeccseken is úgy elkenték a szánkat a külföldi csapatok, hogy csak pislogtunk, és az átlagos szurkoló nem tudott nem gondolni Lukač rezignált megjegyzésére: ez van, a mi helyünk a SuperLigában van, ennél tovább nem tudunk nyújtózkodni.
Közben az ember figyeli, amint az egykori játékosok elhúznak külföldi klubokhoz. Elképedve nézi azoknak a profizmusát, felkészültségét. Az elkötelezettségről nem is beszélve. Mindegy, hogy Lokomotív Moszkva, Anderlecht, Borussia Dortmund vagy Liverpool. Egyvalami közös bennük.
A profizmus.
Az, hogy a klub önálló. Nem állami támogatásokból meg ilyen-olyan, csurranó-cseppenő szponzorpénzekből próbálja fenntartani magát. A vezetői mind üzletemberek, akik mind véresen komolyan gondolják a dolgot. Akik nyereséget akarnak, nemcsak a tabellán, de a bankszámlán is.
Politikus egy sincs körülöttük. Legfeljebb a lelátón, miután törvényesen, sorbanállás után, vagy akár interneten megvette a jegyét.
A vezetőségben nincsenek. És nincsenek masztodonok sem, olyan őslények, akik már Hunyadi idején is a csapat körül forgolódtak. Azok legfeljebb a klub arcképcsarnokába férnek bele, ha egyáltalán. Mindenhol magasan képzett, profi szakemberek vannak, menedzserek, PR-osok, tehetségkutatók, edzők, szakvezetők. Mindenki maximálisan elkötelezett, a szakértelmükhöz kétség sem férhet. Nem haveri alapon kerültek oda és nem azért, mert jókor, jó időben jó helyre dugják a nyelvüket.
Hölgyeim és uraim, az egyetlen megoldás a Partizan esetében ugyanaz, mint minden más klub esetében is.
A privatizáció.
Nem ördögtől való, hogy üzletemberek vegyék át az irányítást és uramatyám, nyereséget termeljenek a klubnak. Ugyanis a helyzet az, hogy amíg politikusok és masztodonok terpeszkednek a vezetőségben, addig az égvilágon semmi nem fog változni. Elárverezik a Teleoptik-sporttelepet, még a kispadot is a seggünk alól és koldusbotra jutunk. Ez kell?
Nem hát.
Így hát, hölgyek és urak, azonnal kirugdalni a vezetőségből az összes idiótát. Nem maradhat egy sem, írmagjuk sem. Senki sem. Mindenkinek mennie kell. Azonnal.
Oda kell engedni a klubhoz az üzletembereket, befektetőket. NEM haveri alapon, hanem elkötelezettségi alapon. Minden egyes pályázó, aki a csapat körül megjelenik, leinformálható kell, hogy legyen. Lehessen tudni a teljes múltját, a vagyona eredetét, a csapattal kapcsolatos elképzeléseit, még az óvodai jelét is. Aki körül csak egyetlen halovány, légypiszok méretű folt van, annak fel is út, le is út.
Nincs helye a kompromisszumnak.
A szurkolókat pedig kiszolgálni, agyonszeretgetni. Ugyanis ők a klub megélhetésének első számú forrása. Csillogó-villogó, színes-szagos webáruház, ahol külföldről is lehet vásárolni. Edzőmeccsek élő közvetítése Youtube-on, a klub saját csatornáján. Több nyelvű tájékoztató mindenhol. (Ugyanis amíg csak szerbül hozzáférhető minden, meg van valami véznácska angol nyelvű akármi, addig marhául nem fog titeket senki sem komolyan venni Európában.) És utánpótlásnevelés, továbbra is, csak még több energiaráfordítással. Nem a sporttelep elárverezésével.
Ja, és brutális, hipermodern infrastruktúra a stadionba. Ne csak a sajtópáholyba, hanem az öltözőkbe, folyosókra is. Olyan, hogy a Real Madrid, meg a Barcelona is megirigyelje. Emellett olyan beléptetőrendszert a kapukba, ami azonnal kiszűri az összes idiótát.
És amíg ez megvalósul, addig kötelező jelleggel átlátszóvá tenni a klub büdzséjét. Ugyanis amíg állami dotációból él a csapat és az adófizetők pénzét költik, addig kutya kötelességük a köznép pénzéről a köznépnek elszámolni. Az utolsó vasig. Az összes bevételt, az összes kiadást és az összes forrást, legyen az állami avagy szponzori. És független revizorokkal folyamatosan ellenőriztetni.
Amíg ez meg nem valósul, addig senki ne várjon eredményeket. Se a pályán, se azon kívül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése