Még a mérkőzés előtt: himnusz
(kép: Facebook/KK Partizan)
Először elhúztunk 7:4-re, Pavlović 0:2-ről fordított Milosavljević asszisztálásával. Đumić is hozzájárult, közben rekordot döntött, az első 2 percben begyűjtött 2 db személyi hibát. A Zvezda viszont fordított (7:8). Már itt is, de egész végig, a mérkőzés legvégét jelző dudáig a genyóság összes olyan formáját bevetették, ami még a szabályosság határán belül volt. Jobban mondva, nem lehetett ráfogni, hogy szabálytalan. Plusz ott volt nekik az iszonyatosan gyors Williams, továbbá Boban Marjanović, az Embertelen Emberhegy, a maga 2 méter 22 centijével, lehetetlenül hosszú karjaival, amikkel egyszerűen bárhonnét betalált. Továbbá őt egyszerűen képtelenség volt hatástalanítani. Ha mégis, az felért minimum két személyi hibával, természetesen egyszerre.
Viszont eszméletlen látvány volt, ahogy a halálmegvető bátorságú Partizan-játékosok rácsimpaszkodtak a kétszeres életnagyságú Marjanovićra, a Zvezda-játékos pedig óriásit nyekkenve elterül a földön, miközben az 52-es lábai az égnek merednek. Ha nem lett volna ez a meccs ilyen tragikus, sírva röhögtem volna.
Az első negyedben tartottuk a lépést 14:14-ig, egy kifejezetten izgalmas, pörgős meccs volt. Aztán a fent említettek miatt a vörösök elhúztak, 18:26-tal zártuk a negyedet.
A második negyedben már bunyó is volt, egyelőre csak a labdáért.
(kép: Facebook/KK Partizan)
És ugyan a Zvezda továbbra is vezetett (20:28), a játékvezetők itt látták elérkezni a pillanatot, hogy ők is beszálljanak a játékba.
Nem a mi oldalunkon, miért is.
Szomorú ezt így kijelenteni, de a Zvezda sajnos iszonyatosan a markában tartotta a mérkőzést. Durvák voltak, aggresszívek, erőszakosak, de mindig pont úgy, hogy ne lehessen rájuk fogni a szabálytalanságot. Közben az előnyük már 10 pontra nőtt (23:33) Röpködtek a faultok, a különbséget nem sikerült lefaragni (28:39), közben Mačvan megsérült, be kellett kötözni a könyökét. (Utána bepólyált könyökkel jött vissza játszani. A hős.)
A nézőtéren közben a tetőfokán volt a hangulat, mint mindig. A Sírásók fáklyákkal a kezükben, édes anyanyelvük legelképesztőbb sziporkáit szórták a Zvezda és a drukkerei felé.
De annyira, hogy a meccs hevében a bírók leállították a játékot és Milosavljevićnek úgy kellett a hangosbemondón keresztül megkérni őket, hogy sportszerűen, a családfát, felmenőket, elsődleges és másodlagos nemi jellegeket mellőzve szurkoljanak.
Kapitány, szeretünk, de akkor azt is el kéne valahogy intézni, hogy ez a kis féreg ilyet ne csinálhasson.
Vagy ha igen, olyat kapjon vissza, hogy két hétig csak makogni tudjon.
(kép: Twitter)
Mert Szlovénia szégyene, Jaka Blažić újfent nem a felkészültségével, meg a sportszerűségével hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy a legtaplóbb, legbunkóbb seggfejeket megszégyenítő megnyilvánulásai voltak, nem először. Arra lennék egyébként kíváncsi, hogy ilyenkor vajon kap valami büntetést a drágalátos csapatától? Vagy Čović bácsi nyom egy barackot a fejére és elintézik egy ejnyebejnyével? (Vagy ami még szebb, és véleményem szerint a leginkább valószínű, az egész banda, Čović-tyal az élen a hasát fogja a röhögéstől és még biztatják is ezt a kis patkányt, hogy még, még, még, ennyi nem elég?)
34:43-mal zártuk a negyedet és mehettünk félidőre, miután egy hihetetlenül látványos összjáték végén Saša Pavlović bezúzott egy giganagy hárompontost.
Klasszikus Dávid és Góliát-jelenet: Marjanović vs. Pavlović
(kép: Facebook/KK Partizan)
A harmadik negyedre felpörögtünk, fel is jöttünk 41:45-re. Aztán rengeteg helyzet kimaradt, ennek következtében a Zvezda feljött 42:50-re. Közben Milosavljevićet fellökték, a bírók nem fújtak, de amikor Andrić csúnyán nézett a vörösök egyik amerikai játékosára, már repült is a büntető... 44:56-nál Mačvan megelégelte a szarakodást és a negyed végére felhozta a csapatot 50:56-ra, valami elképesztő teljesítménnyel.
(kép: Facebook/KK Partizan)
A fináléban pedig folytatta, először bezúzott egy kosarat (52:56), majd Đumić találata után (54:58) a szurkolók elé ugrott és integetett, hogy ordítsanak még hangosabban. Aztán Tepićet fellökték, természetesen (?) a Zvezda kapott büntetőt... Majd 57:65-nél Pavlović kipontozódott, miután önfeláldozóan, egy bodicsekkel blokkolta az előretörő Marjanovićot. Utána szinte csak büntetőből tudtunk betalálni, nem, nem azért, mert bénák vagyunk, hanem mert annyi volt a szabálytalanság ellenünk. 62:69-nél Milutinov is kipontozódott, aztán 62:70-nél Murić ellopta Blažićtól a labdát. Válaszként úgy fellökték a Partizan szlovén játékosát a palánk alatt, hogy csak úgy nyekkent, a lassítás pedig mutatta, hogy állati rondán kifordult a bokája. Murićot úgy kellett letámogatni (Pavlović és Milutinović segítettek neki), nem tudott lábra állni. Milosavljević felhozott minket 65:70-re, majd a Zvezda produkált egy 6 pontos sorozatot (65:76). Az utolsó találatot Tepić vitte be és be is állította a végeredményt. (67:76)
(kép: Facebook/KK Partizan)
A Sírásók pedig, mint mindig, mint MINDIG, úgy fogadták a játékosokat, mintha legalábbis megnyerték volna a bajnokságot. Lehet látni, hogy a közönség már javában távozik, de ők még mindig ott énekelnek.
Gigareszpekt.
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Dragan Milosavljević példát mutatott emberségből és sportszerűségből.
- Gratulálok a Zvezdának a győzelmükhöz és a remek játékukhoz. Mi nem játszottunk jól, ötlettelenek voltunk. A vereség miatt én vagyok a felelős, nem játszottam jól sem a védekezésben, sem a támadásban.
És most felállsz és tisztelegsz neki.
Itt a végén pedig 13 perc masszív eksztázis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése