(Így volt beharangozva.)
Ehhez képest volt olyan szakasz, hogy 30 (!!!) ponttal vezettünk.
De még előtte kaptok egy rakás bemelegítős képet.
Az elején még kicsit döcögősen indult. 11:10-re tartották magukat a házigazdák. A részünkről Murić, Milosavljević és Milutinov hozták a pontokat, de főleg a Kapitány. Fordítottunk is 11:16-ra, sőt, a negyed végén még Đumić is bemutatkozott. A Cibona igyekezett felszívni magát, de hiába, 21:25-re hoztuk az első játékrészt.
Aztán bevetettük a titkos fegyvert.
Nikola Milutinovot.
Annyira, hogy már 10 ponttal vezettünk. 21:31, aztán 24:34, aztán...
...aztán Saša Pavlović történt.
Sőt.
20 pont lett a különbség, pedig még csak a 2. negyedben voltunk (26:46). Lengő lobogókkal, 28:50-nel mentünk félidőre.
Valamikor a meccs közben: Boris Dallo
Milutinov büntetőt dob
A folytatás még ennél is lehengerlőbb volt. Pavlović és Tepić egy sorozat hárompontossal felvitték a különbséget a 30 pont határára (30:59), aztán egy zseniális kontratámadással, Tepić-tyel az élen sikerült is (30:61). Mačvant csak bodicsekkel lehetett megállítani, a válogatott játékos egy zseniális troll labdalopással "hálálta meg" az akciót. Milutinovot közben sikerült kiiktatni, a center fél lábon ugrálva jött le a pályáról, nem is tudta folytatni a játékot. (Utólag kiderült, hogy "csak" húzódást szenvedett, semmi komoly sérülés nem történt.) Đumić pedig közben bemutatta az Élő Fal című trükköt.
A Cibona felszívta magát és durván ráment a védekezésre (olykor szó szerint...), 41:68-cal zártuk a harmadik negyedet.
A finálét 41:71-gyel indítottuk Mačvan jóvoltából, aztán a Cibona feljött 50:74-re. Az utolsó néhány percre sikerült összeszedniük magukat és feljönni annyira, hogy legalább a megalázó 20 pontos különbségen belül legyenek. (64:81) A mi részünkről így is, úgy is sima ügy volt.
"Haters gonna hate" - Marinković egészen lazán
.jpeg)
(képek: Twitter)
Update: a teljes meccs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése