2014. november 15., szombat

Levszki Szófia - KK Partizan 66:98 (Adria Liga)

Első ránézésre ez is egy olyan meccs, ami sima ujjgyakorlatnak tűnne. Több, mint 30 pontos győzelem, ráadásul idegenben. Minden szurkolónak ez a vágya.
Az eleje tényleg simának tűnt. Elhúztunk 2:10-re, aztán a bolgárok feljöttek 9:10-re. Még ki is egyenlítettek 11:11-re. A Partizan játékosaiegy darabig érdeklődve figyelték a bolgárok ténykedését, majd 11:15-re elhúztak, hála Edo Murićnak.

Ezúton üzenem annak a két seggfejnek, akik lepedőnyi fekete-fehér-kék zászlókat lengettek pont a kamera előtt, pont a két büntetőterület magasságában, végig az első negyedben, hogy remélem, a reuma fogja szaggatni a zászlót lengető karotokat.

Közben Gagić beindította a gőzhengert és elhúztunk 14:21-re.
Vége az első negyednek, reklámnyi szünet, aztán amikor visszakapcsoltak a szófiai sportcsarnokba, ez a kép fogadta a döbbent Átlagszurkolót:


Egy rakás habzó szájú bolgár szurkoló esett neki a Partizan szurkolóinak és a játékosainak (!!!) is. A Levszki kosarasai, hála, köszönet és dicsőség nekik, a saját testükkel védték a Partizan játékosait a saját feldühödött szurkolóiktól, sőt, a Partizan szurkolóinak is igyekeztek segíteni.

Külön felhívnám a figyelmet a videón 2:03 körül feltűnő, a vérző fejű ember mögött ólálkodó, vézna, kopasz kis Gollamra, aki aztán hátulról, aljas kis pondró módjára belerúg a földön fekvő, tehetetlen, sebesült emberbe. Őszintén kívánom neked, te kis rohadék, hogy ugyanígy rugdossanak meg téged is, de úgy legalább 10 pankrátor méretű, kigyúrt csávó, aztán pedig nyomják fel a golyóidat a torkodba csokornyakkendőnek.

A játékosok aztán bemenekültek az öltözőbe, kétséges volt, hogy egyáltalán folytatódik-e a mérkőzés. Végül a játékvezetők és az ellenőrök közösen úgy döntöttek, hogy a mérkőzést lejátsszák, de közönség nélkül.
Az az igazság, hogy innentől kezdve ilyen edzőmeccs jellege lett a találkozónak. Pillanatok alatt 20:30 lett az állás, majd Bogdanović hozott egy hárompontost (20:33). Murić egy remek zsákolást mutatott be (24:35). A 30:37 volt a legszorosabb eredmény a második negyedben, aztán Mačvan és Milutinov sürgősen feljavították kétszámjegyűre (30:40) még a félidő előtt.
A folytatásban a Levszki nekidurálta magát és szép lassan, de biztosan feljöttek 41:47-re. Sőt, 47:51-re is. Andrić fantasztikus hárompontosa után ez 47:54-re módosult, aztán Tepić is igazított az álláson (49:56). Innentől kezdve pedig megállíthatatlanok voltunk. Milutinović beköszönt (49:61), Tepić is egyre jobban belejött (49:63), Mačvan vágott egy hárompontost (51:66), Gagić pedig fixálta a harmadik negyed végeredményét (63:68).
A finálé már gála volt. Milutinović sziporkázott (55:71, majd egyből 55:73).
Update: tessék nézni Milutinović sziporkázását:


Mačvan sem akart lemaradni (55:75, 55:77), közben a különbség 20 pontosra nőtt. A bolgárok lassan széthullottak, közben Tepić egy gyönyörű hárompontossal jelezte az összes kétkedőnek, hogy bekaphatják (57:84). A következő pillanatban a Tepić-Gagić tengely egy olyan alley-oop figurát produkált, hogy Átlagszurkolónak könnybe lábadt a szeme.


Aztán 57:88.
Aztán 57:90.
Aztán 60:90 (végre a bolgárok is levegőhöz jutottak). Milutinov jött (60:92), sőt, Šalić is, elkapva és bevágva Dallo lepattanóját (63:94, 66:96). Mi több, Bezbradica is visszatért, nem is akárhogy, ő tette fel a pontot az i-re a legvégén (66:98).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése