Amúgy a mérkőzés előtt Milutinov ezzel a fotóval riogatott.
(fotó: mozzartsport.com)
A meccsre azért már nem ilyen féloldalas fejjel jött ki, letolatta tökkopaszra a búráját. Bár meglehet, így kellett volna kijönnie a parkettre, lehet, hogy a litvánok halálra rémültek volna és hazáig szaladtak volna.
Amúgy bocs, szar kedvem van és rohadtul nincs hangulatom viccelődni. Pláne egy ilyen meccs után, hogy a srácok a szívüket-lelküket kitették a pályára, a litvánok viszont 5+3 játékossal (5 mezőnyjátékos + 3 játékvezető) elvitték a mérkőzést.
Az első negyedben már olyan jelenetek voltak, amik máskor max. a fináléban. Marinković hatalmas labdát lopott és indított kontratámadást, Gagić a megtestesült őserő, a Fal, az Erőd, aki blokkolja az ellenfél leglehetetlenebb dobásait is, Mačvan pedig hátára kapja az egész csapatot és megállíthatatlan.
A baj csak az volt, hogy az ellenfél 2:10-re vezetett. Egy sor helyzetet kihagytunk. Még csak nem is blokkolta az ellenfél a dobásainkat, egyszerűen csak mellément, lepattant. Mačvan aztán feltornázta 7:14-re az állást. Milutinov egy remek kontrából szintén (10:14). A litvánok leginkább személyi hibákat halmoztak, közben
16:18 lett a negyed vége.
A második játékrész megint egy sor kihagyott helyzetet és eladott labdát hozott. Több, mint 2 perc kellett az első találathoz (16:20) és több, mint 4 perc a Partizan első találatához (20:26), amit Murić hozott büntetőből. Dallo csinált egy hihetetlen, fantasztikus és látványos szerelést és adta tovább Mačvannak, aki be is szórta (22:26), aztán jöhetett a csapat első hárompontosa is Andrićtól (25:28).
Meg ez is.
De a litvánok továbbra is vezettek. Egy percre sem tudtuk átvenni az irányítást. Pedig fantasztikusan izgalmas meccs volt, tele látványos megoldásokkal, birkózással - meg három töksüket, tökvak bíróval. A csapat megfeszítette minden erejét, Mačvan szórt egy hárompontost (30:35), végül 32:38-cal mentünk félidőre.
A harmadik negyedben Milutinov szórt egy kosarat (34:41), Marinković is dobott egy hárompontost (37:43), de a litvánok nemsokára már 10 ponttal vezettek (37:47). Sőt, 37:49-re emelték a különbséget, amit aztán a Tepić-Andrić tengely csökkentett (39:49), de a különbség még mindig kétszámjegyű volt. Tepić aztán felszívta magát és 45:51-re felhozta a csapatot, 7 pontos sorozatot produkálva. Aztán feljöttünk 50:54-re, Mačvan és Milutinović jóvoltából.
De ha esetleg 4 pontra megközelítettük a vendégeket, akkor tuti, hogy lett hirtelen valami fault vagy miegyéb, ami után a bírók gyorsan büntetőt tudtak ítélni a Lietuvosnak, a különbség pedig nőtt.
A hangulat viszont óriási volt. (Utólag a Lietuvos egyik amerikai játékosa a Twitterére ezt írta ki: Ehhez semmi sem fogható. Simán a legőrültebb hely, ahol valaha is játszottam!)
A vége nagyjából az előzőek folytatása volt. A Partizan foggal-körömmel küzdött, cserébe Milutinov kipontozódott, senki sem értette, hogy miért. Közben már 62:75 volt az állás, a Partizan büntetőkből tudott csak pontokat szerezni. Andrić szerzett végül egy akciógólt, hárompontosat (69:78), de rögtön jött is rá egy büntető a litvánoknak (69:79). Murić zsákolt egy nagyon látványos kosarat (71:79), Mačvan hozott két pontot (74:83), küzdöttünk, nem roppantunk össze az utolsó pillanatokban sem. Végül Gagić büntetőből állította be a végeredményt (76:85).
KK Partizan: Tepić (8), Murić (14), Marinković (3), Dallo (2), Milutinov (8), Mačvan (22), Gagić (8), Andrić (6), Milutinović (5)
Lietuvos Rytas: Leslie (12), Dambrauskas, Juškevičius (8), Lukauskis, Baron (2), Šeškus, Valeika, Gecevičius (17), Orelik (21), Kavaliauskas (23), Moser (2)
(jelöletlen képek: Facebook/KK Partizan, Google)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése