Az első játékrész aránylag kiegyenlített volt, hol az egyik csapat vezetett, hol a másik. Milutinov dolgozott rengeteget a Partizan részéről, az FMP-től Čović és Dunđerski, bár az húzós volt, amikor a negyed végét jelző duda előtt két másodperccel Dunđerski kosárra hajította a labdát, az meg csont nélkül behullott. Így lett az első rész végeredménye 18:16.
Aztán ez csak szarabb lett. Temérdek volt a hiba, a fault, az FMP játékosai meg mintha eltanulták volna a Cedevita taktikáját a rossz emlékű ABA Liga elődöntőn: lefülelték a levegőben szálló labdákat és súlyos kontratámadásokat indítottak, legtöbbször sikerrel. Vagy éppen szendvicsbe fogták a Partizan játékosait. Nem csoda, hogy egy idő után 27:22 lett az állás, aztán lett ez még sokkal rosszabb is. A Partizannak egyszerűen semmi sem sikerült. A labda folyton lepattogott a gyűrűről, közben az FMP kontrázott, sikerrel. Čović rengeteget rohangált a pályán és az ő szervezkedésének és rohangálásának köszönhetően egy idő után 32:22 volt már az állás (az egyszeri szurkoló meg már a gyászjelentést kezdte fogalmazni, két szar vereség után egy harmadik már a kegyelemdöfés lett volna).
Čović egyébként rémes volt. A bonszájméretű kis irányító tutira nincs még 180 centi se. Ehhez képest berohangálta a pályát, szervezte a támadásokat, részt vett a védekezésben és szórta a pontokat, olykor még a hárompontosokat is. Okosan észrevette a rést az óriási termetű Partizan-játékosok között, befurakodott és mire a fekete-fehérek kettőt pillantottak volna, már a kosárban is volt a labda. Ezen kívül, ha éppen nem szervezett, rohangált és irányított, akkor ráharapta magát valakire az ellenfél játékosai közül és ott fityegett rajta, mint valami különösen idegesítő hátizsák. Lidérces éjszakákon róla álmodik mindenki a Pionir Hallból.
Ami pedig a lényeg: a félidőben 41:31 volt az állás az FMP javára, érződött, hogy valamit nagyon gyorsan tenni kell, ha labdába akarunk még rúgni az idén.
Aztán a szünet után, indításképp Bertans sürgősen bevágott két hárompontost, meg a védelem is összerántotta magát, így rövidesen 43:41-re módosult az állás. Milutinov vette a hátára a csapatot, Dallo segített neki (a kis francia játékos hihetetlenül fürgén rohangált és okosan szervezett), Bertans szorgalmasan dobálta a hárompontosokat, úgyhogy az utolsó játékrésznek már 49:56-os vezetéssel mentünk neki.
Aztán valahogy elszabadult a pokol.
Negyedik negyed. 54:58 volt az állás, mikor rövid lökdösődés kezdődött Lauvergne és Smiljanić között. Az FMP játékosa szinte a francia arcába lihegett, amint az be akarta volna dobni a labdát az alapvonalról, Lauvergne meg elvesztette a türelmét és odébb akarta tolni Smiljanićot. Ekkor viszont a semmiből megjelent Dunđerski, lecsapott a Partizan franciájára és szabályosan elkezdte gyepálni. Óriási kavarodás, berohan az egész FMP-kispad és csatlakoznak a bunyóhoz, pillanatok alatt pankráció lett kosárlabda helyett. Közben a két vezetőedző, Duško Vujošević és Vlada Mitrović is kis híján egymásnak estek. A játékvezetők gyorsan elmenekültek a játéktér másik végébe, onnan füttyöngettek. A Partizan-kispad csak rémülten pislogott.
A mérkőzés ellenőre tanakodott egy ideig, majd kisütötte a megoldást: Lauvergne-nek és Vujoševićnek, valamint Mitrović sportigazgatónak el kell hagynia a játékteret. A Partizan centerét és vezetőedzőjét biztonsági emberek kísérték az öltözőig. A jv és ellenőr sporiknak ezúton is köszönet, hála és sok-sok puszi. Különösen, hogy Dunđerski egy ejnyebejnye nélkül megúszta.
Mindegy, a meccs folytatódott. Milutinov rendezgette a sorokat, meg Bertans, a másik oldalról Gudurić (59:61). Aztán Bertans 59:66-ra módosította az állást, majd Dallo és Tepić is besegítettek (61:70). Utoljára még Kaplanović bevágott egy kosarat, de aztán már vége is lett a mérkőzésnek, a végeredmény 63:70.
A bajnokság állása:
1. CZ 12 pont
2. Partizan 11 pont
3. Mega Vizura 10 pont
4. Radnički 9 pont
5. Metalac 8 pont
6. FMP 8 pont
7. Borac 7 pont
8. Crnokosa 7 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése