A vicceskedést félrerakva: mégis mi a túrót lehet elmondani egy mérkőzésről, ahol a pálya 2 órával a meccs előtt így nézett ki, mert Szabadkán ítéletidő tombolt ma délelőtt, szakadó esővel, jégesővel, dörgéssel-villámlással...
(fotó: partizan.rs)
Itt valami hihetetlen bohózat vette kezdetét (ez egyébként eltartott a meccs lefújásáig) - mindenki mindenféle eszközzel elkezdte letakarítani a vizet a pályáról: ki seprűvel, ki hólapáttal (!), ki palánkkal (!!!). Nyilván az égvilágon senki nem akarta volna tovább húzni-halasztani a bajnokságot.
Itt örökítették meg azt a pillanatot, amikor ketten a pálya szélén álló palánkkal próbálnak valahogy úrrá lenni a tócsán.
"A pálya játékra alkalmatlan"
(képek: partizan.rs)
Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy javasoljam egy új sportág bevezetését a szerb futballpályákon, nevezetesen a dagonyát. A két csapat kimegy, gyepálja egymást 90 percig, aztán a retkesebbik mossa ki az egész bandának a mezét-sportszárát-gatyáját. Az összes csapat maximális pontszámmal kezdené a bajnokságot, és mindig a koszosabbiktól vonnának le 1-1 büntetőpontot. A bajnokságot értelemszerűen a legtisztább nyerné. Gólkirály helyett lenne mondjuk Dzsuvakirály. Az összes mosószergyár tutira beszállna szponzornak.
A mérkőzést végül háromnegyed 6 magasságában kezdték, de előtte egy perc néma csenddel emlékeztek meg az árvíz áldozataira.
Aztán elkezdődött ez az egészen hihetetlen és elképesztő futball-paródia. A labdát sokszor el se lehetett rúgni. Nem egyszer és nem kétszer esett meg az, hogy valamelyik játékos isteneset akart bikázni a labdába, a labda repült is két métert, majd megfeneklett egy láthatalan pocsolyában és megállt. Az egyszeri szurkoló meg a harmadik ilyen után már hangosan röhögött...
A cirkuszt elnézve eszembe jutott a legendás angol kapus, Peter Shilton aranyköpése. Az egyik, különösen esős angol bajnokság idején mondta - állítólag -, amikor neki is többször kellett sárba-pocsolyába vetődnie: én leszek az első kapus, aki kötelessége teljesítése közben a vízbe fulladt.
Volkov egyébként egészen elképesztő formát mutatott. A hátára vette a csapatot, fel-alá rohangált (úszott...), és többször komolyan veszélyeztette a kaput. A 7. percben Andrija Živkovićtól kapott egy passzt, csak gól helyett szögletre ment. A válasz egyből jött aztán Džugurdićtól (aki ráadásul a Partizan növendéke volt egykoron), de Lukač reflexei a helyükön voltak.
Két perccel később Saša Ilić lőtte Živković elé (zseniális, ötemberes kényszerítőzés után), de a labda szögletre ment. Živković kocogott ki szöglethez, a beívelt labdát Volkov kevéssel lőtte a kapu fölé.
Aztán jött a 20. perc, ismét Volkov villant, bevágtatott a Spartak 16-osára, de Novaković hátulról elkaszálta. (Volkov jópár méteren át radírozta a vizes füvet...) A bíró 11-est ítélt, a labdát Lazović higgadtan berúgta a jobb alsóba a balra vetődő Janošević mellett. 0:1
Kicsit később, a 24. perc körül megint a Živković-Volkov kettős lendült akcióba, a fiatal szélső beadását a hátvéd alig pár centire a háló mellé lőtte.
Három perc múlva a Spartak kapott szabadrúgást a kaputól kb. 30 méternyire. (Nem sűrűn jutottak át egyébként a felezővonalon az első félidőben...) Torbić rátűzte, Lukač hatalmasat védett.
Újabb néhány perc elteltével (még mindig az első fél órában járunk) ismét Živković lőhetett, most Ilić beadásából. A labda kicsurgott szögletre, pont Lazović orra előtt.
Aztán az történt, hogy Živković kapott egy sárgát a 33. percben, mert lerántotta az ellenfél egyik játékosát. Egy perc múlva már Radović kapott egy sárgát, amiért irgalmatlanul felrúgta Živkovićot.
Komolyan, létezik még ilyen a futballpályákon, hogy "törlesztés"? Eskü, meg voltam győződve, hogy még a 90-es években kihalt az ilyesmi.
A 36. percben Luka szlalomozott a védők között és lőtt kapura vagy 30 méterről, de a labda elzúgott a kapu felett. Rögtön utána egy szöglet után Stanković fejelt kapura, de Janošević védett.
A 40. percben volt a Spartaknak néhány gyengébb próbálkozása, majd 4 perccel később a Lazović-Živković-tengely lendült akcióba. Živković ismét kapura lőtt, de a semmiből egyszer csak előbukkant Banjac és hatástalanított.
Már mindenki a félidőt jelző sípszót várta, amikor egy Ilić-Volkov -Lazović összjáték után Luka elé került a labda. A középpályás nem sokat teketóriázott, 5 méterről a hálóba vágta a labdát. 0:2
Volkov mozdulatát, azt a hanyagul elegáns, lezser, már-már unott oxfordot tanítani kellene, ahogy Lazović elé tálalta a labdát. Epic.
Szünet után az addig félénken játszó Pantić is elkezdett magára találni. A fiatal középpályás most került először a kezdőcsapatba, érthető volt az esetleges elfogódottsága... Egyébként azt pletykálják róla, hogy a Juventus szívesen elvinné őt a saját futballiskolájába. Mindenesetre Pantić rögtön a második félidő legelején egy fantasztikus összjátékot mutatott be Lazović-al a hazaiak tizenhatosánál, a kettőjük között berobbanó Luka viszont a kapu fölé lőtt.
Aztán az 50. percben Nosković megszerezhette volna az év, de legalábbis a szezon gólját: háttal állt a Partizan kapujának és egy vetődő-ollózó mozdulattal küldte kapura a labdát. Még szerencse, hogy fölé...
A gól azért összejött nekik, ha nem is pont neki és nem is pont ekkor... Az 55. percben egy jókora beívelés érkezett a Partizan büntetőterületére. A labdát Kovačević fejjel megtolta, a labda pedig bepattogott a kapuba. 1:2
Aztán jött egy csendesebb időszak, úgy körülbelül 10 percre. A Spartak már nem volt annyira beszorulva, néha veszélyeztették is a Partizan kapuját, de Lukač a helyén volt. Majd a 67. percben Živković ismét akcióba lendült, kicselezte a fél védelmet, óriási sprintet vágott le... Egészen addig, amíg fel nem bukkant Radović. A szabadkai védő valószínűleg még az első félidőben megorrolhatott a Partizan szélsőjére, mert szabályosan rászállt. Szó szerint. Živković hatalmasat hemperedett a vizes fűbe. A bíró nem értékelte Radović húzását és lezavarta őt a pályáról egy piros lappal.
Pantić közben már egyre jobban elkezdett mocorogni. A 69. percben egy szabadrúgása ment milliméterekkel mellé. Majd a 71. percben Živković zseniális beadását már értékesítette. 1:3
A 75. percben a csereként beállt Marković szinte az első labdaérintéssel majdnem gólt szerzett (de ami majdnem az, az nem az...), aztán Šarać borzolta az egyszeri szurkoló idegeit, amikor öt méterről lőtt - fölé. Rögtön egy perccel később a szintén csere Malbašić száguldott fel és lőtt rá (és hagyta ki) és itt megint kezdett érződni az az enyhe, de kellemetlen nyomás, ami általában a Partizan-dominanciát jellemzi.
A 83. percben ez egészen konkréttá vált. Egy szöglet után Volkov megtolta fejjel a labdát, Marković pedig egy ZSENIÁLIS oxforddal a hálóba lőtt. Lazán, könnyedén és pofátlanul. Egyszóval, zseniálisan. 1:4
Kicsit később még Volkov próbálkozott, de a labda messze elkerülte a kaput. A másik oldalról Stefan Ilić kísérletezett egy perccel a vége előtt, de ő is sikertelenül. Még volt kb. 2 perc hosszabbítás, aztán a bíró véget vetett a futballbörleszknek.
Te pedig holnap 22 órától lesed az ArenaSport 1-et, mert a szerb válogatott Jamaicával fog játszani barátságos mérkőzést, és ott lesz egy rakás egykori Partizan-játékos, mint pl. Miloš Jojić, Lazar Marković vagy Aleksandar Mitrović.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése