A horvátok gyakorlatilag végig uralták a meccset, egyetlen pillanatra sem engedték ki a kezükből az irányítást. Fekete sapkában játszott a Partizan, a Mladost hozta el a labdát az első ráúszásnál. Az elején még nagyot védett a Partizan kapusa, de aztán behullott az első gól (1:0). Mandić kiegyenlített egy távoli lövéssel, de aztán emberelőnyt kapott a Mladost, ráadásnak pedig egy büntetőt, amit be is lőttek. (2:1) 3:1 után újból Mandić szépített, majd Subotić is lőtt egy gólt (4:3). Sőt, Gogov révén ki is egyenlítettünk (4:4), de a negyed vége 5:4 lett, 7 másodperccel a vége előtt vágták be a gólt a horvátok.
A második negyedben kezdtek elhúzni a hazaiak. 6:4, 7:4, aztán Subotić révén 7:5 (a klasszikus cselt csinálta, addig lóbálta a labdát, amíg a kapus el nem süllyedt), de szinte azonnal jött rá a válasz (8:5), sőt, nagyjából 1 perccel félidő előtt a Mladost egyik játékosa közvetlen közelrő vágta a kapunkba a labdát. 9:5
A folytatásban még a legelején esett egy-egy gól (10:6, tőlünk Stojanović talált be), aztán a harmadik negyed hátralévő nagyjából 7 perce eseménytelenül telt. Kihagyott helyzetek sora mindkét oldalon és víz alatti pankráció. Aztán az utolsó negyedben a horvátok sorra lőtték be a helyzeteket. 11:6, azért itt Tanasković dobott egy gólt (11:7), majd 12:7, 13:7... és így tovább, egészen a legvégéig, amikor Manojlović egy remek svédcsavarral bevágta a csapat 8. gólját. Szóval, igen, erre mondják azt, hogy sürgősen el kell felejteni és a következő meccsre szabad csak koncentrálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése