Továbbá, feltenném a kérdést, ami több ezer embert foglalkoztat: mi a rossebet keresnek izraeli (és török) csapatok egy EURÓPAI kupasorozatban, amikor se földrajzilag, se kulturálisan nem tartoznak Európához? (És senki ne jöjjön a zsidó-keresztény maszlaggal, mert körberöhögöm.)
Az első kosarat a jeruzsálemi csapat dobta, de Gagić villámgyorsan válaszolt. Utána Murić is átmozgatta a tagjait (2:4). Az ellenfél próbálta visszaszerezni az előnyét (6:4), de Tepić nem így gondolta, gyorsan bevágott hát egy hárompontost (6:7). A Hapoel próbálkozott, nyilván ciki volt, hogy az otthonukban szorongatja a torkukat az ellenfél (10:7). Milutinov ezt viccesnek találta (10:9). 14:11-nél Bogdanović bevágott egy hárompontost, de a bíró közölte, hogy támadói fault volt és érvénytelenítette a találatot.
Nem ez volt az utolsó olyan megmozdulása a játékvezetőknek, hogy Átlagszurkoló biztosra vette a bundát.
Aztán 16:11-nél beindult a gőzhenger.
Murić szépített (16:13), aztán Tepić is (16:15), majd megint ő (18:17). Aztán pár másodperccel az első negyed vége előtt Bogdanović most már végre tényleg bevághatta a hárompontost (18:20).
A második negyed még jobban indult (18:24). Utána produkáltunk egy ötpontos sorozatot (20:29). A Hapoel kétségbeesetten vergődött (22:29), Bogdanović lazán beszórt egy újabb hárompontost (22:32), az előnyünk pedig 10 pontra növekedett. Istenem, de jó volt látni... A Hapoel felszívta magát, 7 pontos sorozattal feljött 31:32-re, de a csapat is észbe kapott, hogy ennek tán nem lesz jó vége, Marinković gyorsan dobott is egy kosarat (31:34). Aztán, hogy semmi gáz ne legyen, Andrić jött egy hárompontossal (31:37). Bogdanović sem akart lemaradni (33:40). 35:40-nél a Partizan elcsípte a labdát. Pankráció, a bíró (kivételesen) a szívére tette a kezét és megítélte a büntetődobást a Partizannak. Marinković az egyiket bedobta (35:41), aztán sürgősen muszáj volt büntetőt ítélni a Hapoelnek is, nem is akármilyet, hanem hárompontost (38:41). Andrić, a nap egyik hőse szintén dobott egy hárompontost, de ő akcióból (38:44). Egy újabb Hapoel-próbálkozás (42:44), majd Andrić beállította a félidő eredményét (42:46).
A folytatás kicsit döcögősen indult. Az ellenfél körülményeskedve, sok hibával, de egyenlített (46:46). Gagić tett róla, hogy ez ne így legyen (46:48). Majd a Hapoel egy hárompontossal átvette a vezetést (49:48), Gagić büntetőből vágott vissza (49:50). 51:50, megint Gagić (51:52). Az ellenfél kicsit elhúzott, 56:52-nél időkérés, majd Murić elkezdte szépen visszahúzni a csapatot. 56:54, majd egy remek hárompontossal 56:57, és újra vezettünk. Gagić növelte az előnyt (56:59), közben Milutinov blokkolt egy hatalmasat úgy, hogy két, hegy méretű amerikai csüngött rajta. (Erről remélem, lesz videó, ez a látvány megéri a sávszélt.) A Murić-Gagić tengely ellenállhatatlan volt (56:61, majd 56:63), végül Andrić egy fantasztikus hárompontost vágott, hajszálpontosan a végét jelző duda előtt (56:66), Átlagszurkoló jóleső vinnyogása közepette.
Jött az utolsó játékrész. Murić hozott egy hárompontost (58:69). Aztán az ellenfél hozott egy 9 pontos sorozatot (67:69), ne kérdezzétek, hogyan. Milutinov bedobott egy büntetőt (69:71), de addig nem nyugodtak le a kedélyek, amíg a hazaiak ki nem egyenlítettek. Bogdanović dobott egy óriási hárompontost (71:74), aztán Murić is (73:77). Aztán a bírók nyilván érezték, hogy kifut a meccs a kezükből... Megköpték hát a markukat, büntetőt ítéltek a Hapoelnek, aki ki is egyenlített, ahogy kell (77:77).
És itt valahogy elszabadult a pokol.
A bírók először Tepić ellen ítéltek egy megmagyarázhatatlan helyzetet. Az ArenaSport többször lassította, de így sem derült ki egyértelműen, hogy a labda a Partizan irányítójáról ment ki. Aztán újabb megmagyarázhatatlan ítélet után büntetőt kapott a Hapoel.
Videó is van róla, aki megfejtette, kommentbe írja ide, hogy mégis miért ítélt a bíró büntetőt a Partizan ellen.
De még itt is feltápászkodtunk a padlóról. Gagić egyenlített (79:79), az utolsó másodpercekre viszont a bírók teljesen átvették az irányítást. Addig nem nyugodtak, amíg valahogy ki nem csikartak egy büntetőt a Hapoelnek. A vége 82:79 lett, mindenki köszönje annak a három korrupt seggfejnek, akik a totálisan idióta ítéleteikkel elcseszték egy remek, izgalmas mérkőzés hajráját.
A mérkőzés viszont itt még nem ért véget.
A kamerák Duško Vujoševićre irányultak. A tréner paprikapiros fejjel támadt Mihajlo Andrićra, nem tudni, miért. Majd Vujošević tett egy mozdulatot, és ez a mozdulat egyértelműen arról szólt, hogy Andrićot fizikailag bántalmazni akarja. Jobban mondva, konkrétan bántalmazta is. Andrić halálsápadt, Milutinov és Bogdanović döbbenten nézik a jelenetet és mukkanni sem bírnak.
Ezzel kapcsolatban már mindenki mondott mindent, hideget is, meleget is, én most csak röviden fűzném hozzá a saját véleményemet.
Ilyet nem szabad.
Erre nincs magyarázat. Ilyet felnőtt ember nem csinál. Nemhogy nyilvánosan, sehogyan sem.
Ez nem pedagógia, ez nem edzésmódszer. Ez brutalitás. Egy magáról megfeledkezett ember fizikailag (és minden valószínűség szerint verbálisan is) bántalmaz egy másikat. Egy akármelyik európai csapatnál ennek a feléért már úgy kivágják az edzőt, hogy a lába se éri a földet, és köszönje meg, ha ezek után még bárhol alkalmazzák, ha éppen nem tiltják el egy életre.
Emellett, ezek a játékosok mind merő szerelemből játszanak a csapatnál. Hónapok óta fizetés és egyéb juttatások nélkül, kizárólag a Partizan iránti szeretetük és elkötelezettségük miatt játszanak, edzenek, hajtanak és teszik ki a szívüket a pályára a győzelemért. Egy pillanatig sem csodálkoznék, ha ezek után Andrić hirtelen felmondaná a szerződését és elhúzna jó messzire. (Ráadásul minden oka meglenne rá, nem fizették ki a szerződésben foglalt járandóságát, plusz még fizikailag bántalmazzák is.)
Aki pedig öblös hangon óbégatja, hogy Vujošević viselkedése rendben van, annak innen üzenem, hogy nincs rendben. Időtlen idők óta megy a sírás, hogy a Partizan sosem jut be a nagy európai csapatok közé, senki nem veszi őket komolyan, stb. Az egyik okát itt láthattátok.
Minden tiszteletem Duško Vujoševićé az elért eredményei miatt, de emberileg most nagyot bukott a szememben.
Képek nincsenek, egyelőre. Ha lesznek, majd posztolom őket. Addig is hoztam egy ilyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése