A Radnički indításképp elhúzott 3:0-ra. Itt Vladimir Vujasinović időt kért, majd ezek után sürgősen lőttünk két gólt. Azzal együtt az első negyedet a kragujevaciak nyerték 3:2-re.
Jött a második negyed. A Radnički lőtt még egy gólt, vezettek 4:2-re.
És ezt a pillanatot alaposan megjegyezték.
Ugyanis a Partizan innentől kezdve nem hagyta őket levegőhöz jutni. Három gólt vágtunk a második negyedben, a 4:2-es hátrányunk hirtelen 4:5-ös vezetéssé változott. Ezzel az eredménnyel mentünk félidőre.
A folytatásban a Partizan már torpedós gyorsnaszád üzemmódba kapcsolt. 5:8-ra vezettünk, ami a tavalyi Bajnokok Ligája-döntős Kragujevac ellen, egy ilyen fiatal csapattal, na szóval, erre mondják, hogy nem semmi.
A legutolsó negyedre felszívták magukat a hazaiak. Négy gólt vágtak, nekünk időközben egyet sikerült szerezni, ha emlékeim nem csalnak, döntetlenre állt a mérkőzés (mert közben a futballmeccs tépte szét az idegeimet). 9:9
És ekkor jött Dušan Mandić.
A húszéves, kétméteres, jámbor külsejű Mandić itt a pokol összes kénköves ördögét is felülmúlta. Nekilódult, és 14 másodperccel a vége előtt egy akkora gólt lőtt, hogy összeszakadt a kragujevaci Park uszoda. A végeredmény így 9:10 lett, a mérkőzés (további) hősei Gilen, Subotić, Jakšić, Asanović (2-2 gól), ill. Gogov (1 gól).
A döntő második mérkőzése szerdán lesz, 18:00 órától.
Természetesen ismét hajszálpontosan a futballmeccsel egy időben. Aki ezt kitalálta, annak üzenem, hogy sok szeretettel gratulálok, valamint rúgjon bele az ágy sarkába mezítláb, töksötétben, miközben a mellékhelyiségbe botorkál ki.
(kép: sportskacentrala.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése