és sok szeretettel küldenék atombombát az ölébe annak, aki ismét hajszálpont ugyanarra az időpontra rakta a vízilabdameccset, mint a focit
ahol a két csapat 32 percen át gyepálta egymást elkeseredetten, hogy aztán a vége 7:7 legyen.
Az úgy kezdődött, hogy Mandić jött, látott és 2:1 lett az első negyed végeredménye. A Partizan nekiesett a Kragujevacnak, azok meg fanyar beletörődéssel figyelték, ahogy a Kapitány bezúz két gólt.
(kép: sportskacentrala.com)
A második negyedre már összeszedték magukat. Dobtak három gólt, a helyzet viszont az volt, hogy mi is dobtunk hármat. A félidőben 5:4-re vezettünk. A Kragujevac pedig valószínűleg rájött, hogy ha sürgősen nem csinálnak valamit, akkor annyi a bajnoki álmoknak.
Ezek után a harmadik negyedben már 5:7-re vezettek.
Ez így nem mehetett tovább.
Kupaktanács
(kép: sportskacentrala.com)
Jött a negyedik negyed.
Jakšić nekilódult és bevágott egy gólt. 6:7, máris csak egy pontnyi a különbségünk. A másik oldalon Rističević a védhetetlent is kivédte.
Neki és Sorónak most azonnal szobrot állítani ott, Banjicában.
Subotić egyenlített. Vége. 7:7. Jöhettek a büntetők. Az első félidőben védő Soro váltotta a kapuban Rističevićet.
Ez pedig remek húzásnak bizonyult. Soro
bearanyozni mind a két kezét
két büntetőt is kivédett. Az egyik Ćirićé volt, azt szó szerint homlokkal védte ki, a másik Vuksanović lövése vot. 12:13 lett a végeredmény, a csapat két győzelemmel a háta mögött várhatta a szombati, harmadik összecsapást.
(kép: zurnal.rs)
Innen is óriási köszönet és hála a SOS Kanalnak, amiért a Youtube-csatornájukra feltöltik ezeket az összefoglalókat. Nélkülük még így sem tudtam volna megírni ezt a posztot, mert - kövezzetek meg - a futballcsapat kruševaci örömünnepét néztem.
Jött a harmadik mérkőzés szombaton, a kragujevaci uszodában.
Ez volt a legrémesebb. Végre nem ütötte egymást a foci meg a vízipóló, már-már tökéletesnek tűnt minden. Szinte túl szépnek, hogy igaz legyen.
Igazam lett. A meccset kizárólag az RTS 2-n lehetett nézni, egyetlen másik csatorna sem vette át a közvetítést. És egyetlen rohadék stream sem működött. Mintha mindegyikre ráült volna egy elefánt. Eskü, éveket öregedtem ez alatt a kb. másfél óra alatt, mire pafteqnek hála, megtudtam az eredményt.
Amennyit sikerült kivenni a különböző riportokból és beszámolókból, ez lehetett az Év Mérkőzése. Idegtépő, küzdelmes, gyakorlatilag a végét jelző dudáig nem lehetett tudni, hogy ki lesz a győztes.
Az első negyedet megnyertük 4:5-re. A félidőben 5:7-re vezettünk, de a Radnički nagyon felszívta magát és látszott, hogy ezt a kétgólos különbségből egyáltalán nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.
Már csak azért is, mert a harmadik negyedre feljöttek 9:10-re, és noha még mindig vezettünk egy góllal, érződött, hogy ennek még messze a vége.
Az utolsó negyedben fej-fej mellett haladt a két csapat. Másfél perccel a vége előtt 13:13 volt az állás.
Azok a szerencsés szurkolók, akik nézték a meccset, itt már rég szívgyógyszer után kotorásztak, esetleg defibrillátorért sikoltottak.
És ekkor jött Dušan Mandić és az ő bal keze.
13:14!!!! Emberek, vezetünk!!!!
És itt még mindig nem volt vége.
Mert mindössze fél perccel a duda előtt a végig hatalmas formában védő Dimitrije Rističević élete egyik, ha nem a legnagyobb pillanatát produkálva hárította Basara lövését.
És vége.
ÉS BAJNOKOK VAGYUNK!!!!!!
26. alkalommal, pont, mint a futballcsapat!!!!
Örömünnep. Boldogság. Ugrálás, ordítás, éneklés. Ruhástul a vízbe.
(képek: zurnal.rs)
A fiúk erre az alkalomra kapták ezeket a pólókat. A felirat kb. "mindezek ellenére újra bajnokok vagyunk".
(kép: juznifront.com)
(kép: Twitter)
Aztán indultak vissza Belgrádba, ahol egy csapat Sírásó várta őket, fáklyákkal, énekelve a banjicai uszoda előtt.
(képek: juznifront.com)
A Partizan ezzel megszerezte a jogot a Bajnokok Ligájában való induláshoz is.
A mérkőzés összefoglalója:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése