Már a legelején elhúztunk 6:18-ra. Tepić kezdte, Milosavljević és Mačvan folytatta, Murić feltette a pontot az i-re. A Metalac edzője kétszer is időt kért az első negyedben, de hiába. 6:20 lett, majd 8:22, végül 10:24-gyel zártuk az első szakaszt.
A második negyedben már Andrić is pályára lépett, úgyhogy elkezdtek röpködni a hárompontosok is (14:35). Túlléptünk a 20 pontos különbségen. Magabiztosan, lehengerlően játszottunk, a Metalacnak pedig egyszerűen nem akart összejönni semmi, folyton lepattant a labda a gyűrűről. Az állás 18:39 volt, aztán 21:41, a félidőre 23:46-tal mentünk. 23 pont volt az előnyünk.
A harmadik negyedben pedig folytattuk.
26:52. 26 pontos előny.
Aztán a Metalac kicsit összeszedte magát. 29:54-nél csináltak egy 9:1-es sorozatot (38:55). Dallo azért visszaállította a 20 pontos különbséget (38:58). Innentől kezdve már főleg arról szólt a dolog, hogy tudjuk-e tartani a 20 pontot, vagy sem, esetleg 20 fölé tudjuk növelni az előnyünket. 46:63-mal vágtunk neki a finálénak.
Az igazság az, hogy valahol nagyon csodáltam a Metalac játékosait. Egyértelműen vert helyzetben voltak, és mintha átok ült volna rajtuk, a labda szinte soha nem akart a gyűrűbe hullani. De nem adták fel, küzdöttek, míg a Partizan ráérősen dobálgatta a kosarakat. A 20 körüli ponthatárt masszívan tartottuk, inkább már 20-on belül, mint kívül. A végén 60:80 volt az állás Mačvan hárompontosával, végül a duda előtt nem sokkal, Rakičević büntetőjével a Metalac szépített.
Milutinov egymaga 11 pontot szerzett a csapatnak
(kép: mondo.rs)
Update: a rájátszás jelenlegi állása
1. CZ 22 pont2. Partizan 21 pont
3. Metalac 17 pont
4. Mega Leks 16 pont
5. Vojvodina 16 pont
6. FMP 14 pont
7. Konstantin 14 pont
12. Tamiš 12 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése