Eleve megint az volt, hogy a mérkőzésről ki voltak tiltva a Sírásók. (Csak nagyon kevés Partizan-szurkolót engedtek be, mutatóba legfeljebb, de az ultrák közül senkit sem.)
Szomorú látványt nyújtott az ultrák üresen ásítozó törzshelye
(kép: Twitter)
Bemelegítés
(képek: Twitter)
Saša Pavlović sérülése még mindig nem jött rendbe, a pálya széléről figyelt Petar Aranitović és Ioannis Kouzeloglou társaságában
(kép: Facebook/KK Partizan)
Himnusz
(kép: Facebook/KK Partizan)
Lassan indult a mérkőzés, mintha mindkét csapat - tisztesség ne essék szólván - másnapos lett volna. Közel 3 perc elteltével még mindig csak 5:2 volt az állás, aztán Mačvan egyenlített. A védekezésnél a Partizan a zónázós taktikát választotta, míg az ellenfél a "4 védő csimpaszkodik 1 emberre és cibálja 8 irányba" megoldást választották. A bírók azzal együtt már az elején nyilvánvalóvá tették, hogy nem szeretnek minket
csak a szokásos "csúnyán néz a Partizan a Zvezda játékosára = fault + szabaddobás, Zvezda felökleli a Partizan játékosát a palánk alatt = támadói fault"
de az első negyedben még tartottuk a tempót. 14:14-ig egész jók voltunk, aztán... aztán a jóég tudja, mi történt. A Zvezda belehúzott és csináltak egy 10 pontos sorozatot (24:14), nekünk meg az égvilágon semmi nem akart összejönni. Mačvan hozott össze egyetlen árva kosarat, azt is büntetőből, de a negyed végén továbbra is 10 pont volt a különbség. (26:16)
A második negyedben beüzemelte magát a Dallo-Mačvan tengely, de hiába produkáltak eszméletlen, elképesztő trükköket és hiába szórták a kosarakat, az ellenfél 38:26-ra elhúzott. Az iram továbbra sem volt gyors, de hol Jenkins, hol a túlkokszolt gorillára emlékeztető Zirbes zúzta szét a védelmünket. Aztán Andrić beelegelt és bevágott két hárompontost (40:32). Mačvan is hozzájárult (40:35), a különbség mindjárt 5 pontra csökkent.
De még mindig ők vezettek.
Marinković is dobott egy hárompontost (41:38), már kezdett a helyzet egészen reménytelivé válni.
De aztán az volt, hogy a Zvezda két dobásból 5 pontot szerzett, mi meg legfeljebb büntetőből tudtunk pontot szerezni. 47:39-cel mentünk félidőre.
A harmadik negyedben jött el a bírók ideje.
Elkezdték két kézzel szórni a személyi hibákat. Kapásból három Partizan-játékosnak, Murićnak, Andrićnak és Milutinovnak lett egyből négy személyi hibája. A Dallo-Mačvan kettős továbbra is túlórában üzemelt, fel is jöttünk 49:45-re. Sőt, Bezbradica kétpontosra csökkentette a hátrányunkat (54:52).
De a szentségit neki, még mindig mi voltunk hátrányban. Dallo és Maki hiába szántották fel a Pionir Hallt, valami nagyon nem akart működni. 62:54-re vezettek. Mačvan még betalált büntetőből (62:56), aztán Mitrović, hogy ficamodna ki a bokája a várva várt randevú előtt, a végét jelző duda előtt fél másodperccel, félpályáról rádobta - és betalált. 67:56. Remek. Jöhet az utolsó negyed.
A negyedik játékrész Tepić 4. személyi hibájával (!!!) indult.
Aztán... valahogy mintha mindig a kritikus pillanatban rontottuk volna el. Mindig az volt, hogy megközelítettük a Zvezdát 2-3 pont különbségig, és már-már egyenlíthettünk, neadjisten fordíthattunk volna, de valami mindig történt. Az ellenfél pedig ezt szívtelenül kihasználta és elhúzott, egy idő után már megint 10 pont volt a különbség (72:62).
Pedig eskü nem voltak jobbak nálunk.
Csak a bírók itt már szemérmetlenül nekik fújtak.
82:64. Ne kérdezzétek, hogyan, mert én sem tudom. A Partizan szenvedett, de küzdött, nem adta fel, de az egész már annyira keserves volt, hogy Átlagszurkoló már csak azt várta, mikor lesz vége.
Meg azért imádkozott, hogy az a csúfság már mégse essen meg velünk, hogy 20 pontra nő a különbség. Mert alig fél perccel a vége előtt már majdnem annyi volt (91:72).
92:76-tal zártuk végül a meccset. Egyvalamit tehetünk: sürgősen elfelejtjük és a következőre koncentrálunk.
Update: összefoglaló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése