MEGNYERTÜK A 146. ÖRÖKRANGADÓT!!!!!
Mekkora meccs volt, te atyaúristen.
Az egyszeri szurkernek már az is óriási nagy dolog volt, hogy sikerült elcsípni a felvezető műsort.
Nem egyszerű ez, ha az ember Magyarországon rohad, annak is a boldogtalanabbik, értsd, a szerb határtól jó távol eső végében. Sebaj. Megoldottuk.
Óriási hangulat volt a Partizan Stadionban. Ilyenkor szakad meg az ember szíve, hogy nem lehet Belgrádban. A szív egyébként is folyamatosan megszakad, hogy a tulajdonosa nem lehet Belgrádban (legalábbis nem mindig), de ilyenkor különösen.
Telt ház volt. A keleti szektorban volt talán egy-egy foghíj, de az is csak az elején. A játékosok a már említett, fehér színű, "Ne mržnji"-feliratú pólóban jöttek pályára. Talán válaszképpen, talán nem, de az északi tribünön, ahová a vörös csillagosok ultrái voltak besűrítve, megjelent egy óriási molinó (beterítette az egész szektort) egy ráfestett tankkal, amin vörös-fehér csíkos zászló lobogott.
Aztán elkezdődött. Az ötödik percben már a második szögletnél tartott a Partizan... Andrija Živković megeresztett egy lövést, ha nincs ott egy védő, aki kifejeli a labdát, meglehet, már akkor 1:0 lett volna. Aztán a 9. percben Drinčić küldött jobb oldalról egy szabadrúgást, nem sokkal a 16-os csücske mellől. Volkov fejjel megtolta, de a labda elzúgott a felső kapufa felett. Rögtön utána Škuletić találta telibe Bajković kapust.
A 12. perc körül voltunk, folyamatos, kellemetlen nyomás alatt tartotta a Partizan a Zvezdát. Kavarodás támadt a vörösök 16-osa körül, Nikola Ninković rúgott egy irtózatos luftot, ennek ellenére, vagy ezzel együtt a labda továbbpattogott a kapu felé, Škuletićhez. A csatár, ha lehet, még nagyobb luftot rúgott a labdába, ami kicsorgott az alapvonalon túlra. Úgy 6 perc telhetett el, Brašanac is megpróbálkozott. Volkov és Nikola Ninković kényszerítőzött zseniálisan, majd a hátvéd Brašanachoz passzolt. A középpályás kapura lőtt, de a labda elgurult a jobb kapufa mellett.
A 25. perc körül érezhette úgy Dragan Mrđa, hogy eljött az ő pillanata. Támadott a Zvezda (nem túl sűrűn esett ez meg az első 20 percben...), a vörösök csatára nekilendült, Stanković pedig igykezett útját állni. Mrđa akkorát esett az ötös közelében, mint egy télikabát, Mažić bíró pedig rutinosan a 11-es pontra mutatott.
Miloš Ninković állt a labda mögé. A kés megállt a levegőben a feszültségtől... A bíró sípolt, Ninković nekifutott...
...ÉS LUKAČ KAPUS KIVÉDTE!!!!!
A labda egyenesen a kapus kezében landolt. Hihetetlen volt.
A Partizan meglódult. Pár perccel később a bíró szabadrúgást ítélt jó 20 méterre a Zvezda kapujától. Drinčić nekifutott és lőtt. A labda ívben elrepült a sorfal felett és ronggyá szaggatta a vörös csillagosok hálójának bal felső sarkát. 1:0!!!
A szabadrúgás pillanata
(kép: partizan.rs)
A 33. percben újra eljött Dragan Mrđa nagy pillanata. A CZ támadói a Partizan 16-osa körül forgolódtak (nem túl nagy rössel), Pečnik ugyan rálőtte még előzőleg a labdát a kapura, de Lukač simán kivédte. Aztán Milijaš ívelt a Partizan kapuja elé, Mrđa már indult volna érte, amikor Trajković hátulról összekoccantotta a bokáját. Mrđa hasra esett, Mažić játékvezető pedig újra a 11-es pont felé integetett.
Itt már az egyszeri szurkoló a szívgyógyszer után kotorászott...
A Partizan játékosai körülvették Mažićot, de a töpszli kis bíró nem engedett egy jottányit se (közben Darko Lazović diszkréten örömködött a háttérben). Mijailović vállalkozott a büntető értékesítésére.
Mažić sípol...
...ÉS LUKAČ EZT IS KIVÉDTE!!!!!!!!!!!!!
Lukačnak most azonnal szobrot állítani a stadion bejáratánál, a talapzatára felfesteni a "CSODA" feliratot és pénzért mutogatni.
Valami egészen elképesztő volt az, amit a Partizan kapusa ma este produkált. Ilyet még nem láttam, pedig több, mint 20 éve nézek rendszeresen futballmeccseket. Mijailović pedig gazdagabb lett egy sokkoló élménnyel.
Már a második félidőben jártunk, az 55. perc környékén, amikor a Zvezda megindult a Partizan kapuja felé. Gogić küldte be a labdát a 16-osra, a lövést Volkov ugyan lefülelte, de a kipattanó labda egyenesen - na ki elé, így van, Mrđa elé került. Ha most humorharold akarnék lenni, azt mondanám, hogy a csatár végre nem a balett-tudományát prezentálta a gyepen, de a lényeg így is lényeg marad, Mrđa nem tökölt, bevágta a kapuba a labdát, 1:1.
Itt szabályosan lángba borult az északi szektor. Ez azért volt érdekes, mert a találkozó előtt a rendőrség nagy dérrel-dúrral közölte, hogy kőkemény ellenőrzések lesznek a meccs előtt, minden szurkolót végig fognak motozni, és semmiféle pirotechnikai eszközt, még egy nyomorult öngyújtót se engednek be a stadionba. Tény, a déli szektorban, a Sírásók törzshelyén valóban alig lehetett látni bármit is, olykor egy-egy ványadt, görögtűznek látszó valami megjelent, meg talán a keleti oldalon még, ahol a Zabranjeni szokott lenni, ott volt még némi, kisebb pirotechnika. De ahhoz képest, ami az északi fronton volt, a vörös ultrák táborában, ahhoz képest ez pislákoló mécsesláng volt. Úgyhogy innen is puszi az ottani rendőrség összes illetékesének.
Az 58. percben Andrija Živković lőtt egy irtózatos kapufát közvetlen közelről. Aztán a 60. perc körül kicsit leült a különben pörgős és kifejezetten élvezetes meccs. Rengeteg volt az eladott labda. A Partizan védőjátékosai egyébként hihetetlen teljesítményt nyújtottak. Csúsztak-másztak, szereltek, vágtattak, lényegében úgy, ahogy van, az ő érdemük, hogy a CZ támadásaiból alig jutott el pár a kapuig.
A 70. percben Vulićević elégelte meg az öreguras tempót és megeresztett egy lövést a Zvezda kapuja felé - pár centivel zúgott el a jobb kapufa mellett. Utána egy darabig csak a cserék jelentették a változatosságot. Majd úgy 8 perc elteltével Gogić próbálkozott egészen közelről, de a labda kirepült az északi tribün felé.
Nem sokkal később a csereként beállt Kojić tette próbára a Crvena Zvezda védőit, de itt még kipattant a labda az egyikükről. Mint kiderült, a Partizan csatárának ez volt a bemelegítés...
Már a 90. percben jártunk. Drinčić birkózott a Zvezda egyik játékosával; a vörös csillagos a földön maradt, Mažić bíró továbbot intett. Vulićević beívelte középre a labdát, Kojić pedig ráfordult és belőtte a jobb alsó sarokba.
2:1!!!!!! A 90. percben!!!!!
Azt hiszem, Kojić keresve sem találhatott volna jobb alkalmat arra, hogy hosszú sérülése után "visszatérjen".
A mérkőzés után Drinčić - a beszámoló szerint egészen berekedve - nyilatkozott. A montenegrói középpályás Isten ajándékának nevezte a 90. percben szerzett gólt. - Ezért jöttem vissza ide, hogy játszhassak legalább egy ilyen örökrangadón - mondta. - Nem akartam, hogy úgy fejezzem be a karrierem, hogy egyetlen rangadón sem játszom. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy játszhattam, különösen, hogy gólt is rúghattam - tette hozzá.
A lelátón egy régi kedves ismerőst is fel lehetett fedezni. Ivan Ivanov, a Partizan egykori hátvédje, aki most a svájci Baselban játszik, direkt a rangadó kedvéért ült repülőre és jött el megnézni a régi csapatát. A védő nem egy rangadón játszott már korábban.
- Nagyon örülök a győzelemnek! - nyilatkozta. - Most már csak három pont a különbség és szerintem van esély megnyerni a bajnoki címet. Innen a lelátóról nyilván teljesen más érzés végignézni a meccset. Legalább százszor be akartam futni a pályára, hogy segítsek a többieknek... Ígérem, vissza fogok még jönni a Partizanhoz! - tette még hozzá a bolgár védő, aki most sérülés miatt nem játszik a csapatánál, ezért is tudott eljönni Belgrádba.
Az alábbi videón pedig Vladimir Volkov személyesen vezényli a szurkolótábort a meccs után:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése