2014. április 28., hétfő

Amikor egy kép többet mond minden szónál - 2.

(fotó: mozzartsport.com)

A képen látható két, szemmel láthatóan a legnagyobb barátságban lévő fiatalembert vasárnap fényképezték le a belgrádi Kombank Arenában, az ABA Liga döntőjén. Mint kiderült, korábban mindketten megváltották a jegyet az elődöntőre és a döntőre is, de a Partizan is és a Zvezda is kiestek.

Azért az is megért egy misét, hogy a döntő Belgrádban volt, és a döntőt két horvát csapat vívta. 

A két úr pedig nyilván nem akarta a döntőre megvett, valószínűleg nem olcsó belépőjét veszni hagyni, így mindkettő fogta magát és a saját kedvenc csapata mezében elballagott az Arenába, ha már így alakult. És ha már ott voltak, barátságosan megközelítették egymást és kellemesen eldiskuráltak mindenféléről, rangadóról, fociról, kosárlabdáról, miegyébről. Aztán feltételezhetően a legnagyobb barátságban elváltak és hazamentek.
Szóval, hadd rakjam már fel a kérdést az igen tisztelt politikusoknak, vezetőknek, meg az összes többi illetékes elvtársnak: nem-e lehetne-e ezt így-e, mint itt fenn ez a két úr, hogy barátságosan, sportszerűen, úriemberek módjára, a szurkolókat és legfőképp a sportolókat nem egymásnak uszítva, a fair play összes szabályát betartva megcsinálni ezt az egészet? Mert hiába vinnyog mindenki, hogy ódemilyensok a stadionbeli erőszak, meg a szurkolók egy-egy derbi után lelakják a fél várost; tegye fel a kezét az, aki üres szólamok pufogtatása, nyavalygás, fogadkozás és ígérgetés helyett a SAJÁT példájával járt elöl. És ugyan remek dolog, hogy két szimpatikus fiatalember barátságosan elbeszélget egy semleges meccs alatt, de mikor láthatnánk ezt mondjuk politikusoktól, vagy más vezetőktől (igen, igen, pontosan rájuk gondolok, azokra, akikre te is), hogy a lovagi szabályokat betartva közelítenek egymáshoz? Mert amíg odafent a seggükbe dugják a fejüket és a másikra mutogatnak, addig rohadtul nem lesz változás. Ráadásul a vezetőknek, illetve a vezetőséggel járó pozíciónak van egy olyan - kellemetlen vagy kellemes, kinek hogy tetszik - tulajdonsága, hogy a nép követi a példájukat. Akár rossz a példa, akár jó. Mert ha jó, akkor egyértelmű. De ha rossz, akkor a nép közli, hogy a lótúrót fogjuk mi betartani a megállapodásokat, ha ezek a seggfejek odafenn beleszarnak a közepébe. Így van ez. Nyilván nem mondtam meg ezzel a frankót, mert gondolom, hogy sokan, sokféleképpen megtették már ezt előttem, de a szentségit neki, meddig tart még ez a rohadt ámokfutás, és főleg, kinek az érdekeit szolgálja? (Vagy inkább ne kérdezzek ilyeneket?)
Ja, és még valami. Ahogy mondani szokás, a hajszál ennek az egész takonypürének a tetején az, hogy már a sportolók is nyakig benne vannak ebben az egészben. Na EZT kellene mindenekelőtt megállítani. Mert ezek az emberek hősök, kisgyerekek példaképei. Pont őket nem lenne szabad bedarálni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése