(kép: partizan.rs)
Aztán elkezdődött a meccs, szakadó esőben. A 2. percben a Partizan már a harmadik szögletnél tartott... Ha most poénos cukipofa akarnék lenni, akkor felrakhatnám a kérdést Vladan Petrovićnak, hogy tényleg így gondolta-e kihúzni a belgrádiak méregfogát, és úgy egyáltalán, akkor ez most a kicsit viccelődés volt-e, vagy a kicsit komolykodás... Mindegy, ugorjunk egy évet.
A Partizan, ahogy a fentiekből sejteni lehet, az első perctől fogva nekirohant a Jagodinának és felöklelte. Nagyjából 13 perc után lassult kicsit az iram, addig a Partizan lélegzetvételhez se engedte jutni a vendégeket. A Jagodinának elsősorban a szerencséjén múlt, hogy nem kaptak gólt, de Đuričić kapus lélekjelenléte is sokat számított.
Egy szusszanásnyi idő után a Partizan ismét vehemensen támadott; Škuletić, Andrija Živković, Drinčić, még Vulićević is a kapu közelébe merészkedett. Vulićević egyébként a mérkőzés egyik legaktívabb játékosa volt, szerelt, támadott, befutotta az egész pályát.
Talán a 26. perc környékén jött az első olyan Jagodina-megmozdulás, ami Živko Živković kapust egy kicsit átmozgatta. Nem, nem kellett vetődnie, csak ki kellett kocognia a kapu mögé, ahová a labda kipattogott. Mázlija volt egyébként a tartalékkapusnak, az égvilágon semmi dolga nem volt az egész meccsen, félő volt, hogy megfázik.
A Partizan végigtámadta az első félidőt. Drinčić próbálkozott a 34. percben, rögtön utána Volkov, majd a 37. percben Vulićević érkezett, két perccel később Škuletić (ő ráadásul berúgta a labdát, de a partjelző integetett, hogy lesen volt), majd a 43. percben Marković, végül a lefújás előtt nem sokkal ismét Drinčić. A Jagodina pedig bearanyozta a kezét a kapusnak, amiért kivédte a Partizan lövéseit. A védők az összes Partizan-támadásnál vagy békésen nézelődtek, vagy körülményesen forgolódtak, de mire megfordultak, valamelyik Partizan-játékos már rég meglépett a labdával.
Szünet után ott folytatták, ahol abbahagyták. A közepes iramúnál gyorsabb mérkőzés volt. Az 50. percben, általános meglepetést keltve, megjelent a Partizan 16-osánál Marko Đurić és kapura lőtt. Legalább Živković nem unta cipóra magát... Aztán jött az 53. perc. Luka vágtatott fel egészen az alapvonalig és betálalta a labdát a 16-osra. Škuletić fejjel megtolta, az érkező Ilić pedig köszönte szépen és besétált vele a kapuba. 1:0
Itt egy kicsit leült az iram. A Jagodina nem igazán iparkodott. Voltak próbálkozásaik, de a legtöbbje elhalt a Partizan védősorán, vagy olyan messze elkerülte a labda a kaput, hogy Živkovićnak meg se kellett moccannia. A Partizannak pedig tökéletesen megfelelt az eredmény. Azért Škuletić megpróbálkozott a 65. percben, de csak a kapus kezét találta el.
A 74. perc környékén a nem sokkal korábban beállt Šušnjar villant kettőt a Partizan kapuja előtt (bár inkább csak pislákolt...), 3 perccel később viszont jött a gőzhenger Škuletić személyében. Vulićević produkált egy tökéletes beívelést, a csatár kapura fejelt, 2:0.
A 85. percben Ilić Volkov elé passzolta a labdát, Volkov kapura lőtt, Đuričić hárította a lövést, a labda egyenesen Živanović elé került. A védő elfejelte a labdát, ami hajszálpontosan a Jagodina felső kapufáján csattant. Kis híján öngól.
A 89. percben hosszú kihagyás után ismét pályára léphetett Nemanja Kojić. A csatár az őszi idény utolsó mérkőzésén sérült meg és egészen mostanáig elhúzódott a felépülése. Pályára lépése után pár perccel, a lefújás előtti pillanatokban azonban még próbára tette a Jagodina kapusának az idegeit.
Számok, nevek, tabella, miegyebek itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése