- Andrija Živkovićnak idén júniusban jár le a szerződése a Partizannál. A játékost vagy sürgősen el kell adni külföldre, vagy mindenképpen rá kell venni a szerződéshosszabbításra, mert ha a szerződése lejártáig nem sikerül eladni őt, akkor a klub súlyos, két és fél millió eurós büntetést kell, hogy fizessen egy bizonyos Pini Zahavinak
- a Pini Zahavival való megállapodás az ügy kiindulópontja, ugyanakkor az erről szóló szerződést senki sem látta. Andrija Živković és az őt képviselő édesapja, Jovica azt állítják, hogy soha nem látták a szerződést, nem is írták alá. Az illetékesek, a szerződést - elvileg - aláíró előző elnök Dragan Đurić veszettül tagad, az akkori sportigazgató Nagy Albert sem mondott semmi érdemlegeset
- a szurkolók háborognak, a jelenlegi sportigazgató Ivica Iliev a valaha volt leggusztustalanabb, uszító kampányt folytat a médiában Živković ellen, az egész kialakult helyzetért a fiatal játékost hibáztatva. A sokszor a perverzió határát súroló fröcsögés csak még jobban megosztotta a szurkolókat.
Mielőtt a történet folytatásába kezdenénk, nézzük meg alaposabban ezt a bizonyos Pini Zahavit. Az átlagszurkoló, aki csak a hírekből értesül a fejleményekről, nem sokat tudhat róla azon kívül, hogy izraeli és futballügynöksége van. Az elmúlt napokban folytattam némi nyomozást - a magam szakállára -, hogy megtudjam, mégis ki ez az ember és hogy sikerült ezt a helyzetet előidézni.
Pini Zahavi valamikor a 90-es évek elején kezdett futballisták adásvételével foglalkozni. Azóta az egyik legbefolyásosabb ügynökké nőtte ki magát, olyan játékosok vannak az "istállójában", mint Carlos Tévez vagy Neymar. Nemcsak futballal foglalkozik (bár elsősorban azzal keresi a kenyerét, amit aztán jó vastagon meg is vajaz), az ismeretségi köreiben topkategóriás üzletemberek, politikusok és cégvezetők is vannak. Annak idején nem kis szerepe volt abban, hogy Roman Abramovics a Chelsea tulajdonosa lett. Elsősorban a Premier League-ben vannak érdekeltségei, bár a belga bajnokságban szereplő Mouscronnak (is) ő a tulajdonosa. Valamikor 2010 körül vette meg a csapatot 8,5 millió euróért, saját szavaival élve "egy tehetséges, fiatal játékos áráért". Ehhez egy máltai fantomcéget használt, amelyben társtulajdonos volt Jean-Luc Gripond, a Nantes FC egykori elnöke, és egy bizonyos Teny Yerima, egy kameruni illetőségű játékosügynök. De vannak még hasonló érdekeltségei Luxemburgban, Gibraltáron és az Egyesült Államokban is. Résztulajdonosa a Quality Sports Investments-nek és a Football Ireland-nek (ezeknek a tulajdonosai Roman Abramovics, Jorge Mendes - egy másik befolyásos futballügynök - és Peter Kenyon, a Chelsea elnöke). Ezen kívül van még egy rakás offshore cége itt-ott a világban.
Pini Zahavi
(kép: theguardian.com)
Annak idején, amikor a FIFA betiltotta a játékoseladásoknál a harmadik fél részvételét, vagyis azt, hogy ügynökök és befektetők nem lehetnek jelen a játékosok adásvételénél, a Pini Zahavihoz hasonló dörzsölt gazemberek egyből kitalálták, hogyan lehet a rendelkezést megkerülve, a jogi kiskapukat kihasználva haszonhoz jutni. Megvettek jelentéktelen, a tönk szélén álló kis klubokat, (ráadásul papíron sokszor szinte azonnal el is adták valami közeli havernak vagy üzlettársnak) és aztán, immár klubtulajdonosként (vagy a papíron tulajdonos strómanjukon keresztül) azt a játékost igazolták le, akit csak akartak. Aztán ezek a játékosok meglepően sok pénzért királykategóriás klubokhoz kerültek. Zahavi a Mouscronon kívül még legalább 4-5 klubot tart ilyen módszerekkel a markában, többek között a ciprusi Apollon Limassolt és az izraeli Maccabi Haifát. A FIFA meg a haját tépi, mert az égvilágon semmi szabályellenességet nem tud rájuk bizonyítani.
Zahavi és a haverjai valamikor 2014 környékén kezdtek a szerb futball iránt érdeklődni, nagy bizniszt szimatolva benne. Ehhez tudni kell, hogy a szerb klubok rettenetesen szegények, még a két legnépszerűbb, a Partizan és a Zvezda is. Szponzoraik nincsenek, a TV-közvetítési jogokból nem részesülnek, így nekik a játékoseladás az egyetlen bevétel. A Partizan (és a Zvezda) szabályosan felkérték ezeket a külföldi ügynököket, hogy segítsenek. Ezek az ügynökök (többek közt Zahavi is) állták a játékosok fizetését, aztán eladták őket külföldre. A legismertebb ilyen ügynök egy bizonyos Fali Ramadani volt, az ő neve sokaknak ismerősen csenghet. Ő a tulajdonosa a LIAN sportügynökségnek, amelynek gyakorlatilag monopóliuma van a Partizan-játékosok felett. Ez a Ramadani lett Pini Zahavi szerbiai strómanja. Ramadani intézi a mai napig az adásvételeket, Zahavi pedig a tel-avivi barlangjából irányítja a szálakat.
Annak idején 2012-ben a vén karvaly Zahavi megszerezte Lazar Marković összes jogát a Partizantól. Konkrétan 100 %-os joga van a játékos felett. Állítólag 7 millió eurót fizetett ezért a Partizannak. (Bár ezt sokan cáfolják, mert Zahavi sosem fizet 2-3 milliónál többet egy fiatal játékosért.) Andrija Živković jogait másfél millióért vette meg úgy, hogy a következő eladásból 25 %-os részesedést követel. Ez fog most elmaradni, ha Živkovićot nem sikerül eladni a szerződése lejárta előtt. Zahavi elesik a pénzétől, a Partizan meg fizetheti a korábbi szerződésben megállapított büntetést.
Andrija Živković ügyében aztán Đurić exelnök némi sárdobálás után hajlandó volt részleteket elárulni. Szerinte a klubnak joga van a játékos eladási jogait eladni, és annak idején azért nem szóltak a Zahavi-féle szerződésről Živkovićnak és a családjának, mert ők a Partizan birtokában álló jogokat adták el, nem a család birtokában lévőt. (Nagyából ennyit sikerült Đurićból kihúzni, mert emellett csak veszettül mossa a kezeit, hogy ő aztán ott se volt, amikor a Zahavi-féle szerződést aláírták. Ugyanakkor váltig állította, hogy a szerződés legális.)
A médiakampány pedig folyt tovább Živković ellen. A Partizan ifjúsági csapata nevében valaki kiadott egy nyílt levelet, ami valójában egy dohos szagú moralizálás volt, a lényege mindössze annyi, hogy Andrija, tessék rendesen viselkedni, legyél szófogadó, jó fiú, ne felejtsd el, honnan jöttél. Ivica Iliev a leggusztustalanabb manipulációt folytatta, tenyérbemászó, szemforgató, uszító stílusban.
Állítólag odaraktak Andrija elé egy töküres szerződést azzal, hogy a srác írja oda, hogy milyen feltételek mellett lenne hajlandó a szerződése meghosszabbítására. Živković bármit kér, a klub megadja neki, csak hosszabbítsa meg a szerződését. Mi több, Iliev még tévékamerákat is odarendelt, hogy élőben közvetítsék a nagy eseményt.
Az egész nem tartott tovább 15 percnél. Živković felállt és anélkül, hogy akár egy árva szót a papírra firkantott volna, távozott. Nemhogy aláírni, leírni nem volt hajlandó semmit.
A csapat végül kijelentette, hogy ha Živković nem hosszabbítja meg a szerződését, akkor távoznia kell a ciprusi edzőtáborból és a bajnokság hátralévő részében nem léphet pályára a felnőttekkel. Végül február 3. déli 12:00 órás határidőt szabtak, Živkovićnak addig maradt ideje dönteni, hogy aláírja-e a szerződés meghosszabbítását, vagy sem.
Az egész cirkusz azért különösen groteszk, mert Živković szerződése 2016 júniusában fog lejárni. Addig még százmilliószor lehetett volna a hosszabbításon gondolkodni. Kinek állt érdekében (és főleg miért) ezt most, a téli szünetben végigcsinálni?
Ahogy sejteni lehetett, a bili ettől kiborult. Jovica Živković újabb nyílt levelet tett közzé, amiben kanyar nélkül elküldi az egész Partizan-vezetőséget melegebb éghajlatra Ilievvel és Vazurával az élen. A kifejezetten indulatos levél nem közöl tényeket, a dühös apa mindössze kijelenti benne, hogy ezután a gusztustalan sárdobálás után az ő fia semmiféle szerződést nem fog aláírni nyárig, az biztos. Sokat nem kellett várni Iliev válaszára, a sportigazgató Jovica Živkovićot sem kímélte a sajtó képviselői előtt.
Végül, ahogy sejteni lehetett, a csütörtök déli határidő leteltéig Andrija Živković semmilyen szerződést nem írt alá. A ciprusi edzőtáborból távoznia kellett, mostantól fogva a többi fekete báránnyal együtt (Lazar Ćirković, Živko Živković, Predrag Luka, Filip Knežević) a Teleoptik edzéseit kötelező látogatnia.
A legtragikusabb az egészben az, hogy pont őt nem kérdezte soha senki, hogy mit is szeretne.
A csapat még kiadott egy fellengzős nyílt levelet, akinek van gyomra, itt elolvashatja.
Ami biztos: ezzel a Partizan nekifutásból tökön rúgta saját magát. Andrija Živković ezek után egészen biztosan nem fog a nyáron szerződést hosszabbítani. Szabadon igazolhat bárhová, a Partizan meg fizethet Zahavinak meg Ramadaninak, mint a katonatiszt. Ezen kívül elveszítenek egy szikrázóan tehetséges, világbajnok, gólerős jobbszélsőt.
A hosszú távú következményekről már nem is beszélve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése