Ettől függetlenül kikaptunk.
A mérkőzést egyetlen csatorna sem közvetítette. Talán jobb is.
Az első félidő állítólag minden idők legpocsékabb félidője volt. A Zvezda felszívta magát és szerzett egy csomó tapasztalt játékost. Pillanatok alatt 2:0-ra vezettek, tőlünk csak Gogov talált be kicsivel több, mint 2 perccel a vége előtt. Az első negyed vége így is 3:1 lett.
Állítólag a Zvezda mindhárom első negyedbeli gólját emberelőnyben szerezte. Jöhet most persze a fekete humor, hogy legalább a védelmünk ezek szerint nagyon jó, mert csak akkor tudtak gólt lőni, amikor foghíjas volt a védősorunk, de most hadd ne kelljen poénkodnom.
A Zvezda kb. ugyanezt a forgatókönyvet ismételte meg a második negyedben is. Tőlünk megint csak Gogov tudott betalálni. 6:2-vel mentünk félidőre.
Vladimir Vujasinović vezetőedző nyilván nem dicsérte meg a fiúkat a szünetben, ennek megfelelően a csapat felszívta magát a folytatásra. Egyből csináltunk is egy 0:3-as sorozatot (6:5). A Zvezda belőtt egy gólt (7:5), de a gólszerző, Ivan Rackov egy akkora pofont kapott az egyik Partizan-játékostól, hogy ki kellett jönnie a medencéből, hogy az ápolószemélyzet visszarakja a helyére a porcikáit.
Nem tudom, ki voltál az, te bátor ifjú hős, aki kiiktattad ezt az Amerikából importált játékost, de pacsi neked és kalaplengetés.
Vico lőtt egy gólt, 7:6-tal mentünk neki a finálénak.
Az utolsó negyedre egyetlenegy Zvezda-gól maradt (8:6), meg kétségbeesett Partizan-támadások (és a kapufa sorozatos eltalálása) az utolsó percekre.
(kép: zurnal.rs)
Ezt viszont még muszáj idetennem.
Ugyanis ma van a 61. születésnapja Miša Tumbasnak, akit ezúton is Isten éltessen még nagyon sokáig. A vízilabdacsapat pedig felköszöntötte őt, mert Miša mindig ott van az összes mérkőzésükön a banjicai uszodában, és Miša egy legenda, és a csapat szerette volna leróni neki a háláját, amiért mindig ott van és szurkol nekik.
(kép: waterpolopartizan.rs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése