Mateja Kežman érkezik
Vladica Kovačević
Veljko Paunović
Omnem dimitte spem, o vos intrantes - Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Akkor is, ha te vagy Nagy Albert személyesen, mert ha be akarsz jutni a Hírességek Csarnokába, át kell verekedned magad Miloš Vazurán...
...és Milorad Vučelićen
Észrevettétek, hogy Vazurának milyen egészségtelen az arcszíne? És akkor még nem beszéltünk a szeme alatti, pandaméretű karikákról
Saša Ilić a családjával
Marko Jevtović a szüleivel
Predrag Mijatović
A képen elrejtettük a Partizan egykori futball-legendáját. A helyes megfejtők között kisorsoljuk Zoran Popović lábnyomát
Mindenféle emberek eljöttek. Jelentéktelenek...
...és jelentősek.
Meg... ilyenek is.
A Partizan vezetősége épp Ivica Dačić szerb miniszterelnök-helyettessel smúzol
Muszáj pózolni a főnökséggel...
Érdekes lenne tudni, hogy Petar Grbić honnan szerezte ezt a vakítóan narancssárga zakót
Ezért a kalapért viszont a legelnézőbb bíró is minimum 10 év kényszermunkát sózna Bozsinovra valami kőfejtőben
Mindenkinek fotózkodni kell a górékkal. Nincs menekvés
Értem én, hogy az eseményen valószínűleg nem volt dress code. Értem azt is, hogy egy futballistának nem kell feltétlenül stílusikonnak lennie. Értem én még azt is, hogy a zsebpénzből nem feltétlenül futja háromrészes Giorgio Armani-öltönyre. De senki sem mondta ennek a tökkelütött bolgárnak, hogy kalapot NEM viselünk
a) színházban
b) asztalnál
c) táncolás közben
d) úgy általában fedett helyen
mert kevés nagyobb bornírtság létezik ennél. Úriember kalapot kizárólag az utcán visel. Pont.
Džigi, Subić és Brašanac
A Mester és az ifjú padawan
Az ünnepség elején Zoran Popović elnök beszédett mondott. Itt megtalálod, ha nagyon el akarod olvasni
Aztán színpadra ugrott a Grupa JNA és előadta az U mislima mojim c. dalt
Utána egy színdarab jött, amit kifejezetten erre az alkalomra állítottak össze. A főszereplő 15 éves ifjú Sírásó a nagypapájával és az édesapjával emlékszik vissza a régi szép időkre.
Tudtátok egyébként, hogy már Einstein is Partizan-szurkoló volt?
Bizony. Sőt, Vuk Karadžić is
Itt épp a nagypapa mesél az ifjú szurkolónak Stjepan Bobekről
Régi nagy nevek...
...és akik még köztünk vannak: Vladica Kovačević...
...Ivan Ćurković
(ott volt még Mustafa Hasanagić, de róla senki nem csinált képet)
Közben váltott a szín, az ifjú szülei társalognak éppen
Az apa természetesen maga is nagy Partizan-szurkoló, aki már annak idején a déli tribün egyik oszlopos tagja volt. Ő is visszaemlékezett a régi szép időkre...
...és nem lehetett, nem volt szabad kihagyni az Élő Legendát, Momčilo Moca Vukotićot
Újra a Grupa JNA, most a Partizan-himnuszt adták elő Saša Aleks társaságában
Alaposan feldobta a hangulatot
Nagy Albert egészen belelendült
Az olcsó helyeken ülők tapsoltak, a drága helyeken ülőknek elég volt csörgetni az ékszereiket
Aztán apuka folytatta a visszaemlékezést. Szóba került Dragan Mance...
...és Predrag Mijatović
Az előadás csúcspontja az volt, amikor Saša Ilić felment a színpadra és átadta az ifjú szurkolónak a saját mezét
A végén pedig a Partizan jövője, a gyerekek
A finálé pedig a Dobro pamtim sve volt a gyerekekkel, meg Nele Karajlić-tyal
Ereszdelahajamat
A végén hatalmas taps. Szép volt, érzelmes, pont olyan, amilyennek egy visszaemlékezésnek lennie kell
Előadás utáni fogadás: Kalap Úr és kis barátai
Duško Vujošević: Ha jól emlékszem, a férfivécé mellett balra van a vészkijárat...
Politikusok, törleszkedők és kívülállók
Itt pedig az egész előadás.
(képek: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése