Meccs előtti utolsó megbeszélés
(kép: Twitter)
Álmosan kezdtünk és a folytatás sem volt jobb semmivel. 9:5-re elhúzott az Olimpija és idővel 10 pontos lett az előnyük (17:7). Mintha a csapat nem lett volna ott lélekben. Az Olimpija sem dicsekedhetett valami hatalmas harci kedvvel, de mi olyanok voltunk, mint akiket a cecelégy csípett. Jones és Wilson hálistennek nem aludtak be teljesen, felhoztak minket 20:11-re. Cvetković is bedobott egy kosarat (20:13), aztán vége lett az első negyednek.
A második sokkal rémesebb volt. Csapnivaló játék, ordas hibák. Tisztára olyanok voltunk, mint egy harmadik ligás csapat. Ráadásul valamiért eltűnt az eredményjelző a képernyőről,
nem nekem, hanem az ArenaSportnak
a félidő végéig vissza se jött, végül a flashcore.com-on kezdtem követni a mérkőzés állását.
Bár eskü, jobb lett volna, ha nem is tudom, mennyi az eredmény.
A mérkőzés pedig dögunalmas volt, lélektelen, álmos.
De annyira, hogy még egy cseresznyés baklava receptje is érdekesebb volt annál, ami a Tivoli sportcsarnokban folyt.
Az Olimpija többször is átlépte a 10 pontos határt, mi ügyetlenkedtünk. Cvetković próbálta a lelket tartani valahogy a csapatban, többször betalált, de a 10+ pontos különbséget nem sikerült lefaragni egy darabig. A vége felé a Wilson-Jones kettős 44:28-ról 44:35-re hozta fel a csapatot, épp ideje volt a félidei szünetnek.
(kép: Facebook/KK Partizan)
A harmadik negyed közepe felé mintha elkezdtünk volna mutatni életjeleket. Vagy nem tudom, lehet, hogy a ljubljanaiak kezdtek kicsit leereszteni. Mindenesetre a különbség egyre csökkent, 44:37-ről 48:42-re sikerült javítani. Wilson volt a legaktívabb, már legalábbis a többiekhez képest, aki szinte mind iszonyat enerváltan játszottak. A különbség egyre csökkent, 55:51 volt, közben a képernyőn lévő eredményjelzőn a hátralévő időt jelző számláló mondta be az unalmast és nem is javult meg a mérkőzés végéig. 58:54 lett a negyed vége.
Az utolsó(nak gondolt) játékrészben az Olimpija már egyre látványosabban szenvedett. Kiegyenlítettünk (58:58), sőt, átvettük a vezetést Wilson találatával (58:61). Azzal együtt a mérkőzés továbbra is egy szürreális bohózat volt, mert mégis minek lehetne nevezni azt, amikor sorozatban vagy négyszer próbálkozunk hárompontossal és minden egyes alkalommal lepattan a labda a gyűrűről?... Az Olimpija meg felébredhetett a szendergéséből, amikor elkezdtünk vezetni, mert innentől kezdve folyamatosan, végig, egészen a totális K.O.-ig az volt, hogy hol az egyik, hol a másik csapat vezetett, szigorúan 1-1 ponttal. Hol az egyik csapat dobott kosarat, hol a másik. 65:66, 67:66, 67:68, 67:70, 69:70, és így tovább. Pár másodperc lehetett hátra a meccsből, vezettünk 69:71-re, amikor az Olimpija egy húzással kiegyenlített (71:71) és már szólt is a duda. Döntetlen, jöjjön a hosszabbítás.
(kép: Facebook/KK Partizan)
Ami itt vette kezdetét, ahhoz csak valami egészen súlyos lázálom mérhető. Folytattuk azt, amit az előző játékrészben csináltunk. Hol az egyik, hol a másik csapat talált be. Itt úgy tűnt, hogy az a csapat veszít, amelyik az első hibát elköveti. 78:77-nél ez meg is történt, Jones dobása pattant le a gyűrűről. Az Olimpija ezt kihasználta, elhúztak 83:77-re. Vitkovac viszont nekilódult és beszórt 4 pontot (83:81). Kevesebb, mint 1 perc volt hátra, büntetőt kapott az Olimpija (85:81). Mi is, Cvetković bedobta (85:83). A Partizan összes játékosa ráharapta magát valamelyik szlovénre, hogy levegőt se kapjanak. Utolsó másodpercek, a Partizan támad, Cvetkovićnál a labda, rádobja... és betalál. 85:85, szól a duda, újabb hosszabbítás.
Megint folytattuk az egy ide-egy oda játékot, aztán Wilson és Jones egy masszív sorozattal 87:93-ra hoztak fel minket.
Itt már szinte csak a két amerikai mozgott, a többiekben már alig volt élet.
Az Olimpija kapott két büntetőt is, feljöttek 92:93-ra. Egy büntető nekünk is járt (92:94) és 11 másodperc volt már csak hátra, amikor az Olimpija kiegyenlített (94:94). Hihetetlen. Szólt a duda, újabb hosszabbítás.
És megint egyet ide, egyet oda játék. Mindkét csapat már halálosan fáradt volt, hibát hibára halmoztak. Másfél perccel a vége előtt 101:99 volt az állás. Itt elkezdtük az "Olimpija dob egyet, mi kiegyenlítünk"-játékot, ami semmivel sem volt kevésbé idegtépő, mint az egyet ide, egyet oda. 105:103-nál időt kért az Olimpija vezetőedzője. Visszajöttek, egyből kaptak is egy büntetőt (106:103). Wilson, a fáradhatatlan Wilson, aki itt a végén már egymaga vitte a csapatot a hátán, bedobott egyet (106:105). Az Olimpija újabb büntetőt kapott (107:105). Pár másodperc volt már csak hátra, amikor Wilson megindult és a vége előtt bepasszírozta az újabb egyenlítést. Duda, negyedik hosszabbítás.
Ebben az egészen őrült fináléban, amikor már mindkét csapat csapágyasra hajtotta magát, a legutolsó játékrészben már nem sikerült egyszer sem vezetnünk. Az Olimpija mindig előttünk volt egy lépéssel (111:109, 113:111, 115:113, stb.). 10 másodperccel a vége előtt, 116:115-nél büntetőt kapott az Olimpija. Bedobták, 118:115.
4 másodperc volt hátra. Büntetőt kap a Partizan.
Wilson áll a festéshez... és kihagyja. Egyet sem sikerült bedobnia.
Még arra volt idő, hogy az Olimpija egyszer felfusson a palánkunkhoz, aztán már szólt is a duda és vége volt. Egy óra után, fantasztikus, hősies és hihetetlenül szürreális küzdelemben alulmaradtunk, de azért, amit itt, az utolsó negyedben és a hosszabbításban alakítottak a fiúk, azért minden tisztelet megilleti őket.
Ezért vagyok Partizan-szurkoló és ezért teszek nagy ívben a magyar sportra meg az összes elkényeztetett külföldi csapatra meg nagymenőre. Ezért a küzdelemért szeretem őket, mert ez az, amit sehol máshol nem találok, csak itt.
Az Adria Liga pedig ezennel véget ért, legalábbis számunkra. Folytatás majd később, a szerb ligában.
Összefoglaló:
Union Olimpija: Rupnik (2), Robinson (14), Hrovat (10), Mesiček, Nikolić (8), Vučetić (6), Lapornik (25), Lešić (31), Mahkovic (4), Zakis (18), Čančar
KK Partizan: Cvetković (19), Aranitović, Jones (32), Murić (7), Marinković, Vitkovac (12), Koprivica, Milutinović, Williams (4), Vrabac, Wilson (41)
Az Adria Liga alapszakaszának végeredménye:
1. Budućnost 49 pont
2. CZ 46 pont
3. Cedevita 45 pont
4. Mega Leks 43 pont
5. Partizan 38 pont
6. Zadar 38 pont
7. Union Olimpija 37 pont
8. Cibona 37 pont
9. Igokea 37 pont
10. MZT Skopje 36 pont
11. Metalac 36 pont
12. Krka 36 pont
13. Sutjeska 35 pont
14. Tajfun Šentjur 33 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése