Az első harmadot a sportuzivo.tv-n néztem, kommentár nem volt, utólag láttam be - mikor már találtam működő ArenaSport 2-linket -, hogy addig volt jó dolgom, amíg csak a közönség zaját hallottam, de a kommentátort nem.
Bemelegítünk
(kép: Twitter)
Középkezdés
(kép: hockeyserbia.com)
Az volt, hogy kimentünk és pillanatok alatt bevágtunk két gólt. De tényleg. A 3. percben Zsukov köszönt be, szinte azonnal, a 6. percben Ogrizović jött, látott és bevágta. 0:2-re vezettünk, Tyihonov óriásiakat védett, a Zvezda erőlködött, próbálkoztak ugyan, de egyértelmű volt a fölényünk. Minden muzsikált, úgy tűnt, sima lesz a mérkőzés.
Aztán kijöttünk a második harmadra, a Zvezda meg egyből bevágott egy gólt. Emberelőnyből, naná, mi másból, Čukovićnak kellett kiülnie a szégyenpadra, miután (ha jól láttam) jól beszólt a bírónak.
Mindkét csapat elkeseredetten küzdött. Filipovićot pontosan a kapu előtt gáncsolta el egy Zvezda-játékos, kiállítás járt érte, büntető nem. Többször is súlyosan veszélyeztettük a Zvezda kapuját, ezek mind ilyen ordítós-sikoltozós-összeomlós-anyázós helyzetek voltak. Mindig csak egy hajszálon múlt, egyszer sem sikerült betalálni.
Komazec, valamikor a meccs folyamán
(kép: Twitter)
Három és fél perc lehetett hátra, amikor a Zvezda kiegyenlített.
És 43 (negyvenhárom!!!!) másodperc, amikor átvették a vezetést.
Ilyen nincs. Ez kész, hidegzuhany. 3:2 lett a második harmad vége.
Ráadásul a harmadik harmad keservesen indult. Vlaszov még az elején úgy összecsattant a Zvezda egyik játékosával, hogy ömlött a szájából a vér és le kellett vinni a pályáról (hosszú percekig fel sem tudott kelni a jégről).
Folytatódott a meccs, sokszor kis híján kitört a verekedés. Aztán kb. a 14. perc környékén egy óriási kavarodás támadt a Zvezda kapuja előtt. Annyit lehetett csak látni, hogy baromi nagy emberkupac tódul be a háló elé, aztán a Partizan játékosai hirtelen égnek lökik a kezüket, örömtáncot járnak és Nenad Raković végigsüvít a kispad előtt, mindenkivel lepacsizva, miközben a többiek folyamatosan ölelgetik. A lassításból derült csak ki, hogy valami emberfeletti erővel sikerült áttörni a vörös falon és bekotorni a hálóba a korongot. 3:3
Fél perc sem telt el és vezettünk. Filipović jött, látott és BANG, bevágta. 3:4
Az ArenaSport 2 kommentátora egy csúcs volt. Valahányszor a Zvezda helyzetbe került, úgy üvöltött, ahogy az Úr üvölteni engedte, de így konkrétan lerohadtak a hangszórók itt a monitor mellett. Ha a Partizan gólt lőtt, akkor csak ilyen szenvtelen hangon közölte az eredményt.
És ez a pofa még fizetést is kap ezért.
(Jó, jó, tudom, az ArenaSport a Zvezda hokicsapatának az egyik szponzora, de akkor is, a kurva életbe már.)
A Zvezda kétségbeesetten kezdett támadni. Ennek az lett az eredménye, hogy a 6. percben sikerült Milovanovićot is kiütni úgy, hogy le kellett jönnie a jégről.
Milovanović, itt még fitten és egészségesen
(kép: hockeyserbia.com)
Öt perc volt már csak hátra, amikor kiegyenlített a Zvezda. 4:4, hihetetlen. Ilyen nincs. Mindjárt vége a meccsnek, a szentségit neki...
De a Partizan nem azért Partizan, hogy itt feladja.
Mert Janković egy AKKORA gólt lőtt, amikor már csak 2 perc volt hátra, hogy a fal adta a másikat és visszaszerezte a vezetést (4:5). Már csak az utolsó perceket kellett valahogy kibírni - nem ment simán, már fél perc sem volt hátra, Tyihonov védett egy óriásit, utána fájdalmasan összegörnyedt. A Zvezda kétségbeesetten kapart az egyenlítés után, de nem jött össze. Megnyertük, folytatás hétfőn, 14-én.
(kép: Twitter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése