VK Partizan - Radnički Kragujevac 4:5 (Szerb Kupa, döntő)

Kapjon brutális székrekedést az RTS összes illetékese, de olyat, ami egy hét után távozik üvöltve, hogy a beígért vízilabda kupadöntő helyett a T. Házat nyomta élőben, bátor sportemberek helyett egy rakás korrupt, mocskos disznóval, akik ráadásul egyenes adásban kurvaanyázták egymást miniszterelnökileg, ezek után suttyomban átnyomták a sportközvetítést az RTS Satelitre, hogy véres verejtékkel találja meg az ember, miután már lemaradt a komplett első félidőről. Kösz, seggfejek. És mindezt az adófizetők pénzéből. Brávó.

Brutális meccs lehetett (az is volt...), gól alig esett. Az első negyedet elvitte a Kragujevac 0:1-re Petković góljával, de ezen kívül Rističević egyetlen lövést sem engedett be. 

A baj csak az volt, hogy a másik oldalon Radić is lehúzta a redőnyt.

A második negyedben kiegyenlítettünk Mandić büntetőjével, de a Radnički lőtt még két gólt. 1:3-mal mentünk félidőre.

A folytatásban Tanasković az elején gyorsan beköszönt Radićnak (2:3), Trajković is nekünk (2:4), pedig mi eltekintettünk volna az effajta udvariaskodástól... Gogov is vágott egyet (3:4), csak aztán Popović kihasznált egy emberelőnyt (3:5).

Az utolsó negyed leginkább a pankrációról szólt, rengeteg kiállítással. Jakšić dobott egy gólt 2 és fél perccel a vége előtt. A fiaink teljes erőbedobással küzdöttek az egyenlítésért, de a Radnički kapusának fizikai lehetetlenség volt gólt dobni, mintha a pokol összes ördöge ott ült volna a kapufán. 

Hősök vagytok, srácok. Azok vagytok és mindig is azok lesztek.

Ha lesz kép vagy videó, posztolom.