2014. december 3., szerda

Crvena Zvezda - KK Partizan 76:67 (Adria Liga)

Kezdem a jó hírekkel.

SAŠA PAVLOVIĆ VISSZATÉRT!!!!!

Bizony, visszatért. A fantasztikus, feledhetetlen, csupa szív, a megtestesült atomrobbanás, a montenegrói legenda Saša Pavlović újra a Partizan játékosa.
- A szurkolók miatt jöttem vissza - nyilatkozta. - Több ajánlatot is kaptam, de egyértelmű volt, hogy a Partizanhoz jövök. A szívemre hallgattam, amikor meghoztam ezt a döntést és most ugyanolyan izgatott vagyok, mint tavaly.

Zokogj. Borulj le és adj hálaimát. Tapétázd ki a szobád Saša Pavlović képeivel, rakd ki gyertyákból az 1945-öt. 

És ami még ennél is szebb: a december 3-i, Hapoel elleni mérkőzésen már ott lesz Saša Pavlović is!!!

És még valaki más is ott lesz.
Ott lesz Dragan Milosavljević is, a fantasztikus Gagi kapitány, aki lassan egy éve már, hogy megsérült azon a bizonyos Maccabi Tel-Aviv elleni meccsen. Gagi meggyógyult, már jó ideje edz is, úgyhogy vele és Saša Pavlović-tyal kiegészülve szét fogjuk rúgni holnap a Pionir Hall négy sarkát.


És akkor most jöjjön a dolog szarabbik része.
Kurvára kikaptunk a vörösöktől. Szar meccs volt, anyázásokkal, sérüléssel, faultokkal.
Előtte azért voltak ilyen aranyosságok is.




Vicces látvány az elején: Milutinov a középkezdésnél a hegynyi méretű Marjanović ellen

Pedig nem kezdtük rosszul. Tepić egyből beköszönt egy hárompontossal, aztán Murić is jelezte, hogy ő is itt van (0:5) Tepićet viszont valamiért nagyon nem szerették a bírók. Két és fél perc után már a második személyi hibát sózták rá. Közben a Zvezda fordított (6:5). Andrić dobott egy fantasztikus hárompontost, de valamiért nem adták meg a bírók a találatot, viszont lelkesen és örömmel szórták a faultokat a Partizan játékosaira. Lazić, a Zvezda verőembere felöklelte Dallo-t, közben a vörösök elhúztak 10:5-re. Feljöttünk 10:9-re, hála Milutinovnak és Mačvannak, egyenlítettünk is (12:12) Marinković hárompontosával. A vörösök megint a gázra léptek, elhúztak 18:12-re, amikor is Murić egy akkorát blokkolt, hogy Átlagszurkolónak könnybe lábadt a szeme (ráadásul pont Blažićot, amiért pluszpontot kellett volna kapnia).


19:14-ről folytattuk a második negyedet, de még a legelején az ügyeletes pofozógépet alakító Lazić úgy belement Murićba, hogy a jobb sorsra érdemes szlovén játékos üvöltve hemperedett a padlóra, aztán fájdalmasan eltorzult arccal, a bal csuklóját szorongatva támolygott le a pályáról.

Murićnak itt véget is ért a találkozó. Meg nagyjából az idei év is. A legszerényebb becslések szerint is olyan súlyos a sérülése, hogy legalább 4 hetet ki kell hagynia. Kösz, Lazić. Mi is szeretünk. Remélem, a legközelebbi edzésen úgy kimegy a bokád, hogy cipóra dagadva, könnybe lábadt szemmel üldögélsz a sportorvosnál, átkozva a sorsot, hogy miért nem mentél el inkább kötéltáncosnak. 

Murić Blažić ellen, mielőtt még harcképtelen lett volna

Ezek után Milutinović is megkapta a maga csomagját, csak remélni merem, hogy nem bosszúból.
A másik baj az volt, hogy rengeteg helyzetet kihagytunk. Ez meg is bosszulta magát, az ellenfél 28:16-ra elhúzott. Rettenetes látvány volt.

A meccs egyik tömegjelenete. Tepić a vörösök gyűrűjében, hátulról Milutinov jön felmentő seregkén

Tepićet is fellökte Dangubić, természetesen következmények nélkül maradt (ha csak az nem volt következmény, hogy a Zvezda már 33:19-re elhúzott), és persze pont a végét jelző dudánál kellett még bevarrni egy hárompontost, a szentségit neki. 38:22 volt a félidő.

Egyenlőtlen küzdelem: Milutinov és Marjanović

Semmivel nem volt jobb a folytatás. Temérdek kimaradt helyzet, üresjáratok, és ez mind-mind megbosszulta magát. Marinković azért hozott egy hárompontost (38:26), de aztán pillanatok alatt 43:26 lett. Produkáltak egy ötpontos sorozatot (50:34), csak Mačvan közbeszólt (50:36), aztán 53:36-nál Duško Vujoševićre technikai faultot akasztottak a bírók. 57:36 volt a negyed vége, túl sok szót nem is érdemes vesztegetni rá.
A finálé, ha lehet, még ennél is szarabb volt. Valóra vált a rémálom, 20 ponttal elhúzott az ellenfél (60:40). 
De azért közben volt ilyen is.


Sőt, 62:40 lett az állás. Aztán itt megköpte a csapat a markát és produkáltunk egy olyan 11 pontos sorozatot, mint az álom. Elsősorban Mačvan érdeme, de Marinković és Milutinov is vastagon kivették belőle a részüket.


Közbevágtak a vörösök egy kosárral (62:51), de a sorozat folytatódott, most 6 ponttal csökkentettük a hátrányt (65:57), az utolsó egy fantasztikus, Andrić-féle hárompontos volt egy Tepić-fordítás után. Aztán 68:59-nél Milutinov kipontozódott, de nem adtuk fel, igyekeztünk 10 pont alatt tartani a hátrányt. 72:63-nál Gagić olyan blokkot mutatott be, hogy potyogni kezdett a plafonról a vakolat.
(Igen, külön pont jár azért, mert Blažićot blokkolta.)


Ezt sikerült a végéig tartani.
Utána is voltak azért aranyos dolgok. A régi haverok, csapattársak a Twitteren üzentek.




(képek: Facebook/KK Partizan)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése