KK Partizan - Szolnoki Olaj 62:55 (Adria Liga)

Innen üzenem a Sport 2 mindkét kommentátorának: menjetek el inkább kapálni. Csak jót tennétek az emberiséggel. Amit ez a két idióta kommentár címén művelt, az szégyen. A harmadik negyed környékén komolyan fontolóra vettem, hogy lekapcsolom a tévét a francba és nézek inkább szerb streamet. Csak azért nem tettem így, mert mégiscsak egy évben kétszer van a magyar tévében a Partizan, a szentségit neki. (Akkor, ha a Szolnokkal játszanak.)

A bemelegítésnél ilyenek voltak. 

Itt még nem is gondolta volna a mit sem sejtő Átlagszurkoló, hogy a mérkőzés végére totál meg fog őszülni (nem kicsit köszönhetően a fent említett két díszpéldánynak). Egészen hihetetlen dolgok történtek a meccsen, ilyeneket nem is tudom, mikor láttam utoljára. A labda mintha be lett volna szappanozva, szabályosan kicsúszott a játékosok kezéből, nem egyszer.

A Szolnok az elején elhúzott 3:8-ra (tőlünk mind a 3 pontot Mačvan hozta). Először a Kapitány hozott egy kosarat (5:8), aztán Andrić (7:8). Ehhez a kosárhoz járt még egy extra szabaddobás, egyenlítettünk. Aztán Mačvan megszerezte a vezetést (10:8). 12:12-ig úgy ment, hogy mi vezettünk általában 2 ponttal, a Szolnok meg mögöttünk loholt és egyenlített. Aztán Saša Pavlović a lovak közé csapott és megléptünk 16:12-re.

A második negyed elején a Partizan sziporkázó megoldásokkal operált, Milosavljević (18:12), majd Pavlović (20:16) is. Dallo is hozzátette a magáét (23:16). A Szolnok megpróbálta összekapni magát, fel is jöttek 23:22-re. Pavlović sürgősen be is vágott egy hárompontost (26:22). A Szolnok nem hagyta magát, a töpszli kis Jones nem fért a bőrébe (27:26), de Tepić, Pavlović remek asszisztjával biztosította az előnyünket (29:26). A baj az volt, hogy a félidő végére átvette a Szolnok a vezetést. Kösz, Jones. (29:30)

Volt ilyen is, nem is egyszer. Milutinov verekszik a labdáért

A harmadik negyed olyan volt, hogy jobb lenne elfelejteni. Rengeteg kihagyott helyzet, elbaltázott lehetőség. Az elején még Pavlović fordított egyet az eredményen (31:30), majd a Szolnok újabb találata után Bogdanović is (34:32), majd Pavlović asszisztjával Milosavljević növelte az előnyt (36:32). A Szolnok viszont produkált egy 5 pontos sorozatot és ismét ők vezettek (36:37).

Közben a két kommentátor úgy ordított, hogy muszáj volt lehalkítani a tévét.

Az ellentámadás viszont alapos volt és pusztító. Bogdanović hozott egy hárompontost (39:37), Milutinov zsákolt egyet (41:40), aztán amikor a Szolnok megint át akarta volna venni a vezetést (hehe), Andrić büntetett egy hárompontossal (44:42). 46:44-gyel mentünk az utolsó negyedre.
Aztán a finálé azzal indult, hogy Pavlović megsérült. Az egyik támadásnál összekoccant a Szolnok egyik játékosával és üvöltve hemperedett a földre. Nem tudta folytatni a játékot.

Gondolom, mindenki el tudja képzelni a fájdalomnak azt a mértékét, ami az atomreaktor Pavlovićot így kiüti.

Az állás egyenlő volt (48:48), ráadásul Milutinov kihagyott egy büntetőt. De nem lett semmi baj, Andrić hozott gyorsan egy hárompontost (51:48) és innentől kezdve már nem adtuk ki a kezünkből az irányítást. A kérdés csak az volt, hogy sikerül-e az utolsó percekben 10 pontosra növelni az előnyünket. (De az már a pofátlanság határát súrolta volna egy ennyire rémes meccsen.)

Duško Vujošević végig ott figyelt Murić társaságában

(Képek: Facebook/KK Partizan)

Update: Pavlović egészen biztosan ki fogja hagyni a következő, Krka elleni mérkőzést szombaton. Egyelőre nem tudni, hogy mikor térhet vissza.