A szurkolók azzal kezdik, hogy az utóbbi 5 évben folyamatosan tanúi voltak a Partizan lassú hanyatlásának (elsősorban erkölcsi és pénzügyi értelemben). Meggyőződésük, hogy a felelős pozícióban üldögélő emberek egy szalmaszálat nem tettek keresztbe az utóbbi időben a csapatért.
Az, hogy a Partizan kiesett a Bajnokok Ligájából, az most a legkisebb probléma. Írják: "ilyen volt és mindig is lesz, ez része a sportnak". A problémájuk az, hogy azok, akik ilyenkor tehetnének valamit, csak csendben nézik a dolgok folyását, azok is, akik ilyenkor, krízishelyzetben felemelhetnék a szavukat, mondhatnának valamit és megóvhatnák a csapatot attól, hogy a teljes romlásba dőljön.
Aztán jön a következő napirendi pont. Köztudott, hogy a csapat anyagi helyzetére leginkább a "katasztrofális", a "lesújtó" és a "szörnyűséges" jelzők illenek. Hogy a túróba lehetséges ez, amikor az elmúlt években eurótízmilliókat zsebeltek be játékoseladásokból? Kiárusították a fiatalokat, a befolyt összegek viszont eltűntek. A klub dolgozói, a játékosok, edzők hónapok óta nem kapnak fizetést, a csapat dinármilliókkal tartozik az államnak mindenféle adóbefizetési elmaradásokból kifolyólag. Hová tűnnek a játékosok eladásából származó összegek?
Ezen kívül, miután a stadion immár 1989 óta a csapat tulajdona, senki ne jöjjön azzal a kifogással, hogy nincs lehetőség reklámfelületeket elhelyezni a pályán, és emiatt nincsenek reklámbevételek. Ezen még a tyúkok is röhögnének.
Dragan Đurić elnököt az elmúlt hónapokban kétszer is letartóztatták. Ugyan azt mondják, hogy a letartóztatásnak nincs köze az elnöki posztjához, de a rohadt életbe, nem gondolt senki arra, hogy ez milyen fényt vet a csapatra? Ez ügyben miért nem hívták össze még egyszer sem az elnökséget?
Továbbá nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy Đurić elnöksége alatt kezdett rohadni a rendszer. Miatta és a csicskái miatt lépett le a csapattól egy csomó játékos, edző és vezető. Az elnökség tagjai szerint ez normális dolog?
A marketing- és PR-szakasz sem kerülhette el a szurkolók (teljesen jogos) haragját. Megkapta a magáét a marketingigazgató Snežana Filipović és a PR-felelős Biljana Obradović. Még mindig senki nem tudja, hogy kerültek a Partizanhoz, és annyira ki vannak borulva rajtuk, hogy egyenesen felteszik a kérdést: Biljana Obradovićot konkrétan a Partizan lejáratására tetszettek szerződtetni a tisztelt urak odafenn? Idézem: "ez a két perszóna teljesen lejáratta a klubot az arrogáns, buta, beképzelt viselkedésével". Leginkább önmaguk promotálásával vannak elfoglalva (jól vettem ki, hogy az UEFA által előírt, ún. "mixed zone"-t is eltörölték?), a marketing-szekció még arra sem képes, hogy a mérkőzésekre a jegyeladásokat rendesen lebonyolítsák. A szurkolók szerint amolyan "Tesla-alkalmazásokkal" operálnak (a magyarban ez leginkább a "buherálás" szónak felel meg, amikor hozzá nem értő emberek próbálják magukat úgy beállítani, mintha). Sokszor a játékosok nevét se tudják. A sajtótájékoztatókon a beszélő szavába vágnak. Ez tényleg nem zavar senkit sem?...
Végre. Végre-valahára felemelte valaki a hangját ezellen a két rettenet nőszemély ellen. Értem én, hogy dekorációs célokra tökéletesen megfelelnek, a probléma csak az, hogy ezekben a pozíciókban dolgozni is kéne.
Nincs átláthatóság a klubon belül. Nem tudni, pontosan mennyi pénzt kapott a csapat a játékosokért, nem teszik nyilvánossá a pénzügyi kimutatásokat. A szurkolók emiatt megosztottak, a vezetőség arrogánsan áll hozzá, a klubnak nincs egyetlen főszponzora sem.
A 2013/14-es idény nagyon megviselte a csapatot. A futballszövetségben a Partizant mintha senki nem képviselné. Mégis minek kellene történnie, hogy valaki - akárki - felemelje a hangját és megóvja a csapatot attól, hogy erkölcsi és anyagi romlásba dőljön?
A szurkolók kijelentik: tisztelik a vezetőség azon tagjait, akiken a csapat létezése múlik. De rohadtul nem tudják tisztelni azokat a megélhetési tagokat, ún. "legendákat" és celebritásokat, akik konkrét meló helyett csak vigyorogni járnak a csapathoz. Fel is tesznek egy sor kérdést. Többek közt:
- Mi a túrónak van szükség az elnökségre, ha úgyis csak a szavazógép funkciót töltik be?
- Mi a túróért nincs semmiféle konkrét, kézzelfogható lépés azért, hogy a csapatot megóvják az ellehetetlenüléstől?
- Ha a vezetőség (állítólag) tényleg annyira szereti a Partizant, amennyire ezt magáról híreszteli, akkor miért nézik ölbe tett kézzel azt, ahogy a csapat rohad?
- Ha pedig a helyzet ennyire szar és ennyire tehetetlenek, akkor miért nem mondanak le, akár testületileg, akár egyénileg? Egyáltalán miért vannak még mindig ott?
Végül a szurkolók ezzel fejezik be a levelet: ha ezekre a kérdésekre nem kapnak választ, akkor úgy veszik, hogy a teljes vezetőség ugyanúgy sáros és bűnös, mint az elnök, Dragan Đurić. Kijelentik továbbá: senki mögött nem állnak, és semmi más nem motiválja őket, csak a Partizan iránt érzett szeretetük.
***
A fenti levélhez hozzájárul még az is, hogy ma már a játékosoknál is elszakadt a cérna. A mozzartsport.com szerint a focisták és az edzői stáb már 4. hónapja nem kapott egy fitying fizetést sem, úgyhogy Saša Ilić fogta magát és bement a klubházba, hogy beszéljen az elnökséggel.
Aztán amikor kijött, az ott várakozó újságíróknak csak szűkszavúan annyit mondott: - Nincs pénz.
Az. Nincs és a Magasságos Mennybéli a megmondhatója, hogy mikor lesz. A Sport c. napilap szerint a vezetőség még csak halovány ígéretet sem tudott tenni, hogy mikor lesz újra pénz a csapat számláján. Állítólag utoljára valamikor Húsvét magasságában volt némi bevétel. Azóta semmi. Nemcsak a játékosoknak, de a klub dolgozóinak sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése