Szóval...
Jönnek a srácok...
(fotó: partizan.rs)
A bolgár csapat már az elején letámadta a Partizant, kicsit hideglelősen eszembe jutott az, hogy ha megint olyan bunkerfoci lesz, mint Razgradban, akkor megette a rosseb az egészet, mehetünk vissza a balettba ugrálni. Djakov ráküldte már az 5. percben, és ezt aztán így folytatták is. A Partizan gyakorlatilag beszorult a saját térfelére, bár a 16-osig nem mindig sikerült eljutnia a Ludogorecnek, ha pedig igen, akkor Lukač megbízhatóan hozta a formáját.
Az is sokat elmond, hogy az első komolyabb Partizan-akcióra kábé negyedórát kellett várni. Saša Ilić ugrasztotta ki Andrija Živkovićot, a kis középpályás rá is lőtt, de a labda elkerülte a kaput.
Az a baj, hogy három perccel később rohadtul nem a Partizan lőtt gólt.
Jobb oldalon, tök szabadon vágtatott fel Mihail Alekszandrov, betálalta középre a labdát, a brazil Marcelinho pedig fogta magát és besétált vele, úgy, hogy közben Trajković ott csüngött a nyakán. (Egyesek szerint ez valójában Trajković öngólja volt - nem értek velük egyet, de ez az én bajom.) 0:1
És két perc múlva megint.
EZT ÍGY HOGY????...
Kb. ugyanúgy történt minden. Csak most Jr. Caicara loholt fel a jobb oldalon. Betálalta Marcelinhonak középen, a csatár nem sokat tökölt, a bambuló védők között bevágta. 0:2
K.O. Megsemmisülés. Kész, vége. Halál. Pápá, Bajnokok Ligája.
És persze a kínzó kérdés: ennyire nincs helye a Partizannak Európában? Ezt nem vagyok hajlandó elfogadni.
Egy hangyányit jót tett a meccsnek ez a két rapid gól, mert a Partizan végre kijött a bunkerből és elkezdtek focizni. Annyira, hogy Lazović lövése nem sokkal kerülte el a Ludogorec kapuját. (De mint tudjuk, ami majdnem az, az nem az.) Egy percre rá Škuletić hagyott ki egy "ajtó-ablak tárva-nyitva"-helyzetet.
De utána már nem.
Mert utána kapott egy óriási labdát Brašanactól, nekiiramodott, svungot vett és szanaszét szaggatta a bolgárok hálóját. 1:2
(fotó: partizan.rs)
Valahogy így, hogy a bolgár védő ott fityegett rajta.
És még egyszer.
Öt perc múlva már 2:2 volt. Brašanac szöglete megpattant először Lazovićon, aztán Trajkovićon (tisztára mint valami flipperjáték), végül Škuletić elé vágódott a labda, a csatár köszönte szépen és bevágta a hálóba.
(kép: partizan.rs)
Itt már némileg kevésbé sikoltott az átlagszurkoló defibrillátorért, de a jeges verejték továbbra sem száradt fel. A zászló még mindig a Ludogorecnek állt, idegenben lőtt több góllal.
Amúgy meg ez mekkora baromság már, ez az idegenben lőtt több gól. Felejtsük már el a retekbe, jöjjön ilyenkor is a hosszabbítás. Persze, a fanyalgók most mondhatnák, hogy lőhettünk volna akár egy gólt Razgradban bunkerfoci helyett, és akkor most nem lenne sírás. Ja, meg ha a nagymutternak áramszedője lett volna, ő lett volna a trolibusz.
A meccs mindenesetre felpörgött. Volt rohangálás, az ellenfél játékosai, főleg a dél-amerikaiak meg bedobták az Oscar-díj nyertes játékot, azaz minden egyes szerelésnél és/vagy egyéb kontaktnál eljátszották a nagyhalált. A bíró valószínűleg nagy rajongója lehetett a mély színészi alakításoknak, mert csak tátott szájjal nézte az ellenfél produkcióját (hempergés, jajgatás, ápolás, stb.), de egyszer nem torolta meg a színészkedést sárga lappal.
Trajkovićot ellenben megjutalmazta egy piros lappal a 41. percben.
Nem mondom, hogy a pitbull nem viselkedett seggfej módjára. Hozta a szokásos formáját. A lassításokból egyébként az derül ki, hogy ment rendesen a lökdösődés Bezjakkal. Aztán Trajković hátulról valahogy megcsapta a szlovént (nem lehetett nagyobb ütés annál, mint amikor az ember leüt egy szúnyogot, ráadásul nem is igazán találta el Bezjak arccal rendelkező felét), az meg összeesett és vagy fél órát haldoklott a gyepen. A belorusz bíró meg taps helyett felmutatta a Partizan-védőnek a piros lapot.
Aztán a félidő vége előtt még Bezjak rálőtt, de a lövése elkerülte a kaput.
A második félidő Saša Ilić nélkül folytatódott, Marko Nikolić lehozta valamiért a csapatkapitányt, helyette Branko Ilić jött fel, nyilván a védelmet erősíteni.
De mi a túróért kellett pont a kapitányt lehozni? Miért?...
Nem sokkal később jött is az újabb hideglelés. Misidjan szabadrúgása csattant a kapufán, majd a labda gyakorlatilag a gólvonalon pattogott odébb egyenesen Bezjak elé. A csatár lövése a másik kapufára érkezett, onnan pedig vissza a mezőnybe, ahol egy Partizan-védő elcsípte. Szédületes jelenet volt, pár másodperc alatt történt az egész, de az átlagszurkolónak még pár perc után is remegett a keze.
Közben Živković felszívta magát. A középpályás addig nagyjából észrevétlen volt, most valahogy megrázta magát és Lazović meg Brašanac együttműködésével megpróbáltak mindent, hogy az eredményt valahogy a Partizan javára fordítsák.
(fotó: partizan.rs)
Csak aztán le kellett mennie a pályáról és feljött helyette Luka. Szinte egyből lett is egy helyzet, Vulićević indította Lazovićot, aki felvágtatott a jobb oldalon és beívelt Škuletićnek. A csatár rálőtte, a labda fölészállt.
Azt hiszem, valahol itt lehetett az, hogy a partjelző nem először lengetett lest a Partizannak, holott se közelben, se távolban még csak szó sem lehetett róla. Két olyan helyzet is volt, hogy a Partizan (először Škuletić, majd Lazović) támadhatott volna, de egy rövidlátó partjelzőnek köszönhetően az ellenfél kapott szabadrúgást.
Meg azt hiszem, itt volt az is, hogy a Partizan mindent egy lapra tett fel. Támadott, rohant mindenki fáradhatatlanul - közben lejött Brašanac, feljött helyette Ninković -, ráadásul jól is csinálták, klassz, izgalmas meccs lett, de az istenért nem jött össze az az egyetlen nyomorult gól. Nyilván az is közrejátszott, hogy csak 10-en voltak, meg közrejátszott még egy csomó minden más... A lényeg, hogy 2:2 maradt az állás és a bolgárok jutottak tovább. És most az sem igazán vigasztaló, hogy még a lánykori nevén UEFA-Kupának nevezett Európa Ligába azért sikerült átügyeskedni magunkat.
(képek: partizan.rs)
A látvány önmagáért beszél: kitikkadt, összeomlott játékosok a végén. A román Moti jön pacsizni Škuletić-tyel.
A meccs után újságírók elcsíptek pár játékost a kijáratnál.
- Nehéz most a meccsről beszélni - mondta Škuletić. - Egészen rövid időt töltöttem az öltözőben. Fogalmam sincs, hogy Trajkovć bocsánatot kért-e. Csinált, amit csinált - most neki a legnehezebb. Ha összeszedettebbek vagyunk, biztos, hogy nyerni tudtunk volna.
- Nagy kár, hogy nem tudtunk nyerni - kesergett Vulićević. - Pedig a szurkolóink végig mellettünk álltak, mi voltunk pszichológiai fölényben. Lehet, hogy elbuktunk, lehet, hogy nem volt szerencsénk, lehet, hogy meg se érdemeltük volna, de azért nagyon fáj, amikor elvesztünk egy meccset és kiesünk. Most muszáj az Európa Ligára koncentrálnunk.
- Nem kezdtünk jól - nyilatkozta Stanković. - Megijedtünk tőlük és hagytuk, hogy letámadjanak. Kaptunk is két gólt. Aztán mi is szereztünk kettőt. Most le kell, hogy vonjuk a tanulságot és muszáj továbblépnünk és győznünk.
Trajković azóta sem nyilatkozott. Az átlagszurkolóban pedig ott matat egy rakás kérdés, amire annyira jó lenne választ kapni. Ilyen például az, hogy
1. Miért, miért, miért nem játszik soha Fofana? Miért van az, hogy állandóan ott ül a kispadon, még csak cserelehetőséget sem kap? Miért? Szikrázóan tehetséges, gólokat lő, mégsem szerepel soha egyetlen tétmérkőzésen sem. Miért?
2. Miért kellett Saša Ilićet lecserélni? Lehet, hogy veterán, de az erőnlétét sok fiatal megirigyelhetné. Nem beszélve arról, hogy mentálisan sokkal erősebb, sokkal összeszedettebb az összes többi játékosnál. Ráadásul a fiatalokra kifejezetten jó hatással van a jelenléte. Kiválóan szervezi a játékot, igazi vezéregyéniség, kurvára nem kéne kihívni magunk ellen a sorsot, hogy a játék felénél lejön a pályáról vagy benne sincs a kezdőcsapatban.
3. Luka miért nem volt kezdő? Egyáltalán, Luka miért nem kezdő soha? Egyre rutinosabb, a játéka is egyre érettebb, ezen kívül gyors és nagyon jól tud cselezni. Megbízható, remekül kiszolgálja a csatárokat, ráadásul ő maga is örömmel szerez gólt. Miért rohad a kispadon?
4. Trajković. Nem lehet megkerülni, nem lehet elmenni mellette. (Ha akarnék, se tudnék, mert felrúgna.) Írtam már, de leírom még egyszer: egy Partizan-játékos NEM VISELKEDHET ÍGY. Nem. Kész. Nincs helye magyarázkodásnak, ködösítésnek, kifogásoknak. Ilyet nemhogy egy Partizan-játékos, de egy magát profinak valló játékos nem engedhet meg magának. Miért kap ennek ellenére folyamatosan bizalmat Marko Nikolićtól? Miért szerepel folyton a kezdőcsapatban, holott egyértelműen nem tesz hozzá semmit a játékhoz, a stílusára meg leginkább a "fékevesztett bivaly és egy pitbull keveréke"-jelző illik? Nem gyerek már, nem egy pukkancs 18-20 éves kis hülye, aki nem fér a bőrébe. Felnőtt, meglett ember. Miért nem beszélgetnek már el vele végre, akár az edzők, akár a játékostársai, hogy ezt így nem lehet? A szurkolók őrjöngenek, mellesleg jogosan, azon, amiket csinál, a fejét követelik a fórumokon és a kommentekben. Miért nem beszélget már el végre vele valaki? Ha pedig elbeszélgettek vele, de ennek ellenére nem hallgat senkire, akkor miért nincsenek szankciók? Egy akármelyik európai csapatban ilyenkor minimum a fakóba száműzik a renitenst egy hónapra, de úgy, hogy a nagycsapatban még a kispadra se ülhet. (De lehet, hogy egyből kivágnák, mint macskát piszkítani.) Ha pedig ez sem segít, akkor átadólista, szerződés felbontása, miegyéb.
Amúgy az előző szezon végén már szó volt erről. Akkor már nagyon kiakasztotta Trajković a vezetőséget, úgy, hogy az utolsó fordulókon ott se lehetett, sőt, az edzéseket sem látogathatta. Sőt, akkor felmerült az is, hogy átadólistára kerül, mert állítólag edzéseken sem viselkedett megfelelően. Ennek ellenére újra ott van a kezdőben, és újra megcsinálta a maga kis balhéját, ráadásul egy nemzetközi meccsen.
Rohadt jó lenne, ha végre előlépne valaki - Marko Nikolić vagy akárki más illetékes - és végre megmagyarázná, miért is kell nekünk elviselni ezt a magából kivetkőzött varacskos disznót. És nem ködösítéseket kérünk, drága Nikolić úr, meg nem ígérgetéseket, hogymostaztánitten patakvér, meg ilyenek, mert ez senkit nem érdekel. Ezt, drága Nikolić edző úr, korábban kellett volna meglépni. Sokkal korábban. Már akkor, amikor anno az első edzéseken nem fért a bőrébe. Úgy, hogy a Vojvodina elleni 11-es meg sem szabadott volna, hogy történjen, függetlenül a játékvezetőtől, meg a szövetségben uralkodó korrupciótól. És akkor nem is beszéltünk még Obradovićról. Azt a sztorit nem igazán tudom megbocsátani.
Még néhány kép:
Taktikai tanácsok Lukának, mielőtt becserélték volna
Peđa jó fiú, mindig megcsinálja, amire kérik
Grobari
Fofana, Živković, Lazović és Škuletić a meccs után megtapsolják a szurkolókat
Legatyásodva... Az anyagi támogatástól is elesett a csapat
(képek: partizan.rs)
Volt egy közjáték is a meccsen. Az egyik Sírásó átlógott a kerítésen a bolgár szurkolókhoz és elemelte a zászlójukat. (Volt valami olyan stichje a dolognak, hogy előzőleg a bolgár ultrák emelték el a Sírásók cuccát, mindenesetre az eredeti képaláírás azt írja: aki felismeri a narancssárgába öltözött urat, az írja meg privibe, a következő meccsen kap egy láda rakiját vagy egy karavánnyi sört, ízlés szerint.)
(kép: Facebook/Partizan is life)
Ezt pedig csak itt, csak most, csak nektek: a mérkőzés után Lazović teljesen összeomlott és könnyekben tört ki.
(kép: mozzartsport.com)
Zokogj te is :'(
Ez pedig összefoglaló videó.
Folytatás valamikor, az UEFA-Kupában Európa Ligában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése