Bírom, mikor nagy arccal nyilatkozgat mindenki egy-egy meccs előtt, aztán meg akkora pofára esés a vége, hogy két hétig visszhangzik. Utána meg persze megy a sajtóban a parasztvakítás, hogy "de hát mi nem ezt érdemeltük, nem érdemeltük meg a vereséget" - nem a lófaszt nem, ilyen szar lélektelen játékkal mióta lehet nyerni? Örüljetek inkább, hogy megúsztátok két kapott góllal... Ilyen szart még a magyar bajnokságban sem lehet látni. Jobb lesz sürgősen kihúzni a fejeteket a seggetekből.
Arról már nem is beszélve, hogy a meccs előtt még gyorsan kiárusítottuk a saját nevelésű gyerekeket kilóra (Golubović a Sinđelićhez igazolt, Miladin Stevanovićot eladták Törökországba, és ha minden igaz, Brašanac is elkelt egymillió euróért a Guimaraes-nek), Iliev meg belengette, hogy újabb játékosokat akar leigazolni.
Így kell szétrohasztani egy patinás futballcsapatot. Ezek után csoda, hogy még a szabadkaiaktól is kikapunk?
Egy kaptafára játsszuk a meccseket. Minden mérkőzésen ugyanaz a
Ez amúgy a Prva Ligában vagy a belgrádi ligában tökéletesen megfelel. De a szuperligában nem.
Saša Ilić sem nyújtott semmi kiemelkedőt. Egyedül a vadiúj, kikericssárga, Nike-emblémás karszalagja miatt tűnt ki a többiek közül
Szóval, az első 20 percben rohamoztunk. Nagyon szerettünk volna egyből góllal indítani, nem sikerült. Az első igazán nagy helyzet a 15. percben volt, amikor Mihajlović ívelt be jobbról, valaki ráfejelt, de a labda szabályosan megcsúszott Radović fején és kipattant a vonalon.
Valami burleszkbe, vagy ilyen szilveszteri sportbakik-gyűjteménybe talán még bele is férne, a szokásos Benny Hill-féle aláfestő zenével.
Saša Ilić próbálkozott egy távoli lövéssel a 16. percben (fölé), Mihajlović is kihagyta a 19. percben.
Aztán a 20. perc elteltével elkezdett felbátorodni az addig teljesen defenzív futballt játszó Spartak, mi pedig ezzel egyidőben elkezdtünk szép lassan leereszteni.
A nap kérdése: mi a fenének kell Đurđićot erőltetni? A csávó egy iszonyat nagy nulla. Nem tudom, hogy edzésen milyen teljesítményt nyújt vagy milyet nem, de az biztos, hogy mérkőzéseken semmilyet. Eddig nemhogy emlékezetes pillanata nem volt, de egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor ért a Partizan eddigi 8 meccsén labdához.
A 36. percben Mudrinski küldött egy lövést a kapunkra. (Az előző akció és eközött eltelt negyedórában nem történt SEMMI.) Utána Vulićević próbálkozott egy távoli lövéssel, fölé.
A szurkolók ezerszer látványosabbak voltak a már az első félidőben ellaposodott meccsnél
A félidő vége felé már teljesen kiegyenlített volt a küzdelem
már ha beszélhetünk küzdelemről...
helyzet viszont egy sem volt.
A második félidőben sem. Na jó, volt két tétova, távoli lövés, egyiket Farkaš lőtte, a másikat Everton, de mindkettő jócskán fölément. Ezen kívül minimalista futball ment, legalábbis a Partizan részéről. Egyáltalán nem tették oda magukat a játékosok. Ha viszont ennyi a maximum, amit nyújtani tudnak, akkor mindenki húzzon el a stadionnak még a környékéről is.
A támadásainkat rutinból csináltuk. Nem volt bennük se tűz, se elképzelés, se semmi. A Spartak meg inkább nem kockáztatott. Azért az 59. percben volt egy újabb kapuralövésük, távoli volt, gyenge is volt, legfeljebb Šaranovot mozgatta át. A 61. percben Everton lőtt rá messziről, a kapus hatalmasat védett, közvetlenül utána Bozsinov is rálőtt, fölé.
Aztán a 68. percben Makarić szerelte Evertont, majd nekiiramodott és 17 méterről rálőtt. Šaranov valahol az 5-ös környékén bóklászott, a labda úgy elszállt felette, mint a parancsolat. 1:0
A 74. percben egy szöglet után Balažic ráfejelt, Radović a gólvonal előtt még megtolta a labdát - tudnám, hogy minek, mert így hajszálpontosan mellé ment. Ráadásul Radović még össze is ütközött a Spartak kapusával.
A 79. percben meg az történt, hogy Leonardo váratlanul rátűzte messziről, a Spartak kapusa elbambult, a labda meg behullott a hálóba. Kissé potyagól-íze volt, de bement. 1:1
Nem örülhettünk sokáig a döntetlennek.
És az is sokat elárul, hogy a döntetlennek is örülni kellett...
A 82. percben Milić bevágta a Spartak második, egyben győztes gólját. A védők lemaradtak a Spartak játékosa mögött, Šaranov kiszaladt a kapuból, Milić pedig egy laza mozdulattal átemelte fölötte, aztán már mehetett is ünnepelni. 2:1
Az utolsó percekben kétségbeesetten rohamozott a Partizan, de teljesen eredménytelenül. Itt is az volt, ami már annyi más meccsen: az összes próbálkozásunkat játszva lepattintották a védők. Ha meg sikerült átverekednünk magunkat a védelmen, akkor Janošević kapus védett vigyorogva. A kezünket összetehetjük, ha nem zúgunk ki szezon végén a szuperligából.
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Karađorđe stadion, Novi Sad
Nézőszám: 4000
Vezette: Milorad Mažić (partjelzők: Milovan Ristić, Dalibor Đurđević - tartalék játékvezető: Nenad Minaković)
Spartak Subotica: Janošević, Zhuk, Anđić, Pavićević, Mudrinski (Milić, 69.), Torbica (Makarić, 53.), Ivanović (Radovanović, 85.), Bašanović, Farkaš, Ajuru, Ćalasan
Vezetőedző: Andrej Csernisov
FK Partizan: Šaranov, Vulićević, Balažic, Milenković, Miletić, Everton, Radović, S. Ilić (Leonardo, 72.), Mihajlović (Vlahović, 67.), Đurđić (Stevanović, 54.), Bozsinov
Vezetőedző: Marko Nikolić
Gólszerzők: Makarić (68.), Milić (82.), ill. Leonardo (79.)
Sárga lap: Farkaš (63.), ill. Đurđić (43.), Bozsinov (88.)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. CZ 16 pont
2. Vojvodina 13 pont
3. Spartak Subotica 12 pont
4. Metalac 10 pont
5. Radnički Niš 10 pont
6. FK Voždovac 10 pont
7. Rad 9 pont
8. Mladost 9 pont
9. Napredak 8 pont
10. Novi Pazar 7 pont
11. FK Partizan 7 pont
12. Radnik 6 pont
13. Borac 5 pont
14. Javor 5 pont
15. Čukarički 4 pont
16. OFK Bačka 1 pont
(képek: partizan.rs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése