JSD Partizan szurkolói blog: 31. Nyári Olimpiai Játékok, Rio de Janeiro

2016. augusztus 21., vasárnap

31. Nyári Olimpiai Játékok, Rio de Janeiro - tizenötödik nap, 2016. augusztus 20.

A VÍZILABDACSAPAT OLIMPIAI BAJNOK!!!!

Megnyerték!!!

Ők a legjobbak!!!

Micsoda meccs volt.
Gyakorlatilag kimentek és elsüllyesztették a horvát csapatot. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ki fog nyerni.
Egyedül a meccs legelején sikerült még úgy-ahogy tartani a horvátoknak a tempót. 0:1 után még kiegyenlítettek, de utána már nem sikerült. Egyszer sem.
2:3-ra vezetett Szerbia az első negyed elején. Mitrović kapus már itt hihetetlen figurákat meg védéseket produkált. Mindent kivédett. A lehetségest és a lehetetlent is. Eskü, a bekapott gólokat is csak merő felebaráti szeretetből engedte be. Hogy azért már mégse legyenek annyira elkenődve ezek a szegény szomszédok. 19 kapura lövésből 12-t (!!!) kivédett.
A félidőben már 3:6-ra vezettek a szerbek.
A meccs másik hőse Dušan Mandić volt. A Partizan egykori csapatkapitánya a pokol összes kénköves ördögét maga mögé utasította és olyan sistergős gólokat lőtt, hogy kiszáradt a medence. Közelről is, távolról is, mindenhonnan. Csak annyit lehetett látni, hogy felforr a medence vize, mint amikor piranhák közé dobnak egy nyers húscafatot, aztán kiemelkedik egy roppant bal kéz, lóbál, hajít és rettenetesen nagy gólt vág. Aztán a bal kézhez tartozó Mandić is előbukkant, hogy ünnepeljen.

(kép: mozzartsport.com)

A harmadik negyed végére már 5:9 volt az állás. Pedig a horvátok menet közben még kapust is cseréltek, a teljesen leamortizált Marko Bijač helyett bejött Josip Pavić. Filipović egyből fel is avatta (4:8).

És már itt lehetett látni, hogy kisebb csoda kellene ahhoz, hogy a horvátoknak bármi esélyük legyen akár csak kiegyenlíteni.
Az utolsó negyedre a horvátok felmorzsolódtak. A legjellemzőbb pillanat az volt, amikor 6:10-nél a horvát szövetségi kapitány időt kért, majd amikor visszatértek, fél percre rá Mandić újabb sistergős gólt lőtt. A legutolsó percben már el is kezdődött az ünneplés, aztán amikor végre megszólalt a végét jelző duda...