A klub kiadott egy semmitmondó sajtóközleményt, amiben több bekezdésen keresztül taglalja a nagy semmit. Vazura pedig lendületből körbeturnézta a teljes szerb sportsajtót, belengette, hogy neki bizony az életére törtek, ezen kívül nem volt rest közölni, hogy ő bizony tudja, hogy kik állnak emögött a támadás mögött. Egyből meg is nevezte az illetőt: szerinte nem volt más, mint Nenad Bjeković, a Partizan egykori klasszisa, aki most a klubelnöki posztra pályázik. Bjeković élből kiröhögte Vazurát és elküldte őt melegebb éghajlatra.
Ezen most lehet elszörnyedni, lehet moralizálni, lehet keresztet vetni, lehet bűnbakot keresni, egyet viszont nem lehet: meglepődni. Ez már egy ideje lógott a levegőben. A záp záporos eset volt az utolsó csepp a pohárban. Idő kérdése volt, hogy a szurkolók dühe mikor fog manifesztálódni egy nyílt színi támadásban. Mellesleg Vazurát nem viselhette meg különösebben a dolog, ha még volt ereje hisztizni egy sort a médiában, meg másokat gyanúsítgatni.
Őszinte leszek: a lelkem egyik fele kajánul röhögött ezen az egészen és csak azt sajnálta, hogy nem sikerült elkapniuk a támadóknak ezt a mangalicát. A másik fele viszont azt mondta, hogy még ha el is kapták volna és jól megagyalták volna, hogy még évek múltán is emlegesse, ezzel a veréssel az égvilágon semmit nem oldottak volna meg. A csapat ugyanúgy ülne nyakig a szarban, a vezetőség ugyanolyan dilettáns lenne, mint volt, a játékosok meg nem játszanának egy fikarcnyival sem jobban.
Ja, és még valami: a klub sajtóközleménye egyfelől egy buta, elkényeztetett tinipicsa színvonalán íródott, másfelől különösen gusztustalannak tartom az utolsó mondatát, mely szerint "aki nem ítéli el ezt az esetet, az nem mondhatja magát Partizan-szurkolónak".
Kedves mindenki, szurkolótársak, Sírásók, kedves Barátaim,
Tartozom Nektek egy vallomással.
Nem vagyok Partizan-szurkoló.
Mint láthattátok, a csapat vezetőségének az értékrendje megengedi azt, hogy ők maguk mondják meg, ki számít Partizan-drukkernek. Nem számít a szív, nem számít az elkötelezettség, nem számít az, hogy akár születésed óta a Csapat az életed és a lelked. Majd ők megmondják, hogy ki az, aki számít.
Ezek szerint én nem vagyok az.
Szóval, ezt a blogot mostantól úgy olvassátok, hogy ez nem egy Partizan-szurkoló blogja. (Nyilván csak azért csinálom, mert nincs jobb dolgom.)
Sok szeretettel üzenem a kedves vezetőségnek, meg annak, aki ezt a sajtóközleményt kiadta a kezéből (FK "Partizan" aláírással, így, idézőjelben), hogy a kurva anyátokat, azt.
Most pedig a mérkőzésről.
Déli tribün, közvetlenül a kezdés előtt
(screenshot/ArenaSport 1)
Csoportos ölelés meccs előtt
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
A 4. percben jött az első akció, szabadrúgást kaptunk a bal oldalon, éles szögből, kb. 25 méterről. Mihajlović beívelte, a védők szögletre fejelték.
A 7. percben Saša Ilić küldte ki a labdát bal oldalra Bandalovskinak. Bandalovski beívelte középre, de mindenki lemaradt a beadásáról.
A 11. percben Saša Ilić passzolt középre Bozsinovnak. Bozsinov továbbküldte Golubovićnak, ő rálőtt, centikkel ment csak mellé.
Ez volt az első valamirevaló helyzet. Egyébként meg támadgattunk, támadgattunk, beszorítottuk a Boracot a térfelére, de nem jelentettünk veszélyt a kapujukra.
A 18. percben Bozsinov ívelt be balról Golubovićnak. Golubović ráfejelt, fölé. Aztán a 24. percben Bozsinov kapta a labdát Brašanactól. Meg is indult, ki is cselezett egy védőt (ez azért nagy szó, mert Bozsinov az esetek 99,9%-ában csak a ziccerhelyzetekkel tud mit kezdeni), rá is lőtt, a kapus védett.
A 28. percben jutott el a Borac először a kapunkig, bár sokat nem tudtak kezdeni a dologgal, a bíró les miatt lefújta.
Egyébként meg nem sok minden történt. Az iram lassú volt, a Borac passzolgatott, olykor szerelték a Partizan játékosait, de a kapuig nem jutottak el. Mi támadgattunk, de legtöbbször blokkoltak minket. A Partizan meg mintha teljesen szét lett volna esve. A játékosok csak lődörögtek a pályán és látszott, hogy (megint) lövésük sincs, mihez kezdjenek magukkal.
A 34. percben Everton kapta a labdát középen, majd passzolt Bogosavacnak. Bogosavac előreküldte Saša Ilićnek, ő Bozsinovhoz továbbította. Bozsinov rálőtt vagy 20 méterről, rendesen fölément.
A 27. percben szabadrúgást kaptunk úgy 30 méterre a kaputól, a bal oldalon. Mihajlović állt a labda mögé, beívelte, középen Bozsinov rálőtt, a kapus hatalmasat védett. A labda egyenesen Golubović elé pattant, ő pedig az ötösről lőtte jócskán fölé.
A 39. percben jött Šaranov szokásos mutatványainak egyike: kirúgáshoz készülődött, de baromi rosszul találta el a labdát, a még mindig ott ólálkodó Vujaklija egyből le is csapott rá. Kapura lőtt, Miladin Stevanovićon megpattant a labda, szöglet. A szöglet után kontratámadásra indultunk. Bandalovski adta be éles szögből a labdát középre, Brašanac rálőtt, mellé.
Fogta is utána rendesen a fejét
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
A 45+1. percben egy bedobás után Mihajlović lőtt kapura, de a kapus megint nagyot védett. A labda Golubović elé pattant, a fiatal játékos pedig most nem hibázta el, a kapus mellett a háló közepébe lőtt. 1:0
(képek:
A második félidő elejére felélénkülni látszott a Borac. Az 51. percben egy szöglet után Maslać lőtt rá. (A lövése megpattant Bogosavacban, de a bíró ennek ellenére kirúgást ítélt szöglet helyett. Sebaj.)
Az 55. percben Mihajlović jött fel a bal oldalon, beadta középre Brašanacnak. Brašanac rálőtt, fölé. Két perccel később Kostić ívelt be balról, Šaranov simán leszedte.
Egy Notts County-zászló az M kapu fölé kifüggesztve
(kép: partizan.rs)
A két csapat futkározott fel-alá a gyepen, anélkül, hogy akár csak egy helyzetet sikerült volna összehozni. Végül a 63. percben Mihajlović küldött kapura egy legalább 35 méteres szabadrúgást - egyenesen a kapus kezébe.
A 64. percben Zec hirtelen megjelent a Partizan kapujánál és veszélyes is lehetett volna, ha Bogosavac nem veti magát közbe. A 69. percben szabadrúgást kapott a Borac. Kostićhoz került a labda, ő kipasszolta balra, onnan érkezett a beívelés, Šaranov elkapta.
A 72. percben 11-est kaptunk.
Mihajlovićot buktatták a 16-oson belül, a bíró azonnal a 11-es pontra mutatott. Brašanac állt a labda mögé és higgadtan belőtte. 2:0
(képek: partizan.rs)
Itt végleg leült a meccs. De annyira, hogy az égvilágon semmi nem történt. Volt néhány csere, egy-két alkalommal a Borac megjelent a 16-osunk körül, de nem sok vizet zavartak. (Egy komolyabb kontratámadásuk volt, ha jól láttam, Bangura fejelt fölé.)
(kép: Facebook/Fudbalski klub Partizan)
Összefoglaló:
Tények:
Helyszín: Partizan Stadion, Belgrád
Nézőszám: 1500
Vezette: Dejan Anđelković (partjelzők: Nemanja Petrović, Vladimir Čađenović - tartalék játékvezető: Marko Dimitrijević - gólbírók: Milorad Milićević, Igor Kocić)
FK Partizan: Šaranov - Bandalovski, M. Stevanović, Jovanović (Kosović, 75.), Bogosavac - Brašanac, Everton, S. Ilić - Golubović (A. Stevanović, 72.), Mihajlović - Bozsinov (Vlahović, 67.)
Vezetőedző: Ivan Tomić
Borac Čačak: Bajić - Tanasin, Krstić, Maslać, Kostić - Balabanović (Adžović, 71.), Petrazzi - Jovanović, Zorić (Bangura, 82.), Zec (Sotirović, 86.) - Vujaklija
Vezetőedző: Tomas Vasov
Gólszerzők: Golubović (45+1.), Brašanac (72. - 11-es)
Sárga lap: Bandalovski (42.), ill. Kostić (19.), Vujaklija (36.), Balabanović (51.)
A rájátszás jelenlegi állása:
1. CZ 42 pont
2. Čukarički 36 pont
3. Partizan 31 pont
4. Radnički Niš 29 pont
5. Vojvodina 27 pont
6. Surdulica 25 pont
7. Borac 23 pont
8. FK Voždovac 21 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése