Menesztették Zvonko Vargát

Marko Nikolić után Zvonko Vargát is elküldték a Partizan edzői stábjából. A hír igazából még csak nem is hivatalos, de az a tény önmagáért beszél, hogy az új edző, Zoran Milinković ma jelentette be, hogy kik lesznek a segítői és Zvonko Varga nemhogy nem volt köztük, de még a honlap szakmai stáb szekciójából is gondosan kitörölték a nevét.

Értitek: szó nélkül. Suttyomban. Semmi bejelentés. Semmi köszönöm, vagy akármi. 

Mielőtt még bárki nyafogni kezdene, hogy az új edzőnek joga van hozni a saját stábját: igen, ez így van. Ezen kívül a szurkolóknak is joguk van értesülni a változásokról, nem darabonként összerakni a történéseket, mint valami istenverte puzzle-t, mert az amatőrizmus legsúlyosabb szövődményétől, konkrétan a dilettantizmustól szenvedő menedzsment hallgat, mint szar a fűben, fellőtte a hollywood-i szatellitmosolyt és úgy csinál, mintha minden a legnagyobb rendben volna a világon.

Menjünk szép sorjában.
Zvonko Varga a 80-as években két bajnoki címet szerzett a Partizannal, mielőtt 1986-ban a Standard Liége-hez igazolt volna. Itt van egy összefoglaló az 1986-os Dinamo Zagreb - Partizan rangadóról, ezt a mérkőzést Varga egymaga nyerte meg a csapatnak. (És micsoda gólokkal...)

Edzőként összesen 6 szezont csinált végig idáig a csapattal, háromszor segítette a Partizant bajnoki címig. A legkülönbözőbb vezetőedzőkkel dolgozott együtt, többek közt Lothar Matthäusszal, Vladimir Vermezović-tyal, Vuk Rašović-tyal, és természetesen Marko Nikolić-tyal.
És most félreállítják, mint valami megunt bútort. Egyesek szerint visszarakják a Teleoptikhoz, ahol már korábban is edzősködött.

Ha rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám, hogy ezt biztosan azért intézték így, hogy ne legyen nagyon szem előtt, mert még esetleg elkezdene beszélni, és érdekes dolgok derülnének ki az új menedzsmentről, meg netán Nikolić menesztésének körülményeiről is. Ami viszont folyamatosan bosszant, és amin nem tudok napirendre térni, az nem más, mint ez a hihetetlen és gusztustalan dilettantizmus, ez a gerinctelenség, amikor nemhogy hiányzik a profizmus, de még a leghalványabb kísérletet sem lehet látni, hogy legalább megpróbálják. Csak az számít, hogy ki kinek a rokona, haverja, szomszédja, csicskája, hűbérese, tökmindegy, hogy ért-e hozzá, avagy sem. Nem számít az elkötelezettség, nem számít a tapasztalat, a rutin, az eredmények. Nem számít a csapat, mert nem számít, minden egyes gesztusukról messzire üvölt, hogy a játékosok nem többek sakkbábuknál. És egyáltalán nem számítanak a szurkolók sem. Pedig a szentségit neki, még mindig belőlük élnek elsősorban, nem Acika bácsi odacsöppentett állami pénzeiből.
Apropó, Acika bácsi. Persze, hogy Vučićról beszélek, ki másról. Pedig megfogadtam, hogy nem lesz szó politikáról, de amikor a legfelsőbb körökre jellemző gusztustalan, nyálkás, mindent a másikra hárító, "mosom kezeimet"-jellegű csúszómászó-mentalitás egyszerre megjelenik a csapat vezetőségében, akkor nem tudok nem arra gondolni, hogy ennek az egész cirkusznak politikai hátszele van, és az egész arra megy ki, hogy a Partizant alaposan lejárassák. Mert ez az istenverte, dilettáns mentalitás a politikai vezetésre is ugyanúgy igaz, mint a csapatéra, ugyanaz játszódik le kicsiben, mint nagyban, és fordítva. Mindenhol ugyanaz az urambátyám-rendszer van, és a legrosszabb az, hogy kurvára nem lehet csinálni semmit. Egyik szemétládát sem lehet kirobbantani a hatalomból, atommal sem, mert annyira behálóz mindent a haverok, szolgák, és mindenféle szervilis idióták hálózata, hogy ha az egyik barmot sikerülne valahogy nagy nehezen lemondatni, egyből jönne a helyére egy másik. Már ha egyáltalán le lehetne mondati, mert tutira addig lobbizna a politikus haverjainál, amíg azok elintézik neki, hogy maradhasson.
És amíg ez van, addig kurvára nem lesz változás. Amíg ez a szopós szájú ribanc nyíltan Crvena Zvezda-drukker Vučić és a csicskái vannak hatalmon, az a Vučić, aki nyilvánosan szepegett, hogy ő képtelen megcsinálni a sportegyesületek privatizációs törvényét, mert tessenekmegértenidrágaválasztópolgárokezteljességgellehetetlen, közben az összes létező médiát az uralma alá hajtotta, addig, drága szurkolótársak, tudjátok, mi lesz nekünk?
Egy rohadt nagy középső ujj, Acika bácsi kenetteljes vigyorával fűszerezve. Meg ordíthatjuk, hogy "Vučiću pederu", esetleg "Uprava napolje".

Ami pedig Zvonko Vargát illeti...

Drága Mester,
nagyon köszönjük az összes erőfeszítést, kitartást és munkát, amit akkor is lelkesen, töretlen hittel végzett, amikor már nyíltan szembe fújt a szél. Én nagyon bízom abban, hogy hamarosan újra visszatérhet a Partizan kispadjára. Mester, maga nem valami megunt bútordarab, amit félre lehet állítani. Bízom abban, és remélem, rajtam kívül még egy csomó másik szurkoló is bízik, hogy az igazság, a szakértelem és az elkötelezettség előbb-utóbb nyerni fog a simlisség, a hazugság és a gerinctelenség felett.
Visszavárjuk Magát, Mester.

Jobban mondva, a képen szereplő mindkét Mestert

(kép: srbijadanas.com)

Maradt még a végére egy slusszpoén.
Az van tehát, hogy az új edző, Zoran Milinković hozta magával a saját embereit. Az egyikük, Zoran Lončar korábban az OFK Beograd játékosa, később másodedzője lett, most a Voždovac kispadjáról hozták ide. A másik ember, Ilija Stolica viszont még egy percet nem edzősködött.
Sem kölyök- vagy ifjúsági csapatnál, még egy árva harmadvonalbeli csapatnál sem fordult meg soha. Az "edzői munkássága"-rész olyan fehér, mint a frissen esett hó.

És mielőtt bárki feltenné a kérdést, hogy "hová lett a bizalom?", felvilágosítanám, hogy nincs. Nem is volt.