2017. november 27., hétfő

Szuperliga, 18. forduló: FK Partizan - FK Spartak 1:1

Nem tudom, mit lehet elmondani erről a meccsről (meg erről a csapatról), amit ne mondtam volna már el kismilliószor.
Szarok voltunk, fogalmatlan faszok voltunk, a meccs végén meg jött az obligát Đukić-féle magyarázkodás az ilyenkor szokásos bullshittel.

El nem tudom mondani,mennyire szívesen pofán verném ezt az alakot valami nagy és nehéz tárggyal, mondjuk egy bontógolyóval. Utána azokat, mind, akik még ezek után is fanolják. Engem egy percig nem érdekel, hogy Đukić micsoda aranyos pofa, meg mekkora játékos volt (nem volt…) még valamikor Csínom Palkó idején. Nem, bazmeg, ide nem haversrác kell, hanem egy vérprofi edző, aki képes csapatot kovácsolni ebből az elbaszott, szedett-vedett bandából.

Az első félidőben az tűnt fel, hogy Soumah nem tűnt fel. De így sehogy. Mintha a pályán se lett volna. Mintha félne a labdától, hogy az megharapja. Alig ért a játékszerhez, ha meg valaki odapasszolta neki, expressz ajánlva igyekezett tőle megszabadulni. És a csávó állítólag csatár.

Ezt a pofát akarta Iliev mindenáron idehozni már tavaly? Ezt a szánalmas barmot? Csillió euróért? Elmegy Iliev a picsába ezzel a balfasszal együtt.

Amúgy az volt, mint mindenkor máskor. Az első 20 percet megnyomtuk, birtokoltuk a labdát

ha a focit labdabirtoklásra játszanák, akkor örökös bajnokok lennénk
sajnos vagy sem, még mindig gólra játsszák

a Spartak viszont készült erre, betömörültek a kapujuk elé, kicsit ilyen bunkerszerűen, mindenesetre a dolog bevált nekik, megúszták gól nélkül, belőlünk meg kifogyott a szusz. A 25. perc után egyre rendszeresebbé váltak a Spartak-támadások, csak Stojkovićnak köszönhető, hogy egyikből se lett gól. Savković két óriási helyzetet is kihagyott, először a 39. percben, utána a 44.-ben, mindkettőt Stojke védte.
A második félidő elején megszereztük a vezetést Tošić góljával. (1:0) Meg ne kérdezzétek, hogyan, mert fogalmam sincs. Mindegy. Bent volt, vannak még csodák.
Utána masszívan nem történt semmi, de így egyik oldalon sem. Mi hoztuk a szokásos fogalmatlan fasz-formánkat, a Spartak meg valamikor a 65. perc körül kezdett ocsúdni. A 69. percben volt a meccs legnagyobb helyzete, szíveskedtünk kihagyni, Solomon vezette fel a labdát tökegyedül, baromi éles szögből rálőtt, a labda elgurult a gólvonal mellett. A 72. percben pedig kiegyenlített a Spartak, egy beívelő szabadrúgást Nikolić befejelt. (1:1)

Felgyorsult az iram a kapott gól után? Egy fikarcnyit se.
Fogalmatlan faszok voltunk? Mint mindig.
Hogy játszott a csapat? Kezdjük ott, hogy amit a csapat produkált, azt aligha lehet játéknak nevezni. Úgy viselkedtek, mintha legalább 5 góllal vezetnénk, továbbá a tabellán is mi lennénk az élen, minimum 6 ponttal a szomszédok előtt.
Ezzel szemben mi az igazság? Az hogy pontosan úgy játszottak, mint akik totál beleszarnak az egészbe.

Ja, és ezek után Đukić kiállt a nyilvánosság elé 24 karátos mosollyal és közölte, hogy azért játszottunk ilyen szarul, merthogy a fiúk fáradtak a csütörtöki meccs után.
Nem, babám, ezek a fiúk nem fáradtak. Ezek a fiúk halálosan utálják az egészet.
(kép: partizan.rs)




Helyszín: Partizan stadion, Belgrád
Nézőszám: 2000
Vezette: Vlado Glođović

FK Partizan: Stojković, Radin, B. Ostojić, Mirtović, Antonov, Everton, Pantić (Ilić, 55.), Tošić, Janković (Đuričković, 45.), Soumah (Solomon, 46.), Tawamba

Spartak: M. Ostojić, Shimura, Jočić (Torbica, 83.), Kerkez, Nikolić, Ivanović, Hajdin, Savkivić, Čečarić (Abaz, 73.), A. Stojković, Ćalasan

Gólszerzők: Tošić (48.), ill. Nikolić (72.)
Sárga lap: A. Stojković (75.), Ivanović (90+1.), M. Ostojić (90+3.)

A bajnokság jelenlegi állása:
1. Crvena Zvezda 49 pont
2. FK Partizan 43 pont
3. Spartak 33 pont
4. Voždovac 32 pont
5. Vojvodina 31 pont
6. Čukarički 31 pont
7. Radnički Niš 27 pont
8. Napredak 26 pont
9. Radnik 22 pont
10. Mladost 20 pont
11. Zemun 18 pont
12. Mačva 17 pont
13. OFK Bačka 16 pont
14. Rad 14 pont
15. Javor 12 pont
16. Borac 11 pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése