Nehéz erről most. Még így közel egy nap után is.
Nem, nem a vereség miatt. Az nagyjából várható volt. Hanem azért, mert ENNYIRE iszonyatosan szarok vagyunk és ENNYIRE nem funkcionálunk csapatként.
A Zvezda jobb volt. Ezen nincs mit vitatni. Bivalyerősek, remek és tapasztalt játékosaik vannak (mint pl. Pero Antić), és heti rendszerességgel játszanak az Euroligában Európa legjobb csapatai ellen. És nem is rosszul, rendszeresen bejutnak a legjobb nyolc közé.
Gyerekek, mondja meg nekem valaki őszintén: mi a lófaszt akartunk mi ellenük? Mit képzetünk magunkról? Hogy ezzel a diszfunkcionális csapattal, ami nekünk van, majd jól megverjük őket? Ezzel, amelyik csak teng-leng a pályán és egy játszótéren összeverbuvált tizenévesekből álló csapat is megverné őket? Semmi, de semmi nem emlékeztetett arra, hogy a KK Partizan egy CSAPAT. Andrić és Marinković olyanok voltak, mintha a büdös életben soha nem dolgoztak volna együtt Duško Vujošević-tyel. Veličković húzzon el és vonuljon már vissza, amíg még van esélye, hogy klasszis játékosként maradjon meg az emberek emlékezetében. Miller, bazmeg, ne! tudom, ki hozta őt ide, de elmegy a kurva anyjába ezzel a fogalmatlan fasszal együtt. Samuels egy tragédia, egy lajhár és egy téli álmából december vége körül felvert medve keveréke. Pecarski tejfölösszájú, az általam teljesen ismeretlen okból körberajongott/szarrá sztárolt Nigel Williams-Goss
a 2013-as Musli és Gagić egyenként is és egyesült erővel is felmosnák vele a padlót, utána még lenyomnának fejenként 50 fekvőtámaszt
pedig a “vakok közt a félszemű a császár” tipikus esete.
Legyünk őszinték: NWG egy erősen közepes játékos. Az égvilágon semmi kiemelkedőt nem tud, amire megkérik, azt becsülettel elvégzi. Ennyi. A nagyon szomorú az, hogy ebben a “csapatban” még ez is elég ahhoz, hogy kiemelkedőt nyújtson.
Ami meg a többieket illeti, még a nevüket se tudom. Ez is sok mindent elárul.
Ami pedig a meccset illeti, eljött több illusztris vendég. Ott volt a fél focicsapat (a képen Ožegović és Tošić, de ott volt a kis Vlahović is, meg Kosović)...
(kép: aba-liga.com)
...meg Saša Pavlović...
(kép: hotsport.rs)
...de a legillusztrisabb vendég Bastian Schweinsteiger volt.
(kép: hotsport.rs)
Eskü, ez volt az egész meccs legjobb része.
A többit inkább hagyjuk. Hoztuk a szokásos formánkat. MINDENT kihagytunk, minden lepattant, olyan air ball-okat produkáltunk, hogy a labda zokogva repült el a palánk előtt. A Zvezda meg már a meccs első negyedében azt csinált, amit akart. És közben két marokkal szórták a hárompontosokat.
Ez egyébként valami félelmetes volt. Hajszálpontosan, kíméletlenül, bárhonnét betalálva. Főleg Bjelica. Az az ember urániumrudat rágcsálhatott meccs előtt, vagy én nem tudom. Megállíthatatlan volt.
De a legszomorúbb a volt, hogy nekünk erre semmiféle válaszunk nem volt. Maflán néztünk ki a fejünkből és tehetetlenek voltunk. A Zvezda végig vezetett. Még valahogy a legelején ki tudtunk egyenlíteni (3:3, igen, ennyire futotta tőlünk), de aztán végig vezettek. 21:26 lett az első negyed vége, a másodikban már 10 ponttal vezettek (21:31) és még az egyre dühösebb, egyre elkeseredettebb Sírásók trágár rigmusai sem billentették ki őket a nyugalmukból. Lejátszottak minket a pályáról.
Egyvalamiért mindenképpen jár nekik a pacsi, tőlem legalábbis: sehol nem volt a korábban rájuk jellemző suttyó, csiribunkó, alattomos játékstílus. Pankráció az volt, nem is kevés, de hála Istennek a felháborító, aljas kis trükkök eltűntek a játékukból. Hát igen. Látszik, hogy már nem Dejan Radonjić az edző.
Röpködtek a faultok, igen, javarészt minket sújtottak, de ez várható volt, nem? Láttam rengeteg kritikát a játékvezetésre, ami egyébként valóban tragikus volt, de ez nem szabad, hogy kifogás legyen. Hány olyan meccset játszottunk és nyertünk meg, ahol a bírók simán felhúzhatták volna az ellenfél mezét? Istenem, régi szép idők, amikor a csapat még tele volt tűzzel és küzdeni akarással. Elmúlt… A Zvezda közben vezetett, mi erőlködtünk, de ha idáig minden meccsen fogalmatlan faszok voltunk, akkor miért pont most táltosodnánk meg? 42:51 volt a félidőben, eszembe jutott, hogy tán meg kéne fűzni Saša Pavlovićot, hogy álljon már be egy kicsit. Tuti, hogy még most is van benne annyi kraft, amivel helyre rakná az egész társaságot.
A második félidő sem hozott semmi meglepetést. A Zvezda továbbra is lehengerlően, gyorsan és erőszakosan játszott, mi továbbra is fogalmatlanok voltunk, de annyira, hogy a harmadik negyed közepén már kezdtem megsajnálni a csapatot. Szerencsétlenek itt erőlködnek, látszik, hogy teljesen hiába, minden és mindenki ellenük van, tehetségtelenek is és ráadásul torkig vannak az egésszel. A harmadik negyed vége annyira széttöredezett, hogy mindkét csapat kizárólag büntetőből tudott betalálni. 63:74-gyel kezdtük a finálét, de addigra a Partizan már teljesen szétesett. A Zvezda szórakozott, elhülyéskedte a támadásokat - tehették, 74:92-re vezettek, mi meg csak ilyen fanyar mosollyal figyeltük őket, közbeavatkozni már nem volt erőnk. A legvégére még ott volt a kegyelemdöfés: pár másodperccel a vége előtt a Zvezda bedobta a 100. pontot. Rohadtul fáj kimondani, de ez van, és őszinte leszek: megérdemelték. Mi meg sürgősen vonjuk le a tanulságot és önsajnálat helyett inkább tanuljunk a hibáinkból.
(kép: aba- liga.com)
KK Partizan: Miller (16), Williams-Goss (17), Aranitović (1), Marinković (7), Veličković (18), Tomić, Pecarski (6), Gavrilović (4), Andrić, Samuels (11), Čakarević, Šalić (4)
Crvena Zvezda: Radičević (2), Dangubić (12), Davidovac, Lazić (2), Antić (13), Dobrić, Feldeine (15), Apić, Rochestie (14), Lessort (11), Jovanović (2), Bjelica (29)
A bajnokság jelenlegi állása:
1. Budućnost 13 pont
2. Crvena Zvezda 12 pont
3. Cedevita 12 pont
4. FMP 11 pont
5. Partizan 11 pont
6. Mega Bemax 10 pont
7. Igokea 10 pont
8. Cibona 10 pont
9. Mornar Bar 10 pont
10. Zadar 9 pont
11. Petrol Olimpija 9 pont
12. MZT Skopje 9 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése