Az első mérkőzést 14-én, szerdán játszották.
Röviden, tömören és velősen: szörnyűséges meccs volt.
Az egész azzal kezdődött, hogy a Partizan szurkolói be se tehették a lábukat a meccsre. De annyira, hogy a Pionir Hall körül ott posztolt egy rakás rohamrendőr, és amikor egy csapat Sírásó megjelent a környéken, hogy valahogy beslisszolhassanak, kitört a botrány, előállítottak egy rakás embert.
Szuper.
Mindenesetre, talán a hangulatot oldandó, volt a meccs előtt egy kis ünnepség, amelynek keretében az összes résztvevő játékos kapott egy gyűrűt, mert bejutottak az elődöntőbe.
Aztán a vörösök nekünk estek. 5 játékos a pályán, több ezer vérszomjas szurkoló a lelátókon.
Csodás volt.
Saša Pavlovićba már a legelején belekötött valamelyik barlangi troll. Az eredmény közben 8:0 lett, és a helyzet az, hogy a mérkőzés során egész végig nem igazán változott a különbség. Egyszer sem tudtuk átvenni a vezetést, legfeljebb egy-két-három pontnyira megközelítettük az ellenfelet.
A Zvezda bevetett mindent, amit be lehetett vetni. Jaka Blažič, Szlovénia szégyene a "suttyó, takonygerincű tájparaszt" új definícióját hozta. (Róla később.) A német légiós Zirbes, mint valami szteroidokkal felpumpált uruk-hai legyakta a hozzá képest hobbitméretű Partizan-játékosokat. A fájdalmas csalódás viszont Kalinić volt. Emlékszem a csávóra, amikor még a Radnički játékosa volt. Amolyan szorgalmas iparos, maradéktalanul végrehajtott mindent, amit kértek tőle. Mostanra viszont kijött belőle is a csiribunkó, és a csapattársaihoz hasonlóan hágta át a szabályokat és kötözködött a Partizan játékosaival.
És ha mindez nem lett volna elég, a Zvezda szurkolói a legförtelmesebb stílusban szidták végig Saša Pavlovićot, Duško Vujoševićet és Milan Mačvant. A bírók természetesen a kisujjukat sem mozdították, hogy mittom, leállítják a mérkőzést és csak akkor folytatják, ha a közönség elkussolt. Baromira szeretném tudni, hogy az ABA Liga fogja-e bármiféle szankcióval sújtani a Zvezdát a szurkolói miatt.
Elnézést, most muszáj röhögnöm a saját poénomon.
A Zvezda stílusáról pedig annyit, hogy már nem is igazán fárasztották magukat azzal, hogy legalább látszólag betartsák a fair play szellemét. A teljes gátlástalanság uralkodott el rajtuk, nekimentek a mieinknek, durván, aggresszíven és arrongánsan, amolyan "takarodj innen, kispöcs, én vagyok a király"-hozzállással. A bírók lelkesen asszisztáltak nekik, nem fújtak akkor sem, amikor Mačvant gyepálta a fél Zvezda. Az egyetlen komikus elem a tragédiában (már ha egyáltalán viccesnek lehet nevezni) az volt, hogy a másfélszeres méretű Marjanovićot simán és röhögve lehetett szerelni. Marjanović körülményes volt és lassú, a védekezésben mondjuk elévülhetetlen erényei vannak, de még ez sem akadályozta meg, hogy Mačvan ne szerelje.
Pavlović és Blažič egymás ellen
Ezzel együtt az első negyedet 24:13-mal zártuk és hol volt még a vége...
A második negyedben jött Jaka Blažič fantasztikusan és elképesztően
34:25 volt az állás. Milutinov nekiiramodott, és kosarat akart dobni. Blažič blokkolta, Milutinov még tartotta a labdát.
Ekkor a szlovén fogta magát, és hátulról, a Partizan-játékos háta mögül előrenyúlt, és a szemébe vágott.
Tisztán lehet látni, hogy Blažič villámgyorsan elhátrál a tett színhelyéről. Bocsánatkérés nuku. Még Murić mond neki valamit, valószínűleg nem azt, hogy te kis cukipofi. Milutinov összeesett, nem tudta folytatni a játékot.
(kép: Twitter)
A mérkőzés után derült ki, hogy Milutinov szaruhártyája megsérült, hálistennek nem súlyosan (remélhetőleg).
Ja, mondanom sem kell, a bírók nem fújtak.
Utána Kalinićon volt a sor, úgy fellökte Milosavljevićet, hogy a Kapitány seggen csúszott a parketten. Murić és Williams kakaskodtak, aztán végre-valahára jöhetett a félidő, 38:31-gyel.
Duško Vujošević egyáltalán nem volt elragadtatva, többször reklamált a bíróknál, általában hiába
A második félidőben újra előkerült Saša Pavlović, mint a Zvezda-játékosok kedvenc pofozógépe. Szabályosan felkoncolták egy alkalommal a palánk alatt, nem, a bíró nem fütyült.
Duško Vujošević arról számolt be a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón, hogy az egyik ilyen alkalom után - több is volt - Pavlović letámolygott a parkettről és a kispadon szabályosan hányt. De utána visszament és tovább játszott. HŐS.
A SportKlub 1 kommentátorairól időközben kiderült, hogy nyíltan a Zvezdának szurkoltak (és ezt még én is értettem, a hiányos szerb tudásommal). Mačvan próbálta a lelket tartani a csapatban, a bírók pedig egy rakás extra büntetővel kedveskedtek a Zvezdának, legtöbbször azért, mert Mačvan szívét-lelkét beleadva igyekezett blokkolni a vörösök alattomos támadásait. 55:52 lett a negyed vége, Akognon dobott egy hárompontost a vége előtt.
Akognonnak sem volt egyszerű dolga,az ellenfél komoly vegzatúrának tette ki
A negyedik negyedben elszabadult a pokol. Durvaság durvaság hátán, nem egyszer aljas, görény megmozdulásokkal, sokszor már a verekedés határán. A bíróknál is kezdett elgurulni a gyógyszer, egyre nyíltabban támogatták a Zvezdát és fújták ellenünk a faultokat. 60:56-nál Jović nagyon durván beszállt Mačvanba, és jellemző, hogy a dolgok annyira elfajultak, hogy a különben végtelenül lelkes és türelmes Murić is felháborodva üvöltött. Marjanović, a nagy, lomha emberhegy letaposta Mačvant, a bírók természetesen a Zvezdának fújtak büntetőt, Murić kipontozódott (miért???...), Akognonra is faultot fújtak, miután Jenkis kiütötte a kezéből a labdát... Az egész egy totálisan szürreális rémálom lett. Marinkovićnak és Dallonak köszönhetően lett 10 pontnál kevesebb a különbség a végére. 73:64 lett az első meccs végeredménye.
És másnap jött a következő mérkőzés (mert három megnyert mérkőzésig nem állunk meg).
Nikola Milutinov saját felelősségére vállalta a játékot. Az orvosok nagyon nem javasolták neki, de Milutinov nem az a fazon, akit egy ilyen karcolás eltántorít.
Még a mérkőzés előtt közvetlenül is bizonytalan volt, hogy tudja-e vállalni a játékot, aztán a Twitteren felütötte a fejét ez a fotó:
.jpg)
Nikola Milutinov bemelegít. Nikola Milutinov vállalja a játékot. Nikola Milutinov kész meghalni a csapatért, odadobva a testi épségét, az egészségét.
Nikola Milutinov egy HŐS, úgyhogy most felállsz és tisztelegsz neki.
Szóval, az volt, hogy a mérkőzés legelején megint Saša Pavlović lett a kedvenc pofozógép. 5:2-ről viszont feljöttünk 5:5-re. A védelmünk az eltelt egy nap alatt bivalyerőssé vált, öröm volt nézni, ahogy a nagy, lomha Marjanovićot, meg a kis patkány Blažičot blokkolja a védelem.
Közben 7:5-ről 7:8-ra fordítottunk. Milenko Tepić volt a hős, aki ezt kieszközölte.
A Zvezda pedig látványosan leeresztett. Úgy látszik, egy napig tart náluk minden csoda. Az előző mérkőzésen látott könyörtelen, aggresszív és brutális csapat helyett most egy tökátlagos, kőbunkó helyett inkább morcos és rosszkedvű csapat szaladgált a parkettán.
A Partizan pedig ezt mocskosul kihasználta.
Dragan Milosavljević fordított ismét az álláson (9:10), aztán pedig szépen sorban jöttek a többiek. Tepić kettőt is hozott (9:14), Milutinov is elkezdte törleszteni az adósságát a vörösök felé (9:18). A Zvezdának nem jött össze semmi, még a genyó üzemmód sem (próbálkoztak azért a szemétkedéssel, de a Partizan játékosai már vigyorogva kikerülték őket). Az első játékrész végeredményét Mačvan állította be, Akognon lelkes asszisztálásával (17:22).
Kupaktanács: Duško Vujošević, jobb oldalán Milan Mačvannal, a bal oldalán Dragan Milosavljević-tyel
A második negyedet ezzel nyitottuk:
Látható, hogy Blažič mennyire erőlködik, hogy a Kapitányt megakassza, de itt már nemigen tudott labdába rúgni.
Egy ponton a Zvezda visszaszerezte a vezetést (27:26), de ismét Tepić jóvoltából egyből fordult az állás (27:28). Akognon segített gyorsan fixálni a dolgokat (27:31), közben a védelmünk csodákat művelt. Akognon egy Zvezda-támadás közepette ellopta a labdát, nekiiramodott és egy hatalmas szóló után bevágta a labdát a kosárba (27:35), aztán Mačvan jött, látott, a hóna alá kapta a csapatot és beszórt 5 pontot. A félidőt Murić állította be (35:42).
A harmadik negyedben Mačvan folytatta a parádét. (35:47), még hergelte is a továbbra is kizárólag Zvezda-szurkolókból álló közönséget.
"Chill down, bitchez, I am da King!"
De a legnagyobb az volt, amikor Mačvanból már egészen kijött a vadállat a mérkőzés hevében. Blažič (aki azért továbbra is csinálta a maga kis mocskos trükkjeit) megindult a palánkunk felé, Mačvan pedig meglódult és teljes erőből nekirohant a szlovén játékosnak úgy, hogy az kivágódott a palánk alól és baromi nagyot nyekkenve ért földet.
Megérdemelte. Eskü.
Mačvan arcán ilyen gonosz kis szikrák cikáztak, itt kellett volna az egész Zvezdának villámgyorsan összecsomagolni és sürgősen politikai menedékjogot kérni mondjuk Timbuktuban, vagy valami más félreeső helyén a világnak, mert Mačvan már a vadállat-üzemmódban se piskóta, de ezen a ponton ő volt a megtestesült lúdvérc, a lázálom.
Persze Mačvan megkapta ezért a maga faultját, de jellemző, hogy Blažič annyira megzavarodott, hogy a büntetőt úgy, ahogy volt, kihagyta.
A Zvezda pedig elkezdett szép lassan darabokra hullani. (Ezt onnan lehet látni, hogy óvodás hibákat csinálnak, kiejtik a kezükből a labdát, stb.) Egyedül Jenkinsnek köszönhették, hogy egyáltalán tudtak még kosarat dobni. De egyetlen játékos nem tud nyerni egy feldühödött, bosszúszomjas, a győzelem érdekében meghalni is kész Partizan ellen.
Ellenük még egy hadsereg sem lenne elég, csacsi fiúk.
Mačvan pedig egyszerűen megállíthatatlan volt. Nem elég, hogy mindenhol ott volt, mindenből kivette a részét, támadásból, védekezésből, de mindezt olyan elképesztő troll módjára csinálta, olyan hallatlanul pimaszul, hogy Átlagszurkoló a padlót csapkodta. A negyed végére már nagyon paprikás volt a hangulat, a Zvezda frusztrálódott, Jenkins egy ponton megfogta Andrićot és nemes egyszerűséggel földhöz vágta (a bírók nem fújtak), de akkor is mi vezettünk, méghozzá 10 ponttal (48:58).
"Kéne a labda, mi, öcsisajt?" - Andrić és Blažič kettőse
Az utolsó negyedben Mačvan kezdésnek ismét bevetette a bodycheck-trükköt, miközben valami elvetemülten gonosz vigyor ült ki a képére. A Zvezda próbálta felszívni magát, bár továbbra is leginkább az amerikai játékosaik voltak aktívak (56:62). Mačvan és Zirbes kakaskodtak, a Zvezda feljött 61:62-re, de itt Akognon bedobta magát a köztudatba és felhozott minket 61:67-re. A Zvezda mindent megpróbált, de a legnagyobb fogcsikorgatások közepette sem tudták visszaszerezni a vezetést. A játékosaik síkidegek voltak, egymással ordítoztak, Lazićból az utolsó percekre előjött a tájparaszt.
A vége egyébként egy szívinfarktussal értek fel.
17 másodperc volt hátra a Zvezda feljött 68:69-re. Ráadásul kihagytunk egy helyzetet és ők támadtak. Blažič már loholt is a labdával, amikor eljött Nikola Milutinov számára a várva várt pillanat, a Nemes Bosszú ideje, és bemutatta az Évszázad Blokkolását.
Szívleállás, agyérgörcs, sikoltozva a padló kaparászása. Mi jövünk. Megindulunk felfelé... és a kritikus pillanatban Lazić brutálisan fellöki Tepićet. Büntető. 68:70. És már szól is a duda. Győztünk! GYŐZTÜNK!!!!
Így az állás most 1:1, szombaton 21:00 órakor jön a harmadik mérkőzés.
A régi haverok, csapattársak pedig nem győztek gratulálni.
Bravvvooooo breeeee!!!!!!!!!!!! Jos dve !!!!!! ✌🏻✌🏻️💪🏻💪🏻👊🏻👊🏻
— Bogdan Bogdanovic (@LeaderOfHorde) April 15, 2015
bravo breeeeee . bravo grobariiii
— Lazar Markovic (@LMarkec50) April 15, 2015
mi smo jaci 👏🎉🎊🎈#jos2
— Joffrey Lauvergne (@1JOLOLO) April 15, 2015
A végére pedig egy slusszpoén: a mérkőzés után ez a kép bejárta az internetet.
(kép: Twitter, juznifront.com)
(Jelöletlen képek: Facebook/KK Partizan)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése